15. fejezet

Sziasztok! 😊
Ismét egy jó kis részt hoztam, az elején négyzetes zárójelbe írtam annak az angol kifejezésnek a jelentését, nem igazán vagyok biztos benne, hogy mi, vagy van-e magyar megfelelője, azért írtam így.
A fejezet... hát nem is tudom, mit mondjak róla, imádnivaló összességében. Tényleg nagyon cuki, aranyos, bájos és minden hasonló, a végére pedig már szavakat sem találok. A közepénél azért van egy-két erősebb és szomorúbb dolog, de ettől függetlenül ez az egyik kedvencem, kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok majd 😊
A következő a szokásos módon egy hét múlva érkezik.
Kellemes olvasást! 😘

15. fejezet

Louis kezdte elveszíteni az eszét, őszintén, kezdte.
Már majdnem két hete büntetésben volt, és máris kihagyott egy bulit Niallnél az első pénteken. Volt egy másik is aznap, de még a házában kellett szenvednie három napig.
A szülei elvitték a húgait, hogy megnézzenek egy színdarabot este, így Louis valószínűleg ki tudna szökni Niall bulijára, de nem akart kockáztatni. Isten tudja, mit csinálnának vele a szülei, ha valaha is megtudnák.
Louis azt mondta Niallnek, hogy egy kicsit beteg volt múlt pénteken, igazából nem vallotta be, hogy a szülei szó szerint eltiltották őt mindenféle tevékenységtől.
Szóval újra teljesen egyedül volt egy szombat este, a szobájában. És ez azt is jelentette, hogy magának kell vacsorát csinálnia, mert már mindenki hazament akkor este.
Tudta, hogy idegösszeomlása lesz, ha nem csinál valamit. Aztán eszébe jutott egy ötlet. Talán át kellene hívnia Harryt? Vagy nem. Jobb, ha nem. Amúgy is a buliba akarna menni. Az órára nézett, aztán meglátta, hogy a buli már félórája elkezdődött. Felsóhajtott, majd visszaült az asztalához, kinyitva a laptopját. Akkor és ott jobban utálta a szüleit, mint valaha.

*

Harry húsz perccel ezelőtt érkezett meg a buliba, és semmi mást sem csinált, csak Louis-t kereste. Ha ajkai nem lesznek rajta azon a napbarnított bőrön a következő tíz percben, meg fog őrülni.
Valamilyen oknál fogva már majdnem két hete nem látta a fiatalabb fiút, és magát hibáztatta. És a tény, hogy valóban érdekelte és beszélni akart Louis-val, látni Louis-t, megijesztette őt.
Végre megtalálta Barbarát, aki Zaynnel felesezett a pultnál a konyhában, és Liammel, aki figyelte őket és nevetett.
- Hol van Louis?
Barbara vállat vont.
- Nem önmaga már körülbelül két hete. Szerintem veszekedett a szüleivel.
- Ó.
- De fel kellene hívnod – javasolta, aztán lehúzott egy újabb felest, mielőtt megrázta a fejét.
Harry bólintott és megköszönte neki, mielőtt megfordult és meg sem állt, amíg odakintre nem ért, ahol a zene nem volt olyan hangos. Elővette az iPhone-t, amit Louis-tól kapott, majd kikereste a számát a névjegyzékben, mielőtt nagyujjával megnyomta a hívás gombot. Háromszor csengett ki, mielőtt Louis végre felvette.
- Helló?
- Szia, um, itt Harry.
- Igen, láttam a képernyőn – felelte Louis, Harry pedig nem tudott visszafogni egy mosolyt.
- Nem akarsz jönni a buliba ma este?
Louis felsóhajtott a vonal másik végén.
- A szüleim megbüntettek hét hete és vasárnapig nem hagyhatom el a házat. És ténylegesen egyedül hagytak egy szombat este, hogy magamnak csináljak vacsorát!
- Szóval igazam volt, amikor azt mondtam, hogy nem tudod, hogyan csinálj magadnak legalább egy pirítóst – csipkelődött Harry, és el tudta képzelni, ahogy Louis a szemeit forgatta. – Várj. Azt mondtad, hogy a szüleid nincsenek otthon? Akkor miért nem jöhetsz?
- Mert valószínűleg tizenegy körül itthon lesznek, a buli meg sokkal tovább tart. Ezen kívül kell csinálnom valami kaját, mielőtt éhen halok.
- Átmegyek – Harry azon találta magát, hogy ezt mondta, és máris elkezdett Louis házának irányába sétálni.
- Mi?
- Most. Rendelhetünk pizzát, aztán kinyallak, hogy hangzik? – javasolta Harry, majd elvigyorodott, amikor meghallotta Louis éles levegővételét.
- Uh… persze. Nekem… szia. Nemsokára találkozunk. Hívj fel, amikor itt vagy.
- Szia, hercegnő.
- Szia.
Harrynek fogalma sem volt róla, miért érezte szükségét mindig hercegnőnek hívnia Louis-t, de Louis olyan lágy volt és finom és bájos, amikor nem próbált meg pimasz lenni.
Pontosan tíz perc kellett neki, hogy Niall házától Louis-éhoz eljusson, és volt egy kis problémája azzal, hogy megtalálja a csengőt a bejáratnál.
- Igen? – hallatszott Louis hangja a házi telefonon keresztül.
- Én vagyok.
- Ki az az én?
- Lewis.
- Harold – szólt vissza Louis, aztán ténylegesen felkuncogott, mielőtt a bejárati kapu automatikusan kinyitódott.
- Kibaszott gazdag emberek – motyogta Harry az orra alatt, miközben felsétált a feljárón.
- Hallottam! – szólalt meg Louis onnan, ahol állt az ajtóban, kezei karba téve, szemüvege az orrán.
Olyan jól nézett ki, Harry semmit sem akart, csak azt, hogy lehajoljon és megdugja, amíg el nem kezd sírni. Louis Harry hátát nézte, miután beengedte őt, aztán bezárta az ajtót és rendesen megfordult.
- Amúgy rendeltem pizzát – tájékoztatta őt Harry, majd levette a piszkos Converse cipőjét.
- Ne a márvány padlón! Vedd fel őket és tedd a szobámba – utasította Louis, Harry pedig engedelmeskedett, felkapva a cipőjét.
Csendben mentek fel a lépcsőn, amíg elérték Louis szobáját. Amint az ajtó becsukódott Louis mögött, Harry máris az ajtóhoz szegezte őt, cipői egy puffanással a földre estek.
Harry nem is várt, mielőtt szétnyitotta Louis ajkait a nyelvével, éhesen felfedezve Louis száját. Teljesen részeg volt attól, hogy magán érzi Louis-t, Louis ízétől, csak Louis-tól. Kezeivel megmarkolta Louis csípőjét, majd felemelte őt, mielőtt gyorsan az ágyhoz vitte, nem is adva időt Louis-nak, hogy lábait a dereka köré fonja. Egyik térdét Louis széttárt lábai közé helyezte, aztán levette a pólóját.
Louis visszalökte a szemüvegét az orrára, amikor érezte, hogy lecsúszik, és teljesen elborzadt a ténytől, miszerint elfelejtette levenni a szemüvegét. Louis gyorsan levette, majd az éjjeliszekrényre helyezte, őrülten elpirulva. De a gondolat, hogy Harry még mindig kívánatosnak találta őt annak ellenére, hogy szemüveget viselt, megmelengette a szívét. Eleanor mindig ugratta őt a szemüvegével kapcsolatban, és hogy milyen furán nézett ki tőle.
Levette a saját pólóját is, aztán felfelé helyezkedett, hogy a párnákra dőlhessen. Harry megnyalta az ajkait és végignézte őt, mielőtt az ágyra mászott, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el Louis-n.
- Mit akarsz csinálni? – kérdezte Harry Louis-tól, aki vállat vont, arca elpirult.
- Nos, um… lehetne, hogy… talán szexelsz velem? De nem… nem szex-szexre gondolok, csak… azt hiszem… láttam egy videóban.
- Mondjuk a dry humping? [dry humping: szimulálni a közösülést valakivel]
- Igen, igen. Kérlek.
Harry bólintott és elmosolyodott, farka megrándult arra a gondolatra, hogy mi fog történni mindjárt.
Szétválasztotta Louis lábait, ahogy közéjük férkőzött, mielőtt levette az alsónadrágot. Louis farka már nedves volt a tetején.
- Mindig olyan sóvárgó vagy – felelte Harry, majd fel-le húzta kezeit Louis lábain egy pillanatig.
Aztán lehajolt, hogy Louis farkát szájába vegye, nem vesztegetve az időt. Louis felemelte a csípőjét, hogy addig próbáljon bejutni Harry ajkai között, ameddig lehetséges, de Harry lefogta őt, elrendelve neki, hogy legyen jó fiú. Louis eltakarta az arcát kezeivel elkeseredésében; nagyon meg akarta dugni Harry száját.
- Mire gondolsz? – kérdezte Harry, amikor észrevette Louis lángoló arcát.
- Semmire, csak folytasd – nyöszörögte Louis válaszul, majd kezeit eltemette Harry rendezetlen hajában.
- Mondd el, vagy a határon foglak tartani órákig.
Louis összeszorította csukott szemeit, miközben Harry lassan húzogatta a farkát és egy hosszú csíkot nyalt rajta végig. Elkezdte megszívni a golyóit, Louis-nak pedig ekkor lett elege.
- Én csak… meg akartam dugni a szádat – felelte majdnem szégyenkezve.
- Azt akarod, hm? – kérdezte Harry vigyorogva. – Akkor csináld.
- Tényleg? – Louis szemei kitágultak, mire Harry bólintott, nagyra kitátva a száját, hogy behívja őt.
Aztán Louis elkezdte felemelni a csípőjét, megmarkolva az ágyneműt, miközben csinálta, mert az, hogy megütötte Harry torkát, túl sok volt, hogy elbírja viselni.
Harry nem is öklendezett, ami teljesen elképesztő volt, Louis pedig aggódott egy pillanatra, hogy megfullasztja őt. De Harry olyan engedelmes volt, amitől Louis kevésbé aggódott.
Amikor Harry meglátta Louis hasát összeszorulni, elhúzódott, mert nem akarta még, hogy elélvezzen. Levette a saját alsónadrágját is, mielőtt visszatért Louis-hoz, összenyomva mellkasukat. Louis kezeit Harry derekára helyezte, miközben kiszívták a nyakát és beleharaptak.
- Harry… csinálj valamit – könyörgött. Farkuk egymáshoz nyomódott a testük között, Louis pedig csak az enyhülést akarta.
- Ne legyél olyan mohó, bébi – suttogta a fülébe Harry, aztán hirtelen felfelé lökött a csípőjével. Ettől Louis hangosan Harry nevét nyögte és hátra hajtotta a fejét.
Harry megtartotta csípőjének sebességét, Louis meg el sem tudta magyarázni, milyen jó érzés volt. Louis úgy érezte, ég, ahogy farkuk összedörzsölődött, és a tény, hogy Harry folyamatosan csókolgatta a nyakát, nem igazán segített. Körmei végig karmolták Harry hátát, aztán összenyomta ajkaikat egy nyelves csókra.
Bár, amit most csináltak, az minden volt, csak érzelmi értékkel megtöltött nem, Louis még életében nem érezte magát ilyen közel egy emberhez.
- Ez jó érzés? – kérdezte Harry, a szavak eltompultak Louis nyakában.
- Igen, kérlek, ne hagyd abba, hamarosan elmegyek.
Harry lenézett a testükre, majd egy kezét mindkettőjük farka köré fonta, mielőtt elkezdte mindkettőjüknek kiverni.
Louis kezei megsimították Harry oldalát, ahogy felemelte kezeit, hogy megfogja Harry arcát és megcsókolja őt ismét. Térdei Harry csípőjénél voltak oldalt, Louis meg semmire sem gondolt, csak hogy azt akarom, hogy megdugjon engem.
És ettől a gondolattól teljesen elélvezett a mellkasukra majdnem egy ordítással. Harry abbahagyta kezének mozgatását, majd azonnal sikerült feljebb csúsznia Louis mellkasán, utasítva neki, hogy dőljön a fejtámlának. Louis éppen visszatért a kábulatból, de ettől függetlenül is megtette, mert örömet akart szerezni Harrynek, boldoggá akarta tenni őt.
- Mit… – kezdte el Louis, de Harry máris az ajkai közé lökte kissé a farka végét, térdei Louis bordáinál voltak.
- Szopd – szólalt meg Harry, Louis pedig soha nem vallotta volna be, mennyire beindította őt, amikor Harry parancsokat adott neki.
Ujjai megmarkolták Harry combjának hátsó részét, aztán az idősebb fiú elkezdte megdugni a torkát. Hosszú ujjait Louis hajába temette, és benyomódott, amíg Louis el nem kezdett öklendezni, könnyek töltötték meg a szemét.
- Meg tudod csinálni, gyerünk – ösztönözte Harry, mire Louis bólintott, olyan szélesre kinyitva a száját, amennyire csak tudta, hogy Harry megtölthesse torkát a farkával.
Harry felnyögött és abbahagyta Louis szájának dugását, úgy döntve, hogy kihúzódik helyette és kiveri magának.
- El fogok élvezni az arcodra, jó? – kérdezte Harry, Louis pedig bólintott, megharapta az ajkát és behunyta szemét, várt.
Harry felgyorsította kezének sebességét, aztán néhány lökéssel később el is élvezett Louis arcára; a szemeire, szájára – mindenhová. Elmosolyodott, majd letörölte az élvezetet Louis szemeiről, hogy lásson, mielőtt lehajolt és egy csókot nyomott a feje tetejére.
Végszóra megszólalt a csengő, ami azt jelentette, hogy megérkezett a pizza.
- Megyek, elintézem.
- De nem tudod, hogyan működik a házi telefon.
- Meg tudom oldani.
- Rendben. Van pénz a pénztárcámban az asztalon.
Harry felállt az ágyról, majd gyorsan felvette az alsónadrágját. Louis megtörölte magát egy szalvétával, miközben Harry kihalászott egy kis pénzt a tárcájából és kisétált a szobából.
Ténylegesen kinyitja az ajtót csak az alsónadrágjában.
Felkelt az ágyról, aztán a fürdőbe ment, hogy gyorsan lezuhanyozzon. Mire visszasétált a szobájába, Harry már kinyitotta a pizzás dobozokat az ágyán.
- Hé, össze fogod foltozni az ágyneműt! – tiltakozott Louis, miközben egy törölközőt csavart a dereka köré.
- Nyugi, hercegnő, óvatos leszek – felelte Harry, és ez volt az első alkalom, amikor a becenév nem járt együtt szarkasztikus hangsúllyal.
Louis leült az ágyra, majd a fejtámlának dőlt, elvéve egy szeletet a pizzájából.
- Szóval honnan jött, hogy büntetésben vagy? – kérdezte Harry teli szájjal.
Milyen vonzó.
Az.
Valamennyire.
Ó, baszki.
- Nos, um, azon a vasárnap, a szülinapodon, amikor hazamentem, késő volt, és kiabáltam a szüleimmel, így megbüntettek.
Harry nem nevette ki Louis-t, mint ahogy arra számított.
- Akkor mi van, ha hazajönnek, amíg én még mindig itt vagyok?
- Már sok éjszakát töltöttél itt korábban, nem fogják észrevenni, ha bezárom az ajtót.
- Akkor itt maradok éjszakára?
- Ha akarsz.
- Te akarod, hogy itt maradjak?
- Uh. Igen.
- Akkor oké.
- Köszönöm.
- Hogy itt maradok éjszakára? – mosolyodott el Harry, elvéve még egy szeletet.
- Nem, hogy… um, idejöttél ahelyett, hogy a buliba mentél volna.
- Nos, nélküled amúgy is unalmas volt.
Szó szerint pillangók jöttek elő Louis hasában, attól a gondolattól, hogy Harrynek szüksége van rá, hogy jól érezze magát.
- Igen? Mit csináltál a bulikon, amikor nem ismertél engem? – kérdezte Louis, keresztbe téve a bokáit.
- Tényleg tudni akarod?
- Igen és nem.
- Beszívtam és kerestem valakit, akit megdugtam. Általában Zayn volt az, de ő úgy tűnik, túl van az egész szex kötöttségek nélkül dolgon.
- Kivel szexeltél? Azok közül az emberek közül, akiket ismerek.
- Csak Zaynnel.
Louis hunyorgott a szemeivel.
- Ugh, rendben. Lehet, hogy smároltam Niallel egyszer. Aztán volt az a lány, a kék melírrel? – Louis bólintott. – És akinek ki van tágítva a füle.
- Ő ijesztőnek tűnik.
- Az is – nevetett fel Harry, aztán lecsukta a pizzás doboz tetejét csak három szelet után.
- Nagyszerű, most már én vagyok az egyetlen, aki eszik.
- Nem vagyok annyira éhes most, de te ehetsz, én nem bánom – felelte Harry, majd a hátára fordult, még mindig szemben volt Louis-val.
- Kikerestem a neten a kábítószerhasználat hatásait – szólalt meg óvatosan Louis.
Harry a szemeit forgatta és felült, keresztbe téve a lábait.
- És mire következtettél?
- Hogy drogokat használsz.
- Ne már, baszki.
- Harry, ezért nem tudsz enni és aludni rendesen!
- Azóta tiszta vagyok, hogy lehúztad a WC-n a kokaint, és még mindig nem alszom.
- Vannak erre gyógyszerek.
- És pénz is van azokra a fajta gyógyszerekre, ami nekem nincs.
A szomorúság egy hulláma árasztotta el Louis-t, és megette az ötödik szeletet, mielőtt kényelmetlenül tele érezte magát.
- Van egy gyógyszertár az utcában – kezdte el, megütögetve a hasát. – Elmehetek… elmehetünk oda és veszünk neked valamit, ha akarod. Én nem bánom.
Harry néhány pillanatig úgy bámult rá, hogy egy szót sem szólt.
- Miért csinálod ezt? – kérdezte Harry, mire Louis vállat vont válaszként.
- Mert segíteni akarok neked, hogy jobban legyél.
- Én nem valami jótékonysági ügy vagyok, amit helyrehozhatsz, Louis.
- Egyáltalán nem ez az én szándékom. Nem kell ok ahhoz, hogy kedves legyek.
Harry felsóhajtott és bólintott.
- Akkor oké.
Így tíz perccel később az utcában sétáltak, hogy bemenjenek a gyógyszertárba.
- Nem fázol? – kérdezte Louis, ahogy Harry csupasz karjaira nézett.
- Egy kicsit.
- Elhozhattál volna tőlem egy kabátot.
Harry felnevetett.
- A te kabátod alig takarná el a könyökömet, mert olyan kicsi vagy.
- Nem vagyok kicsi! Csak te vagy hatalmas.
- Akkor valószínűleg figyelned kellene a szádra, mert kétszer akkora vagyok, mint te. Olyan könnyen el tudnék bánni veled.
- Nem tennéd.
- És miért nem?
Louis karba tette a kezeit, majd felnézett rá.
- Mert cuki vagyok.
- Igen, boldogság vagy.
Louis fintorgott, figyelmen kívül hagyva az érzést a hasában, hogy mennyire kellemesen érzi magát Harryvel viccelődve.
Beléptek a gyógyszertárba, Harry pedig valóban kinyitotta az ajtót Louis-nak.
- Jó estét. Um, mit ajánl álmatlanságra? – kérdezte Louis az idős férfit a pult mögött, aki éppen megpróbálta megoldani a sudokuját. A férfi felnézett, Louis pedig a névtábláján azt olvasta, hogy „George”.
- Van recepted?
- Nincs.
A férfi felsóhajtott, aztán odament az egyik polchoz, elvett egy kis üveget, majd visszatért a pulthoz.
- Ebből minden este egyet kell bevenned hét-tíz napig, hogy az alvásodnak legyen egy megszokott menetrendje. Ez nyolc-kilenc órát segít aludni, szóval bizonyosodj meg róla, hogy lesz rá időd. Két font lesz szemenként, szóval húsz font.
Louis kinyitotta a pénztárcáját, majd a bankjegyet a pultra helyezte, mielőtt elvette a kis üveget és a kabátja zsebébe csúsztatta.
- Köszönöm, jó éjszakát – felelte Louis és távozott, Harry követte őt csendben. – Miért vagy ilyen csendben? – kérdezte Harrytől, amint úton voltak vissza a házához. Harry vállat vont.
- Nem tudom, mit kellene mondanom.
- A köszönöm kezdetnek megtenné – mondta Louis megpróbálva viccelni.
- Szarul érzem magam, amikor helyettem fizetsz.
- Miért? Szeretek fizetni helyetted – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja.
- Nem tudom… csak nem akarom, hogy azt gondold, hogy mondjuk, a pénzed érdekel.
- Ó, tudom ezt.
- Oké.
- Téged a nagy seggem érdekel.
- Csak bókokat akarsz kapni, ugye? – kérdezte Harry és elmosolyodott.
- Mindig, de ezt el kell fogadnod.
- Próbálkozom.
Louis mosolygott magának, aztán megharapta az ajkait.
A szülei nem jöttek haza, míg kint voltak (hála ISTENNEK), így bezárták Louis szobájának ajtaját, miután Louis kidobta a kukába a dobozokat.
- Oké, szóval bevehetsz egyet most? Azt írja, hogy egy óra múlva hat. Majdnem éjfél van, úgyhogy nemsokára aludni fogsz.
Harry leült az ágyra, majd Louis a kezébe adott egy pohár vizet egy tablettával. Gyorsan lenyelte, aztán felnézett Louis-ra.
- Semmit sem érzek másnak.
- Még nem is kell – forgatta a szemeit Louis, mire Harry elmosolyodott, mert imádta bosszantani Louis-t.
Louis bekapcsolta a tévét, és leült az ágyra, keresztbe téve a lábait maga alatt. Harry egyik lábát a feneke alá tette, majd lenézett a karjaira. A Sherlock legújabb epizódja ment, de Louis Harryt figyelte, nem a tévét. Figyelte Harryt, ahogy egyesével levette a karkötőit, aztán ujjbegyeit végighúzta a hegeken.
- Az mi? – kérdezte Louis hirtelen, aztán közelebb csúszott Harryhez, hogy rámutasson egy függőleges hegre, ami Harry csuklójától felfelé haladt egészen addig, ahol az utolsó karkötője szokott lenni. Fehér volt, Louis pedig nem látta korábban, mert a másik két alkalommal sötét volt.
- Az akkor volt, amikor megpróbáltam megölni magam.
Louis szemei kitágultak Harry hangsúlyára, mert úgy mondta, mintha semmiség lenne.
- Mi?
- Nem nagy ügy.
- Hogy mondhatod ezt? Mikor történt?
Harry felsóhajtott, aztán lejjebb vette a hangerőt a tévén, mielőtt Louis-hoz fordult, hogy szemben legyen vele.
- Tizenhét voltam, anya meg éppen elmondta, hogy elköltözünk Holmes Chapelből, és hogy az apám börtönben van. Szóval én nagyjából… megpróbáltam megölni magamat, mert már nem bírtam tovább. Minden szétesett és szó szerint ez volt az egyetlen kiút.
- És ki talált meg téged?
- Anya. Elvittek a kórházba, aztán két héttel később, amikor kiengedtek, elköltöztünk.
Louis az alsó ajkát harapdálta, szemei nem hagyták el a hosszú csíkot.
- Miért került az apukád börtönbe?
- Miért vagy ilyen kíváncsi hirtelen? Hogy a te csodálatos életedet az én szar életemhez hasonlítsd?
- Nem! Csak tudni akarom! Olyan nehéz elhinni a tényt, hogy csak kíváncsi vagyok?
Harry vállat vont, Louis pedig tudta, hogy nem kellene túlságosan kényszerítenie őt, mert valószínűleg nem szívesen mesél az elbaszott gyerekkoráról. De a ténytől, hogy Harry eléggé megbízott benne ahhoz, hogy egyáltalán néhány dolgot elmondjon belőle, megmelengette Louis szívét. Úgy érezte, fontos Harrynek.
- Az apám néha nagyon berúgott és megütötte anyámat. Anya nem ment el a rendőrségre, mert mindig remélte, hogy apa megváltozik. De nem így lett.
- Bántalmazott téged?
- Néha, amikor anya nem volt otthon, hogy ne tudja meg. De anya rájött, ekkor hívta a rendőrséget és börtönbe vitték őt.
- Mikor szabadul?
- Tíz év múlva, azt hiszem. Nem tudom, nem érdekel.
- Sajnálom.
Harry vállat vont.
- Nem érdekel.
- De kellene, hogy érdekeljen.
- Érdekel, csak azt mondom, hogy nem.
Louis szemeivel az ölére nézett, és nem tudta, mi mást mondhatna. Őszintén szólva csak át akarta ölelni Harryt, és biztosítani róla, hogy ő ott lesz neki. Mindig.
Tíz perccel később Harry elkezdett ásítozni és a szemeit dörzsölni, ami azt jelentette, hogy a tabletta kezdett hatni.
- Nagyon álmos vagyok most – szólalt meg Harry, mire Louis bólintott, kikapcsolva a tévét. Az elmúlt harminc percben már fáradt volt, de nem akart mondani semmit.
- El kellene mennem fogat mosni. És neked is, jót tesz a fogaidnak.
Harry megrázta a fejét, de elmosolyodott, követve Louis-t a fürdőbe. Egyszerre mostak fogat, és hamarosan visszamentek a hálószobába, Harry bedőlt az ágyba, magára húzva a takarót.
- Nagyon álmos vagy, ugye?
- Igen. Ne ébressz fel holnap.
- Oké.
Louis is bemászott az ágyba, éppen, amikor hangokat hallott a földszintről, ami azt jelentette, hogy a szülei hazaértek. Mozgolódott, hogy szemben legyen Harryvel, aki a hátán feküdt, kezei a hasán pihentek. Louis össze akart bújni vele; így meg is tette.
Csendesen közelebb csúszott, amíg a hasa Harry oldalához nem ért, majd orrát Harry nyakához fúrta. Harry nem nyitotta ki szemeit, de kinyújtotta a jobb karját, hogy Louis a mellkasára helyezhesse a fejét. Karját Louis dereka köré fonta, Louis pedig jobb lábát Harry combjaira tette.
- Meleg a tested – szólalt meg Louis, majd kezét Harry szíve fölé helyezte, hogy megtudja, olyan gyorsan vert-e, mint a sajátja. Igen.
Harry nem válaszolt, de Louis tudta, hogy még nem aludt el, mert a légzése még mindig egyenetlen volt.
- Tudod, gondolkoztam. Ha Isten utálja a melegeket, miért tette a férfi G-pontot fel a fenekükbe?
Harry elkezdett nevetni, Louis pedig elmosolyodott, mert imádta, amikor Harry nevetett.
- Ez érdekes. Talán meg kellene kérdezned a papot, amikor legközelebb templomba mész? – felelte Harry, majd ujjait becsúsztatta Louis pólója alá, megsimítva velük a hasát.
- Már templomba sem akarok menni többé.
- Mi? – kérdezte Harry magas hangon, teljesen gúnyolódva Louis-val.
- Rájöttem, hogy unalmas.
- Inkább valahol máshol térdelnél, mi?
- Fogd be – mondta Louis, és lágyan megütötte Harryt a mellkasán.
- Aú.
Csendben maradtak még öt percig, Harry pedig ismét ásított.
- Tényleg örülök, hogy nem haltál meg – suttogta Louis hirtelen, majd szorosabban fogta Harryt. – Nagyon örülök.
Harry válaszként megszorította a csípőjét és ajkait Louis puha hajába temette. Légzése hamarosan kiegyenlítődött, és elaludt. Nem úgy, mint Louis, aki még egy órán át ébren volt.

*

Aznap kilenckor ébredt fel, feje még mindig Harry mellkasán volt, aki még nem ébredt fel. Felült, valóban sikerült nem felébresztenie Harryt. Harryre nézett egy kicsit, ahogy aludt, de nem próbált meg ijesztő lenni. Csak Harry olyan békésen nézett ki, amikor aludt, lágy vonások és szép szempillák mozogtak az arca felett minden levegővételével.
Louis felsóhajtott, aztán kikelt az ágyból a szekrényéhez sétálva, hogy kiválassza a ruháit a napra. Nagyon remélte, hogy a családjának más programja volt aznapra, mert ő Harryvel akarta eltölteni.
Miután kijött a fürdőszobából, felöltözött és fontolóra vette, hogy le kellene-e mennie a földszintre és egyedül hagynia Harryt vagy sem. Úgy döntött, azután megy, hogy a családja már lent volt, így senki nem sétálhat be a szobájába és láthatja meg Harryt.
- Jó reggelt – köszönt mindenkinek az asztalnál, majd leült.
- Milyen volt az estéd?
- Jó volt.
Az apja elkezdett arról beszélni, hogy mit csináltak előző este, a húga pedig folyamatosan félbeszakította őt izgatottan, de Louis-t nem igazán érdekelte őszintén szólva. Vissza akart menni az emeletre.
- Nem megyek ma templomba, ugye? – kérdezte.
- Miért ne jönnél?
- Mert büntetésben vagyok. Ez csak így fair.
- Nem akarsz templomba menni? – kérdezte az anyja megdöbbenve.
- De igen, de megbüntettél, és Isten azt mondja, hazudni bűn.
Ez volt a legostobább dolog, amit Louis valaha is kimondott az életében, de úgy tűnt, az anyja bevette, köszönhetően sóhajtásának.
A reggeli hátralévő része gyorsan eltelt, Louis pedig örült, hogy visszaszaladhat az emeletre, mert őszintén kezdte valamennyire megvetni sznob családját.
Dél volt és az iPad-jával foglalta el magát a kanapén, amikor Harry felébredt. Louis figyelte, ahogy nyújtózkodott és nyögött, ropogtak a csontjai.
- Jól aludtál? – kérdezte Louis, amikor Harry felült és megdörzsölte a szemeit. Harry egy elégedett mosolyt küldött felé.
- Életem legjobb alvása volt.
- Akkor hatott a tabletta.
- Igen. Köszi.
- Semmiség.
Harry hátra hajolt a hátával, hogy kiropogtassa a gerincét, mielőtt kiszállt az ágyból és a fürdőszobába ment.
- Éhes vagy? – kérdezte tőle Louis, amikor Harry leült az ágyra, hogy felhúzza a zokniját.
- Nem igazán. A szüleid hol vannak?
- Templomban – válaszolta Louis, mire Harry a homlokát ráncolta.
- Te nem mentél?
Louis megrázta a fejét, majd felállt a kanapéról, odasétálva.
- De akkor is térdelni fogok.
Harry szemei kitágultak és elvigyorodott, széttárva a lábait Louis-nak, hogy közéjük térdeljen.
- Megrontottalak téged, hercegnő – felelte, kezeit végighúzta Louis haján.
- Mhm.
Louis levette Harry alsónadrágját, aztán megmarkolta a farka tövét, addig pumpálva, amíg rendesen kemény lett. Körbe ölelte ajkaival, mielőtt teljesen a szájába vette. Harry fel-le irányította a fejét, kétszer öklendeztetve őt, majd elég hamar elélvezett Louis torkában. Megpuszilta Louis arcát, amikor Louis felállt a padlóról.
- Ki korán kel, aranyat lel – mondta Louis, mire Harry felhorkant.
- Dél van.
- Nem számít.
Aztán Louis lement a földszintre, hogy felvigyen Harrynek egy croissant-t egy csésze teával, és tudta, hogy Harry túl büszke volt ahhoz, hogy bevallja, a tea valóban jó volt.
A szülei egy órával később értek haza, Harry pedig még mindig ott volt, egy álmáról mesélt Louis-nak, aki nem is zavartatta magát azzal, hogy köszöntse a szüleit.
Tetszett neki a tény, hogy Harry a szülei orra előtt volt és fogalmuk sem volt róla. Annyira sejtelmük sem volt a tényről, miszerint egy fiú volt az ágyában, egy fiú, akibe Louis szerelmes volt.
Majdnem megfulladt ezen a gondolaton, mire Harry abbahagyta a beszédet, furcsán nézve rá.
- Mi a baj?
- Semmi.
Csak szerelmes vagyok beléd.

14. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt van az újabb fejezet, ami cuki és szomorú is egyben, kíváncsi vagyok, hogy ti mit fogtok gondolni.

A közepe felé négyzetes zárójelbe írtam egy kis megjegyzést, hogy érthetőbb legyen a poén. És aztán pár oldallal később szintén ugyanígy tettem, bár a Subway szerintem sokaknak ismerős, de biztos, ami biztos odaírtam inkább.

Egy hét múlva találkozunk a szokásos módon 😊
Ó, és 3000 kattintás, szuperek vagytok! 💖

Kellemes olvasást! 😘

14. fejezet

Harry a füvön ült közvetlenül a víz mellett, cigizett, amikor Louis megközelítette őt. Fázott, de soha nem vallotta volna be vagy ment volna vissza. Azt akarta, hogy Harry tartsa őt melegen. Louis leült mellé, és semmit sem mondott néhány percig, csak előre bámul a sötét vízre.
- Fázol – szólalt meg Harry, mire Louis ránézett.
- Csak egy kicsit.
- Fogd meg ezt.
Louis elvette a felajánlott cigarettát, majd figyelte Harryt, ahogy levette a farmerkabátját, mielőtt nekiadta.
- Vedd ezt el.
- Uh… biztos vagy benne?
- Igen.
Harry visszavette a cigarettát, miközben Louis magára vette a kabátot és begombolta teljesen a nyakáig. Térdeit a mellkasához ölelte, és Harryre bámult, miközben cigizett.
- Szóval érzel bármi különbséget most, hogy húsz lettél? – próbált meg beszélgetést kezdeményezni.
- Ugyanaz a szarság, csak más a kor.
- Én csak… miért gondolod úgy, hogy a születésnapod nem fontos? Boldognak kellene lenned.
- Boldognak, hogy húsz évvel ezelőtt egy bántalmazó otthonba születtem két szülővel, akik le se szartak? Tudni akarod, miért nem igazán érdekelnek a szülinapok?
Louis bizonytalanul bólintott.
- Régen szerettem a szülinapokat, amikor kicsi voltam. Anya csinált nekem tortát, aztán egy még nagyobbat kívántam a következő évre. De amikor tíz éves lettem, anya nem volt otthon, így gondoltam, megünneplem apával. Lementem a földszintre, nyilvánvalóan izgatottan, hogy tíz lettem és egy évtizedet megcsináltam. Mondtam apának, hogy szülinapom van, és hogy tíz éves lettem, természetesen izgatott voltam emiatt. Még mindig emlékszem a közönyös kifejezésre az arcán, amikor vállat vont és azt mondta: „és akkor mi van?”. Ez hülyeség… de eszembe jut az a tekintet minden egyes szülinapomon.
Megállt egy pillanatra, mielőtt folytatta.
- Aztán a tizenegyedik születésnapomat mindketten elfelejtették, a tizenkettediken meg apám azt mondta, hogy nem is terveztek engem, csak a nővéremet akarták és én véletlenül lettem. Viccelt, de ez megragadt a fejemben. Ezután sosem ünnepelték meg a szülinapomat, soha nem vettek nekem tortát, és azzal sem zavartatták magukat, hogy boldog szülinapot kívánjanak. Szóval ja, nem hiszem, hogy ez nagy dolog.
Louis szíve fájt. Szó szerint fáj attól, hogy csak mennyire meg akarta ölelni Harryt, simogatni a haját, és elmondani neki, ő boldog, hogy megszületett.
- Tudod, hogy van egy ház tele emberekkel, akik idejöttek, hogy megünnepeljék a szülinapodat, igaz? – kérdezte végül Louis, mire Harry megrázta a fejét.
- Az ingyen piáért vannak itt. Az emberek csak akkor törődnek, ha kapnak belőle valamit.
- Ez n…
- Vegyük például az anyámat, leszar engem, mert nincs semmi, amit nyerhet belőle. Ha lenne munkám, kinyalná a seggem. Senki nem törődik csak azért, mert törődnek.
- Én törődöm – felelte Louis, mire Harry odafordult, hogy a szemeibe nézzen.
- Még mindig pórbállak kiismerni téged. Tetteted, hogy törődsz, mert nem akarod, hogy elmondjam az embereknek, hogy meleg vagy – válaszolta Harry, majd beleszívott a cigarettájába. Louis figyelmen kívül hagyta a megjegyzését.
- Miért számítasz mindig a legrosszabbra az emberekben?
- Te miért nem?
- Mert szeretem azt hinni, hogy az emberek kedvesek.
- Senki sem kedves csak azért mert.
- Te igen.
- Mióta? – kérdezte Harry szarkasztikusan.
- Láttam, hogy pénzt adtál annak a kisfiúnak néhány nappal ezelőtt.
- Mert tudom, milyen, amikor semmid sincs. Azoknak, akiknek kevesebbje van, általában többet adnak.
- Te igazából jó vagy, de nem szereted, ha az emberek ezt gondolják.
- Pszichológusnak kellene menned, őszintén.
- És aztán szarkazmust használsz, hogy elrejtsd az érzéseidet – tette hozzá Louis.
Harry mozgolódott egy kicsit előrefelé és távolabb Louis-tól, hogy a tóba dobhassa a csikket.
- Már megtanultam irányítani az értéseimet – felelte Harry a tenyereire támaszkodva.
- Ez hülyeség.
- Mert ha ténylegesen kifejezed őket, végül meg fognak bántani.
- A szüleid sosem mondták neked, hogy szeretnek? Vagy bárki, ami azt illeti? – kérdezte Louis, Harry tarkójára bámulva.
- Ó, az apám biztosan, miközben a szart is kiverte belőlem, anya meg miközben a szomszédban dugott.
Louis szája elnyílt, és érezte a szívét összeszűkülni a mellkasában. Eszébe jutottak a pontos szavak, amiket Harrynek mondott azon az estén, amikor az ágyában voltak:
„Csak azt vártam, hogy érdekesebb lesz a történet egy kicsit. Például bántalmaztak gyerekként, vagy az anyukádnak volt egy afférja, ami rosszul végződött, vagy valami.”
Olyan rosszul érezte magát, fel akart robbanni.
- Sajnálom. Annyira sajnálom – felelte Louis és megrázta a fejét.
- Te nem…
Louis feltérdelt, majd karjaival körülölelte Harry nyakát, arcát az övéhez nyomva. Az sem érdekelte, hogy valószínűleg összepiszkolta a nadrágját.
- Nem kell sajnálnod engem, Louis – felelte Harry, titokban elárasztva érezte magát Louis cselekedeteitől.
- Nem sajnállak, csak szomorú vagyok, hogy mindez megtörtént veled. Nem ezt érdemled. Senki sem érdemli ezt.
Harry hátra hajolt Louis ölelésében, majd felsóhajtott.
- Nem vagy álmos? – kérdezte Louis ásítva.
- Nem. Te?
- Egy kicsit.
- Visszamehetsz, tudod.
- Inkább veled maradok – válaszolta Louis, aztán elengedte Harryt, leülve mellé. – Alhatok a fejemmel az öledben? – kérdezte.
Harry vállat vont, majd ismét hátradőlt a tenyereire, hogy Louis összegömbölyödhessen és letegye fejét az ölébe.

*

Louis két órával később nyitotta ki a szemeit, éppen amikor felkelt a Nap. Felnézett Harryre, aki még mindig ébren volt, szemei olyan pirosak voltak, mintha napok óta nem aludt volna. Fáradtnak nézett ki és kimerültnek.
- Horkoltam? – kérdezte Louis, amint egyenesen felült és kiropogtatta a hátát.
Harry megrázta a fejét, majd felnézett az égre egy pillanatra.
- Mindig is meg akartam nézni a napfelkeltét – mondta neki Louis, aztán elővette a telefonját, hogy csináljon egy képet.
Rossz ízt érzett a szájában, így átkutatta a kabátjának zsebeit valami rágóért. Tudta, hogy Harrynél biztosan van, mert mindig rágott valamit. Talált egy kis csomagot, amiből mindketten elvettek egyet, mielőtt egy hosszú, kellemes csend telepedett rájuk. Észrevette, hogy Harry visszavette a karkötőit.
- Boldog szülinapot.
- Ezt már mondtad korábban.
- Csak azt akarom, hogy tudd, um… én örülök, hogy megszülettél.
Harry elfordult, hogy ránézzen, mire Louis elmosolyodott, felhúzva szemöldökét. Harry odahajolt, hogy összenyomja ajkaikat, mielőtt megszívta az alsó ajkát és óvatosan megharapta azt.
- Vissza kellene mennünk, mielőtt valaki felébred – javasolta Louis, Harry pedig bólintott, felállt és leporolta a piszkot a farmeréről.
- Van egy kis piszok a farmered hátsó részén.
- Szedd le – mondta Louis, de aztán rájött, hogy ez valószínűleg csak kifogás volt Harrynek, hogy többször is megérintse a seggét.
Nyolc óra volt, amikor visszamentek a házba, az emberek pedig még mindig aludtak. Louis tudta, hogy délre ki kell takarítaniuk a házat, így megkérte Harryt, hogy ébresszen fel mindenkit, amíg ő feltakarít.
Így fél tizenkettőre már majdnem mindenki elment. Úgy tűnt, az emberek jól szórakoztak, mert ténylegesen megköszönték Louis-nak a vendéglátást, és még egyszer boldog szülinapot kívántak Harrynek.
Gyorsan lezuhanyozott, hogy lemossa a füst szagát magáról, mielőtt bezárta a házat.
- Átmehetek ebédre? – kérdezte Eleanor, mire Louis ránézett, miközben kinyitotta a kocsiját. Egy gyors pillantást vetett Harry irányába, aki éppen beszállt az autóba Zaynnel.
- Um… nem mész ma templomba?
- Te sem mész.
- Ó… oké akkor. Ehe… ehetünk valamit a Ramsay’s-ben, ha akarsz? – javasolta Louis, mire Eleanor izgatottan bólintott.
Egy órával később a sarokban lévő asztalnál ültek, az étel már előttük volt.
- Szóval kinek az ötlete volt, hogy legyen ilyen bulija Harrynek? – kérdezte Eleanor, miközben felvágta a csirkéjét.
- Um, Barbaráé. Én csak felajánlottam a házat. Miért?
- Csak kíváncsi voltam. Nem nagyon gondoltam, hogy ilyen közel állsz hozzá.
Louis a homlokát ráncolta.
- Nem állok közel hozzá. Niallnek kellett egy hely, ahol meg lehet tartani a bulit, én meg felajánlottam. Nem nagy ügy.
- Én nem bánom – felelte Eleanor védekezően. – Harry kedves valamennyire.
- Kedves? – kérdezte összezavarodottan Louis.
- És jól néz ki.
Louis élesen beszívta a levegőt, majd néhány főtt zöldséget tömött a szájába, hogy semmit se kelljen mondania.
- És nem igazán láttam Liamet tegnap este. Ott volt, igaz?
- Um… igen. Nem annyira érezte jól magát.
- Szerintem Zayn kedveli őt.
Oké, Eleanornak abba kellett hagynia, ha nem akarta, hogy Louis megfulladjon az ételében és meghaljon egy étteremben.
- Miért gondolod ezt?
- Mert folyamatosan piszkálta őt! Szerintem Liam ezért rejtőzött el egy szobában, hogy ne kelljen szembenéznie Zaynnel. És amikor Zayn eltűnt, el akartam mondani Liamnek, hogy előjöhet, de nem találtam őt!
Louis megpróbált elnyomni egy mosolyt, mert Eleanornak annyira hihetetlenül fogalma sem volt arról, miért tűntek el mindketten, és még egy szójátékot is összehozott [előjöhet: come out -> bejelenteni, hogy meleg].
- Nem… nem gondolod, hogy ez gusztustalan? Vagy mondjuk, egyáltalán nem ellenzed a tényt, hogy Zayn… meleg? – kérdezte Louis félve a választól.
- Nos… határozottan úgy gondolom, hogy rossz döntést hozott, de amíg nem csókol meg előttem egy fiút, én nem fogom zavarni őt.
Ez nem választás, gondolta Louis.
- Tudod, hogy Harry is meleg?
- Biszexuális, csak össze van zavarodva.
Louis rá akart kiabálni, mert az, hogy valaki meleg, NEM egy rohadt választás kérdése, és Harry NEM volt összezavarodva. Te jó ég, utálta a világnézetét most. Olyan lassú észjárású volt és hülye, Louis fel akart robbanni.
És attól a gondolattól, hogy talán olyan valakivel kell leélnie az életét, aki az embereket a szexualitásuk alapján különbözteti meg, hányni akart.
Ha belegondolt, néhány hónappal ezelőtt ő is ugyanezt a választ mondta volna, mint El. Hogy a homoszexualitás bűn, és hogy az emberek, akiknek kevesebb pénze van, mint neki, jelentéktelenek, de valami megváltoztatta őt.
És tudta, hogy az a „valami” igazából Harry volt. Harry, az összes tetoválásával, a vágásokkal a csuklóján és az elbaszott életével. Megijesztette őt, hogy egy ember, Harry az összes ember közül, ennyire befolyásolta őt ilyen rövid idő alatt.
- Nem nagyon van kedvem desszerthez őszintén szólva. Haza tudnál vinni? – kérdezte Eleanor, amint befejezték az ételüket.
- Persze – válaszolta Louis, bár valamennyire még mindig éhes volt.
Louis elvitte őt a házához, ahol Eleanor megköszönte neki a bulit és az ebédet, mielőtt megpuszilta az ajkait és kiszállt az autóból.
Louis kocsikázott egy kicsit, és valahogy (véletlen volt, tényleg, az volt), Harry háza előtt kötött ki. Meglátott egy kis Opel Astrát a járdán parkolni a ház előtt, feltételezte róla, hogy Harry anyjáé volt. Leparkolta a Lamborghinit mögötte, majd elővette a telefonját, hogy írjon Harrynek.
De nem volt ideje ezt megtenni, mert valaki kopogott az ablakán, megijesztve őt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Harryt látta meg őt nézni egy összezavarodott arckifejezéssel.
- Mit keresel itt? – kérdezte Harry, amint Louis letekerte az ablakot.
- Um… eljöttem… lehetne, hogy mondjuk. Nem tudom. Nem akarok hazamenni most.
- Be akarsz jönni?
- Honnan tudtad, hogy elmentem otthonról?
- Három háztömbnyire meghallottam a kocsidat – felelte Harry, Louis meg egy kicsit csalódott volt, hogy Harry nem csinált belőle szexuális célzást.
Louis lekapcsolta a motort, mielőtt kivette a kulcsot a gyújtásból és kiszállt az autóból.
- Anyukád itthon van? – kérdezte, ahogy Harry kinyitotta az ajtót, de megkapta a válaszát, amikor meglátta őt a kis két fős konyhaasztalnál egy sörösüveggel a kezében és valamilyen papírokkal a másikban.
Harry anyja felnézett rájuk, nem is tűnt meglepettnek, hogy Harry hazahozott valakit. Louis-nak két nappal előbb meg kellett kérdeznie az anyját, hogy átmehet-e hozzá valaki.
- Jó napot, Mrs. Styles – szólalt meg Louis, mire a nő megrázta a fejét.
- Ms. Cox.
Louis bólintott és bocsánatot kért, mielőtt Harry felsóhajtott és a lépcső felé sétált.
- Nem bánja, hogy hazahoztál valakit megkérdezés nélkül?
- Ahhoz, hogy bánja, először nem kéne leszarnia – válaszolta Harry, Louis pedig figyelte őt, ahogy leült az asztalához.
Louis összeráncolta az orrát, mert Harry szobájában túlzott füstszag és kölni illat volt.
- Cigiztél? – kérdezte, mire Harry a megtöltött hamutartóra mutatott az asztalán.
- És kivertem. Igazából az előbb fejeztem be.
- Kiverted – jelentette ki Louis hitetlenül, majd az ablakhoz ment, hogy kinyissa azt és egy kis friss levegőt engedjen be a szobába.
- Mhm – erősítette meg Harry.
- Csak így? Anyukád a földszinten van! És be sem kapcsoltad a laptopodat.
- Rád gondoltam – felelte Harry hanyagul, aztán kihalászott egy újabb cigarettát a dobozából.
- Rám? M… mit csinálva? – dadogta Louis, szemei kitágultak.
- Rád hajoltam és hátulról magamévá tettelek.
- Ó.
Harry a gyújtóját kereste, de Louis-nak más tervei voltak most, hogy Harry miatt a szexre gondolt. Őszintén fogalma sem volt, hogy mi ütött belé, de egyszerűen felemelte a jobb lábát, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el Harryn a széken. Harry meglepetten nézett rá, de nem tiltakozott; úgy döntött, megfogja Louis csípőjét helyette. Ajkaik félúton találkoztak, Louis pedig kezei közé vette Harry arcát, hogy elmélyítse a csókot.
Néhány perccel később Harry elkezdett türelmetlenné válni, majd egyik kezével belenyúlt Louis farmerjébe, ahol máris keménynek találta őt.
- Lehetne, hogy… az ágyhoz? – lehelte Louis, amikor Harry rámarkolt a farkára az alsónadrágján keresztül.
- Mit akarsz, mit csináljak veled? – kérdezte tőle Harry, miközben végig csókolta a nyakát.
- Az… a nyelveddel, kérlek.
Harry megnyalta az ajkait, majd lovaglóülésben helyezkedett el Louis csípőjén, hogy levehesse a fekete pólót. Normális esetben Louis tett volna egy megjegyzést, amikor Harry hanyagul ledobta az ingét a padlóra, de most csak azt akarta, hogy Harry szája rajta legyen.
- Anyukád nem fog besétálni? – kérdezte lélegzet-visszafojtva, miközben Harry tovább haladt lefelé a testén, hogy a nadrágját is levegye.
- Nem.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
Harry lehúzta a cipzárt a farmerén, majd levette, hagyva, hogy a padlóra essen Louis inge mellé.
- Te is vedd le a ruhádat – gyakorlatilag utasította Louis, Harry pedig úgy tett, ahogy kérte. Miután alsónadrágig vetkőzött, Louis bokszerét is levette, engedve, hogy piros, duzzadt farka előtörjön.
- Feküdj a hasadra és ne nyúlj magadhoz – szólalt meg Harry, mire Louis gyorsan megfordult Harry felszólítására, nyöszörgött, amikor farka beszorult a saját hasa és az ágynemű közé.
Harry megnyalta az ajkait, aztán széttárta Louis farpofáit, felfedve szűk, rózsaszín bejáratát, éppen ahogy legutoljára látta. Végighúzta egyik ujját a szélén, ugratva Louis-t egy kicsit. Harry teljességgel imádta, ahogy Louis türelmetlenül mozgolódott az ágyneműn, megpróbálva létrehozni valamiféle súrlódást.
- Kérlek, Harry.
Harry nyelt egyet a kérésen, majd lehajolt, hogy egy hosszú csíkot nyaljon Louis golyóitól felfelé, aztán megismételte a cselekedetet még háromszor. Körözött Louis bejáratnának szélén néhányszor, mielőtt ténylegesen bedugta a nyelvét, át az izmok gyűrűjén, amitől Louis hangosan felnyögött és megmarkolta az ágyneműt.
- Tedd be az ujjaidat – lehelte Louis, mire Harry felnézett rá, azt látva, hogy Louis csillogó szemekkel és elszánt kifejezéssel az arcán néz vissza rá. – Kettőt.
- Oké. Baszki. Oké – felelte Harry elárasztva, aztán átnyúlt Louis-n, hogy elővegyen egy üveg síkosítót az egyik párna alól.
- Komolyan? – kérdezte Louis hitetlenkedve.
- De hasznos, nemde?
Louis megrázta a fejét és mondani akart valamit, de érezte Harry középső ujját lökdösni a bejáratát, aztán végre belé hatolt. Megpróbált súrlódást létrehozni azzal, hogy az ágyneműhöz dörgölőzött és Harry ujjára hátrált.
- Még egyet, kérlek.
- Louis…
- Csináld. Olyan jó érzés, kérlek.
- Baszki, imádom, amikor könyörögsz nekem – motyogta Harry mély hangon, miközben megpróbálta benyomni a mutatóujját is. Harry nem tudta elhinni, milyen csodálatos érzés volt, hogy az ujjai Louis szűk bejáratában voltak, és nem tehetett róla, de elképzelte, milyen érzés lesz a farkának egy nap.
- Harry – nyöszörögte Louis az ágyneműbe, olyan keményen megragadva, hogy az ujjpercei fehérré váltak.
- Közel vagy, bébi, el fogsz élvezni nekem? – kérdezte Harry, majd szabad kezével a nadrágjába nyúlt, hogy gyorsan kiverje magának is.
- Igen, igen, igen – nyögte Louis, és hátra dőlt Harry ujjaira. – Pont ott, kérlek.
Harry ollózott az ujjaival, hogy ingerelhesse a prosztatáját, amitől Louis egy kis kiáltással elélvezett az ágyneműre. Harry is elélvezett utána a kezében, majd szüksége volt néhány másodpercre, hogy összeszedje magát. Felkelt az ágyról, aztán a fürdőbe ment, hogy gyorsan megmossa a kezeit. Amikor visszatért, Louis a hátára fordult elpirulva, mert rendetlenséget csinált Harry ágyneműjén.
- Bocsi a… az ágyneműért – felelte bűnbánóan lenézve.
- Semmi gond, van tiszta. Kelj fel, hogy kicserélhessem.
Louis felkelt az ágyról és felöltözött, miközben Harry kicserélte az ágyneműt.
- Szóval, um… mennem kellene most már?
- Akkor ez nagyjából egy booty call volt? – kérdezte Harry, miközben felvette a farmerét.
- Uh… um.
- Megyek, veszek egy Subway-t, akarsz jönni?
- Hogy mit csinálsz? Hogy veszel meg egy metrót [subway: metró, Subway: szendvicses gyorsétterem hálózat]? Minek? Van egyáltalán pénzed egy metróra?
Harry felnevetett, és a szemeit forgatta.
- Ez egy szendvicsbár, amit Subway-nek hívnak. Szendvicsekkel.
- Ez olyan… pizza dolog? Vagy hamburger?
- Pont olyan jó ízű.
- Oké. Uh, azt hiszem? Messze van innen?
- Két háztömbnyire.
- Oké. Menjünk.
Így miután újra kezet mostak és Louis kivette a pénztárcáját a kocsijából, elindultak ahhoz a Subway üzlethez.
Louis szerette, amikor Harry új dolgokat mutatott meg neki, mint a kaja és a boltok, mert azok olcsók voltak és valóban finomak. Meglepetésére a hely ténylegesen tele volt és sok ember várt a sorban.
- Szóval ez valamiféle „csináld magad” dolog?
- Persze, vagy kiválaszthatsz dolgokat, amik már a menün vannak.
- Te mit veszel általában?
- A baconöset.
- Az jó?
- Nos, mivel mindig azt veszem – felelte Harry szarkasztikusan.
- Nem, úgy értem, gondolod, hogy tetszeni fog nekem?
- Nem hiszem, hogy van bármi is ebben az üzletben, ami elérné a te elvárásaidnak a szintjét az ételeket tekintve, hercegnő. De kipróbálhatod.
- Rendben – motyogta Louis, titokban mosolyogva magának Harry becenevén. Becenév ez egyáltalán?
- Szóval tizenöt centiset kérsz vagy egy lábnyit?
- Egy mit? – kérdezte Louis összezavarodva, azt gondolva, hogy Harry talán megpróbál szexuálisan viccelődni nyilvános helyen.
- Vehetsz egy lábnyi hosszúságú szendvicset vagy tizenöt centiset.
- Egy lábnyit… mint harminc centimétereset?
- Igen.
- Te azt veszel?
- Nos, én igazából a tizenöt centiset veszem, mert akkor nem lesz elég pénzem innivalóra.
Most Louis-n volt a sor, hogy a szemét forgassa.
- Kifizethetem helyetted, ne játszd itt az áldozatot.
- Nem akarom, hogy úgy tűnjön, kihasznállak.
- Nem használsz ki, ne már. Válassz, amit akarsz, kifizetem.
- Louis…
- Harold. A seggemből is pénz jön ki, és tudod, milyen nagy a seggem.
Harry felnevetett, mármint, őszintén nevetett, szemei fényesek, mosolya ragyogott Louis-ra, Louis pedig tudta akkor és ott, hogy többször akarja megnevettetni Harryt.
Így amikor ők következtek, Harry két lábnyi hosszúságú baconös szendvicset rendelt két kólával és két muffinnal.
- Szándékosan megpróbálsz felhizlalni – felelte Louis, amikor leültek egy boxba.
- Rajtakaptál.
Louis pedig élvezte ezt, sok kaját enni anélkül, hogy amiatt aggódna, valaki rámutat arra, hogy utána valamiféle gyakorlatot kell csinálnia, és élvezte a viccelődést Harryvel.
- Szóval, um… izé, te szexeltél már? – kérdezte Louis.
Harry felhorkant, majdnem megfulladva a szendvicsében.
- Mit gondolsz?
- Nem, úgy értem… egy fiúval. Úgy értem… tudod, amikor te voltál a, um, amikor a másik srác volt az, aki dolgozott.
- Szóval azt kérdezed, hogy voltam-e már alul?
Louis bólintott, elpirulva, miközben beleharapott a szendvicsébe.
- Egyszer. Amikor tizenhat éves voltam, és az első fiú volt, akivel valaha is szexeltem. Borzalmas volt, így amikor másodszor csináltam fiúval, én voltam az, aki megdugta őt. Csak nem vagyok képes arra, hogy dolgok legyenek a seggemben. Néhány ember mindkettőt tudja, én nem. De mi ez a hirtelen érdeklődés?
- Csak kérdeztem – vont vállat Louis.
- Akkor oké – mosolyodott el Harry, majd ismét egy nagyot harapott a szendvicsébe.
- És hogyan reagáltak a szüleid, amikor um, elmondtad nekik? Hogy meleg vagy, úgy értem.
- Soha nem mondtam el nekik. Vagyis, nagyjából megtettem, amikor rajtakaptak azon, hogy a tesi tanáromat dugom a kanapén.
- Mi? – maradt tátva Louis szája. – Mit szóltak?
Louis annyira kíváncsi volt mindenre Harryvel kapcsolatban; őrület volt.
- Nos, az apám megütötte a srácot, anyám meg jelentette az iskolának, így a tanárt kirúgták. De nem nagyon reagáltak arra, hogy meleg vagyok. Biszexuális, igazából, mert akkor is rajtakaptak, amikor egy lány lovagolt a farkamon.
- Szóval a romantikus preferenciád is biromantikus? – kérdezte Louis, megpróbálva közömbösnek tűnni Harry szóhasználatán.
- A romantikus preferenciám az aromantikus – válaszolta Harry, mire Louis a homlokát ráncolta.
- Mi?
- Azt jelenti, hogy senkihez sem vonzódom romantikusan.
- De te nem… hogy lehet, ha te szexuálisan…
- Mert nem látom magamat úgy, hogy barátom vagy barátnőm van. Nem hiszem, hogy rendesen bánnék velük.
Louis úgy döntött, nem fűz hozzá ehhez semmit, főleg azért, mert fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon.
Öt perccel később befejezték a szendvicseiket, Harry pedig még mindig nem szólt egy szót sem. Louis kezdte úgy érezni, mintha mondania vagy tennie kellene valamit.
- Szóval, ha az anyukádnak van autója, miért mindig Zayn visz el téged kocsival?
Harry meglepődve nézett rá, Louis meg elgondolkodott azon, hogy az előbb egy nagyon goromba kérdés tett-e fel. De védelmére szóljon, Harry mindig nem helyénvaló kérdéseket tett fel, és Louis csak beszélgetést akart kezdeményezni.
- Mert nincs jogosítványom.
- De azt mondtad nekem, hogy van.
- Igen, motorra.
- Motorra? – kérdezte Louis meglepetten.
- Tizennyolc voltam, az anyám meg megígérte, hogy megkapom a szülinapomra, de csak annyit csinált, hogy lehányta a pólómat, mert túl részeg volt.
- Ó. Szóval nem akarsz autót? Vagy…
- Úgy nézek ki, mint valaki, akinek van lehetősége megvenni egy autót? Még egy rohadt taxizást sem engedhetek meg magamnak.
- Nos, nem, de félretehetsz egyre. És miért ígérte meg szülinapodra anyukád, ha nem volt pénze?
- Akkoriban rendes állása volt anyának, az apámnak is. Anya akkor ígérte meg, amikor tizenhárom éves voltam, azt gondolva, hogy elfelejtem. Így amikor a dolgok nagyon rosszul álltak anyagilag, a járadékomat használta, hogy kifizesse a számlákat, nekem meg nem volt munkám. De köszi, ez nagyszerű ötlet – válaszolta Harry szarkasztikusan.
- Hé, nem kell gorombának lenned – motyogta Louis, aztán megálltak, mert megérkeztek Harry háza elé.
- Szóval haza mész vagy…? – kérdezte Harry, miközben kinyitotta az ajtót.
- Um… azt hiszem… nos, nem igazán akarok hazamenni most.
- Miért nem?
- Mert szeretek időt tölteni veled.
- Szeretsz időt tölteni velem? Egy alacsonyabb osztályú paraszttal?
- Ne viselkedj úgy, mintha valami gazdag sznob lennék, Harry.
Harry a szemeit forgatta, majd Louis követte őt bentre, tudva, hogy ez csak Harry védekező mechanizmusa volt, hogy így beszélt. Nem szerette kimutatni, hogy van egy lágy oldala is, mert félt attól, hogy az emberek gyengének tartják őt.
Az anyja nem volt otthon, Louis pedig nem kérdezett róla, mert látta, hogy Harryt nem érdekli. Amint beléptek Harry szobájába, az idősebb fiú levette a cipőjét és az ágyra dőlt.
- Fáradt vagyok – felelte. – Kimehetsz, amikor akarsz, de én szundítok egyet.
Louis nem válaszolt, Harry hátát bámulta néhány percig, elgondolkozva azon, milyen lenne, ha a szülei nem törődnének vele. Nem tudta (és nem is igazán akarta) elképzelni.
Annyira sajnálta (nem a szánalom féle sajnálat volt) Harryt, és semmit sem akart tenni, csak körülölelni a karjaival és olyan szorosan fogni őt, hogy az összes darabja újra összeálljon. Így nem igazán gondolta át, amikor hirtelen levette a cipőjét és bebújt az ágyba Harry mögé. Érezte, hogy Harry megfeszül a mellkasánál, miközben Louis a derekára tette a bal karját, a másikat pedig a saját feje alá.
Louis meglepetésére Harry nem lökte őt el; valójában hátra dőlt Louis érintésébe és ellazult a karjaiban.
Sokkal másabb érzés volt Harryvel kiskifli-nagykifli pozícióban lenni, mint Eleanorral, valószínűleg azért, mert Harry nagyobb volt és jobb illata volt és… Louis-nak nem voltak pillangók a hasában, amikor Eleanorral feküdtek így.
Végül Louis elaludt, légzése szinkronba került Harryével.

*

Amikor felébredt, koromsötét volt odakint, Harry pedig már nem volt a karjaiban. Elkezdett pánikolni, aztán azonnal felállt, Harryt szólítva. A földszintről kapott választ, így gyorsan felvette a cipőjét és sikerült kisétálnia a szobából.
Louis a földszinten találta meg Harryt, a falnak támaszkodott a nyitott ablaknál, cigizett. A csuklójára pillantott, amiből rájött, hogy elfelejtette magával vinni a Rolex óráját tegnap.
- Fél tíz van.
- Ó, baszki! – kiáltott fel Louis. – Otthon kellene lennem már… hét órája!
Harry felnevetett, majd az elszívott cigarettáját kidobta az ablakon.
- Megyek most már.
- Oké.
Harry kikísérte őt az ajtóhoz.
- Nos, um, boldog szülinapot ismét – felelte Louis kínosan, aztán megfordult, hogy az autójához sétáljon. De aztán gyorsan meggondolta magát. Újra megfordulva kezei közé vette Harry arcát és összenyomta ajkaikat.
Louis rögtön utána elhúzódott, arra számítva, hogy ez valamiféle búcsúcsók, de Harrynek más tervei voltak a fejében. Magához húzta Louis-t és nyitott szájjal csókolta meg, azt okozva ezzel, hogy nyelveik összegabalyodjanak egy mocskos, nedves csókban.
- Most… most már tényleg mennem kellene – lehelte Louis Harry ajkainak, amikor néhány perccel később elhúzódtak.
- Azt kellene.
Harry elengedte őt és kezével beletúrt a hajába, Louis-t figyelve, ahogy megfordult és a kocsijához sétált.
Megnézte a telefonját, amit véletlenül az autójában hagyott (olyan furcsa volt, a tény, hogy teljesen megfeledkezett a telefonjáról, amíg Harryvel volt), szíve pedig gyorsabban kezdett el dobogni, amint meglátta a nem fogadott hívásokat és üzeneteket a szüleitől.
Nagy szarban volt.
- HOL VOLTÁL?! – kiabált rá az anyja, amint átlépett az ajtón.
- Um… elmentem vacsorázni Liammel.
- Ez hazugság! Az összes barátodat felhívtam és te nem voltál velük – vitatkozott az anyja, egyik kezét a csípőjére téve.
Baszki.
- Szóval hol voltál? – szólalt meg végül az apja.
- Én nem… Elmentem.
- Hová?
- Tizennyolc vagyok! Jogom van elmenni itthonról! – Louis azon találta magát, hogy felkiált, aztán figyelte szülei arckifejezését megváltozni.
- Oké, egy hétig büntetésben vagy. Egyenesen hazajössz az iskolából, és sehová sem mehetsz el!
- Már ezt csináltam! – kiabálta Louis, majd elviharzott tőlük, felmenve a lépcsőn.
- Rendben! Akkor nem fogod észrevenni a különbséget, ha két hetet adok!
- RENDBEN! – kiabált vissza az anyjának.
Amikor a szobájába ért, ledobta magát az ágyra, úgy érezve, hogy sírni tudna, mert annyira mérges volt a szüleire. Mikor hagyják már abba azt, hogy úgy bánnak vele, mint egy gyerekkel?
Felnyögött, majd a hátára fordult, lehunyva a szemeit és meggyőzve magát, hogy a sírás egy egyszerű veszekedés miatt (az első veszekedés!) a szüleivel gyerekes volt. És ő határozottan nem volt már gyerek.

13. fejezet

Helló! 😊

Már itt is az új fejezet, ami... hát szépen indul, aztán egész érdekes lesz a vége, én legalábbis egyáltalán nem számítottam ilyen történésekre. Kíváncsi vagyok, mi lesz a ti véleményetek.

Azt hiszem, most csak ennyi, a jövő héten a szokásos módon érkezik a következő rész.

Kellemes olvasást! 😘

13. fejezet

 
A következő hét egy szempillantás alatt eltelt; Louis két dolgozatot írt, a szülei pedig elvitték őt egy gálára, így mondani sem kell, az iskola második hete 2015-ben teljesen kaotikus volt Louis-nak.
Szerda volt, és megbeszélte Barbarával, hogy átmegy hozzájuk azon a délutánon, hogy elkezdjék a projektjüket közgazdaságtanból. Ki kellett választaniuk egy sikeres céget és lényegében leírniuk az egész történetét egy PowerPoint prezentációban. Ez könnyű volt, de Louis nagyon szeretett átmenni Barbarához, mert a szülei ritkán voltak otthon és senki sem zavarta őket, még az öccse, Luke sem.
Odasétált Barbarával Niall iskolájához, hogy beszélhessen vele és búcsúcsókot adjon neki. Cuki volt és undorító is ugyanakkor.
Louis felajánlotta, hogy megvárja Barbarát a buszmegállónál, így nem zavarja őket abban, hogy leszívják egymás fejét. Harryt figyelte, aki a falnak támaszkodva cigizett Niallel, amikor valaki meghúzta a blézerét. Egy kisfiú volt az, piszkos ruhában, amik úgy néztek ki, mintha hajléktalan lenne.
- Tudnál adni egy kis pénzt?
- Nem. Menj el – motyogta Louis és elfordult tőle. Utálta a koldusokat.
Figyelte a kisfiút, ahogy átsétált az iskolaudvaron Harryhez, Niallhoz és Barbarához.
Ez jó lesz.
Az álla leesett, amikor meglátta a kisfiú kitartani a kezét Harrynek, és Harry ténylegesen keresgélt a zsebében, mielőtt egy bankjegyet helyezett a kezébe. A kisfiú rámosolygott és megköszönte neki, mielőtt elszaladt egy nagy vigyorral az arcán.
Louis a földre bámult, amíg Barbara felvette őt, kissé szégyellve, hogy goromba volt a fiúval.
Barbara új Porsche Spyder autójával mentek, amit karácsonyra kapott. Az osztályában mindenki kocsit kapott karácsonyra; Liam és Jade mindketten Bugatti Veyront, Perrie pedig egy Maseratit. Louis-nak akkor is az ő Lamborginije tetszett a legjobban, ha őszinte akart lenni, és történetesen tudta, hogy ez volt a legdrágább mindhárom közül.
Amint megérkeztek Barbara házához, a lány megfogott két üveg vizet és két poharat, mielőtt mindketten az emeletre mentek. Félórája csinálták a projektjüket, amikor megszólalt a csengő, egy kicsit megijesztve Louis-t.
- Vársz valakit?
- Niall azt mondta, hogy beugrik, szóval valószínűleg ő lesz az. Volt egy kis dolga, ezért nem jött velünk.
Louis bólintott, aztán Barbarára várt, hogy lemenjen a földszintre és beengedje Niallt. Valóban kedvelte Niallt, mert hangos volt és vidám és tényleg vicces.
- Akkor Tommoval csalsz meg? – kérdezte Niall, amint belépett Barbara szobájába és meglátta Louis-t az asztalnál.
- Ja - felelte Barbara, mire Louis megvédte volna magát, ha nem vette volna észre Niall mosolyát, ami azt jelentette, hogy viccelnek.
- Rendelhetek pizzát? – kérdezte Niall öt perccel később, amikor ledobta magát az ágyra, Barbara pedig bólintott. – Milyet kérsz?
Louis elfordította a fejét, hogy Niallre nézzen, aki most már a hasán feküdt telefonnal a fülén.
- Pepperónisat, kérlek.
Niall Bólintott, aztán megismételte a rendelést a telefonba.
- Gyakran jön át? – kérdezte Louis Barbarától, miközben a laptopján pötyögött.
- Igen – mosolyodott el, Louis pedig meg tudta mondani, hogy Barbara teljesen odavan Niallért. Elgondolkodott, hogy ő valaha is megtalálja-e ezt valakivel, hogy valaha is elmosolyodik-e így valaki nevének az említésére.
- Szóval mit csinál Harry a szülinapjára? – hozta fel a témát Barbara harminc perccel később, amikor befejezték a feladatot, és mindannyian törökülésben ültek Barbara ágyán a három pizzával közöttük.
- Harry szülinapja? Mikor van?
- Most vasárnap.
- Négy nap múlva?
- Igen. Nem tudom, mit fog csinálni, nem igazán gondolja úgy, hogy fontos a szülinapja, de húsz éves lesz, szóval nagy bulit kell csinálnunk neki.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy meglepetés bulit? – javasolta Barbara.
- Az nagyszerű lenne! – kiáltott fel Niall, mire megszólalt Louis.
- Um, a szüleimnek van egy tóháza tíz percre innen. Megtarthatnánk ott a bulit?
- Tényleg? Ez kurvára csodás!
- Be… beszélhetek a szüleimmel.
- Mennyi szoba van ott?
- Um, körülbelül hat hálószoba? Ez egy kétemeletes ház, és van egy mólója jet ski-kel. Szerintem megtarthatjuk ott a bulit.
- Kezdhetjük szombat este és egész vasárnap!
Louis bólintott, büszke volt magára, hogy kitalálta ezt az ötletet. Most már egyetlen dologra volt szüksége, mégpedig a szülei beleegyezésére. Nem igazán volt biztos benne, miért akarta ezt csinálni Harrynek, de úgy érezte, Harry életében nem volt sok kedves dolog, amit megtettek érte.
- Ma este megkérdezem a szüleimet, és írok majd.
- De ne a csoportunkba, Harry nem láthatja meg.
A következő egy órát azzal töltötték, hogy pizzát ettek és pletykáltak az emberekről az iskolájukból, Niall alkalmanként megjegyzett valamit, miközben Barbara játszott a hajával.
Amikor Louis hazaért, gyorsan megcsinálta a házi feladatait, aztán letelepedett az ágyában a laptopjával az ölében. Egy kicsit ideges volt amiatt, hogy megkérdezze a szüleit, de meg akarta tenni.
Vacsoránál kérdezte meg tőlük; miután az apja felbontott egy üveg pezsgőt, hogy megünnepeljék a tényt, miszerint a cége hivatalosan is elérte az évi egy milliárd fontot.
- Hé, um – kezdte el Louis, nem igazán tudva, hogyan tegye fel a kérdést. Mindenki odafordult, hogy ránézzen. – Lehetne, hogy megkapjam a tóházat a hétvégére? Az egyik barátunk az… iskolából um… tizennyolc éves lesz most szombaton, és szeretnénk egy meglepetés bulit csinálni neki.
Louis visszatartotta a lélegzetét, várva a válaszra. Figyelte, ahogy a szülei pillantásokat váltanak egymással, úgy nézve egymásra, mintha telepatikusan kommunikálnának.
- Kinek a születésnapja lesz? – kérdezte az apja, mire Louis pánikba esett.
- Uh… csak egy barátomnak. Nem hiszem, hogy ismered őt. A neve… Harold.
- Harold?
- Igen. Te… ő, igen.
- Nos, nem látom okát, miért ne, amíg senki nem tör el semmit és vasárnap délre visszaérsz. Feltételezem, akkor nem jössz templomba.
- Tényleg? Ó, Istenem! Köszönöm szépen! – kiáltott fel Louis, aztán majdnem felugrott a helyéről, hogy odamenjen megpuszilni az apját az arcán.
Amint visszatért a szobájába, elővette a telefonját, hogy írjon Niallnek.
Louis: NEKEM ADJÁK A TÓHÁZAT A HÉTVÉGÉRE!
Odaírta a címet, majd várt Niall válaszára.
Niall: BASSZA MEG, IGEN, TE VAGY A LEGJOBB, TOMMO!!!!!!!!! ÍROK MINDENKINEK ÉS A TÖBBIT MEGBESZÉLJÜK HOLNAP.
Louis boldogan felsóhajtott, aztán leült a székre az asztalánál. Azt mondani, hogy büszke volt magára, enyhe kifejezés.
Másnap iskola után elmentek Niallel a Tescoba, ahol megvették az alkoholokat és rágcsálnivalókat. Niall nagyon izgatott volt emiatt, mert Louis-nak korlátlan hitelkártyája volt és egy egész sor volt tele alkoholokkal. Végül négyszáz fontért vettek italokat és rágcsálnivalókat, Niall pedig nem is lehetett volna boldogabb.
A terv az volt, hogy Zayn viszi el Harryt a tóházhoz, és mindenki elrejtőzik a hatalmas nappaliban, hogy aztán egy nagy meglepetést kiabáljanak.
Louis izgatott, de ugyanakkor pokoli ideges is volt.

*

Szombat délután volt, Harry pedig Jazmine – vagy Jade? – házában volt, a falnak dőlve, miközben a lány úgy szopta őt le, mintha az élete függött volna tőle.
- Ez tetszik? – kérdezte felnézve rá, mire Harry bólintott, nem létesítve vele szemkontaktust. Könnyebb volt csak elképzelni Louis-t az ő helyében. – El fogsz menni?
A lány a lábaira emelkedett, ahogy kiverte neki továbbra is, majd egy csókot nyomott az ajkaira. Harry ellökte az arcát.
- Nincs csókolózás – azon találta magát, hogy ezt mondja.
- Miért nem?
- Mert ez… túl intim.
A lány grimaszolt, aztán újra letérdelt. Mióta utasítja vissza a szexuális közeledéseket más emberektől? Olyan elbaszott volt, és nem jó értelemben.
Volt egy bejövő hívása Zayntől, amint elhagyta Jazmine (kiderült, hogy ez volt a neve) házát.
- Igen? – fogadta a hívást, és hallotta, hogy Zayn lecsitteg valakit a háttérben.
- Szia, haver, mi a helyzet?
- Nem tudom, te hívtál.
- Ó. Igen. El akarsz menni ma este valahová? Van egy, um, akarsz?
- Hová?
- Még nem tudom, csak azt akarom, hogy elmenjünk.
- Miért? A párod túl elfoglalt?
- Aha.
- Akkor oké. Mikor?
- Felveszlek a házadnál körülbelül két óra múlva, oké? És hozd az úszó cuccodat, egy medencés buliba megyünk.
- Oké.
- Később találkozunk.
- Rendben.
Harry letette, aztán a homlokát ráncolta, mert Zayn idegesnek hangzott, ami azt jelentette, hogy titkolt valamit előle.
Amikor hazaért, felöltözött a sok közül az egyik fekete, szaggatott skinny jeans-ébe, felvett egy fehér pólót, és a fehér Converse cipőjét. Bepakolta az fürdőnadrágját egy kis hátizsákba egy üveg síkosítóval együtt (sosem lehet tudni), egy váltás ruhát, a kis füves tartóját és valami napszemüveget.
Harry írt egy jegyzetet az anyjának, elmondva, hogy holnapig nem lesz otthon, mielőtt elment, aztán kilépett a házból. Zayn már kint volt az anyja Ford autójával, fültől fülig vigyorogva.
- Szóval hová megyünk? – kérdezte Harry, amint Zayn jobbra fordult és elvezetett az utcájától.
- Medencés bulira.
- Elég boldognak tűnsz miatta.
- Az vagyok.
- Akkor a párod is jön?
- Nem, nem jön.
- Szóval ő a párod?
- Igen, az. Néhány nappal ezelőtt hivatalossá tettük.
- Hogyhogy én csak most hallok erről?
- Nem kérdezted.
- Kellett volna?
Zayn megrázta a fejét, majd bekapcsolta a rádiót, ujjaival a kormányt ütögette. Valami történt, ez pedig nem tetszett Harrynek.

*

Zayn öt perccel ezelőtt írt Niallnek, hogy úton vannak, ami azt jelentette, hogy bármelyik percben itt lehetnek.
Mindenki elrejtőzött a sötét nappaliban, készen arra, hogy meglepjék Harryt. Sok ember volt ott Niall iskolájából, így a helyiség szó szerint tele volt. Louis mindenki számára felállított néhány szabályt; nincs lopás, amit eltörnek, kifizetik, semmit nem gyújtanak fel és senki sem használhatja a hálószobáját, a többi szoba a rendelkezésükre állt.
Teljes csend volt, amikor a bejárati ajtó kinyílt.
- Mi a fasz ez, Zayn? – kérdezte Harry, a lépteik pedig hallhatók voltak.
- Um, nos… – kezdte el Zayn, majd felkapcsolta a villanyt.
- MEGLEPETÉS! – kiáltotta mindenki és felugrottak, megijesztve Harryt, aki szóhoz sem jutott.
- Mi… ez nekem szól? – kérdezte, mire Zayn bólintott, megütögetve a hátát.
- Boldog szülinapot, haver.
Harry bólintott, aztán Niall bekapcsolta a zenét, amitől mindenki bulizó módba váltott és végül már nem figyeltek Harryre. A „ruhatárba” ment, hogy levegye a táskáját, mielőtt bemerészkedett a konyhába.
Louis a konyhában volt egy pohár kólát töltve magának, amikor Harry megközelítette őt, karjait keresztbe tette, kíváncsi kifejezés volt az arcán.
- Szóval hadd találjam ki, ez a te nyaraló palotád? – kérdezte Harry a pultnak támaszkodva Louis mellett.
- Igazából ez a tóházam. A nyaralónk Liverpoolban van.
- Persze, hogy ott.
- Hé, tudnál legalább kedves lenni velem, amiért ezt csináltam?
- Valami jutalomra számítasz?
- Akkora egy pöcs vagy.
- Ó, új szó?
Louis figyelmen kívül hagyta őt, majd megfogta a poharát.
- Megköszönöm… később – felelte Harry, aztán egyik kezét Louis derekára helyezte. A fiatalabb fiú elhúzódott érintésétől.
- Ne érj hozzám.
- Miért ne?
- Mert…
- Ó, hát itt vagy, Louis! – kiáltott fel Eleanor, mire Harry elvette a kezét Louis hátáról. – Táncolni akarok – folytatta, amire Louis bólintott, elmondva neki, hogy egy perc múlva megkeresi őt.
- Szóval a barátnőd itt van – jelentette ki Harry, amint Eleanor eltűnt.
- Nos, ő a barátnőm, szóval igen, itt van.
Harry megrázta a fejét, aztán kivett egy feles poharat a szekrényből. Megtöltötte vodkával, és egy húzással ledöntötte.
- Megyek most már – felelte Louis, majd visszatette a poharat a pultra. – Szívesen mindent egyébként.
Harry a hátát figyelte, ahogy elhagyta a konyhát, valamennyire elöntve attól a ténytől, hogy az emberek valóban miatta voltak itt, hogy megünnepeljék a szülinapját. Nos, lehet ez az ingyen alkohol és kaja miatt volt, de ez nem igazán számított. Tetszett neki.
Így miután megivott még egy felest, visszaindult a nappaliba azzal a szándékkal, hogy találjon valakit, akivel táncol. Ha Louis úgy döntött, hogy elhozza a barátnőjét is, akkor joga volt hozzá, hogy keressen valaki mást.
De valamilyen oknál fogva nem volt hozzá kedve, így úgy döntött, leül a kanapéra Niall és Barbara mellé, akik cigiztek és smároltak időről időre.
- Jól szórakozol? – kérdezte Niall, amikor Barbara felkelt, hogy a fürdőbe menjen.
Harry vállat vont a csomó emberre nézve, megpróbálva megkeresni Louis-t. Eleanorral látta őt meg, ténylegesen smároltak. Figyelmen kívül hagyta a féltékenységet, ami hirtelen átfutott rajta. Fogalma sem volt, miért zavarta őt egyáltalán, csak azt tudta, hogy azt akarta, Louis csak őt érintse és csókolja.
- Jól vagy? – ellenőrizte le Niall, amikor látta Harryt a homlokát ráncolni.
- Mi? Igen, jól.
- Találd ki, mit vettem a szülinapodra! – kiáltott Zayn, hogy hallják őt a zenén keresztül is, megközelítve őket két vízipipával a kezében.
- Egy vízipipa? – kérdezte Harry, mire Zayn bólintott Niallhez lökve Harryt, hogy ő is le tudjon ülni a kanapéra.
- Részeg vagy? – tette fel a kérdést Barbara, Niall ölében ülve.
- Csak egy kicsit – mosolyodott el Zayn, aztán keresett valamit a zsebeiben.
- Hol van a párod?
- Nem érdekel. Megpróbáltam megcsókolni, ő meg ellökött, bassza meg.
- Mi?
- Az az Eleanor csaj itt van, és Liam nem akarja, hogy bárki is megtudja. Nem lehetne, hogy a csaj elájul vagy valami?
Harry egyetértett vele. Bár tudta, hogy minden joga megvan hozzá, hogy itt legyen, mert gyakorlatilag Louis felesége volt, akkor is azt kívánta, hogy bárcsak ne jött volna el a bulira.
Éppen bele akart szívni a vízipipába, amit Zayn felállított, de megállt, amikor Eleanor kihúzza Louis-t a helyiségből.
Az emeletre mennek.
Annak a gondolata, hogy Eleanor meglátja Louis-t ruha nélkül, az őrületbe kergette Harryt. Ő akart lenni az egyetlen, aki teljesen meztelenül látja Louis-t. Tudta, hogy Eleanor nem értékelné a pocakját és a csodálatos seggét, és nem csókolná meg őt csak azért, hogy attól felnyögjön a szájába.
Megrázta a fejét, aztán lehajolt, hogy rendesen beleszívjon a vízipipába. Versenyzett Niallel, hogy ki csinálja a legtöbb karikát a füstből harminc másodperc alatt, de akkor sem tudott koncentrálni.
Húsz perccel később Eleanor lejött az emeletről, de Louis nélkül. Így amikor Harry beszélgetett vele, a kezébe adott egy poharat, a pereméig megtöltve a legmagasabb alkoholtartalmú itallal, amit talált, majd elhagyta a nappalit.
Végül megtalálta a lépcsőt, benézett minden egyes szobába az első emeleten, hogy megtalálja-e Louis-t. Csak párokat látott minden szobában, ruhában majdnem szeretkeztek vagy már dugtak; még a fürdőben is.
Végre megtalálta Louis szobáját a második emeleten, pontosan a folyosó végén. Kopogott egyszer anélkül, hogy várt volna válaszra, aztán belépve meglátta Louis-t az ágy végében a telefonjával a kezében, csak a Calvin Klein alsónadrágját viselve.
- Mi történt? – kérdezte bután Harry, mire Louis felnézett rá, megijedve.
- Uh… ő nagyjából, um, kiverte nekem. Azt hiszem.
- Igen? – kérdezte Harry sokkal elkeseredettebben hangozva, mint azt akarta. – Akkor miért nem nedves a bokszered?
- Én, um, mondhatni tettettem, hogy orgazmusom volt.
- Hogyan tudod te azt tettetni, hogy orgazmusod volt? – kérdezte Harry majdnem nevetve.
Louis vállat vont.
- Eleanor elment, mert inni akart egyet, és azt mondta, hogy később megkeres, hogy én, um… – Louis megállt elpirosodva, mire Harry a homlokát ráncolta.
- Hogy te mit?
- Megujjazzam.
Harry szemöldökei felszaladtak, majdnem találkozva a hajának vonalával. Úgy döntött, hogy megy és bezárja az ajtót helyette.
- Hogy tudnád ezt megtenni, ha még fel sem áll, amikor kiveri neked?
Louis vállat vont, nem találkozva Harry tekintetével.
- Szóval mire vártál? – kérdezte Harry karba téve a kezeit mellkasa előtt, szemeivel Louis-t nézve, aki az ujjaival játszott.
- Um… rád, igazából.
- Rám?
Louis bólintott válaszként, majd felnézett.
- Valamennyire reméltem, hogy megkeresel majd.
- Miért van ez? – kérdezte Harry az ágy felé lépegetve.
- Mert… nem tudom. Azt hiszem… sokkal kellemesebben érzem magam veled, mint vele.
- Úgy érted, jobban vonzódsz hozzám, mint hozzá?
- Nem, úgy értem, Eleanor rámutatott a tényre, hogy el kellene kezdenem felüléseket csinálni, hogy megszabaduljak a pocakomtól, te meg… te nem bánod. Azt hiszem – válaszolta Louis, nem mert találkozni Harry tekintetével.
- Rámutatott a pocakodra? – kérdezte Harry mindenhol forróságot érezve, elárasztotta őt egy váratlan düh hullám.
Louis ismét bólintott, aztán Harry egyik térdét Louis combjai közé helyezte, a hátára lökve Louis-t, majd követte őt.
- Megtennéd, hogy um… megcsókolsz? Kérlek – gyakorlatilag könyörgött Louis, Harry pedig ajkaival súrolta Louis-ét, még nem csókolva meg.
- Miért csókolnálak meg, amikor te megcsókoltad Eleanort csak néhány perccel korábban? – utánozta Louis szavait két héttel ezelőttről.
- Mert azt akarom, hogy megtedd – követelte Louis türelmetlenül, megragadva Harry tarkóját, hogy összenyomja ajkaikat egy heves csókban. – Ne… ne szívd ki ott, ahol megláthatja – nyögte Louis, amikor Harry ajkaival a nyakára tapadt.
- Hol láthatja meg, mi? – vigyorodott el Harry, majd arra utasította Louis-t, hogy csússzon feljebb az ágyon, amíg a feje hozzá nem ér egy párnához.
Louis úgy tette, ahogy kérték, így Harry most már egy vonalban volt a növekvő dudorával. Harry megszórta Louis hasát és a bőrét az alsónadrágja felett pillangó puszikkal, mielőtt teljesen lehúzta Louis bokszerét.
- Nézd milyen gyorsan felállt rám – felelte, aztán Louis lehunyta a szemeit, fejét hátra hajtva a párnára.
Harry ujjait Louis farka köré fonta, majd lassan elkezdte rajta mozgatni, olyan lassan, hogy az az őrületbe kergette Louis-t, olyannyira, hogy fel kellett emelnie a csípőjét. Harry ajkai elkezdték megszívni a bőrt Louis combjának felső részén, harapva és szívva, amíg egy hatalmas vörös nyomot nem hagyott.
- Harry – nyöszörgött Louis, amikor Harry teljesen abbahagyta mozdulatait, hogy fontolóra vegyen valamit.
- Szóval akkor meg akarod őt ujjazni? – tette fel a kérdést Harry, megnyalva az ajkait, miközben figyelte Louis rózsaszín bejáratát összeszorulni.
- Én nem… ő akarja, hogy megtegyem.
- Mhm… mi lenne, ha én ujjaználak meg helyette, jó?
- Mi? – Louis most már lenézett rá; szemei kitágultak, arca elpirult.
- Nem akarod, hogy benned legyenek az ujjaim? Hogy megdugjalak velük?
Louis nyelt egyet, majd bólintott, ismét lehunyta szemeit.
- Szopogasd – rendelte el Harry, aztán ujjait Louis ajkaihoz nyomta. A fiatalabb fiú kinyitotta, és elkezdte szívni Harry két ujját, de aztán Harry meggondolta magát.
- Mit csinálsz? – kérdezte Louis, amikor látta, hogy Harry felkel az ágyról.
- Mindjárt visszajövök.
- Mi? Elment az eszed?
- Csak hozok egy kis síkosítót. Ne mozdulj.
- Mi van, ha valaki bejön?
De Harry már az ajtón kívül volt, szó szerint lefutott a két emeletnyi lépcsőn. Amikor visszafelé ment, meglátta Eleanort azt tervezve, hogy felsétál a lépcsőn. Bepánikolt, így megragadta a karját.
- Szia – felelte, megajándékozva őt egy sármos, gödröcskés mosollyal.
- Szia – válaszolta Eleanor az ujján csavargatva egy hajtincsét.
- Um, mit csinálsz?
- Éppen fel akartam menni az emeletre Louis-hoz? – válaszolta, összezavarodott azon, hogy miért kérdezi ezt tőle Harry.
- Uh, szerintem kiment a tóhoz, hogy egy kis friss levegőt szívjon.
- Ó – Eleanor szemei megtalálták a hátizsákot Harry kezében, és a homlokát ráncolta. – Oké. Akkor megkeresem őt.
Majd ezzel megfordult és elsétált. Harry felsóhajtott, mielőtt elkezdett felmenni a lépcsőn, kettesével haladva a fokokon.
Louis-t ugyanabban a pozícióban találta meg, kifeküdve az ágyon a nedves farkával a hasán, szemei lehunyva. Harry megharapta az ajkát, mert Louis gyönyörű volt. Louis kinyitotta a szemeit, pánikba esett kifejezés ült ki az arcára, amikor lépéseket hallott, de aztán láthatóan ellazult, amikor meglátta, hogy csak Harry volt az. Harry bezárta az ajtót, majd az ágyhoz sétált, ismét letérdelve Louis széttárt lábai közé.
- Fájni fog?
- Szólsz, hogy ha igen, jó?
Louis bólintott, Harry pedig nem tudta elhinni, hogy ténylegesen gyengéd akart lenni vele, olyan jól csinálni ezt Louis-nak, amennyire csak lehetséges.
Odahajolt, hogy megcsókolja Louis-t, mielőtt megpihent az oldalán, egyik kezét végighúzta Louis mellkasán, amíg újra el nem érte a farkát. Kiverte néhányszor Louis-nak lassan, megbizonyosodva róla, hogy a határon belül tartsa őt, mielőtt kissé ingerelte a bejáratát a középső ujjával.
Louis felnyögött, aztán orrát Harry nyakába temette, mindkét kezét a hasán pihentetve. Harry megbizonyosodott róla, hogy bekenje síkosítóval a középső ujját, mielőtt lassan Louis-ba csúsztatta.
- Ah – nyöszörgött Louis, amikor Harry végre teljesen bedugta az ujját. A bal könyökére támaszkodott Louis oldalnál, alkalmanként Louis arcára nézve, hogy lássa, hogyan fogadja ezt.
Végre elkezdte lassan mozgatni az ujját, behajlítva azt Louis-ban, hogy megtalálja a prosztatáját.
- Jó érzés? – kérdezte, mire Louis bólintott, megtört hangon sürgetve, hogy folytassa.
Elkezdte ki-be mozgatni az ujját egy gyorsabb tempóban, majd amikor Louis csípője elemelkedett az ágyneműről, tudta, hogy megtalálta az idegrendszerét.
- Mi… mi volt az? – kérdezte Louis lélegzet-visszafojtva, csillogó tekintete találkozott Harry sötétével.
- Az a prosztatád.
- Csináld még egyszer, kérlek – kérte, mire Harry újra behajlította az ujját, súrolva Louis prosztatáját.
- Megint… megint, kérlek. Kérlek, olyan közel vagyok, kérlek.
- Oké, bébi, shh – felelte Harry gyorsan mozgatva ujját, ami révületi állapotba küldte Louis-t, Harry kezére nyomva csípőjét, annyi súrlódásért könyörögve, amennyi lehetséges. – El fogsz menni? Legyél jó fiú és élvezz el nekem, hm? – kérdezte Harry, ajkai Louis fülcimpáját súrolták, miközben beszélt.
- Igen – válaszolta Louis mohón, egyik kezét leeresztette, hogy megfogja a farkát, de Harry ellökte.
- Azt akarom, hogy érintetlenül menj el.
- Az lehetséges?
- Majd meglátod.
Harry felgyorsult, ujjai súrolták Louis prosztatáját újra és újra. Louis az egész hasán elélvezett egy magas hangú nyögéssel, ami egyenesen Harry már nedves farkát találta meg. Olyan fájdalmasan kemény volt a nadrágjában, de először Louis-ról akart gondoskodni. Megvárta, hogy Louis kifújja magát remegő légzéssel, amíg el nem ernyedt.
- Jó volt? – kérdezte Harry kihúzva az ujját és megtörölve az ágyneműben.
- Nagyon jó – mosolygott Louis Harry ajkainál.
Harry felkelt az ágyról, majd a fürdőbe ment, hogy WC papírt szerezzen és megtörölje Louis hasát. Egy meglepett zihálást hallatott, amikor Louis is felkelt az ágyról és letérdelt előtte.
- Azt akarom, hogy te is elmenj.
- Baszki, oké.
Louis kikapcsolta az övét, aztán lehúzta a skinny jeans-t Harry bokájáig az alsónadrágjával együtt. Harry tudta, hogy nem fog sokáig tartani, amint Louis ajkai a farka tetejéhez értek.
Ujjait Louis lágy hajába temette, lassan elkezdve megdugni a száját. És bár Louis öklendezett majdnem minden alkalommal, amikor Harry elérte a torka hátsó részét, felnézett Harryre a nedves szempilláin keresztül, mert emlékezett rá, hogy a tetovált fiú szerette a szemkontaktust.
- Olyan jó vagy, bébi, olyan jó – dicsérte Harry, mire Louis pillái megrebbentek a bókon, még keményebben szívva. – El fogok élvezni a torkodban, ha nem… – kezdte el Harry, de Louis megmarkolta a golyóit, ami egyenesen átküldte őt a határon. Mindenét, amije volt, Louis szájába lövellte, várva néhány másodpercet, mielőtt kihúzódott és lábra segítette Louis-t.
- Elmegyek… elmegyek zuhanyozni – felelte Louis éppen amikor az ajtókilincs megzörrent, amit azt jelentette, hogy valaki be akart menni.
- Louis? – hallatszódott Eleanor hangja a másik oldalról.
Louis szívverése felgyorsult, majd pánikba esve nézett fel Harryre.
- Az ágy alá – tátogta Harrynek, aki azonnal úgy tett, ahogy javasolták.
Louis elvett egy törölközőt a fürdőből és a dereka köré csavarta, mielőtt az ajtóhoz sétált.
- Szia? – szólalt meg, miután kinyitotta.
- Harry azt mondta, hogy kimentél a tóhoz? Nem láttalak ott.
- Ó, igen… um, egy kis friss levegőt akartam, mert kicsit rosszul érzem magamat. Éppen le akartam zuhanyozni és ágyba bújni.
Kérlek, ne mondd azt, hogy velem maradsz, kérlek, ne mondd azt, hogy velem maradsz, gondolta.
- Akkor ez azt jelenti, hogy már nem jössz le? Még éjfél sincs.
- Igen, um. Nem hiszem. Ha megtalálod Harryt, mondd neki, hogy boldog szülinapot.
- Úgy lesz. Nem bánod, ha nem maradok ölelkezni, ugye? – ellenőrizte le, mire Louis megrázta a fejét, egy kicsit túl lelkesen. – Akkor oké. Később találkozunk – felelte, majd megpuszilta ajkait.
Louis megbizonyosodott róla, hogy Eleanor kikerült a látótávolságból, mielőtt újra becsukta és bezárta az ajtót.
- Ez közel volt – lehelte Harry, amikor kijött az ágy alól. Louis bólintott, aztán a fürdőszobába sétált, becsukva az ajtót maga mögött.
Harry felsóhajtott, és leült az ágy végére, tétlenül megdörzsölve a karkötőit. Vágásai elkezdtek viszketni, mert már három napja nem nyitotta fel őket.
Louis tizenöt másodperccel később kijött a fürdőből csak a bokszerében, Harryt pedig a hasán fekve találja az ágyon, az iPhone-ján böngészve.
- Szóval akkor munkába állítottad? – kérdezte az ágyra mászva Harry fejénél.
- Ja, nem olyan nehéz.
Harryre bámult, ahogy elküldött egy üzenetet Niallnek, elmondva neki, hogy már nem mennek le.
- Nem… nem mész vissza oda? – kérdezte Louis, mire Harry megrázta a fejét.
- Nincs hozzá kedvem.
Louis meglátta az órát Harry telefonján átváltani, és most már hivatalosan is Harry szülinapja volt.
- Boldog szülinapot – felelte, Harry pedig elmosolyodott, semmit sem mondva.
Louis szomorúnak érezte magát, amiért Harry úgy gondolta, hogy nem nagy dolog a szülinapja. Louis mindig izgatott volt a szülinapja előtt, alatt és utána, mert az ajándékokat jelentett, és hogy az emberek mindent megcsinálnak, amit akart, amitől fontosnak érezte magát.
De aztán még jobban szomorú lett, mert talán senki sem volt, aki ezt megtette volna Harrynek. Talán Harry azért gondolta azt, hogy nem fontos a szülinapja, mert soha senki nem éreztette vele, hogy fontos, vagy adott neki ajándékot. A gondolattól Louis Harrynek akart adni mindent, amije volt, hogy boldognak lássa őt egyszer.
- Bámulsz – felelte Harry, majd felkúszott az ágyon, hogy fejét az egyik nagy párnán pihentesse.
- Megnézhetek valamit? – kérdezte Louis, szíve a torkában dobogott.
- Mi az?
Louis kifújta a levegőt, aztán Harry felé csúszott, így térdük összeért. Megfogta Harry bal karját, és levette az egyik karkötőt. Harry gyorsan elhúzta a karját.
- Mi a faszt csinálsz?
- Csak hadd nézzek meg valamit!
- Hagyd abba.
- Nem, te hagyd abba! – kiáltott fel Louis, majd egyhelyben tartotta Harry karját, miközben levette a karkötőket, egyesével, mielőtt felfordította, hogy felfedje a vörös csíkokat, amik néhány centin voltak a csuklóján.
Harry nem tudta, hogy mit mondjon; nem igazán tudott mondani semmit. Ez volt az első alkalom, hogy valaki valaha is meglátta a vágásait, vagy úgy tűnt, érdekel valakit.
Louis érezte, hogy Harry figyeli őt, ahogy a csuklóját bámulta. Végig húzta nagyujját a csíkokon, kíváncsian arra, hogy milyen érzés. Lágyak voltak és ugyanakkor durvák is.
- Miért? – ez volt minden, amit kérdezni tudott, miközben Harryre nézett, aki még mindig nem mondott semmit.
Folyamatosan köröket rajzolt az érzékeny bőrön, azt akarva, hogy megértse, de félve a magyarázattól.
- Mert húsz éves vagyok.
- Mi a baj ezzel?
- Nem, húsz vagyok, Louis. Húsz éves vagyok, és még mindig az iskola utolsó évében akadtam el. Már egyetemen kellene lennem, de helyette gimiben vagyok, elbukva még egy évet.
- És?
- Elbaszott vagyok, Louis. Az apám börtönben van miattam, az anyámat meg semmi sem érdekli.
- Az apád börtönben van? – kérdezte Louis. – Azt hittem…
- Mindegy – motyogta Harry, aztán lelökte magáról Louis-t, hogy fel tudjon ülni.
- Miért vagy ilyen? Elkezdtél kinyílni, most meg bezárkózol.
- Mert nem akarom… nem akarom, hogy emlékeztess rá, milyen tökéletes az életed és milyen szar az enyém. Ezt már tudom.
- Én soha…
- Te mindig! Mindig ezt csinálod. Emlékeztetsz rá, hogy szegény vagyok és reménytelen, és hogy drogfüggő vagyok, meg minden.
- Harry… – kezdte el Louis, de a szavak a torkában ragadtak, és olyan rosszul érezte magát, hogy azt sem tudta, mit tegyen vagy mondjon. Vissza akart szívni mindent, amit mondott, át akarta ölelni Harryt és biztosítani róla, milyen csodálatos ő.
- Semmi gond. Jól vagyok.
- Hová mész? – kérdezte, amikor Harry felkelt az ágyról. Megállt az ajtónál, ahol korábban ledobta a hátizsákját, majd kivett belőle valamit. Louis azonnal felismerte a fehér anyagot a kis zacskóban. – Ne csináld ezt – felelte Louis, de Harry visszaült az ágyra, aztán kivette a Bibliát az éjjeliszekrényből.
Szó szerint a Bibliáról fogja felszívni a csíkokat?
- Harry, hagyd abba – próbálta Louis ismét, odacsúszva Harryhez, aki most már kinyitotta a csomagot.
Elvette a kokaint Harrytől, aki kifejezéstelen arccal bámult rá.
- Függsz a drogoktól, ez nem egészséges.
Harry tovább bámult rá, miközben szórakozottan végighúzta ujjait a csuklóján.
- Mindannyian függünk valamitől, ami elmulasztja a fájdalmat.
- És ez alatt azt érted, hogy olyan valamitől függsz, ami megöl téged.
- Pontosan.
- Nem fogom engedni, hogy ezt csináld.
Harry felhorkant, Louis pedig mérges volt és szomorú is ugyanakkor, hogy Harry nem tudta elhinni és látni, hogy ő ténylegesen törődik vele.
- Mit csinálsz? – kérdezte Harry, amikor Louis a fürdőbe sétált és lehúzta a drogot a WC-n. – Kurvára megőrültél? Ez pénzbe kerül!
- Tízszer annyit adok, akármennyit is ért! Csak hagyd abba! – kiáltott fel Louis.
- Nagyon feldühítesz – figyelmeztette Harry, de Louis meg sem rezzent.
- Lefekszem most már. Csatlakozhatsz hozzám, ha akarsz – válaszolta Louis, majd kisétált a fürdőből.
Bemászott az ágyba, aztán teljesen felhúzta a takarót a nyakáig. Azt akarta, hogy Harry csatlakozzon hozzá, hogy kiskifli-nagykifli pózban feküdjenek és közel érezze őt magához, amitől biztonságban érzi magát.
Harry felsóhajtott, és leült az ágyra, nem igazán lefeküdve. Louis lehunyta a szemeit, mert valóban fáradt volt a tervezéstől és vendéglátástól, és attól, ami Harryvel történt.
Amikor felébredt, még mindig koromsötét volt, de a zene már abbamaradt és minden csendes volt. Volt valaki az ágyban, de Eleanort ismerte fel lágyan horkolva mellette. Kíváncsi volt, hová ment Harry, miért nem volt az ágyban vele.
Megnézte az órát a telefonján. Fél öt volt, és nagyon vissza akart aludni, de a ténytől, hogy Harry nem volt ott, valamennyire aggódott. Így úgy döntött, felkel az ágyból és felveszi a farmerjét és pólóját.
Lement a földszintre, ahol látta, hogy mindenki különböző helyeken dőlt ki különböző emberekkel. Niall és Barbara a kanapén voltak, Jade és Perrie a tévénél, de nem találta Zaynt és Liamet.
Lekapcsolta a homályos fényeket, mielőtt kisétált a nappaliból. A konyhában volt, feltakarítva a kiöntött sört, amikor meglátott egy sziluettet a tónál leülve. Biztosan Harry volt az.
Szóval miután tisztára törölte a pultot és megmosta a kezeit, a bejárati ajtó felé indult, készen arra, hogy beszélgessen Harryvel, aki sokkal megtörtebb volt, mint azt Louis eleinte gondolta.

12. fejezet

Sziasztok! 😊

Azt kell, hogy mondjam, repül az idő, mert ezzel a mai résszel elérkeztünk a történet feléhez. Sok izgalmas dolog lesz még a hátralévő fejezetekben, ennyit mondhatok 😉
Harry és Louis párbeszédét (a "probléma" résznél) teljességgel imádtam, annyira láttam magam előtt az egészet, hatalmas formák 😂
Kicsivel ez után a rész után négyzetes zárójelbe írtam annak a bizonyos szónak a jelentését, nem hiszem, hogy erre lenne magyar változat.
A fejezet egyébként cuki, imádtam az esti beszélgetésüket fordítani, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd ti 😊
Azt hiszem, más mondanivalóm nincs, egy hét múlva találkozunk.
Kellemes olvasást! 😘

12. fejezet

- Szóval mit csináltál szilveszterkor?
Louis felnézett Eleanorra a salátájából, a szíve hirtelen gyorsabban vert. Az első nap volt az iskolában újra, és az ebédlőben voltak ebédelni.
- Uh… azt terveztem, hogy… Liamhez akartam menni, de az utolsó pillanatban elmaradt.
- Ó, igen? – felelte, nem hitt Louis-nak egy másodpercre sem. Hirtelen ránézett valakire Louis háta mögött, és hangosan feltette a kérdést: – Én miért nem voltam meghívva erre a szilveszteri bulidra, Liam?
Louis beszívta a levegőt, majd Liamre nézett, miközben leült az asztalhoz Barbarával.
- Uh… – dadogta Liam, egy összezavarodott pillantást küldve Louis irányába.
- Engem sem hívtál meg? – szállt be Barbara, hogy segítsen, aztán Eleanorhoz fordult. – De Niallt meghívta. Szerintem egy fiús estét akartak.
- Igen! Igen… ezt csináltuk – felelte Liam, Louis pedig egy hálás pillantással illette őt. Liam bólintott és elmosolyodott, megfogva a villáját, hogy elkezdjen enni.
Úgy tűnt, Eleanor elhitte a hazugságot, mert ejtette a témát és az ő szilveszteréről kezdett el beszélni. És ez furcsa volt, mert Louis alig állhatta ki a hangját valamilyen oknál fogva, habár ő volt az, aki megcsalta a másikat.
Louis nem igazán nézte el a megcsalást… de Harry az Harry volt, és ő sokkal érdekesebb volt, mint Eleanor. Ha rajta múlna, szakítana Eleanorral, de tudta, hogy a szülei megölnék érte. Már eltervezték neki a jövőjét; Oxfordra megy és összeköltözik Eleanorral, majd amint lediplomázott és átvette az apja cégét, elveszi feleségül és családot alapítanak.
Régen teljesen odavolt az ötletért, de mostanában csak arról álmodik, hogy szakítson Eleanorral. Louis elgondolkozott azon, találna-e újra valaha is valakit (Harry nem jöhetett számításba – szegény volt és fiú), de csak azt tudta, hogy nagyon szabad akart lenni.
Ekkor volt az, hogy rájött, – életében először – féltékeny Harryre. Az idősebb fiú bármit megtehetett, amit akart, gondtalan volt és tudta, hogyan szórakozzon. Louis utálta őt egy kicsit ezért.
- Szóval milyen volt a randi Zaynnel? – kérdezte Louis, amint vége volt az ebédszünetnek és visszaindultak az osztálytermükbe.
Eleanor és Barbara ebéd után a mosdóba mentek; Isten tudja, hogy a lányoknak miért kell mindig együtt menniük a mosdóba.
Louis-nak még nem volt lehetősége megkérdezni tőle, mert Liam Barbadosra utazott szombaton a randi után.
- Jó volt – válaszolta Liam, majd elpirult.
- Történt valami?
- Uh… igen, valójában.
Louis gyomra összerándult és megpróbált közömbösnek tűnni.
- Micsoda?
- Nos… visszamentünk az ő házába, és ő, um…
- Ő mi? Nem mintha Harry és én már ne csináltuk volna korábban.
- Harry már csinálta korábban a rimming-et?
Louis megállt léptében és Liamre bámult.
- Mi?
- Zayn nagyjából… kinyalt.
- Hogy… mi?
Louis utálta magát, amiért ennyire fogalma sem volt minderről.
- Ez, um… nem tudom elmagyarázni most. Kikeresheted a neten – javasolta Liam.
- Jó érzés legalább?
- Ó, igen.
A gondolat nem hagyta el Louis fejét egész nap, még akkor sem, amikor hazaért és elkezdett dolgozni a házi feladatán. Így egy óra múlva becsukta a jegyzetfüzetét, és kinyitotta a MacBookját.
Ezt csinálja. Igen.
Miközben a laptop bekapcsolódott, Louis felkelt az asztalától és az ajtajához ment, hogy bezárja azt; csak a biztonság kedvéért.
Visszaült az asztalához, majd amint felvillant az asztal, a Safari ikonra kattintott. Beírta azt, hogy „rimming”, majd az első linkre kattintott, ami egy „Urban Dictionary” link volt.
Rimming: az a cselekedet, mely során az egyik fél a nyelvét használja a másik személy anális bejáratánál azért, hogy elérje és/vagy adjon szexuális élvezetet.
Szemei kitágultak, és undorodott egy másodpercre, mielőtt úgy döntött, hogy visszatér és rákattint a „videók” címkére. Volt néhány „Red Tube” link, és majdnem elállt a lélegzete a kis indexképeken. Rákattintott az elsőre, majd betette a fülébe a fülhallgatóját. A videó egy sráccal kezdődött, aki egy kanapén térdelt meztelenül, seggével a levegőben.
Louis megharapta az ajkát, és figyelmen kívül hagyta a megrándulást a nadrágjában, tovább nézve a videót.
Volt egy másik srác, aki letérdelt mögé, és oké, whoa, szó szerint kinyalta őt… ott. De a hangok, amik a sráctól származtak, akit kinyaltak, azt jelezte, hogy élvezi ezt… és ettől Louis valamennyire kemény lett.
Louis nyelt egyet, majd egy másik videóra kattintott, aztán még egyre és még egyre, amíg eszébe nem jutott, hogy be kell fejeznie a házi feladatát. Nadrágja olyan hihetetlenül szoros lett, hogy már ténylegesen kényelmetlen volt.
Hat óra körül végzett a házi feladataival, majd kibámult az ablakon a sötét égre néhány percig, mielőtt meghozott egy kritikus döntést. Írni fog Harrynek, és megkéri, hogy menjen át hozzá.
Louis meglepődött a saját magabiztosságán, de annak a gondolata, hogy Liam, Liam tapasztaltabb legyen nála, és ahogy úgy tűnt, élvezi az a srác, segített neki meggyőzni magát. És a legrosszabb eset az lenne, ha Harry nemet mond arra, hogy átmenjen, ami, oké, valószínűleg csorbítana Louis egóján, de ennyi. Vett néhány mély levegőt, mielőtt feloldotta a telefonját és megnyitotta a WhatsAppot.
Louis szülei nyolc körül érnek haza, éppen időben vacsorára, a húgai pedig a szobáikban voltak, teljesen elhanyagolható. Tudta, hogy ha valamelyik szobalány történetesen meglátja Harryt, semmit sem szólnának, mert lefizetné őket vagy valami.
Szóval igen, megcsinálja ezt.
Louis: át tudnál jönni?
Miközben Harry válaszára várt (Harry délután három órától nem volt online), rákeresett a neten, hogyan kell előkészülni erre. Hülyeség volt, tudta, de perfekcionista volt. Ahogy kiderült, semmi extra nem volt, csak le kellett zuhanyoznia, hogy megbizonyosodjon róla, teljesen tiszta volt, és ennyi.
Megrezzent a telefonja, mire majdnem leesett a székről, miközben megnyitotta az Appot.
Harry: miért? Hiányzom? ;)
Louis: nem.
Louis: szóval átjössz?
Harry: nemtom’
Louis: a szüleim nincsenek itthon.
Harry: 15 perc és ott leszek.
Harry: hogy kellene bejutnom?
Louis: a hátsó ajtón keresztül.
Harry: tetszik ennek a hangzása ;))
Louis: fogd be.
Harry offline állapotba ment át, Louis pedig úgy döntött, hogy lezuhanyozik és lenyugtatja az idegeit. Végigviszi ezt.
Louis úgy jött ki a zuhanyzóból, hogy kétségei voltak a döntésével kapcsolatban, de emlékeztette magát, hogy Harry nem igazán tudta, miért megy át. Ha Louis túl ideges lesz, egyszerűen csak leszopja Harryt és ennyi.
Megrázta fejét a saját gondolataira, aztán rezgett a telefonja az asztalon. Harry küldött neki üzenetet, hogy tudassa vele, a kertjében volt.
Louis: gyere be.
Harry: imádnám.
Louis kisétált a szobájából, hogy találkozzon Harryvel félúton a lépcsőn.
- Hogyhogy soha senki nem lát meg engem, amikor beosonok?
- Túl nagy a ház, és általában mindenki elszigetelve van a saját szobájában, így annak az esélye, hogy belebotlasz valakibe, közel van a nullához.
- Szóval honnan jött, hogy áthívtál? – kérdezte Harry, amint bezárta az ajtót Louis szobájához maga mögött.
- Uh… unatkoztam… és um.
- Szóval szórakoztatnom kellene téged vagy mi? Én vagyok az ismert bohóc neked, hercegnő?
- Fogd be.
- Hé, ha goromba leszel, elmegyek – figyelmeztette Harry, de levette a beanie-jét és hagyta, hogy az éjjeliszekrényre essen.
- Uh… szükségem van rá, hogy… – kezdte el Louis, elfordítva fejét, hogy a lecsukott laptopjára nézzen. Elgondolkozott azon, hogy megmutassa-e Harrynek, mit fedezett fel és megtudja a véleményét a dolgokkal kapcsolatban.
De az, hogy Harry egyik kezét a nyaka köré fonta és elfordította a fejét, félbeszakította őt.
- Szóval a kiszívások elhalványultak.
- Nos, már egy hét eltelt – felelte Louis szarkasztikusan.
Az asztalhoz nyomta Louis-t, hogy fölé tornyosuljon, de megállt, amikor Louis laptopja felvillant, felfedve, hogy mit nézett az interneten.
Amikor Louis megkérte őt, hogy menjen át, Harry egy dugás közepén volt egy lánnyal a testnevelés órájáról. Elolvasta az üzenetet, amint vége volt, és természetesen beleegyezett, hogy átmenjen Louis-hoz. Louis-t választaná bárki helyett bármelyik nap, mert ártatlan volt és tiszta, és Harry teljeséggel imádott megtanítani neki új, mocskos dolgokat, látni, hogyan reagált Louis mindenre.
Vigyorogva húzódott el.
- Mi az?
- Mi… ó! Ó! – akadt el a lélegzete Louis-nak, elpirosodott, majd az ablakhoz ment, hogy becsukja.
- Neked nem, um… kellett volna meglátnod azt.
- Pornót néztél, mindenki csinálja ezt – felelte Harry, aztán leült a székre az asztalnál, újra megnyitva a Safarit. – Melegpornót néztél.
- Nekem, uh… van egy problémám – vallotta be Louis, és Harry ekkor nézett ténylegesen le Louis feszülő farkára.
- Egy nagy problémád van.
Louis elpirult, aztán megpróbálta megigazítani magát a nadrágján keresztül.
- Gyere ide – mondta Harry, mire Louis hozzásétált.
Harry ledobta a pólóját, mielőtt ugyanezt tette Louis-éval, majd az ölébe húzta Louis-t, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el rajta a széken. Ujjait Louis hajába temette, hátra húzva a fejét, mielőtt lehajolt, hogy kiszívja a nyakát. Ismét elkezdett Louis nyakán dolgozni, farka minden alkalommal megrándult, amikor Louis lágyan felnyögött.
Harry egy csúszós hanggal húzódott el, majd az alkotására bámult. Louis nyaka kezdett lilává válni, és kisebb foltok is voltak. Louis hirtelen elhúzódott, aztán lenézett Harry mellkasára.
- Mi az? – kérdezte Louis, mutatóujját a kialakuló kiszíváshoz nyomva a jobb felén.
- Tudod, hogy mi az.
- De ez nem tőlem van.
- És?
- Kitől van?
- Egy lánytól az iskolámból.
- Jó volt?
- Igen. Ne biggyeszd a szádat most; én vagyok a te booty call-od… [booty call: amikor egy telefonhívás a késő esti órákban történik, hogy szexuális szívességet kérjenek].
- Azt akarom, hogy kinyalj.
Harry hangja a torkában ragadt, és Louis komoly arcára bámult.
- Várj, te… te komolyan mondod?
- Igen. Azt akarom, hogy nyalj.
- Hogy kinyaljalak, úgy érted?
- Igen, azt.
- Mi… honnan jött ez?
- Akarom. Azt akarom, hogy rohadtul kinyalj! Zayn is csinálta Liammel!
- Szóval erről szól ez az egész. Akármit csinál Liam, azt te is megteszed?
- Igen.
- Nem gondolod, hogy ez kissé szánalmas? A szükség, hogy mindig mindenben a legjobb legyél?
- Nem akarod ezt csinálni? Azt hittem…
- Shh. Semmi gond. Imádnám – vigyorodott el Harry, majd előre hajolt, ajkai közé véve Louis alsó ajkát.
- De… ne nevess ki, oké?
- Miért nevetnék? Én csinálok mindent, te csak ott ülsz és élvezed.
- Ha… oké. Oké – felelte Louis, aztán Harry fejét kis kezei közé vette, hogy elmélyítse a csókot.
Harry kezeit Louis seggére tette, majd felállt a székről, magával véve Louis-t az ágyhoz.
- Kezekre és térdekre, vedd le az alsónadrágodat.
Louis bólintott és azt tette, ahogy mondták, amitől Harry megharapta az ajkát és megmarkolta növekvő dudorját.
Az, ahogy Louis olyan alázatos volt, még jobban felizgatta Harryt. Mert bár Louis nagyon dominánsnak tűnt és mindig magabiztosnak mindenkivel a nyilvánosság előtt, rendkívül bizonytalan és engedelmes négyszemközt. Ez volt az igazi Louis, aki elpirul, miközben felfedi magát Harrynek, és ténylegesen megkéri Harryt, hogy ne nevesse őt ki, amikor a nevetés szó szerint az utolsó dolog volt Harry fejében most.
Louis éppen úgy volt, ahogy Harry kérte; a kezein és térdein, háta behajlítva, miközben feltárta csinos rózsaszín bejáratát.
- Olyan bájos vagy – mormolta Harry, aztán levette a saját nadrágját, mielőtt letérdelt az ágyra Louis mögé.
Végighúzta kezeit Louis hátán, aztán visszatette Louis seggére, széthúzva azt, megharapta ajkát a látványra. Harry tudta, hogy Louis valószínűleg őrülten elpirult most, a gondolattól pedig elvigyorodott. Imádta, hogy ilyen hatással volt Louis-ra. Aztán lehajolt, és egy hosszú csíkot nyalt végig Louis bejáratán. Louis felnyögött, mire Harry megismételte a cselekedetet még háromszor, éppen olyan lassan.
- Harry – nyögte Louis, Harry pedig elhallgattatta őt azzal, hogy egy csókot nyomott az izmok szoros gyűrűjére.
Louis karjai feladták, így most már még jobban behajlította a hátát, kezei a lepedőt markolták, arcát pedig a takaróba temette.
- Olyan jól nézel így ki, teljesen kiterülve és sóvárogva rám – szólalt meg Harry, majd nyelvét áthúzta Louis peremén gyors körökben, amitől Louis vonaglott.
Továbbra is vastag csíkokat nyalt és körzött a nyelvével, mert Louis annyira hihetetlenül érzékeny volt mindenre. Harry látta, hogy Louis farka már előváladékozott, és megkérte volna, hogy érintse meg magát, de nem döntött így, azt akarta, hogy a fiatalabb fiú várjon és könyörögjön.
- Tetszik ez, hm? – kérdezte Harry, mire Louis bólintott a fejével, szemei csukva voltak.
Harry újra kinyújtotta a nyelvét és Louis bejáratához nyomta, becsúszva egy kicsit. Fel tudott volna nyögni azon, máris milyen szorosnak érződött Louis. Louis nyöszörgött, miközben Harry még beljebb hatolt, és körben kezdte el mozgatni a nyelvét.
- Nem – tiltakozott Harry, amikor Louis a farkához tette a kezét. Ellökte a kezét. – Érintetlenül fogsz elélvezni.
- Én n… nem – felelte, Harry keményebben markolta meg Louis seggét, még gyorsabban dolgozva a nyelvével. – Har… ry.
Harry farka ismét megrándult Louis szükséget szenvedő hangján. Lefelé mozgatta fejét, hogy megszívja Louis golyóinak alját, mire Louis egy kis nyöszörgést hallatott, visszanyomva magát Harry szájához.
- Harry, kérlek.
- Kérlek mi? – kérdezte Harry elhúzódva.
- Hadd menjek el. Kérlek.
- Akarod azt, hm?
Louis bólintott, majd az ágyneműbe nyöszörgött, úgy belemarkolva, hogy az ujjpercei szó szerint fehérré váltak. Harry elvigyorodott, aztán jobb kezét Louis farka köré fonta, hogy elkezdje kiverni neki. Louis két másodperccel azután elélvezett teljesen Harry kezére, hogy Harry megérintette őt, és még az ágyneműre is jutott. Harrynek volt ideje elhúzni a kezét, mielőtt Louis az ágyra rogyott, nehezen lélegezve.
- Fordulj meg és szopj le – rendelte el Harry, majd felállt, hogy megtörölje a kezét egy zsebkendőben az éjjeliszekrénynél.
Louis átfordult a hátára, aztán az ágy végéhez csúszott, hogy Harry farkát a szájába vegye.
- Baszki, olyan jól nézel így ki – nyögött fel Harry Louis látványára. A hátán feküdt, feje lelógott az ágyról, miközben fejjel lefelé leszopta Harryt.
Egy perccel később Harry elélvezett a torkában egy mély nyögéssel, Louis meg majdnem megfulladt, de sikerült mindent lenyelnie. Ezután megütögette Louis arcát, majd segített neki felülni.
- Olyan mocskosnak érzem magam – szólalt meg Louis, miközben felvette az alsónadrágját.
- Az vagy… mi az a dal? Beautiful, dirty and rich Lady Gagától.
Louis elpirult azon, hogy Harry gyönyörűnek nevezte őt, mire Harry intett egyet, tudatva vele, hogy a zuhanyzóban lesz.
Amikor cseréltek, Louis eltöltött egy kis időt azzal, hogy megnézze magát a tükörben. Mellkasa kipirult, és izzadságcseppek voltak a homlokán. Bár teljesen tönkretettnek nézett ki, még mindig az extázis állapotából tért vissza.
Lezuhanyozott, majd új ruhákba öltözött fel, mielőtt megbizonyosodott róla, hogy letörölje a saját élvezetét az ágyneműről. Esélye sem volt arra, hogy beszéljen Harryvel, mert a szülei hívták vacsorázni. Nem pánikolt úgy, mint néhány héttel ezelőtt tette volna.
- Uh… szerintem lemegyek vacsorázni, te… kérsz egy kicsit? Hozhatok fel valamennyit.
- Persze.
- Oké, akkor…
- Várj.
- Mi az?
- Van egy hatalmas kiszívás a nyakadon, nem gondolod, hogy jobb lenne, ha eltakarnád valamivel?
- Ó, baszki – felelte Louis, mire Harry elmosolyodott szókincsén.
Louis kivett egy Prada kasmír garbót, mielőtt elhagyta a szobát.
- Fázol? – kérdezte az anyja, amint leült az asztalhoz és elmondták az imát.
- Igen. Egy kicsit.
- Esmeralda, vedd fel a fűtést.
A középkorú nő bólintott, és azonnal elhagyta az ebédlőt.
- Szóval bármi új az iskolában? – hozta fel a témát az apja, mire Louis nagyon a szemeit akarta forgatni. Miért nem beszélhetnének valami másról, mint az iskola és a pénz?
- Um… nos, a bál május huszonkilencedikén lesz, és lesz egy kirándulás Londonba áprilisban.
- Egy kirándulás Londonba?
- Igen. A bizottság egy kétnapos kirándulást tervez péntektől vasárnapig, ötven emberrel az évfolyamunkból.
- Ó. Az jól hangzik – felelte az apja, aztán Lottie kezdett el beszélni a közelgő dolgozatáról.
- Lehetne, hogy, um… felviszem a pudingot az emeletre? Nagyon… be kell fejeznem egy olvasnivalót, mielőtt elmegyek fürdeni.
- Ne hagyj rendetlenséget – válaszolta az anyja, aztán Louis megköszönte nekik a vacsorát, mielőtt lényegében felrohant az emeletre.
Harry még mindig ott volt, az ágyon ült a telefonjával.
- Hoztam neked pudingot – felelte Louis, Harry pedig elfogadta azt, miközben Louis bezárta az ajtót.
- Úgy érzem, mint egy fogoly, akinek kaját juttatnak be, ha leszopják a séfet.
Louis megrázta a fejét, majd az asztalához ment, kihúzott egy fiókot és elővett egy dobozt.
- Mi az?
- Um, egy új telefon.
- Nem szorulok rá a jótékonyságra.
- Tudom, de megtartom az ígéreteimet. Szóval… tessék.
- Rendben, de ezzel nem hozakodhatsz elő, oké? Ne hencegj ezzel.
- Rendben, Jézusom – forgatta a szemeit Louis, majd figyelte Harryt kicserélni a kártyáit egyik telefonból a másikba.
Segített neki csinálni egy Apple azonosítót, de rájött, hogy Harrynek nem igazán volt szüksége túl sok segítségre, mert elboldogult a technikával.
- Nem vagyok idióta.
- Nem? – ugratta Louis, mire Harry fújtatott bosszúságában, elkapva őt az ágyon, mielőtt megcsókolta.
Louis a hátára lökte őt és lovaglóülésben helyezkedett el, ami meglepte Harryt. Tetszett neki, amikor Louis átvette az irányítást.
- Nem akarlak megcsókolni.
- Miért nem?
- Mert megcsókoltad azt a lányt az iskoládból csak néhány órával korábban. Gusztustalan.
- Komolyan? – nyögött fel Harry.
- Igen, komolyan.
- Rendben. Nem csókolok meg többé lányokat.
- És fiúkat sem! Nem akarok elkapni valamiféle szexuális úton terjedő betegséget – felelte Louis, mire Harry a szemeit forgatta.
- Azt nem tudod elkapni, csak ha a farkamat a seggedbe teszem.
- Akkor herpeszt.
- Ha én nem csókolhatok meg senkit, akkor te sem – mondta Harry.
- Időről időre meg kell csókolnom Eleanort. De…
- Nézd, nem vagyunk kapcsolatban, igaz?
- Igen. De akkor is meg szeretnék bizonyosodni róla, hogy nem fogok meghalni Isten tudja mitől.
- Olyan idióta vagy.
- Akkor oké. Nincs csók más emberekkel.
- Miért nem?
- Harry.
Louis tudta, hogy nagyon hülye most, mert az összes ember közül miért pont Harry adná fel értem azt, hogy megdugjon más embereket.
- Rendben. Nincs csók – sóhajtott fel Harry. – De meg kell engedned, hogy ebben az ágyban aludjak ma este.
- Iskola van holnap. És neked is, tulajdonképpen.
Harry vállat vont.
- Kijutok innen, amint felébredsz.
- Az reggel hét óra. Fel tudsz kelni olyan korán?
- Ne dühíts fel.
- Vagy? – vigyorodott el Louis, Harry pedig rábámult egy másodpercig, mielőtt megmozdult, hogy ismét a hátára lökje Louis-t. – Várj.
- Mi az? – kérdezte Harry bosszúsan.
- Azt akarom, hogy, um… – kezdte el Louis, de abbahagyta, mert kipirosodott.
- Mit akarsz?
- Le tudnád, mondjuk venni a pólódat?
- Nem tudom, te le tudnád?
- Ne legyél okostojás.
Harry engedte, hogy Louis levegye a pólóját, aztán elmosolyodott, amikor Louis ajkai elkezdték kiszívni a mellkasát, pontosan azon nyomok felett, amiket a lány csinált.
- Mit csinálsz? – kérdezte Louis hajába, bár már tudta, hogy Louis mit akart csinálni.
- Semmit – motyogta Louis, majd elhúzta a száját, hogy felnézhessen Harryre. Egyik kezét végighúzta a formálódó kiszívásokon, és azt gondolta, a kiszívások talán az ő dolgaik lehetnének.
- Levennéd ezt a garbót? Kissé nevetségesen néz ki.
- Ez Prada, ez a divat.
- Ó, Istenem – nevetett fel Harry, aztán Louis felállt.
- Ha azt tervezed, hogy itt alszol ma este, csak tudatni akarom veled, hogy tízkor ágyban kell lennem.
- Lámpaoltás tízkor? A kisbabának aludnia kell? – gúnyolódott Harry kisbaba hangon, mire Louis meglökte a vállait, hogy a hátára essen. – Nincs szükség arra, hogy erőszakos legyél, hercegnő.
- Ne hívj már így, idegesítő. És most kérlek, ne zavarj, van egy kis dolgom, amit be kell fejeznem.
- Mennyi kurva házit adnak abban az iskolában?
Louis figyelmen kívül hagyta őt, Harry pedig valóban elfoglalta magát az új telefonjával.
Fél tízkor Louis becsukta a jegyzetfüzetét és felállt, megropogtatva a nyakát. Harry az ágy fejtámlájának támaszkodott, és még mindig el volt mélyedve a telefonjában, amikor Louis elment fogat mosni és átöltözni a pizsamájába.
- Nem tudtam, hogy szemüveget hordasz – szólalt meg Harry, miközben az ajtófélfának támaszkodott. Ez megijesztette Louis-t, aki éppen a kontaktlencse kivételének a közepén tartott.
- Nem is. Kontaktlencsét hordok.
- Akkor az mi? – erősködött Harry, majd a nyitott szekrényben lévő szemüvegre mutatott. Louis becsukta azt, és befejezte a lencséi kivételét. – Tedd fel.
- Nem.
- Gyerünk, látni akarom, hogy néz ki rajtad.
- Szörnyen néz ki.
- Fogadok, hogy úgy néznél ki, mint azok a langyi iskolás fiúk a pornófilmekből – felelte Harry, megpróbálva felvidítani Louis-t.
Harry belépett a fürdőbe, majd a szekrényhez sétált, ami a mosdó felett volt, hogy elvegye a szemüveget.
- Nézz rám.
- Hagyd abba.
- Nézz rám – követelte Harry, Louis pedig valóban úgy tett. Harry az orrára helyezte a szemüveget és elmosolyodott.
- Ne nevess – mondta Louis.
- Nem nevetek – próbálta megvédeni magát Harry, de a kis mosoly az ajkain másról árulkodott. – Aranyosan néz ki.
Louis megharapta az ajkát, aztán levette a szemüvegét, szépen összehajtva és visszatéve. Felajánlotta Harrynek az egyik tartalék fogkefeéjét (három új volt neki a szekrényben), majd visszament a szobájába, hogy ágyba bújjon.
- Miért van ilyen meleg itt? – panaszkodott Harry, amint becsúszott a takaró alá.
- Anya bekapcsolta a fűtést. Nyisd ki az ablakot.
- Kívánságod számomra parancs – felelte Harry szarkasztikusan, aztán felkelt, hogy kinyissa az ablakot.
- Így jobb.
Louis mozgolódott, így szemben volt Harryvel, majd egyik lábát a takaró felé rakta, mert valamennyire még mindig meleg volt.
A csend kellemes volt, és meg tudta mondani, hogy Harry nem próbált meg aludni, mivel nyitott szemekkel bámult a plafonra.
- Miért nem veszed le a karkötőidet este? – kérdezte Louis, habár tudta a választ.
- Nem zavarnak.
Louis nem igazán tudta, hogyan közelítse meg Harryt, és félt attól, hogy elűzi őt, megijeszti, így úgy döntött, csendben marad még néhány percig.
- Hány emberrel feküdtél le?
Aztán Harry az oldalára fordult, hogy ő is szemben legyen Louis-val.
- Ne tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod tudni a választ.
- Tudni akarom.
- Miért?
- Mert akarom. Csak kíváncsi vagyok. Te tudod, hogy én hány emberrel feküdtem le, ez csak így fair.
Harry felhorkant, majd felsóhajtott.
- Uh… szerintem körülbelül tizenhéttel.
- Tizenhét? – kiáltott fel Louis.
- Várj, nem, huszonhéttel.
- Ó, te jó ég.
- Tudom, kurva vagyok – felelte Harry, de a hangjában nem volt humoros tónus.
- Nem… úgy értem, valamennyire. De. Ez ennyire jó?
- Igen.
- De… miért?
Louis tudta, hogy hülye kérdéseket tesz fel, de nagyon szerette, amikor Harry beszélt. Szerette hallani a mély hangját, amikor semmit sem látott a szobában lévő sötétségtől. Tetszett neki a tény, hogy bár rekedt volt, mégis lassú és valamennyire megnyugtató is. Ez lenyugtatta őt és álomba szenderült tőle.
Harryre nézett, várva a válaszára.
- Tudod, a pillanat, amikor eléred az orgazmusod az… nem tudom, hogyan magyarázzam el. Az olyan jó, hogy néhány percre elfelejtesz mindent, mert csak a tiszta boldogságot érzed. Annyira jó érzés, és addiktív.
- Micsoda, az orgazmus érzése? – kérdezte bután Louis. Nem akarta, hogy Harry abbahagyja a beszédet.
- Nem, a gondtalanság érzése.
Louis megnyalta az ajkait, majd pislogott rá.
- Azt hittem, neked nincsenek szabályok, és azt csinálsz, amit akarsz, amikor akarod. Ez jelenti a gondtalanságot, nem?
Arra számított, hogy Harry nevet a hülye kérdésein és figyelmen kívül hagyja őt, de Harry nem így tett.
- Az a gondatlanság. A gondtalanság az, amikor semmi miatt sem kell aggódnod.
- Mint mi?
- Mint hogy honnan teremted elő a következő étkezésed, és hogy ne öljenek meg.
- Azt hittem, azt mondtad, nem vagy olyan szegény.
- Nem szeretem, ha az emberek aggódnak értem.
- És ki próbál meg megölni téged? – kérdezte Louis, kissé aggódva Harryért.
- Az elmém.
Louis a homlokát ráncolta, és néhány másodpercig visszatartotta a lélegzetét. Harry elbaszottabb volt, mint azt Louis eleinte gondolta.
Első ösztönös cselekedete az volt, hogy hagyja a témát, de többet akart megtudni. Louis tudni akarta, hogy mi miatt van ébren Harry éjjel, mi ijeszti őt meg és mitől szomorú, mit szeret és mit nem; mindent róla.
- Miért nézel rám így? – kérdezte Harry, kiszakítva Louis-t a gondolataiból.
- Nincs oka.
- Nos, én fáradt vagyok, szóval jó éjt.
- Jó éjt, kérlek, ne horkolj – felelte Louis, majd az alvómaszkot a szemeire húzta.
- Őszintén szólva, ez a maszk egy kicsit para.
- Menj aludni, Harold.
- Ha még egyszer így hívsz, arcon foglak ütni – felelte félig viccelve.
- Jó éjt.
Louis hátat fordított Harrynek, és bár feltette az alvómaszkot, nem sikerült elaludnia, amíg meg nem hallotta Harry egyenletes légzését.
Pontosan reggel hétkor ébresztette fel Harryt másnap reggel.
- Menj a picsába – motyogta Harry, aztán ellökte Louis kezét, hogy hátat fordítson neki.
- Kelj fel, az Isten szerelmére!
- Miután bementél a fürdőbe – tárgyalt Harry, mire Louis felsóhajtott.
Nem volt ideje, hogy vitatkozzon Harryvel, így elkezdte a reggeli rutinját; megmosta a fogát és a haját, felöltözött az iskolai egyenruhájába, aztán bepakolt a táskájába.
- Harry, kelj fel most. Öt perc múlva a földszinten kell lennem.
- Ugh – nyögött fel Harry, majd kigördült az ágyból.
Louis megvárta, hogy megmossa a fogát és felöltözzön.
- El kell menned.
- És repülnöm kellene innen? – kérdezte Harry, amikor Louis az erkélyre mutatott.
- Amilyen klisésen hangozhat, le kell, um, másznod a fán a fürdőszobai ablakomnál.
- Úgy nézek ki, mint egy kibaszott Tarzan? – felelte Harry, de amúgy is követte Louis-t.
Louis kinyitotta az ablakot, ami szó szerint a tetőn volt a kéménynél, mire Harry megrázta a fejét.
- Meg fogok halni.
- Nem fogsz.
Louis keresztbe tette a karjait, majd Harry lehajolt, hogy egy gyors csókot nyomjon az ajkaira. Fellépett a WC-csészére, aztán felemelte magát, hogy kijusson az ablakon át a tetőre.
- Még mindig élsz?
- Igen.
Miután Louis becsukta az ablakot, kiment az erkélyére, ahonnan látta Harryt felmászni a fára, amit az első kertészük ültetett el azon a héten, amikor ideköltöztek. Harry megmarkolt egy faágat, és ténylegesen sikerült fenntartania magát a karjaival, amíg elérte a fakérget. Gyorsan lemászott róla, majd átugrott a tégla kerítésen és az utcán landolt. Felnézett, hogy felmutassa Louis-nak a nagyujját, mielőtt megfordult és úgy sétált el, mintha mi se történt volna.
Azt mondani, hogy Louis érdeklődését teljesen felkeltette Harry Styles, enyhe kifejezés volt.