16. fejezet

Helló! 😊

Itt is az újabb fejezet, ami.. hát szerintem tetszeni fog nektek, nagy fejlődést láthatunk Louis-ban és Harryben is, és hát együtt meg nagyon cukik 💝

A közepe környékén ismét négyzetes zárójelbe írtam egy rövid magyarázatot, amit természetesen minden Larry shipper tud, csak ugye magyarul másabb, mint angolul, amit a legtöbbször hallhattunk. Érteni fogjátok, ha elértek ahhoz a részhez 😀

Aztán kicsivel ez után is négyzetes zárójelbe írtam azt a konkrét szót, amit Harry használt, hogy érthetőbb legyen. És a végén is írtam egy ilyen megjegyzést a tanulmányi átlaggal kapcsolatban, mert ott máshogy számolják, mint nálunk.

A végéről még annyit, hogy rendkívül édes, egyszerűen leírni sem tudom, iszonyú cukik 💖

Más mondanivalóm most már nincs, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást, és remélem mindenkinek sok finomságot hozott a Mikulás! 😘🎅🍫🍬🍭🎁

16. fejezet

Louis kerülte Harryt, mint a pestist az elmúlt héten. Vagyis nem kerülte őt el önmagában (még nem keresztezték egymást az útjaik, és már szerda volt), de akkor is szerette azt gondolni, hogy ez így van.
Mióta rájött három nappal ezelőtt, hogy szerelmes Harrybe, nagyon kiborult, mert nem kellett volna beleszeretnie senkibe (különösen, amikor barátnője volt, akivel össze fog házasodni), főleg nem egy fiúba.
Nagyon akart beszélni valakivel, tényleg, de fogalma sem volt, hogy kihez közelítsen. Liam túlságosan elfoglalt volt a kapcsolatával Zaynnel (lényegében máris házasok voltak – undorító), Jade hiányzott az iskolából azon a héten, Perrie-nek pedig párkapcsolati problémái voltak. Eleanor nem jöhetett szóba, Barbara meg… Barbara.
Louis tudta, hogy nem mehet oda hozzá az iskolában (mert félt, hogy valaki meghallja őt), így azt tervezte, hogy iskola után beszél vele.
Még egy dolog volt, amire egy unalmas matek órán jött rá, mégpedig, hogy nagyon szakítani akart Eleanorral. A kapcsolatuk olyan volt, mint púp a hátán, elnyomta őt attól, amit igazán akart. Nem akart párkapcsolatot Harryvel (tudta, hogy Harry sosem akarná ezt); csak azt tudta, hogy Harryt akarta. Mindenét.
A hat óra az iskolában nem telhetett volna el lassabban, Louis biztos volt benne. Szóval miután búcsúcsókot adott Eleanornak és megbizonyosodott róla, hogy elvezetett a Bentley-ével, megkereste Barbarát. Louis meglátta őt közvetlenül a zebránál, így gyorsan odasétált hozzá.
- Szia! – köszönt neki, majd beállt mellé.
- Szia, Louis, mi a helyzet? – mosolygott vissza.
- Beszélnem kell veled valamiről. Valami komolyról.
- Akkor várnia kell, mert mindjárt elköszönök mára Nialltől.
- Nem megy át hozzád?
- Van még egy órájuk.
- Ó, oké.
Az iskolaépület oldalához sétált vele, ahol néhány ember úgy cigizett, mintha senki sem látná. Zayn és Niall is ott volt, úgy tűnt, mély beszélgetésben vannak. Barbara megpuszilta Niall arcát köszöntésképp, aztán abbahagyták a beszélgetést, Louis-hoz fordítva a fejüket.
- Mi a helyzet? Miről beszéltetek? – kérdezte Barbara.
- Harry ma iskolában van.
- Mi? Komolyan?
- Igen, és nincsenek táskák a szemei alatt, mint általában. Furcsa – felelte Zayn, aztán visszatette a cigarettát az ajkaihoz.
Louis mosolygott magának. Szerette azt gondolni, hogy részben ő volt az oka annak, hogy Harry kezdett jobban lenni.
- Nos, azért jöttünk csak ide, hogy elköszönjünk, és még mindig megyünk Londonba?
- Londonba?
- Igen, azt tervezzük, hogy elvisszük őket magunkkal Londonba márciusban.
- Március? Az nem áprilisban lesz?
- A bizottság úgy döntött, hogy jobb, ha márciusban lesz.
- Jöhetnek ők egyáltalán a mi iskolai kirándulásunkra?
- Nem, de vehetnek ki szobát a szállodánkban.
- Uh… Harry is jön?
- Azt mondta, hogy nem tudja kifizetni a szobát.
- Nos, én kifizethetem! – sietett Louis. Szánalmas volt, tényleg.
Zayn elvigyorodott.
- Elmondom neki.
- Oké. Nos, jobb, ha megyünk most – felelte Barbara, miután megszólalt a csengő.
- Később találkozunk, bébi – szólalt meg Niall és megcsókolta őt, mielőtt követte Zaynt a bejárat felé.
- Szóval mi volt az, amiről beszélni akartál velem? – kérdezte Barbara Louis-tól, amint úton voltak visszafelé az autóikhoz.
- Uh… azt hiszem… szakítani akarok Eleanorral.
- Whoa, mi? Honnan jött ez?
- Szerelmes vagyok Harrybe.
Olyan furcsa volt kimondani ezt hangosan valakinek, olyan volt, mintha végre bevallotta volna magának is.
- Tényleg?
- Igen, de kérlek, ne ítélj el. És ne mondd el senkinek, még Niallnek se.
- Nem fogom elmondani, és határozottan nem ítéllek el. Csak váratlan volt, ez minden. Nem gondoltam, hogy ennyire közel kerültetek egymáshoz.
- Nos… technikailag nem, én csak furcsán szerelmes vagyok belé.
- Hogyan tervezed a szakítást Eleanorral?
- Még nem találtam ki, de… egyszerűen nem tehetem meg. A családjaink már eltervezték az egészet, és még abban sem vagyok biztos, hogy valaha is találok valaki mást…
- Megtaláltad Harryt.
- De ő nem… ő nem akar párkapcsolatot. Azt mondta, nem tudná, hogyan bánjon rendesen valakivel.
- Ó, tudja ő, ezt elárulhatom neked. A szíve mélyén romantikus, de túl büszke ahhoz, hogy bevallja.
Louis felsóhajtott.
- Tudom. Mit kellene tennem?
- Tudasd vele, hogyan érzel, és ha ugyanúgy érez, akkor határozottan szakítanod kellene Eleanorral.
- Miért?
- Mert te és Harry egymásnak vagytok teremtve.
- Mi? Szó szerint teljesen ellentétek vagyunk.
- Pontosan, kiegészítitek egymást.
Louis tekintete a földre szegeződött. Minden annyira össze volt zavarodva; fogalma sem volt róla, hogy mit csináljon. Úgy döntött, kocsikázik egy kicsit, hogy kitisztítsa a fejét, mielőtt valóban hazamegy, hogy megcsinálja a házi feladatait és a többi unalmas dolgot.
Louis nem tudta, hogyan vagy miért történt pontosan, de tizenöt perccel később azon találta magát, hogy megáll egy nagy épület előtt, amit meglátott, ahogy elhaladt mellette. Egy nagyon irracionális ötlet jutott eszébe, és nem tudta elhinni, hogy megvitatja ezt. De megcsinálja ezt. Igen.
Gyorsan hazavezetett, és nem is pazarolta az időt az evéssel, mielőtt átnézte a borítékokat, amikben pénz volt, a titkos fiókban, kiválasztva három nagyon kövéret.
Délután három óra után tizenöt perccel vette észre Harryt, míg várt rá, szó szerint a járdán parkolt az állami iskola előtt. Dudált egyszer, ami elég volt ahhoz, hogy mindenki odafigyeljen, beleértve Harryt is.
Harry a homlokát ráncolta és mondott valamit a baráti körének, mielőtt elkezdett odasétálni. Louis megnyomta a gombot az oldalán, mire az ajtók kinyitódtak, és rendkívül tudatában volt annak a ténynek, hogy az emberek szó szerint lefilmezték az autót.
- Mit keresel itt? – kérdezte Harry, de beszállt, a lábaihoz téve a hátizsákját.
- Venni akarok neked valamit a szülinapodra.
- A szülinapom két hete volt. És már vettél nekem valamit.
- Igen, de szerintem ez jobban fog tetszeni.
- Oké? – kérdezte Harry, bizonytalanul, hogy mik a szándékai Louis-nak. Louis sem tudta, hogy mi ütött belé, de meg akart adni Harrynek mindent.
A gázpedálra lépett, amitől a Lamborghini hangos zajt adott ki. Elvigyorodott, mire Harry megrázta a fejét, megpróbálva elnyomni egy mosolyt.
- Olyan felvágós vagy – mondta Louis-nak, amint elkezdett vezetni.
- Teljesen imádod, fogd be.
- Szóval hová megyünk?
- Um… ez valamennyire furcsának fog tűnni, de majd meglátod.
- Ez nem mondjuk, valami nagyon drága, igaz? Nem szeretem, amikor úgy viselkedsz, mintha a sugar daddy-m lennél.
- Sugar mi?
- Sugar daddy? Tudod, amikor sok pénze van valakinek és elkényeztet valaki mást.
- Én nem bánom.
- Ja, de én igen. Rosszul érzem magam minden alkalommal, amikor veszel nekem valamit.
- Soha nem vettem neked semmit, kivéve azt a gyógyszert, Harry.
- Nos… komolyan? Mi ez? – kérdezte Harry megilletődve, amikor Louis megállt egy motorbicikli-kölcsönző épület előtt.
- Mi ez? Ki akarsz bérelni nekem egy motort?
- Nem, venni akarok neked egyet.
Harry szemei kitágultak.
- Kibaszottul őrült vagy. Egyszerűen nem vehetsz nekem egy motort.
- De igen. Nem akarod?
- Persze, hogy akarom! De rosszul érzem magam.
- Ne már, én akarom. Nem mintha tudnék mást csinálni a pénzzel, minthogy felhalmozzam.
- Te kibaszottul megőrültél. Egy jachtra kéne gyűjtened, vagy egy házra Eleanorral, vagy valami.
- Oké, először is, már van pénzem jachtra, másodszor, azt tervezem, hogy szakítok Eleanorral.
- Mi? Be vagy szívva vagy valami?
Louis a szemeit forgatta.
- Én nem… Én meleg vagyok.
Harry felhúzta a szemöldökét. Ez volt az első alkalom, hogy Louis valóban kimondta ezt hangosan.
- És nem hiszem, hogy fair tőlem vele szemben, ha elhitetem vele, hogy lesz egy közös életünk együtt, amikor egyértelműen nem érdekelnek a… um, női részek.
És nagyjából szerelmes is vagyok beléd, de… mindegy.
- Női részek – ismételte meg Harry szórakozottan.
- Kérlek, ne gúnyolódj, ez komoly.
Louis leparkolta az autót és kiszálltak belőle, miután Harry megpróbálta meggyőzni Louis-t arról, hogy ez egy rossz ötlet, de nem jött össze neki.
- Őszintén fogalmam sincs, mi jár most a fejedben, de meg fogod bánni, hogy így költesz rám.
- El tudnád egyszerűen fogadni a tényt, hogy boldoggá akarlak tenni? Az anyukád megígért neked egy motort, és mivel ő nem vette meg neked, én meg fogom.
- Tudod, hogy nem leszek képes visszafizetni neked ezt, igaz?
- Igen – nyögött fel Louis, miközben beléptek az épületbe.
A pulthoz sétáltak, Harry bizonytalanul ment Louis mögött.
- Helló. Szeretnék venni egy motort.
- Uh… mi nem adunk el. Csak bérbe adunk – felelte a férfi a pult mögött, fel-le nézve Louis-n.
- Mi lenne, ha megszámolná ezt a pénzt, és megmondja nekem, hogy tud-e tenni valamit ezzel kapcsolatban?
Louis néha imádta a tényt, hogy gazdag volt, nem akart hazudni.
A férfi rábámult egy pillanatra, mielőtt elvette a három borítékot Louis-tól és kinyitotta őket. Szemei kitágultak a belül lévő bankjegyektől, aztán elővette őket, átpörgetve azokat egy pénzszámlálógépen. Száz fontra állította be, mielőtt megnyomott egy gombot, amitől a gép elindult.
- Te elmebeteg vagy – suttogta Harry Louis fülébe, mire Louis vállat vont, észre sem véve azt, amikor hátradőlt Harry mellkasához.
Csak akkor tudatosult benne, amikor Harry egyik karját a dereka köré fonta, de nem igazán akart elmozdulni. A férfi a pult mögött – Jack, olvasható a névtábláján – rájuk nézett egy pillanatra, mielőtt a gép megállt és megmutatta a pénz összegét.
- Elegendő? – kérdezte Louis ártatlan mosollyal az arcán.
- Több mint elég, uram.
Louis elvigyorodott, Harry pedig megcsípte a csípőjét, mielőtt elhúzódott tőle.
- Akkor mutassa az utat – mondta Louis a férfinek.
Elvezették őket egy nagy galériához, ahol motorok voltak, amik vadonatújnak néztek ki, és bár Louis nem akart olyan valamit venni Harrynek, amit már használtak korábban, tudta, hogy azzal kell beérnie.
- Vannak újak is? Amiket még nem használtak korábban?
- Van néhány, amik félre lettek téve bérbeadásra a következő hónapra.
Hat különböző motort mutatott nekik, Harry persze a legolcsóbbat választotta.
- Nem azért jöttem el egészen idáig, hogy a legolcsóbbat válaszd. Mit szólsz a Bentley-hez?
- Én…
- Mennyibe kerül?
- Ötvenezer.
- El fogok ájulni – felelte Harry, mire Louis elmosolyodott.
- Csak ülj fel rá, lássuk, hogy illik-e hozzád.
- Ez nem egy cipő, Louis. Persze, hogy illik – szólalt meg Harry, majd átvetette rajta az egyik lábát, hogy rendesen üljön rajta. – Ez jó.
- Nagyszerű, megvesszük.
- Akar bukósisakot, vagy?
- Uh? – kérdezte Harry, Louis-ra nézve.
- Persze.
- Mit szólsz ehhez?
Harry felemelt egy fekete sisakot Louis előtt, aki vállat vont.
- Nem mintha én felvenném.
- Nem tervezi, hogy vesz egyet? – kérdezte Jack, mire Louis megrázta a fejét.
- Kizárt dolog, hogy felvegyek egy ilyen dolgot az életemben.
- Ó. Csak feltételeztem, hogy… ó.
- Mit feltételezett?
Louis-nak volt egy szokása, hogy rendkívül pimasz volt azokkal az emberekkel, akik úgy tűntek, hogy keveset gondoltak róla.
- Hogy együtt vannak és azt tervezik, hogy…
- Nos, nem vagyunk – sietett válaszolni Louis, arca felmelegedett.
- De akkor is kell venned egy sisakot. Talán majd meggondolod magad – felelte Harry, mire Louis ismét megrázta a fejét.
- Mi van, ha lerepülök a hátuljáról vagy valami?
- Ne legyél hülye – forgatta a szemeit Harry.
- Rendben. Vegyél nekem egyet. De a kéket akarom. És vannak ilyen kerékzárféle dolgok riasztóval? Hogy ne lopják el?
- Persze.
Miután megvették a bukósisakokat, a kerékzárat és aláírták a papírokat, Harry megadta a férfinek a címüket, hogy hová szállítsák a motort.
- Jól vagy? – kérdezte Louis, amikor visszaértek a kocsijához.
- Igen… csak… nem tudom, hogyan reagáljak erre.
- M…
- Nekem soha nem volt senkim korábban, aki ezt megtette volna értem. Ez furcsa és elsöprő.
- De nem vagy boldog? Én csak boldognak akarlak látni.
- Megpróbálod megvenni a boldogságomat?
- Nem! Persze, hogy nem. Pénzzel nem lehet megvenni a boldogságot – Louis azon találta magát, hogy ezt mondja, és whoa, mi van? Néhány héttel ezelőtt soha nem mondta volna ezt, még akkor sem, ha valaki fegyvert tartott volna a fejéhez.
- Te szó szerint be vagy drogozva ma – felelte Harry és elmosolyodott, így Louis tudta, hogy rendben vannak.
Tényleg nem próbálta meg megvenni Harry szeretetét vagy bármi; őszintén meg akarta venni a szülinapi ajándékát és közvetve megmutatni neki, hogy nagyon kedveli őt.
Kitette Harryt a házánál, majd miután Harry biztosította őt, hogy sikeresen lebonyolítja az egész házhoz szállításos dolgot, Louis visszavezetett a házához egy fényes mosollyal az arcán.
Annyira elbaszott volt.

*

Péntek volt, a negyedik óra előtt, amikor az iPhone-ja rezgett a zsebében, jelezve, hogy új üzenete érkezett. A falnak támaszkodott a folyosón, megnyitva azt. Elharapott egy mosolyt, amikor meglátta, hogy Harrytől jött, mielőtt az ikonra kattintott, hogy megnézze.
Harry: hagyd ki a negyedik órát és találkozz velem az iskolám mögött.
Louis szíve elkezdett gyorsabban verni, mert nincs az az Isten, hogy el tudjon lógni anélkül, hogy a szülei megtudnák. De akkor is meg akarta tenni; látni akarta Harryt. Úgy döntött, kimenti magát a mosdóba az első tíz percben, aztán soha nem tér vissza az órára.
- Liam! – kiáltott fel, amikor meglátta Liamet a folyosón sétálva, Tommal beszélgetett. Liam megfordult és elmosolyodott, mielőtt mondott valamit Tomnak, aki bólintott és elment. – Meg kell tenned nekem egy szívességet – mondta neki Louis, halkabbra véve a hangját.
- Mit?
- Um… találkozom Harryvel ezen az órán, és el kell hoznod a könyveimet óra után.
- Oké? Persze, azt hiszem. Zayn azt mondta nekem, hogy elkezdte komolyan venni az iskolát, egyébként.
- Az jó – felelte Louis lustán, majd együtt sétáltak órára, Liam pedig Zaynről beszélt.
Szíve a torkában dobogott a közgazdaságtan óra első öt percében, és tudta, hogy mostanra az ajka már biztosan vérzik attól, hogy mennyiszer megharapta.
- Miss? – kérdezte, hirtelen felemelve a kezét.
- Igen, Mr. Tomlinson?
- Kimehetnék? Használnom kell a mosdót. Én… rosszul érzem magam.
- Természetesen.
A tanárnőre mosolygott, aztán felállt, mielőtt gyorsan kisietett a teremből. Szerencséje volt, hogy a közgazdaságtan óra nem az udvar első részére nézett, mert akkor megláthatták volna őt, ahogy kioson.
Gyorsan átsietett az iskolája udvarán, imádkozva Istenhez, hogy senki se ismerje őt fel hátulról. Elvigyorodott, amikor meglátta a motort, amit Harrynek vett, szépen leparkolva az egyik parkolóhelyen, a kerékzárral meg mindennel.
Harry a saját iskolája mögött várt rá, kezei a zsebeiben voltak, miközben a földre bámult. Harry elmosolyodott, majd megfordult, hogy Louis követhesse. Magához húzta Louis-t, amint egy fa mögött voltak, ahol senki sem láthatta meg őket, összenyomva ajkaikat. A fához nyomta Louis-t, véletlenül megütve a feje hátsó részét a folyamat közben.
- Oops – szólalt meg, amikor Louis megdörzsölte a helyét.
- Szia – felelte Louis, ahogy felnézett Harryre [Oops – Hi: az első szavak, amiket a való életben egymásnak mondtak].
Harry ismét lehajolt, kinyitva Louis száját a nyelvével, és két percig csókolóztak, mielőtt el kellett húzódniuk egy kis levegőért.
- Szóval van valami oka annak, hogy idehívtál óra alatt?
- Látni akartalak.
- Látom, tetszik a szülinapi ajándékod.
- Igen. Köszi.
- Mit mondott mindenki más?
- Tetszik nekik.
- Ne mondd el senkinek, hogy tőlem van. Csak a barátainknak.
- Az iskolában mindenki, és még anyám is azt hiszi, hogy elloptam, szóval nincs ezzel gond – nevetett fel Harry, mire Louis elmosolyodott. – Ma elmegyek vele Sheffieldbe iskola után, kipróbálom kicsit.
- Miért vezetnél el Sheffieldbe?
- Azért, mert csak. Akarsz jönni?
- Nem szállok fel arra a dologra, mondtam már.
Harry a száját biggyesztette; kitágultak szemei, Louis meg a sajátját forgatta, mert Harry nevetségesen cuki volt.
- És miért mész? Van valami okod rá?
- Nem kell mindenhez ok, amit megteszek. Szeretek azért csinálni dolgokat, mert úgy érzem.
- De hatással lehetnek a jövődre.
- Nem szeretek a jövőre gondolni.
Louis felemelte a kezét, hogy megfogja Harry tarkóját, és összenyomta ajkaikat, hogy témát váltson. És azért is, mert pillangókat érzett, akármikor ért hozzá Harry, vagy csak annyit csinált, hogy ránézett.
Harry ajkai lefelé haladtak a nyakán, csókolva és megnyalva, de nem eléggé ahhoz, hogy kiszívja. Bár Louis azt akarta, hogy megtegye. Azt akarta, hogy Harry megjelölje őt minden lehetséges módon, minden lehetséges helyen, hogy az emberek láthassák, hogy Louis foglalt.
A legrosszabb dolog pedig az volt, hogy valójában nem volt foglalt Harry által, valószínűleg nem is lesz az. De természeténél fogva optimista volt, így a legjobbakat remélte; mint általában.
- Szóval mit mondasz? Jössz vagy nem?
- Nos, nem bánnám, ha elmennék – válaszolta Louis, adva egy pacsit magának fejben a csodálatos sorért. Harry elmosolyodott.
- Megrontottalak, bébi.
És oké, ettől nem kellett volna Louis gyomrának felkavarodnia.
- Gondolkozni fogok rajta. És vissza kellene mennem, mielőtt a tanár észreveszi, hogy valami nincs rendben.
- Mondd neki, hogy nagyon rossz kaviárt ettél vagy valami.
Louis megrázta a fejét, de elmosolyodott; imádta, amikor Harry játékosan csipkelődött vele.
- Min gondolkozol? – kérdezte Harry, amikor meglátta, hogy Louis megvitat valamit.
- Hogy hogyan juthatok vissza anélkül, hogy bárki meglátná az arcomat, miközben sétálok.
- Tessék – felelte Harry, majd levette a szürke kabátját. – Tedd a kapucnit a fejedre, és senki sem fog felismerni.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálom – motyogta Louis, ahogy belecsúsztatta karjait Harry kabátjának ujjaiba. Meleg és puha volt belül, ahogyan kívül is, meg sem említve azt, hogy jó illata volt. És a tény, miszerint nagy volt rá, még jobb volt.
- Majd írok – mondta Harrynek, aki megpuszilta az ajkait még egyszer, mielőtt figyelte őt elsétálni az iskolája felé.
Először a szekrényéhez ment, hogy betegye a kabátját, majd bement az órára.
- Elég sokáig voltál a mosdóban – jegyezte meg a tanár, miközben Louis leült, az órára pillantva. Már elmúlt fél.
- Uh… nagyon rossz kaviárt ettem reggelire – azon találta magát, hogy ezt mondja, egy kis mosoly pihent az ajkain.
A szünetben írt az apjának, megkérdezve tőle, hogy Liamnél aludhat-e este. Amikor megkapta az engedélyt, megnyitotta a Harryvel való beszélgetést.
Louis: a házadnál leszek ötkor.
Harry: vegyél fel valami meleget.
Louis: igen, anya.
Harry: jobban szeretném, ha apának [daddy] szólítanál.
Louis felsikított, lezárva a telefonját és körbe nézve égő arccal.
Otthon egész végig Harry kabátját viselte. Soha nem vallotta volna be, de cukinak és kicsinek érezte magát a hatalmas ruhadaraban. Talán még szexinek is, de ez határozottan olyan valami volt, amire nem gondolt volna.
Fél öt körül már bepakolt egy hátizsákba a Calvin Klein alsónadrágjából, egy új fogkefét és a szemüvegét. Felvette az egyik vállára, majd megnézte magát a tükörben még egyszer, mielőtt elhagyta a szobáját, hogy Harryhez menjen. A bukósisakja is Harrynél volt, mivel a szülei valószínűleg túl sok kérdést tennének fel, ha valaha is megtalálnák a szobájában. És igen, valóban el fog sétálni egészen Harry házáig, mert talán igen vagy talán nem tudja az utat.
- Hoztam hátizsákot – ez volt az első dolog, amit mondott, amikor meglátta Harryt a háza előtti lépcsőn ülve, cigizett.
- Vidd bentre az ágyamra.
- Anyukád itthon van? – kérdezte Louis, körbe nézve az autója után.
- Nincs. Esti műszakja van, aztán pedig elmegy a városba.
- Ma este nincs valami buli?
- De, de te sokkal szórakoztatóbb vagy. És fontosabb.
Louis megpróbálta lazára venni és meggátolni, hogy a mosoly elterüljön az arcán, miközben felsétált a lépcsőn Harry szobájába, hogy letegye a táskáját, és megfogta a bukósisakot.
Még rendesen fel is öltözött; egy bőr Armani dzseki (az egyetlen, amije volt), fekete skinny jeans, egy Abercrombie&Fitch póló és fekete Converse cipő.
- Ez nagyon veszélyesnek tűnik, nem tudom, hogy akarom-e – felelte Louis, amikor Harry betette a kulcsot a motor gyújtásába.
- Csak szállj fel.
Louis felsóhajtott, majd feltette a sisakot, mielőtt felmászott a motorra Harry segítségével – és akkor mi van, ha egy kicsit alacsony? Valójában szerette ezt, azt jelentette, hogy Harrynek úgy kellett bánnia vele, mint egy gyermekkel és kézzel szállítania őt, ami valamennyire beindította őt.
- Ez kurvára őrültség, nem csinálom ezt. Engedj le – szólalt meg Louis, amint Harry felszállt a motorra elé.
- De igen, csinálod, ne legyél kisbaba.
- Nem tudom megtenni.
Harry elfordította a fejét, hogy ránézzen.
- Bízol bennem?
Igenigenigenigenigen.
Louis szemei a földre szegeződtek egy pillanatra, miközben azon vitatkozott magában, hogy tudatnia kellene-e Harryvel, hogy valamilyen oknál fogva az egész életével megbízott benne.
- Oké. Rendben.
Harry bólintott, aztán visszafordította fejét az útra. Abban a pillanatban, hogy elkezdtek mozogni, Louis szorosan Harry törzse köré fonta a karjait. Soha nem kapaszkodott semmibe ilyen szorosan, mint most. És ha ennek félig az volt az oka, hogy érezni akarta Harry tónusos hátát a mellkasánál, nos, az senkire sem tartozott, csak rá.
Háromnegyed hatra érkeztek meg Sheffieldbe, egy nagy pláza elé.
- Elhoztál Sheffieldbe, hogy megnézzünk egy plázát?
- Nem azért jöttem Sheffieldbe, hogy megnézzek valamit, de meglátogathatunk egy templomot, ha akarod, hercegnő – válaszolta Harry, miközben leszállt a motorról.
A bukósisakokat a kis táskába tették, ami a motor végéhez volt rögzítve, mielőtt a pláza bejárata felé kezdtek el sétálni.
- Éhes vagy? – kérdezte Harry, mire Louis vállat vont, de aztán bólintott.
- A KFC jó lesz?
- KF micsoda?
- Ó, Krisztus.
- Mi van? Ez egy gyors kaja dolog, ugye?
- Igen.
Úgy tűnt, elég népszerű lánc, mert szó szerint öt percet kellett várniuk a sorban néhány crispy strips-ért és hot wings-ért. Szörnyű volt, de sikerült találniuk egy kis boxot, ahová leülhettek.
- Szóval valószínűleg sok kalória van benne, igaz? – kérdezte Louis, miután beleharapott az egyik hot wings-be. Harry a szemeit forgatta.
- Még mindig ezzel vagy? Már mondtam neked, hogy akkor is kedvelni foglak, ha meghízol.
- Kedvelsz engem? – kérdezte Louis anélkül, hogy átgondolta volna.
- Mi? – Harry úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
- Kedvelsz engem – ismételte meg Louis.
- Um… nos, úgy értem. Igen. Jobban, mint kellene.
- Jobban, mint kellene?
- Ez egy jó dolog.
- Akkor oké – felelte Louis, de egy hatalmas, kábult mosoly terült el az arcán.
- Ne mosolyogj már így.
- Képtelen vagyok rá.
Harry azon találta magát, hogy ő is mosolygott, és így folytatták tovább az étkezést; nagy mosollyal az arcukon, amiken elkenődött a zsíros, forró szósz.
- Tudod mit szeretek abban, ha másik városba megyek? – kérdezte Harry, amikor kijött a mosdóból, miután megmosták a kezeiket.
- Mit?
- A tényt, hogy senki sem tudja, ki vagyok. Bármit megtehetek és senki sem fog többet látni.
- Például?
- Például ezt – felelte Harry, majd hirtelen maga felé húzta Louis-t, összenyomva az ajkaikat.
- Harry! – kiáltott fel Louis, gyorsan körbenézve, hogy valaki észrevette-e, de az emberek nem is figyeltek rájuk. – Új Aviator napszemüveget kell vennem, neked pedig ki kell próbálnod a Starbucks-ot.
- Miért kell kipróbálnom a Starbucks-ot? – kérdezte Harry, majd követte Louis-t a Ray Ban üzletbe.
- Mert én kipróbáltam minden egyes gyorskaját, amit megmutattál nekem.
- Rendben.
Nem tartott sokáig, hogy Louis találjon egy napszemüveget, ami valóban tetszett neki, és megmutatta Harrynek, miután megbizonyosodott róla, hogy jól néz ki rajta.
- Ez komoly? Ez majdnem kétszáz font! Vehetsz olyan szemüvegeket is, amik éppen így néznek ki, tíz fontért! – kiáltott fel Harry, amikor megnézte az árcédulát.
- Igen, de akkor tudni fogom, hogy nem a valódi márkától vannak, és akkor nem fogom jól érezni magamat.
- Ha pénzre van szükséged ahhoz, hogy jól érezd magad, akkor problémád van.
- Mindegy, nem várom el azt, hogy megértsd – motyogta Louis, aztán elfordult Harrytől, eldöntve, hogy hallgatni fog, hogy meglássa, tényleg érdekli-e.
Kifizette a napszemüvegét egy szó nélkül, majd kiment az üzletből, tudva, hogy Harry a sarkában volt.
- Most komolyan nem beszélsz hozzám? – kérdezte Harry, amikor beálltak a sorba a Starbucks-nál.
Louis felhúzta a szemöldökét és összepréselte az ajkait, egyik kezét a csípőjére tette, miközben várt.
- Nevetséges vagy – nevetett fel Harry, aztán egyik kezét átvetette a vállán, magához húzva Louis-t. És amennyire el akart húzódni, hogy csak bebizonyítsa az igazát, érezte, hogy ellazul Harry érintésében. – Még mindig mérges vagy? – kérdezte Harry, Louis pedig megigazította a haját, ahogy felnézett a menüre, habár már tudta, hogy mit akart rendelni. – Babeeeeee – húzta el a szót Harry, aztán a másik kezét Louis vállára tette, hogy rendesen szemben legyenek egymással.
Louis elfordította a szemeit, és valamennyire büszke volt magára, mert sikerült visszatartania egy mosolyt. Imádta Harry figyelmét. Harry az ajkát biggyesztette, aztán nyelvét végighúzta az alsó ajkán, ami határozottan megragadta Louis figyelmét, mert bámulta őt.
- Nem vagy mérges – mosolygott Harry, mire Louis a szemeit forgatta, ahogy Harry közelebb húzta őt a mellkasához.
Karjait Harry dereka köré fonta, és felsóhajtott, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy valóban dühös legyen rá. Ami rossz dolog volt; nem akarta, hogy Harry azt gondolja, ilyen könnyen megúszhatja.
- Mit kellene rendelnem? – kérdezte ezúttal Harry, ahogy a menüre nézett.
- Én a Caramel Frap-ot fogom, hogy kipróbálhasd.
- Mi van azzal a Cinnamon Docle dologgal?
- Az jó.
- Akkor azt választom. Elvitelre, igaz?
- Persze.
Miután megkapták a rendelésüket műanyag poharakban, elkezdtek lassan visszasétálni a motorhoz.
- Na? Finom? – kérdezte Louis.
- Mhm. Bár nagyon édes.
- Mondtam – szívta meg Louis a szívószálat, mire Harry a bemélyedő arcára bámult, ahogy csinálta.
- Ez nagyon figyelemelterelő.
- Igen? – ugratta Louis, felnézve Harryre az Aviator napszemüvege felett, majd újra megszívta.
- Hagyd abba – figyelmeztette Harry, aztán levette Louis kezét a pohárról.
- Jó tudni, hogy beindítalak – vallotta be mosolyogva.
- Visszaélsz a hatalmaddal.
- Ellenállhatatlan vagyok.
- És rendkívül szerény.
Louis vállat vont.
- Csókolj meg – felelte Harry váratlanul, mire Louis megrázta a fejét.
- Nyilvános helyen vagyunk.
- Senki sem tudja, hogy kik vagyunk – húzta meg a kezet Harry, amit még mindig fogott.
- Harry…
- Csókolj meg, az Isten szerelmére – ismételte meg Harry komolyan, mire Louis nem vesztegette az időt, hogy lábujjhegyre álljon és ajkait Harryéhez nyomja.
- Boldog vagy?
- Rendkívül – felelte Harry, elégedetten mosolyogva. És ha ez boldoggá tette Harryt, akkor Louis nem bánja, ha újra meg kell tennie.
Azonban lefagyott, amikor megérezte Harry kezét végigsimítani a sajátján, amíg az ujjaik automatikusan össze nem fonódtak, és wow, oké, most már fogták egymás kezét. Felnézett Harryre bizonytalanul, de az idősebb srác helyette beleivott az italába és elkezdett sétálni, Louis gyorsan felvette a lépést.
Ezt csinálták. Sétáltak, emberekkel körülöttük, miközben egymás kezét fogták. De senkinek még csak a szeme se rebbent rájuk, mintha ez teljesen normális lett volna. Ez nagyon elsöprő volt Louis számára, de jó értelemben elsöprő.
Lenézett a kezeikre, ahogy sétáltak, teljesen meg volt babonázva a méretbeli különbségtől. Harry hatalmas keze elnyelte Louis kis kezét majdnem teljesen, de olyan érzés volt, mintha puzzle darabokként illettek volna össze. Legalábbis Louis számára.
- Olyan fáradt vagyok, szó szerint el tudnék aludni itt, a parkolóban – felelte Louis, amint megérkeztek a motorhoz, az italokat már kidobták és készen álltak arra, hogy visszamenjenek.
- Aludhatsz, amikor hazaérünk.
Nem volt „hozzám” vagy az „én házamba”, csak egyszerűen haza. És Louis-nak nem volt problémája ezzel. Jobban szerette Harry házát, mint a sajátját, őszintén szólva. Kicsi volt, mégis kényelmes és nem voltak hangos zajok és hangok beszélgetve, a legjobb dolog pedig az volt, hogy Harry benne volt, természetesen.
Fél kilenc volt, amikor visszaértek, Louis meg tudta, hogy ha most lefekszik, túl korán fog felébredni.
- Fáj a hátam – panaszkodott, majd leült az asztalhoz, miközben Harry elővett két poharat a szekrényből.
- Megmasszírozhatom a hátadat, ha akarod.
- Felajánlod, hogy megmasszírozod a hátamat? – kérdezte Louis, aztán megitta a vizet két nagy kortyban, amit Harry töltött a pohárba. Harry vállat vont.
- Nem undorodom vagy valami, ha erről beszélsz.
- Akkor oké.
- Menj fel az emeletre az ágyra, vedd le a pólódat, és hamarosan ott leszek.
- Oké.
Louis gyorsan felment az emeletre, izgatottság gyúlt össze a hasában ismeretlen okokból. A nadrágjából is kibújt, majd lefeküdt az ágyra a hasára csak az Armani alsónadrágjában.
Hallotta Harryt bemenni, aztán egy párnát tett az álla alá, hogy felemelje a fejét és kényelmesebben legyen.
- Ez igazi masszázsolaj? – kérdezte Louis.
- Anyának van.
- Oké. Jó illata van.
Harry az ágyra mászott, lovaglóülésben elhelyezkedett Louis combjain, és oké, már nem volt rajta a farmerje.
- Lazulj el, jó?
- Az vagyok.
Hallotta Harryt kinyitni az olajat, mielőtt egy keveset a kezébe nyomott, aztán összedörzsölte őket. Louis megrándult kicsit, amikor Harry kezei leértek és hozzáértek a bőréhez, lassan köröket dörzsölve a háta felső részén.
- Ez nagyon jó érzés – szólalt meg Louis, majd lehunyta a szemeit.
Harry a vállaira tért át egy idő után, mire Louis egy kis nyögést hallatott.
- Jobb érzés neked, mint a szex, ugye?
- Még soha nem szexeltem.
- Akkor ezt rendbe kell hoznunk, hamarosan.
Erre Louis szíve felgyorsult, mert most, hogy belegondolt, megbízott Harryben és akarta, hogy elvegye a szüzességét.
Louis háta ívben meghajlott, amikor megérezte Harry ajkait a bőrén, ténylegesen megszívta és megharapta ott.
- Mit csinálsz?
- Nyomot hagyok rajtad – válaszolta Harry, mire Louis ellazult az ajkainak, bár pillangók voltak a hasában.
Nem volt benne biztos, hogyan vagy miért, de úgy aludt el; Harry ajkaival a bőrén és egy mosollyal az arcán.
Néhány órával később ébredt fel, arca a párnához nyomódott. Körbenézett, hogy megtalálja Harryt, aki kihajolt az ablakon egy cigarettával az ujjai között.
- Hány óra van?
- Fél tizenkettő.
- Miért nem alszol?
- Általában éjfélkor fekszem le.
- De tudsz aludni, igaz? – ellenőrizte le Louis, ahogy kikelt az ágyból.
- Igen, már nincs álmatlanságom.
Louis elmosolyodott, majd a fürdőbe sétált, hogy kimossa az állott ízt a szájából.
- Eléggé nagyon hideg van itt. Bekapcsolnád a fűtést?
- Be van, de csak az alsónadrágodban vagy.
- Elvehetem az egyik pulóveredet?
- Miért?
- Mert szeretem őket. Nagyok… és puhák.
- Persze. Vegyél ki egyet a szekrényből – mosolygott Harry, aztán a cigarettát a hamutartóba tette, ami az ablakpárkányra volt helyezve.
Louis kinyitotta Harry szekrényét, és átkutatta a polcot a pulóverért (kitakarította legutóbb, amikor itt volt, és úgy tűnt, Harry úgy döntött, úgy is hagyja), mielőtt kiválasztott egy egyszerű szürkét, de puhát.
Hosszan leért neki, felfedve a kulcscsontjait és a mellbimbóit majdnem, és elérte a combjait. Jóval tovább ért az ujjbegyeinél, Louis pedig szó szerint úszott benne. Megfordult, hogy megnézze magát a tükörben, megigazította a haját és elmosolyodott.
- Imádod, ahogy kinézel benne, ugye?
Louis bólintott, majd hozzásétált, beigazítva magát Harry és az ablak közé. Egy kihalt utcára volt kilátás, amit halványan világítottak meg az utcai fények.
- Azon gondolkozom, hogy egyetemre megyek – kezdte el Harry, mire Louis felhúzta a szemöldökeit, semmit sem szólva. – Hogy jogot tanuljak. És munkát akarok szerezni.
- Segíthetek neked ebben, ha akarod.
- Miben?
- A tanulásban. És a munkaszerzésben. A nagybátyám pincéreket vesz fel a szállodájában. A fizetés megfelelő.
- Ó. Oké. Az nagyszerű lenne.
- Mennyi a tanulmányi átlagod?
- 2,0.
- Az mennyi… 75? [100-as skálán mért másfajta „átlag”]
Harry bólintott.
- Ha elkezdesz tanulni és valóban az iskolára koncentrálsz, felviheted 3,0-ra. És mehetsz Londonba egyetemre.
- Miért mennék Londonba?
Mert én ott leszek.
- Vagy ide Doncasterbe – vont vállat Louis.
- Te hova mész?
- Oxfordba.
- Persze, hogy oda – nevetett fel Harry. – Ez azt jelenti, hogy nekem a londoniba kell bejutnom, igaz?
- Azt mondod, hogy egy év múlva is együtt leszünk?
Harry elfordította a fejét, hogy ránézzen.
- Azt mondod, hogy szeretnéd ezt? – válaszolt Harry kérdéssel a kérdésre.
- Nos… nem bánnám.
- Mit gondolna erről a barátnőd?
- Én, uh, igazából. Szakítani akarok vele.
Harry szemöldökei a haja vonalával találkoztak, ahogy Louis-ra bámult.
- Mikor?
- Nem tudom. Amint lehetséges. Csak… félek, hogy a szüleim hogyan fognak reagálni.
- Ez a te életed, nem a szüleidé – felelte Harry, mire Louis bólintott.
- Tudom. De… nem akarok csalódást okozni nekik.
- Akkor ne siesd el – mondta Harry, majd hátra lépett az ablaktól, hogy becsukja.
- Le akarok feküdni – szólalt meg Louis.
- Akkor bújj ágyba.
- Veled.
- Oké.
Miután becsukták az ablakot és Harry elment a fürdőbe, együtt feküdtek be az ágynemű alá. Louis kérdés nélkül odabújt hozzá, összekuporodva Harryhez, lábujjait Harry térde alá csúsztatta, hogy melegen tartsa őket.
- Jó éjt – felelte.
- Jó éjt, Lou.
Louis elmosolyodott magának a becenéven, majd behunyta szemeit. Azonban jóval az után aludt el, hogy Harry légzése egyenletessé vált.

*

Másnap reggel tíz órakor ébredt fel, Harry mellette aludt. Nem akarta felébreszteni őt, így csendben felállt az ágyról, mielőtt a fürdőszobába sétált. Miután megmosta a fogait és felöltözött, a fürdőből kimenve Harryt ébren találta.
- Haza kell mennem most, mielőtt úgy döntenek, hogy megint megbüntetnek.
- Oké. Akarod, hogy elkísérjelek?
- Mi, haza?
Harry bólintott, miközben a szemeit dörzsölte és nyújtózkodott.
- Nem, boldogulok.
Titokban betette Harry Ramones pólóját a táskájába, hogy felvehesse az iskolában anélkül, hogy bárki tudná, hogy az Harryé.
- Megyek most már. Jönnöd kellene, hogy bezárd az ajtót.
Harry kiszállt az ágyból, majd Louis mögött ment, amíg el nem értek az ajtóhoz.
- Akkor később találkozunk?
- Persze.
Harry lehajolt és megpuszilta az ajkait. Louis mosolygott rá, mielőtt megfordult és elsétált pillangókkal a hasában. Ez nem lehetett igaz.
Amikor hazaért, egyedül reggelizett meg a konyhában, aztán egyenesen a szobájába ment.
Később aznap, amikor a fürdőben volt, készülődve a lefekvéshez, észrevette a kiszívásokat, amiket Harry csinált a hátára. Megharapta az ajkát, amikor meglátta, hogy egy valódi szív alakban helyezkedtek el. És ha ez volt Harry módszere arra, hogy tudassa Louis-val, ő is szerelmes lett, akkor Louis-nak ezzel egyáltalán nem volt problémája.