6. fejezet

Helló! 😊

Itt is van az újabb fejezet, érdekes lesz, ennyit mondhatok. A közepénél egy kis magyarázatot írtam kapcsos zárójelbe, így egyszerűbb és érthetőbb, valamint a vége felé is, mert anélkül elég furán hangozna magyarul, és az is érti, aki nem annyira ismeri az angolt.

A végén pedig van egy mondat Harrytől, ami nagyon üt, imádtam fordítani, kíváncsi vagyok, mi lesz a ti véleményetek 😀

Találkozunk egy hét múlva, kellemes olvasást! 😘

6. fejezet

Szóval Louis lehet, hogy meleg, és lehet, hogy válságban van.
Lehet.
És kiborult, mert egy, a vendégek mindjárt megérkeznek az ő és Eleanor ötödik évfordulós partijára, és csak arra tudott gondolni, hogy csókolózzon Harry Styles-szal, és kettő, nem volt benne biztos, hogy az élete hátralévő részét egy lánnyal akarja leélni, akit már háromszor csalt meg két különböző emberrel.
Szóval igen, mondhatjuk, hogy Louis válságban volt és az összeomlás szélén állt, hacsak valaki nem hoz neki egy pohár pezsgőt tele töltve.
Louis intett az egyik pincérnek, hogy vigye hozzá a tálca pezsgőt. Két poharat vett el, mielőtt elküldte, hátra dőlve a kanapén. Eleanor még mindig készülődött, a szülei pedig azt mondták, hogy az első fél órában maradnak, hogy az apja mondhasson egy beszédet, mielőtt elindulnak Párizsba.
Az apjának volt egy üzleti eseménye ott, az anyjának meg vele kellett mennie, hogy felvágjon vele, nyilvánvalóan. Louis nem bánta, és szerencséjére majd jön Elena és az éjszakát a lányokkal tölti az emeleten, úgyhogy Louis nagyszerűen volt. Amúgy se jöhettek le a földszintre, ahol a parti lesz, főleg azért, mert alkoholt szolgáltak fel (igen, Louis tudta, hogy még mindig kiskorú volt, de úgy tűnt, senkit sem érdekelt).
Abban a pillanatban, hogy az ajtócsengő megszólalt, Louis lehúzta a harmadik pohár pezsgőjét tíz perc alatt, mielőtt felkelt a kanapéról és az ajtóhoz sétált. Egy szobalánynak kellett volna gondoskodnia erről, de belefáradt abba, hogy csak üljön.
- ELEANOR! – hívta őt, kiáltása visszhangzott az egész házban.
Aztán meglátta őt lesétálni a lépcsőn, egy kék ruhát viselve, ami inkább egy szemeteszsáknak nézett ki, mint egy négyezer fontos ruhának. Mióta sértegeti a ruhaválasztását? Jézusom.
Körülbelül négy ember volt már ott az ajtónál az iskolájukból, harminc perccel később pedig a nappali tele volt emberekkel. Ott voltak Eleanor szülei, Louis szüleivel beszélgettek, mindenki a tizenkettedik és tizenegyedik évfolyamból.
Louis már öt pohár pezsgőt ivott meg, és érezte, hogy beütnek. Egy kicsit szédült, a szülei pedig tíz percre voltak a beszédtől.
Liamet a konyhában találta meg a telefonján lógva.
- A párod nem jön? – kérdezte tőle Louis.
- Ő nem a párom, és… de, az utcában van már.
- Vele írogatsz most?
- Igen?
- Ki van vele?
- Niall és Harry. Úgy értem, tudom, hogy azt mondtad, nem akarod, hogy Harry idejöjjön, de… nagyjából meghívta magát.
- Nem, ez… ez rendben van. Semmi gond.
Végszóra megszólalt a csengő, ő meg sietett kinyitni.
Niall, Zayn és Harry bámult rá, mindegyikük különböző alkoholos üvegeket hoztak.
- Uh… ne engedjük, hogy bárki meglássa ezeket. Csak… tegyük őket a konyhába – felelte Louis, majd tett egy háromszázhatvan fokos fordulatot, mielőtt a konyhába vezette őket.
- Részeg vagy? – kérdezte Zayn egyik kezét a vállára helyezve.
- Nem vagyok – válaszolta Louis ellökve a kezét.
- Louis, a szüleid mindjárt beszédet tartanak – szólalt meg Barbara, ahogy megjelent a konyhában. Elmosolyodott, amikor meglátta őket, aztán odasétált Niallhoz, hogy üdvözlésként megcsókolja.
- Igen… persze.
Louis átsétált az előtéren a nappaliba, ahol a szülei egy kis pódiumon voltak a kandallónál, mindketten egy pohár pezsgőt tartva. Louis úgy érezte, hogy rosszul lesz.
- Csendesedjen el mindenki, korlátozott időm van, hogy beszéljek.
A szoba elcsendesedett, Louis pedig megtalálta útját pontosan a pódium elé, Eleanor mellett, aki rámosolygott és összefonta ujjaikat.
- Szeretném a pohárköszöntőt a fiamnak és a bájos barátnőjének, Eleanornak Calder mondani, akik már öt éve együtt vannak.
Egy pincér jelent meg végszóra, hogy mindenki kezébe egy poharat adjon, Louis meg tudta, hogy hányni fog. Az apja elkezdett fecsegni valamiről, majd Louis a bal oldalára nézett, ahol meglátta Harryt a falnak dőlni Zayn és Niall mellett, szintén egy poharat fogva.
Valószínűleg ez az első alkalom, hogy valaha is pezsgőt kóstol.
- És örülök, hogy a legidősebb fiam megtalálta élete szerelmét, és biztos vagyok benne, hogy fényes jövő áll előttük – emelte fel poharát. – Arra, hogy öt éve együtt vagytok, és lesz még ötven. Egészségünkre!
Mindenki éljenezett, Louis elmotyogta, hogy „egészségünkre” az orra alatt, mielőtt két nagy kortyban megitta a pezsgőt. Hallotta Harryt felhorkanni oldalról, és semmi mást nem akart, csak odamenni hozzá és beverni az arcát. Mert öt héttel ezelőtt, amikor abban az örömben volt része (szarkazmus, kérlek), hogy találkozzon vele, tökéletesen elégedett volt az életével és Eleanorral.
Most pedig lehet, hogy meleg. Egy bűnös. Minden, amivel kapcsolatban az anyja figyelmeztette őt, amikor fiatalabb volt.
A szüleik mindkettőjüket félrehúzták a folyosón, gratulálva nekik és a kezükbe adva egy nagy, kövér borítékot „a jövőre”.
- Most megyünk a reptérre, és vasárnap jövünk vissza. Olyan büszke vagyok rád, fiam – mondta neki az apja, aztán megütögette a hátát. Eleanor szülei tudatták velük, hogy mennek ők is, mivel ők voltak az egyetlen felnőttek a partin, és nem akarták úgy érezni magukat, hogy bármit is zavarnak.
Abban a pillanatban, hogy kimentek az ajtón, Eleanor megcsókolta Louis-t, és elmondta neki, hogy boldog volt abban a pillanatban, Louis pedig csak annyit tudott tenni, hogy visszacsókolja őt.
A légkör megváltozott néhány perccel később, amikor Niall elkezdett zenét lejátszani a telefonja hangszóróján keresztül, Zayn pedig elővett hatvan felespoharat a konyhában lévő szekrényből.
Amúgy sem volt semmi, amit Louis tehetett volna, becsípett; és csak annyit akart tenni, hogy leül a kanapéra és soha nem kel fel.
- Jól vagy, Tommo? – kérdezte Niall, miközben engedte, hogy nehezen lehuppanjon a kanapéra, egy karját Louis köré téve. Ennél a pontnál a fiatalabb fiút az sem érdekelte, hogy Niall egy cigarettát szívott közvetlenül az arca előtt.
- Ja – hazudta Louis, majd Niall a cigijével az embertömeg felé mutatott, akik táncoltak.
- Nem tűnik úgy, hogy élvezed a tényt, miszerint te és a barátnőd öt éve együtt vagytok.
- Ja, nos… nagyjából egy pohárnyira vagyok attól, hogy hányjak.
- Akkor oké. Csak megyek, mielőtt lehánysz engem. Amúgy is meg kell keresnem a barátnőmet. Valószínűleg a cupcake asztalnál van.
Aztán Louis egyedül maradt. De nem sokáig, mert egy pár, akik csókolóztak, a kanapéra estek a jobb oldalán, és… ó, nagyszerű. Harry Styles megtalálta őt, leülve mellé. És a tény, hogy Harrynek jó illata volt, egyáltalán nem segített neki.
- Helló, Louis.
- Mit akarsz, Harry? – válaszolta, mire Harry elmosolyodott, tetszett neki a tény, hogy ilyen könnyen reakciót váltott ki Louis-ból.
- Olyan kurvára részeg vagy.
- Ne mondd meg nekem, hogy mi vagyok.
Harry megrázta a fejét.
- Biztosan tudod, hogyan kell szórakozni, ugye.
- Szerintem már megállapítottuk a tényt, hogy a szórakozásról való gondolataink valamennyire különbözőek – felelte Louis elfordítva a fejét, hogy jól lásson rá.
Harry egy HIPSTA PLEASE pólót viselt (mi a fenét jelent ez, Louis-nak fogalma sem volt), egy kockás inget, ami úgy tűnt, hogy kabátként szolgál, fekete skinny jeans-t és a Vans cipőjét.
- Mit keresel egyáltalán az én partimon? Nem voltál meghívva.
- Kérlek, ez a parti unalmas lenne, ha mi nem bukkantunk volna fel. Valójában nektek, gazdag gyerekeknek kellene lennetek azoknak, akik tudják, hogyan kell bulizni.
- Fontosabb dolgokra használjuk a pénzünket.
- Mint az ötezer fontos órák? Én szerezhetek tízért is.
- Igen, de akkor annak nem lenne értéke.
- Értéke? Szó szerint ugyanazt a dolgot csinálják; mutatják az időt.
- Mindegy. Nem várom el azt tőled, hogy tudd, miről beszélsz.
- A fejed annyira benne van a seggedben, hogy azt nem is tudod már. És részeg vagy.
- Nem vagyok részeg! – tiltakozott Louis, Harry pedig egyik kezét a combjára helyezte, amit Louis lelökött néhány másodperccel később.
- Ne érj hozzám.
- Nem volt problémád az utolsó két alkalommal, amikor hozzád értem.
- Fogd be! – sziszegte Louis körbe nézve, hogy lássa, valaki meghallotta-e. De túlságosan elfoglaltak voltak a táncolással és azzal, hogy jól érezzék magukat ahhoz, hogy valójában figyeljenek rá. Louis figyelmet akart. Tetszett neki; attól jobban érezte magát. – Miért nem figyel rám senki? Ez az én partim! – panaszkodott Louis.
- Én figyelek rád – felelte Harry. Louis a szemeit forgatta.
- Akarok egy felest – döntötte el.
- Idióta vagy. Le kell feküdnöd…
- Soha ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Te semmi se vagy hozzám hasonlítva!
Harry felsóhajtott, majd keresett valamit a zsebeiben, mielőtt elővett egy kis zacskót kis, fehér pirulákkal megtöltve.
- Mik azok? Drogok?
- Extasy.
- Ez… szexuálisan hangzik – válaszolta Louis, és elpirult az arca.
- Nem az. Vagyis… talán – felelte Harry, majd rákacsintott, megrázva a zacskót egy kicsit.
- Honnan szerezted?
- Ahonnan az összes drogomat szerzem.
- Szóval loptad – állapította meg Louis. Soha nem vallaná be, de szerette ugratni Harryt és ártalmatlanul viccelődni vele. És ha Harry valóban megsértődött ettől… Louis-t nem igazán érdekelte.
- Ha-ha. A drog az egyetlen dolog, amit soha nem lopnék.
- Mit csinálsz? Hová mész? – kérdezte Louis, amikor meglátta Harryt felkelni a kanapéról.
- Keresek néhány embert, akiknek adok még.
- Az nem került pénzbe? Miért adod el?
- Ez az, amit csinálok – válaszolta Harry, mire Louis a szemöldökét ráncolta, bizonytalanul abban, hogy pontosan mit értett ez alatt.
Ő nem egy drogdíler, ugye?
Követte Harryt át a nappalin, figyelve őt átadni egy tablettát Niallnek, aztán Barbarának, akik lenyelték őket bármiféle folyadék nélkül.
Louis úgy döntött, nem szórakozik velük.
Zaynt és Liamet a szoba egy sötét sarkában találták meg smárolva, Zayn kezével Liam nadrágjában; Liam, aki el volt pirulva és zihált, és Zayn, aki a másik fiú fülébe morgott.
- Nincs porod? – kérdezte Zayn, mire Harry megrázta a fejét.
- Mindenesetre egészségünkre – ők is mindketten lenyelték a tablettákat extrém gyorsan. Zaynen nem igazán lepődött meg – valószínűleg hozzászokott már… dolgok lenyeléséhez, de Liam? Ez új volt Louis-nak. Féltékeny volt valamennyire.
- Louis! – kiáltott rájuk Eleanor a zenén keresztül, a semmiből megjelenve. Egyértelműen részeg volt, és vodka illata volt eperrel keverve. Louis most már bármelyik percben el fogja hányni magát. – Mi az? – kérdezte Eleanor, rámutatva a majdnem üres tablettás zacskóra Harry kezében.
- Varázs cukorka… MDMA [extasy másik néven; metiléndioxi-metamfetamin] – válaszolta Harry, mire Eleanor kitartotta a tenyerét. Harry adott neki egyet, El megköszönte, mielőtt szájon csókolta Louis-t, visszaindulva a barátaihoz.
- Mit… csinál ez a dolog? – kérdezte Louis Harrytől, aki szintén lenyelt egyet.
- Boldoggá tesz.
- Ez nem lehet igaz.
- Az. Próbáld ki.
- Mi van, ha meghalok?
- Boldogan halsz meg – válaszolta Harry, mire Louis a szemeit forgatta, kitartva a kezét. – Nyelv.
- Mi?
Harry megismételte a szót, Louis pedig végre megértette, habozva egy kicsit, mielőtt kinyújtotta a nyelvét. Az idősebb fiút a nyelvére nyomta a pirulát, aztán Louis lenyelte valódi fulladás nélkül.
- Nem érzem máshogy magam.
- Majd meglátod.
- Ó, te… – kezdte el Louis, és hirtelen úgy érezte, hogy a hányás szélén volt.
- Mi az? – kérdezte Harry, pupillái már kitágultak.
- Nekem el kell… Hányni fogok.
Louis-nak sikerült felszaladnia a lépcsőkön és bejutnia a fürdőszobájába, mielőtt mindent kiadott a gyomrából a WC-be. Szörnyű szaga volt, és összeráncolta az orrát, ahogy lehúzta a WC-t, mielőtt a mosdóhoz ment, hogy megmossa a kezeit és a fogait.
- Louis? Még mindig élsz? – hallott egy hangot a szobájában, aztán felnyögött, kisétálva a fürdőből.
Harry az ajtónál állt, a tarkóját vakarva és mosolyogva.
- Mi van?
- Én olyan boldog vagyok most – válaszolta, Louis pedig leült az ágyára, hogy egy kis parfümöt fújjon magára.
- Be vagy szívva.
- Talán – felelte Harry, majd bezárta az ajtót.
- Miért zártad be az ajtót?
- Arra az esetre, ha valaki bejönne – válaszolta Harry, aztán megkerülte az ágyat, hogy leüljön Louis mellé.
- Szállj le az ágyamról, kérlek.
- Már aludtam benne korábban.
- És?
- Ne viselkedj úgy, mintha nem akarnád, hogy rajta legyek.
Louis a Gucci parfümöt az éjjeliszekrényre helyezte, és felállt.
- Kérlek, hagyd el a szobámat. Elég, hogy ténylegesen tönkretetted a partimat, de behatoltál a magán…
- Azt a földszinten te partinak hívod?
- Ó, sajnálom. Elfelejtettem elhozni a kibaszott csőcseléket és néhány más illegális drogot.
- Dögös vagy, amikor csúnyán beszélsz – felelte Harry csillogó szemekkel, amik átkutatták Louis testét tetőtől talpig. Louis nem tudta, mit mondjon, úgy érezte, csapdába esett, farmerje pedig egyre szorosabbá vált a másodpercekkel.
- Nos, kezdesz az idegeimre menni most, szóval, ha kérlek…
Louis beszéde hirtelen abbamaradt, amikor Harry maga felé húzta őt a nadrágtartójánál fogva, azt okozva ezzel, hogy elessen a saját lábában és ráessen Harryre az ágyra.
Küzdött, hogy felkeljen, mert a mellkasuk érintkeztek és az orruk is összeért egy másodpercre. Harry leheletének olyan illata volt, mint a liquor candies-eknek, amiket a földszinten szolgáltak fel.
Louis még felülni sem tudott rendesen, mert Harry lehúzta őt megint, ezúttal a térdei hátsó részénél fogva, így végül Louis lovaglóülésben helyezkedett el az ölében. Kíváncsi volt, hogy Harrynek gondot okozott-e a súlya. Kezeit Harry vállára helyezte egyensúlyért, majd lenézett rá, nehezen lélegezve. Tudta, hogy Harry be volt szívva attól a tablettától, de Louis nem, mert valószínűleg kihányta.
Harry hatalmas kezeit Louis seggére tette, beterítve azt, Louis pedig sírni tudott volna, mert Harry ujjai olyan hosszúak voltak, hogy szó szerint befedte az egész seggét.
- A segged szó szerint olyan kibaszottul dögös – mondta neki Harry, aztán megszorította, amitől Louis felsikított meglepetésében és előrefelé rándult, mert igazából elég jó érzés volt. – Baszki, Louis, annyira mohó vagy érte.
- Mi… miért? – kérdezte Louis, hangja remegett egy kicsit, mert tudatában volt Harry merevedésének, ami a jobb combjának nyomódott.
- A farkamért.
- Mi… én nem.
- Te csak akarsz valakit, aki jót éreztet veled, nem? Akitől felnyögsz és sikítasz és vonaglasz, amíg fel nem robbansz.
Louis érezte összeszorulni a gyomrát Harry szavaira. Hangja mély volt és érdes, Louis pedig megesküdött, hogy csak a hangjától el tudott volna élvezni. Még soha senki nem beszélt vele így, és ez tetszett neki.
- És olyan kemény vagy nekem most… majdnem látom a végét azon a szűk nadrágodon keresztül – suttogta Harry egyenesen a fülébe, meleg leheletétől kirázta a hideg Louis-t.
- Értek már hozzád, Louis? – kérdezte Harry, Louis pedig semmit sem tudott mondani. Már becsukta a szemeit és hő gyűlt össze a gyomrában. – Igen? – Harry kezdett türelmetlen lenni, mert most még erősebben szorította meg Louis seggét.
- N… nem.
- Még te magad sem? Soha nem értél magadhoz?
Louis megrázta a fejét, Harry pedig szitkozódott az orra alatt, kezei elhagyták Louis seggét, hogy azokat Louis farmerjének elejéhez tegye.
- Akarod?
Louis ezúttal sem válaszolt. Akarta. Nagyon. Azt akarta, hogy Harry megérintse őt és jót éreztessen vele, és mindent, amit Harry említett. De nem tudta rávenni magát, hogy kimondja, mert egyszerűen annyira elárasztotta minden, ami mostanában történt.
Ráeszmélt, hogy Harry még mindig válaszra vár és rábámul, így gyorsan bólintott, mire Harry elvigyorodott. Általában az a vigyor feldühítette volna Louis-t, de az agya felhős volt és nem tudott tisztán [„think straight”, straight: heteroszexuálist is jelent] gondolkozni (ó, az irónia).
- Fogadok, hogy elélveznél a nadrágodba, ha csak dörzsölnélek… mert egy kibaszott szűz vagy.
És Louis most először érzett egy kis szégyenkezést amiatt, hogy tapasztalatlan volt. Nem tetszett neki a hatás, amivel Harry rendelkezett felette – érzelmileg. Fizikailag, imádta, többet akart.
- Az rossz? – kérdezte halkan, alig hallhatóan.
- Nem – válaszolta röviden Harry, mielőtt hosszú ujjai elkezdtek dolgozni Louis nadrágján. Kigombolta a gombokat, mielőtt lehúzta a cipzárat.
Louis karjait Harry nyaka köré fonta, majd lenézett, hogy lássa, mit csinált az idősebb fiú. Harry kikapcsolta a nadrágtartókat, és hagyta, hogy Louis háta mögött lógjanak.
Felnézett Louis-ra, mielőtt összetette fejüket egy nedves csókra, amit Louis nagyon élvezett. Nyelvüket néhány lassú alkalommal összedörzsölték, és miközben Harry megszívta az alsó ajkát, ujjai azon dolgoztak, hogy kigombolják az első három gombot az ingén.
Aztán lefeküdt a hátára, magával húzva Louis-t, aki érezte felmelegedni az arcát, mert Harry felett és rajta feküdt. Fogalma sem volt, hová tegye a kezeit, így úgy döntött, hogy feltartja magát velük a tenyereivel Harry feje mellett.
- Feküdhetsz rajtam – biztosította őt Harry, Louis meg is tette.
Lehajolt, így az arca Harry nyakhajlatánál volt, aminek csodálatos illata volt. Louis-nak lehet, vagy nem lehet, hogy nagyon tetszett Harry illata. Azt is el tudta képzelni, milyen obszcénul nézhetett ki a segge, amikor úgy lehajolt, de szerencsére senki sem láthatta. Hirtelen zihált, amikor megérezte Harry kezét becsúszni a nadrágjába, megmarkolva őt az alsónadrágján keresztül.
- Baszki, Lou, olyan kemény vagy és máris nedves a vége – suttogta Harry a fülébe, majd két ujját Louis farkának végéhez nyomta. Louis felnyögött és előrefelé rándult, hogy több dörzsölődést kreáljon. – Nyugodj le, babe, gondoskodni fogok rólad – felelte Harry érdes hangon, aztán Louis érezte őt megfogni a golyóit és masszírozni őket. Egy kicsit zavarban volt, mert tudta, hogy hamarosan el fog élvezni. – Olyan vastag vagy, nem is gondoltam volna.
Louis elpirult, Harry pedig elkezdte dörzsölni őt az alsónadrágján keresztül, tenyerét Louis farkához nyomva.
- Ah – lehelte a fiatalabb fiú, és fel sem ismerte a saját hangját, mert magas volt és remegett.
Harry gyengéden meglökte az orrával Louis arcát, hogy Louis elmozdítsa a fejét Harry nyakának másik oldalára. Amint ezt Louis megtette, Harry forró ajkait Louis bőréhez nyomta, pontosan oda, ahol a nyaka találkozott a vállával. Aztán elkezdte megszívni, harapni és nyalni, újra és újra.
A keverék Harry dörzsölése és a figyelem között, amit Harry a nyakának szentel, átküldte a határon Louis-t, azt nyögve, hogy „Harry” Harry nyakába, ahogy elélvezett az Armani bokszerébe.
Miközben visszatért révületéből, Harry folyamatosan szívta a nyakát és simogatta a hátát, másik keze a seggén volt.
- Sajnálom – felelte Louis, aztán Harry elhúzódott Louis nyakától.
- Mit?
- Hogy… uh. Nem bírtam sokáig.
- Semmi gond, ez normális egy szűznél.
Louis elpirult, aztán felült, így most lovaglóülésben helyezkedett el Harry mellkasán, érezve farkát a farmerének nyomódni.
- Komolyan, semmi gond – biztosította őt Harry, majd megütögette a hátsóját egyszer, mielőtt legördültette magáról Louis-t, így fel tudott állni.
- Hová mész? – kérdezte Louis.
- A fürdőszobába, hogy befejezzem.
- Ó. Ne hagyj rendetlenséget.
- Nem fogok.
Louis megpróbálta kizárni a fürdőszobából jövő nyögéseket, ahogy felcipzárazta a nadrágját és visszacsatolta a nadrágtartóját. Begombolta az ingét, majd egy kezével beletúrt a hajába, még mindig nehezen lélegezve amiatt, hogy mi történt az előbb.
Alsónadrágja ragacsosnak érződött, de tudta, hogy el kell viselnie még két órán át, amíg mindenki el nem megy. Harry kijött a fürdőszobából két perccel később, majd szemei megtalálták Louis nyakát.
- Mi az? – kérdezte Louis.
- Lehet, hogy azt teljesen fel akarod gombolni.
- Miért?
Harry a tükörre mutatott, mire Louis felállt és megnézte magát. Furcsa hangot adott ki, amikor meglátott egy nagy véraláfutást, ahol Harry korábban megszívta, ami lassan átváltott sötétpirosból lilába.
- Mi ez?
- Ki lett szívva a nyakad.
- Te megjelöltél? Mikor fog eltűnni?
- Két vagy három nap múlva. Talán négy.
- Mi? Mi van, ha valaki meglátja?
- Mondd azt, hogy megégetted magad vagy valami. Csak gombold fel, senki nem fogja észrevenni.
Louis így is tett, és szerencséjére elfedte. Visszamentek a földszintre, az emberek még mindig táncoltak és ittak, így sikerült észrevétlennek maradniuk.
Az emberek elkezdtek elmenni éjfél körül, megköszönve neki a partit és egy újabbat kérve hamarosan.
Niall, Zayn és Harry voltak az utolsók, akik elmentek. Louis és Eleanor az ajtóhoz kísérte őket, aztán Eleanor megköszönte nekik, hogy eljöttek, mielőtt ténylegesen meghívta őket a templomba vasárnap (mindannyian tudták, hogy ők hárman nem fognak megjelenni, de elnézték neki, mert részeg volt, alig ejtett ki rendes szavakat), Harry odahajolt, hogy Louis fülébe suttogja:
- Hamarosan nem Isten lesz az egyetlen férfi, akinek letérdelsz.
Louis figyelte a hátát, amíg el nem tűntek az automatikus kapuk mögött. Eleanor fényesen mosolygott rá és egy csókba vonta őt, mielőtt megkérte, hogy feküdjenek le, és hagyják, hogy a takarítónők feltakarítsanak mindent.
Azon az estén, ahogy Louis háttal feküdt Eleanornak, aki a nagykifli volt, csak arra tudott gondolni, ahogy Harrytől elélvezett. Nem bánta volna, ha meg tudnák ismételni, és ténylegesen azon gondolkozott, hogy ez mikor történik meg újra.
Hamarosan, remélhetőleg.

5. fejezet

Helló! 😊

Ez a fejezet is tartogat izgalmakat és meglepő fejleményeket, úgyhogy szerintem el fogja nyerni a tetszéseteket, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd 😊 Írjatok, pipáljatok, iratkozzatok fel bátran!

Más mondanivalóm azt hiszem, nincs, egy hét múlva találkozunk!

Kellemes olvasást! 😘

 

5. fejezet

Amikor Louis felébredt azon a péntek reggelen, nem volt benne biztos, hogy ami történt, az igazi volt vagy sem. Azonban egy dologban teljesen biztos volt, mégpedig, hogy a pamut pizsamája ragadós és kényelmetlen volt.
Elakadt a lélegzete, amikor lehúzta azt a fürdőben és meglátta, hogy valójában ondós volt a pizsama alsója. Úgy érezte, sírni tudna dühében és frusztrációjában.
És a ténynek, hogy azt álmodta, Harry csókolózik vele, nincs semmi köze ehhez, ugye? Kezdett kiborulni, és tizenöt percen belül a földszinten kellett lennie reggelizni.
Ez most nem a megfelelő alkalom egy meleg kiborulásra.
Ki mondott bármit arról, hogy meleg vagyok?
Ó, Istenem, pokolra jutok.
És mindez Harry hibája.
Louis megígérte magának, hogy soha többet nem beszél Harry Styles-szal, ez pedig akkor kezdődik el, amint átadja neki a kabátot. És hogy őszinte legyen, kissé igazságtalan volt, hogy a kabátnak annyira jó illata volt.
Benyomta azt a hátizsákjába, mielőtt megcsinálta a haját és még egyszer utoljára megigazította a tükörben, aztán elindult a földszintre, a konyhába.
Annyira nem fókuszált arra, hogy mi történik körülötte, hogy nem vette észre, hogy az anyja ugyanazt a kérdést kétszer teszi fel neki.
- Bocsi, micsoda?
- Te és Eleanor jövő pénteken öt évesek lesztek. Tervezel valami különlegeset neki?
- Uh… nem tudom. Neked van valami ötleted?
- Nos, tavaly Párizsba mentetek a hétvégére, szóval talán ezúttal elvihetnéd Rómába? Vagy talán Berlinbe?
Őszintén, Louis sehová sem akart menni Eleanorral ebben az évben. Csak otthon akart maradni és talán áthívni néhány barátot, mint ahogy a harmadik évfordulójukon csinálták.
- Talán egy partin gondolkozom? Mármint barátokkal az iskolából.
- Egy parti?
Louis vállat vont és bólintott, elgondolkozva azon, hogy vajon megengednék-e meghívni Zaynt és Niallt. Harry egyáltalán nem volt meghívva, ki volt tiltva és zárva a házából. Isten tudja, mit törne el vagy lopna el, ha valaha is belépne a házába.
- Van egy meglepetésem neked, Louis – szólalt meg az apja, amikor majdnem befejezte a reggelijét.
- Igen? Mi az?
- Beszéltem az igazgatóddal, és azt mondta, hogy különösen jól teljesítesz az iskolában, így úgy döntöttem, hogy korán megkapod a születésnapi ajándékodat.
Louis szemei kitágultak.
- Mi? Úgy érted…
- Igen, elviheted a Lamborghini-t holnap délután egy körre. Anyád és én az ikrek szavalásán leszünk, és úgy gondoltuk, jobban szeretnéd kipróbálni az új Aventador-odat. Megmozgattam néhány szálat a menedzserrel az autósiskolában, és azt mondta, megcsinálhatod a tesztet ma iskola után.
- Igen! Ó, Istenem! Köszönöm, apa! – felelte Louis, majd felpattant a helyéről, hogy megölelje az apját.
- Ne csak nekem köszönd, az anyádnak is. Az ő ötlete volt.
Louis egy puszit nyomott az anyja arcára, mire ő elmosolyodott és azt mondta, hogy szívesen. Louis alig várta, hogy elmondja Liamnek és mindenki másnak az iskolában, ami azt illeti.
Liam rendkívül izgatott volt, amikor meghallotta, és elmondta Louis-nak, hogy ő is vár karácsonyra egy Bugatti Veyron-t.
És Louis nem tudott betelni ezzel a nap hátralévő részében, amíg rá nem jött, hogy vissza kell adnia a kabátot Harrynek. A Rolex órájára nézett, mielőtt ráeszmélt, hogy van ideje átsétálni hozzá (látta őt Niallel beszélgetni pontosan az iskolája bejáratánál), és átadni neki a kabátot. Az autós oktatója tíz perc múlva jön érte a vizsgája miatt, szóval elindult abba az irányba.
Észrevették őt, amint belépett az iskola épületébe (még kapuk sem voltak, az Isten szerelmére), Louis pedig egy kicsit kellemetlenül érezte magát, mert az iskolában mindenki őt bámulta.
Megigazította a haját, miközben megközelítette Harryt és Niallt.
- Szia, Tommo! – köszöntötte őt izgatottan Niall, mire Louis is üdvözölte őt, mielőtt levette a hátizsákját és elővette a kabátot. Átadta Harrynek, akinek karba voltak téve a kezei (ettől a bicepszei kidudorodtak, Louis meg belül ordított – de nem volt meleg, természetesen), és kíváncsi tekintettel nézett le Louis-ra.
- Itt van – felelte Louis, majd Harry mellkasához vágta a kabátot; aki megfogta azt.
- Szívesen – válaszolta.
- Tessék?
- Már nem azért, babe, de megmondtam neked, hogy tovább legyen nálad, mert rajtad jobban néz ki. Vagy nem hallottad, mert túlságosan lefoglalt a tény, hogy csókolóztunk?
Louis-nak elakadt a lélegzete, aztán körbenézett, hogy megtudja, meghallotta-e valaki, de szerencsére senki, kivéve Niallt, aki vihogott.
Amikor meglátta a nézést, amivel Louis illette őt, megrázta a fejét.
- Ne aggódj, haver, már tudtam.
- Mi… te mondtad el? – kérdezte Harrytől hitetlenkedve.
- Persze, hogy igen.
- Ki más tudja még?
- Zayn.
- Ó, Istenem!
- Nyugi, Louis, te vagy az egyetlen, aki nagy ügyet csinál ebből – mondta neki Harry, Louis pedig észrevette bekanyarodni az autósiskolás kocsit.
- Nincs időm erre. Ó, és Niall? Te és Zayn meg vagytok hívva a házamba jövő pénteken.
- Mire?
- Eleanornak és nekem lesz az ötödik évfordulónk.
- Ki kellene öltöznöm? – kérdezte Niall, mire Louis megrázta a fejét.
- De hozz alkoholt.
Oké, mi?
Niall felnevetett, aztán biztosította őt, hogy vinni fog.
- Én nem vagyok meghívva? – biggyesztette a száját Harry egy hamis megbántott kifejezéssel az arcán.
- Nincs az az Isten – mondta mogorván Louis, mielőtt megfordult és gyorsan elsétált.
A KRESZ vizsgájára kellett koncentrálnia, ami rá várt, és azt tervezte, hogy kiválóan teljesít rajta (ami valóban így is történt).

*

Harry átment Zayn házába iskola után, mert a szülei késő estig nem lesznek otthon, Niall pedig vitt egy üveg vodkát (és Barbarát, természetesen).

Elővették Zayn vízipipáját, rég volt már, mióta utoljára szívtak belőle, és ezen a héten nem volt pénzük fűre. Vagyis Barbara felajánlotta, hogy kifizeti, de Niall azt mondta neki, hogy soha nem engedné, hogy a csaja bármit is fizessen, ami valamennyire giccses volt Harry véleménye szerint, de hát igen.
- Szóval hogy állnak a dolgok a szép fiúval? – kérdezte Harry Zayntől, miközben Niall összeszerelte a vízipipát. Ezúttal vodka ízesítésűt választottak a cseresznyés helyett.
- SMS-ezünk, és azt tervezem, hogy rámozdulok jövő pénteken Louis buliján.
Harry a szemeit forgatta.
- Engem nem hívtak meg.
- De tudod, hogy akkor is mehetsz, ugye?
- Szerintem fogok amúgy is, vicces lesz látni a dühöt az arcán.
Barbara megrázta a fejét.
- Ő egy kedves srác.
Harry felhorkant.
- Ha megismered őt.
- A kedves és a gazdag nem keveredik, babe – mondta neki Harry.
- Ez ostobaság, nézz rám – válaszolta Barbara.
- Bocsáss meg, a szerény és a gazdag nem keveredik.
Barbara felnevetett és felmutatta neki a középső ujját, mielőtt kibontotta a nyakkendőjét és levette a blézerét, hogy kényelmesebben legyen.
- De akkor is megcsókoltad őt – emlékeztette őt Niall, miközben ügyesen megfordította a faszént a rosta tetején.
- Várj, mi? Te megcsókoltad Louis-t? – kiáltott fel Barbara lesokkolva. Harry vállat vont. – Wow! Ez… hogy reagált?
- Úgy, hogy visszacsókolt és felállt a farka.
- Ez hihetetlen!
- Kibaszottul meleg a kis köcsög – felelte Zayn. – Bár nem bánnám, ha megdughatnám őt.
- A saját meleg kis köcsögöddel foglalkozz, Louis az enyém – figyelmeztette őt Harry.
- A gyerek még csak ki sem állhat téged.
- Igen, de túlságosan is frusztrált szexuálisan, főleg most, hogy megtanulta, milyen jó érzés velem smárolni.
- Ha a szülei megtudják, halott vagy, tudod, ezt, ugye? Mármint, szó szerint halott – figyelmeztette őt Barbara, mire Harry vállat vont.
Nem mintha amúgy lenne bármim is, amit elveszíthetnék, szóval…
Harry és Zayn megosztotta egymással az egyik pipát, míg Niall és Barbara megosztotta a másikat. Versenyt csináltak abból, hogy ki tudja a legtöbb füstkarikát kifújni egymás után, és Zayn nyert, természetesen.
Niall Barbara nyakát csókolgatva kötött ki harminc perccel később, amikor a vízipipa kezdett kiégni, és ennek eredményeként Barbara felkelt a kanapéról, felhúzva a lépcsőn Niallt.
- NE A SZOBÁMBAN! – figyelmeztetett Zayn, mire Niall hangosan felnevetett, mielőtt egy ajtó becsukódott.
- Gyakrabban dugnak, mint mi – mondta neki Harry, Zayn pedig megrázta a fejét.
Harry egy kezét Zayn combjára helyezte, de meglepő módon a fekete hajú fiú elmozdította azt.
- Ne most, Harry.
- Komolyan mondod? Kanos vagyok.
- Akkor verd ki magadnak, én nem bánom.
- Én igen! – biggyesztette a száját Harry, mire Zayn a szemeit forgatta, miközben ivott egy kortyot a vodkás üvegből.
Harry közelebb hajolt hozzá, aztán nehezen lélegzett a nyakánál, mielőtt azt suttogta:
- Az segítene, ha Liamnek szólítanál?
Zayn nyelt egyet, majd elmotyogta, hogy „bassza meg”, mielőtt a kanapé kartámaszához nyomta Harryt, megtámadva a nyakát.
Harry elvigyorodott az ajkainál, mert tudta, hogy Zayn sosem utasítaná őt vissza, nem számít, mi történik. Kivéve, ha valóban elkezd járni Liammel, akkor Harry visszavonul és arra az izmos srácra fog fókuszálni az angol órájáról. Vagy talán Louis-ra.
Louis jó lenne. Louis azzal a kibaszott seggével, a segg, amibe Harry csak bele akart harapni, és kinyalni, amíg a fiatalabb fiú úgy sír és könyörög, mint amilyen kis elkényeztetett kölyök ő.
- Wow, elég gyorsan kemény lettél – nevetett fel a combjánál Zayn, miután leereszkedett Harry lábai közé, hogy leszopja őt. – Egy kék szemű köcsögre gondolsz?
Harry megbillentette felfelé a csípőjét, amikor Zayn hirtelen teljesen a szájába vette őt, szívva és nyalva.
- Fogd be, a nevem most Liam.
És ha Zayn szándékosan megharapta Harry farkát, nos, akkor az csak Harry hibája volt.

*

A Lamborghini Aventador, amit Louis kapott az apjától, piros volt és átalakítható, és ez volt minden, amit Louis akart tavaly óta. Alig várta, hogy ebben vezessen el az iskolába (az apja vett neki egy parkolóhelyet is) és felvágjon vele.

Készített egy Instagram képet magáról az autó előtt, mielőtt elküldött egy képet Liamnek a belsejéről, aki feltartott hüvelykujj emojit írt vissza. Aztán kinyomtatta a képet és bekeretezte, a szekrény tetejére téve a többi képével.
Louis máris el akarta vinni egy körre, de kezdett sötétedni és az anyja már hívta vacsorázni. Túl izgatott volt, hogy egyáltalán egyen, mert… legyünk őszinték. Ez egy kibaszott Lambo volt.
Az este hátralévő részét a MacBook-ján töltötte, új Ray Ban Aviator-t rendelt, ami illik az autóhoz. Nem tudott dönteni, így mindhármat megrendelte, gondolta, majd cserélgeti.
Louis jobban aludt azon az estén, mint bármikor korábban, és egy fényes mosollyal az arcán ébredt fel másnap reggel, érezve az izgalmat összegyűlni a gyomrában.
Ha az nem boldogság volt, akkor nem tudja mi. A tény, hogy pénzzel nem lehet boldogságot venni, őszintén szólva hazugság volt, amit a szegény emberek mondtak maguknak, hogy jobban érezzék magukat.
Szóval abban a pillanatban, hogy a szülei kimentek az ajtón és beszálltak a családi autóba, ami egy fekete Chevrolet Express volt, máris öltözött. Felvett egy fehér farmert, egy egyszerű fehér Armani pólót és a fehér Converse-ét. Nem érdekelte, hogy szakadt az eső; amit akart, megkapta.
Az autó felbőgött, amint elfordította a kulcsot a gyújtásban, és ez hivatalosan is Louis kedvenc hangja volt.
Céltalanul körbevezetett a városban, a kedvenc bandáját hallgatva és velük énekelve a szörnyű hangjával. Megállt egy autós Starbucks-nál és vett magának egy Java Chip Frap-ot extra cukorral, de csak akkor itta meg, amikor bekanyarodott egy random járdára, mert Isten őrizzen attól, hogy véletlenül kiöntsön valamit a bőr ülésre.
Miután befejezte az italát, megkért egy random hölgyet az úton, hogy dobja azt ki, mielőtt gyorsan elindult mellette, véletlenül összevizezve őt tetőtől talpig.
Ahogy elvezetett az iskolája mellett és balra fordult, hogy végre hazamenjen, mert az eső egyre jobban esett és beborult, elhaladt Harry háza mellett anélkül, hogy tudott volna róla. Akaratlanul is észrevette Harryt a lépcsőkön ülve az ajtófélfa alatt, könyökei a térdein pihentek, miközben egy cigit szívott, még akkor is, ha teljesen el volt ázva.
Csinált ő valaha bármi mást is a cigizésen kívül?
Harry felnézett, mielőtt Louis egyáltalán megállt volna a háza előtt, köszönhetően kocsija zúgó motorjának. Biztosan felismerte Louis-t, mert a szemeit forgatta és felállt, hogy odamenjen. Louis letekerte az ablakot, Harry pedig jobb karjával az autónak támaszkodott, lehajolva, hogy belásson.
- Szép autó – felelte, még egy slukkot szívva a cigarettájából.
- Köszi… de tudnál mondjuk… hátra lépni, kérlek? Nem akarom, hogy a füst rámenjen a bőrre.
- Persze, hogy nem akarod.
Engedte, hogy a cigaretta a földre essen, majd hátra lökte nedves haját.
- Miért vagy idekint az esőben? Pluviophile vagy?
- Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de nemet mondok.
- Azt jelenti, hogy szereted az esőt.
- Ki lettem zárva, mert anya néhány perccel ezelőtt ment el dolgozni, és nem értem el őt. A kulcsaim bent vannak, így ki lettem zárva, nagyjából kilencig.
Louis az órájára nézett. Alig volt hat óra.
- Mit dolgozik az anyukád?
- Nem sztriptíztáncos, ha erre gondolsz. Egy nonstop pékségben dolgozik.
- A Flour Boksz-ban?
- Kurvára nem tudom a nevet.
Louis a szemeit forgatta.
- Szóval mit fogsz csinálni, amíg nem jön vissza?
Harry vállat vont.
- Elmennék Zaynhez, de a szülei elvitték őt vacsorázni, Niall meg Barbaránál van, mert a szülei sosincsenek otthon péntek esténként. Szóval én csak… várok itt. Kivéve, ha el tudsz vinni öt órára.
- Ha, szép próbálkozás. Kitehetlek egy hajléktalanszállónál vagy valami. Vagy a kutya házában tartalak. De ennek a kocsinak a tetején kell ülnöd, mert nem szállsz be, amíg olyan vizes vagy.
- Tényleg ilyen szívtelen vagy? – gúnyolódott Harry, mire Louis bőszen felsóhajtott, mielőtt kinyitotta az ajtót és felhúzta az ablakot.
Harry egy önelégült vigyort villantott felé, aztán kinyitotta az ajtót és beszállt, megütve fejét a művelet közben. Ez őszintén megnevettette Louis-t.
- Soha nem hallottalak még nevetni korábban – felelte Harry, miközben bekapcsolta a biztonsági övét és körbenézett az autóban.
- Jó nevetésem van, fogd be.
- Soha nem mondtam azt, hogy nincs. Honnan jött, hogy az apád ezt a kocsit vette neked? Ez többe kerül, mint a házam.
- A Rolex órám többe kerül, mint a házad.
Harry a szemeit forgatta.
- És az apám vette nekem a szülinapomra, de korábban megkaptam, mert jól teljesítek az iskolában.
- Van jogsid?
- Igen.
- Tizenhét évesen?
- Az apám ismer embereket.
- Persze, hogy ismer.
- Neked van jogsid? – kérdezte Louis Harrytől, miközben elkezdett vezetni.
- Megcsináltam, amikor tizennyolc éves voltam… ne nézz ennyire meglepetten. Ó, és abban az esetben, ha nem tudtad volna, olvasni és írni is tudok.
- Egyszerűen IMÁDOM a szarkazmusod – válaszolta Louis szarkasztikusan, majd Harry végig húzta kezét a műszerfalon. – Ne érj hozzá semmihez.
- Ne már, haver, ez az egyetlen alkalom, hogy valaha is egy kibaszott Lamborghini-ben leszek, hadd élvezzem ki.
- Tartsd magadnál a kezeidet. Ne érj semmihez. Ugyanez vonatkozik a házamra is – mondta neki Louis, a következő dolog pedig, amit Harry észrevett, az az volt, hogy már Louis hatalmas dupla kapuja előtt voltak, aminek egy nagy, csicsás, arany T betű volt a közepében.
Louis megnyomott egy gombot a kulcsain, mire a kapuk kinyíltak, engedve neki, hogy felvezessen és leparkoljon az autójával.
- Ez kurvára igazi? – lehelte Harry, ahogy feldolgozta a hatalmas házat.
- Az – válaszolta Louis, valamennyire büszkén, hogy egy olyan házban él, amitől Harry Styles életében először nem talált szavakat.
London és Sammy üdvözölték őket az ajtónál, és Louis meglepetésére London valójában elkezdte körbejárni Harry lábait.
- Ez egy macska vagy egy bébi jaguár? – kérdezte Harry.
- Ez egy bengáli macska, te idióta. Ne érj hozzá.
De Harry már letérdelt, hogy megsimogassa a fejét. Sammy Harry térdéhez nyomta az orrát, Harry pedig megdörzsölte a füle mögött.
- Oké, nos, most már abbahagyhatod azt, hogy az állataimhoz érj.
- Körbevezetnél a házban? Vagy a palotában, mindegy.
- Ja, nem.
De aztán Harry elkezdett elkószálni, így Louis megkérte, hogy legalább a cipőit vegye le. Harry levette őket az ajtónál, mire Louis felnyögött, neki kellett lehajolnia és felvennie azokat, mert a takarítónők nem voltak már itt ilyenkor szombaton.
- Ez a nappali nagyobb, mint a házam – felelte Harry, és egyik kezét végighúzta a fehér kanapén, miközben sétált. – Az a hátsó kert?
- Igen.
- Nagy medence.
- Minden nagy ebben a házban.
Harry szemei Louis farkához csúsztak le a másodperc egy töredékére.
- Valószínűleg. A segged az élő bizonyíték.
- Kérlek, ne mutass rá a nagy kövér seggemre – felelte Louis, aztán karba tette kezeit.
- Soha nem mondtam, hogy kövér, van különbség a nagy és a kövér között. Tetszik, ez minden.
Louis elpirult, aztán elfordította az arcát. Miután Harry átment a konyhán, a nappalin, a játszószobán, az irodán és a ruhatáron, végre felmentek a lépcsőn.
- Nincs liftetek?
- Nincs.
- Ez akkor megmagyarázza a combjaidat – felelte Harry pimaszul, aztán ráütött egyet Louis seggére, amitől a fiatalabb fiú felkiáltott. Mit gondolt Harry, kicsoda ő? Idejön ebbe a házba, sértegeti őt, és aztán megüti őt a fenekén?
- Ez az első emelet… uh, a két húgom, Lottie és Felicité osztja meg, én pedig a második emeleten vagyok – magyarázta Louis, nem zavartatva magát azzal, hogy ténylegesen megmutassa neki mindegyik ajtót.
- Szóval te vagy felül? – kérdezte Harry.
- Nem, középen vagyok. Van még egy emelet, amin a szüleim vannak a legfiatalabb testvéreimmel és az edzőterem – válaszolta Louis, nyilvánvalóan nem értette meg a szexuális burkolt célzást. Harry elmosolyodott magának, aztán megrázta a fejét, mert olyan sok minden volt, amit Louis-nak meg kellett tanulnia, ez valamennyire izgató volt.
- És egyedül vagy ezen az emeleten?
- Nem, Phoebe-nek és Daisy-nek is vannak szobái. És van egy szauna és egy könyvtár itt.
- Egy szauna? Ez komoly?
Louis bólintott, majd Harry megkérte, hogy bemehessen a fürdőszobába, így Louis bevitte őt a szobájába. Először vonakodó volt, mert a szobája rendkívül tiszta volt és rendezett és fehér, Harry meg vizes.
- Ez olyan, mint egy kibaszott hotelszoba – felelte Harry, miközben feldolgozta a legrendezettebb szobát, amit eddig valaha látott. Minden tökéletesen meg volt szervezve és jó illatú volt, mint a levendula – mint Louis.
Átnézte Louis képeit, míg Louis letette az éjjeliszekrényre a pénztárcáját és a kulcsait.
- Az te vagy és a barátnőd? – kérdezte Harry egy bekeretezett képre mutatva. Louis odasétált és elhessegette a kezét, mert Harry hozzáért.
- Igen, az.
- Hány éves voltál? Még fiatalabb köcsögnek nézel ki.
- Ne hívj már „köcsögnek”! Akármit is jelent.
- Honnan veszed, hogy rossz, ha nem tudod mit jelent?
- Ha tőled jön, az biztosan valami rossz vagy mocskos. Valószínűleg mindkettő.
- Meg vagyok sértve ettől – felelte Harry, aztán elfordult a képektől. – El kell mennem a fürdőbe… használhatom a zuhanyzót?
- Kizárt… rendben. De ne hagyj rendetlenséget. És ne használj törölközőt.
- Akkor hogy a picsába kellene megszáradnom?
- Menj ki az erkélyre vagy rázd meg magad, mint egy kutya, vagy nem tudom… használhatod az egyik kisebb törölközőt, hogy megszáradj. Aztán tedd a szennyeskosárba.
- Köszi – mondta Harry szarkasztikusan, majd besétált a fürdőbe.
Amint meghallotta beindulni a zuhanyzót, Louis az öltözőjébe sietett és levette a ruháit, mielőtt felvett helyettük egy piros pólóinget és egy khaki nadrágot.
Az asztalánál volt, algebra házit csinált, amikor Harry végre kijött a fürdőből. Louis megfordult a székén és a lélegzete elállt, amikor meglátta Harryt a fehér köntösét viselni, aminek a mellkasi zsebén az LT monogramja volt rajta.
Harry valamennyire nevetségesen néz ki, mert a köntös határozottal túl kicsi volt rá; alig érte el a térdeit és tíz centiméterrel a csuklói felett volt.
- Vedd le azt magadról! Vedd le! Most már el kell égetnem!
- Ó, ne legyél ilyen drámai.
- Nem, komolyan mondom! Vedd le!
- Mit kellene felvennem?
- A ruháidat? Nem tudom, csak ne érj a cuccaimhoz. Soha.
- Rendben – fújtatta Harry és visszament a fürdőszobába, hogy két perccel később csak a bokszerében jöjjön ki.
Louis lélegzete elakadt a torkában, és túlságosan elmerült abban, hogy szemeivel átkutassa Harry testét és féltékenységet érezzen a hasizmai és izmai miatt, ahelyett, hogy észrevegye, mit tart a kezében Harry.
- Szép ondós nadrág – szólalt meg Harry, mielőtt Louis arcára dobta, aki felkiáltott és a padlóra dobta azt.
- Honnan szedted ezt?
- Megláttam, amikor kidobtam a szennyeskosárba a törölközőt. Pont a tetején volt, legközelebb óvatosabbnak kellene lenned.
- Én nem… én nem…
- Azon az estén élveztél el a nadrágodba, amikor megcsókoltalak? – kérdezte Harry, aztán leült az ágyra. Nyugodt volt, mintha ez egy teljesen normális beszélgetés lenne valakivel.
- Fogd be – motyogta Louis, aztán visszatért a házi feladatához, minden tőle telhetőt megtéve, hogy figyelmen kívül hagyja Harryt. De ez lehetetlen volt, mert Harry nem tudta elengedni a témát.
- Miről álmodtál pontosan? Azt, hogy leszoplak? Megduglak? Vagy csak sima csókolózás, mert még csak azt sem tudod, hogy bármi más milyen érzés?
- Házi feladatot próbálok csinálni, az Isten szerelmére! – kiáltott fel Louis, mire Harry hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Szombat este van és te házit csinálsz?
- Szombat este van és te valaki más házában vagy, mert idióta vagy, aki nem tud gondoskodni magáról? – csattant fel Louis.
- Rendben. De komolyan most már, csak mondd el, mit gondoltál, amikor ez a nedves álmod volt.
- Hogy még jobban fokozzam az egódat? Nem, köszönöm.
- Aw, ne már, Louis, ne legyél ilyen.
Hallotta Harryt felállni az ágyról és odamenni hozzá. Az idősebb fiú egyik kezét a vállára helyezte, aztán lehajolt, így a lehelete csiklandozta Louis fülét.
- Mondd el, Louis… ez nem szégyen. Én is kivertem már a te gondolatodra. Arra gondoltam, hogy kikötözlek és addig duglak, amíg nem könyörögsz nekem, hogy elélvezz… és hogy nézne ki a szép farkad a számban, miközben leszoplak… és…
Mielőtt Louis reagálhatott volna vagy Harry folytathatta volna, hallották becsukódni a bejárati ajtót.
- Ó, Istenem! A szüleim itthon vannak. Nem láthatnak meg téged itt, különben megölnek engem. És aztán téged.
Ez nem igazán volt Louis egyik legjobb napja, mert most már kemény volt, és Harry félmeztelenül volt a hálószobájában, és a szülei éppen most értek haza, és nem fognak lefeküdni körülbelül tizenegy óráig. Ami azt jelentette, hogy Louis bent rekedt Harryvel… és egy fájdalmas erekcióval.
- Mit kellene tennem? – kérdezte Harry, mire Louis szemei a farkát találták meg, és… baszki. Ő is félkemény volt, és Louis tisztán látta vastag farka alakját.
- Csak… – félbeszakította a magas sarkak kopogása a lépcsőn. – Menj a fürdőbe és maradj bent! Ne csapj zajt.
Szíve rendkívül gyorsan vert, és hallotta, hogy az anyja megközelíti a szobáját. Kopogott az ajtón, mire Louis keresztbe tette a lábait, hogy elrejtse merevedését, mielőtt azt mondta az anyjának, hogy menjen be. Elmosolyodott, amikor meglátja, hogy Louis a házi feladatát csinálta, mint egy jó fiú.
- Találtam egy pár cipőt az ajtónál a földszinten, úgyhogy betettem a mosógépbe neked.
- Mi… ó.
Harry cipője.
Louis elkezdett pánikolni, amikor meglátta, hogy Harry kinyitotta a fürdőszoba ajtaját és rájuk nézett, de szerencsére az anyja háttal volt Harrynek.
- Vacsora két perc múlva egyébként.
- Oké.
Az anyja megfordult, és egy pillanatra Louis visszatartotta a lélegzetét, mert azt gondolta, hogy az anyja meglátja Harryt, de ő nem nézett a fürdőszoba ajtóra, mielőtt elhagyta a szobát, becsukva az ajtót maga mögött.
Amikor a lépteit a felső emeleten lehetett hallani, Harry kijött a fürdőből és egyik kezével beletúrt a hajába.
- Anyukád elég dögös, megdugnám.
Louis egy figyelmeztető nézéssel illette őt, mielőtt felállt. Harry szemei azonnal megtalálták a farkát, mire elvigyorodott.
- Lemegyek a földszintre, és amíg nem vagyok itt, te nem hagyod el a szobát. Ne érj semmihez, ne szaglássz semmit és csak… ne. Csak ne.
- Szóval csak itt kellene ülnöm a szoba közepén, mint egy szobor?
- Nem, ülhetsz a falnál is ott.
- Jézusom. Nem fogok megérinteni vagy ellopni semmit.
- Nem bízom benned, szóval.
- Rendben – forgatta a szemeit Harry, majd odament a falhoz. – De tudnál nekem hozni valamit enni?
- Mi? Egyáltalán nem. Nem vagyok motel vagy étkezde.
Végszóra megkordult Harry gyomra.
- Nem ettem ma reggel óta – vitatkozott, mire Louis felsóhajtott.
- Meglátom, hogy tudok-e valami maradékot hozni a kutyától.
Aztán elhagyta a szobát, miután megbizonyosodott róla, hogy már mindenki a földszinten van.
Mesélt a családjának arról, hogy vezette a Lambo-t, a lányok pedig meséltek neki a szavalásukról. Desszertnek crème brulée-t kaptak, Louis meg úgy döntött, azt Harrynek adhatja, mivel amúgy is csökkentenie kellett magának a cukrot.
- Hé, anya, megehetem ezt fent a szobámban? Van egy kis közgazdaságtan házim, amit be kell fejeznem, és inkább haladnék azzal.
Az anyja bólintott.
- Persze, édes. Jó éjszakát.
- Köszönöm a vacsorát, jó éjszakát.
Megfogta a kanalat, mielőtt felment a lépcsőn. Amikor a szobájába ért, nem volt annyira meglepett, mint amennyire kellett volna, amikor meglátta, hogy Harry az ágyán volt, a bal oldalon (hála Istennek, Louis mindig a jobb oldalon aludt), elaludt.
Bezárta az ajtót a biztonság kedvéért, aztán visszanézett az ágyra.
Louis felsóhajtott, majd a kis tálat és a kanalat letette a bal éjjeliszekrényre, mielőtt az asztalához ment, hogy leüljön oda. A következő két órát azzal töltötte, hogy befejezze a házi feladatát, mielőtt meghozta azt a fontos döntést, hogy az iPad-ján elfoglalja magát (az ő oldalán az ágyon), amíg Harry fel nem ébred. Már kilenc óra is elmúlt, így bement a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzon és a lefekvéshez készülődjön.
Új pizsamát vett fel; miután megnézte az ajtót, hogy megbizonyosodjon róla, be van zárva, lekapcsolta a nagy villanyt, hogy egyszerű sötétségbe boruljon a szoba, majd bebújt az ágyba az iPad-jával. Azt tervezte, hogy átnézni az Instagramját néhány percig, mielőtt megnyitja a Netflix-ét és behozza a lemaradását Kardashianék sorozatában. Végül felkapcsolta az éjjeli lámpát, mert nem akarta még jobban elbaszni a szemét annál, mint amennyire már el vannak.
Louis elvigyorodott, amikor a képe több mint tízezer lájkot kapott, és mivel mindenek előtt ez volt az egyetlen ok, amiért megakarta nézni az Instagramot, bejelentkezett a Netflix fiókjába.
Harry felébredt és Louis felé fordult, aki most már rendkívül tudatában volt annak a ténynek, hogy a combja hozzáér Harry testéhez.
- Mennyire van késő? – kérdezte Harry beletúrva kezével a hajába.
- Tíz óra van. Haza kellene menned.
Harry felnyögött.
- Nem lehetnék a kanapén? – kérdezte halk, álmos hangon, miközben a sarokban lévő kanapéra mutatott.
- Rendben. De nem kapod meg a takarót.
- Oké.
- És hoztam neked egy kis kaját.
- Mi a fasz ez? – kérdezte Harry, majd megfogta a crème-et és a kanalat.
- Crème brulée fahéjjal.
- Azt a rohadt, ez jobb, mint a pizza.
- Mi?
- Pizza? Kérlek, mondd, hogy már próbáltad a pizzát korábban.
- Uh… nem igazán.
- Annyira sajnállak – felelte Harry teli szájjal, mire Louis megfenyegette őt, hogy megöli, ha összefoltozza a fehér huzatot.
Tudta, hogy Harry vele nézi a Keeping Up With The Kardashians sorozatot, de nem hallhatta, mert Louis fejhallgatót viselt.
- Whoa, neki nagyobb segge van, mint neked – kommentálta Harry, amikor meglátta Kimet, mire Louis a szemeit forgatta.
Amikor befejezte a kaját, a kézfejével törölte meg a száját, amiért Louis elküldte volna a fenébe, de Harrynek nagyon jó illata volt, mint a vanília, és a show-ra sem tudott koncentrálni.
- Köszi – felelte Harry, Louis pedig elfordította a fejét. – Tartozom neked.
- Ó, kizárt dolog, hogy valaha is képes leszel visszafizetni minde…
Félbeszakította őt Harry, amikor megfogta a tarkóját és összenyomta ajkaikat. Louis lehelete kiszorult belőle, és nem mozgatta ajkait Harryével, amíg meg nem érezte Harry nyelvét végignyalni az ajkait.
Louis tudta, hogy el kellett volna löknie Harryt, de nem tudta, mert ez volt a legjobb dolog, amit valaha is érzett. A szájuk, ajkaik és nyelveik szinkronban mozogtak, és mielőtt Louis tudta volna, Harry közelebb mozdult hozzá, bal térdét Louis növekvő farkához tette a takaró alatt.
Louis kezei még mindig az iPad-ját fogták, de szemei csukva voltak és szája önszántából mozgott. Harry megszívta az alsó ajkát, aztán megharapta, mielőtt elhúzódott, letörölve a nyál nyomát, ami olyan volt, mint egy híd az ajkaik között.
- Találok módot arra, hogy visszafizessem neked és elhallgattassalak egyszerre, babe, ne aggódj.
Megütögette Louis fejét egy elégedett vigyorral, aztán kiszállt az ágyból, hogy lefeküdjön a kanapéra. Mire Louis nem volt lemaradásban az epizódokkal, éjfél lett, Harry pedig már aludt, kezei a hasán voltak, szája félig nyitva. Olyan ártatlannak és békésnek nézett ki, Louis meg nem aludt el éjjel kettőig, túlságosan is elmerült abban, hogy mi történt aznap, ahhoz, hogy valójában pihenni tudjon.
Másnap reggel, amikor felébredt, Harry az ágy bal oldalán feküdt, a takarót felhúzta a nyakához. Louis felállt az ágyról és nyújtózkodott, mielőtt az órára nézett. Fél tizenegy volt, ami azt jelentette, hogy lemaradt a családi reggeliről, de hála Istennek ez nem volt kötelező, mint hétköznaponként.
Bement a fürdőbe és felöltözött, aztán megmosta a fogát, és Harry csak akkor ébredt fel, amikor kijött a fürdőből. Szemeivel pislogott és nyújtózkodott, kiengedett egy hangos nyögést, amitől Louis megharapta a nyelvét.
- Soha nem aludtam ilyen jól egész életemben – szólalt meg Harry halk, reggeli hangon, miközben megdörzsölte a szemeit.
- Nos… el kell menned most.
- El fogok. Csak hadd aludjak még egy kicsit.
Louis pedig hagyta, mert amúgy is volt egy kis olvasnivalója angolból plusz pontokért.
Azután ébredt fel, hogy Louis megebédelt és behozta Harry Vans cipőjét a szárítóból. Harry felöltözött a fürdőszobában, majd megmosta a fogát az új fogkeféjével, amit Louis adott neki (aztán kidobta).
- Hogyan mehetek el? – kérdezte tőle Harry, aztán az asztalnak támaszkodott, ahol Louis olvasott. Hála Istennek, nem volt szüksége a szemüvegére az olvasáshoz, különben Harry kinevette volna őt.
- Uh… ? A bejárati ajtón, azt hiszem. De segítenem kell, hogy kilopózhass.
- A kertetek hátsó ajtaja nyitva van? – kérdezte Harry, megint vigyorogva a burkolt célzáson.
- Nem mindig.
- Akkor könnyen ki tudok jutni… vagy be – motyogta, mire Louis egy összezavarodott nézéssel jutalmazta meg, de aztán visszatért az értelemhez.
- Mi? Megőrültél? Mi van, ha valaki meglát?
- Nem fognak meglátni, el tudok rejtőzni a cserjék mögött.
- Jézusom. Légy óvatos.
Így Harry elhagyta a szobáját, Louis pedig az erkélyére ment, hogy lássa őt átmenni a tolóajtón és beugrani egy bokor mögé, mert az anyja napozott a medencénél.
Harryt senki nem láthatta meg, kivéve azt, aki fentről nézte őt. Eljutott a tégla kerítéshez, nem is zavartatta magát azzal, hogy a kapuhoz menjen, aztán felhúzta magát. Amint a másik oldalon volt, leporolta magát, majd felnézett Louis-ra. Kacsintott, aztán megfordult és elfutott.
Louis a hátán lévő izmokra bámult, ahogy megfeszülnek a vékony réteg ruha alatt, ami rajta volt, amíg Harry el nem tűnt a látóköréből.

4. fejezet

Sziasztok! 😊

Ez a fejezet is tartogat izgalmakat és váratlak eseményeket, a vége pedig biztos vagyok benne, hogy különösen tetszeni fog 😉 Írjatok bátran, kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Nagyon örülök az újabb feliratkozóknak, köszöntöm a köreinkben őket, csak így tovább! 💕

Azt hiszem, más mondanivalóm nincs, úgyhogy találkozunk egy hét múlva! 😊

Kellemes olvasást! 😘

4. fejezet

 
- Szóval szerintem kedvelem Zaynt.
Louis Liamre bámult az asztal másik feléről, nem igazán lesokkolódva. Kedd volt, és a büfében ebédeltek. Barbara és Eleanor elmentek a mosdóba, mert úgy tűnt, Eleanor éppen elkezdett menstruálni.
Pontosan tíz nappal voltak a buli után, Louis pedig nem látta Zaynt, Harryt és Niallt azóta. Vagyis leszámítva azokat az alkalmakat, amikor látta őket az iskolájuk falának támaszkodni, cigizve és nevetve, míg Louis arra várt, hogy felvegyék őt kocsival.
- Te… te beszéltél vele mostanában? – kérdezte Louis.
- Uh, nem igazán. Úgy értem, odajött hozzám múlt csütörtökön, amikor vártam a sofőrömre, és megkérdezte, hogy akarok-e menni valahová.
- Hová?
- Csak azt mondta, hogy „valahová”. Természetesen nem mentem, mert otthon kellett lennem, és nincs igazán semmi, amiről beszélgethetnék vele.
- Megvan a telefonszáma?
- Nem. Ő nem kérte el, én meg nem ajánlhatom fel neki csak úgy.
- Szóval csináltatok bármit is a smároláson kívül?
Liam megrázta a fejét, Louis megkönnyebbülésére. Louis nem azért könnyebbült meg, mert Liam nem csinált mocskos dolgokat egy fiúval (rájött arra, hogy nem igazán bánta), azért volt megkönnyebbült, mert ha Liam bármi mást csinált volna a csókolózáson kívül, hivatalosan is tapasztaltabb lett volna nála. És Louis mindig is a legjobb akart lenni mindenben.
- De uh, ne mondd el Eleanornak, jó? Nem akarom, hogy a szüleim vagy bárki más, ami azt illeti, megtudja.
- Nem fogom elmondani neki, természetesen.
És a beszélgetésüket rövidre vágták a lányok, amikor mosolyogva visszatértek az asztalhoz. Témát váltottak a közelgő krikett játékra, ami ezen a szombaton volt. Louis nem igazán élvezte a sportokat, mert a sportolás izzadást és rossz szagot jelentett, és ezt egyszerűen nem viselte el.
Talán ezért van pocakom és kövér seggem.
Amikor vége lett az iskolának azon a napon, Liam, Barbara és Louis elmentek jegyeket venni a Téli bálra, ami egy hónap múlva lesz a The Doncaster Hotelben, a legdrágább hotelben Doncasterben, ha nem egész Angliában. Minden tanuló kap egy lakosztályt magának és a partnerének, hogy ott töltsék az éjszakát. Általában a fiúk veszik meg a jegyeket, a lányok meg csak nagy erőfeszítést tesznek arra, hogy csinosak legyenek.
- Kit viszel el? – kérdezte Louis Liamtől, aki vállat vont.
- Nem tudom. Valószínűleg egy lányt az évfolyamunkból.
- Lindsay-t kellene vinned. A múlt héten szakított Tommal.
- Valószínűleg igen.
- Én Niallt viszem – mondta Barbara, és általában Louis ellenezte volna, ha egy állami iskolás fiú egyáltalán csak belép a hotelbe, de csak vállat vont.
Niall jó arcnak és lazának tűnt, tudta, hogyan érezze jól magát.
Az iskolájuk előtt vártak a sofőrjükre, amikor Louis meglátta Zaynt és Niallt feléjük menni. Könyökével diszkréten meglökte Liamet, aki elpirult és lenézett a cipőire, megpróbálva elfoglaltnak tűnni.
- Szia, babe – felelte Niall körbenézve, de Barbara biztosította őt, hogy a sofőrje még nem érkezett meg. Niall megpuszilta az ajkait, mielőtt karját Barbara vállai köré tette. – Elmegyünk ma este, ugye? – kérdezte tőle, mire Barbara bólintott.
- Ti akartok jönni? – kérdezte Zayn Louis-ra nézve, aztán Liamre.
Egy iskolai este? Mintha ez megtörténhetne.
- Uh… persze – mondta Liam. – Hová?
- Csak elmegyünk vacsorázni egy falatozóba a városban – válaszolta Niall izgatottan. – Ott vannak a legjobb burgerek Doncasterben, kétségtelenül.
Burgerek? Úgy, mint zsíros, hízlaló hús beszorítva két darab fehér kenyér közé és meg van sütve? Mint azokban az undorító reklámokban?
- Nyolcra megyünk oda és tízig maradunk. Talán meg kellene adnod a telefonszámodat, hogy megírjam neked a címet – mondta Zayn Liamnek, aki közel volt ahhoz, hogy stroke-ot kapjon.
- Uh… igen, persze. Természetesen. Add ide, uh, a telefonodat. Azt hiszem.
Liam beírta a számát Zayn telefonjába kissé remegő ujjakkal, mielőtt visszaadta azt, egyértelműen megpróbálva visszatartani egy mosolyt.
- Nagyszerű. Akkor ott találkozunk – felelte Zayn, majd szó szerint lehajolt, hogy egy csókot nyomjon Liam ajkainak a sarkába, amit oké, bárki megláthatott volna. De aztán Louis-nak eszébe jutott, hogy Zayn valószínűleg leszarja, hogy bárki más mit gondol róla, és ha Louis őszinte volt, valamennyire csodálta és ugyanakkor irigyelte őt ezért.
Most már csak azt kellett kitalálnia, hogyan vegye rá a szüleit arra, hogy elengedjék őt elmenni egy iskolai estén.
Úgy döntött, a desszert alatt kérdezi meg aznap, amikor csoki mousse-t ettek.
- Szóval Liam és én arra gondoltunk, hogy elmegyünk enni egy tenger gyümölcsei étterembe ma este? – kérdezte nyugodtan.
- Melyik japán helyre? Ahol finom a garnélarák? – kérdezte az anyja, miközben megtörölte a száját egy szalvétával.
- Oda – válaszolta Louis, bár fogalma sem volt, hogy melyik volt az.
- Az jó. De megcsináltad már a házi feladatodat?
- Még egyszer el kell olvasnom valamit közgazdaságtanból, de aztán kész leszek.
- Hm. Mit gondolsz, Christian?
Louis apja felnézett az ételéből, majd vállat vont.
- Ha azt mondja, hogy tízre itthon lesz, akkor legyen. Hogy jutsz oda?
- Egy taxival? – felelte Louis gondolkozás nélkül.
Az asztalnál mindenki nevetésben tört ki, és Louis idiótának érezte magát.
- Ez jó volt, fiam – mondta neki az apja. – Majd megkérjük Richardot, hogy vigyen el oda. Emlékeztess, hogy hagyjak neked egy kis pénzt.
- Van elég pénzem.
Mióta utasította vissza azt, ha pénzt ajánlanak neki? Szüksége volt egy valóság-ellenőrzésre.
- Soha nem lehet túl sok pénzed.
Louis bólintott, majd megköszönte neki, mielőtt befejezte a mousse-t, aztán felment a szobájába. Liam már megírta neki a címet, és miután kikereste a tenger gyümölcsei éttermet, amit az anyja mondott, aztán rájött, hogy két háztömbnyit tud sétálni.
Felvette a piros farmerét a Forever 21-ból, és egy egyszerű pólót, mivel elég meleg volt azon az estén, és nem volt kedve cipelni magával egy kabátot.
Szóval miután megbizonyosodott róla, hogy szalonképesen nézett ki (nem volt benne biztos, hogy kit próbált meg lenyűgözni), lesétált a földszintre, hogy elvegye a pénzt, amit az apja hagyott neki.

*

Harry felnyögött, amikor meghallotta megszólalni a csengőt a földszinten. Nem volt kedve beszélni senkihez, mivel egy sötét hajú lány térdelt előtte, ajkai a farka körül voltak, és úgy szopta le, mintha az élete múlott volna rajta.
A falon lévő órára nézett, az iskolának félórája lett vége, szóval biztosan vagy Zayn, vagy Niall volt az, mert az anyja éjfélig dolgozott.
- Talán ki kellene nyitnod – felelte a lány mély hangon, de Harry ujjait beletemette a hajába, aztán előrefelé lökte a csípőjét, hogy elhallgattassa őt, elmondva neki, hogy fogja be és fejezze be.
Harry harminc másodperccel később elélvezett a lány szájába, éppen, amikor másodszorra szólalt meg a csengő.
- Szóval megismételhetnénk ezt – mondta a lány, miközben visszavette a felsőjét.
Harry bólintott, habár még a nevét sem tudta. Tudta, hogy egy angolórára jártak… vagy franciára, nem számított.
- Talán legközelebb te dolgozol rajtam – javasolta, ahogy Harry lekísérte őt a földszintre csupán az alsónadrágjában.
- Talán – felelte, majd kinyitotta a lánynak az ajtót, meglátva ott Zaynt egy hatos csomag sörrel.
- Helló – szólalt meg Zayn vigyorogva, mire a lány csak elmosolyodott, mielőtt elsétált. – Ki volt ez?
- Fogalmam sincs – válaszolta Harry, majd becsukta az ajtót Zayn mögött, mielőtt a szűkös nappaliba/konyhába mentek, hogy leüljenek a kanapéra.
Zayn a söröket a dohányzóasztalra helyezte, majd elővette a kis fémdobozát, amin olyan címke volt, hogy „NEM fű”.
- Szép folt egyébként – dicsérte meg Harryt a nyakára mutatva, pont az álla alatt. Ökölnyi nagyságú volt, és tudták, hogy még néhány napig ott fog maradni. – Akkor nagy szája van?
- Igen – nevetett fel Harry, miközben kinyitotta az egyik dobozt. – Mit csinálunk ma este?
- Elmegyünk enni ma este.
- Hová?
- Rockies.
- Ki jön?
- Niall, Barbara, Liam és valószínűleg Louis.
- Louis?
- Igen. Menőbb, mint gondoltuk.
- Még mindig megpróbálsz bejutni Liam nadrágjába? – kérdezte Harry, miközben Zayn két jointot tekert maguknak.
- Mhm. Bár nem lesz olyan könnyű, még szűz.
- De attól még szórakoztatóbb.
- Tudom.
Zayn odaadta neki a jointját, mielőtt mindkettőt meggyújtotta ugyanazzal a lánggal, aztán hátradőlt a kanapén.
- Szóval Niall mesélte, hogy a St. Mark téli bálja a következő hónapban lesz.
- És?
- Barbarával megy.
- Ha, szeretném látni őt szmokingban – nevetett Harry, érezve már a drog hatását.
- Tönkre kellene tennünk a báljukat – javasolta Zayn, mire Harry elmosolyodott a gondolatra.
Szívesen látná Louis meglepődött arcát, amikor meglátja őket normális ruhába felöltözve, belépve a giccses báltermükbe.
- Határozottan meg kellene tennünk.
Figyelte, ahogy Zayn beleszív még egyszer, mielőtt befejezte a jointját néhány perccel később, nevetve valamin, ami eszébe jutott és Niall mondta.
- Be kellett volna ma jönnöd az iskolába.
- Mm, miért? – kérdezte Harry, hosszan beleszívva, majd lerakva a jointot a hamutartóba.
Zayn megnyalta az ajkait.
- Mr. Waters szűk nadrágot viselt ma.
- Már dugtunk – emlékeztette őt Harry, mire Zayn a szemeit forgatta.
- Igen, de én csak leszoptam őt, fantáziálhatok.
- Foglalkozz a magániskolás gyerekkel.
Zayn a szemeit forgatta, mielőtt átlendítette bal lábát Harry ölébe és lovaglóülésben helyezkedett el rajta.
- Miért nem foglalkozol velem most? – kérdezte, szemei pirosak és üvegesek.
Harry elvigyorodott, majd összenyomta ajkaikat, keze Zayn övéhez nyúlt kikapcsolva azt és engedve, hogy leessen a padlóra. Egy nagy foltban kiszívta a nyakát oldalt, hogy megbizonyosodjon róla, Liam meglátja és féltékeny lesz, mielőtt visszanyomta Zaynt a kanapéhoz és letérdelt előtte.
Mozgatta, nyalta és megszívta többször is, különös figyelmet fordítva a végére, mert tudta, hogy attól készül ki a legjobban, aztán játszott a golyóival és mindent lenyelt, amit neki adott Zayn.
- Annyira kurva jó a szád – mondta neki Zayn, amikor felkelt és lefeküdt a kanapéra, így Zayn megint lovaglóülésben volt rajta.
- Tudod, mi jó még? – kérdezte, lehúzva az alsónadrágját, hogy engedje a hasának ütközni a farkát.
Zayn megrázta a fejét, miközben nevetve levetkőzött, még akkor is, ha egyáltalán nem volt vicces. Be volt szívva és mindjárt megdugja őt a legjobb barátja; a dolgok nem is lehetnének jobbak ennél (vagyis kivéve, ha az Liam lenne Harry helyett, az tökéletes lenne).
A nap többi részét meztelenül töltötték a kanapén, elfogyasztva a füvet és valami rossz valóságshow-t néztek a kis tévén.
Amikor fél nyolc lett, felváltva lezuhanyoztak és felöltöztek, hogy elhagyhassák a házat. Harry nem zavartatta magát azzal, hogy hagyjon egy üzenetet az anyjának, tudta, hogy nem aggódna miatta; soha nem is igazán tette. Harry fekete pólót vett fel, a fekete farmerét, a fehér Converse cipőjét és a farmerkabátot, amit az Acne Studios-ból lopott múlt héten.
Sétáltak a Rockies kajáldához; nem akartak taxira pénzt költeni és nem akartak várni a buszra.
Niall és Barbara már ott volt, egy boxban a távolabbi sarokban a pult végénél, csókolóztak.
- Whoa, lazán – nevetett fel Zayn, aztán Harry helyet foglalt Barbara mellett, így Zaynnek Niallel szemben kellett ülnie.
Liam öt perccel később érkezett meg, szégyenlősen mosolyogva, miközben leült Zayn mellé, és az egyetlen gondolat róluk Harry fejében az volt, hogy Zayn jó srácot választott.
Azonban Liam semmi se volt ahhoz hasonlítva, aki az előbb sétált be. Louis haja lazán állt fringe stílusban, jobbra fésülve, az a piros farmer pedig elég vétkes módon tapadt vastag combjaira. Csak egy vékony pólót viselt, és Harry tudta, hogy néhány perc alatt fázni fog.
Louis Liam mellett foglalt helyet, aztán közvetlenül Harryre nézett egy pillanatra, mielőtt köszönt mindenkinek és bocsánatot kért, amiért késett.
- Még mindig barátnő nélkül?
- Igen – forgatta a szemeit Louis.
- Akkor ti befejeztétek? És nem a jó értelemben gondolom – erőltette Harry, tudva, hogy ezzel a fiatalabb fiú idegeire ment.
- Igazából jövő héten pénteken lesz az ötéves évfordulónk – csattant fel Louis, de megállt, amikor észrevette a hatalmas kiszívást Harry nyakán. Szemei kitágultak, mintha még soha, egyet sem látott volna, de tudta, mi az. Harry meg őszintén egy nyakláncot akart szívni azokra a kulcscsontokra, amik kilógtak a pólója nyakrészéből.
- Még soha nem láttál kiszívott nyakat? – kérdezte Harry gúnyolódva vele. Louis mérgesen a homlokát ráncolta, majd Zayn irányába pillantott, meglátva a foltot, amit Harry hagyott rajta.
Liam is észrevette, mert a szemei elszomorodtak kicsit.
- Kurvára rendeljünk akkor, éhezem – szakította félbe a feszültséggel teli kis pillanatukat, ahogy behajolt az asztal közepéhez és elvett egy étlapot. Követték a példáját, még akkor is, ha már mindenki (kivéve Louis-t és Liamet) tudta, hogy mit rendel, mert számtalanszor voltak már itt korábban.
- Ó, Istenem, ezek a képek gusztustalanul néznek ki – felelte Louis, mire Harry felnézett rá. – Azt sem tudom, hogy itt mi jó.
- Ezt kellene rendelned – mondta Zayn Liamnek, közelebb kerülve az arcához a szükségesnél, amitől Liam elpirult és elvinnyogott egy okét.
- Akkor ugyanazt rendelem, amit ő – mondta Louis a pincérnőnek, amikor odament, hogy felvegye a rendelésüket.
- Hé, Harry, nem őt dugtad meg tavaly? – kérdezte Niall, miközben karját Barbara ülésének támlája köré tette.
- Nem, ő nem Michelle. Ő új. Bár nem bánnám, ha megdugnám – válaszolta Harry, és látta Louis arcát eltorzulni undorral.
- Kicsi mellei vannak – jegyezte meg Louis, mire Harry elmosolyodott, mert reakciót váltott ki belőle.
- Nos, Zaynnek nincs melle és mégis dugunk.
Liam elkezdett fulladozni a vizében, mire Zayn felnevetett, csatlakozott hozzá Niall és Barbara is. Látta Zayn jobb kezét megmozdulni az asztal alatt, és Liam ragyogó mosolyából ítélve, valószínűleg a combjára került.
Harry is Louis mellett akart ülni, megérinteni őt az asztal alatt, amitől kellemetlenül fészkelődik. Le akarta őt szorítani egy ágyra és mindenhol megérinteni őt. Ki akarta nyalni és leszopni őt, amíg el nem kezd könyörögni, hogy meglegyen az első orgazmusa, de Harry nem engedné, mert Louis egy olyan kibaszott sznob, és arra volt szüksége, hogy megtanulja a leckét.
Harry érezte megrándulni a farkát a farmerjében, így megpróbált a beszélgetésre fókuszálni, ami a St. Mark téli báljáról szólt, és hogy Zayn hogyan gúnyolódott Niallel, amiért öltönyt akart venni.
Elfelejtette azt, hogy mocskos dolgokat akart csinálni Louis-val, amíg a pincérnő – Emily, a névtáblája szerint – ki nem hozta a rendelésüket harminc perccel később. Louis sajtburgert rendelt sültkrumplival és kólával. Először összeráncolta az orrát attól, ahogy kinézett; talán nem pontosan olyan volt, mint a vajba mártott homár. De aztán Liam meggyőzte őt, hogy valójában jó, így megfogta a villáját és a kését, de Harry megállította őt.
- Ezt a kezeiddel eszed – mondta neki, mire Louis úgy nézett rá, mintha megőrült volna.
- Mint… mint az állatok?
- Nem, mint a normális emberek. Így.
Harry megfogta a saját BBQ burgerét, majd Louis lemásolta cselekedeteit, az undorodott kifejezés még mindig az arcán volt.
- És most beleharapsz.
- Mi van, ha összepiszkolom a pólómat?
- Senkit sem fog érdekelni.
Louis bólintott és belekezdett a burgerbe, mielőtt kinyitotta a száját, és baszki, kinyújtotta a nyelvét, mielőtt ténylegesen beleharapott. És a ténytől, miszerint olyan szélesre kitátotta a száját, arra gondolt Harry, hogy durván megdugja a száját és elélvez az arcára, amíg Louis szó szerint képtelen lesz már látni.
Louis felnyögött, mármint ténylegesen nyögött, mielőtt azt mondta, valóban nagyon jó, még akkor is, ha zsíros.
Harry keresztbe tette a lábait az asztal alatt és bólintott, miközben Niall elkezdte oktatni Louis-t a következő kajáról, amit ki kellene próbálnia legközelebb, amikor idejönnek.
Ekkor döntötte el Harry, hogy minden lehetséges módon meg akarja rontani őt.
Amikor Louis kész volt a burgerével – ő volt az utolsó, aki befejezte –, ténylegesen tisztára nyalta az ujjait, Harry pedig nem tehetett róla, de arra bámult, ahogy arca beszívódott és ahogy az arccsontjai kinéztek.
Louis ráeszmélt, hogy figyelik őt, és elpirult az arca, mert mindenki látta őt ilyen undorító dolgot csinálni. Ha az anyja látta volna őt, egy hónapnyi büntetést kapott volna.
- Szóval jó volt? Vagy csodálatos? – kérdezte Niall, miután fizettek és felálltak, hogy induljanak.
- Nagyon jó volt – válaszolta Louis, megütögetve hasát a pólóján keresztül. – Bár úgy néz ki, mintha terhes lennék.
- Figyeld ezt – felelte Niall, aztán megállt, amikor kint voltak a falatozóból, hogy felhúzza a pólóját és szemérmetlenül kinyomta a hasát. Úgy nézett ki, mintha terhes lenne, szó szerint.
- Ó, Istenem, tedd el – tiltakozott Zayn, majd eltakarta szemeit Nialltől.
Liam és Barbara felnevetett, miközben Niall megigazította a pólóját.
- Fél tíz van, menjünk fel a dombra – javasolta Harry. Nem akart hazamenni, ahol egyedül érezné magát és valószínűleg a WC-n ülve kötne ki véres csuklókkal.
Így felmentek a dombra, nevetve egy történeten, amit Niall mesélt nekik egy lányról a trigonometria órájáról. Amikor felértek a tetejére (nem volt hosszú séta, és határozottan megérte, mert látni lehetett az egész várost fényesen ragyogva az éjszaka sötétségében, és a holdat az ég közepén), Louis-t kivéve mindenki leült a fűre.
Niall odaadta a kabátját Barbarának, aki úgy tűnt, fázott, vagy csak kifogást keresett, hogy felvegye Niall ruháját.
- Miért nem ülsz le, Tommo? – kérdezte Niall, mire Louis felhúzta a szemöldökét a váratlan becenévre.
- Nem akarom, hogy fűfoltos legyen a farmerem.
- Jézusom – felelte Harry a szemeit forgatva, majd levette a farmerkabátját, és kiterítette a füvön Louis-nak, hogy leüljön.
- Köszi – motyogta Louis, aztán törökülésben rá ült.
Majd Zayn elővett egy kis üveget vodkával megtöltve, és körbe adták azt, miközben Harry és Niall cigizett.
A következő húsz percet a domb tetején töltötték, Louis pedig rájött, hogy először az életében tévedett; nem az összes állami iskolás gyerek öntelt és szegény. Vagyis, a szegény részben nem volt biztos (kétségkívül kevesebb pénzük van, mint Louis-nak eddig), de igazából nagyon kedvesek és szórakoztatóak voltak. Ők voltak az egyetlen emberek is, akik nem voltak teljesen ítélkezőek és nyitottak voltak mindenre, semmilyen értéket sem találtak az anyagi dolgokban.
- Liam, uh, mennünk kell – mondta Louis Liamnek, amikor meglátta, hogy tíz perc múlva tíz óra, és pontosan tízre a tenger gyümölcsei étteremnél kell lenniük.
- Máris? – biggyesztette a száját Niall, amikor Barbara is felállt.
- Igen, takarodónk van – felelte, majd a szemeit forgatta, lehajolva, hogy búcsúcsókot adjon Niallnek.
- Nekem nincs búcsúcsók? – kérdezte Zayn Liamtől, aki közel volt ahhoz, hogy megfulladjon a levegőben.
- Uh. Igen, persze.
Liam Zaynhez hajolt és gyorsan megcsókolta őt, mielőtt felállt és gyorsabban sétált, hogy utolérje Louis-t és Barbarát.
Louis rá sem eszmélt a tényre, hogy Harry kabátja van rajta, amíg a tenger gyümölcsei étterem előtt nem voltak és Barbara rá nem mutatott.
- Ó, basszus – motyogta Louis. Fázott és elfelejtette, hogy az Harry kabátja. Elég meleg volt és jó illatú, így Louis nem annyira figyelt arra, hogy kié volt, most pedig seggfejnek érezte magát.
Össze kellett hajtania, amikor belépett a házba, abban az esetben, ha a szülei észrevennék, hogy az nem az ő kabátja.
Louis minden bonyodalom nélkül eljutott a szobájába, aztán miután lezuhanyozott és átöltözött a pizsamájába, az asztalára helyezte a kabátot. Odaadja Barbarának másnap, hogy adja oda Niallnek, aki majd visszaadja Harrynek.
Nem tehetett róla, de ránézett a márkára, és amikor meglátta, hogy az Acne Studios, tudta, hogy ez valószínűleg egy újabb ellopott áru. Ezután ágyba bújt, megbizonyosodva róla, hogy lekapcsolja az éjjeli lámpát és beállítsa az ébresztőjét másnap reggelre.
Pontosan nyolc óra alvásra volt szüksége, hogy a következő reggel képes legyen funkcionálni.
Azonban mindez a pokolba ment, amikor elkezdett rezegni az iPhone-ja az éjjeliszekrényen, felébresztve őt. Louis felnyögött, majd felült az ágyban, homlokára lökve az alvómaszkját, így meg tudta nézni, ki hívta és elküldeni őt a francba.
A homlokát ráncolta, amikor meglátta, hogy ismeretlen szám volt, de felvette.
- Uh… helló?
- Helló, Louis Malik beszél? – jött a vonal másik végéről egy összemosódott hang, mire Louis összezavarodott egy kicsit, de aztán megvilágosodott, hogy ez igazából Harry.
- Harry? Honnan szerezted meg a számomat? És miért hívsz engem… – nézte meg az időt az óráján –, éjjel kettőkor?
- A vigyázómként tüntetted fel magad, te barom – felelte szarkasztikusan Harry, mire Louis homlokon ütötte magát.
- És?
- A rendőrségen vagyok, és egy telefonhívást engedélyeztek, így téged hívtalak fel, mivel a papírod benne volt az adatbázisban.
- Baszki.
- Ó, ez az első alkalom, hogy hallottalak csúnyán beszélni.
Louis lehunyta a szemeit, majd megszorította az orrnyergét, felsóhajtva.
- Mit akarsz, Harry?
- Hogy ide gyere és letedd értem az óvadékot.
- Én nem… nem fogok elmenni, hogy kifizessem az óvadékot az éjszaka közepén! Holnap iskola, és talán meg kellene tanulnod a leckét.
- Louis, már ötször voltam bent, ha lenne lecke, amit meg kellene tanulnom, mostanra már megtanultam volna.
- Akkor biztos vagyok benne, hogy nem bánod, hogy még egy éjszakát ott tölts. Majd reggel szólok Zaynnek és ő gondoskodik róla. Vagy talán hívd fel anyukádat.
- Louis, kérlek – felelte Harry. – Amúgy is tartozol nekem.
- És miért tartoznék neked? Amiért felébresztettél?
- Amiért elvitted a kabátomat. Megfagyok most.
Louis meghallott egy figyelmeztetést, hogy az idő nemsokára lejár, valószínűleg egy tiszt volt, így felsóhajtott.
- Rendben. Mennyi?
- Kétszáz.
Louis megszakította a hívást fejét az ágytámlához ütve, mielőtt felállt az ágyról. Tudta, hogy a szülei nem hallják őt meg, mert a szobájuk a következő emeleten volt, de a riasztó megszólal, ha nem óvatos.
Felvett egy fekete pólót, fekete farmert és fekete Converse cipőt, és Harry kabátját is, mielőtt megfogta a házkulcsait, a pénztárcáját és a telefonját.
Szerencsére a szamojéd kutyájuk (Sammy – nagyon eredeti) aludt, a bengáli macskát (London) pedig nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy zajt csapjon.
Louis gyorsan beütötte a kódot az ajtónál, így volt tíz másodperce, hogy kijusson az ajtón. Ezt sikerült megcsinálnia időben, a szíve pedig száguldozott, amikor kinyitotta a kaput, végigfutva az utcán, hogy senki ne lássa őt meg. Habár senki épeszű ember nem volt ébren ekkor, mindig szeretett kételkedő lenni.
Fogott egy taxit a taxiállomáson, amit egy háztömbnyire fedezett fel a házától, és kettő harmincra a rendőrségre is ért.
- Louis To… úgy értem, Louis Malik, azért vagyok itt, hogy letegyem az óvadékot Harry Styles-ért.
- Megint, ahogy látom – felelte a tiszt, aztán odaadta Louis-nak Harry aktáját. – Azért tartóztatták le, mert magántulajdonra vizelt és megtámadott egy tisztet részegen.
- Most már józan?
- Igen.
Louis aláírta a papírt, majd odaadta a pénzt a tisztnek, de ezúttal nem sétált oda a cellához.
Harry elvigyorodott, amikor meglátta Louis-t a recepciónál, türelmetlenül dobolva lábával a padlón.
- Szia, Louis – szólalt meg, rámutatva a farmerkabátjára. – Szép kabát.
- Fogd be.
Harry felmutatta a középső ujját a tisztnek a recepciónál, miközben kisétáltak.
- Baszd meg, Stanley!
- Nemsokára találkozunk, Styles, és csak szeretnéd! – kiabálta utánuk a tiszt, de már kiértek az ajtón, lefelé haladva a lépcsőn.
- Egy köszönöm kedves len… te komolyan cigizel? – kérdezte Louis teljesen megdöbbenve, amikor Harry úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. – Szó szerint rendőrségi őrizetben voltál, amiért magántulajdonra pisiltél és megtámadtál egy tisztet, és a válaszod minderre az, hogy cigizel?
- Nyugi, Louis.
- Ne mondd nekem, hogy nyugi! Nyugodt vagyok! – veszekedett Louis.
- Nem tűnik úgy.
Louis közel volt ahhoz, hogy idegösszeomlást kapjon.
- Szóval hová pisiltél egyáltalán? És miért?
Louis tudta, hogy már hagynia kellett volna Harryt, hogy hazamenjen, de ez egyszerűen túl érdekes volt.
- A közgáz tanárom kerítésére pisiltem. Visszafizetésként, amiért egyest adott.
- Ó, Istenem! Komolyan mondod? Te annyira… elbaszott vagy – felelte Louis, mire Harry felhúzta a szemöldökét Louis szavára.
- Látom, új szavakat tanultál.
- Olyan bosszantó vagy. Nem tudom, anyukád hogyan visel el téged.
- Nem teszi.
- Mi?
- Nem „visel el” engem; csak félrenéz.
- Akkor ezért vagy ilyen.
- Milyen? Elbaszott? – kérdezte Harry nevetve. Ő valójában mindezt viccnek vette, amitől Louis dühös lett.
- Csak hogy tisztázzuk, ez volt az utolsó alkalom, hogy valaha is eljöttem letenni érted az óvadékot.
- Persze. Nem ezt mondtad legutóbb?
- Nem?
- Akkor ez lesz, amit legközelebb mondasz.
- Miért lenne legközelebb? Csak ne keveredj bajba, ez nem olyan nehéz.
- Akkor nem, amikor a szüleid mindent a kibaszott segged alá tesznek, amire szükséged van. Annyira kurvára el vagy kényeztetve, Louis; fogalmad sincs, milyen az igazi világ. De majd meglátod, vagy talán nem fogod, mert a szüleid még mindig a seggedet fogják csókolgatni még akkor is, ha negyven éves leszel két gyerekkel és egy feleséggel, aki hozzá sem ér a farkadhoz egy…
Louis megőrült. Mit gondolt, kicsoda Harry? Ez… ez a huligán, egy szemétláda jövő nélkül és végtelenül szegény. Így Louis meglökte őt, mert mérges volt; és a legijesztőbb rész az volt, hogy nem volt benne biztos, hogy azért mérges, mert Harry ilyen tiszteletlen volt és fogalma se volt róla, hogy miről beszél, vagy azért, mert teljesen igaza volt.
Harry meglepődve nézett rá, ahogy háta nekiütközött a téglafalnak; a cigaretta a földre esett, Louis pedig rálépett.
- Fogalmad sincs, miről beszélsz! Te semmi vagy! Semmi sem vagy hozzám képest! Te szegény vagy és nincs jövőd! Nekem van családom, aki szeret engem, és barátnőm és pénzem! Neked mid van? Te…
Felkiáltott, amikor Harry megragadta a bicepszét kabáton keresztül, megfordulva a falhoz nyomta őt, és fogása olyan szoros és mérges volt, ettől Louis megkérdőjelezte korábbi cselekedeteit.
- Azt hiszed, jobb vagy nálam csak mert a szüleidnek van pénze? Te sznob vagy, és igazából sajnállak, mert tizenhét éves vagy és fogalmas sincs, hogyan éld rendesen az életet.
- Ó, és az a helyes módja annak, hogy éljem az életet, hogy letartóztatnak? – szólt vissza Louis, megpróbálva kiszabadulni Harry fogásából, de az idősebb fiú kétszer olyan erős volt, mint Louis.
- Inkább börtönözzenek be egy cellába, mint a saját házamba!
- Ennek nincs értelme és hülyeség. Engedj el vagy sikítok.
- Tudod, miért vagy ilyen feszült, Louis? – kérdezte Harry közelebb mozdítva fejét, Louis pedig érezte a cigaretta füstöt rajta. Nem tudott mozdulni, vagy lélegezni, mert Harry olyan közel volt, hogy az orruk majdnem összeért, és Louis még soha nem volt ilyen közel senkihez (kivéve Eleanort és a lányt, akit megcsókolt néhány héttel ezelőtt), nemhogy egy fiúhoz. – Mert kurvára frusztrált vagy szexuálisan, azért.
Louis légzése egyenetlen és lassú volt, mintha lefutott volna egy maratont.
- És ez annyira szánalmas, mert még soha nem smároltál senkivel… vagy soha nem smároltak le, ami azt illeti. Ez szégyen is, mivel heteró vagy, bár én nem vagyok benne biztos, hogy az vagy.
- Mi… miről beszélsz? Nem vagyok meleg!
- Biztos vagy ebben? Kár lenne, pazarlás annak a nagy fenekednek.
És most. Oké. Harry átlépte a határt azzal, hogy kövérnek hívta őt, Louis nem fog csak ott állni és elviselni a szóbeli bántalmazást. Ellökte Harryt, mire az idősebb srác két lépésnyit tántorgott hátrafelé, de aztán visszatért Louis arcába.
- Kurvára ne lökj meg engem, soha – morogta Louis-nak, mielőtt megfogta a tarkóját és ajkaikat egymáshoz nyomta.
Louis Harry ajkainak zihált, mielőtt egy nyelvet érzett a szájában és kezeket nyomódni a csípőjébe. Úgy érezte, az egész teste ég; Harry ujjhegyei lyukakat égettek a csípőjébe a pólóján keresztül, míg nyelve felfedezte Louis száját.
Louis nem tudta mit csináljon, és bár az első ösztöne az volt, hogy elhúzódjon, követte Harry vezetését, és elég hamar rendesen csókolóztak. Louis-nak furcsa érzése volt, ami valamennyire jó érzés is volt a gyomrában, és olyan volt, mintha a nadrágja szűkebb lett volna.
Harry bal keze elhagyta Louis csípőjét és eltemette magát a hajában, elhúzva Louis-t, hogy kapjanak levegőt.
Louis el akarta küldeni őt a fenébe, megvédeni magát valahogy, de minden szava a torkában ragadt, amikor Harry végighúzta jobb kezét a farkán és megszorította őt. A cselekedettől megrázkódott Louis egész teste, és nem tehetett róla, de kiengedett egy nyögést.
- Tetszik, ugye? – lehelte Harry a fülébe, Louis pedig szó szerint érzett minden egyes szőrszálat felállni a nyakán. – Kemény vagy, meg tudom mondani.
Aztán Harry vigyorogva elhúzódott.
- Sok szerencsét ahhoz, hogy megszabadulj tőle. És még azt mondtad, hogy nem vagy meleg, ch.
Harry beletúrt kezével a hajába, mielőtt megfordult és otthagyta ott állva Louis-t, nehezen lélegezve.
- Ó, és megtarthatod a dzsekit ma estére, jól néz ki rajtad.
Aztán elment, eltűnve az éjszaka sötétségében. Louis nem mozdult onnan még öt percig, megérintve az ajkait, nem hitte el, hogy mi történt az előbb.
Csókolózott valakivel.
Egy fiúval.
Harryvel.
És a legijesztőbb dolog az volt, hogy igazából élvezte, de a probléma a nadrágjában volt most; és fogalma sem volt róla, hogyan szabaduljon meg tőle.

3. fejezet

Helló! 😊

Már itt is van az új rész, ami... hát akcióban és váratlan fordulatokban bővelkedik 😉 Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek, írjatok bátran! Ó, és köszöntöm köreinkben az új követőket, ajánlom figyelmetekbe a feliratkozás lehetőségét is! 😊

Azt nem tudom említettem-e már, ha nem, akkor most jelzem, hogy ez a történet összesen 24 részes, csak hogy ne érjen váratlanul senkit, ha korábban elérünk a végéhez.

Ennyi lettem volna mára, találkozunk újra a jövő héten!

Kellemes olvasást és kitartást a sulihoz! 😘📚

3. fejezet

Amikor Louis visszatért a földszintre, még több ember volt összeszorulva a házban, és kezdte klausztrofóbiásnak érezni magát. Eltervezte, hogy ragaszkodni fog Liamhez egész este, és talán még megengedi magának azt, hogy igyon egy pohárkával abból, ami a legjobb (erről konzultálnia kellett Barbarával). Azonban tudta, hogy ez nem lesz lehetséges abban a pillanatban, hogy meglátta őt a nyelvét ledugni Niall torkán a nappali sarkában.
Ha Louis őszinte akart lenni, ő is akart valakivel csókolózni, valószínűleg a barátnőjével. Mindig kíváncsi volt arra, mit szerettek az emberek annyira a csókolózásban, miért mondta mindenki, hogy szórakoztató.
Megígérte magának, hogy megkérdezi Eleanortól benne van-e, a következő alkalommal, amikor látja őt, ami valószínűleg vasárnap lesz a templomban.
A nappali tele volt olyan emberekkel, akiket nem is ismert, vagy fel sem ismert, ami azt illeti, táncoltak, ittak és csókolóztak. Fogalma sem volt, hogy milyen zene ment, valami arról, hogy irányítják a várost ma este.
- Szerezzünk egy italt – javasolta Liamnek, mert a legjobb dolog, amit csinálhat az ember egy buliban, amikor nem tudja, hogy mihez kezdjen magával az az, hogy szerez egy italt.
A konyhába indultak, ami nem volt annyira foglalt és zsúfolt, mint a nappali, hála Istennek.
Meglátta Zaynt a pultnak dőlve, megosztva egy joint-ot valami másik sráccal, akit Louis nem odaillőnek talált.
- Uh… hol kaphatok egy kis vizet? – azon találta magát, hogy megkérdezi Zayntől, aki olyan nézéssel illette őt, mintha a leghülyébb dolgot mondta volna a világon.
- Vizet? – kérdezte Zayn vigyorogva, habár nem Louis-ra nézett, hanem Liamre. – Hogy hívnak titeket?
- Én Liam vagyok, ő pedig Louis – válaszolta Liam gyorsan, mire Louis hitetlenkedően nézett rá, mert Liam igazából elpirult és nem igazán beszélgetett idegenekkel, ő inkább a félénk típus volt.
- Liam – ismételte meg Zayn, Louis-nak meg deja vu érzése támadt tegnap estéről, amikor Harry megismételte a nevét.
- Te is szeretnél egy kis vizet, Liam?
- Uh, én egy sört szeretnék, kérlek – válaszolta Liam, mintha Zayn pincér lenne.
- Akkor oké.
Zayn odaadta a joint-ot a mellette lévő srácnak és elküldte őt, mielőtt megfordult, hogy két piros poharat vegyen elő a műanyag zacskóból.
Az egyiket megtöltötte Stella Artois-val, a másikat pedig sima vízzel, aztán a kezükbe adta a poharaikat.
- Találkozunk később – felelte inkább Liamre nézve, mint Louis-ra, mielőtt elsétált.
- Flörtöl veled – mondta Louis Liamnek, amint egyedül maradtak.
- Mi? Nem, nem flörtöl. Ugye?
- Számít ez? Ő egy fiú, Liam. Te fiú vagy… várj. Te… te nem vagy meleg, ugye?
Liam vállat vont, mire Louis szemei kitágultak.
- Honnan tudod egyáltalán? Még soha nem csókolóztál senkivel!
- Én inkább mindig is Mr. Greent preferáltam, mint Mrs. Ridge-t, vagy bármelyik másik tanárnőt, ami azt illeti. De kérlek, ne ítélj el, Louis, csak Barbara tudja.
Louis a homlokát ráncolta, nem igazán volt biztos benne, hogyan érezzen azzal kapcsolatban, hogy az előbb coming out-olt neki a legjobb barátja. Ha belegondolt, ő is mindig Mr. Greent preferálta, a fiatal franciatanárt, inkább, mint Mrs. Ridge-t. De… ez nem jelentett semmit, ugye?
Meleg kiborulásom van éppen? Barátnőm van, az Isten szerelmére! Melegnek lenni helytelen.
Rendes italra van szükségem.
De Zayn már elment, és Louis nem igazán ismerte ki magát a konyhában, vagy hogy milyen italokat kellene és nem kellene összekevernie, mennyi volt a túl sok.
- Szóval… kavarni „akarsz” Zaynnel? – kérdezte Louis, még mindig lesokkolva és furcsán érezve.
- Úgy értem… dögös, de… sokkal tapasztaltabb és soha nem kezdene olyan valakivel, mint én.
Louis erre semmit sem mondott; helyette küldetésül tűzte ki magának, hogy megkeresse Zaynt és kérje meg őt, hogy mondja meg a legerősebb italt, amiből sokat megihat anélkül, hogy alkoholos kómába kerülne.
Visszaindultak a nappaliba, de az első dolog, amit meglátott, az Harry volt, ahogy egy szőke hajú lánnyal csókolózik, aki lovaglóülésben ült az ölében. Louis felhorkant a lány ruha választásán; egy szűk miniszoknya, amiből most már a bugyija is kilátszott, egy crop top, ami nem igazán tartotta vissza a melleit, a magas sarkúja pedig valószínűleg magasabb volt magánál Louis-nál.
Szóval Harry a lányokat és fiúkat is szereti…
- Nagyon szükségem van egy erős italra – mondta Liamnek, aki körbenézett Zayn felé intve, aki most egy izmos sráccal beszélt az ajtónál, akinek sok tetoválása volt és kopasz volt. Látta Zaynt a másik srácnak adni egy kis pénzt, mielőtt néhány kis csomagot kapott, amikben biztos porcukor volt.
Az izmos srác egy kezét Zayn vállára tette, miután cseréltek, aztán mondott neki valamit, mielőtt elment, becsukva az ajtót maga mögött.
Zayn elégedetten elvigyorodott, majd megfordult, hogy visszasétáljon a nappaliba, az irányukba kacsintva, ahogy elhaladt mellettük. Megütögette Harry térdét, aki elhúzódott a lánytól és suttogott valamit a fülébe. A lány bólintott és elmosolyodott, mielőtt felállt Harry öléből és követte őt a kanapéhoz.
Zayn megtisztította a kanapét a pároktól, akik közel voltak ahhoz, hogy szexeljenek, aztán leült Niallel, Babarával, a sráccal, akivel megosztotta a joint-ot, Harryvel és a lánnyal.
Kiterítette a zsebének tartalmát az asztalra; öt kis fehér csomag, a cigarettái és a gyújtója. Liam és Louis figyelték őket, és valószínűleg nagyon furcsának tűntek, amiért csak bámulták őket, de nem volt jobb dolguk, Louis pedig elgondolkozott azon, jól tette-e azt, hogy idejött.
Harry felnézett kettőjükre és elvigyorodott, megütögetve az üres helyet mellette, éppen elég volt Liamnek és Louis-nak, hogy elférjenek ott. Liam ült le elsőnek, ami azt jelentette, hogy Louis-nak nem kellett Harry mellett ülnie.
- Baszki, nem maradt papírpénzem. Van valakinek egy öt fontosa? – kérdezte Zayn, miközben kutatott a zsebében.
- Nekem van – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja. Mindenki megfordult, hogy ránézzen. – Az emeleten. A, uh, a táskámban.
- Tudnál hozni mondjuk… hatot? Vagy hetet. Nem akarsz kokaint felszívni, ugye? – felelte Zayn, mire Louis szemei kitágultak.
Szóval nem cukor volt, hanem illegális drog. Szent szar.
- Uh. Igen. Hozhatok.
Felült, és mielőtt elsétálhatott volna, Zayn megkérte, hogy hozzon egy bankkártyát is, Isten tudja, mire.
Ha azt tervezik, hogy kirabolnak engem, ordítani fogok, gondolta Louis, miközben remegő kezekkel kinyitotta a pénztárcáját, aztán kihúzta a háromszáz dollárost, négy ötven dollárost, aztán megfogta a Visa kártyáját (egy kisebb összegű pénzzel rajta), és visszament a földszintre.
Amikor visszaért a kanapéhoz, Liam már Zayn és a szőke lány között ült, ami azt jelentette, hogy Louis végül is Harry mellett ült. Leült mellé, aztán a cuccokat az asztalra helyezte, amelyeket a pénztárcájából szerzett.
- Azt a kurva, még soha nem láttam ennyi pénzt egész életemben – felelte Harry, a szőke lány felnevetett, habár ez nem volt nagyon szükséges. És ezen kívül, olyan fajta nevetése volt, amit Louis abszolút utált; a hangos, hamis, ami inkább egy kecskéhez illene, nem egy embernek.
Louis-t kivéve mindenki megkapta a pénzt, és miután egyértelművé tette, hogy vissza akarja kapni a pénzt, Zayn csomagot csomag után nyitott ki, kiterítve a fehér port az asztalon.
Louis nem akarta, hogy bármi köze is legyen ehhez; nem tetszett neki az a gondolat, hogy illegális drogok szó szerint méterekre vannak tőle. Mi van, ha a rendőrök zavarják meg a bulit? Mindannyian börtönben fognak kikötni, és bár Louis tudta, hogy az apja abban a pillanatban kiszedné őt onnan, hogy bedobják egy cellába, biztos volt benne, hogy a szülei megölnék őt.

Szóval az volt a legjobb, ha csak figyelt, szeretett figyelni, megfigyelni. Liamnek is volt egy papírpénz a kezében, de nem tudta, mit csináljon, így csak követte Zaynt. Feltekerték a pénzt, aztán vártak Zaynre, hogy szétválassza a kokaint vékony csíkokba Louis bankkártyájával.
Zayn volt az első, aki lehajolt, egyik ujját az orra bal oldalára nyomta, a feltekert pénzt pedig a jobb orrlyukához tette. Aztán fejét tovább mozgatta az asztal mentén, felszívva elsőre az egész csík kokót.
Utána mindenki követte, és a légkör sokkal lazábbá, lustábbá változott meg, nevetéssel és lényegtelen csacsogással megtöltve.
Louis meglátta Harry pupilláit kitágulni, amint befejezte az egyik csíkot, mielőtt elhajolt, hogy ajkait a szőke lányéhoz nyomja. Nem tartott sokáig, mert a lány elhúzódott, hogy még egy csíkot felszívjon, Harry pedig ekkor irányította át figyelmét Louis-ra.
- Szóval nincs barátnő ma este? Szakítottatok vagy valami?
Louis egy bosszús nézéssel illette őt.
- Nem. Ő csak… nem volt meghívva.
- Nem? Azt hittem, szereted őt.
- Szeretem! – vitatkozott Louis, mire Harry nevetve megrázta a fejét.
- Valószínűleg jobban fogod szeretni őt, amint leszopja a farkadat. Vagy még mindig vársz a házasságig?
Louis elpirult és figyelmen kívül hagyta őt.
- Akarsz egy próbát? – váltott témát Harry, sötétzöld szemei Louis-éba bámultak.
- Nem, köszi.
- Ne már, csak egyet. Imádni fogod, ígérem.
Louis szemei Liamre tévedtek, aki éppen a második csík kokóját szívta fel, Zayn kéjes szemekkel figyelte őt. Aztán bólintott, mire Harry elvigyorodott a kezébe adva a feltekert pénzét és elkülönítve egy csíkot Louis-nak.
- Oké, most pedig hajolj le és csináld ugyanazt, amit én csináltam, de egyszerre.
Louis éppen ezt akarta tenni, de lefagyott, amikor Harry keze megfogta a tarkóját. Nem törték meg a szemkontaktust, amikor Harry lefelé irányította Louis fejét, és nem mozdította el a kezét, még akkor sem, amikor Louis befejezte a csík felszívását és visszaült.
Érezte, hogy a hangulata megváltozik, ahogy átcsúszott az eufória állapotába, aztán hátra dőlt a kanapén, mert körbe akart nézni a szobában és az embereket figyelni hirtelen.
Mindenki máshogy reagált a drogra; Barbara és Niall nevettek valamin, ami határozottan kevésbé volt annyira vicces, mint ahogy azt ők gondolták, a szőke lány depressziós lett és az életéről panaszkodott… és. Oké. Zayn és Liam csókolóztak.
Mármint szó szerint csókolóztak. Nyelv meg minden. Louis félve figyelte őket, nem hitt a saját szemeinek. Ez nem történhetett meg.
Louis furcsán érezte magát… féltékenynek igazából. Miért lenne féltékeny? Azért, mert Liam ténylegesen többet kapott Zayntől, mint ő kapott Eleanortól ebben az elmúlt öt évben? Legnagyobb valószínűséggel.
De túl büszke volt ahhoz, hogy bevallja. És mindketten fiúk voltak, ez bűn, Louis pedig nem akarta áthágni Isten szavát.
Gondolatait félbe szakította egy kéz a combján, majd felnézve Harryt látta meg őt bámulva, szemei sötétebbek voltak, mint korábban, ajkai kissé elváltak.
- Nem azt mondtad, hogy szükséged van egy erős italra? – kérdezte Harry, mire Louis automatikusan bólintott, szemei nem hagyták el Harry ajkait valamilyen oknál fogva. – Gyere velem.
Louis szemei felnéztek Harryre, aki most már felállt és a konyha felé sétált. Követte a magasabb fiút, aztán pontosan mellette állt meg.
- Mit szeretnél?
- Uh… valamit, ami jó ízű.
- Mi? – kérdezte Harry, majd elkezdett nevetni. – Louis, az ember nem az ízéért iszik alkoholt, azért iszod, hogy berúgj tőle. Ha olyan valamit akarsz, ami jó ízű, szerezhetek neked mangólevet.
Louis vékony vonalba húzta ajkait, majd Harry kivett egy piros poharat a zacskóból, aztán furcsán hosszú ujjait egy doboz sör köré fonta.
- Ittál már valaha sört?
- Nem – vallotta be Louis kicsit szégyenkezve.
- Próbáltál már ki ténylegesen alkoholt? És a bor és a pezsgő nem számít.
Louis megrázta a fejét, mire Harry felhorkant, amitől Louis dühös lett, mert Harry ismét gúnyolódott vele, azt gondolva, hogy ő jobb Louis-nál. Ami messze volt az igazságtól.
- Idd meg, nem fog fájni.
- De ez… ettől nem lesz az embernek nagy hasa? – kérdezte Louis, és azt kívánta, bárcsak ne tette volna, de az apja mindig ezt mondta neki, hogy a sörivástól az emberek felpuffadnak és nagy hasuk lesz.
Harry a homlokát ráncolta, majd elvigyorodott (úgy tűnt, csak ezt csinálta; vigyorgott, mint egy seggfej), aztán felhúzta fehér ujjatlan felsőjét, felfedve mellkasát és ó, Istenem. Louis látta a V-vonalát, és rendkívül féltékeny volt, illetve bizonytalan, mert neki csak egy petyhüdt hasa volt, amitől két éve próbál megszabadulni.
Harry lenézett a saját testére, mielőtt elengedte az ujjatlan felsőjét.
- Az apád hazudott, úgy tűnik.
Louis öntudatosan meghúzta a pólóját és kivette a poharat Harry kezéből, mielőtt ivott egy kortyot. Nem volt olyan rossz, de nem sorolná be a sört a kedvenc top öt itala közé sem.
- Látod? Nem haltál meg, ugye? – gúnyolódott Harry, mire Louis megfordult, otthagyva őt.
Nem tudja, mi történt, vagy kinek az ötlete volt pontosan, de egy körben kötött ki a padlón Niall és Liam között, egy üres vodkás üveg volt a kör közepén, amelyet húsz ember vett körbe. Úgy tűnt, egy játékot játszanak, aminek az a neve, hogy „üvegezés”, de ő még soha nem hallott erről egész életében.
Azonban amint Niall elmagyarázta neki, Louis tudta, hogy semmit sem akart kezdeni ezzel a játékkal, mert még sosem csókolt meg senkit rendesen egész életében, és mindannyian kinevetnék őt.
Ó, és hűséges vagyok a barátnőmhöz, persze.
Az utolsó dolog, amire szüksége volt az az, hogy ezek a szegény gyerekek nevessenek a tapasztalatlanságán. Nekik tapasztalatuk volt, neki pénze, Louis pedig azt gondolta, hogy mégis ő nyeri ezt a csatát.
És mert Isten utálta őt valamilyen ismeretlen oknál fogva, az első pörgetés nála állt meg, aztán a második azon a szőke lányon, akivel Harry csókolózott.
- Uh… én nem játszhatok… nekem… nekem barátnőm van – felelte, mire mindenki a szemeit forgatta felnyögve és azt mondva neki, hogy a lány sosem tudná meg.
Louis soha nem teljesített jól nyomás alatt, így letenyerelt a földre a térdein a kör közepén, hogy egy rövid csókot nyomhasson a szőke lány ajkaira.
Amikor visszaült, meglátta Harryt (aki Niall mellett ült), rá bámulva, miközben az ajkát harapdálta, majd rájött Louis, hogy valószínűleg Niallnek és Harrynek is teljes rálátást biztosított a seggére. Arca elpirult, és remélte, hogy nem gondolták meg magukat vele kapcsolatban csak azért, mert kövér volt a feneke.
Mióta érdekel, hogy néhány szegény gyerek mit gondol rólam?
A következő körben Niall volt és egy Josh nevű srác, Louis pedig meglepődött, hogy Barbara nem is bánta, igazából éljenzett nekik. Harry megcsókolta Zaynt, Liam megcsókolt egy lányt, akit Louis még soha nem látott korábban, két másik ember is csókolózott, Niall és Harry, aztán Liam és Barbara.
Barbara következett, hogy pörgessen, ami Harrynél állt meg, aki megszívta Barbara alsó ajkát kicsit, mielőtt pörgetett. Az Liam és Louis között állt meg, így Louis odébb mozdult az üvegtől, de Niall egy helyben tartotta őt, elmondva neki, hogy ebben a játékban nem csalhat.
De Louis nem csókolhatott meg egy fiút… mit gondolna róla mindenki? Mi van, ha valaki elmondja Eleanornak? Vagy a szüleinek?
Nem csókolhatott meg egy fiút, főleg nem Harryt.
- Én nem vagyok meleg – felelte, mire mindenki felnevetett.
- Egy kicsit mindenki meleg, haver – mondta neki Niall, Harry meg máris közelebb mozgott, csücsörítve ajkával egy gúnyolódó módon.
Louis ismét tiltakozni akart, de hirtelen meghallott valakit kiabálni, aztán szirénák hallatszottak az úton.
- ZSARUK! – kiáltotta egy lány, mire mindenki azonnal felállt, az emberek máris kezdtek meglépni.
Louis pánikba esett, és egyre nehezebb volt neki a lélegzés. A nappali másodpercek alatt kiürült, piros poharak voltak szétszórva a padlón, a megmaradt fű még mindig az asztalon volt.
- Mozogj! – mondta neki Harry, éppen ahogy a zsaruk félreálltak Niall háza előtt. Zayn megfogta a drogot az asztalról és a hátsó zsebeibe nyomta őket, mielőtt Liamet a csuklójánál fogva maga után húzta. Úgy tűnt, mindenki hátul ment ki, így amikor Harry abba az irányba lökte Louis-t, engedelmeskedett, gyorsan követve Liamet.
Abban a pillanatban léptek ki a házból, amikor a rendőrök kinyitották az ajtót és egy üres házat találtak. Louis szemei kitágultak, amikor meglátta, hogy át kell mászniuk egy kerítésen azért, hogy ne kapják el őket. Ő nem mászhatott, új farmer volt rajta és nem volt elég izma, de akkor is megpróbálta megfogni a beton falat és felemelni magát Liam után.
Felkiáltott, amikor valaki erős kezei megfogták a csípőjét, és gyakorlatilag átdobta őt a falon, mintha a súlya semmi sem lenne. Az utolsó dolog, amit látott, az két rendőr volt, ahogy a falhoz szegezi Harryt, két kezét a tarkójához tetették vele.
Louis szarul érezte magát, mert Harry szó szerint megmentette őt attól, hogy letartóztassák, és elvitte helyette a balhét.
Zaynnel, Liammel, Niallel és Barbarával várt együtt valami nagy bokrok mögött, hogy elmenjenek a rendőrök.
- Mit fognak csinálni vele? – kérdezte Louis Zayntől, amikor visszatértek a házba, ami most már üres volt.
- Őrizetbe veszik, amíg az anyja le nem teszi érte az óvadékot.
- És az mikor van?
Zayn vállat vont.
- Ne aggódj, nem ez az első alkalom, hogy letartóztatják. Rendben lesz.
Louis megnémult.
Amikor befejezték a ház kitakarítását, leültek a kanapéra, és azon dolgok ellenére, amik csak néhány perccel ezelőtt történtek, Zayn akkor is előszedte a füvet.
- Nem ez az első alkalom, hogy a zsaruk tönkreteszik az egyik bulinkat. Igazából nem is lenne buli a rendőrség nélkül – magyarázta Niall, miközben Barbara meggyújtotta a joint-ját.
Zayn telefonja megcsörrent, majd előszedte a zsebéből.
- Igen? Szia, haver. Mennyi? Azt a kurva. Oké. Mi? Uh… holnap, azt hiszem. Nem tudom. Oké. Szia.
Zayn letette a telefonját az asztalra, majd Niallre nézett.
- Harry volt. Az óvadéka tízezer font.
- Mi? – kérdezte Louis meglepetten.
- Általában kétszáz vagy háromszáz font szokott lenni, amit elég könnyű összeszedni egy hét alatt. De tízezret? Ez őrület, az anyjának nincs ennyi pénze.
- Azt sem tudja, hogy börtönben van.
Louis rájuk bámult egy másodpercre, mielőtt megharapta az ajkát.
- Hol van a legközelebbi bankautomata? – kérdezte, mire mindenki ránézett meglepetten.
- Miért?
- Leteszem az óvadékát.
- Whoa, az…
- Azért tartóztatták le, mert segítenie kellett nekem, szóval úgy gondolom, tartozok neki ennyivel.
- De nem tartozol neki tízezer fonttal – felelte Zayn.
- Ez így van – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja. Mikor lett ilyen nagylelkű? Talán abban a pillanatban, amikor Harry megmentette őt egy életre szóló büntetéstől a szüleitől.
- Pont a rendőrség mellett van… hí… hívhatok egy taxit – javasolta Niall, amire Louis bólintott, mielőtt felment az emeletre, hogy összeszedje a Burberry kabátját és a pénztárcáját.
Még mindig nem tudta elhinni, hogy milyen estéje volt. Több minden történt négy óra alatt, mint a tizenhét éves létezésében. Most pedig taxizott. Egy olyan ülésen ülve, amin már sok ember ült előtte.
Több pénzt adott a taxisnak, mint amennyit kellett volna, mielőtt kiszállt a taxiból és egy bankautomatához sétált. Készpénzben levett tízezer fontot a Visa kártyájáról (erre a hónapra az utolsó pénze volt a kártyán), mielőtt elindult a rendőrség lépcsője felé.
Louis nem tudta elhinni, hogy ténylegesen egy rendőrségen van. A recepció szerű asztalhoz sétált.
- Uh… azért vagyok itt, hogy letegyem az óvadékot Harrynek?
- Harry Styles?
- Uh… azt hiszem?
- Te Zayn Malik vagy?
- Um. Nem.
- Akkor ki vagy?
- Louis vagyok.
- Milyen Louis?
- Louis… Malik – felelte bepánikolva. Ha megadja az igazi nevét, az apja lehet, hogy megtudja.
- Ki kell töltened ezt a nyomtatványt.
A kezébe adtak egy papírlapot. Csak annyit kellett tennie, hogy leírja a nevét, születési dátumát és címét.
- Tizennyolc éves vagy, igaz, gyerek? Mert nem tehetsz le óvadékot senkiért, ha kiskorú vagy.
- Igen… igen, tizennyolc vagyok – dadogta Louis, mielőtt megváltoztatta a születési dátumát, aztán visszaadta a papírt.
- Hol van a pénz?
- Itt.
Odaadta a százdollárosokat, és miután a tiszt betette azokat a gépbe, amely megszámolja a pénzt, megkérte Louis-t, hogy kövesse őt. Bizonytalan léptekkel és zsebekben lévő kezekkel Louis így is tett.
Átment egy félhomályos folyosón, ami szigorúan egészségtelennek nézett ki, mielőtt megálltak egy vas zárka előtt.
- Kint vagy, Harry Styles – felelte a tiszt.
Harry egy kis ágyon ült a sarokban a cipőire bámulva. Felnézett, és a szemei Louis-n landoltak, a meglepődés tisztán kivehető volt arcán.
- Louis?
A tiszt kinyitotta a cellát, Harry pedig kilépett, még mindig meglepődve, de már vigyorogva.
- Szóval honnan jött az, hogy te teszed le értem az óvadékot? – kérdezte tőle Harry néhány perccel később, amikor taxira vártak.
- Nos… nem mintha akartam volna. Valamennyire kötelező volt, mert megmentettél attól, hogy elkapjanak engem.
- Semmi köszönöm?
- Nekem kellene ugyanezt kérdeznem – válaszolta Louis, mire Harry bólintott.
- Korrekt – nevetett fel Harry.
- Nem fázol?
- Mi van? Fel akarod ajánlani nekem a kabátodat?
- Kizárt – mondta Louis, mire Harry megrázta a fejét. – Szóval hová mész most? Kitegyelek a házadnál?
- Uh, igen.
Szóval Harry elmondta a taxisofőrnek az ő címét először, aztán Louis Niall címét. Nem tehetett róla, de Harry háza után nézett, amikor a taxi megállt.
Elég kicsi volt és szűknek tűnt, éppen ahogy a többi ugyanolyan téglaházak, amik az úton sorakoztak, szó szerint egymáshoz tapadva.
- Köszi, haver – felelte Harry, mielőtt kiszállt a taxiból.
Louis figyelte őt felsétálni az ajtajához, mielőtt kivette a kulcsait és belépett, becsukva az ajtót maga mögött. Elgondolkozott azon, hogyan reagálna Harry anyja a tényre, miszerint Harryt letartóztatták korábban, és hogy mindig olyan későn megy haza.
Azonban ehhez semmi köze sem volt.
Végül Niall házában aludt, megosztva egy ágyat Liammel, míg Zayn a kanapén volt. Megkérte Barbarát, hogy ne posztoljon róla képet az Instagramjára másnap reggel, mert nem akarta, hogy bárki is megtudja, hogy kimaradt éjszakára, főleg nem Eleanor és a szülei.
Louis nem aludt el könnyen akkor este; ébren feküdt az ő oldalán az ágyon, az estéjén gondolkozva. Teljes káosz volt.
És őszintén szólva, nem igazán bánta.