15. fejezet

Sziasztok! 😊
Ismét egy jó kis részt hoztam, az elején négyzetes zárójelbe írtam annak az angol kifejezésnek a jelentését, nem igazán vagyok biztos benne, hogy mi, vagy van-e magyar megfelelője, azért írtam így.
A fejezet... hát nem is tudom, mit mondjak róla, imádnivaló összességében. Tényleg nagyon cuki, aranyos, bájos és minden hasonló, a végére pedig már szavakat sem találok. A közepénél azért van egy-két erősebb és szomorúbb dolog, de ettől függetlenül ez az egyik kedvencem, kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok majd 😊
A következő a szokásos módon egy hét múlva érkezik.
Kellemes olvasást! 😘

15. fejezet

Louis kezdte elveszíteni az eszét, őszintén, kezdte.
Már majdnem két hete büntetésben volt, és máris kihagyott egy bulit Niallnél az első pénteken. Volt egy másik is aznap, de még a házában kellett szenvednie három napig.
A szülei elvitték a húgait, hogy megnézzenek egy színdarabot este, így Louis valószínűleg ki tudna szökni Niall bulijára, de nem akart kockáztatni. Isten tudja, mit csinálnának vele a szülei, ha valaha is megtudnák.
Louis azt mondta Niallnek, hogy egy kicsit beteg volt múlt pénteken, igazából nem vallotta be, hogy a szülei szó szerint eltiltották őt mindenféle tevékenységtől.
Szóval újra teljesen egyedül volt egy szombat este, a szobájában. És ez azt is jelentette, hogy magának kell vacsorát csinálnia, mert már mindenki hazament akkor este.
Tudta, hogy idegösszeomlása lesz, ha nem csinál valamit. Aztán eszébe jutott egy ötlet. Talán át kellene hívnia Harryt? Vagy nem. Jobb, ha nem. Amúgy is a buliba akarna menni. Az órára nézett, aztán meglátta, hogy a buli már félórája elkezdődött. Felsóhajtott, majd visszaült az asztalához, kinyitva a laptopját. Akkor és ott jobban utálta a szüleit, mint valaha.

*

Harry húsz perccel ezelőtt érkezett meg a buliba, és semmi mást sem csinált, csak Louis-t kereste. Ha ajkai nem lesznek rajta azon a napbarnított bőrön a következő tíz percben, meg fog őrülni.
Valamilyen oknál fogva már majdnem két hete nem látta a fiatalabb fiút, és magát hibáztatta. És a tény, hogy valóban érdekelte és beszélni akart Louis-val, látni Louis-t, megijesztette őt.
Végre megtalálta Barbarát, aki Zaynnel felesezett a pultnál a konyhában, és Liammel, aki figyelte őket és nevetett.
- Hol van Louis?
Barbara vállat vont.
- Nem önmaga már körülbelül két hete. Szerintem veszekedett a szüleivel.
- Ó.
- De fel kellene hívnod – javasolta, aztán lehúzott egy újabb felest, mielőtt megrázta a fejét.
Harry bólintott és megköszönte neki, mielőtt megfordult és meg sem állt, amíg odakintre nem ért, ahol a zene nem volt olyan hangos. Elővette az iPhone-t, amit Louis-tól kapott, majd kikereste a számát a névjegyzékben, mielőtt nagyujjával megnyomta a hívás gombot. Háromszor csengett ki, mielőtt Louis végre felvette.
- Helló?
- Szia, um, itt Harry.
- Igen, láttam a képernyőn – felelte Louis, Harry pedig nem tudott visszafogni egy mosolyt.
- Nem akarsz jönni a buliba ma este?
Louis felsóhajtott a vonal másik végén.
- A szüleim megbüntettek hét hete és vasárnapig nem hagyhatom el a házat. És ténylegesen egyedül hagytak egy szombat este, hogy magamnak csináljak vacsorát!
- Szóval igazam volt, amikor azt mondtam, hogy nem tudod, hogyan csinálj magadnak legalább egy pirítóst – csipkelődött Harry, és el tudta képzelni, ahogy Louis a szemeit forgatta. – Várj. Azt mondtad, hogy a szüleid nincsenek otthon? Akkor miért nem jöhetsz?
- Mert valószínűleg tizenegy körül itthon lesznek, a buli meg sokkal tovább tart. Ezen kívül kell csinálnom valami kaját, mielőtt éhen halok.
- Átmegyek – Harry azon találta magát, hogy ezt mondta, és máris elkezdett Louis házának irányába sétálni.
- Mi?
- Most. Rendelhetünk pizzát, aztán kinyallak, hogy hangzik? – javasolta Harry, majd elvigyorodott, amikor meghallotta Louis éles levegővételét.
- Uh… persze. Nekem… szia. Nemsokára találkozunk. Hívj fel, amikor itt vagy.
- Szia, hercegnő.
- Szia.
Harrynek fogalma sem volt róla, miért érezte szükségét mindig hercegnőnek hívnia Louis-t, de Louis olyan lágy volt és finom és bájos, amikor nem próbált meg pimasz lenni.
Pontosan tíz perc kellett neki, hogy Niall házától Louis-éhoz eljusson, és volt egy kis problémája azzal, hogy megtalálja a csengőt a bejáratnál.
- Igen? – hallatszott Louis hangja a házi telefonon keresztül.
- Én vagyok.
- Ki az az én?
- Lewis.
- Harold – szólt vissza Louis, aztán ténylegesen felkuncogott, mielőtt a bejárati kapu automatikusan kinyitódott.
- Kibaszott gazdag emberek – motyogta Harry az orra alatt, miközben felsétált a feljárón.
- Hallottam! – szólalt meg Louis onnan, ahol állt az ajtóban, kezei karba téve, szemüvege az orrán.
Olyan jól nézett ki, Harry semmit sem akart, csak azt, hogy lehajoljon és megdugja, amíg el nem kezd sírni. Louis Harry hátát nézte, miután beengedte őt, aztán bezárta az ajtót és rendesen megfordult.
- Amúgy rendeltem pizzát – tájékoztatta őt Harry, majd levette a piszkos Converse cipőjét.
- Ne a márvány padlón! Vedd fel őket és tedd a szobámba – utasította Louis, Harry pedig engedelmeskedett, felkapva a cipőjét.
Csendben mentek fel a lépcsőn, amíg elérték Louis szobáját. Amint az ajtó becsukódott Louis mögött, Harry máris az ajtóhoz szegezte őt, cipői egy puffanással a földre estek.
Harry nem is várt, mielőtt szétnyitotta Louis ajkait a nyelvével, éhesen felfedezve Louis száját. Teljesen részeg volt attól, hogy magán érzi Louis-t, Louis ízétől, csak Louis-tól. Kezeivel megmarkolta Louis csípőjét, majd felemelte őt, mielőtt gyorsan az ágyhoz vitte, nem is adva időt Louis-nak, hogy lábait a dereka köré fonja. Egyik térdét Louis széttárt lábai közé helyezte, aztán levette a pólóját.
Louis visszalökte a szemüvegét az orrára, amikor érezte, hogy lecsúszik, és teljesen elborzadt a ténytől, miszerint elfelejtette levenni a szemüvegét. Louis gyorsan levette, majd az éjjeliszekrényre helyezte, őrülten elpirulva. De a gondolat, hogy Harry még mindig kívánatosnak találta őt annak ellenére, hogy szemüveget viselt, megmelengette a szívét. Eleanor mindig ugratta őt a szemüvegével kapcsolatban, és hogy milyen furán nézett ki tőle.
Levette a saját pólóját is, aztán felfelé helyezkedett, hogy a párnákra dőlhessen. Harry megnyalta az ajkait és végignézte őt, mielőtt az ágyra mászott, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el Louis-n.
- Mit akarsz csinálni? – kérdezte Harry Louis-tól, aki vállat vont, arca elpirult.
- Nos, um… lehetne, hogy… talán szexelsz velem? De nem… nem szex-szexre gondolok, csak… azt hiszem… láttam egy videóban.
- Mondjuk a dry humping? [dry humping: szimulálni a közösülést valakivel]
- Igen, igen. Kérlek.
Harry bólintott és elmosolyodott, farka megrándult arra a gondolatra, hogy mi fog történni mindjárt.
Szétválasztotta Louis lábait, ahogy közéjük férkőzött, mielőtt levette az alsónadrágot. Louis farka már nedves volt a tetején.
- Mindig olyan sóvárgó vagy – felelte Harry, majd fel-le húzta kezeit Louis lábain egy pillanatig.
Aztán lehajolt, hogy Louis farkát szájába vegye, nem vesztegetve az időt. Louis felemelte a csípőjét, hogy addig próbáljon bejutni Harry ajkai között, ameddig lehetséges, de Harry lefogta őt, elrendelve neki, hogy legyen jó fiú. Louis eltakarta az arcát kezeivel elkeseredésében; nagyon meg akarta dugni Harry száját.
- Mire gondolsz? – kérdezte Harry, amikor észrevette Louis lángoló arcát.
- Semmire, csak folytasd – nyöszörögte Louis válaszul, majd kezeit eltemette Harry rendezetlen hajában.
- Mondd el, vagy a határon foglak tartani órákig.
Louis összeszorította csukott szemeit, miközben Harry lassan húzogatta a farkát és egy hosszú csíkot nyalt rajta végig. Elkezdte megszívni a golyóit, Louis-nak pedig ekkor lett elege.
- Én csak… meg akartam dugni a szádat – felelte majdnem szégyenkezve.
- Azt akarod, hm? – kérdezte Harry vigyorogva. – Akkor csináld.
- Tényleg? – Louis szemei kitágultak, mire Harry bólintott, nagyra kitátva a száját, hogy behívja őt.
Aztán Louis elkezdte felemelni a csípőjét, megmarkolva az ágyneműt, miközben csinálta, mert az, hogy megütötte Harry torkát, túl sok volt, hogy elbírja viselni.
Harry nem is öklendezett, ami teljesen elképesztő volt, Louis pedig aggódott egy pillanatra, hogy megfullasztja őt. De Harry olyan engedelmes volt, amitől Louis kevésbé aggódott.
Amikor Harry meglátta Louis hasát összeszorulni, elhúzódott, mert nem akarta még, hogy elélvezzen. Levette a saját alsónadrágját is, mielőtt visszatért Louis-hoz, összenyomva mellkasukat. Louis kezeit Harry derekára helyezte, miközben kiszívták a nyakát és beleharaptak.
- Harry… csinálj valamit – könyörgött. Farkuk egymáshoz nyomódott a testük között, Louis pedig csak az enyhülést akarta.
- Ne legyél olyan mohó, bébi – suttogta a fülébe Harry, aztán hirtelen felfelé lökött a csípőjével. Ettől Louis hangosan Harry nevét nyögte és hátra hajtotta a fejét.
Harry megtartotta csípőjének sebességét, Louis meg el sem tudta magyarázni, milyen jó érzés volt. Louis úgy érezte, ég, ahogy farkuk összedörzsölődött, és a tény, hogy Harry folyamatosan csókolgatta a nyakát, nem igazán segített. Körmei végig karmolták Harry hátát, aztán összenyomta ajkaikat egy nyelves csókra.
Bár, amit most csináltak, az minden volt, csak érzelmi értékkel megtöltött nem, Louis még életében nem érezte magát ilyen közel egy emberhez.
- Ez jó érzés? – kérdezte Harry, a szavak eltompultak Louis nyakában.
- Igen, kérlek, ne hagyd abba, hamarosan elmegyek.
Harry lenézett a testükre, majd egy kezét mindkettőjük farka köré fonta, mielőtt elkezdte mindkettőjüknek kiverni.
Louis kezei megsimították Harry oldalát, ahogy felemelte kezeit, hogy megfogja Harry arcát és megcsókolja őt ismét. Térdei Harry csípőjénél voltak oldalt, Louis meg semmire sem gondolt, csak hogy azt akarom, hogy megdugjon engem.
És ettől a gondolattól teljesen elélvezett a mellkasukra majdnem egy ordítással. Harry abbahagyta kezének mozgatását, majd azonnal sikerült feljebb csúsznia Louis mellkasán, utasítva neki, hogy dőljön a fejtámlának. Louis éppen visszatért a kábulatból, de ettől függetlenül is megtette, mert örömet akart szerezni Harrynek, boldoggá akarta tenni őt.
- Mit… – kezdte el Louis, de Harry máris az ajkai közé lökte kissé a farka végét, térdei Louis bordáinál voltak.
- Szopd – szólalt meg Harry, Louis pedig soha nem vallotta volna be, mennyire beindította őt, amikor Harry parancsokat adott neki.
Ujjai megmarkolták Harry combjának hátsó részét, aztán az idősebb fiú elkezdte megdugni a torkát. Hosszú ujjait Louis hajába temette, és benyomódott, amíg Louis el nem kezdett öklendezni, könnyek töltötték meg a szemét.
- Meg tudod csinálni, gyerünk – ösztönözte Harry, mire Louis bólintott, olyan szélesre kinyitva a száját, amennyire csak tudta, hogy Harry megtölthesse torkát a farkával.
Harry felnyögött és abbahagyta Louis szájának dugását, úgy döntve, hogy kihúzódik helyette és kiveri magának.
- El fogok élvezni az arcodra, jó? – kérdezte Harry, Louis pedig bólintott, megharapta az ajkát és behunyta szemét, várt.
Harry felgyorsította kezének sebességét, aztán néhány lökéssel később el is élvezett Louis arcára; a szemeire, szájára – mindenhová. Elmosolyodott, majd letörölte az élvezetet Louis szemeiről, hogy lásson, mielőtt lehajolt és egy csókot nyomott a feje tetejére.
Végszóra megszólalt a csengő, ami azt jelentette, hogy megérkezett a pizza.
- Megyek, elintézem.
- De nem tudod, hogyan működik a házi telefon.
- Meg tudom oldani.
- Rendben. Van pénz a pénztárcámban az asztalon.
Harry felállt az ágyról, majd gyorsan felvette az alsónadrágját. Louis megtörölte magát egy szalvétával, miközben Harry kihalászott egy kis pénzt a tárcájából és kisétált a szobából.
Ténylegesen kinyitja az ajtót csak az alsónadrágjában.
Felkelt az ágyról, aztán a fürdőbe ment, hogy gyorsan lezuhanyozzon. Mire visszasétált a szobájába, Harry már kinyitotta a pizzás dobozokat az ágyán.
- Hé, össze fogod foltozni az ágyneműt! – tiltakozott Louis, miközben egy törölközőt csavart a dereka köré.
- Nyugi, hercegnő, óvatos leszek – felelte Harry, és ez volt az első alkalom, amikor a becenév nem járt együtt szarkasztikus hangsúllyal.
Louis leült az ágyra, majd a fejtámlának dőlt, elvéve egy szeletet a pizzájából.
- Szóval honnan jött, hogy büntetésben vagy? – kérdezte Harry teli szájjal.
Milyen vonzó.
Az.
Valamennyire.
Ó, baszki.
- Nos, um, azon a vasárnap, a szülinapodon, amikor hazamentem, késő volt, és kiabáltam a szüleimmel, így megbüntettek.
Harry nem nevette ki Louis-t, mint ahogy arra számított.
- Akkor mi van, ha hazajönnek, amíg én még mindig itt vagyok?
- Már sok éjszakát töltöttél itt korábban, nem fogják észrevenni, ha bezárom az ajtót.
- Akkor itt maradok éjszakára?
- Ha akarsz.
- Te akarod, hogy itt maradjak?
- Uh. Igen.
- Akkor oké.
- Köszönöm.
- Hogy itt maradok éjszakára? – mosolyodott el Harry, elvéve még egy szeletet.
- Nem, hogy… um, idejöttél ahelyett, hogy a buliba mentél volna.
- Nos, nélküled amúgy is unalmas volt.
Szó szerint pillangók jöttek elő Louis hasában, attól a gondolattól, hogy Harrynek szüksége van rá, hogy jól érezze magát.
- Igen? Mit csináltál a bulikon, amikor nem ismertél engem? – kérdezte Louis, keresztbe téve a bokáit.
- Tényleg tudni akarod?
- Igen és nem.
- Beszívtam és kerestem valakit, akit megdugtam. Általában Zayn volt az, de ő úgy tűnik, túl van az egész szex kötöttségek nélkül dolgon.
- Kivel szexeltél? Azok közül az emberek közül, akiket ismerek.
- Csak Zaynnel.
Louis hunyorgott a szemeivel.
- Ugh, rendben. Lehet, hogy smároltam Niallel egyszer. Aztán volt az a lány, a kék melírrel? – Louis bólintott. – És akinek ki van tágítva a füle.
- Ő ijesztőnek tűnik.
- Az is – nevetett fel Harry, aztán lecsukta a pizzás doboz tetejét csak három szelet után.
- Nagyszerű, most már én vagyok az egyetlen, aki eszik.
- Nem vagyok annyira éhes most, de te ehetsz, én nem bánom – felelte Harry, majd a hátára fordult, még mindig szemben volt Louis-val.
- Kikerestem a neten a kábítószerhasználat hatásait – szólalt meg óvatosan Louis.
Harry a szemeit forgatta és felült, keresztbe téve a lábait.
- És mire következtettél?
- Hogy drogokat használsz.
- Ne már, baszki.
- Harry, ezért nem tudsz enni és aludni rendesen!
- Azóta tiszta vagyok, hogy lehúztad a WC-n a kokaint, és még mindig nem alszom.
- Vannak erre gyógyszerek.
- És pénz is van azokra a fajta gyógyszerekre, ami nekem nincs.
A szomorúság egy hulláma árasztotta el Louis-t, és megette az ötödik szeletet, mielőtt kényelmetlenül tele érezte magát.
- Van egy gyógyszertár az utcában – kezdte el, megütögetve a hasát. – Elmehetek… elmehetünk oda és veszünk neked valamit, ha akarod. Én nem bánom.
Harry néhány pillanatig úgy bámult rá, hogy egy szót sem szólt.
- Miért csinálod ezt? – kérdezte Harry, mire Louis vállat vont válaszként.
- Mert segíteni akarok neked, hogy jobban legyél.
- Én nem valami jótékonysági ügy vagyok, amit helyrehozhatsz, Louis.
- Egyáltalán nem ez az én szándékom. Nem kell ok ahhoz, hogy kedves legyek.
Harry felsóhajtott és bólintott.
- Akkor oké.
Így tíz perccel később az utcában sétáltak, hogy bemenjenek a gyógyszertárba.
- Nem fázol? – kérdezte Louis, ahogy Harry csupasz karjaira nézett.
- Egy kicsit.
- Elhozhattál volna tőlem egy kabátot.
Harry felnevetett.
- A te kabátod alig takarná el a könyökömet, mert olyan kicsi vagy.
- Nem vagyok kicsi! Csak te vagy hatalmas.
- Akkor valószínűleg figyelned kellene a szádra, mert kétszer akkora vagyok, mint te. Olyan könnyen el tudnék bánni veled.
- Nem tennéd.
- És miért nem?
Louis karba tette a kezeit, majd felnézett rá.
- Mert cuki vagyok.
- Igen, boldogság vagy.
Louis fintorgott, figyelmen kívül hagyva az érzést a hasában, hogy mennyire kellemesen érzi magát Harryvel viccelődve.
Beléptek a gyógyszertárba, Harry pedig valóban kinyitotta az ajtót Louis-nak.
- Jó estét. Um, mit ajánl álmatlanságra? – kérdezte Louis az idős férfit a pult mögött, aki éppen megpróbálta megoldani a sudokuját. A férfi felnézett, Louis pedig a névtábláján azt olvasta, hogy „George”.
- Van recepted?
- Nincs.
A férfi felsóhajtott, aztán odament az egyik polchoz, elvett egy kis üveget, majd visszatért a pulthoz.
- Ebből minden este egyet kell bevenned hét-tíz napig, hogy az alvásodnak legyen egy megszokott menetrendje. Ez nyolc-kilenc órát segít aludni, szóval bizonyosodj meg róla, hogy lesz rá időd. Két font lesz szemenként, szóval húsz font.
Louis kinyitotta a pénztárcáját, majd a bankjegyet a pultra helyezte, mielőtt elvette a kis üveget és a kabátja zsebébe csúsztatta.
- Köszönöm, jó éjszakát – felelte Louis és távozott, Harry követte őt csendben. – Miért vagy ilyen csendben? – kérdezte Harrytől, amint úton voltak vissza a házához. Harry vállat vont.
- Nem tudom, mit kellene mondanom.
- A köszönöm kezdetnek megtenné – mondta Louis megpróbálva viccelni.
- Szarul érzem magam, amikor helyettem fizetsz.
- Miért? Szeretek fizetni helyetted – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja.
- Nem tudom… csak nem akarom, hogy azt gondold, hogy mondjuk, a pénzed érdekel.
- Ó, tudom ezt.
- Oké.
- Téged a nagy seggem érdekel.
- Csak bókokat akarsz kapni, ugye? – kérdezte Harry és elmosolyodott.
- Mindig, de ezt el kell fogadnod.
- Próbálkozom.
Louis mosolygott magának, aztán megharapta az ajkait.
A szülei nem jöttek haza, míg kint voltak (hála ISTENNEK), így bezárták Louis szobájának ajtaját, miután Louis kidobta a kukába a dobozokat.
- Oké, szóval bevehetsz egyet most? Azt írja, hogy egy óra múlva hat. Majdnem éjfél van, úgyhogy nemsokára aludni fogsz.
Harry leült az ágyra, majd Louis a kezébe adott egy pohár vizet egy tablettával. Gyorsan lenyelte, aztán felnézett Louis-ra.
- Semmit sem érzek másnak.
- Még nem is kell – forgatta a szemeit Louis, mire Harry elmosolyodott, mert imádta bosszantani Louis-t.
Louis bekapcsolta a tévét, és leült az ágyra, keresztbe téve a lábait maga alatt. Harry egyik lábát a feneke alá tette, majd lenézett a karjaira. A Sherlock legújabb epizódja ment, de Louis Harryt figyelte, nem a tévét. Figyelte Harryt, ahogy egyesével levette a karkötőit, aztán ujjbegyeit végighúzta a hegeken.
- Az mi? – kérdezte Louis hirtelen, aztán közelebb csúszott Harryhez, hogy rámutasson egy függőleges hegre, ami Harry csuklójától felfelé haladt egészen addig, ahol az utolsó karkötője szokott lenni. Fehér volt, Louis pedig nem látta korábban, mert a másik két alkalommal sötét volt.
- Az akkor volt, amikor megpróbáltam megölni magam.
Louis szemei kitágultak Harry hangsúlyára, mert úgy mondta, mintha semmiség lenne.
- Mi?
- Nem nagy ügy.
- Hogy mondhatod ezt? Mikor történt?
Harry felsóhajtott, aztán lejjebb vette a hangerőt a tévén, mielőtt Louis-hoz fordult, hogy szemben legyen vele.
- Tizenhét voltam, anya meg éppen elmondta, hogy elköltözünk Holmes Chapelből, és hogy az apám börtönben van. Szóval én nagyjából… megpróbáltam megölni magamat, mert már nem bírtam tovább. Minden szétesett és szó szerint ez volt az egyetlen kiút.
- És ki talált meg téged?
- Anya. Elvittek a kórházba, aztán két héttel később, amikor kiengedtek, elköltöztünk.
Louis az alsó ajkát harapdálta, szemei nem hagyták el a hosszú csíkot.
- Miért került az apukád börtönbe?
- Miért vagy ilyen kíváncsi hirtelen? Hogy a te csodálatos életedet az én szar életemhez hasonlítsd?
- Nem! Csak tudni akarom! Olyan nehéz elhinni a tényt, hogy csak kíváncsi vagyok?
Harry vállat vont, Louis pedig tudta, hogy nem kellene túlságosan kényszerítenie őt, mert valószínűleg nem szívesen mesél az elbaszott gyerekkoráról. De a ténytől, hogy Harry eléggé megbízott benne ahhoz, hogy egyáltalán néhány dolgot elmondjon belőle, megmelengette Louis szívét. Úgy érezte, fontos Harrynek.
- Az apám néha nagyon berúgott és megütötte anyámat. Anya nem ment el a rendőrségre, mert mindig remélte, hogy apa megváltozik. De nem így lett.
- Bántalmazott téged?
- Néha, amikor anya nem volt otthon, hogy ne tudja meg. De anya rájött, ekkor hívta a rendőrséget és börtönbe vitték őt.
- Mikor szabadul?
- Tíz év múlva, azt hiszem. Nem tudom, nem érdekel.
- Sajnálom.
Harry vállat vont.
- Nem érdekel.
- De kellene, hogy érdekeljen.
- Érdekel, csak azt mondom, hogy nem.
Louis szemeivel az ölére nézett, és nem tudta, mi mást mondhatna. Őszintén szólva csak át akarta ölelni Harryt, és biztosítani róla, hogy ő ott lesz neki. Mindig.
Tíz perccel később Harry elkezdett ásítozni és a szemeit dörzsölni, ami azt jelentette, hogy a tabletta kezdett hatni.
- Nagyon álmos vagyok most – szólalt meg Harry, mire Louis bólintott, kikapcsolva a tévét. Az elmúlt harminc percben már fáradt volt, de nem akart mondani semmit.
- El kellene mennem fogat mosni. És neked is, jót tesz a fogaidnak.
Harry megrázta a fejét, de elmosolyodott, követve Louis-t a fürdőbe. Egyszerre mostak fogat, és hamarosan visszamentek a hálószobába, Harry bedőlt az ágyba, magára húzva a takarót.
- Nagyon álmos vagy, ugye?
- Igen. Ne ébressz fel holnap.
- Oké.
Louis is bemászott az ágyba, éppen, amikor hangokat hallott a földszintről, ami azt jelentette, hogy a szülei hazaértek. Mozgolódott, hogy szemben legyen Harryvel, aki a hátán feküdt, kezei a hasán pihentek. Louis össze akart bújni vele; így meg is tette.
Csendesen közelebb csúszott, amíg a hasa Harry oldalához nem ért, majd orrát Harry nyakához fúrta. Harry nem nyitotta ki szemeit, de kinyújtotta a jobb karját, hogy Louis a mellkasára helyezhesse a fejét. Karját Louis dereka köré fonta, Louis pedig jobb lábát Harry combjaira tette.
- Meleg a tested – szólalt meg Louis, majd kezét Harry szíve fölé helyezte, hogy megtudja, olyan gyorsan vert-e, mint a sajátja. Igen.
Harry nem válaszolt, de Louis tudta, hogy még nem aludt el, mert a légzése még mindig egyenetlen volt.
- Tudod, gondolkoztam. Ha Isten utálja a melegeket, miért tette a férfi G-pontot fel a fenekükbe?
Harry elkezdett nevetni, Louis pedig elmosolyodott, mert imádta, amikor Harry nevetett.
- Ez érdekes. Talán meg kellene kérdezned a papot, amikor legközelebb templomba mész? – felelte Harry, majd ujjait becsúsztatta Louis pólója alá, megsimítva velük a hasát.
- Már templomba sem akarok menni többé.
- Mi? – kérdezte Harry magas hangon, teljesen gúnyolódva Louis-val.
- Rájöttem, hogy unalmas.
- Inkább valahol máshol térdelnél, mi?
- Fogd be – mondta Louis, és lágyan megütötte Harryt a mellkasán.
- Aú.
Csendben maradtak még öt percig, Harry pedig ismét ásított.
- Tényleg örülök, hogy nem haltál meg – suttogta Louis hirtelen, majd szorosabban fogta Harryt. – Nagyon örülök.
Harry válaszként megszorította a csípőjét és ajkait Louis puha hajába temette. Légzése hamarosan kiegyenlítődött, és elaludt. Nem úgy, mint Louis, aki még egy órán át ébren volt.

*

Aznap kilenckor ébredt fel, feje még mindig Harry mellkasán volt, aki még nem ébredt fel. Felült, valóban sikerült nem felébresztenie Harryt. Harryre nézett egy kicsit, ahogy aludt, de nem próbált meg ijesztő lenni. Csak Harry olyan békésen nézett ki, amikor aludt, lágy vonások és szép szempillák mozogtak az arca felett minden levegővételével.
Louis felsóhajtott, aztán kikelt az ágyból a szekrényéhez sétálva, hogy kiválassza a ruháit a napra. Nagyon remélte, hogy a családjának más programja volt aznapra, mert ő Harryvel akarta eltölteni.
Miután kijött a fürdőszobából, felöltözött és fontolóra vette, hogy le kellene-e mennie a földszintre és egyedül hagynia Harryt vagy sem. Úgy döntött, azután megy, hogy a családja már lent volt, így senki nem sétálhat be a szobájába és láthatja meg Harryt.
- Jó reggelt – köszönt mindenkinek az asztalnál, majd leült.
- Milyen volt az estéd?
- Jó volt.
Az apja elkezdett arról beszélni, hogy mit csináltak előző este, a húga pedig folyamatosan félbeszakította őt izgatottan, de Louis-t nem igazán érdekelte őszintén szólva. Vissza akart menni az emeletre.
- Nem megyek ma templomba, ugye? – kérdezte.
- Miért ne jönnél?
- Mert büntetésben vagyok. Ez csak így fair.
- Nem akarsz templomba menni? – kérdezte az anyja megdöbbenve.
- De igen, de megbüntettél, és Isten azt mondja, hazudni bűn.
Ez volt a legostobább dolog, amit Louis valaha is kimondott az életében, de úgy tűnt, az anyja bevette, köszönhetően sóhajtásának.
A reggeli hátralévő része gyorsan eltelt, Louis pedig örült, hogy visszaszaladhat az emeletre, mert őszintén kezdte valamennyire megvetni sznob családját.
Dél volt és az iPad-jával foglalta el magát a kanapén, amikor Harry felébredt. Louis figyelte, ahogy nyújtózkodott és nyögött, ropogtak a csontjai.
- Jól aludtál? – kérdezte Louis, amikor Harry felült és megdörzsölte a szemeit. Harry egy elégedett mosolyt küldött felé.
- Életem legjobb alvása volt.
- Akkor hatott a tabletta.
- Igen. Köszi.
- Semmiség.
Harry hátra hajolt a hátával, hogy kiropogtassa a gerincét, mielőtt kiszállt az ágyból és a fürdőszobába ment.
- Éhes vagy? – kérdezte tőle Louis, amikor Harry leült az ágyra, hogy felhúzza a zokniját.
- Nem igazán. A szüleid hol vannak?
- Templomban – válaszolta Louis, mire Harry a homlokát ráncolta.
- Te nem mentél?
Louis megrázta a fejét, majd felállt a kanapéról, odasétálva.
- De akkor is térdelni fogok.
Harry szemei kitágultak és elvigyorodott, széttárva a lábait Louis-nak, hogy közéjük térdeljen.
- Megrontottalak téged, hercegnő – felelte, kezeit végighúzta Louis haján.
- Mhm.
Louis levette Harry alsónadrágját, aztán megmarkolta a farka tövét, addig pumpálva, amíg rendesen kemény lett. Körbe ölelte ajkaival, mielőtt teljesen a szájába vette. Harry fel-le irányította a fejét, kétszer öklendeztetve őt, majd elég hamar elélvezett Louis torkában. Megpuszilta Louis arcát, amikor Louis felállt a padlóról.
- Ki korán kel, aranyat lel – mondta Louis, mire Harry felhorkant.
- Dél van.
- Nem számít.
Aztán Louis lement a földszintre, hogy felvigyen Harrynek egy croissant-t egy csésze teával, és tudta, hogy Harry túl büszke volt ahhoz, hogy bevallja, a tea valóban jó volt.
A szülei egy órával később értek haza, Harry pedig még mindig ott volt, egy álmáról mesélt Louis-nak, aki nem is zavartatta magát azzal, hogy köszöntse a szüleit.
Tetszett neki a tény, hogy Harry a szülei orra előtt volt és fogalmuk sem volt róla. Annyira sejtelmük sem volt a tényről, miszerint egy fiú volt az ágyában, egy fiú, akibe Louis szerelmes volt.
Majdnem megfulladt ezen a gondolaton, mire Harry abbahagyta a beszédet, furcsán nézve rá.
- Mi a baj?
- Semmi.
Csak szerelmes vagyok beléd.