11. fejezet

Helló! 😊

Ismét egy jó kis részt hoztam, bár az eleje környékén őszintén megmondom, féltem, hogy átfordul az After Larry sztoriba, de szerencsére nem így lett, azt nem bírtam volna ki még egyszer 😅 Szerintem érteni fogjátok, hogy mire gondolok, amikor elértek ahhoz a beszélgetéshez Harry és Zayn között, nem akarom itt lelőni a poént.

A vége pedig... hát kemény dolog lesz, kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Ja, és persze utólag is boldog halloweent és kellemes szüntet és/vagy hosszú hétvégét nektek! 🎃👻🕷️🕸️

Egy hét múlva találkozunk, addig is kellemes olvasást! 😘

11. fejezet

- Louis?! – hívta őt az anyja a földszintről.
- Mi az? – kiáltott vissza. Egy sorozatrész közepénél tartott, és az utolsó dolog, amit akart, az az volt, hogy kiszálljon az ágyból.
Amikor az anyja nem válaszolt, felnyögött, majd felállt az ágyról, hogy valóban lemenjen a földszintre. Totálisan utálta, amikor a szülei a nevén szólítják, és le kell mennie a földszintre, hogy megtudja, mit akarnak.
- Mi az? – kérdezte, megpróbálva nem túl bosszúsnak hangzani.
- Mi ez a folt itt? – kérdezte az anyja a barnás foltra mutatva a fehér kanapén.
Baszki. Az Niall volt, véletlenül kiöntötte a sört egy nappal ezelőtt, jutott eszébe Louis-nak.
- Uh… ittam egy kis pezsgőt, és véletlenül kiöntöttem.
- Megkérhetted volna az egyik szobalányt, hogy takarítsa fel.
- Bocsi.
- Semmi gond.
- Jól éreztétek magatokat New Yorkban? – kérdezte megpróbálva témát váltani.
Az anyja bólintott. Alig értek haza, és persze az anyja máris talált valamit, ami miatt piszkálhatja őt.
- Eleanor felhívott minket, hogy hogy vagyunk, egyébként. Úgy tűnt, meglepődött, hogy te nem voltál velünk.
- Mi… mit mondott? – kérdezte Louis pánikba esve.
- Mondtam, hogy itthon maradtál. Ő nem volt meghívva Liam bulijára?
- Uh. Az… az igazából le lett mondva, így én csak… itthon maradtam.
- Ó. Oké. Befejezted a feladatokat a plusz pontokért?
Louis bólintott, megkönnyebbülve, hogy az anyja nem tett fel túl sok kérdést. Tudta, hogy pánikolni fog, és valószínűleg minden megindulna lefelé onnantól.
Louis az egész napot a szobájában töltötte, olvasott és Netflixet nézett a MacBookján. Egy pontnál elfáradt és felsóhajtott, mert el akart menni valahová, szórakozni akart. De nem tehette, mert a szülei nem engednék el, és ezen kívül nem volt senki, akivel lóghatott volna. Felhívta Liamet néhány perccel később, amikor befejezte a járkálást a szobájában.
- Szia, Louis – köszöntötte Liam a vonal másik végén, és oké, kissé idegesnek hangzott.
- Szia! Azon gondolkoztam, hogy lóghatnánk együtt este? Átjöhetnél vagy…
- Uh… igazából randim van Zaynnel.
Louis álla leesett a hírtől.
- Hogy mi? Hol? Mi?
- Elhívott tegnap.
- Hová mentek?
- Valami olasz étterembe, amit szeret.
- És… oké? Wow. Szóval együtt-együtt vagytok most már?
- Azt hiszem.
- Ó. Nos… bocsi. Úgy értem, sok szerencsét. Jó szórakozást.
Louis nem várta meg azt, hogy Liam válaszoljon, mielőtt letette a telefont és leült az ágya végében. Még soha nem unatkozott ennyire az életében. Úgy érezte, sírni tudna elkeseredésében.

*

Harry megnyalta az ajkait, miközben figyelte Zaynt feltekerni egy jointot. Harry nappalijában voltak január másodikán, készen arra, hogy elszívják az év első spangliját.
- Hol az enyém? – kérdezte, amikor Zayn az ajkaihoz tette és meggyújtotta.
- Ezt fogjuk elosztani, mert randim van este.
Harry majdnem megfulladt a levegőben.
- Hogy mi? Randid van? Liammel?
Zayn bólintott, majd beleszívott egyet, mielőtt átadta a jointot Harrynek, aki még mindig sokkban volt.
- Mikor… miért?
- Kedvelem őt, nem tudom.
- De mit kedvelsz benne? Úgy értem, megdugnám őt meg minden, de… ha randizol vele, biztosan van valamiféle személyisége?
- Ő okos és ténylegesen vicces.
- Nem tűnik viccesnek. Teljesen komolynak tűnik és hangulatrombolónak.
- Ha ez a leírás bárkire is ráillik, az Louis, nem Liam.
- Igen, de én nem randizok Louis-val.
- Szállj le rólam, oké? Kedvelem Liamet.
- Megdugtad már őt?
- Nem? – rázta meg a fejét Zayn. – Te megdugtad Louis-t?
- Nem. De leszoptuk egymást, szóval ez egy jó kezdés.
- Ha. Sok szerencsét ahhoz, hogy rávedd, másszon rá a farkadra. Nem fog dugni veled, kivéve, ha mondjuk, összeházasodsz vele vagy valami.
- Akarsz fogadni?
És erre odafigyelt Zayn.
- Fogadni akarsz, hogy megdugod Louis-t az iskolai év végéig?
- Tulajdonképpen nem. Semmit sem kell bebizonyítanom neked.
Zayn vállat vont.
- Soha nem mondtam, hogy kell.
Elvette a jointot Harry ujjai közül, mire Harry a szemeit forgatta, hátradőlve a kanapén. Harry nem igazán kedvelte Zaynt így, teljesen szerelmesen és valóban komolyan most az egyszer.
- Akkor nem megyünk összegraffitizni a falakat ma este.
- Ah, baszki, haver, elfelejtettem. Akkor holnap este.
Harry a homlokát ráncolta. Az ő hagyományuk volt, hogy elmenjenek az új év első péntek estéjén és összefestékszórózzák a Városháza falait. Azóta csinálják ezt, hogy Harry Doncasterbe költözött három évvel ezelőtt. Hülyeség volt, de amúgy se volt jobb dolguk, mint hogy megdugják egymást és beszívjanak. De most úgy tűnik, Zaynnek jobb dolga van, mint Harry. És ez egyáltalán nem tetszett Harrynek.
- Szóval mikor kell elindulnod?
Zayn a falon lévő órára nézett.
- Mondjuk, tíz perc múlva.
- Felveszed őt?
- Nem, ott találkozom vele, így a szülei nem veszik észre.
- És azt mondod nekem, hogy te ezért ténylegesen fizetsz?
- Igen.
Harry megrázta a fejét, aztán visszavette a jointot, hogy beleszívjon.
- Akkor ez azt jelenti, hogy már nem fogunk dugni? – kérdezte tőle Harry tíz perccel később, amikor Zayn már az ajtónál volt.
- Igen. De most már ott van neked Louis… vagy a jobb kezed. Később találkozunk, haver.
Zayn megütögette őt a vállán, Harry meg arcon akarta volna őt ütni. Helyette bevágta az ajtót, és felsétált a szobájába.
Az anyja egy órával később ért haza, aztán bejelentette, hogy elmegy Niall anyjával. Harry a szemeit forgatta, és szólt neki, hogy valószínűleg ő is elmegy, így ne várjon rá abban az esetben, ha előtte érne haza.
Ha Zayn nem megy vele megrongálni a Városházát, akkor Harry megteszi ezt egyedül. Felsóhajtott, majd felkelt, hogy a szekrényéhez sétáljon, ahonnan előszedte a két fekete és zöld Montana graffitis flakonját. Miközben várt az anyjára, hogy elmenjen, eszébe jutott egy ötlet, és elővette a telefonját, hogy írjon Louis-nak.
Harry: akarsz csinálni valamit ma este?
Elmosolyodott, amikor majdnem azonnal jött a válasz.
Louis: miből gondolod, hogy nincs jobb dolgom??
Harry: abból a tényből, hogy szó szerint 0,2 másodperc alatt válaszoltál.
El tudta képzelni, hogy Louis a szemét forgatja az üzenetére.
Louis: hol?Harry elmosolyodott.
Harry: a parkban a városháza mellett 11-kor.
Louis: 11??? Az későn van.
Harry: sajnálom, az a lefekvési időd után van? :((((((
Louis: fogd be.
Volt egy egyperces szünet, mielőtt újra felvillant a telefonja.
Louis: ott leszek.
Harry: feketét vegyél fel.
Louis: ne mondd meg, hogy mit csináljak.
Harry félredobta a telefonját, majd visszafeküdt az ágyra, megvakarva a csuklóját a karkötőin keresztül, mert kezdett nagyon viszketni. Valószínűleg szundizhatna egyet, mielőtt fel kell kelnie és felöltöznie.
Egy telefoncsörgés a fülében ébresztette fel, mire felnyögött, átfordulva, hogy felvegye.
- Igen?
- Úton vagyok! Te ott vagy?
Először össze volt zavarodva, de aztán felismerte a nőies hangot és felült az ágyon.
- Uh. Igen. Tíz perc múlva találkozunk.

*

Louis letette a telefont, majd felsóhajtott. Nem volt könnyű kiszöknie, de amint a szülei visszavonultak a szobájukba fél tizenegykor, elkezdett felöltözni. Fekete skinny jeans-t viselt, fekete pólót és fekete Converse cipőt. Nem volt benne biztos, miért kellett teljesen feketébe öltöznie, de megtette amúgy is, mert vagy ez volt, vagy a szobájában marad a hétvége hátralévő részében, egyedül. Talált egy sötétkék Ralph Lauren kabátot, így azt választotta.
Megbizonyosodott róla, hogy semmilyen zajt ne csapjon, amikor lesétált a lépcsőn és a hátsó ajtót használta, a biztonság kedvéért. Elég jól tudta az utat a Városházához; egy öt perces séta volt át a parkon az utcáról, majd még két háztömb.
Elgondolkozott azon, hogy Harry mit tervezett csinálni, és hogy jó döntést hozott-e azzal, hogy beleegyezett ebbe az akármibe.
Harry már ott volt, amikor megérkezett, habár Louis felhívta őt, amint beért a parkba. Egy padon ült a szökőkútnál, teljesen feketébe öltözve, és egy beanie takarta el a haja nagy részét.
- Mi van alatta?  - kérdezte Louis, amint meglátta, hogy Harry rejteget valamit a kabátja alatt. Szemei kitágultak, amikor Harry elővette azokat, amikről Louis tudta, hogy graffiti sprayk voltak. – Nem… nem tervezed, hogy ténylegesen valami illegálisat csinálsz megint, ugye? Miért hívtál fel ezért? – kérdezte hitetlenül, körbenézett, hogy valaki a látóhatárában volt-e, de minden elhagyatott volt, kivéve a megvilágított épület előttük.
Harry vállat vont.
- Ez illegális! – kiáltott fel Louis ismét.
- Semmi sem illegális, kivéve, ha elkapnak.
- Nem segítek neked ebben semmit – jelentette ki Louis, karba téve a kezeit és kitolva a csípőjét.
- Sosem mondtam, hogy segítened kell nekem.
- Akkor miért vagyok itt?
- Hogy ne legyek egyedül és csinosan nézz ki, jó?
Louis kissé elpirult Harry szavain, és utálta magát, amiért ezt csinálta. Bosszantó volt, milyen gyorsan tudott hangulatot váltani.
Szóval így találta magát azon, hogy követte Harryt át az úton a Városházához, ahol Harry kinyitotta az egyik sprayt és felrázta.
- Mit tervez… ó.
Harry elkezdett felírni egy nagy F betűt, aztán egy A-t, és Louis máris tudta, hogy hová vezetett ez. Folyamatosan körbenézett; hogy megbizonyosodjon róla, nem kapják őket rajta.
- Miért csinálod ezt egyáltalán? Ennyire unatkozol? – tette fel a kérdést Louis, mire Harry odafordult, hogy ránézzen.
- Nos, a srác, akivel dugni szoktam, úgy tűnik, talált magának párt, és nincsen jobb dolgom.
Louis a homlokát ráncolta, és karba tette kezeit a mellkasa előtt.
Szóval én nem vagyok elég vagy mi?
- Miért biggyeszted úgy a szádat? – kérdezte Harry, gyorsan Louis felé pillantva.
- Nem biggyesztem a számat. Nem számít.
Harry megrázta a fejét, és azon volt, hogy valami mást mondjon, de váratlanul meghallottak valakit rájuk kiáltani.
- Hé! Megállni ott, kezeket a levegőbe!
- Baszki – szitkozódott Harry, mire Louis szíve hirtelen elkezdett gyorsabban verni, amikor meglátott két rendőrt zseblámpával világítva a szemükbe. – Fuss! – kiáltott rá Harry, és eldobta a sprayket. Louis felriadt sokkos állapotából, mielőtt elkezdett Harry után futni.
Alig kapott levegőt, és hallotta, hogy a rendőrök kiabálnak nekik, hogy álljanak meg, de nem tette. Miközben végigfutott az úton, váratlanul elkezdett mosolyogni, mert eddig ez volt a legfelvillanyozóbb dolog, amit valaha is megtapasztalt. És ijesztő volt, mennyire élőnek érezte önmagát. Louis nem volt benne biztos, hogy azért volt ijesztő, mert legyőzhetetlennek érezte magát, vagy annak a ténynek a következtében, hogy mindez Harry miatt volt.
Végigfutott az úton, majd felkiáltott, amikor egy sötét sikátorba húzták egy élelmiszerbolt és egy lakóház között.
- Mi…
- Fogd be – morogta Harry, aztán eltakarta a száját, egy szemetestartály mögé húzva és a falhoz nyomva őt.
A rendőrök megálltak egy pillanatra, körbenéztek a zseblámpáikkal, mielőtt tovább futottak.
Louis szíve szinte kiszakadt a mellkasából, az adrenalin pedig szétáramlott a testében, ami totálisan izgalmas volt. Részeg volt a szabadság érzésétől, melyet Harrytől kapott, és ez hülyeség volt, tudta, de nem érdekelte. Szeretett gondtalan lenni.
- Mi az? – kérdezte Harry, amikor meglátta a kifejezést Louis arcán.
- Semmi – lehelte Louis, majd megragadta Harry tarkóját, összenyomva ajkaikat.
Harry meglepődve vett levegőt, de aztán ellazult Louis ajkainál, úgy döntve, hogy a nyelvével nyitja szét őket. Louis felnyögött, amikor Harry megmarkolta a csípőjét, összenyomta a testüket és még jobban a falhoz nyomta Louis-t. Harry bal kezét Louis hajába tette, lehúzva a fejét, hogy megtámadja a nyakát. Louis lehunyta szemeit, miközben Harry megszívta és megnyalta a nyakát, harapva és húzva.
- Ki… ki fogod szívni? – kérdezte Louis nehéz levegővételek között, mire Harry fogása szorosabbá vált Louis derekán válaszként.
Amikor Harry elhúzódott egy „pop” hanggal, Louis kinyitotta szemeit, hogy felnézzen rá. Harry kezét Louis nadrágjának elejéhez tette, majd kikapcsolta az övét. Louis az érintésbe nyomta magát, aztán Harry becsúsztatta kezét a nadrágjába, megmarkolva őt a ruháin keresztül.
- Máris kemény vagy miattam, hm?
- Fogd be – motyogta Louis, mire Harry lágyan felnevetett, miközben elkezdte kiverni Louis-nak, aki egy mély nyögést hallatott.
- Várj… várj. Ne itt.
Harry megharapta az ajkát, majd kihúzta kezét Louis nadrágjából, újra összenyomva ajkaikat.
- Milyen messze van a házad? – kérdezte Louis, mire Harry megnyalta az ajkait.
- Három háztömbnyire. Három perc – válaszolta, aztán Louis megigazította magát, mielőtt becsatolta az övét.
- Elmehetünk oda?
- El akarsz? – kérdezte Harry meglepetten, pupillái még jobban kitágultak Louis kérdésére.
- Igen. Any… anyukád ott lesz? Vagy… apukád?
- Nincsen apám, és anya nem lesz otthon – magyarázta meg Harry elhúzódva Louis-tól, hogy rendesen rá tudjon nézni.
Louis meg akarta kérdezni, mit értett az alatt, hogy nincsen apja, de az agya hátsó felébe űzte ezt a gondolatot.
- Szóval mehetünk vagy sem? – kérdezte Louis, mire Harry elvigyorodott.
- Türelmetlenek vagyunk, ugye? – kérdezte Harry, majd kezeit a zsebébe tette, hátra lépve egyet. A sikátor kijárata felé intett, jelezve Louis-nak, hogy kövesse.
- Nem lehetnél most az egyszer nem egy beképzelt seggfej? – csattant fel Louis, miközben elkezdtek sétálni.
- Ó, tanultál egy új csúnya szót? – gúnyolódott Harry, mire Louis a szemeit forgatta.
Egy ideig csendben sétáltak végig az utcán, de aztán Harry keresett valamit a zsebeiben, és előhúzta a Marlboro csomagját.
- Komolyan? Most kezdesz el cigizni?
- Van valami problémád ezzel, hercegnő?
- Soha többet ne hívj így.
Harry megrázta a fejét, majd elővett egy cigarettát, mielőtt a csomagot visszatette a zsebébe és meggyújtotta a cigit. Louis figyelte őt az ajkai közé helyezni és beleszívni.
- Miért cigizel egyáltalán? Hogy menőnek tűnj?
- Nem. Az emberek, akik ezért csinálják, idióták.
- Akkor miért?
- Mert ellazít – válaszolta Harry.
- És meg is öl.
- Ez a lényege.
Louis összezavarodottan nézett fel rá, elgondolkozva azon, miért mondana ilyet.
- Ki akarod próbálni?
- Mi? Kizárt! – kiáltott fel Louis, teljesen leverve a kérdéstől.
- Nem fogsz meghalni, tudod ezt, ugye?
Harry megállt, mire Louis összezavarodott, de aztán rájött, hogy valóban elérték az úticéljukat.
- Be kell fejeznem ezt – felelte Harry.
Louis egyik kezét a csípőjére tette, majd várt. Az, ahogy Harry ellazultnak tűnt, amikor kiengedte a füstöt, teljesen megbabonázta Louis-t, és azon gondolkozott, ez úgy volt-e, ahogy azt Harry beállította.
- Rendben, hadd próbáljam ki – azon találta magát, hogy ezt böki ki, mire Harry elmosolyodott, Louis-nak tartva a cigarettát, hogy vegye el.
- Szóval csak… az ajkaim közé teszem?
- Csináltad már ezt korábban, nem?
Louis megértette a piszkos célozgatást, de úgy döntött, figyelmen kívül hagyja.
- Igen, szívd be a füstöt, és próbáld meg belélegezni a tüdődbe. Aztán fújd ki az orrodon keresztül, hogy megbizonyosodj róla, működött.
Louis pontosan úgy tett, ahogy mondták, de végül elkezdett köhögni és visszaadta a cigit.
- Nem nekem való, köszi.
Harry felnevetett, majd tíz perccel később befejezte a cigarettát. Engedte, hogy a földre essen, aztán rálépett.
- Úgy nézel ki, mint egy elveszett kiskutya – mondta Louis-nak, mielőtt hirtelen magához húzta egy csókra a kabátja gallérjánál fogva. Louis elhúzódott, mielőtt túl hevessé vált volna.
- Hideg van kint – panaszkodott, mire Harry megrázta a fejét, aztán megfordult és felsétált az ajtajához. Louis követte őt bentre, miután kinyílt az ajtó, és Harryre várt, hogy becsukja. – Szóval… anyukád nem lesz itthon?
- Nyugi, nem fog zavarni minket, amikor hazajön. Niall anyjával ment el, szóval egy ideig nem jön.
- Niall anyukájával?
Harry bólintott, majd ledobta a kulcsait egy kis kosárba az ajtónál, mielőtt levette a kabátját és felakasztotta.
- Kérsz valamit inni? – kérdezte Harry, mire Louis a homlokát ráncolta a váratlan kedvességen.
- Uh… mitek van?
- Szennyvíz vagy WC víz, te döntesz.
Louis ténylegesen komolyan vette őt egy másodpercre, de aztán meglátta az arcát.
- Egy kis teát szeretnék.
- Egy kis teát szeretnél – ismételte meg Harry, mire Louis bólintott.
- Két cukor és egy kis…
- Nem Starbucks vagyok.
Louis felsóhajtott.
- Akkor egy kis vizet szeretnék.
- Az van.
- De nem csapvizet!
- Persze.
Harry elvett egy poharat a szekrényből, majd vizet töltött bele, mielőtt átadta Louis-nak. Újra megfordult, aztán egy kisebb poharat vett elő, hogy tequilát töltsön bele.
- Mit csinálsz? Komolyan alkoholt iszol?
- Szóval most már látsz is? Jó neked!
Louis a poharat az asztalra helyezte, mielőtt körbenézett a helyiségben, azt tettetve, hogy elfoglalt.
- Szóval leszopod a farkamat vagy mi? – kérdezte Harry, mire Louis majdnem megfulladt.
- Tessék? Nem vagyok valamiféle kisállat, amivel erőszakoskodhatsz, és határozottan nem…
Nem tudta befejezni, mert Harry a pulthoz nyomta őt és durván megcsókolta.
- Meg kell tanulnod befogni a szádat – beszélt Harry Louis ajkainak. – Egy nap az a csinos kis szád nagy bajba fog keverni.
Louis nyelt egyet, aztán Harry egy csókot nyomott a nyakára, mielőtt megmarkolta Louis combjának hátsó részét, felhúzva őt. Louis azonnal megragadta Harry vállait, hogy ne essen hátra, majd lábait a dereka köré fonta.
- Fel fogsz vinni az emeletre? – kérdezte, de Harry már a lépcső felé sétált.
- Tudom, hogy tetszik – válaszolta Harry, amire Louis azzal reagált, hogy végigcsókolta a nyakát.
Semmi idő alatt értek el Harry szobájához, és minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne ossza ki Harryt, amiért gondatlanul ledobta őt az ágyra.
- Vedd le a ruháidat.
- És mi van, ha nem akarom? – válaszolta Louis, míg Harry az asztalhoz sétált, hogy felkapcsolja a lámpát.
- Akkor nekem kell megcsinálnom.
Harry letérdelt az ágy előtt, majd kikapcsolta Louis övét másodjára egy óra alatt. Louis lenézett rá, miközben a könyökén támaszkodott, megharapva az ajkát.
- Baszki, a farmered olyan szűk – felelte Harry, miután ledobta a farmert mellé a padlóra.
- Te beszélsz – válaszolta Louis.
- Vedd le a pólódat.
Louis valóban engedelmeskedett, és levette magáról a kabátot, mielőtt áthúzta a pólóját a fején. Eltakarta a hasát kezeivel, miközben lefeküdt a hátára, de Harry ellökte őket.
- Hé, ezt többet ne, oké? – felelte Harry, mire Louis bólintott, elpirulva egy kicsit, ahogy felnézett a plafonra. Felemelte a csípőjét, amikor Harry azt mondta neki, így le lehetett venni az alsónadrágját és kiszabadítani kemény farkát.
- Miért vagy még mindig felöltözve? – kérdezte Harrytől, aki megállt és felállt.
Louis figyelte őt levenni a farmerét és áthúzni pólóját a fején, felfedve nyilvánvaló erekcióját, ami a bokszerének feszült.
- Feküdj a hasadra.
- Nem fogsz… nem fogsz szexelni most velem? – kérdezte Louis, hangja remegett kicsit.
- Nem. Fordulj a hasadra, aztán a térdeidre.
- O… oké – dadogta Louis, majd gyorsan követte az instrukciókat, letérdelve Harry előtt, aki térdét az ágyra helyezte.
Louis ujjait Harry alsónadrágjának övrészének alá fonta, majd lehúzta, szabadon engedve farkát. Harry kezei Louis hajába túrtak és közelebb húzta a fejét, siettetve őt, hogy farkát vegye ajkai közé. Felnyögött, amikor Louis végre a szájába vette; egyik keze Harry farka köré volt fonva, a másik pedig szépen az ölében ült. Ez arra emlékeztette Harryt, milyen ártatlan és tiszta volt Louis, és ez jobban már fel sem izgathatta volna Harryt.
- Ez az, bébi, ez az. Olyan jó vagy – dicsérte Louis-t, mert tudta, hogy Louis szereti, ha elmondják neki, hogy milyen jó mindenben. – Olyan jó nekem… – hallgatott el, majd végighúzta kezét Louis nyakán, át a hatalmas lila kiszíváson, amit ott hagyott. Meg akarta harapni Louis nyakát és testét és mindent, bemázolni Louis bőrét, éppen mint az övét, csak foltokkal helyette.
Louis felnézett Harryre, emlékezve rá, hogy Harry szereti fenntartani a szemkontaktust. Megpróbált megtenni mindent, amiről tudta, hogy Harry szereti; megszívni a tetejét, masszírozni a golyóit és vastag csíkokat nyalni a hosszán. Úgy tűnt, ez működik, mert az ér Harry farkán dühösen lüktetett a bőrénél.
- Nemsokára elélvezek. Verd ki magadnak is.
Louis szabad kezét a saját farkára tette, majd lassan elkezdett rajta dolgozni, míg tovább szívta Harryét.
- Annyira imádod a faszt, Louis. Az emberek azt hiszik, szent vagy, de messze vagy ettől, ugye, bébi? Egy kibaszott ribanc vagy a nagy farkamért. Olyan mohó – felelte Harry mély hangon, miközben figyelte Louis arcát beszívódni.
Szemei könnyeztek egy kicsit, amiért Harryt túl mélyen vette be, de nem bánta. Szeretett örömet szerezni Harrynek, ami furcsa volt, mert sosem szeretett igazán megtenni dolgokat az embereknek, kivéve, ha kapott belőle valamit. De most, hogy belegondolt, ő is kapott ebből valamit, mert annak a határán volt, hogy elélvezzen.
- Olyan piros a farkad, el akarsz élvezni, ugye? – kérdezte Harry, beletúrva kezével Louis lágy hajába. Louis bólintott, elhúzódott Harry farkától, majd gyorsan kiverte mindkettőjüknek ugyanabban a tempóban. – Máris olyan jó vagy ebben, bébi, olyan jó.
Louis rámosolygott, és megnyalta ajkait.
- Lehetne… lehetne, hogy te, um, a számba?
- Biztos vagy benne?
Louis bólintott magabiztosan, kinyitva a száját és kinyújtva a nyelvét. Harry azonnal elélvezett a látványra, pontosan a szájába, figyelve őt lenyelni.
- Több gyümölcsöt kell enned – mondta neki Louis, mire Harry megrázta a fejét, lenézve Louis ölére, azt látva, hogy ő még mindig a farkán dolgozott.
Lehajolt, hogy még egyszer elkezdje kiszívni Louis nyakát. Úgy tűnt, ez működik a fiatalabb fiúnak, mert elélvezett a saját mellkasára és hasára egy lágy nyögéssel.
- Szép munka, bébi – felelte Harry, aztán a hátára lökte őt, hogy letörölhesse az élvezetet a Rolling Stones pólójával.
- Lezuhanyozhatok vagy valami?
- Uh, igen.
Felváltva zuhanyoztak, Louis pedig még azt is bevallotta, nem számított arra, hogy a víz valóban tiszta és meleg lesz.
- Nem vagyunk ősemberek, tudod, csak azért, mert nem iszunk millió dolláros pezsgőt, és nincs öt szobalányunk, hogy kitakarítsák a házunkat – mondta neki Harry, miközben felvett egy fehér pólót, aminek a pizsama felsőjének kellett lennie.
- Mennem kellene – szólalt meg Louis, de ez kérdésként hangzott.
- Aludhatsz itt ma este.
- Majd csak… elmegyek reggel és azt tettetem, hogy elmentem egy korai sétára, amikor visszaérek.
Harry vállat vont, majd leült az asztalához.
- Van valami… tiszta pizsamád, amit kölcsönvehetek?
- Van – felelte Harry gúnyolódó, hitetlen hangon.
Felkelt a székből és a szekrényéhez ment, ahonnan elővett egy pár melegítőt és egy Ramones pólót.
- Ez a pizsamád? Nem is illenek össze.
- Ezt mond komoly? – kérdezte Harry, mire Louis elkapta tőle a ruhákat, a fürdőbe sétálva, hogy átöltözzön.
Amikor visszament a szobába, Harry már az ágyban volt, telefonozott. A lámpa le volt kapcsolva, de a függönyök nem voltak behúzva, így bevilágítottak az utcai fények.
- Hol kellene aludnom? – kérdezte Louis, Harry pedig a helyre mutatott, ami a fal és közte maradt. – Mindig a bal oldalon alszol, ugye?
- Uh… persze.
Sikerült átmásznia Harryn, és ténylegesen a hátára esett. A matrac nem volt annyira kényelmes, amint ami neki volt otthon, de egészen rendben volt.
- Szóval a kifinomult segged tud aludni a parasztos matracomon? – tette fel a kérdést Harry, nem is nézve Louis-ra.
- Igen, tud. Köszi a kérdést – válaszolt Louis szarkasztikusan. – Mit csinálsz egyáltalán azon a szar telefonon?
- Csak azért, mert nem ötszáz fontba került, nem jelenti azt, hogy szar.
- Van egy extra iPhone-om, ha akarod – felelte Louis, mire Harry ránézett.
- Jótékonynak érzed ma magad?
- Az vagyok.
Harry letette a telefonját a padlóra az ágy mellé néhány perccel később, majd felhúzta a takarót (ami váratlanul puha volt) a mellkasához.
- Szóval mit értesz az alatt, hogy nincs apukád? – kérdezte Louis.
- Szükséged van egy szűrőre az agyad és a szád közé – válaszolta Harry, mire Louis az oldalára fordult, hogy szemben legyen vele.
- Mondd el.
- Miért akarod tudni?
Louis vállat vont, aztán fejét a tenyerébe tette, hogy jobban lássa Harryt.
- Mert kíváncsi vagyok.
- Azért akarod tudni, hogy megbizonyosodj róla, a te életed még mindig jobb, mint az enyém, mi?
- Nem kell megbizonyosodnom erről, ezt már tudom.
Harry a szemeit forgatta és megrázta a fejét (úgy tűnt, ezt sokszor csinálja).
- El fogom mondani, de tisztázni akarom azt, hogy nincs szükségem a sajnálatodra vagy bármi, jó? Már nem érdekel. És ez nem valami zokogós történet, oké?
- Ó, oké.
- Szóval… amikor körülbelül tizenegy éves voltam, az apám elveszítette az állását még Holmes Chapel-ben, és azzal próbálta meg túltenni magát rajta, hogy az összes pénzünket alkoholra költötte. Részegen jött haza, és kiabált velünk meg dolgokat dobált. Úgy nőttem fel, hogy azt láttam, így viselkedik, és nyilvánvalóan ráharaptam. Aztán elkezdtem erőszakos lenni az iskolában és kétszer kicsaptak miatta. Anya végül elvált, amikor közel voltunk ahhoz, hogy ténylegesen tönkremenjünk, és otthagytuk apámat a házzal. Gemma, a nővérem, már egyetemre járt, így őt nem zavarta nagyon. Ideköltöztünk, mert anya kapott egy állásajánlatot fő pékként a helyi pékségben. Megbuktam tavaly az iskolában itt, így most megismétlem.
Louis nem igazán tudta, hogy mit mondjon, azon kívül, hogy megkérdezze, honnan jött, hogy ilyen sok tetoválása legyen.
- Először nem akartam ideköltözni, szóval a tetoválások a tiltakozásnak egyfajta módjai voltak. De aztán megkedveltem őket és többet csináltattam.
- Ez hülyeség.
- Te vagy a hülye.
Louis felhorkant a béna visszaszóláson.
- Csalódottnak tűnsz – figyelte meg Harry.
- Nem. Csak azt vártam, hogy érdekesebb lesz a történet egy kicsit. Például bántalmaztak gyerekként, vagy az anyukádnak volt egy afférja, ami rosszul végződött, vagy valami.
- Ezt komolyan mondod? Az csak a filmekben történik meg. Most az egyszer kapaszkodj meg a valós életben.
- Ne gyere még egyszer ezzel a beszéddel, kérlek – kérte Louis, aztán figyelte Harryt, ahogy egyesével elkezdte levenni a karkötőit.
Amint levette őket, kezét a takaró alá csúsztatta.
- Miért viselsz olyan sok karkötőt? Nem bosszantóak és viszketnek? Gumiból készültek.
- Tetszenek. Én nem panaszkodok arról, hogy te száz dolláros pólót hordasz.
- Hé, ez egy egészen más dolog tájékoztatásul.
- Látom a kiszívásokat a nyakadon – váltott témát Harry, mire Louis a homlokát ráncolta.
- Mi?
- A kiszívásokat. Olyan sötétek, hogy látom őket.
- Ó, Istenem! Mi van, ha szüleim meglátják?
- Akkor jobb, ha felveszel egy sálat.
- Mi… de… kapcsold fel a villanyt.
- Miért?
- Látni akarom őket!
- Menj a fürdőbe akkor.
- Ugh. Utállak – motyogta Louis, majd ténylegesen kiszállt az ágyból, hogy kisétáljon a szobából.
A két hatalmas foltra bámult, amik az jobb oldalán elterültek a nyakán. Olyan brutálisnak tűntek, mégis annyira megbabonázóak ugyanakkor. Aztán elgondolkozott, milyen lehet csinálni ilyet.
- Könnyű?
- Micsoda?
- Valaki nyakát… kiszívni.
- Igen.
- Csinálhatok neked egyet?
- Miért?
- Akarok.
- Valóban neked kell lenned a legjobbnak mindenben? – kérdezte Harry, amikor Louis becsukta az ajtót a szobájában és az ágyhoz sétált.
- Igen.
- Rendben, megtanítalak.
- Szóval… a nyakadon, igaz?
- Bárhol csinálhatod őket, de kezdheted a nyakkal – felelte Harry, majd Louis lovaglóülésben helyezkedett el rajta a takarón keresztül. – Harapd meg a nyakamat, aztán felváltva szívd és nyald meg a bőrt az ajkaid között.
Louis bólintott, és kezeit Harry mellkasára helyezte, pont a kulcscsontja alatt; mielőtt lehajolt, hogy ajkait Harry nyakához nyomja.
- Most… nyald meg – felelte Harry, hangja pedig remegett kicsit, mert az, ahogy Louis szívta a nyakát, csodálatos érzés volt. – Pont úgy. Folytasd. Olyan gyorsan tanulsz.
Harry kezeit Louis derekához tette, lejjebb csúszva, hogy megmarkolja a seggét. Megpróbált nem felszisszenni, amikor a múltkor csinált vágásai Louis nadrágjának anyagát súrolták.
- Wow, oké, ez elég, ha nem akarod, hogy elvérezzek.
Louis elhúzódott, majd megvilágította Harry nyakát a telefonjával. Elállt a lélegzete, amikor meglátta a hatalmas, piros kiszívást, ami gyorsan sötétté vált a bőrön. Valamennyire büszkének érezte magát, amiért ezt csinálta, és azon találta magát, hogy ilyeneket akart harapni Harry testére mindenhol.
Legördült Harryről, aztán visszacsúszott a takaró alá, mert a lábai elkezdtek fázni.
- Büszkének érzed magad? – kérdezte Harry megfordulva, hogy Louis-ra nézzen. Louis figyelmen kívül hagyta a hangsúlyát és lehunyta a szemét.
- Megpróbálok aludni itt.
- Akkor rendben. Jó éjt.
- Jó éjt.
Louis hátat fordított Harrynek, szembe nézve a fallal. Alig hallhatóan csukódott be a bejárati ajtó a földszinten, ami azt jelentette, hogy Harry anyja hazajött, de elaludt, mielőtt hallhatta volna őt felmenni a lépcsőn és be a saját szobájába.
Amikor felébredt másnap reggel, Harry még mindig aludt, de Louis amúgy is felkelt. Sikerült egyedül elmennie a fürdőszobába, és szó szerint az ujjával mosta meg a fogát. Felöltözött, megbizonyosodva róla, hogy teljesen felhúzta a cipzárt a kabátján, így a kiszívásai nem látszódtak, aztán kinyitotta az ajtót a fürdőhöz, de megállt léptében, amikor meglátott egy barna hajú nőt rá bámulni. A lépcsősornál volt, valószínűleg szándékában állt a földszintre sétálni.
- Uh… jó reggelt. Én, uh… Louis vagyok?
A nő bólintott, és valóban megajándékozta Louis-t egy őszinte mosollyal.
- Én Anne vagyok. Harry anyja.
Körülbelül ugyanolyan magas volt, mint Louis, sötétbarna haja és zöld szemei, éppen, mint Harrynek.
- Kérsz valamit reggelire?
- Uh… nem, köszönöm. Én csak… megyek nemsokára.
Ez hihetetlenül kínos volt mindkettőjüknek, de szerencséjére Anne úgy döntött, hogy könnyebbé teszi ezt azzal, hogy megfordul és lesétál a lépcsőn.
Louis gyorsan Harry szobájába ment, és addig rázta őt, amíg fel nem ébredt. Egy pillanatig a Harry nyakán lévő sötét foltot bámulta, azt gondolva, hogy ezt ő csinálta.
- Mi van?
- Az előbb találkoztam anyukáddal és mennem kell most.
- Ugh, oké – nyögött fel Harry, aztán felkelt.
Louis megfordult, miközben Harry nyújtózkodott és ásított, hogy megnézze a telefonját abban az esetben, ha a szülei már hívták. Kínosan Anne-re mosolygott, ahogy átsétált a szobán az ajtóhoz. Harry kinyitotta neki, másik kezét az ajtófélfára helyezve.
- Harry?
- MI AZ? – kérdezte, majd elfordította fejét, hogy az anyjára nézzen, aki a konyhában volt.
És ekkor volt az, hogy Louis meglátta őket. Pontosan az arca mellett voltak; vékony, piros csíkok Harry csuklóján, ugyanazon a helyen, ahol a karkötői szoktak lenni. Louis egy váratlan szomorúságot érzett, amely elöntötte őt annak a gondolatára, hogy Harry valóban, szándékosan bántja magát.
Amikor Harry felé fordította a fejét, Louis azt tettette, hogy nem látta a vágásait az imént.
- Uh… később találkozunk, azt hiszem – szólalt meg Louis, mire Harry bólintott, becsukva az ajtót utána.
„Olyan sok fájdalom van, tudod… olyan sok.”
A vér a párnája mellett nem az orrából volt, ugye?
Louis el sem tudta képzelni, hogy valaki ezt tegye magával, nemhogy Harry, aki mindig olyan pimasznak és magabiztosnak tűnt.
Amikor hazaért, a családja a reggelizőasztalnál volt.
- Hol voltál?
- Sétáltam egyet – magyarázta meg, remélve, hogy nem tesznek fel túl sok kérdést.
- Legközelebb Sammyt is el kellene vinned magaddal. Jól jönne neki a friss levegő – javasolta az anyja, mire Louis bólintott, bemenve a fürdőbe, hogy megmossa a kezeit.
Habár iskolai feladata volt, amit csinálnia kellett azon a délután, Harry vágásai egyszer sem hagyták el a gondolatait. Végül rákeresett a Google-n arra, hogy „önkárosító jelek”, majd megállapította, hogy Harryre igaz az összes tünet.
Így Louis tett magának egy ígéretet, hogy mostantól szigorúan figyelni fogja Harryt, és talán rájön, hogy miért tenne ilyen dolgot.