19. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt is van az újabb rész, szerintem tetszeni fog nektek.

Az eleje környékén négyzetes zárójelbe írtam egy magyarázatot, mert arra az adott szóra nem tudom, van-e magyar kifejezés.

A végén is ugyanígy négyzetes zárjelbe írtam, mert mégiscsak úgy ismeri jobban mindenki azt a kaját 😀

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek! 🎄🎁🎇 Remélem jól telt el ez a pár nap 😊

És mivel idén már nem találkozunk (az új rész egy hét múlva érkezik szokásos módon), így előre is nagyon boldog új évet kívánok nektek! 🎆🎉🎊

19. fejezet

 
Louis nem igazán gondolta át az egész tervet; csak azt tudta, hogy el akarta hagyni ezt a házat egy vagy két napra, talán megijeszteni egy kicsit a szüleit, hogy ne gondolják azt, hogy ő nem fontos.
Az egyetlen hely, amiről tudta (és ahová valóban menni akart), hogy a szülei nem találják meg, az Harry háza volt. Louis jobban szeretett ott lenni, mint a saját házában. Így amint elkészült, leült az asztalához, és egy rövid üzenetet írt a szüleinek.
Elmegyek egy kicsit. Továbbra is járok iskolába. Ne keressetek. Louis.
Ez volt a leghülyébb dolog, amit valaha is csinált az életében, de annyira elvakította a düh és a szomorúság, hogy csak el akart szökni egy időre.
Bár nem írt Harrynek, csak arra az esetre, ha úgy döntene, hogy visszafordul, mert ez rossz ötlet. Miután az asztalán hagyta az üzenetet (tudta, hogy az anyja reggel be fog menni a szobájába, amikor nem lesz ott a reggelinél időben), megbizonyosodott róla, hogy mindenki a saját szobájában volt, mielőtt elment. Hátul kiosont, aztán bezárta a kaput, elkezdett Harry háza felé sétálni az úton.
Elkezdett esni, kurvára persze, mert úgy tűnt, Isten utálja Louis-t. Elázott és a hideg rázta, mire megérkezett Harry házához este tizenegy körül. Meg kellene nyomnia a csengőt? Fel kellene hívnia Harryt? Úgy döntött, hogy megnyomja a csengőt, eltérően bármilyen normális tinédzsertől. Nem tartott sokáig, míg kinyílt az ajtó és Ms. Cox állt ott, őt nézve.
- Um, helló. Én…
- Harry az emeleten van. Én éppen indulok – felelte egy szomorú mosolyt küldve felé, mielőtt elvette a pénztárcáját a konyhaasztalról és elment.
Louis bezárta az ajtót, levette a kapucniját, aztán felsétált a lépcsőn. Kopogott Harry hálószobájának ajtaján, mielőtt lassan kinyitotta.
- Louis? – kérdezte Harry zavartan, szemei Louis táskájához vándoroltak.
- Igen. Uh. Szia. Én nagyjából, um, elszöktem otthonról? A szüleim, uh…nem fogadták jól a hírt, én pedig már nem bírtam. Itt maradhatok? Tudom, hogy hirtelen és…
- Lou, semmi gond – biztosította Harry, mire Louis megkönnyebbülten felsóhajtott. Tudta, hogy amikor Harry Lou-nak hívta őt, rendben voltak.
- Nos, lezuhanyozok most, mert teljesen eláztam az izzadságtól és esőtől – mondta neki Louis, mire Harry elmosolyodott, visszatérve ahhoz, ami úgy tűnt, hogy a házi feladata volt.
Tizenegy órakor a háziját csinálta. Wow.
Louis gyorsan lezuhanyozott, aztán átöltözött a Nike melegítőnadrágjába és Harry kényelmes szürke pulóverébe.
- Mit csinálsz? – kérdezte, miközben Harry mögé állt, karjait az idősebb fiú nyaka köré fonva és összenyomva az arcukat.
- Házit.
- Miből?
- Matek – válaszolta Harry a szemeit forgatva. – Utálom a matekot.
- Nem vagy fáradt?
- Egy kicsit.
- Akarod, hogy csináljak neked egy kávét?
- Tudod egyáltalán, hogy hogy kell kávét csinálni?
- Nem, de kikereshetem a neten.
- Jézus Krisztus.
- Ne gúnyolódj a készségeimmel, Harold, vagy beleöntök valamit a kávédba.
- Akkor meg sem fogom inni.
Louis megrázta a fejét és elhúzódott Harrytől, lépve egyet, hogy az asztalnak dőljön és ránézzen.
- Szóval akarod, hogy megcsináljam vagy ne?
- Persze, bébi, próbáld meg és ha meghalunk, akkor ennyi.
- Ne legyél olyan drámai – húzta a száját Louis, megpróbálva elnyomni egy mosolyt Harry becézésén.
- Tudod, hogy néz ki a kávéfilter?
- A fejedet az asztalba fogom verni – fenyegetőzött Louis, mire Harry egy gúnyolódó, ijedt hangot hallatott, ahogy Louis elhagyta a szobát.
Kikereste a Google-on, hogy „hogyan kell kávét készíteni”, miközben a pultnak támaszkodott, és miután elég biztos volt benne, hogy megértette a lényegét, készen állt, hogy megcsinálja. Tíz perccel később készen volt egy csésze kávé, és lehívta a földszintre Harryt.
- Nem tudnád felhozni? – kiabálta Harry.
- NEM! Mozdítsd meg a segged!
- Jézusom, vegyél be egy nyugtatót.
Harry lejött az emeletről és felé sétált, mielőtt elvette a csészét Louis kezéből.
- Ó, Istenem – fulladozott Harry, amint belekóstolt. – Láb íze van.
- Nem. Add ide.
- Nem kóstoltad meg, mielőtt nekem adtad?
- Nem! És nem is olyan r… Ó, Krisztus.
Louis visszaköpte a kávét a csészébe, mielőtt kiöntötte a mosogatóba.
- Ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha kóstoltam – felelte Harry. – Úgy látszik, igazam volt.
- Fogd be.
- Ha valaha is főzöl, valószínűleg ételmérgezést fogok kapni.
- Olyan bosszantó vagy – mondta Louis, karba téve a kezeit, ahogy a pultnak támaszkodott.
- Igen? – kérdezte Harry közelebb lépve, hogy Louis-t a pulthoz nyomja.
- Folyton.
- Akkor miért jöttél ide?
Mert biztonságban érzem magam veled.
És az otthon ott van, ahol te vagy.
- Lehetne, hogy mondjuk öt percig nem leszel okostojás?
- Dehogy – mosolyodott el Harry, majd lehajtotta fejét, hogy összenyomja ajkaikat.
A csók ártatlanul kezdődött; gyengéd puszikkal és ajakszívásokkal először, de aztán fűtöttebbé vált, amikor Harry nyelve kinyitotta Louis száját. Louis azonnal Harry nyaka köré tette kezeit, és olyan közel húzta őt, amennyire csak lehetett, amitől farkuk egymáshoz nyomódott. Amikor Louis keze lefelé kalandozott Harry mellkasán, hogy bejusson a nadrágjába, Harry ellökte a kezét.
- Vedd le a nadrágodat, mindjárt visszajövök – rendelte el Harry.
Louis a homlokát ráncolta, de tette, amit mondtak, miközben Harry őrült módjára felszaladt a lépcsőn. Néhány másodperccel később visszajött, egy óvszerrel és egy üveg síkosítóval a kezében. A pultra helyezte őket Louis mellé. Louis szíve gyorsabban kezdett el verni, mert ez azt jelentette, hogy legnagyobb valószínűséggel szexelni fognak. Megint. A konyhában.
Harry letérdelt előtte, majd a szájával áttapogatta Louis ruhába bújtatott farkját néhány másodpercig, mielőtt teljesen levette az alsónadrágot. Louis merevedése szabaddá vált, aztán Harry felnézett, hogy a tekintetük találkozzon, mielőtt bevette a szájába. Louis lehunyta a szemeit, majd engedte, hogy feje hátra dőljön az érzéstől.
- Jó érzés a szám, bébi? – kérdezte Harry, mire Louis bólintott, kinyitva a szemeit, hogy lenézzen rá. – Meg akarod dugni?
- Igen – lehelte, és lassan elkezdte előrefelé mozgatni a csípőjét, amíg a farka teteje többször is elérte Harry torkát.
Felvette a tempót, amint Harry biztosította róla, hogy jól van, aztán elég hamar elélvezett Harry torkában egy nyögéssel, kezei a hajába voltak temetve. Harry mindent lenyelt, majd néhány másodperccel később felállt. Megmarkolta Louis állát, sokkal lágyabban, mint az apja tette azt, miközben összenyomta szájukat. Összedörzsölte nyelvüket, így Louis megízlelhette magát Harry forró nyelvén.
- Jó ízed van.
Louis hümmögött, aztán segített neki levenni a pólóját és az övét. Harry egyértelműen kemény volt a melegítőnadrágjában, így abban a pillanatban, hogy lekerült róla az alsónadrágja, vörös farka összeütközött Louis-éval.
- Nézd, milyen jól néznek ki együtt a farkaink – szólalt meg Harry mély hangon, mielőtt mindkettőjüket hatalmas kezeibe vette, és lassan kiverte őket.
Ajkaik félúton találkoztak, és ez nem is csók volt, csak nyelvek és leheletek piszkos, kuszasága. Louis tiltakozva felnyögött, amikor Harry elengedte a farkaikat, de aztán megharapta az ajkát abban a pillanatban, hogy felemelték a pultról, Harry széttárta a lábait, hogy közéjük állhasson. Kezeit felfuttatta Louis combjain, aztán az oldalain és végül kezei közé vette az arcát. Oldalra fordította Louis fejét, hogy száját a bőréhez nyomhassa.
- Ne szívd ki ott, ahol az emberek megláthatják! – felelte Louis, aztán megpróbálta ellökni.
- Miért ne? Azt akarom, hogy az emberek lássák, hogy bár szakítottál Eleanorral, valakinek még mindig igénye van rád.
- Úgy gondolod, hogy igényelsz? – tette fel a kérdést Louis, mire Harry bólintott a nyakánál, megszívva szájával a bőrt.
- Nem?
- Én… nem tudom.
Louis küzdött azzal, hogy beszéljen, mert Harry szája a nyakán volt, az egyik keze a derekán, a másik pedig a bejáratával csipkelődött. Amikor Harry elhúzta a fejét Louis nyakától, már két ujja bent volt, lassan kitágítva Louis-t. Ollózott az ujjaival úgy, ahogy tudta, hogy Louis szereti.
- Ó… óó, Istenem.
Harry elvigyorodott, és tudta, hogy megtalálta Louis prosztatáját, aztán kihúzta ujjait.
- Fel akarod tenni? – kérdezte Harry, miután kiszedte az óvszert a csomagolásból.
- Megpróbálom.
Louis megcsípte a tetejét, majd lassan elkezdte feltenni Harry farkára, ahogy látta a pornófilmekben. Ki gondolta volna, hogy még hasznos lesz?
- Szép munka – felelte Harry, aztán megmarkolta a farkát, mielőtt Louis bejárata elé helyezte. Csipkelődött néhányszor, mielőtt benyomódott az izmok gyűrűjébe.
- Ó, Istenem, olyan jó érzés.
- Olyan szűk vagy, bébi, éppen, mint az első alkalommal. Csodálatos – mondta Harry, ahogy elkezdett mozogni, céltudatosan elkerülve Louis prosztatáját, csak hogy ugrassa őt és megtudja, mennyit bír el.
- Harry, ha… hagyd abba a csipkelődést.
- Nem tudom, miről beszélsz – válaszolta Harry, aztán elkezdett gyorsabban belé csapódni, kezeit Louis csípőjének két oldalára helyezve a pulton. Louis megmarkolta Harry bicepszeit, hogy megtartsa magát, fejét Harry vállába temetve.
Amikor Harry keményebben lökődött belé, Louis majdnem elveszítette az egyensúlyát, de visszanyerte azzal, hogy lábait Harry dereka köré fonta. Az egyetlen hang a szobában a bőr bőrhöz csapódása és ziháló nyögéseik voltak.
- Kibaszottul szeretlek megdugni téged – suttogta Harry a fülébe, megszívva a fülcimpáját.
Én kibaszottul szeretlek téged.
Harry haja az arca oldalaira tapadt attól, hogy Louis-t dugta, és olyan kurvára dögösen nézett ki, hogy Louis szó szerint elélvezett csak attól, hogy ránézett.
- Olyan dögös vagy – nyögte Harry, aztán végig karmolta Louis combjait, miközben tovább folytatta kemény tempóban, ami azt jelentette, hogy ő is nagyon közel volt. Piros karmolásnyomok jelentek meg Louis combjain és égtek egy kicsit, de Louis-t csak az a pillanat érdekelte, amikor végre elérte az orgazmusát; a másodikat harminc percen belül.
- Baszki – szitkozódott Louis, mire Harry elélvezett erre, mert valami annyira dögös volt abban, hogy hallotta Louis-t csúnyán beszélni.
Lassú, majdnem kibírhatatlan lökésekkel verte ki Louis farkát orgazmusáig, lökései szinkronban voltak. Amikor Louis elélvezett, nyögései úgy remegtek, mint a combjai.
- Nézd a kis szép hasadat, élvezettel beborítva – felelte Harry, majd két ujját belemártotta, mielőtt Louis vörös, duzzadt szájához tette. – Szívd.
Louis pedig megtette, mert semmit sem akart, csak örömet okozni Harrynek.
- Olyan cumslut [aki nagyon szereti a spermát] vagy – vigyorgott Harry, Louis-nak meg nem kellett volna elpirulnia, de így tett. – Na, tisztítsunk meg téged.
Louis elmosolyodott, aztán hagyta, hogy Harry gondoskodjon róla; letörölte a mellkasát és hasát valami konyhai kéztörlővel, és nem mozdult, míg Harry letakarította a pultot (és egy kicsit a padlót is), amíg makulátlan nem lett.
- Hányszor élvezhetek el, amíg ki nem dőlök? – kérdezte Louis, miközben Harry felöltöztette őt az alsónadrágjába, a tenyereire támaszkodva, hogy fel tudja emelni a seggét.
- Egyszer egy srác háromszor élvezett el tőlem, mielőtt kidőlt.
- Ki?
Harry vállat vont.
- Valaki Holmes Chapelből.
- Ha már Holmes Chapelről van szó, visszamennél oda valaha?
- Hogy mit csináljak?
- Csak… hogy meglásd, hogyan alakult.
- Nincs mit meglátnom. A ház még mindig az apám tulajdonában van, aki börtönben van, szóval nem lehet eladni. És amúgy sincs pénzem az utazásra.
- Elvihetlek oda majd valamikor.
- Majd valamikor. De nem a közel jövőben.
- Miért nem?
- Mert nem szeretek erre gondolni. Most már gyerünk, ugorj le és menjünk fel az emeltre.
- Viszel? – kérdezte Louis, miközben Harry felvette a saját alsónadrágját.
- Mi vagy te, egy kisbaba?
- Nos, bébinek hívsz, szóval.
Harry a szemeit forgatta, de elmosolyodott, mielőtt megfogta Louis combjainak hátsó részét, felemelte őt és az oldalánál tartotta. Louis a karjait Harry nyaka köré fonta, miközben lábai Harry oldalánál lógtak.
- Hány kiló vagy? – kérdezte Harry, ahogy felmentek a lépcsőn.
- Miért? Túl nehéz vagyok?
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Nos, biztosan nehezebb vagyok, mint te.
- Én, mondjuk, hetven valamennyi vagyok.
- Igen, mert neked vannak izmaid. Én hatvannyolc kiló vagyok a sok zsírtól.
- Fogd be. Csak azért mondod, hogy kövér vagy, hogy én azt mondjam, hogy nem vagy az.
- Nem igaz – tiltakozott Louis, aztán felvisított, amikor Harry az ágyra dobta őt.
- Elmegyek lezuhanyozni.
Míg Harry zuhanyozott, Louis megmosta a fogát, aztán felöltözött a pamut pizsamájába. Leült az ágyra, és egy kicsit fájt leülni az előbbi szex miatt; de ez egy olyan fájdalom volt, amit hajlandó volt elviselni.
Amikor Harryből kijött a fürdőszobából, szappantól illatozva, majd felvette a melegítőjét, Louis keresztbe tett lábakkal ült az ágyon, átfutva Harry matek háziját.
- Komolyan leellenőrzöd a házimat? – kérdezte Harry, aztán ledobta magát Louis mellé az ágy szélére.
- Csak megbizonyosodok róla, hogy mindent helyesen csináltál.
- És? Jó?
- Meglepő módon igen.
- Azt mondod, hogy hülye vagyok?
- Nem, azt mondom, hogy figyelmetlen vagy.
Harry a szemeit forgatta és az asztalára dobta a házi feladatot, amint Louis visszaadta neki.
Louis bújt először a takaró alá, Harry követte őt, miután lekapcsolta a villanyt. Csendben feküdtek néhány percig; Louis feje Harry mellkasán pihent, karja a hasán, amíg Harry meg nem kérdezte, hogy a szülei hogyan reagáltak pontosan, amikor megtudták.
- A, uh… anya nagyon zaklatott volt, és nem is zavartatta magát azzal, hogy maradjon és kioktasson. Apa meg…
Abbahagyta a beszédet, mert a hangja szinte megtört. Annak az emléke, hogy az apja megfenyegette és megütötte őt, túl sok volt Louis gyomrának. Mindig azt gondolta, hogy az apja őszinte, fegyelmezett ember volt, de úgy tűnt, egész végig tévedett.
- Mi van az apukáddal?
- Megütött. És megfenyegetett, hogy bentlakásos iskolába küld, én meg csak… nem bírtam – felelte Louis, hangja pedig remegett, mielőtt elkezdett sírni. Harry felemelte a kezét, hogy simogassa a haját.
- Semmi baj.
- De, de van! – mondta Louis. – Van. Mert kövér vagyok és meleg és apám megcsalja anyámat, ami azt jelenti, hogy el fognak válni. Ha így reagáltak arra, hogy szakítottam egy lánnyal, hogy fognak reagálni, ha megtudják, hogy meleg vagyok?
- Kérlek, ne sírj, bébi – felelte Harry, majd felnézve Louis meglátta, hogy neki is könnyesek voltak a szemei.
- Te miért sírsz?
- Mert te sírsz és utállak így látni téged.
Louis szíve felmelegedett.
- Még soha nem láttalak sírni.
- Megtanultam kordában tartani az érzéseimet mostanra, de tőled gyenge vagyok.
Louis elmosolyodott a könnyeken keresztül, amikor folyamatosan kicsordultak, bár már abbahagyta a zokogást a problémái miatt. Feljebb mocorgott az ágyon, amíg rendesen meg nem csókolta Harryt az ajkain. Harry kezeivel átölelte a hátát és eltemette a hajában, közelebb húzva őt a takaró alatt.
- Nagyon kedves vagy – suttogta az ajkainak, mire Harry elmosolyodott. – Néha.
- Csak néha? – ugratta Harry a szájánál.
Louis bólintott, majd fejét Harry nyakába temette. Így aludtak el; lábaik összegabalyodtak, szívük pedig gyorsabban vert, mint általában.
Louis ébresztője keltette fel őket másnap reggel, bosszantóan harsogva a párna alól.
- Mi a fasz – motyogta, miközben kihúzta és megnyomta a piros gombot a képernyőn. Aztán rájött, hogy Harry nem volt az ágyban. Kiáltott volna neki, de eszébe jutott, hogy valószínűleg Ms. Cox is a házban van.
Gyorsan megmosta a fogát, majd elővette az iskolai öltönynadrágját és egy csíkos inget, mielőtt lement a lépcsőn. Meglepődve látta meg Harryt a pultnál, egy serpenyővel megpróbálva (és sikeresen) megfordítva a levegőben egy palacsintát.
- Palacsintát csinálsz? – kérdezte Louis, aztán leült az asztalhoz.
- Mondtam, hogy tudom, hogyan kell főzni.
- Nekem sose mondtad.
- Nos, most már tudod. Vizet vagy narancslevet kérsz?
- A víz csapi víz?
- Nem, tegnap este kint hagytam egy vödröt az esőben, mert mi így szerzünk itt vizet.
- Viccelsz, igaz?
Harry megrázta a fejét.
- Persze, hogy viccelek. Palackozott víz vagy narancslé?
- A narancs frissen facsart vagy…?
- Ó, az Isten szerelmére, csak válassz valamit a hűtőből.
Louis felkelt a székről, aztán kinyitotta a hűtőt. A homlokát ráncolta, amikor meglátta, hogy az majdnem üres, kivéve egy félig üres eper lekváros üveget, néhány joghurtot, egy üveg narancslevet és egy lejárt tejet.
- Ez minden, ami a hűtőtökben van?
Harry bólintott és vállat vont.
- Várnunk kell a jövő hétig, amikor anya és én is megkapjuk a fizetést.
- Mi van a borravalóval, amit munka közben kapsz?
- Semennyit se tarthatok meg, mert sok embernek tartozok pénzzel.
- Ó – felelte Louis, kicsit szomorúnak érezte magát. – És akkor mit eszel reggelire általában?
- Kenyeret és lekvárt.
- Vaj nélkül?
- Ki tesz vajat a lekváros kenyérre?
- Ki nem? Azok voltak az utolsó tojások, amiket a palacsintához használtál?
Harry bólintott, aztán megfordult, hogy egy-egy palacsintát tegyen a tányérjaikra.
Ez azt jelentette, hogy kifogytak a lisztből és minden másból, amit Harry felhasznált a palacsintához.
- Hogy jutunk el az iskolába?
- A motoron.
- Kizárt dolog, hogy felszállok arra, hogy iskolába menjek.
- Akkor busszal.
- Mármint nyilvános busszal?
- Nem, Lou, a privát busszal.
- Vannak olyanok?
- Természetesen nincsenek – nevetett fel Harry, mire Louis az ajkát biggyesztette.
- Akkor lehetne, hogy sétálunk? Amúgy is tíz perces séta csak.
- Azt hiszem.
- Hogyhogy ilyen korán felkeltél? – kérdezte Louis, miközben ettek.
- Általában fél hétkor kelek.
- Miért?
Harry vállat vont, ekkor pedig elkezdett rezegni Louis telefonja.
- Ó, baszki, ez anya – szólalt meg Louis, mire szíve gyorsabban kezdett el verni. Nem zavartatta magát azzal, hogy fogadja a hívását, vagy még azt a hármat, ami utána jött az apjától.
- Nem mondhatod el senkinek, hogy nálatok maradok, oké?
- Persze.
Amint befejezték az evést, bepakoltak az iskolatáskájukba, és miután Harry bejelentette, hogy elindulnak (valószínűleg az anyjának), elhagyták a házat.
- Ma este is maradsz?
- Azt hiszem. Baj?
- Természetesen nem. Hánykor végzel az iskolában?
- Kettőkor.
- Akkor vidd el a kulcsaimat, mert én háromkor végzek.
- Általában mit eszel ebédre?
- A suliban eszem.
- És vacsorára?
- Általában nem vacsorázom, kivéve, ha rendes kajánk van a konyhában, vagy ha étteremben eszem.
- Oké.
Eszébe jutott egy ötlet Louis-nak, hogy elmegy bevásárolni és vacsorát csinál Harrynek, és elmosolyodott. Rákeres a neten arra, hogy „könnyű receptek”, amint hazaért az iskolából.
Haza.
Ahogy arra számítani lehetett, Eleanor nem is szólt hozzá az iskolában, és úgy tűnt, mindenki megtudta, hogy szakítottak, mert a lányok elkezdtek flörtölni vele, a fiúk meg sokkal több buliba hívták őt meg, mint korábban.
És mintha a nap nem lett volna elég szar így is, a harmadik szünetben behívták az igazgató irodájába. Tudta, hogy a szülei ott voltak, mert korábban még sosem hívták be az igazgató irodájába. Kiderült, hogy Louis-nak igaza volt; mert amint belépett az irodába, az anyja kiabálása fogadta.
- Mi a fészkes fenét gondolsz, Louis William Tomlinson?!
Egy összegyűrt papírt dobott a mellkasához. Az biztosan az üzenet volt, amit az asztalán hagyott nekik.
- Elszöksz otthonról? Teljesen megőrültél?  - szólt közbe az apja.
Louis egy pillantást vetett az igazgatóra, hogy megnézze, mit csinál. Egy szó nélkül bámult rájuk.
- Hol alszol egyáltalán? Felhívtuk a barátaidat…
- Egy motelben alszom.
Bármi is legyen az.
Egy könyvben olvastam.
- Egy motelben! – válaszolta az apja, feldobva kezeit a levegőbe. – Kezdesz megőrülni, fiam!
- Gyere vissza a házba, Louis, ne legyél idióta!
- Visszamegyek néhány nap múlva, amikor kitisztítottam a fejemet, és amint nem kezeltek úgy, mint egy gyereket, aki nem tud döntéseket hozni. Tizennyolc vagyok! Meghozhatom a saját döntéseimet, főleg, ha azok hatással vannak a jövőmre.
Az anyja felsóhajtott, valószínűleg rájött, hogy igaza van Louis-nak, de az apja nem.
- Hazajössz, és ismét együtt leszel Eleanorral! A szülei tönkrementek! Ő tönkrement! Mindenki…
- Megmondtam, nem megyek haza, amíg úgy nem döntötök, hogy felnőtt vagyok, és hogy nincs szükségem arra, hogy a szüleim irányítsák a jövőmet. Most pedig, ha megbocsátotok, mennem kell órára.
Ezzel megfordult és köszönés nélkül elhagyta az irodát. Egy ismeretlen adrenalin áramlatot érzett, és hihetetlenül büszke volt magára, amiért végre bátran szembeszállt a szüleivel.
Amint vége volt az iskolának, fogott egy taxit és a Tescohoz vitette magát. Amikor odaért, szólt a sofőrnek, hogy várja meg, aztán kiszállt az autóból és a bejárathoz ment. Félórával később robbanásig teli két szatyrot vitt, élelmiszerekkel tele. A taxi visszavitte őt Harry házához, és miután kifizette a sofőrt, az ajtó kinyitásával szenvedett.
Úgy tűnt, senki sem volt otthon, így nem zavartatta magát azzal, hogy átöltözzön, mielőtt úgy tele pakolta a hűtőt és a szekrényeket, hogy alig lehetett becsukni őket. Aztán kényelmesebb ruhákat vett fel, és elkezdte megcsinálni a házi feladatait.
Egy egyenlet felénél tartott, amikor hallotta becsukódni a bejárati ajtót és Harry szólt neki.
- Megkaptam a dolgozatomat – felelte Harry, amint besétált a hálószobába.
- Mennyi lett?
- Nyolcvankilenc.
- Ó, Istenem, ez nagyszerű! – kiáltott fel Louis, magához húzva őt a gallérjánál fogva, hogy megcsókolja ajkait. – Ünneplős szopás?
- Amennyire imádnám, tíz perc múlva indulnom kell dolgozni. Elviszem a motort, szóval körülbelül… fél nyolc, háromnegyed nyolc körül itthon leszek.
- Oké.
- Boldogulsz egyedül?
Louis a szemeit forgatta.
- Természetesen igen. Anyukád mikor jön haza?
- Tizenegyig munkában van. Tizenkét órát dolgozik.
- Az szörnyű.
- Nem igazán.
- Szívtelen vagy.
Harry vállat vont, majd gyorsan ledobta a táskáját az ágyra.
- Ó, egyébként nem bánod, ha főzök vacsorát?
- Ha van, amivel főzz, nem égeted le a házat és nem kapok tőle ételmérgezést, akkor nem gond.
- Ha nem tetszik a kaja, kinyalhatsz – felelte Louis, mire Harry elmosolyodott, mielőtt lehajolt, hogy egy csókot nyomjon Louis ajkaira, aztán elment.
Louis befejezte a házi feladatait fél hétkor, így miután hosszan és nagyon megérdemelten lezuhanyozott, leült az asztalhoz a konyhában, hogy könnyű recepteket keressen. Talált egyet, ami elég extrának hangzott, de könnyű volt elkészíteni és minden hozzávalója megvolt. Csak az kellett, hogy megbizonyosodjon róla, nem gyújtja fel a konyhát.
Kicsivel több mint egy órára volt szüksége, hogy mindent elkészítsen, majd ahogy megmosta a kezeit, hallotta Harry motorját az úton. Nem sokkal később Harry bement, széthúzta a cipzárt a kabátján, miközben becsukta az ajtót.
- Tényleg főztél valamit? Anélkül, hogy hívtad volna a tűzoltókat? – kérdezte Harry gúnyolódva és meglepődve, Louis-hoz sétálva, hogy a megterített asztalra nézzen.
- Hogy tetszik?
- Igazából… jó illata van – vallotta be Harry, aztán lehajolt, hogy megcsókolja Louis-t, de a fiatalabb fiú egyik kezét a mellkasára helyezte, hogy megállítsa őt.
- Ew, de neked nincs. Izzadt vagy.
Harry felnevetett.
- Lezuhanyozok. Honnan szerezted a kaját?
- Elmentem bevásárolni.
- Nem igaz – mondta Harry kétkedve, de megfordult, hogy kinyissa a hűtőt, majd a szekrényeket. – Azt a kurva.
- Megköszönheted azzal, hogy lezuhanyozol.
- Rendben.
Louis leült az asztalhoz és megigazította a haját, magának mosolyogva.
Amikor Harry lejött, már átöltözött egy Pink Floyd pólóba és egy Nike melegítőbe. Leült az asztalhoz szemben Louis-val, közelről szemügyre véve a kaját.
- Mi az a dolog körülötte? Nem eszem meg ezt. Biztonsági okokból.
- Úgy tűnik, azt szereted, amikor a seggemet nyalod ki – mutatott rá Louis.
Harry őt nézte egy pillanatig, mielőtt felvette a villáját.
- Touché.
Louis elégedetten elmosolyodott, mielőtt ő is elkezdett enni.
- Szóval ma bejöttek a szüleim az iskolába – szólalt meg néhány falat után. Harry felhúzta a szemöldökét, miközben evett, jel volt Louis-nak, hogy folytassa. – Az apám elkezdte mondani, hogy megőrültem meg minden, de elmondtam neki, hogy akkor megyek vissza a házba, ha rájönnek, hogy felelősségteljes felnőtt vagyok, aki meg tudja hozni a saját döntéseit – folytatta Louis, büszke volt magára.
- Ó, felelősségteljes felnőtt vagy, teljesen egyetértek – felelte Harry, majd ivott egy kortyot az alma-narancsléből, amit Louis töltött a poharaikba.
- Ne gúnyolódj már! Soha nem beszéltem vissza a szüleimnek, főleg nem álltam ki magamért velük szemben.
- Tudom, bébi, büszke vagyok rád.
Louis elmosolyodott.
- Mi az?
- Semmi.
- Úgy mosolyogsz, mint egy idióta.
- Szeretem, amikor bébinek hívsz. Jobb, mint a Lou. Vagy a hercegnő.
- Akkor szereted, ha valamennyire irányítanak téged – figyelte meg Harry.
Louis vállat vont, de bólintott.
- Jó tudni.
- Van egy kis kaja a szád sarkában.
Harry letörölte, majd lenyalta azt az ujjáról.
- Ez undorító.
- Szó szerint a szádban volt a farkam, és úgy gondolod, hogy ez undorító?
Louis kuncogott (valóban kuncogott), Harry pedig rámosolygott.
- Szóval ez olyan, mint egy randi? – kérdezte Harry, mire Louis elkomolyodott.
- Ha akarod.
- Ha te akarod.
- Én akarom.
- Akkor oké. Ez egy randi.
- Ha tudtam volna, hogy ez fog történni, jobban kiöltözök.
Harry a szemeit forgatta szeretettel, Louis pedig megpróbált elrejteni egy mosolyt a kézfejénél, de nagyon nem sikerült neki.

*

Másnak együtt mentek el a barátaikkal a Rockies-ba vacsorázni ismét, és ezúttal Harry egyik karját Louis válla köré fonta, amint leültek.
- Szóval most, hogy Harry és Louis dugtak, ti mikor jöttök? – kérdezte Niall, miután a pincérnő felvette a rendelésüket.
Louis elpirult és Harryhez hajolt, mert meleg volt és mert Harry.
- Nem tudom, honnan vannak az információid, de mi már körülbelül egy hónapja szexeltünk – válaszolta Zayn, kinyitva a cigarettás dobozát.
És ez volt az első alkalom, amikor Louis nem érezte annak a szükségét, hogy Liamhez hasonlítsa magát, mert amíg tudta, hogy ott van neki Harry, semmi sem számított neki igazán.
- Az igaz, hogy most hétfőn volt az első randitok? Ez olyan cuki!
Louis mosolyogva bólintott, Harry pedig megszorította a vállát.
- Én főztem.
Barbara és Liam felnyögött a szemeiket forgatva, mert Louis egész végig erről beszélt.
- Mit főztél? – kérdezte Niall, nyilvánvalóan éhesen.
Louis elmosolyodott, majd felemelte két kezét, hogy elmutogassa a műveletet.
- Csirkét főztem mozzarella sajttal töltve, pármai sonkába tekerve, egy kis házi krumplipürével [„I cooked chicken stuffed with mozzarella cheese wrapped in parma ham with a side of homemade mash – a híres étel, amit először főzött Louis a való életben is].

18. fejezet

Helló! 😊

Elég eseménydús lett ez a fejezet, nem is tudom, hol kezdjem.

Végre megtörténik, amit mindenki várt 😏 Bár az utána lévő történések nem túl kellemesek, ennyit elárulhatok, és meglepő lett a vége is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményetek.

Azt hiszem, most csak ennyit akartam, egy hét múlva találkozunk.

Addig is kellemes olvasást, és jó készülődést a karácsonyhoz! 😘🎄🎁

18. fejezet

Louis semmit sem csinált, csak bámult néhány másodpercig. Az az ő apja volt. Az apja. Ahogy megcsókolt egy nőt. Aki nem az anyja volt.
De felismerte őt; az apja titkárnője volt. Louis teljesen fel volt dúlva, és semmit sem tudott mondani. Egyszerűen megfordult és elment, sehová sem nézve, csak maga elé.
- Louis! – kiáltott utána Harry, mielőtt ténylegesen elkezdte követni Louis-t kifelé a plázából.
Louis-nak csak a sarokig sikerült sétálnia, mielőtt Harry elkapta a karját és megfordította. Louis hagyta, hogy hátra dőljön a mögötte lévő padra, majd az útra bámult maga előtt néhány végtelen percig. Harry csak ott ült vele, és ez volt minden, amire Louis-nak szüksége volt. Kellett neki valaki, aki ott van vele anélkül, hogy mondana vagy tenne bármit is. Louis fejét a háttámlához hajtotta, közel Harry vállához anélkül, hogy hozzáért volna. Szarul érezte magát, amiért nem hitt neki.
- Lou… – kezdte el Harry, karját Louis válla köré tette. Ő odébb csúszott az érintéstől.
- Csak… egyedül kell lennem egy kicsit – motyogta, aztán beszállt az egyik taxiba, amelyek az utca végén sorakoztak. Harry azonnal beszállt a mögötte lévőbe, és azt mondta a sofőrnek, hogy kövesse azt, amelyik előtte van.
Louis tíz fontos bankjegyet adott a sofőrnek – ami sokkal több volt, mint amire valóban szükség lett volna, majd kiszállt az autóból anélkül, hogy visszanézett volna. Milliónyi gondolat járt a fejében, és egyszerűen nem tudott hinni a szemeinek. Ez nem lehetett igaz. Az apja egy őszinte ember volt; soha nem csalná meg az anyját. Soha nem tenné ezt a családjával.
De úgy tűnt, mégis.
Louis megpróbálta kinyitni az ajtót, de aztán rájött, hogy Harrynél volt a kulcs, így csak az ajtónak ütötte a fejét dühösen. Semmit sem akart, csak eldőlni az ágyon és órákig sírni úgy, hogy senki sincs ott, aki látja.
Határozottan bipoláris volt.
- Louis, nálam van a kulcs – szólalt meg Harry, mire Louis elfordítva a fejét Harryt látta meg felé sétálva.
Harry egy szó nélkül nyitotta ki az ajtót, majd Louis besétált a szobájába, nem is figyelve oda, hogy Harry követte-e őt bentre (követte). Louis hagyta, hogy eldőljön az ágyon, aztán arcát a tenyereibe temette, érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemeiben. Nem akart sírni Harry előtt.
- Sajnálom – felelte Harry, nem mozdulva el helyéről az ajtónál.
- Mondhatod.
- Mit mondhatok?
- Ne játszd a hülyét – motyogta Louis és ránézett.
Harry tudta, hogy Louis nagyon közel állt ahhoz, hogy összeomoljon sírás közepette előtte.
- Mondhatod, hogy megmondtad. Elmondhatod nekem, hogy nem hallgattam rád, és hogy nagyon szar voltam, amiért figyelmen kívül hagytalak és elküldtelek a francba – kezdett el Louis fecsegni, minden kijött belőle.
- Louis. Oké… semmi gond. Én sem hittem el, hogy anya megcsalta apámat, amíg meg nem láttam.
- De az apám… ő… – felelte Louis, hangja remegett, Harry pedig tudta, mennyire közel állt a megtöréshez.
- Lou – szólalt meg Harry lágyan, Louis pedig ekkor kezdett el sírni. Harry felé lépett, majd hosszú karjait a fiatalabb fiú köré fonta. Louis azonnal a karjaiba süllyedt, belemarkolva Harry pólójába, miközben folytak a könnyei, időnkénti csuklásokkal és zokogásokkal kísérve.
Nem akarta, hogy Harry valaha is elengedje, teljesen megigéző és ijesztő volt ugyanakkor, mennyire biztonságban érezte magát Harry karjaiban. Úgy érezte, otthon van.
Amikor néhány perccel később lenyugodott, felnézett Harryre, aki letörölte a könnyeit a nagy ujjával.
- Azt akarom, hogy szexelj velem.
Harry szemei kitágultak, nem igazán volt biztos benne, hogy jól hallotta Louis-t.
- Azt akarod, hogy…
- Igen. Kérlek. Szükségem van rá. Szükségem van rád.
- Louis… sebezhető vagy és nem tudod, mit beszélsz…
- Nem. Nem. Figyelj – nyelt egyet Louis, mielőtt megfordult és kinyitotta az éjjeliszekrényt, elővéve a síkosítót és az óvszereket. – Én… már az előtt meg akartam csinálni ezt, hogy összevesztünk.
- Nem vesztünk össze. Te lettél mérges rám.
- Sajnálom. Igazad volt. De kérlek, annyira akarom ezt.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Kérlek. Kell a figyelemelterelés.
És baszki, Harry azóta akarta ezt, hogy meglátta Louis-t. Minden egyes módon meg akarta dugni Louis-t, ahogy lehetett, de mostanában csak meg akarta dugni őt lassan és mélyen, mintha többek lennének, mint barátok.
Lehajolt és megcsókolta Louis-t néhányszor, mielőtt ténylegesen az ajkai közé vette Louis alsó ajkát. Szíve szó szerint ki akart ugrani a mellkasából, a nadrágja pedig már egyre szűkösebbé vált a másodpercekkel.
Louis karjait Harry nyaka köré fonta, hogy közelebb legyenek egymáshoz, aztán megdöntötte a fejét, hogy elmélyítse a csókukat. Harry áthúzta a saját pólóját a fején, aztán Louis-ét, és hagyta, hogy mindkettő leessen a padlóra.
- Feküdj le nekem, bébi – suttogta Harry, Louis pedig pontosan ezt is tette, a könyökeire támaszkodott, hogy Harryre nézzen. – Fej a párnára.
Louis bólintott, majd ellökte az ágyneműt, hogy rendesen lefeküdjön, levéve a cipőt és zoknit a folyamat közben. Harry pontosan ugyanezt tette, mielőtt lehúzta a nadrágját és bokszerét. Farka kiszabadult, aztán lovaglóülésben helyezkedett el Louis csípőjén. Segített neki levenni a nadrágját és bokszét, így mindketten teljesen felfedték magukat egymásnak.
Harry meg tudta mondani, hogy Louis ideges volt, és csak azt akarta, hogy megbizonyosodjon róla, ez lesz a legjobb dolog, amit valaha is megtapasztal Louis. Gyengéd akart lenni és biztosítani őt, hogy minden rendben lesz.
Kihúzta a fiókot, elővette onnan a síkosítót és az óvszert, utóbbit Louis feje mellé helyezte, mielőtt kinyitotta az üveget.
- Tényleg elmentél megvenni ezt?
Louis elpirult és bólintott, de Harry biztatóan mosolygott rá.
- Az nagyon jó. Olyan jó vagy – suttogta, ahogy végighúzta kezeit Louis mellkasán, mintha nem tudná elhinni, hogy valóban ezt csinálják.
- Ne nézz rám úgy – felelte Louis elpirulva.
- Én csak… olyan gyönyörű vagy – vallotta be Harry, majd a síkosítóért nyúlt. Louis nehezen lélegzett várakozva, amitől jobban érezte magát Harry most már, hogy tudta, nem ő volt az egyetlen, aki hihetetlenül ideges volt.
Lehajolt, hogy újra megcsókolja Louis-t, kinyitva az üveget közben. Louis lenézett a kezeire, az ajkát harapdálva.
- Kiszélesítelek az ujjaimmal, hogy előkészítselek, oké? – lehelte Harry, mire Louis bólintott, nem véve le szemeit Harry kezeiről.
Harry lefeküdt az ágyra Louis mellé, mellkasát Louis oldalához nyomva. Végighúzta kezét Louis hasán, amíg el nem érte a bejáratát a lábai között. Louis lágyan felnyögött, amikor Harry középső ujja ingerelte a bejáratát, gyorsan átfutva rajta. Végül behatolt vele, teljesen benyomva az ujjpercéig. Ezután hamarosan a mutatóujját is benyomta, amitől Louis felemelte csípőjét az ágyról, jelezve, hogy többet akart.
- Olyan jó érzés, Harry – lehelte, Harry pedig megharapta az ajkát, figyelte Louis piros farkát felállni a hasa felé.
- Megpróbálok hármat, oké? Hogy kitágítsalak rendesen.
- Jó, csináld – bátorította őt Louis.
Amikor Harry gyűrűsujja áthaladt az izomgyűrűjén, Louis felnyögött, arcán fájdalmas kifejezés jelent meg, így Harry megcsókolta őt, hogy csillapítsa a fájdalmat. Harry most már ujjazta őt, csavarva és ollózva az ujjait, hogy a lehető legjobban kitágítsa őt anélkül, hogy ténylegesen bántaná.
Amikor Harry meglátta Louis hátát ívben meghajolni, tudta, hogy megtalálta a prosztatáját. Úgy döntött, kihúzza az ujjait és Louis fölé kerül, széttárt lábai közé. És baszki, ez volt a legjobb dolog, amit Harry valaha is látott az életében; Louis teljesen széttárulkozva és készen állva rá, eléggé megbízva benne, hogy megtegyék ezt.
Louis pontosan a szemeibe nézett, mintha könyörögne neki, hogy csinálja már. Így Harry megtette, miután a paplant a hátára húzta, hogy részben mindkettőjüket betakarja. Megfogta a saját farka tövét, majd néhányszor súrolta a tetejével Louis bejáratát, mielőtt benyomta azt. Louis kinyitotta a száját, hogy ziháltan felnyögjön, amikor Harry már félig bent volt, de meg kellett állnia, mert Louis annyira hihetetlenül szűk volt.
- Harry… kérlek. Csinálj valamit. Kérlek – könyörgött Louis, aztán Harry mindkét kezét Louis fejének két oldalára helyezte, hogy megtartsa magát.
Louis ismét felemelte a csípőjét a matracról, hogy egy kis súrlódást hozzon létre köztük. Harry ekkor szakadt ki a révületéből. Túl elfoglalt volt azzal, hogy azon gondolkozzon, mennyire intim érzés ez, a takarók alatt lenni Louis-val és elkezdeni megdugni őt. Elkezdett mozogni, Louis-ba nyomódva, amíg teljesen bent nem volt.
- Fogalmad sincs, mennyire kurvára szűk érzés, Lou – mondta neki Harry, majd lassan elkezdett előre-hátra mozogni, még mindig bizonytalanul abban, hogy Louis mennyit tud kezelni.
- Majdnem érezlek a hasamban – szólalt meg Louis, aztán felnézett, hogy találkozzon Harry tekintetével. Szemei egy kicsit üvegesek voltak, de annyira kurvára kékek és megbabonázóak, Harry visszanézett rá, miközben lassan megdugta őt.
Valószínűleg Louis szeme volt a legközelebbi, amekkora távolságra valaha is eljut a mennyországhoz.
- Nem – mondta Harry, amikor Louis megpróbálta egyik kezét a farka köré fonni. – Azt akarom, hogy érintetlenül élvezz el.
Louis nyöszörgött erre, majd Harry feltérdelt egy gyors másodpercre, hogy mindkét kezét összefonja Louis-éval, feltéve azokat Louis fejéhez. Ezután újra elkezdett Louis-ba lökődni, mélyen és lassan, mert minden egyes centijét ki akarta élvezni.
- Keményebben – kérte Louis, megszorítva Harry ujjait.
- Kibírod?
- Akarom.
Harry bólintott, elszakítva szemeit Louis-étól, hogy lenézzen a testük közé. Louis farka a mellkasukhoz dörgölőzött, fájdalmasan kemény volt és előváladékozott. Kibontotta kezeiket egymás után, úgy döntve, hogy tenyereit szétteríti a matracon Louis bordái mellett, hogy jobb szögben legyen.
Abban a pillanatban, hogy Harry elkezdett keményebben belé lökődni, mindkettőjükből származó, kifulladt nyögések kezdték megtölteni a szobát, és ez volt a legjobb dolog, amit Harry valaha is hallott.
Louis sarkai Harry combjainak hátsó részébe nyomódtak, miközben Harry felgyorsult és lehajolt, hogy megtámadja az ajkait. Sietős csók volt, mert jobban koncentrált arra, hogy megdugja Louis-t, mint arra, hogy rendesen megcsókolja őt, de úgy tűnt, Louis nem bánta. Körmei Harry hátában voltak, megkarmolva őt minden mozdulattal.
- Óóó, Is… tenem – remegett Louis hangja, Harry pedig tudta, hogy megtalálta a prosztatáját.
Saját hasa összeszorult azokra a hangok, amik elhagyták Louis ajkát, miközben újra és újra megtalálta a prosztatáját. Louis remegett és Harry szájába nyögött, olyan erősen belevájva a körmeit Harry hátába, hogy biztos volt benne, vérezni fog.
Harry morgott, mert fájt, így Louis kezei otthagyták a hátát, aztán visszatért a derekához a paplan alatt, ujjai a segge fölött lévő mélyedésbe nyomódtak. Amikor Louis kis ujjait széttárta Harry fenekén, ténylegesen belemarkolva a húsba, Harry azon nyomban elélvezett.
- Kérlek, ne h… hagyd abba – suttogta Louis, amikor Harry lassított a ritmusán, hogy lenyugodjon.
- Nem tervezem, bébi – motyogta Harry a nyakába, úgy döntve, hogy lassabban csinálja, de mélyebben és keményebben.
Ajkait Louis nyakához nyomta, megszívva és megharapva a bőrt, hogy annyi kiszívást helyezzen el rajta, amennyit csak tud. Kiszívásokkal akarta beborítani Louis-t, meg akart bizonyosodni róla, hogy mindenki látja, hogy Louis az övé és csak az övé.
- Olyan közel vagyok, Harry, kérlek, nyúlj a…
- Shhh, nem – suttogta Harry Louis nyakába, ajkai közé véve a fülcimpáját.
Louis remegett erre, majd kezeit teljesen végighúzta Harry combjaitól a lapockacsontjáig. Aztán Harry olyan keményen lökődött Louis-ba, hogy a farka teteje egyenesen Louis prosztatáját találta el. Louis majdnem sikított, miközben elélvezett, hasizmai megfeszültek és lehunyta szemeit. Harry lassan végig dugta őt, amíg végül megállt, majdnem Louis-ra omolva.
Harry kihúzódott, majd az ágyra gördült mellé, mielőtt levette az óvszert és az éjjeliszekrényre dobta. Louis túlságosan eufórikus állapotban volt ahhoz, hogy ténylegesen leszidja őt. Két perccel később Harry végre elfordította a fejét, hogy Louis-ra nézzen, mindkét kezét a hasára helyezve.
- Jól vagy?
Louis bólintott.
- Bár úgy érzem, fáj egy kicsit. Mintha az előbb lefutottam volna egy hosszú maratont egy rúddal a seggemben.
Harry felnevetett, majd megtörölte a homlokát a kézfejével, mielőtt felállt. Az óvszert a szemetesbe dobta, aztán kihalászta az alsónadrágját a ruhahalom alól, ami a padlón volt.
- Lezuhanyozok, oké?
Louis bólintott, nem nyitotta ki szemeit.
Míg Harry zuhanyozott, még mindig nem tudta felfogni a tényt, hogy szexelt Harryvel. A két ember közti vonzalom kimutatásának legintimebb módját Harryvel élte át. És egy kicsit sem bánta meg. Igazából le sem tudta törölni a mosolyt az arcáról. Hihetetlen volt.
Amikor Harry kijött a fürdőszobából, felkelt az ágyról, hogy ő is lezuhanyozzon, de majdnem elesett a fájó érzéstől a lábai között. Harry nevetett és megrázta a fejét, miközben leült az ágyra egy törölközővel a dereka körül.
- Ezt érezni fogod még vagy két napig. Remélem.
- Reméled? – kérdezte Louis kétkedően, ahogy elvánszorgott a fürdő felé. Amikor végül eltűnt bent, Harry elmosolyodott és elkezdte levenni a karkötőit.
Tíz óra után volt kicsivel, amikor Louis végre kijött a fürdőből, egy új Calvin Kelin alsónadrágot viselve. Harry hátizsákjához sétált, bármiféle magyarázat nélkül átkutatta azt, amíg meg nem találta egy kedvenc pulóverét, ami Harryé; a szürke puhát.
Amint áthúzta a fején, az ágyra pattant és kivette a farmerzsebéből a telefonját. Küldött egy üzenetet Eleanornak, hogy hazamegy, mert rosszul érezte magát, és hogy beszélniük kell holnap.
Igazából szakítani akart vele.
És erről automatikusan eszébe jutott az apja megcsalása. Már teljesen elfelejtette ezt, mert olyan boldog volt Harryvel. Elfordította fejét, hogy Harryre nézzen, aki közelről figyelte őt az ő részéről az ágyban. A fejtámlának dőlt a telefonjával.
Szemei Harry bal csuklóját találták meg, amit halvány, vörös csíkok borítottak, már kezdtek fehérré válni. Tudta, hogy ezek biztosan frissek, talán körülbelül egy hetesek lehettek.
- Sajnálom – mondta Louis majdnem suttogva. Tudta, hogy ezek miatta történtek. Mert minden ok nélkül szarul bánt Harryvel.
- Semmi gond.
- De, de van. Olyan szar voltam hozzád, és nem is hittem neked, mert annyira mélyen volt a fejem a seggemben. De… megbízom benned már. Ténylegesen megbíztam benned korábban is. De most már még jobban, mint valaha. Jobban, mint bárkiben. És ez nagy dolog, mert alig bízom meg az emberekben.
Harry a homlokát ráncolta, nem igazán értve, hogy mire gondolt Louis.
- Azt mondtad, hogy megbízol bennem azon a napon, amikor elvittelek a motorral.
Louis közelebb csúszott hozzá az ágynemű alatt, behajlítva a lábait, így összeért a térdük, ahogy szemben voltak egymással.
- Nem. Úgy értettem ezt, hogy biztonságban érzem magam veled. Mintha önmagam lehetnék.
- Én is biztonságban érzem magam veled – válaszolta Harry bután, majd megfogta Louis tarkóját, hogy összeérjenek ajkaik egy lassú csókban.
A hátára lökte Louis-t, így most már ismét az oldalán volt, és úgy tűnt, mintha órákig csókolóznának; lassan és mélyen, mintha a világ összes ideje az övék lenne, megállva rövid lélegzetvételnyi szüneteket tartva.
Amikor Louis végül ásított Harry szájánál, Harry úgy döntött, jó lenne, ha mennének aludni. Szóval Louis levette a pulóvert és a fejéhez helyezte, mert túl meleg lett, mielőtt az oldalára fordult, hogy a háta Harry mellkasánál legyen. Szeretett a kiskifli lenni, mert Harry egyszerűen betakarta őt tetőtől talpig.
- Szóval szakítani fogok Eleanorral holnap – jelentette ki, amint teljes sötétségbe borultak. Harry megfeszült a hátánál, nem mondott semmit. – Megteszem reggeli után. Nem érdekel, hogy mit mond. Vagy hogy bárki mit mond.
Amikor Harry még mindig nem válaszolt, kezdett türelmetlen lenni, megfordult, hogy szemben legyen vele.
- Hallod, amit mondok?
- Igen.
- Akkor miért nem mondasz semmit?
- Mit kellene mondanom?
- Valamit.
- Szerintem a jó dolgot teszed azzal, hogy szakítasz vele.
- Ideges vagyok.
- Miért akarsz szakítani vele?
- Nos, mert a faszt szeretem és az előbb vesztettem el veled a szüzességemet – válaszolta Louis szarkasztikusan, miközben fejét Harry mellkasára helyezte, hozzábújva. Aztán felsóhajtott, mert tudta, hogy Harry átlát szarkasztikus felszínén. – Ő nem tesz boldoggá. Nem hiszem, hogy le tudnám élni az egész életemet egy hazugságban, és aztán megcsalom őt valaki mással. Időpocsékolás lenne.
- Az apád segített neked, uh… rájönni erre?
Harry nem volt benne biztos, hogyan fog reagálni Louis, ha az apja megcsalásáról beszélnek.
- Nem. Te segítettél.
- Én? – kérdezte Harry, Louis pedig úgy érezte, a szíve gyorsabban kezdett el verni a bordáinál.
- Igen. Te teszel boldoggá.
Harry elmosolyodott, egyik kezét Louis csípőjére tette. Ezt már mondta Louis-nak korábban.
- Um… szembesíteni fogod az apádat ezzel?
Louis megfeszült.
- Nem tudom. Úgy értem, nem akarom, hogy megússza. Csak… kell egy kis idő, hogy gondolkozzak. Valószínűleg beszélek vele róla, ha látom, hogy tovább folytatja a hazugságot.
- Láttad már a nőt korábban?
Louis bólintott.
- Ő a titkárnője, az Isten szerelmére. Áthozta korábban vacsorázni párszor, és ő is házas. Csak… nem akarom, hogy a szüleim elváljanak. Van öt húgom és egy öcsém. Kicsik, és nem tudom, hogyan fognak megbirkózni ezzel.
- Minden rendben lesz – próbálta meg Harry biztosítani őt, miközben köröket rajzolt a bőrére.
- Nagyon remélem – motyogta Louis, majd becsukta szemeit, felhúzva a térdét Harry derekához.
Így aludtak el.

*

Amikor Louis másnap reggel felébredt, eszébe jutott, hogy előző este elvesztette a szüzességét Harryvel. Nem tudta felfogni a tényt, hogy már nem volt szűz, azt a tényt pedig még jobban nem, hogy egy sráccal veszítette el. Egy sráccal, akit szeretett.
Aztán eszébe jutott, hogy ezen a napon szakítani fog Eleanorral. A szülei valószínűleg még ma megtudják.
- Jól vagy? – motyogta Harry a hajába, fel-le simogatva a karját, miközben ébredezett.
- Mhm, miért?
- Nagyon gyorsan ver a szíved, szóval ideges vagy valami miatt.
- Ó. Igen – felelte Louis, majd felült az ágyon, kinyújtva a karjait és kiroppantva a hátát. Aztán lenézett Harryre, aki őt nézte kábult mosollyal az arcán. – Elmondom Eleanornak ma. Reggeli után. Csak… nem tudom.
- Félsz, hogy a szüleid mit fognak mondani, ugye?
Louis bólintott, Harry pedig végighúzta kezét a hátán.
- Minden rendben lesz, oké?
Louis vállat vont, mielőtt felkelt az ágyról, hogy a fürdőbe menjen és elkészüljön. Ez egy hosszú, nagyon kimerítő nap lesz.
Csendben volt a reggelinél, nem is mert találkozni Eleanor tekintetével, amikor azt mesélte neki, hogy miket vett előző nap. Louis azt kívánta, hogy bárcsak Harry ott lenne vele az asztalnál.
Természetesen nem az asztalnál fogja elmondani Eleanornak; az nagyon szar dolog lenne tőle, mert mindenki szemtanúja lenne Eleanor valószínű kiborulásának.
- Hé, Eleanor, lehetne, hogy um, beszélünk reggeli után?
- Persze? Minden rendben? – kérdezte, mire Louis bólintott, nem nézve rá.
Édes Istenem.
Amikor végre befejezték a reggelit, Eleanor kimentette magát az asztaltól, mielőtt az étterem kijárata felé kezdtek sétálni.
- Miért sántítasz?
Louis megharapta az ajkát.
- Kificamodott a bokám, nem nagy ügy.
És a seggem is kificamodott.
- Szóval miről akartál beszélni? – kérdezte Eleanor, amint leültek a kanapéra az előtérben.
Louis körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem figyel rájuk, mert ez valószínűleg csúnya lesz. Az ujjaival babrált, miközben beszélt.
- Én… Istenem. Úgy értem, nem Isten vagyok, nem erre… gondoltam.
Eleanor a homlokát ráncolta, nyilvánvalóan összezavarodott attól, hogy Louis így viselkedett.
Bassza meg.
Egyszerűen kimondom.
- Szerintem… szakítanunk kellene.
Eleanor szemei kitágultak, szemöldökeit furcsán magasra vonta fel.
- Szakítanunk kellene? Ez egy korai április elsejei tréfa? – kérdezte teljesen megdöbbenve Louis szavaitól.
- Igen.
- Miért?
Oké, felemelte rá a hangját, ami egyáltalán nem volt jó.
- Mert a kapcsolatunk inkább érződik nekem munkának, mint örömnek.
- Ó, folytasd még! – kiáltott fel és felállt, egyik kezét a csípőjére téve. Louis is felállt, nem akarta furcsán érezni magát azzal, hogy ül.
- Szerintem nem lenne fair veled szemben, ha összeházasodnánk és elkezdenénk egy közös életet, amikor nem is szeretlek.
- Nem tudod, hogy miről beszélsz! Meg kell állnod egy pillanatra és…
- Eleanor, ha nem akarod azt, hogy mi szakítsunk, akkor én fogok szakítani veled. Olyan érzés veled lenni, mintha fárasztó munkát végeznék, nem pedig olyan valamit, amit csinálni akarok. Találni fogsz valaki mást, aki jobban fog bánni veled, mint én, és boldog leszel.
- Rohadtul elment az eszed, Louis! – kiabálta, aztán meglökte Louis mellkasát, amitől majdnem megbotlott és elesett.
- Ez van.
- Te el vagy tévedve!
- Eleanor…
- Tudod mit, igazad van. Találni fogok valaki mást, aki jobban fog bánni velem, de nem hiszem, hogy te találni fogsz egy olyan lányt, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Nyafogsz és mohó vagy, meg sem említve azt, hogy felszedtél néhány kilót, úgyhogy sok szerencsét ahhoz, hogy találj valaki mást! – kiabálta, mielőtt megfordult és elsietett, majdnem nekimenve egy hölgynek.
Én sem hiszem, hogy találni fogok egy olyan lányt, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
De megtaláltam Harryt.
Szomorúan elmosolyodott, mielőtt követte Eleanor nyomát azzal a szándékkal, hogy visszamenjen az étterembe. El nem volt ott, amikor Louis leült az asztalhoz Liam mellé, aki éppen megette az ételét.
- Szakítottam Eleanorral – szólalt meg, mire Liam és Barbara is meglepetten nézett rá.
- Most? – kérdezte Barbara.
- Igen.
- Hogy fogadta?
- Nem jól. De örülök, hogy végre megtettem.
- A szüleid mit fognak szólni? – tette fel a kérdést Liam, miközben megtörölte a kezeit.
- Nem tudom, de semmit sem tudnak mondani, amitől meggondolom magam. Nem mintha kényszeríthetnének arra, hogy megint együtt legyek vele, igaz?
- Nem hiszem.
Reggeli után úgy döntöttek, hogy megint elmennek vásárolni a másik három fiúval, Jade-del és Perrie-vel. Barbara megpróbált beszélni Eleanorral, de a lány nem volt hangulatban ahhoz, hogy vásárolni menjen vagy lássa Louis-t, így a hotelben maradt. Louis nem nagyon bánta, ez azt jelentette, hogy nyitottabb lehet Harryvel.
- Szakítottam Eleanorral – ez volt az első dolog, amit Harrynek mondott, amint meglátta őt. A pláza előtt voltak, és mindenki kíváncsian figyelte őket, de nagyon próbálták titkolni.
Harry meglepődéssel az arcán nézett le rá, nem hagyta abba a sétálást.
- Mit mondott?
- Hogy el vagyok „tévedve”. És hogy soha nem fogok olyan lányt találni, aki elfogad engem, ahogy ő tette.
Harry felhorkant és megrázta a fejét.
- Ő sem igazán fogadott el téged. Folyamatosan rámutatott dolgokra.
- Tudom. Azt mondta, hogy kövér vagyok és mohó, kurvára volt mersze – folytatta Louis.
- Kurvára volt mersze – ismételte meg Harry szórakozott arckifejezéssel.
- Úgy gondolod, hogy ez vicces? – tette fel a kérdést Louis, majd karba tette a kezeit a mellkasa előtt, miközben beálltak a sorba a Starbucks-nál közvetlenül a pláza bejáratánál. Barbara kávét akart venni, Louis pedig sosem utasít vissza egy ilyen ajánlatot.
- Ó, nem, bébi, egyetértek.
- Vele vagy velem?
- Mindkettő.
Louis hunyorogva nézett fel rá, mire Harry szeretettel mosolygott le rá.
- Mohó vagy.
- Kurvára tessék?
- Jusson eszedbe a tegnap este, amikor elkezdted, hogy „kérlek, ne hagyd abba”, „kérlek, nyúlj a…”
Louis a szájára tette a kezét és elpirult.
- Ti szexeltetek? – kiáltott fel Barbara, Louis pedig el akart tűnni, mert előttük két ember hátrafordult.
- Ó, Istenem, ezt nem beszéljük meg nyilvánosan – válaszolta Louis, miközben ugyanakkor Harry azt mondta, hogy „igen, így van”.
- Szóval, akkor, ti már együtt vagytok most, hogy nem jársz Eleanorral? – kérdezte Jade.
- Nem – válaszolta Louis gyorsan; mielőtt Harry megszólalhatott volna elsőnek és teljes csalódást okozhatott volna Louis-nak.
Csend ülepedett le ezután, főleg Harry részéről, aki semmit sem szólt, miközben Barbara és Niall valami jelentéktelen dolgon évelődött.
- Jól vagy? – kérdezte Louis Harrytől néhány perccel később, ahogy átsétáltak a Top Shopon.
- Ja.
Louis a homlokát ráncolta, de úgy döntött, hagyja.
Csak amikor visszaértek a hotelbe, hogy felszálljanak a buszra és hazamenjenek, akkor vette észre Louis, hogy Harry nagyon furcsa. Viccelődött és jól érezte magát, de aztán nagyon elcsendesedett, ami kicsit sem tetszett Louis-nak.
- Mi a baj Harryvel? – kérdezte Nialltől, miután odaadta a szobakulcsot Harrynek és azt mondta, hogy a szobában találkoznak.
Louis követte Barbarát és Niallt az ő szobájukba néhány ajtóval odébb a sajátjától.
- Ilyen hülye vagy? – kezdte Barbara, mielőtt Niall egyáltalán kinyithatta volna a száját. Azt ajtó kinyitódott, aztán beléptek, becsukva maguk mögött.
- Um, szeretném azt gondolni, hogy elég okos vagyok – válaszolta Louis, nem volt biztos abban, hogy Barbara miért tűnt dühösnek rá.
- Nos, nagyon hülyének tűnsz nekem. Vagy csak egyszerűen vak vagy.
- Mi a faszról beszélsz?
- Arról a tényről beszélek, hogy ő totálisan kedvel téged, jobban, mint csak egy barátot, te meg azt mondtad, hogy nem vagytok együtt, amikor Jade megkérdezte – felelte Barbara, miközben összepakolta a cuccait.
- És?
- Ó, Istenem! – kiáltotta, mire Niall felsóhajtott.
- Babe, nyugodj meg. Nézd, Tommo. Az van, hogy sosem láttam Harryt olyan boldognak, mint most. Ismerem őt már három éve, és biztosíthatlak róla, hogy boldogabb volt ebben a három hónapban veled, mint a három évben együtt véve. Persze, hogy kurvára kedvel téged, és tudom, hogy te is kedveled…
- Szereti őt! – kiáltott fel Barbara. – És szexeltél vele!
- Kurvára hadd fejezzem be! – felelte Niall bosszankodva, majd Barbara karba tette a kezeit, várva, hogy folytassa. – Nyilvánvalóan szarul érzi magát, mert olyan gyorsan válaszoltál a kérdésre.
- De nem vagyunk együtt.
- Akkor csinálj valamit, az Isten szerelmére!
- Azt mondta, hogy nem akar randizni, mert nem igazán tudja, hogyan kell.
- De te igen! Öt éves tapasztalatod van benne!
- Tökéletesen működik – tette hozzá Niall. – Ő a szexszel kapcsolatban tanít téged, te meg a szerelemmel kapcsolatban tanítod őt. Kiegészítitek egymást.
Louis megdörzsölte a tarkóját.
- Beszélek vele, uh… róla. Én csak… megyek most már, igen.
- Később találkozunk! – szólt utána Niall, ahogy elhagyta a szobát.
Harry a szobájukban várt rá az ágyon, amikor Louis visszaért, a telefonján görgetett.
- Ki kellene, um, csekkolnunk most.
- Oké.
- Jól vagy?
- Persze – mosolygott Harry, és őszinte volt a mosoly, így Louis nem aggódott amiatt, hogy Harry zaklatott volt korábban. – Mit csinálsz ma este? – kérdezte tőle Harry, miközben a folyosón sétáltak.
- Valószínűleg a szüleim kiabálását fogom hallgatni a szakítás miatt.
Harry megrázta a fejét.
- Akkor holnap találkozunk? Írj… ha akarsz.
A bizonytalan hangsúlytól, amit Harry használt az utolsó mondatnál, egy kicsit szomorú lett Louis, mert Harry mindig mondta neki, hogy írjon; a „ha akarsz” rész nélkül.
Az út vissza Doncasterbe nagyon kínos és feszültséggel teli volt, mivel se Louis, se Eleanor nem beszélt, amit azt jelentette, hogy Barbara és Liam sem.
Úgy érezte, hogy el fog ájulni, amint belépett a házba és csend fogadta őt.
- Louis? Be tudnál jönni a nappaliba egy percre? – szólt neki az anyja, Louis pedig tudta, hogy bajban van, a hangsúlyából ítélve.
- Igen? – kérdezte, amint belépett a szobába. A szülei a kanapén voltak, a tévét lenémították, az arcuk pedig nagyon szigorú volt.
- Szakítottál Eleanorral? – tette fel a kérdést az anyja, karba téve a kezeit a mellkasa előtt.
- Igen.
- MIÉRT? – kérdezte az apja hangos, de nyugodt hangsúllyal.
- Mert már nem szeretem őt.
- HOGY ÉRTED AZT, HOGY MÁR NEM SZERETED ŐT? – kiáltotta az apja dühösen.
- Úgy értem…
- El volt tervezve vele a jövőd! Mi mindent fektettük bele ezekben az években? – kérdezte az anyja, ő is felállt és közelebb lépett hozzá.
- Az én jövőmbe! Majd találok valaki mást! – próbált meg indokolni Louis, de semmi haszna nem volt. Túl mérgesek voltak rá.
- Nem tudom ezt hallgatni! Törölni fogjuk a hitelkártyádat és büntetésben vagy, amíg újra együtt nem leszel vele! – felelte az anyja, majd elhagyta a szobát, egyedül hagyva Louis-t az apjával.
Louis úgy érezte, sírni tudna.
- Mit gondoltál, fiam? Van akár csak egy értelmes sejt a testedben? – kérdezte az apja, felemelve rá a hangját.
Louis hátralépett, megijedt a hangsúlyától. Még sosem látta ilyen dühösnek az apját.
- Miért, Louis?
- Egyszerűen nem szeretem őt.
- Hogy tudsz már nem szeretni valakit?! Ez bűn! Elkötelezett voltál vele! – kiáltott fel az apja.
Mi a faszról beszélsz te egyáltalán.
- Mondd meg nekem te – motyogta Louis, mire az apja azonnal megfogta az állát, kényszerítve, hogy felemelje a fejét, hogy szemkontaktust létesítsenek.
- Mit mondtál az előbb?
- Tudod, hogy miről beszélek, apa. Ne merd azt mondani nekem, hogy amit tettem, bűn, amikor neked meg szeretőd van – sziszegte Louis halkan, hogy az anyja ne hallja meg őt.
A következő dolog, amire felfigyelt, hogy egy tenyér csapódik az arcához, egy hangos, csapódó hangot hallatva. Louis arca szörnyen égett és könnyek voltak a szemében, mert még sosem ütötték őt meg.
- Rohadtul ne merészelj így beszélni velem. És ha valaha is csak célozgatsz arra, amiről azt gondolod, hogy tudod, meg fogok bizonyosodni róla, hogy a következő vonaton legyél egy bentlakásos iskola felé – fenyegette meg az apja, mire Louis hátralépett az arcát dörzsölve.
Semmit sem mondott, mielőtt megfordult, hogy kisiessen a nappaliból és fel a lépcsőn.
Ez volt élete legrosszabb napja.
Amikor Louis azt gondolta, hogy a nap már nem lehet rosszabb, az lett. Mert az anyja felkiabált neki a földszintről, hogy további értesítésig büntetésben van, az apja pedig újra megfenyegette, hogy törölni fogja a hitelkártyáját.
Louis lefeküdt az ágyára, sírt, mert a szülei őszintén a világ legrosszabbjai voltak. És mit gondolt az apja, kicsoda ő? Kioktatja őt a szerelemről és miegymásról, amikor ő volt az, aki darabokra törte ezt a családot.
Így nem nagyon gondolkozott, amikor elővett egy sporttáskát a szekrényéből és elkezdett belepakolni random dolgokat. Az iskolai egyenruháját is szépen berakta, mivel holnap hétfő és nem hiányozhat egy napot sem az iskolából.
Amint mindent bepakolt, átöltözött farmerbe, pólóba és egy bordó kabátba.
Megcsinálja ezt. Elszökik otthonról.

17. fejezet

Helló! 😊

A fejezet eleje nagyon cuki, imádom Harryt és Louis-t együtt 💕

A közepe környékén ismét négyzetes zárójelbe írtam egy kis magyarázatot, nem tudom van-e erre magyar kifejezés, úgyhogy inkább odaírtam 😀 Utána egy nagyon... meglepő dolog jön, amit egy szomorúbb követ, én egyáltalán nem örültem neki.

A végén pedig a korábbinál még meglepőbb, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok gondolni az új történésekről.

Más mondanivalóm nincs, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😘

17. fejezet

- Szóval még egyszer, mikor van ez a kirándulás? – kérdezte Louis apja tőle egy héttel később, a vasárnapi ebéd alatt.
- Két hét múlva. Tizenharmadikán.
- És hol fogsz aludni?
- A Sandersonban.
- És mikor kellene fizetnünk?
- Valószínűleg ezen a héten.
- Manchesterben leszek azon a hétvégén egy üzlet miatt – felelte az apja.
Louis bólintott, nem igazán érdekelte, őszintén szólva. Csak azzal törődött, hogy ki akarta fizetni Harry szobáját, hogy együtt tölthessék az estét. És ez nem lett volna olyan nagy dolog, ha Louis nem tervezett volna el valamit.
Száz százalékig biztos volt benne, hogy szexelni akart Harryvel. Annyira szerelmes volt, hogy az már szinte fájt, és fogalma sem volt róla, hogy Harry egyáltalán jobban kedvelte-e őt, mint barátot vagy sem, de azt akarta, hogy Harry elvegye a szüzességét. Azt is tervezte, hogy ugyanazon a kiránduláson szakít Eleanorral. Szóval igen, ez egy nagyon eseménydús és idegtépő kirándulásnak ígérkezett.
Másnap reggel úgy döntött, hogy Harry Ramones pólóját veszi fel. Nem volt szigorú szabályuk a zakón és öltönynadrágon kívül, de a szülei szerettek megbizonyosodni róla, hogy mindig inget vett fel az iskolába. Teljesen begombolta a zakót, majd jobb oldalra simította a haját, mielőtt elhagyta a szobáját.
Barbara volt az első, aki rájött, hogy a póló Harryé, de csak azért, mert már korábban látta Harryn.
- Szép póló – dicsérte meg ebéd közben. – Honnan szerezted, a párodtól?
Louis felnézett és egy hamis mosollyal ajándékozta meg Eleanort, miközben megközelítette őket a tálcájával.
- Talán – motyogta neki, éppen ahogy a barátnője leült vele szemben.
- Olyan izgatott vagyok a kirándulás miatt Londonba! Szabad lesz a délutánunk, úgyhogy elmehetünk Oxfordba! És megnézhetjük, hol fogunk élni, amint leérettségizünk!
Ó, Istenem.
- Igen… nagyszerű.
- Van valami gond?
- Nem, a, uh, saláta nagyon rossz ma.
Eleanor összeráncolta az orrát, majd felvette a villáját, hogy elkezdje enni a csirkéjét.
Louis küldött egy üzenetet Harrynek az utolsó óra előtt, amíg a mosdóban volt, hogy megbizonyosodjon róla, még mindig elmennek-e Louis nagybátyjának a hotelébe iskola után.
Louis: szóval még mindig megyünk ma? :)
Harry: igen.
Harry: felveszel iskola után? Izgatott vagyok, hogy lássam :D
Louis: igen, Harold, felveszlek a Lamborghinivel.
Harry: a seggedre gondoltam, de :/
Louis megharapta az ajkát, amikor a csengő megszólalt, jelezve, hogy kezdődik az óra, és tudta, hogy el fog késni. Azon találta magát, hogy megvitatja, meg kellene-e tennie az őrült dolgot, ami éppen az eszébe jutott.
Bassza meg, gondolta, mielőtt letolta a nadrágját és hátat fordított a tükörnek. Megnyitotta az előlapi kamerát, majd készített egy képet magáról, megbizonyosodva róla, hogy ártatlanul megharapja az ajkát, és hogy a segge látható a tükörben.
Elpirult, mire visszavette a nadrágját és rányomott a küldésre. Ezután sietett órára, nem volt ideje, hogy megnézze a telefonját Harry válasza miatt. Tíz perccel később, óra alatt érezte Louis rezegni a telefonját a zsebében, aztán titokban elővette, hogy megnézze. Majdnem tátva maradt a szája a képtől, amit Harry visszaküldött.
Harry: olyan jól nézel ki, bébi.
Volt egy kép is az üzenet alatt, Harry kemény farkának körvonaláról a farmerjében. Úgy tűnt, hogy óra alatt készítette a képet, Louis pedig elmosolyodott, nem csak azért, mert Harry azt mondta neki, hogy jól néz ki, hanem azért is, mert ez azt jelentette, hogy Harry bejár órára és ténylegesen erőfeszítéseket tesz.
Amikor véget ért az iskola, Louis nem is lehetett volna boldogabb. Bár várnia kellett, hogy elmenjen a legtöbb ember, hogy ne lássák meg őt elvezetni az állami iskolához. Negyed négy volt, amikor végre az autójához ért és elment vele Harry iskolájához. Harry a Bentley-nél várt, kezei karba téve, arcán komoly kifejezéssel.
- Szia – felelte Louis, miután kinyitotta az ajtókat.
- Szia. Vissza tudnál majd hozni ide, miután végeztünk, hogy elvigyem a motoromat? – kérdezte Harry, miközben beszállt.
- Természetesen.
- Szép póló egyébként.
- Gondolod? – mosolyodott el Louis, ahogy elkezdett vezetni.
- Mhm. Jobban néz ki rajtad.
- Bocs amúgy, hogy várnod kellett. Mindenkinek el kellett mennie.
- Semmi gond. Kivertem a mosdóban, szóval nem vártam olyan sokat.
- Ó? – nyelt egyet Louis, és megpróbált az útra koncentrálni.
- Tetszik, hogy kezdesz egyre magabiztosabb lenni.
- Mindig magabiztos vagyok a közeledben, ne fényezd magad – viccelt Louis, mire Harry elmosolyodott.
- Úgy értem, a saját testeddel.
Louis elfordította a fejét, hogy Harryre nézzen egy pillanatra.
- Növeled az egómat – vallotta be.
- Igen? – csipkelődött Harry.
Louis bólintott, majd bekapcsolta a rádiót.
A szállodához öt perccel később érkeztek meg, aztán Louis odaadta a kocsikulcsait az inasnak, mielőtt Harryhez fordult, megnézve a külsőjét.
- Nem választhattál volna ki másik napot arra, hogy felvegyél egy kosaras mezt?
Harry lenézett magára, aztán vissza Louis-ra.
- De kivettem a piercingjeimet.
Louis elmosolyodott.
- Jól nézel ki.
- Köszi. És köszi azt is, hogy ezt csinálod; hogy beszélsz a nagybátyáddal meg minden.
- Amúgy is fel akartak venni egy pincért. Jól fizet, megkérdeztem. Ezer font egy hónapban.
- Ezer? Azt a rohadt.
Louis el volt ámulva azon, milyen izgatott lett Harry attól a pénzösszegtől, összehasonlítva az apjával, aki egy óra alatt keresett annyit.
A nagybátyja az előtérben várta őket, mindkettőjüket egy nagy mosollyal az arcán üdvözölte.
- Louis! Jó látni téged! Te pedig biztosan Harry vagy?
- Örülök, hogy találkozunk – felelte Harry, és megrázta a kezét.
- Körbevezetlek egy kicsit, és elmagyarázom, mit kell csinálnod, hogy holnap el is kezdhess dolgozni, jó?
- Nem kell interjúznom vagy…? – kérdezte Harry.
- Ó, nem, Louis biztosított róla, hogy nagyszerű leszel a munkában, én pedig megbízom benne.
- Ó, akkor oké.
Louis leült a kanapéra az előtérben, ahogy várt a nagybátyjára, hogy körbevezesse Harryt, aztán fél órával később már készen is voltak.
- Gondolod, hogy tetszeni fog neked itt? – kérdezte Harrytől, miközben elindultak az inashoz, hogy átvegye a kulcsait.
- Igen. Köszönöm.
Harry megajándékozta őt egy szép mosollyal, Louis pedig visszamosolygott, beszállva a kocsijába, miután borravalót adott a srácnak.
- Mit fogsz csinálni, miután kiteszlek? – kérdezte Louis.
- Um, cigizek, aztán hazamegyek. Van házi feladatom.
- Megcsinálod a házidat! – felelte Louis kellemesen meglepődve.
- Matek dolgozatom lesz két nap múlva, és jó jegyet kell kapnom belőle.
- Ha már az iskolánál tartunk, um. Mész Londonba a többiekkel?
- Mennék, de nem hiszem, hogy kapok fizetést addig.
Louis a szemeit forgatta.
- Ki fogom fizetni a szobádat.
- Nem.
- Nos, gyakorlatilag az enyémet fizetem ki, mivel én is benne leszek.
- Igen?
Louis bólintott.
- Mi van a barátnőddel?
- Ki tudok osonni, amint elalszik. És azt tervezem, hogy szakítok vele a kiránduláson.
Harry felhúzta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.
- Miért?
- Hogy érted, hogy miért? Mert nem látok vele közös jövőt.
- Nem, úgy értem, miért most?
- Mert… – nyelt egyet Louis, bizonytalanul abban, hogy kellene-e mondania valamit arról a tényről, hogy totálisan szerelmes volt belé. – Lehet, hogy valaki más tetszik.
Harry elmosolyodott, elfordítva a fejét, hogy ránézzen.
- Ó, igen, ki?
Louis vállat vont.
- Valami punk seggfej, aki határozottan nem jó a számomra.
- És te is tetszel neki?
- Nem tudom, tetszem neki? – kérdezte Louis, kérdő tekintettel nézve rá, ahogy lelassított Harry iskolája előtt.
- Lehet – mosolygott Harry, mire Louis érezte, hogy a gyomra hátra szaltót csinál.
Harry kinyitotta az ajtaját, majd várt, hogy teljesen felmenjen, mielőtt ismét Louis-hoz fordult.
- Köszönöm, te tényleg… kedves vagy. Holnap találkozunk.
- Elszívhatod itt a cigarettádat – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja sietve. Még nem akarta, hogy Harry elmenjen.
- Igen? – kérdezte Harry meglepetten.
- Igen, de nyitva hagyjuk az ajtót.
- Akkor oké.
Harry hátra dőlt az ülésében, aztán elővett egy cigarettát a dobozból, amit a szűk skinny jeans-ének zsebében tartott. Louis figyelte őt, ahogy meggyújtja és hosszan beleszív. Majd szemei a jobb csuklójához tévedtek, amin, Louis meglepetésére, alig észrevehető, fehér csíkok voltak.
- A csuklód kezd, um… jobban kinézni.
Harry lenézett rá.
- Igen. Már egy hónapja tiszta vagyok.
- Az nagyszerű! Mi állított meg?
Harry az ajkát harapdálta.
- Te, igazából.
- Én? – kérdezte Louis a szemébe nézve, rendkívül büszkének és boldognak érezte magát emiatt.
- Bámulsz most – szólalt meg Harry.
- Mert nagyon dögösen nézel ki, amikor cigizel.
- Akarsz egy shotgun-t?
- Az az, amikor füstöt teszel a számba?
- Igen – felelte Harry szórakozottan.
- Akkor oké. De ezt már csináltad korábban.
- Elég biztos vagyok benne, hogy az fű volt.
- Ugyanaz – mondta Louis, Harry meg beleszívott, mielőtt arcát Louis-éhoz tette. Louis nem tehetett róla, de egy hülye arcot vágott, mert annyira szerelmes volt, mire Harry egyenesen az arcába fújta a füstöt, mert nevetnie kellett.
- Ne vágj már hülye arcokat! – tiltakozott, de Louis megrázta a fejét.
- Úgy nézel ki, mint egy kis béka, amikor megsértődsz.
- Héééé.
- Pontosan – nevetett fel Louis, mire Harry az ajkát biggyesztette, egyedül befejezve a cigijét végül.
- Nos, mennem kell most már, és neked is, kivéve, ha azt akarod, hogy a szüleid megbüntessenek még két hétre.
Louis a szemeit forgatta.
- Nem fognak megbüntetni.
- Ha te mondod.
- Bár csalódott vagyok – vallotta be Louis, szíve gyorsabban vert, mert ki fogja mondani ezt.
- Miért?
- A road head-re számítottam [road head: amikor egy srácot leszopnak vezetés közben].
Harry szemei kitágultak.
Louis soha nem vallotta volna be, hogy tudta, mit jelent a „road head”, mivel pornót nézett mostanában, miközben kiverte magának. Rájött, hogy nem volt olyan nehéz kiverni, mint gondolta.
Így amikor Harry hozzáhajolt, hogy megnyomja a gombot, amivel bezárta az ajtókat, várakozásában megharapta az ajkát.
- Road head? Mit szólsz most csak a head-hez? – kérdezte Harry, mire Louis izgatottan bólintott, miközben Harry kikapcsolta a nadrágját.
Harry megfogta a farkát, aztán könnyedén kihúzta. Nyelvével néhányszor megnyalta gyorsan a tetejét, mielőtt teljesen bevette a szájába.
Louis behunyta a szemeit, aztán engedte, hogy feje hátra essen, mert az volt a legjobb módja annak, hogy élvezze ezt. Kirázta a hideg, amikor Harry csókolgatni kezdte a farka körvonalát és megnyalta a teteje alatt.
Amikor kinyitotta a szemeit, meglátta, hogy Harry pontosan az övéibe bámul, farka megtöltötte a száját és előváladék csurgott le az állán.
Nem tehetett róla, de kezeit Harry hajába temette, fel-le vezetve őt a farkán. És baszki, Harry olyan jól fogadta, öklendezés nélkül. Elérte a torka hátsó részét többször is, aztán elkezdte megdugni Harry száját, amíg el nem élvezett egy mély nyögéssel pontosan a szájában.
Kellett neki néhány másodperc, hogy lenyugodjon, aztán Harry egyenesen felült, megtörölve a száját a kézfejével.
- Jó volt? – kérdezte, mire Louis bólintott.
- Akarod, hogy…
- Nem, jó így – biztosította őt Harry, bár Louis egy kis bűntudatot érzett.
- Biztos vagy benne?
- Igen, Louis.
- Akkor oké.
- Holnap találkozunk akkor – felelte Harry, majd hozzáhajolt, egy csókot nyomott a szája sarkába, mielőtt kiszállt az autóból.
Louis várt, hogy megbizonyosodjon róla, Harry biztonságban elhajtott, és csak utána indította be az autót, hogy hazavezessen.

*

- Milyen? – ez volt az első dolog, amit Louis mondott, amikor Harry felhívta őt másnap, miközben szüneten volt.
- Nagyon jó! Valaki húsz font borravalót adott! Húszat! – felelte izgatottan a telefonba. Louis felnevetett.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Mikor szabadulsz?
- Amikor úgy döntesz, hogy kiszabadítasz – válaszolta, és el tudta képzelni, hogy Louis elpirul ezen.
- Nem, de most komolyan.
- Hétkor, azt hiszem. A műszakjaim négy órásak.
- Megy a matek – felelte Louis, Harry pedig hallotta őt mosolyogni.
Az ajtó a konyhához kinyílt, és Amy, az egyik pincérnő ment be egy rendeléssel.
- Harry, kell egy pincér a VIP asztalhoz hátul, és te vagy az egyetlen, aki szabad. Ötös asztal.
- Mennem kell, Lou, még mindig elhozol munkába holnap, ugye?
- Persze. Szia.
- Szia.
Harry letette a telefont, aztán a farmerje hátsó zsebébe csúsztatta, mielőtt megfordult és elvette a kis jegyzettömböt a pultról.
Tudta, hol vannak a VIP asztalok; volt egy kis helyiség hátul, ahol az asztalok sokkal elegánsabban voltak megterítve és nagyobb csillárok lógtak a plafonról. Meg sem említve azt, hogy a fények homályosabbak voltak, és még egy privát koncert is ment egy kis színpadon.
Gyorsan megtalálta az ötös asztalt, pont a sarokban volt az ajtónál. Megesküdött volna rá, hogy felismerte a férfit az egyik széken ülve, de nem egészen tudta elhelyezni őt.
- Helló, én leszek ma este a pincérjük, Mr.…?
- Tomlinson. Christian Tomlinson.
Ó.
ÓÓ.
Talán meg kellene említenie, hogy ismeri Louis-t? Nem volt teljesen biztos benne, hogy ő Louis apja, csak kilencvenöt százalékban.
- Akkor ön biztosan Mrs. Tomlinson – mosolygott a barna hajú nőre.
- Ó, n…
- Üzleti ügyben vagyunk itt – szólt közbe Louis apja, mintha Harry az alkalomról kérdezett volna. – Szeretnénk egy üveg Chateau Margaux-t és két étlapot.
- Természetesen, azonnal hozom – felelte Harry, szemeivel kíváncsian vizsgálva a nőt. Már látta Louis anyját korábban, és az a nő határozottan nem ő volt. És volt egy olyan érzése, hogy ez nem csak egy egyszerű üzleti találkozó.
Elvette az üveg bort, amit Mr. Tomlinson kért, és nem igazán lepődött meg, amikor meglátta, hogy az volt a legdrágább boruk, majdnem százezer fontba került. Valamennyire nevetséges volt, de Harry ismerte Louis-t.
Louis gondolatára elmosolyodott, miközben visszasétált az asztalhoz két étlappal a hóna alatt és a rendelt üveg borral. Úgy döntött, azt tetteti, hogy nem ismeri Louis-t, amíg el nem mennek és rá nem jön, hogy ő a szeretője vagy sem.
Végül a legdrágább dolgot rendelték az étlapról (kurvára természetesen), Harry pedig már látta, miért aggódott Louis annyira amiatt, hogy elmondja az apjának, hogy szakítani akar Eleanorral. Mr. Tomlinson nem hezitált, hogy szemtelenül megnézze Harry tetoválásait és undorodott arcot vágjon rájuk. Nagyon lekezelőnek tűnt.
Amikor végül visszatért az asztalukhoz húsz perccel később a tányérjaikkal a kezében, majdnem elejtette őket. Mert Mr. Tomlinson megcsókolta az üzleti… akármijét. Az nem Mrs. Tomlinson volt, és ha Harry egy dolgot biztosra tudott, akkor az az volt, hogy Louis büszke volt a tényre, miszerint a szülei a szerelem tökéletes példái voltak.
Megharapta az ajkát, aztán letette eléjük a tányérokat, amint abbahagyták a csókolózást, megkérdezve, hogy szükségük van-e még valamire.
- Nem, jól vagyunk. Köszönjük.
Harminc perccel később kérték a számlát, miután megették a desszertet. Harry Louis-ról kérdezett, amint letette az asztalra a számlát:
- Ön véletlenül nem Louis apja?
Látta Mr. Tomlinsont lefagyni, és tudta. Louis apja megcsalta az anyját.
- Ismered Louis-t?
Igen, néha kinyalom a seggét és nagyon kedvelem is őt.
- Futólag. Azt is tudom, hogy nagyon sokra tartja önt.
Úgy tűnt, Mr. Tomlinson megértette Harry célzását, mert most már idegesen rágta az ajkát.
- Nos akkor. Remélem, jól érezték magukat, és hogy finomak voltak az ételeik. Jöjjenek vissza hamarosan – felelte Harry szépen, majd összekapcsolta kezeit, mielőtt megfordult és elment.
Amikor visszatért (miután megbizonyosodott róla, hogy Mr. Tomlinson elment), kinyitotta a kis füzetet, amiben Mr. Tomlinson hagyta a pénzt, meglátta, hogy nagyon bőkezű, ötszáz dolláros borravalót hagyott ott. A bort a ház állta (mivel Mr. Tomlinson testvéréé a hely), és csak háromszáz fontnyi ételt ettek.
Harry tudta, hogy megvesztegették. Azt is tudta, hogy ha elmondja Louis-nak az apja megcsalását, az teljesen lerombolná őt.
De holnap el fogja mondani Louis-nak, mert Louis sosem bocsátaná meg neki, ha megtudja ezt az apjáról, és hogy Harry már tudta és nem mondta el neki.

*

- Szia – ez volt az első dolog, amit Harry Louis-nak mondott másnap. Louis rámosolygott, majd hozzáhajolt, hogy ajkaik találkozzanak.
- Szia. Milyen volt az iskola?
- Jó volt, anya – válaszolta Harry, mire Louis megrázta a fejét, miközben kikanyarodott az iskola parkolójából.
- Milyen volt a dolgozat?
- Jó. Úgy értem, szerintem nagyon jó jegyet fogok kapni.
- Az nagyszerű. Látod? Mondtam neked, hogy ha nagyon ambiciózus és eltökélt leszel, jól fogsz teljesíteni! Büszke vagyok rád.
Harry elmosolyodott, de aztán eszébe jutott, hogy mit kell elmondania Louis-nak.
- Ó, vicces dolog történt! Apukád tegnap a hotelben vacsorázott. Vagy későn ebédelt.
- Igen?
Oké, akkor Louis nem tudott róla.
- Igen – mondta Harry lassan. – Én voltam a pincére.
- És kérdeztél rólam?
- Igen, igazából. Hogy megbizonyosodjak róla, hogy ő az apukád.
- Mit mondott?
- Semmit. Bár nagylelkű borravalót hagyott.
Louis-n volt a sor, hogy elmosolyodjon.
- Ő… az anyukáddal volt?
Louis a homlokát ráncolta.
- Nem? Szerintem valami üzlethez kapcsolódó volt, vagy egy rokonhoz.
- Ó.
- Mi az? – kérdezte Louis összezavarodva, elfordítva a fejét, hogy ránézzen.
- Semmi… csak… nem úgy néztek ki, mintha rokonok lennének.
- Hogy érted?
- Csókolóztak.
Louis lélegzete a torkában akadt, Harry pedig nem lélegzett, miközben figyelte őt. A következő dolog, amit tudott, az volt, hogy az autó hirtelen megállt az út oldalán.
- Szállj ki – szólalt meg Louis komolyan, nem is nézve Harryre.
- Mi?
- Szállj ki – ismételte meg.
- De én nem…
- Hogy mered ezt mondani az apámról? Megvádolod őt, hogy ilyen dolgot tett? Ő soha nem csalná meg az anyámat! Soha! Csak azért, mert a te szüleidnek nem működött, nem jelenti azt, hogy az enyémeknek sem fog!
- Lou, én…
- Ne Lou-zz nekem! Szállj ki a kocsiból!
Harry felsóhajtott.
- Rendben. De ne mondd azt, hogy én nem szóltam.
Louis nem nézett rá, amikor Harry kiszállt az autóból és becsukta az ajtót. Nem is várta meg, hogy Harry elsétáljon, csak elhúzta a csíkot. Az agya szinkronban száguldozott a szívével, és biztos volt benne, hogy Harry mindent kitalált. Az apja soha nem csalná meg az anyját.
Biztos volt benne.

*

Végre elérkezett a második péntek, ami azt jelentette, hogy Londonba utaznak rögtön iskola után. A közgazdaságtan tanáruk, Mr. Lance (aki szervezte a kirándulást), lefoglalt egy buszt (egy VALÓDI buszt), ami elviszi őket az iskolától Londonig. Az út körülbelül négy óra lesz, így hét óra körül érkeznek meg a hotelbe.
Múlt szerda óta nem beszélt Harryvel, amikor elmondta neki, hogy az apja állítólag megcsalta az anyját. Ez felháborító volt, Louis pedig azt gondolta, talán azért volt ez, mert nem ő akart lenni az egyetlen, akinek elváltak a szülei.
Úgy döntött, el kell engednie az egész Harry dolgot a hétvégére és megpróbálnia jól érezni magát a kiránduláson. Bár akkor is szakítani akart Eleanorral.
- Nem tűnsz izgatottnak a kirándulás miatt – mondta Barbara aznap ebédnél.
- Nincs rá okom – motyogta, körbenézve, hogy Eleanor a közelükben volt-e valahol.
- Miért nem?
- Veszekedtünk Harryvel. Semmiség.
- Min veszekedtetek?
- Nem akarok beszélni róla, őszintén szólva.
- Ó. Oké? De azt tudod, hogy még mindig jön, igaz?
Louis nem tudta, hogy Harry igazából jön-e; több mint egy hete nem beszéltek és talán volt egy kis józan esze.
Őszintén szólva, Louis csalódott is volt a tény miatt, hogy jelenleg „veszekednek”, mert azt tervezte, hogy szexelni fog Harryvel a hétvégén. Még síkosítót és óvszereket is bepakolt, és keresett ki a neten tippeket. És mindezek ellenére, Louis akkor is betette ezeket a bőröndje titkos zsebébe.
Amikor Eleanor megpuszilta az arcát aznap iskola után, nem tudott csinálni semmit, csak mosolygott; fogalma sem volt arról, hogy Louis azt tervezi, hogy véget vet a dolgoknak vele vasárnap.
A busz pontosan az iskolájuk előtt állt meg negyed négykor, ahogy el volt tervezve. Már mindenki átöltözött valami kényelmesebbe az öltözőkben, mielőtt bepakolták a csomagjaikat és felszálltak a buszra. Louis Liam mellett ült, Eleanor pedig Barbara mellett, velük szemben. Zaynről akarta kérdezni Liamet, de tudta, hogy nem tehette meg, mert Eleanor közvetlenül mellettük volt.
Két órányi utazás után Liam közelebb hajolt, hogy Louis fülébe suttogjon:
- Zayn azt mondta nekem, hogy már nem beszélsz Harryvel. Minden rendben?
Louis bólintott, és tudta az agya hátsó részében, hogy teljesen túlreagálja, de annyira félt attól, hogy Harrynek igaza lehet, hogy könnyebb volt valaki más hibáztatni, mint a saját apját.
- Mit mondott neked pontosan? Vagy mit csinált?
- Ő csak… nem fontos. Hazudott valamiről, és nagyon mérges vagyok rá. Ez minden.
- Rendbe fogtok jönni.
- Miért akarod egyáltalán, hogy ez így legyen?
- Mert akkor vagy a legjobb, amikor vele vagy, Louis. Nem gondolsz magadra, nem próbálod meg bizonyítani magadat neki, és ő jobb emberré tesz. Tőle önmagad akarsz lenni, és ez minden, ami számít. Szóval akármi is az, amin veszekedtek, túl fogtok jutni rajta, mert mindketten törődtök egymással, de túl makacsok vagytok, hogy bevalljátok.
- Ez baromság – motyogta Louis, bár tudta, hogy Liamnek igaza volt.
- Skinny love, ez az.
- Skinny love? Mit jelent az egyáltalán?
Liam vállat vont, elmondva neki, hogy keresse ki, mielőtt az ablakhoz hajtotta a fejét és az utat nézte.
Kicsivel fél nyolc után érkeztek meg a Sanderson Hotelhez.
- Mikor, um, jön Zayn? – kérdezte Louis Liamtől. Liam valószínűleg tudta, hogy Louis közvetve kérdez Harry érkezéséről.
- Nyolckor lesznek itt. Bár nem tudom, hogy Harry jön-e.
És ez határozottan nem volt csalódás Louis szívében. Nem volt.
Nyolc órakor már a szobájában volt, az ágy mellé helyezve a bőröndjét. Leült rá, majd elővette a telefonját, hogy kikeresse a neten akármit is jelentsen az a „skinny love”.
Skinny Love: amikor két ember szereti egymást, de túl félénkek ahhoz, hogy bevallják, de akkor is kimutatják.
Louis összeráncolta az orrát, majd bezárt az oldalt. Talán Liamnek igaza volt. Talán túl makacs volt ahhoz, hogy bevallja a tényt, miszerint fülig szerelmes volt Harrybe.
Lezuhanyozott, mielőtt felvett egy egyszerű, piros YSL pólót, kék farmert és a fekete Converse cipőjét. Úgy tűnt, elég hideg van kint, így úgy döntött, feltesz egy beanie-t is, a biztonság kedvéért, ha a fülei elkezdenének lefagyni.
Kilenckor kellett találkozniuk vacsorára az étteremben az előtér mellett, de az utolsó dolog, amit Louis akart, az az evés volt. Remélte, hogy Harry is jön Londonba Zaynnel és Niallel; csak tudni akarta, hogy Harry ott van, még akkor is, ha nem beszélnek.
Kivette a bőrkabátját a bőröndjéből, majd elhúzta a kártyát az ajtótól, mielőtt elhagyta a szobát. Már mindenki az étteremben volt, amikor odaért. Leült Liam és Eleanor közé.
A vacsora alatt a négy tanár, akik elkísérték őket, elkezdtek a holnapi időbeosztásról beszélni. Kilenckor találkoznak a reggelinél, aztán fél tizenegyre a Buckingham Palotánál kell lenniük. Utána megnézik a Big Bent és a Madame Tussauds Panoptikumot. A városban ebédelnek, mielőtt elmennek a London Eye-hoz. Azután azt csinálnak, amit akarnak tizenegyig. Vasárnap elmehetnek vásárolni vagy akármi délig, amikor elindulnak.
Tízkor befejezték a vacsorát, aztán Barbara javasolta, hogy menjenek el egy bárba Niallel, Zaynnel és Harryvel. Louis majdnem megcsúszott azon, hogy meglepetten megkérdezte, hogy itt van-e Harry, de az utolsó percben észbe kapott.
Szóval végül így ragadta meg a karját Eleanor (mert egyszerűen már nem tudta a kezét fogni), miközben a járdán sétáltak a szállodájuknál, az ír bár felé indulva, ami a sarkon helyezkedett el.
Eleanor kezei lejjebb csúsztak Louis karján, amíg az ujjaik össze nem értek, de nem igazán fogták egymás kezét. És ez volt az első alkalom valaha is, hogy Louis belefáradt abba, hogy vele legyen; folyamatosan egy boltról beszélt, amit meg kell látogatniuk vasárnap. Louis kiabálni akart vele, elmondani neki, hogy hagyja őt békén.
Zayn, Niall és Harry már a bárban voltak, egy bokszban ülve a sarokban. Louis lélegzete a torkában akadt, amikor szemkontaktust létesített Harryvel, aki elsőként törte meg intenzív bámulásukat.
Szíve szó szerint a torkában dobogott, amikor leült vele szemben, Eleanor és Barbara közé. Eleanornak még mindig nem vált világossá Zayn és Liam helyzete, Louis pedig nagyon remélte, a vonzalom semmilyen jelét sem fogják kimutatni egymás felé a jelenlétében.
Mindenki elkezdett Londonról beszélni, és hogy mennyire izgatottak voltak, kivéve Louis-t és Harryt, akik az egész este csendben voltak. Louis látta Harryt néhányszor ránézni, azt gondolva, hogy nem feltűnő, amikor eléggé az volt.
Kicsivel tizenegy után mentek el, mert volt egy szigorú szabályuk arra, hogy pontosan tizenegykor a szobájukban kell lenniük. Valószínűleg lecseszik őket a tanáraik, amiért késnek, de úgy tűnt, a többiek jól érezték magukat, úgyhogy nem igazán érdekelte őket.
Majdnem éjfél volt, Louis pedig a takarók alatt feküdt Eleanor szobájában (megpróbálta elmondani neki, hogy a saját szobájában akart aludni, de nem járt sikerrel), amikor meghallotta, hogy valaki kopog a szomszéd szoba ajtaján, ami valójában az övé volt.
Kiszállt az ágyból anélkül, hogy felébresztette volna Eleanort, aztán az ajtót kinyitva Harryt látta meg ott egy hátizsákkal a jobb vállán. A lábait bámulta az alsó ajkát rágva, miközben Louis-ra várt, hogy válaszoljon. Még mindig nem vette észre Louis-t, amikor homlokát az ajtóhoz nyomta.
- Louis, kérlek, nyisd ki az ajtót. Gyerünk, fáradt vagyok.
Louis felsóhajtott, amitől Harry elfordította a fejét.
- Én… uh… Eleanor szobájában vagyok.
- Ó… nos, um, lehetne, hogy… beengednél? Úgy értem, tudom, hogy nem beszélsz velem, de tényleg szükségem van egy helyre, ahol aludhatok.
Louis bólintott.
- Igen, persze.
Visszament Eleanor szobájába, hogy elvegye a kártyáját az éjjeliszekrényről, majd mielőtt gondolkozhatott volna, becsukta az ajtót maga mögött, automatikusan kizárva magát El szobájából.
- Baszki – szitkozódott, amikor rájött.
Kinyitotta a saját szobáját és belépett Harry előtt, aki becsukta az ajtót maga után.
- Most már ki vagy zárva – figyelte meg Harry, aztán ledobta a táskáját az ajtónál.
Louis nem válaszolt neki; csak bemászott az ágyba, majd felhúzta a takarót az álláig. Harry felsóhajtott, aztán keresett valamit a táskájában. Elővett egy kis ezüst üveget, amiről Louis tudta, hogy alkohol van benne.
Figyelte Harryt levenni a pólóját és nadrágját, mielőtt leült az ágy szélére. Harry kinyitotta az üveget, és nyelt belőle egy nagyot. Úgy aludt el, hogy Harry Isten tudja, mennyit ivott abból a kis ezüst üvegből.
Amikor felébredt fél kilenckor, Harry mellette aludt, háttal Louis-nak. Louis nem ébresztette őt fel, amikor kiszállt az ágyból és a fürdőbe sétált. Felvett egy fehér pólót, amin kék csíkok voltak, fekete kantárt és ugyanazt a kék farmert, mint egy nappal korábban. A kártyáját a szobában hagyta Louis, csak a táskáját vitte el, mert számított Harryre, hogy vigyáz a kártyára és nem veszíti el.
Nem látta Harryt a nap hátralévő részében, amíg meg nem nézték a London Eye-t, utána pedig azt csináltak, amit akartak tizenegy óráig. Csatlakozott hozzájuk Perrie, Jade és még három fiú hatkor a bárban, hogy kitalálják, mit akar mindenki csinálni. Végül majdnem félórányi civakodás után úgy döntöttek, hogy elmennek a plázába vásárolni kicsit.
- Nem nagyon van kedvem – sóhajtott fel, amikor Eleanor megkérte, hogy menjen el vele a Sephorába. – Fáradt vagyok.
Eleanor elhúzta a száját.
- Akkor rendben, megyek egyedül. Ülhetsz a seggeden a Starbucks-ban.
Végül valóban ezt csinálta; ült egy padon egy Latte-val az egyik kezében, a telefonjával a másikban. Meglátta Harryt közeledni a szeme sarkából, de azt tettette, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye.
Harry leült közvetlenül mellette egy üveg sörrel a kezében, bár semmit sem szólt. Louis úgy érezte, mintha a csend köztük fojtogató lenne, de mielőtt bármit is mondhatott volna, meglátott valamit, amitől megkérdőjelezte magát.
- Mi? – suttogta magának, mire Harry felnézett.
- Mi az?
Louis felállt, Harry meg követte tekintetét, amíg meg nem látta.
- Louis…
- Csak egy másodperc.
Louis elkezdett az étterem felé sétálni, ami a Starbucks-szal volt szemben. Lefagyott léptében, amikor felismerte őt. Bárhol felismerte volna azt a Versace zakót. Torka elakadt, és semmit sem tudott mondani vagy tenni, csak figyelte, ahogy az apja megcsókolt egy másik nőt az asztal felett.

16. fejezet

Helló! 😊

Itt is az újabb fejezet, ami.. hát szerintem tetszeni fog nektek, nagy fejlődést láthatunk Louis-ban és Harryben is, és hát együtt meg nagyon cukik 💝

A közepe környékén ismét négyzetes zárójelbe írtam egy rövid magyarázatot, amit természetesen minden Larry shipper tud, csak ugye magyarul másabb, mint angolul, amit a legtöbbször hallhattunk. Érteni fogjátok, ha elértek ahhoz a részhez 😀

Aztán kicsivel ez után is négyzetes zárójelbe írtam azt a konkrét szót, amit Harry használt, hogy érthetőbb legyen. És a végén is írtam egy ilyen megjegyzést a tanulmányi átlaggal kapcsolatban, mert ott máshogy számolják, mint nálunk.

A végéről még annyit, hogy rendkívül édes, egyszerűen leírni sem tudom, iszonyú cukik 💖

Más mondanivalóm most már nincs, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást, és remélem mindenkinek sok finomságot hozott a Mikulás! 😘🎅🍫🍬🍭🎁

16. fejezet

Louis kerülte Harryt, mint a pestist az elmúlt héten. Vagyis nem kerülte őt el önmagában (még nem keresztezték egymást az útjaik, és már szerda volt), de akkor is szerette azt gondolni, hogy ez így van.
Mióta rájött három nappal ezelőtt, hogy szerelmes Harrybe, nagyon kiborult, mert nem kellett volna beleszeretnie senkibe (különösen, amikor barátnője volt, akivel össze fog házasodni), főleg nem egy fiúba.
Nagyon akart beszélni valakivel, tényleg, de fogalma sem volt, hogy kihez közelítsen. Liam túlságosan elfoglalt volt a kapcsolatával Zaynnel (lényegében máris házasok voltak – undorító), Jade hiányzott az iskolából azon a héten, Perrie-nek pedig párkapcsolati problémái voltak. Eleanor nem jöhetett szóba, Barbara meg… Barbara.
Louis tudta, hogy nem mehet oda hozzá az iskolában (mert félt, hogy valaki meghallja őt), így azt tervezte, hogy iskola után beszél vele.
Még egy dolog volt, amire egy unalmas matek órán jött rá, mégpedig, hogy nagyon szakítani akart Eleanorral. A kapcsolatuk olyan volt, mint púp a hátán, elnyomta őt attól, amit igazán akart. Nem akart párkapcsolatot Harryvel (tudta, hogy Harry sosem akarná ezt); csak azt tudta, hogy Harryt akarta. Mindenét.
A hat óra az iskolában nem telhetett volna el lassabban, Louis biztos volt benne. Szóval miután búcsúcsókot adott Eleanornak és megbizonyosodott róla, hogy elvezetett a Bentley-ével, megkereste Barbarát. Louis meglátta őt közvetlenül a zebránál, így gyorsan odasétált hozzá.
- Szia! – köszönt neki, majd beállt mellé.
- Szia, Louis, mi a helyzet? – mosolygott vissza.
- Beszélnem kell veled valamiről. Valami komolyról.
- Akkor várnia kell, mert mindjárt elköszönök mára Nialltől.
- Nem megy át hozzád?
- Van még egy órájuk.
- Ó, oké.
Az iskolaépület oldalához sétált vele, ahol néhány ember úgy cigizett, mintha senki sem látná. Zayn és Niall is ott volt, úgy tűnt, mély beszélgetésben vannak. Barbara megpuszilta Niall arcát köszöntésképp, aztán abbahagyták a beszélgetést, Louis-hoz fordítva a fejüket.
- Mi a helyzet? Miről beszéltetek? – kérdezte Barbara.
- Harry ma iskolában van.
- Mi? Komolyan?
- Igen, és nincsenek táskák a szemei alatt, mint általában. Furcsa – felelte Zayn, aztán visszatette a cigarettát az ajkaihoz.
Louis mosolygott magának. Szerette azt gondolni, hogy részben ő volt az oka annak, hogy Harry kezdett jobban lenni.
- Nos, azért jöttünk csak ide, hogy elköszönjünk, és még mindig megyünk Londonba?
- Londonba?
- Igen, azt tervezzük, hogy elvisszük őket magunkkal Londonba márciusban.
- Március? Az nem áprilisban lesz?
- A bizottság úgy döntött, hogy jobb, ha márciusban lesz.
- Jöhetnek ők egyáltalán a mi iskolai kirándulásunkra?
- Nem, de vehetnek ki szobát a szállodánkban.
- Uh… Harry is jön?
- Azt mondta, hogy nem tudja kifizetni a szobát.
- Nos, én kifizethetem! – sietett Louis. Szánalmas volt, tényleg.
Zayn elvigyorodott.
- Elmondom neki.
- Oké. Nos, jobb, ha megyünk most – felelte Barbara, miután megszólalt a csengő.
- Később találkozunk, bébi – szólalt meg Niall és megcsókolta őt, mielőtt követte Zaynt a bejárat felé.
- Szóval mi volt az, amiről beszélni akartál velem? – kérdezte Barbara Louis-tól, amint úton voltak visszafelé az autóikhoz.
- Uh… azt hiszem… szakítani akarok Eleanorral.
- Whoa, mi? Honnan jött ez?
- Szerelmes vagyok Harrybe.
Olyan furcsa volt kimondani ezt hangosan valakinek, olyan volt, mintha végre bevallotta volna magának is.
- Tényleg?
- Igen, de kérlek, ne ítélj el. És ne mondd el senkinek, még Niallnek se.
- Nem fogom elmondani, és határozottan nem ítéllek el. Csak váratlan volt, ez minden. Nem gondoltam, hogy ennyire közel kerültetek egymáshoz.
- Nos… technikailag nem, én csak furcsán szerelmes vagyok belé.
- Hogyan tervezed a szakítást Eleanorral?
- Még nem találtam ki, de… egyszerűen nem tehetem meg. A családjaink már eltervezték az egészet, és még abban sem vagyok biztos, hogy valaha is találok valaki mást…
- Megtaláltad Harryt.
- De ő nem… ő nem akar párkapcsolatot. Azt mondta, nem tudná, hogyan bánjon rendesen valakivel.
- Ó, tudja ő, ezt elárulhatom neked. A szíve mélyén romantikus, de túl büszke ahhoz, hogy bevallja.
Louis felsóhajtott.
- Tudom. Mit kellene tennem?
- Tudasd vele, hogyan érzel, és ha ugyanúgy érez, akkor határozottan szakítanod kellene Eleanorral.
- Miért?
- Mert te és Harry egymásnak vagytok teremtve.
- Mi? Szó szerint teljesen ellentétek vagyunk.
- Pontosan, kiegészítitek egymást.
Louis tekintete a földre szegeződött. Minden annyira össze volt zavarodva; fogalma sem volt róla, hogy mit csináljon. Úgy döntött, kocsikázik egy kicsit, hogy kitisztítsa a fejét, mielőtt valóban hazamegy, hogy megcsinálja a házi feladatait és a többi unalmas dolgot.
Louis nem tudta, hogyan vagy miért történt pontosan, de tizenöt perccel később azon találta magát, hogy megáll egy nagy épület előtt, amit meglátott, ahogy elhaladt mellette. Egy nagyon irracionális ötlet jutott eszébe, és nem tudta elhinni, hogy megvitatja ezt. De megcsinálja ezt. Igen.
Gyorsan hazavezetett, és nem is pazarolta az időt az evéssel, mielőtt átnézte a borítékokat, amikben pénz volt, a titkos fiókban, kiválasztva három nagyon kövéret.
Délután három óra után tizenöt perccel vette észre Harryt, míg várt rá, szó szerint a járdán parkolt az állami iskola előtt. Dudált egyszer, ami elég volt ahhoz, hogy mindenki odafigyeljen, beleértve Harryt is.
Harry a homlokát ráncolta és mondott valamit a baráti körének, mielőtt elkezdett odasétálni. Louis megnyomta a gombot az oldalán, mire az ajtók kinyitódtak, és rendkívül tudatában volt annak a ténynek, hogy az emberek szó szerint lefilmezték az autót.
- Mit keresel itt? – kérdezte Harry, de beszállt, a lábaihoz téve a hátizsákját.
- Venni akarok neked valamit a szülinapodra.
- A szülinapom két hete volt. És már vettél nekem valamit.
- Igen, de szerintem ez jobban fog tetszeni.
- Oké? – kérdezte Harry, bizonytalanul, hogy mik a szándékai Louis-nak. Louis sem tudta, hogy mi ütött belé, de meg akart adni Harrynek mindent.
A gázpedálra lépett, amitől a Lamborghini hangos zajt adott ki. Elvigyorodott, mire Harry megrázta a fejét, megpróbálva elnyomni egy mosolyt.
- Olyan felvágós vagy – mondta Louis-nak, amint elkezdett vezetni.
- Teljesen imádod, fogd be.
- Szóval hová megyünk?
- Um… ez valamennyire furcsának fog tűnni, de majd meglátod.
- Ez nem mondjuk, valami nagyon drága, igaz? Nem szeretem, amikor úgy viselkedsz, mintha a sugar daddy-m lennél.
- Sugar mi?
- Sugar daddy? Tudod, amikor sok pénze van valakinek és elkényeztet valaki mást.
- Én nem bánom.
- Ja, de én igen. Rosszul érzem magam minden alkalommal, amikor veszel nekem valamit.
- Soha nem vettem neked semmit, kivéve azt a gyógyszert, Harry.
- Nos… komolyan? Mi ez? – kérdezte Harry megilletődve, amikor Louis megállt egy motorbicikli-kölcsönző épület előtt.
- Mi ez? Ki akarsz bérelni nekem egy motort?
- Nem, venni akarok neked egyet.
Harry szemei kitágultak.
- Kibaszottul őrült vagy. Egyszerűen nem vehetsz nekem egy motort.
- De igen. Nem akarod?
- Persze, hogy akarom! De rosszul érzem magam.
- Ne már, én akarom. Nem mintha tudnék mást csinálni a pénzzel, minthogy felhalmozzam.
- Te kibaszottul megőrültél. Egy jachtra kéne gyűjtened, vagy egy házra Eleanorral, vagy valami.
- Oké, először is, már van pénzem jachtra, másodszor, azt tervezem, hogy szakítok Eleanorral.
- Mi? Be vagy szívva vagy valami?
Louis a szemeit forgatta.
- Én nem… Én meleg vagyok.
Harry felhúzta a szemöldökét. Ez volt az első alkalom, hogy Louis valóban kimondta ezt hangosan.
- És nem hiszem, hogy fair tőlem vele szemben, ha elhitetem vele, hogy lesz egy közös életünk együtt, amikor egyértelműen nem érdekelnek a… um, női részek.
És nagyjából szerelmes is vagyok beléd, de… mindegy.
- Női részek – ismételte meg Harry szórakozottan.
- Kérlek, ne gúnyolódj, ez komoly.
Louis leparkolta az autót és kiszálltak belőle, miután Harry megpróbálta meggyőzni Louis-t arról, hogy ez egy rossz ötlet, de nem jött össze neki.
- Őszintén fogalmam sincs, mi jár most a fejedben, de meg fogod bánni, hogy így költesz rám.
- El tudnád egyszerűen fogadni a tényt, hogy boldoggá akarlak tenni? Az anyukád megígért neked egy motort, és mivel ő nem vette meg neked, én meg fogom.
- Tudod, hogy nem leszek képes visszafizetni neked ezt, igaz?
- Igen – nyögött fel Louis, miközben beléptek az épületbe.
A pulthoz sétáltak, Harry bizonytalanul ment Louis mögött.
- Helló. Szeretnék venni egy motort.
- Uh… mi nem adunk el. Csak bérbe adunk – felelte a férfi a pult mögött, fel-le nézve Louis-n.
- Mi lenne, ha megszámolná ezt a pénzt, és megmondja nekem, hogy tud-e tenni valamit ezzel kapcsolatban?
Louis néha imádta a tényt, hogy gazdag volt, nem akart hazudni.
A férfi rábámult egy pillanatra, mielőtt elvette a három borítékot Louis-tól és kinyitotta őket. Szemei kitágultak a belül lévő bankjegyektől, aztán elővette őket, átpörgetve azokat egy pénzszámlálógépen. Száz fontra állította be, mielőtt megnyomott egy gombot, amitől a gép elindult.
- Te elmebeteg vagy – suttogta Harry Louis fülébe, mire Louis vállat vont, észre sem véve azt, amikor hátradőlt Harry mellkasához.
Csak akkor tudatosult benne, amikor Harry egyik karját a dereka köré fonta, de nem igazán akart elmozdulni. A férfi a pult mögött – Jack, olvasható a névtábláján – rájuk nézett egy pillanatra, mielőtt a gép megállt és megmutatta a pénz összegét.
- Elegendő? – kérdezte Louis ártatlan mosollyal az arcán.
- Több mint elég, uram.
Louis elvigyorodott, Harry pedig megcsípte a csípőjét, mielőtt elhúzódott tőle.
- Akkor mutassa az utat – mondta Louis a férfinek.
Elvezették őket egy nagy galériához, ahol motorok voltak, amik vadonatújnak néztek ki, és bár Louis nem akart olyan valamit venni Harrynek, amit már használtak korábban, tudta, hogy azzal kell beérnie.
- Vannak újak is? Amiket még nem használtak korábban?
- Van néhány, amik félre lettek téve bérbeadásra a következő hónapra.
Hat különböző motort mutatott nekik, Harry persze a legolcsóbbat választotta.
- Nem azért jöttem el egészen idáig, hogy a legolcsóbbat válaszd. Mit szólsz a Bentley-hez?
- Én…
- Mennyibe kerül?
- Ötvenezer.
- El fogok ájulni – felelte Harry, mire Louis elmosolyodott.
- Csak ülj fel rá, lássuk, hogy illik-e hozzád.
- Ez nem egy cipő, Louis. Persze, hogy illik – szólalt meg Harry, majd átvetette rajta az egyik lábát, hogy rendesen üljön rajta. – Ez jó.
- Nagyszerű, megvesszük.
- Akar bukósisakot, vagy?
- Uh? – kérdezte Harry, Louis-ra nézve.
- Persze.
- Mit szólsz ehhez?
Harry felemelt egy fekete sisakot Louis előtt, aki vállat vont.
- Nem mintha én felvenném.
- Nem tervezi, hogy vesz egyet? – kérdezte Jack, mire Louis megrázta a fejét.
- Kizárt dolog, hogy felvegyek egy ilyen dolgot az életemben.
- Ó. Csak feltételeztem, hogy… ó.
- Mit feltételezett?
Louis-nak volt egy szokása, hogy rendkívül pimasz volt azokkal az emberekkel, akik úgy tűntek, hogy keveset gondoltak róla.
- Hogy együtt vannak és azt tervezik, hogy…
- Nos, nem vagyunk – sietett válaszolni Louis, arca felmelegedett.
- De akkor is kell venned egy sisakot. Talán majd meggondolod magad – felelte Harry, mire Louis ismét megrázta a fejét.
- Mi van, ha lerepülök a hátuljáról vagy valami?
- Ne legyél hülye – forgatta a szemeit Harry.
- Rendben. Vegyél nekem egyet. De a kéket akarom. És vannak ilyen kerékzárféle dolgok riasztóval? Hogy ne lopják el?
- Persze.
Miután megvették a bukósisakokat, a kerékzárat és aláírták a papírokat, Harry megadta a férfinek a címüket, hogy hová szállítsák a motort.
- Jól vagy? – kérdezte Louis, amikor visszaértek a kocsijához.
- Igen… csak… nem tudom, hogyan reagáljak erre.
- M…
- Nekem soha nem volt senkim korábban, aki ezt megtette volna értem. Ez furcsa és elsöprő.
- De nem vagy boldog? Én csak boldognak akarlak látni.
- Megpróbálod megvenni a boldogságomat?
- Nem! Persze, hogy nem. Pénzzel nem lehet megvenni a boldogságot – Louis azon találta magát, hogy ezt mondja, és whoa, mi van? Néhány héttel ezelőtt soha nem mondta volna ezt, még akkor sem, ha valaki fegyvert tartott volna a fejéhez.
- Te szó szerint be vagy drogozva ma – felelte Harry és elmosolyodott, így Louis tudta, hogy rendben vannak.
Tényleg nem próbálta meg megvenni Harry szeretetét vagy bármi; őszintén meg akarta venni a szülinapi ajándékát és közvetve megmutatni neki, hogy nagyon kedveli őt.
Kitette Harryt a házánál, majd miután Harry biztosította őt, hogy sikeresen lebonyolítja az egész házhoz szállításos dolgot, Louis visszavezetett a házához egy fényes mosollyal az arcán.
Annyira elbaszott volt.

*

Péntek volt, a negyedik óra előtt, amikor az iPhone-ja rezgett a zsebében, jelezve, hogy új üzenete érkezett. A falnak támaszkodott a folyosón, megnyitva azt. Elharapott egy mosolyt, amikor meglátta, hogy Harrytől jött, mielőtt az ikonra kattintott, hogy megnézze.
Harry: hagyd ki a negyedik órát és találkozz velem az iskolám mögött.
Louis szíve elkezdett gyorsabban verni, mert nincs az az Isten, hogy el tudjon lógni anélkül, hogy a szülei megtudnák. De akkor is meg akarta tenni; látni akarta Harryt. Úgy döntött, kimenti magát a mosdóba az első tíz percben, aztán soha nem tér vissza az órára.
- Liam! – kiáltott fel, amikor meglátta Liamet a folyosón sétálva, Tommal beszélgetett. Liam megfordult és elmosolyodott, mielőtt mondott valamit Tomnak, aki bólintott és elment. – Meg kell tenned nekem egy szívességet – mondta neki Louis, halkabbra véve a hangját.
- Mit?
- Um… találkozom Harryvel ezen az órán, és el kell hoznod a könyveimet óra után.
- Oké? Persze, azt hiszem. Zayn azt mondta nekem, hogy elkezdte komolyan venni az iskolát, egyébként.
- Az jó – felelte Louis lustán, majd együtt sétáltak órára, Liam pedig Zaynről beszélt.
Szíve a torkában dobogott a közgazdaságtan óra első öt percében, és tudta, hogy mostanra az ajka már biztosan vérzik attól, hogy mennyiszer megharapta.
- Miss? – kérdezte, hirtelen felemelve a kezét.
- Igen, Mr. Tomlinson?
- Kimehetnék? Használnom kell a mosdót. Én… rosszul érzem magam.
- Természetesen.
A tanárnőre mosolygott, aztán felállt, mielőtt gyorsan kisietett a teremből. Szerencséje volt, hogy a közgazdaságtan óra nem az udvar első részére nézett, mert akkor megláthatták volna őt, ahogy kioson.
Gyorsan átsietett az iskolája udvarán, imádkozva Istenhez, hogy senki se ismerje őt fel hátulról. Elvigyorodott, amikor meglátta a motort, amit Harrynek vett, szépen leparkolva az egyik parkolóhelyen, a kerékzárral meg mindennel.
Harry a saját iskolája mögött várt rá, kezei a zsebeiben voltak, miközben a földre bámult. Harry elmosolyodott, majd megfordult, hogy Louis követhesse. Magához húzta Louis-t, amint egy fa mögött voltak, ahol senki sem láthatta meg őket, összenyomva ajkaikat. A fához nyomta Louis-t, véletlenül megütve a feje hátsó részét a folyamat közben.
- Oops – szólalt meg, amikor Louis megdörzsölte a helyét.
- Szia – felelte Louis, ahogy felnézett Harryre [Oops – Hi: az első szavak, amiket a való életben egymásnak mondtak].
Harry ismét lehajolt, kinyitva Louis száját a nyelvével, és két percig csókolóztak, mielőtt el kellett húzódniuk egy kis levegőért.
- Szóval van valami oka annak, hogy idehívtál óra alatt?
- Látni akartalak.
- Látom, tetszik a szülinapi ajándékod.
- Igen. Köszi.
- Mit mondott mindenki más?
- Tetszik nekik.
- Ne mondd el senkinek, hogy tőlem van. Csak a barátainknak.
- Az iskolában mindenki, és még anyám is azt hiszi, hogy elloptam, szóval nincs ezzel gond – nevetett fel Harry, mire Louis elmosolyodott. – Ma elmegyek vele Sheffieldbe iskola után, kipróbálom kicsit.
- Miért vezetnél el Sheffieldbe?
- Azért, mert csak. Akarsz jönni?
- Nem szállok fel arra a dologra, mondtam már.
Harry a száját biggyesztette; kitágultak szemei, Louis meg a sajátját forgatta, mert Harry nevetségesen cuki volt.
- És miért mész? Van valami okod rá?
- Nem kell mindenhez ok, amit megteszek. Szeretek azért csinálni dolgokat, mert úgy érzem.
- De hatással lehetnek a jövődre.
- Nem szeretek a jövőre gondolni.
Louis felemelte a kezét, hogy megfogja Harry tarkóját, és összenyomta ajkaikat, hogy témát váltson. És azért is, mert pillangókat érzett, akármikor ért hozzá Harry, vagy csak annyit csinált, hogy ránézett.
Harry ajkai lefelé haladtak a nyakán, csókolva és megnyalva, de nem eléggé ahhoz, hogy kiszívja. Bár Louis azt akarta, hogy megtegye. Azt akarta, hogy Harry megjelölje őt minden lehetséges módon, minden lehetséges helyen, hogy az emberek láthassák, hogy Louis foglalt.
A legrosszabb dolog pedig az volt, hogy valójában nem volt foglalt Harry által, valószínűleg nem is lesz az. De természeténél fogva optimista volt, így a legjobbakat remélte; mint általában.
- Szóval mit mondasz? Jössz vagy nem?
- Nos, nem bánnám, ha elmennék – válaszolta Louis, adva egy pacsit magának fejben a csodálatos sorért. Harry elmosolyodott.
- Megrontottalak, bébi.
És oké, ettől nem kellett volna Louis gyomrának felkavarodnia.
- Gondolkozni fogok rajta. És vissza kellene mennem, mielőtt a tanár észreveszi, hogy valami nincs rendben.
- Mondd neki, hogy nagyon rossz kaviárt ettél vagy valami.
Louis megrázta a fejét, de elmosolyodott; imádta, amikor Harry játékosan csipkelődött vele.
- Min gondolkozol? – kérdezte Harry, amikor meglátta, hogy Louis megvitat valamit.
- Hogy hogyan juthatok vissza anélkül, hogy bárki meglátná az arcomat, miközben sétálok.
- Tessék – felelte Harry, majd levette a szürke kabátját. – Tedd a kapucnit a fejedre, és senki sem fog felismerni.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálom – motyogta Louis, ahogy belecsúsztatta karjait Harry kabátjának ujjaiba. Meleg és puha volt belül, ahogyan kívül is, meg sem említve azt, hogy jó illata volt. És a tény, miszerint nagy volt rá, még jobb volt.
- Majd írok – mondta Harrynek, aki megpuszilta az ajkait még egyszer, mielőtt figyelte őt elsétálni az iskolája felé.
Először a szekrényéhez ment, hogy betegye a kabátját, majd bement az órára.
- Elég sokáig voltál a mosdóban – jegyezte meg a tanár, miközben Louis leült, az órára pillantva. Már elmúlt fél.
- Uh… nagyon rossz kaviárt ettem reggelire – azon találta magát, hogy ezt mondja, egy kis mosoly pihent az ajkain.
A szünetben írt az apjának, megkérdezve tőle, hogy Liamnél aludhat-e este. Amikor megkapta az engedélyt, megnyitotta a Harryvel való beszélgetést.
Louis: a házadnál leszek ötkor.
Harry: vegyél fel valami meleget.
Louis: igen, anya.
Harry: jobban szeretném, ha apának [daddy] szólítanál.
Louis felsikított, lezárva a telefonját és körbe nézve égő arccal.
Otthon egész végig Harry kabátját viselte. Soha nem vallotta volna be, de cukinak és kicsinek érezte magát a hatalmas ruhadaraban. Talán még szexinek is, de ez határozottan olyan valami volt, amire nem gondolt volna.
Fél öt körül már bepakolt egy hátizsákba a Calvin Klein alsónadrágjából, egy új fogkefét és a szemüvegét. Felvette az egyik vállára, majd megnézte magát a tükörben még egyszer, mielőtt elhagyta a szobáját, hogy Harryhez menjen. A bukósisakja is Harrynél volt, mivel a szülei valószínűleg túl sok kérdést tennének fel, ha valaha is megtalálnák a szobájában. És igen, valóban el fog sétálni egészen Harry házáig, mert talán igen vagy talán nem tudja az utat.
- Hoztam hátizsákot – ez volt az első dolog, amit mondott, amikor meglátta Harryt a háza előtti lépcsőn ülve, cigizett.
- Vidd bentre az ágyamra.
- Anyukád itthon van? – kérdezte Louis, körbe nézve az autója után.
- Nincs. Esti műszakja van, aztán pedig elmegy a városba.
- Ma este nincs valami buli?
- De, de te sokkal szórakoztatóbb vagy. És fontosabb.
Louis megpróbálta lazára venni és meggátolni, hogy a mosoly elterüljön az arcán, miközben felsétált a lépcsőn Harry szobájába, hogy letegye a táskáját, és megfogta a bukósisakot.
Még rendesen fel is öltözött; egy bőr Armani dzseki (az egyetlen, amije volt), fekete skinny jeans, egy Abercrombie&Fitch póló és fekete Converse cipő.
- Ez nagyon veszélyesnek tűnik, nem tudom, hogy akarom-e – felelte Louis, amikor Harry betette a kulcsot a motor gyújtásába.
- Csak szállj fel.
Louis felsóhajtott, majd feltette a sisakot, mielőtt felmászott a motorra Harry segítségével – és akkor mi van, ha egy kicsit alacsony? Valójában szerette ezt, azt jelentette, hogy Harrynek úgy kellett bánnia vele, mint egy gyermekkel és kézzel szállítania őt, ami valamennyire beindította őt.
- Ez kurvára őrültség, nem csinálom ezt. Engedj le – szólalt meg Louis, amint Harry felszállt a motorra elé.
- De igen, csinálod, ne legyél kisbaba.
- Nem tudom megtenni.
Harry elfordította a fejét, hogy ránézzen.
- Bízol bennem?
Igenigenigenigenigen.
Louis szemei a földre szegeződtek egy pillanatra, miközben azon vitatkozott magában, hogy tudatnia kellene-e Harryvel, hogy valamilyen oknál fogva az egész életével megbízott benne.
- Oké. Rendben.
Harry bólintott, aztán visszafordította fejét az útra. Abban a pillanatban, hogy elkezdtek mozogni, Louis szorosan Harry törzse köré fonta a karjait. Soha nem kapaszkodott semmibe ilyen szorosan, mint most. És ha ennek félig az volt az oka, hogy érezni akarta Harry tónusos hátát a mellkasánál, nos, az senkire sem tartozott, csak rá.
Háromnegyed hatra érkeztek meg Sheffieldbe, egy nagy pláza elé.
- Elhoztál Sheffieldbe, hogy megnézzünk egy plázát?
- Nem azért jöttem Sheffieldbe, hogy megnézzek valamit, de meglátogathatunk egy templomot, ha akarod, hercegnő – válaszolta Harry, miközben leszállt a motorról.
A bukósisakokat a kis táskába tették, ami a motor végéhez volt rögzítve, mielőtt a pláza bejárata felé kezdtek el sétálni.
- Éhes vagy? – kérdezte Harry, mire Louis vállat vont, de aztán bólintott.
- A KFC jó lesz?
- KF micsoda?
- Ó, Krisztus.
- Mi van? Ez egy gyors kaja dolog, ugye?
- Igen.
Úgy tűnt, elég népszerű lánc, mert szó szerint öt percet kellett várniuk a sorban néhány crispy strips-ért és hot wings-ért. Szörnyű volt, de sikerült találniuk egy kis boxot, ahová leülhettek.
- Szóval valószínűleg sok kalória van benne, igaz? – kérdezte Louis, miután beleharapott az egyik hot wings-be. Harry a szemeit forgatta.
- Még mindig ezzel vagy? Már mondtam neked, hogy akkor is kedvelni foglak, ha meghízol.
- Kedvelsz engem? – kérdezte Louis anélkül, hogy átgondolta volna.
- Mi? – Harry úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
- Kedvelsz engem – ismételte meg Louis.
- Um… nos, úgy értem. Igen. Jobban, mint kellene.
- Jobban, mint kellene?
- Ez egy jó dolog.
- Akkor oké – felelte Louis, de egy hatalmas, kábult mosoly terült el az arcán.
- Ne mosolyogj már így.
- Képtelen vagyok rá.
Harry azon találta magát, hogy ő is mosolygott, és így folytatták tovább az étkezést; nagy mosollyal az arcukon, amiken elkenődött a zsíros, forró szósz.
- Tudod mit szeretek abban, ha másik városba megyek? – kérdezte Harry, amikor kijött a mosdóból, miután megmosták a kezeiket.
- Mit?
- A tényt, hogy senki sem tudja, ki vagyok. Bármit megtehetek és senki sem fog többet látni.
- Például?
- Például ezt – felelte Harry, majd hirtelen maga felé húzta Louis-t, összenyomva az ajkaikat.
- Harry! – kiáltott fel Louis, gyorsan körbenézve, hogy valaki észrevette-e, de az emberek nem is figyeltek rájuk. – Új Aviator napszemüveget kell vennem, neked pedig ki kell próbálnod a Starbucks-ot.
- Miért kell kipróbálnom a Starbucks-ot? – kérdezte Harry, majd követte Louis-t a Ray Ban üzletbe.
- Mert én kipróbáltam minden egyes gyorskaját, amit megmutattál nekem.
- Rendben.
Nem tartott sokáig, hogy Louis találjon egy napszemüveget, ami valóban tetszett neki, és megmutatta Harrynek, miután megbizonyosodott róla, hogy jól néz ki rajta.
- Ez komoly? Ez majdnem kétszáz font! Vehetsz olyan szemüvegeket is, amik éppen így néznek ki, tíz fontért! – kiáltott fel Harry, amikor megnézte az árcédulát.
- Igen, de akkor tudni fogom, hogy nem a valódi márkától vannak, és akkor nem fogom jól érezni magamat.
- Ha pénzre van szükséged ahhoz, hogy jól érezd magad, akkor problémád van.
- Mindegy, nem várom el azt, hogy megértsd – motyogta Louis, aztán elfordult Harrytől, eldöntve, hogy hallgatni fog, hogy meglássa, tényleg érdekli-e.
Kifizette a napszemüvegét egy szó nélkül, majd kiment az üzletből, tudva, hogy Harry a sarkában volt.
- Most komolyan nem beszélsz hozzám? – kérdezte Harry, amikor beálltak a sorba a Starbucks-nál.
Louis felhúzta a szemöldökét és összepréselte az ajkait, egyik kezét a csípőjére tette, miközben várt.
- Nevetséges vagy – nevetett fel Harry, aztán egyik kezét átvetette a vállán, magához húzva Louis-t. És amennyire el akart húzódni, hogy csak bebizonyítsa az igazát, érezte, hogy ellazul Harry érintésében. – Még mindig mérges vagy? – kérdezte Harry, Louis pedig megigazította a haját, ahogy felnézett a menüre, habár már tudta, hogy mit akart rendelni. – Babeeeeee – húzta el a szót Harry, aztán a másik kezét Louis vállára tette, hogy rendesen szemben legyenek egymással.
Louis elfordította a szemeit, és valamennyire büszke volt magára, mert sikerült visszatartania egy mosolyt. Imádta Harry figyelmét. Harry az ajkát biggyesztette, aztán nyelvét végighúzta az alsó ajkán, ami határozottan megragadta Louis figyelmét, mert bámulta őt.
- Nem vagy mérges – mosolygott Harry, mire Louis a szemeit forgatta, ahogy Harry közelebb húzta őt a mellkasához.
Karjait Harry dereka köré fonta, és felsóhajtott, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy valóban dühös legyen rá. Ami rossz dolog volt; nem akarta, hogy Harry azt gondolja, ilyen könnyen megúszhatja.
- Mit kellene rendelnem? – kérdezte ezúttal Harry, ahogy a menüre nézett.
- Én a Caramel Frap-ot fogom, hogy kipróbálhasd.
- Mi van azzal a Cinnamon Docle dologgal?
- Az jó.
- Akkor azt választom. Elvitelre, igaz?
- Persze.
Miután megkapták a rendelésüket műanyag poharakban, elkezdtek lassan visszasétálni a motorhoz.
- Na? Finom? – kérdezte Louis.
- Mhm. Bár nagyon édes.
- Mondtam – szívta meg Louis a szívószálat, mire Harry a bemélyedő arcára bámult, ahogy csinálta.
- Ez nagyon figyelemelterelő.
- Igen? – ugratta Louis, felnézve Harryre az Aviator napszemüvege felett, majd újra megszívta.
- Hagyd abba – figyelmeztette Harry, aztán levette Louis kezét a pohárról.
- Jó tudni, hogy beindítalak – vallotta be mosolyogva.
- Visszaélsz a hatalmaddal.
- Ellenállhatatlan vagyok.
- És rendkívül szerény.
Louis vállat vont.
- Csókolj meg – felelte Harry váratlanul, mire Louis megrázta a fejét.
- Nyilvános helyen vagyunk.
- Senki sem tudja, hogy kik vagyunk – húzta meg a kezet Harry, amit még mindig fogott.
- Harry…
- Csókolj meg, az Isten szerelmére – ismételte meg Harry komolyan, mire Louis nem vesztegette az időt, hogy lábujjhegyre álljon és ajkait Harryéhez nyomja.
- Boldog vagy?
- Rendkívül – felelte Harry, elégedetten mosolyogva. És ha ez boldoggá tette Harryt, akkor Louis nem bánja, ha újra meg kell tennie.
Azonban lefagyott, amikor megérezte Harry kezét végigsimítani a sajátján, amíg az ujjaik automatikusan össze nem fonódtak, és wow, oké, most már fogták egymás kezét. Felnézett Harryre bizonytalanul, de az idősebb srác helyette beleivott az italába és elkezdett sétálni, Louis gyorsan felvette a lépést.
Ezt csinálták. Sétáltak, emberekkel körülöttük, miközben egymás kezét fogták. De senkinek még csak a szeme se rebbent rájuk, mintha ez teljesen normális lett volna. Ez nagyon elsöprő volt Louis számára, de jó értelemben elsöprő.
Lenézett a kezeikre, ahogy sétáltak, teljesen meg volt babonázva a méretbeli különbségtől. Harry hatalmas keze elnyelte Louis kis kezét majdnem teljesen, de olyan érzés volt, mintha puzzle darabokként illettek volna össze. Legalábbis Louis számára.
- Olyan fáradt vagyok, szó szerint el tudnék aludni itt, a parkolóban – felelte Louis, amint megérkeztek a motorhoz, az italokat már kidobták és készen álltak arra, hogy visszamenjenek.
- Aludhatsz, amikor hazaérünk.
Nem volt „hozzám” vagy az „én házamba”, csak egyszerűen haza. És Louis-nak nem volt problémája ezzel. Jobban szerette Harry házát, mint a sajátját, őszintén szólva. Kicsi volt, mégis kényelmes és nem voltak hangos zajok és hangok beszélgetve, a legjobb dolog pedig az volt, hogy Harry benne volt, természetesen.
Fél kilenc volt, amikor visszaértek, Louis meg tudta, hogy ha most lefekszik, túl korán fog felébredni.
- Fáj a hátam – panaszkodott, majd leült az asztalhoz, miközben Harry elővett két poharat a szekrényből.
- Megmasszírozhatom a hátadat, ha akarod.
- Felajánlod, hogy megmasszírozod a hátamat? – kérdezte Louis, aztán megitta a vizet két nagy kortyban, amit Harry töltött a pohárba. Harry vállat vont.
- Nem undorodom vagy valami, ha erről beszélsz.
- Akkor oké.
- Menj fel az emeletre az ágyra, vedd le a pólódat, és hamarosan ott leszek.
- Oké.
Louis gyorsan felment az emeletre, izgatottság gyúlt össze a hasában ismeretlen okokból. A nadrágjából is kibújt, majd lefeküdt az ágyra a hasára csak az Armani alsónadrágjában.
Hallotta Harryt bemenni, aztán egy párnát tett az álla alá, hogy felemelje a fejét és kényelmesebben legyen.
- Ez igazi masszázsolaj? – kérdezte Louis.
- Anyának van.
- Oké. Jó illata van.
Harry az ágyra mászott, lovaglóülésben elhelyezkedett Louis combjain, és oké, már nem volt rajta a farmerje.
- Lazulj el, jó?
- Az vagyok.
Hallotta Harryt kinyitni az olajat, mielőtt egy keveset a kezébe nyomott, aztán összedörzsölte őket. Louis megrándult kicsit, amikor Harry kezei leértek és hozzáértek a bőréhez, lassan köröket dörzsölve a háta felső részén.
- Ez nagyon jó érzés – szólalt meg Louis, majd lehunyta a szemeit.
Harry a vállaira tért át egy idő után, mire Louis egy kis nyögést hallatott.
- Jobb érzés neked, mint a szex, ugye?
- Még soha nem szexeltem.
- Akkor ezt rendbe kell hoznunk, hamarosan.
Erre Louis szíve felgyorsult, mert most, hogy belegondolt, megbízott Harryben és akarta, hogy elvegye a szüzességét.
Louis háta ívben meghajlott, amikor megérezte Harry ajkait a bőrén, ténylegesen megszívta és megharapta ott.
- Mit csinálsz?
- Nyomot hagyok rajtad – válaszolta Harry, mire Louis ellazult az ajkainak, bár pillangók voltak a hasában.
Nem volt benne biztos, hogyan vagy miért, de úgy aludt el; Harry ajkaival a bőrén és egy mosollyal az arcán.
Néhány órával később ébredt fel, arca a párnához nyomódott. Körbenézett, hogy megtalálja Harryt, aki kihajolt az ablakon egy cigarettával az ujjai között.
- Hány óra van?
- Fél tizenkettő.
- Miért nem alszol?
- Általában éjfélkor fekszem le.
- De tudsz aludni, igaz? – ellenőrizte le Louis, ahogy kikelt az ágyból.
- Igen, már nincs álmatlanságom.
Louis elmosolyodott, majd a fürdőbe sétált, hogy kimossa az állott ízt a szájából.
- Eléggé nagyon hideg van itt. Bekapcsolnád a fűtést?
- Be van, de csak az alsónadrágodban vagy.
- Elvehetem az egyik pulóveredet?
- Miért?
- Mert szeretem őket. Nagyok… és puhák.
- Persze. Vegyél ki egyet a szekrényből – mosolygott Harry, aztán a cigarettát a hamutartóba tette, ami az ablakpárkányra volt helyezve.
Louis kinyitotta Harry szekrényét, és átkutatta a polcot a pulóverért (kitakarította legutóbb, amikor itt volt, és úgy tűnt, Harry úgy döntött, úgy is hagyja), mielőtt kiválasztott egy egyszerű szürkét, de puhát.
Hosszan leért neki, felfedve a kulcscsontjait és a mellbimbóit majdnem, és elérte a combjait. Jóval tovább ért az ujjbegyeinél, Louis pedig szó szerint úszott benne. Megfordult, hogy megnézze magát a tükörben, megigazította a haját és elmosolyodott.
- Imádod, ahogy kinézel benne, ugye?
Louis bólintott, majd hozzásétált, beigazítva magát Harry és az ablak közé. Egy kihalt utcára volt kilátás, amit halványan világítottak meg az utcai fények.
- Azon gondolkozom, hogy egyetemre megyek – kezdte el Harry, mire Louis felhúzta a szemöldökeit, semmit sem szólva. – Hogy jogot tanuljak. És munkát akarok szerezni.
- Segíthetek neked ebben, ha akarod.
- Miben?
- A tanulásban. És a munkaszerzésben. A nagybátyám pincéreket vesz fel a szállodájában. A fizetés megfelelő.
- Ó. Oké. Az nagyszerű lenne.
- Mennyi a tanulmányi átlagod?
- 2,0.
- Az mennyi… 75? [100-as skálán mért másfajta „átlag”]
Harry bólintott.
- Ha elkezdesz tanulni és valóban az iskolára koncentrálsz, felviheted 3,0-ra. És mehetsz Londonba egyetemre.
- Miért mennék Londonba?
Mert én ott leszek.
- Vagy ide Doncasterbe – vont vállat Louis.
- Te hova mész?
- Oxfordba.
- Persze, hogy oda – nevetett fel Harry. – Ez azt jelenti, hogy nekem a londoniba kell bejutnom, igaz?
- Azt mondod, hogy egy év múlva is együtt leszünk?
Harry elfordította a fejét, hogy ránézzen.
- Azt mondod, hogy szeretnéd ezt? – válaszolt Harry kérdéssel a kérdésre.
- Nos… nem bánnám.
- Mit gondolna erről a barátnőd?
- Én, uh, igazából. Szakítani akarok vele.
Harry szemöldökei a haja vonalával találkoztak, ahogy Louis-ra bámult.
- Mikor?
- Nem tudom. Amint lehetséges. Csak… félek, hogy a szüleim hogyan fognak reagálni.
- Ez a te életed, nem a szüleidé – felelte Harry, mire Louis bólintott.
- Tudom. De… nem akarok csalódást okozni nekik.
- Akkor ne siesd el – mondta Harry, majd hátra lépett az ablaktól, hogy becsukja.
- Le akarok feküdni – szólalt meg Louis.
- Akkor bújj ágyba.
- Veled.
- Oké.
Miután becsukták az ablakot és Harry elment a fürdőbe, együtt feküdtek be az ágynemű alá. Louis kérdés nélkül odabújt hozzá, összekuporodva Harryhez, lábujjait Harry térde alá csúsztatta, hogy melegen tartsa őket.
- Jó éjt – felelte.
- Jó éjt, Lou.
Louis elmosolyodott magának a becenéven, majd behunyta szemeit. Azonban jóval az után aludt el, hogy Harry légzése egyenletessé vált.

*

Másnap reggel tíz órakor ébredt fel, Harry mellette aludt. Nem akarta felébreszteni őt, így csendben felállt az ágyról, mielőtt a fürdőszobába sétált. Miután megmosta a fogait és felöltözött, a fürdőből kimenve Harryt ébren találta.
- Haza kell mennem most, mielőtt úgy döntenek, hogy megint megbüntetnek.
- Oké. Akarod, hogy elkísérjelek?
- Mi, haza?
Harry bólintott, miközben a szemeit dörzsölte és nyújtózkodott.
- Nem, boldogulok.
Titokban betette Harry Ramones pólóját a táskájába, hogy felvehesse az iskolában anélkül, hogy bárki tudná, hogy az Harryé.
- Megyek most már. Jönnöd kellene, hogy bezárd az ajtót.
Harry kiszállt az ágyból, majd Louis mögött ment, amíg el nem értek az ajtóhoz.
- Akkor később találkozunk?
- Persze.
Harry lehajolt és megpuszilta az ajkait. Louis mosolygott rá, mielőtt megfordult és elsétált pillangókkal a hasában. Ez nem lehetett igaz.
Amikor hazaért, egyedül reggelizett meg a konyhában, aztán egyenesen a szobájába ment.
Később aznap, amikor a fürdőben volt, készülődve a lefekvéshez, észrevette a kiszívásokat, amiket Harry csinált a hátára. Megharapta az ajkát, amikor meglátta, hogy egy valódi szív alakban helyezkedtek el. És ha ez volt Harry módszere arra, hogy tudassa Louis-val, ő is szerelmes lett, akkor Louis-nak ezzel egyáltalán nem volt problémája.