6. fejezet

Helló! 😊

Itt is van az újabb fejezet, érdekes lesz, ennyit mondhatok. A közepénél egy kis magyarázatot írtam kapcsos zárójelbe, így egyszerűbb és érthetőbb, valamint a vége felé is, mert anélkül elég furán hangozna magyarul, és az is érti, aki nem annyira ismeri az angolt.

A végén pedig van egy mondat Harrytől, ami nagyon üt, imádtam fordítani, kíváncsi vagyok, mi lesz a ti véleményetek 😀

Találkozunk egy hét múlva, kellemes olvasást! 😘

6. fejezet

Szóval Louis lehet, hogy meleg, és lehet, hogy válságban van.
Lehet.
És kiborult, mert egy, a vendégek mindjárt megérkeznek az ő és Eleanor ötödik évfordulós partijára, és csak arra tudott gondolni, hogy csókolózzon Harry Styles-szal, és kettő, nem volt benne biztos, hogy az élete hátralévő részét egy lánnyal akarja leélni, akit már háromszor csalt meg két különböző emberrel.
Szóval igen, mondhatjuk, hogy Louis válságban volt és az összeomlás szélén állt, hacsak valaki nem hoz neki egy pohár pezsgőt tele töltve.
Louis intett az egyik pincérnek, hogy vigye hozzá a tálca pezsgőt. Két poharat vett el, mielőtt elküldte, hátra dőlve a kanapén. Eleanor még mindig készülődött, a szülei pedig azt mondták, hogy az első fél órában maradnak, hogy az apja mondhasson egy beszédet, mielőtt elindulnak Párizsba.
Az apjának volt egy üzleti eseménye ott, az anyjának meg vele kellett mennie, hogy felvágjon vele, nyilvánvalóan. Louis nem bánta, és szerencséjére majd jön Elena és az éjszakát a lányokkal tölti az emeleten, úgyhogy Louis nagyszerűen volt. Amúgy se jöhettek le a földszintre, ahol a parti lesz, főleg azért, mert alkoholt szolgáltak fel (igen, Louis tudta, hogy még mindig kiskorú volt, de úgy tűnt, senkit sem érdekelt).
Abban a pillanatban, hogy az ajtócsengő megszólalt, Louis lehúzta a harmadik pohár pezsgőjét tíz perc alatt, mielőtt felkelt a kanapéról és az ajtóhoz sétált. Egy szobalánynak kellett volna gondoskodnia erről, de belefáradt abba, hogy csak üljön.
- ELEANOR! – hívta őt, kiáltása visszhangzott az egész házban.
Aztán meglátta őt lesétálni a lépcsőn, egy kék ruhát viselve, ami inkább egy szemeteszsáknak nézett ki, mint egy négyezer fontos ruhának. Mióta sértegeti a ruhaválasztását? Jézusom.
Körülbelül négy ember volt már ott az ajtónál az iskolájukból, harminc perccel később pedig a nappali tele volt emberekkel. Ott voltak Eleanor szülei, Louis szüleivel beszélgettek, mindenki a tizenkettedik és tizenegyedik évfolyamból.
Louis már öt pohár pezsgőt ivott meg, és érezte, hogy beütnek. Egy kicsit szédült, a szülei pedig tíz percre voltak a beszédtől.
Liamet a konyhában találta meg a telefonján lógva.
- A párod nem jön? – kérdezte tőle Louis.
- Ő nem a párom, és… de, az utcában van már.
- Vele írogatsz most?
- Igen?
- Ki van vele?
- Niall és Harry. Úgy értem, tudom, hogy azt mondtad, nem akarod, hogy Harry idejöjjön, de… nagyjából meghívta magát.
- Nem, ez… ez rendben van. Semmi gond.
Végszóra megszólalt a csengő, ő meg sietett kinyitni.
Niall, Zayn és Harry bámult rá, mindegyikük különböző alkoholos üvegeket hoztak.
- Uh… ne engedjük, hogy bárki meglássa ezeket. Csak… tegyük őket a konyhába – felelte Louis, majd tett egy háromszázhatvan fokos fordulatot, mielőtt a konyhába vezette őket.
- Részeg vagy? – kérdezte Zayn egyik kezét a vállára helyezve.
- Nem vagyok – válaszolta Louis ellökve a kezét.
- Louis, a szüleid mindjárt beszédet tartanak – szólalt meg Barbara, ahogy megjelent a konyhában. Elmosolyodott, amikor meglátta őket, aztán odasétált Niallhoz, hogy üdvözlésként megcsókolja.
- Igen… persze.
Louis átsétált az előtéren a nappaliba, ahol a szülei egy kis pódiumon voltak a kandallónál, mindketten egy pohár pezsgőt tartva. Louis úgy érezte, hogy rosszul lesz.
- Csendesedjen el mindenki, korlátozott időm van, hogy beszéljek.
A szoba elcsendesedett, Louis pedig megtalálta útját pontosan a pódium elé, Eleanor mellett, aki rámosolygott és összefonta ujjaikat.
- Szeretném a pohárköszöntőt a fiamnak és a bájos barátnőjének, Eleanornak Calder mondani, akik már öt éve együtt vannak.
Egy pincér jelent meg végszóra, hogy mindenki kezébe egy poharat adjon, Louis meg tudta, hogy hányni fog. Az apja elkezdett fecsegni valamiről, majd Louis a bal oldalára nézett, ahol meglátta Harryt a falnak dőlni Zayn és Niall mellett, szintén egy poharat fogva.
Valószínűleg ez az első alkalom, hogy valaha is pezsgőt kóstol.
- És örülök, hogy a legidősebb fiam megtalálta élete szerelmét, és biztos vagyok benne, hogy fényes jövő áll előttük – emelte fel poharát. – Arra, hogy öt éve együtt vagytok, és lesz még ötven. Egészségünkre!
Mindenki éljenezett, Louis elmotyogta, hogy „egészségünkre” az orra alatt, mielőtt két nagy kortyban megitta a pezsgőt. Hallotta Harryt felhorkanni oldalról, és semmi mást nem akart, csak odamenni hozzá és beverni az arcát. Mert öt héttel ezelőtt, amikor abban az örömben volt része (szarkazmus, kérlek), hogy találkozzon vele, tökéletesen elégedett volt az életével és Eleanorral.
Most pedig lehet, hogy meleg. Egy bűnös. Minden, amivel kapcsolatban az anyja figyelmeztette őt, amikor fiatalabb volt.
A szüleik mindkettőjüket félrehúzták a folyosón, gratulálva nekik és a kezükbe adva egy nagy, kövér borítékot „a jövőre”.
- Most megyünk a reptérre, és vasárnap jövünk vissza. Olyan büszke vagyok rád, fiam – mondta neki az apja, aztán megütögette a hátát. Eleanor szülei tudatták velük, hogy mennek ők is, mivel ők voltak az egyetlen felnőttek a partin, és nem akarták úgy érezni magukat, hogy bármit is zavarnak.
Abban a pillanatban, hogy kimentek az ajtón, Eleanor megcsókolta Louis-t, és elmondta neki, hogy boldog volt abban a pillanatban, Louis pedig csak annyit tudott tenni, hogy visszacsókolja őt.
A légkör megváltozott néhány perccel később, amikor Niall elkezdett zenét lejátszani a telefonja hangszóróján keresztül, Zayn pedig elővett hatvan felespoharat a konyhában lévő szekrényből.
Amúgy sem volt semmi, amit Louis tehetett volna, becsípett; és csak annyit akart tenni, hogy leül a kanapéra és soha nem kel fel.
- Jól vagy, Tommo? – kérdezte Niall, miközben engedte, hogy nehezen lehuppanjon a kanapéra, egy karját Louis köré téve. Ennél a pontnál a fiatalabb fiút az sem érdekelte, hogy Niall egy cigarettát szívott közvetlenül az arca előtt.
- Ja – hazudta Louis, majd Niall a cigijével az embertömeg felé mutatott, akik táncoltak.
- Nem tűnik úgy, hogy élvezed a tényt, miszerint te és a barátnőd öt éve együtt vagytok.
- Ja, nos… nagyjából egy pohárnyira vagyok attól, hogy hányjak.
- Akkor oké. Csak megyek, mielőtt lehánysz engem. Amúgy is meg kell keresnem a barátnőmet. Valószínűleg a cupcake asztalnál van.
Aztán Louis egyedül maradt. De nem sokáig, mert egy pár, akik csókolóztak, a kanapéra estek a jobb oldalán, és… ó, nagyszerű. Harry Styles megtalálta őt, leülve mellé. És a tény, hogy Harrynek jó illata volt, egyáltalán nem segített neki.
- Helló, Louis.
- Mit akarsz, Harry? – válaszolta, mire Harry elmosolyodott, tetszett neki a tény, hogy ilyen könnyen reakciót váltott ki Louis-ból.
- Olyan kurvára részeg vagy.
- Ne mondd meg nekem, hogy mi vagyok.
Harry megrázta a fejét.
- Biztosan tudod, hogyan kell szórakozni, ugye.
- Szerintem már megállapítottuk a tényt, hogy a szórakozásról való gondolataink valamennyire különbözőek – felelte Louis elfordítva a fejét, hogy jól lásson rá.
Harry egy HIPSTA PLEASE pólót viselt (mi a fenét jelent ez, Louis-nak fogalma sem volt), egy kockás inget, ami úgy tűnt, hogy kabátként szolgál, fekete skinny jeans-t és a Vans cipőjét.
- Mit keresel egyáltalán az én partimon? Nem voltál meghívva.
- Kérlek, ez a parti unalmas lenne, ha mi nem bukkantunk volna fel. Valójában nektek, gazdag gyerekeknek kellene lennetek azoknak, akik tudják, hogyan kell bulizni.
- Fontosabb dolgokra használjuk a pénzünket.
- Mint az ötezer fontos órák? Én szerezhetek tízért is.
- Igen, de akkor annak nem lenne értéke.
- Értéke? Szó szerint ugyanazt a dolgot csinálják; mutatják az időt.
- Mindegy. Nem várom el azt tőled, hogy tudd, miről beszélsz.
- A fejed annyira benne van a seggedben, hogy azt nem is tudod már. És részeg vagy.
- Nem vagyok részeg! – tiltakozott Louis, Harry pedig egyik kezét a combjára helyezte, amit Louis lelökött néhány másodperccel később.
- Ne érj hozzám.
- Nem volt problémád az utolsó két alkalommal, amikor hozzád értem.
- Fogd be! – sziszegte Louis körbe nézve, hogy lássa, valaki meghallotta-e. De túlságosan elfoglaltak voltak a táncolással és azzal, hogy jól érezzék magukat ahhoz, hogy valójában figyeljenek rá. Louis figyelmet akart. Tetszett neki; attól jobban érezte magát. – Miért nem figyel rám senki? Ez az én partim! – panaszkodott Louis.
- Én figyelek rád – felelte Harry. Louis a szemeit forgatta.
- Akarok egy felest – döntötte el.
- Idióta vagy. Le kell feküdnöd…
- Soha ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! Te semmi se vagy hozzám hasonlítva!
Harry felsóhajtott, majd keresett valamit a zsebeiben, mielőtt elővett egy kis zacskót kis, fehér pirulákkal megtöltve.
- Mik azok? Drogok?
- Extasy.
- Ez… szexuálisan hangzik – válaszolta Louis, és elpirult az arca.
- Nem az. Vagyis… talán – felelte Harry, majd rákacsintott, megrázva a zacskót egy kicsit.
- Honnan szerezted?
- Ahonnan az összes drogomat szerzem.
- Szóval loptad – állapította meg Louis. Soha nem vallaná be, de szerette ugratni Harryt és ártalmatlanul viccelődni vele. És ha Harry valóban megsértődött ettől… Louis-t nem igazán érdekelte.
- Ha-ha. A drog az egyetlen dolog, amit soha nem lopnék.
- Mit csinálsz? Hová mész? – kérdezte Louis, amikor meglátta Harryt felkelni a kanapéról.
- Keresek néhány embert, akiknek adok még.
- Az nem került pénzbe? Miért adod el?
- Ez az, amit csinálok – válaszolta Harry, mire Louis a szemöldökét ráncolta, bizonytalanul abban, hogy pontosan mit értett ez alatt.
Ő nem egy drogdíler, ugye?
Követte Harryt át a nappalin, figyelve őt átadni egy tablettát Niallnek, aztán Barbarának, akik lenyelték őket bármiféle folyadék nélkül.
Louis úgy döntött, nem szórakozik velük.
Zaynt és Liamet a szoba egy sötét sarkában találták meg smárolva, Zayn kezével Liam nadrágjában; Liam, aki el volt pirulva és zihált, és Zayn, aki a másik fiú fülébe morgott.
- Nincs porod? – kérdezte Zayn, mire Harry megrázta a fejét.
- Mindenesetre egészségünkre – ők is mindketten lenyelték a tablettákat extrém gyorsan. Zaynen nem igazán lepődött meg – valószínűleg hozzászokott már… dolgok lenyeléséhez, de Liam? Ez új volt Louis-nak. Féltékeny volt valamennyire.
- Louis! – kiáltott rájuk Eleanor a zenén keresztül, a semmiből megjelenve. Egyértelműen részeg volt, és vodka illata volt eperrel keverve. Louis most már bármelyik percben el fogja hányni magát. – Mi az? – kérdezte Eleanor, rámutatva a majdnem üres tablettás zacskóra Harry kezében.
- Varázs cukorka… MDMA [extasy másik néven; metiléndioxi-metamfetamin] – válaszolta Harry, mire Eleanor kitartotta a tenyerét. Harry adott neki egyet, El megköszönte, mielőtt szájon csókolta Louis-t, visszaindulva a barátaihoz.
- Mit… csinál ez a dolog? – kérdezte Louis Harrytől, aki szintén lenyelt egyet.
- Boldoggá tesz.
- Ez nem lehet igaz.
- Az. Próbáld ki.
- Mi van, ha meghalok?
- Boldogan halsz meg – válaszolta Harry, mire Louis a szemeit forgatta, kitartva a kezét. – Nyelv.
- Mi?
Harry megismételte a szót, Louis pedig végre megértette, habozva egy kicsit, mielőtt kinyújtotta a nyelvét. Az idősebb fiút a nyelvére nyomta a pirulát, aztán Louis lenyelte valódi fulladás nélkül.
- Nem érzem máshogy magam.
- Majd meglátod.
- Ó, te… – kezdte el Louis, és hirtelen úgy érezte, hogy a hányás szélén volt.
- Mi az? – kérdezte Harry, pupillái már kitágultak.
- Nekem el kell… Hányni fogok.
Louis-nak sikerült felszaladnia a lépcsőkön és bejutnia a fürdőszobájába, mielőtt mindent kiadott a gyomrából a WC-be. Szörnyű szaga volt, és összeráncolta az orrát, ahogy lehúzta a WC-t, mielőtt a mosdóhoz ment, hogy megmossa a kezeit és a fogait.
- Louis? Még mindig élsz? – hallott egy hangot a szobájában, aztán felnyögött, kisétálva a fürdőből.
Harry az ajtónál állt, a tarkóját vakarva és mosolyogva.
- Mi van?
- Én olyan boldog vagyok most – válaszolta, Louis pedig leült az ágyára, hogy egy kis parfümöt fújjon magára.
- Be vagy szívva.
- Talán – felelte Harry, majd bezárta az ajtót.
- Miért zártad be az ajtót?
- Arra az esetre, ha valaki bejönne – válaszolta Harry, aztán megkerülte az ágyat, hogy leüljön Louis mellé.
- Szállj le az ágyamról, kérlek.
- Már aludtam benne korábban.
- És?
- Ne viselkedj úgy, mintha nem akarnád, hogy rajta legyek.
Louis a Gucci parfümöt az éjjeliszekrényre helyezte, és felállt.
- Kérlek, hagyd el a szobámat. Elég, hogy ténylegesen tönkretetted a partimat, de behatoltál a magán…
- Azt a földszinten te partinak hívod?
- Ó, sajnálom. Elfelejtettem elhozni a kibaszott csőcseléket és néhány más illegális drogot.
- Dögös vagy, amikor csúnyán beszélsz – felelte Harry csillogó szemekkel, amik átkutatták Louis testét tetőtől talpig. Louis nem tudta, mit mondjon, úgy érezte, csapdába esett, farmerje pedig egyre szorosabbá vált a másodpercekkel.
- Nos, kezdesz az idegeimre menni most, szóval, ha kérlek…
Louis beszéde hirtelen abbamaradt, amikor Harry maga felé húzta őt a nadrágtartójánál fogva, azt okozva ezzel, hogy elessen a saját lábában és ráessen Harryre az ágyra.
Küzdött, hogy felkeljen, mert a mellkasuk érintkeztek és az orruk is összeért egy másodpercre. Harry leheletének olyan illata volt, mint a liquor candies-eknek, amiket a földszinten szolgáltak fel.
Louis még felülni sem tudott rendesen, mert Harry lehúzta őt megint, ezúttal a térdei hátsó részénél fogva, így végül Louis lovaglóülésben helyezkedett el az ölében. Kíváncsi volt, hogy Harrynek gondot okozott-e a súlya. Kezeit Harry vállára helyezte egyensúlyért, majd lenézett rá, nehezen lélegezve. Tudta, hogy Harry be volt szívva attól a tablettától, de Louis nem, mert valószínűleg kihányta.
Harry hatalmas kezeit Louis seggére tette, beterítve azt, Louis pedig sírni tudott volna, mert Harry ujjai olyan hosszúak voltak, hogy szó szerint befedte az egész seggét.
- A segged szó szerint olyan kibaszottul dögös – mondta neki Harry, aztán megszorította, amitől Louis felsikított meglepetésében és előrefelé rándult, mert igazából elég jó érzés volt. – Baszki, Louis, annyira mohó vagy érte.
- Mi… miért? – kérdezte Louis, hangja remegett egy kicsit, mert tudatában volt Harry merevedésének, ami a jobb combjának nyomódott.
- A farkamért.
- Mi… én nem.
- Te csak akarsz valakit, aki jót éreztet veled, nem? Akitől felnyögsz és sikítasz és vonaglasz, amíg fel nem robbansz.
Louis érezte összeszorulni a gyomrát Harry szavaira. Hangja mély volt és érdes, Louis pedig megesküdött, hogy csak a hangjától el tudott volna élvezni. Még soha senki nem beszélt vele így, és ez tetszett neki.
- És olyan kemény vagy nekem most… majdnem látom a végét azon a szűk nadrágodon keresztül – suttogta Harry egyenesen a fülébe, meleg leheletétől kirázta a hideg Louis-t.
- Értek már hozzád, Louis? – kérdezte Harry, Louis pedig semmit sem tudott mondani. Már becsukta a szemeit és hő gyűlt össze a gyomrában. – Igen? – Harry kezdett türelmetlen lenni, mert most még erősebben szorította meg Louis seggét.
- N… nem.
- Még te magad sem? Soha nem értél magadhoz?
Louis megrázta a fejét, Harry pedig szitkozódott az orra alatt, kezei elhagyták Louis seggét, hogy azokat Louis farmerjének elejéhez tegye.
- Akarod?
Louis ezúttal sem válaszolt. Akarta. Nagyon. Azt akarta, hogy Harry megérintse őt és jót éreztessen vele, és mindent, amit Harry említett. De nem tudta rávenni magát, hogy kimondja, mert egyszerűen annyira elárasztotta minden, ami mostanában történt.
Ráeszmélt, hogy Harry még mindig válaszra vár és rábámul, így gyorsan bólintott, mire Harry elvigyorodott. Általában az a vigyor feldühítette volna Louis-t, de az agya felhős volt és nem tudott tisztán [„think straight”, straight: heteroszexuálist is jelent] gondolkozni (ó, az irónia).
- Fogadok, hogy elélveznél a nadrágodba, ha csak dörzsölnélek… mert egy kibaszott szűz vagy.
És Louis most először érzett egy kis szégyenkezést amiatt, hogy tapasztalatlan volt. Nem tetszett neki a hatás, amivel Harry rendelkezett felette – érzelmileg. Fizikailag, imádta, többet akart.
- Az rossz? – kérdezte halkan, alig hallhatóan.
- Nem – válaszolta röviden Harry, mielőtt hosszú ujjai elkezdtek dolgozni Louis nadrágján. Kigombolta a gombokat, mielőtt lehúzta a cipzárat.
Louis karjait Harry nyaka köré fonta, majd lenézett, hogy lássa, mit csinált az idősebb fiú. Harry kikapcsolta a nadrágtartókat, és hagyta, hogy Louis háta mögött lógjanak.
Felnézett Louis-ra, mielőtt összetette fejüket egy nedves csókra, amit Louis nagyon élvezett. Nyelvüket néhány lassú alkalommal összedörzsölték, és miközben Harry megszívta az alsó ajkát, ujjai azon dolgoztak, hogy kigombolják az első három gombot az ingén.
Aztán lefeküdt a hátára, magával húzva Louis-t, aki érezte felmelegedni az arcát, mert Harry felett és rajta feküdt. Fogalma sem volt, hová tegye a kezeit, így úgy döntött, hogy feltartja magát velük a tenyereivel Harry feje mellett.
- Feküdhetsz rajtam – biztosította őt Harry, Louis meg is tette.
Lehajolt, így az arca Harry nyakhajlatánál volt, aminek csodálatos illata volt. Louis-nak lehet, vagy nem lehet, hogy nagyon tetszett Harry illata. Azt is el tudta képzelni, milyen obszcénul nézhetett ki a segge, amikor úgy lehajolt, de szerencsére senki sem láthatta. Hirtelen zihált, amikor megérezte Harry kezét becsúszni a nadrágjába, megmarkolva őt az alsónadrágján keresztül.
- Baszki, Lou, olyan kemény vagy és máris nedves a vége – suttogta Harry a fülébe, majd két ujját Louis farkának végéhez nyomta. Louis felnyögött és előrefelé rándult, hogy több dörzsölődést kreáljon. – Nyugodj le, babe, gondoskodni fogok rólad – felelte Harry érdes hangon, aztán Louis érezte őt megfogni a golyóit és masszírozni őket. Egy kicsit zavarban volt, mert tudta, hogy hamarosan el fog élvezni. – Olyan vastag vagy, nem is gondoltam volna.
Louis elpirult, Harry pedig elkezdte dörzsölni őt az alsónadrágján keresztül, tenyerét Louis farkához nyomva.
- Ah – lehelte a fiatalabb fiú, és fel sem ismerte a saját hangját, mert magas volt és remegett.
Harry gyengéden meglökte az orrával Louis arcát, hogy Louis elmozdítsa a fejét Harry nyakának másik oldalára. Amint ezt Louis megtette, Harry forró ajkait Louis bőréhez nyomta, pontosan oda, ahol a nyaka találkozott a vállával. Aztán elkezdte megszívni, harapni és nyalni, újra és újra.
A keverék Harry dörzsölése és a figyelem között, amit Harry a nyakának szentel, átküldte a határon Louis-t, azt nyögve, hogy „Harry” Harry nyakába, ahogy elélvezett az Armani bokszerébe.
Miközben visszatért révületéből, Harry folyamatosan szívta a nyakát és simogatta a hátát, másik keze a seggén volt.
- Sajnálom – felelte Louis, aztán Harry elhúzódott Louis nyakától.
- Mit?
- Hogy… uh. Nem bírtam sokáig.
- Semmi gond, ez normális egy szűznél.
Louis elpirult, aztán felült, így most lovaglóülésben helyezkedett el Harry mellkasán, érezve farkát a farmerének nyomódni.
- Komolyan, semmi gond – biztosította őt Harry, majd megütögette a hátsóját egyszer, mielőtt legördültette magáról Louis-t, így fel tudott állni.
- Hová mész? – kérdezte Louis.
- A fürdőszobába, hogy befejezzem.
- Ó. Ne hagyj rendetlenséget.
- Nem fogok.
Louis megpróbálta kizárni a fürdőszobából jövő nyögéseket, ahogy felcipzárazta a nadrágját és visszacsatolta a nadrágtartóját. Begombolta az ingét, majd egy kezével beletúrt a hajába, még mindig nehezen lélegezve amiatt, hogy mi történt az előbb.
Alsónadrágja ragacsosnak érződött, de tudta, hogy el kell viselnie még két órán át, amíg mindenki el nem megy. Harry kijött a fürdőszobából két perccel később, majd szemei megtalálták Louis nyakát.
- Mi az? – kérdezte Louis.
- Lehet, hogy azt teljesen fel akarod gombolni.
- Miért?
Harry a tükörre mutatott, mire Louis felállt és megnézte magát. Furcsa hangot adott ki, amikor meglátott egy nagy véraláfutást, ahol Harry korábban megszívta, ami lassan átváltott sötétpirosból lilába.
- Mi ez?
- Ki lett szívva a nyakad.
- Te megjelöltél? Mikor fog eltűnni?
- Két vagy három nap múlva. Talán négy.
- Mi? Mi van, ha valaki meglátja?
- Mondd azt, hogy megégetted magad vagy valami. Csak gombold fel, senki nem fogja észrevenni.
Louis így is tett, és szerencséjére elfedte. Visszamentek a földszintre, az emberek még mindig táncoltak és ittak, így sikerült észrevétlennek maradniuk.
Az emberek elkezdtek elmenni éjfél körül, megköszönve neki a partit és egy újabbat kérve hamarosan.
Niall, Zayn és Harry voltak az utolsók, akik elmentek. Louis és Eleanor az ajtóhoz kísérte őket, aztán Eleanor megköszönte nekik, hogy eljöttek, mielőtt ténylegesen meghívta őket a templomba vasárnap (mindannyian tudták, hogy ők hárman nem fognak megjelenni, de elnézték neki, mert részeg volt, alig ejtett ki rendes szavakat), Harry odahajolt, hogy Louis fülébe suttogja:
- Hamarosan nem Isten lesz az egyetlen férfi, akinek letérdelsz.
Louis figyelte a hátát, amíg el nem tűntek az automatikus kapuk mögött. Eleanor fényesen mosolygott rá és egy csókba vonta őt, mielőtt megkérte, hogy feküdjenek le, és hagyják, hogy a takarítónők feltakarítsanak mindent.
Azon az estén, ahogy Louis háttal feküdt Eleanornak, aki a nagykifli volt, csak arra tudott gondolni, ahogy Harrytől elélvezett. Nem bánta volna, ha meg tudnák ismételni, és ténylegesen azon gondolkozott, hogy ez mikor történik meg újra.
Hamarosan, remélhetőleg.