2. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt is van a következő rész, ami, huh, tetszeni fog mindenkinek szerintem 😉 Még jobban megismerjük Louis-t, és azért kiderül, hogy nem teljesen reménytelen eset a gondolkodásmódját tekintve, majd meglátjátok. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek, írjatok bátran! 😊

Ahogy látható, elkészült a gyönyörű fejléc, valamint már korábban kiraktam a csetet, megszenvedtem vele, úgyhogy ott is írjatok nyugodtan 😀

A következő rész egy hét múlva érkezik, addig is élvezzétek ki a nyár (sajnos) utolsó napjait ⛱

Kellemes olvasást! 😘

2. fejezet

A buli utáni reggel volt az első olyan reggel, amikor Louis egy nagy problémával a nadrágjában ébredt fel. Furcsán érezte magát mondhatni, mert szó szerint egy sátor volt a pamut pizsamája nadrágjában.
Louis lehúzta testéről a nemrég vásárolt egyiptomi pamut paplant, aztán küzdött, hogy kibogozza magát Eleanor karjaiból. Lágyan horkolt, Louis pedig valamennyire idegesítőnek találta ezt. Louis tényleg tudta, hogy ő sosem horkolt, és nem volt benne biztos, hogy bele akart-e törődni Eleanor horkolásába élete hátralévő részében.
A fürdőszobába indult, ami rögtön az ágy mellett volt (még csak nem is gondolna arra, hogy megosszon egy fürdőszobát bárki mással), aztán magára nézett a tükörben, teljesen megdöbbenve a látványtól, ami fogadta őt.
A haja kócos volt, ami úgy nézett ki, mintha sosem fésülködött volna; pamut felsője a hasához tapadt, az… ó, Istenem. Szó szerint látható volt a pénisze a nadrágján keresztül; kilökődött az anyaggal, szörnyen igényelve az enyhítést.
Louis felsóhajtott, majd bezárta az ajtót, mielőtt leült a WC-re és lehunyta szemeit, a nagymamájára gondolva. A nagymamájára a WC-n, a nagymamájára a WC-n meztelenül, a nagymamájára a WC-n meztelenül a műfogsora nélkül. A gondolatoktól nem csak az erekciója múlt el, hanem még kissé hányingere is lett.
Miután megmosta a fogait és az arcát, visszatért a szobájába, ahol Eleanort ébren találta, a fejtámlának támaszkodva és a telefonján görgetve.
- Reggelt, szerelmem – felelte, a szavak úgy jöttek ki, mintha ezerszer gyakorolta volna már.
 - Reggelt – válaszolta El mosolyogva, majd az arcát tartotta, hogy Louis megpuszilja.
- Mit csinálsz?
Megmutatta Louis-nak a telefonja képernyőjét, amint az Instagram volt megnyitva. Louis leült mellé, aztán néhány percet azzal töltöttek, hogy El Instagramját nézték végig, kommentelve majdnem mindegyik fotóhoz.
Eleanor megállt egy képnél, amit nemrég tett ki Barbara. Ő volt rajta, Niall, Zayn és Harry, nyilvánvalóan totál részegen piros poharakkal a kezeikben és lusta mosolyokkal az arcukon.
- Kicsit ribancos – mondta Eleanor, mire Louis bólintott. Jobban egyet sem érthetett volna. Lefekszik valakivel, aki tíz fontnál többet nem költ egy pólóra, házasság ELŐTT, ez egyszerűen helytelen volt a szemében. Azt hitte, Barbarának van színvonala, de úgy tűnik, egész végig tévedett.
Eleanor felvett néhány cuccot, amiket Louis házában hagyott (volt egy külön fiókja Louis szekrényében), mielőtt mindketten lesétáltak a lépcsőn, hogy reggelizzenek. Louis szülei nem voltak ott, csak Lottie és Felicite, akik majdnem kész voltak az evéssel, az asztalnál ültek.
Eleanorra mosolyogtak és megdicsérték a haját, amitől Louis a szemeit forgatta, mert az azért nem volt annyira nagyszerű, őszintén szólva. Aztán elgondolkozott azon, mikor lett idegesítő a barátnője bármilyen szempontból is. Feleségül kellene vennie őt. A szüleik ismerték egymást; azt tervezték, hogy összeköltöznek egy házba Oxford mellett, amint lediplomáznak.
A nap hátralévő részét otthon töltötték, Louis szobájában, a kedvenc filmjeiket és sorozatukat nézve (Az ördög Pradát visel, Csajok háborúja és Project Runway). Vacsorára úgy döntöttek, hogy étterembe mennek és a kedvenc helyükre; a Gordon Ramsay’s-be. Nem volt szükségük arra, hogy asztalt foglaljanak, az apja személyesen ismerte a tulajdonost és mindig kivételt tudott tenni Louis-nak.
Szóval este nyolckor kitették őket az étterem előtt azzal az ígérettel, hogy két óra múlva felveszik őket.
A hostessnek a nevét sem kellett megadnia; azonnal felismerte őt és udvariasan bólintott, mielőtt a legjobb asztalhoz vezette őket az étteremben, ahonnan a városközpontra nyílt a kilátás, ami gyönyörű volt, amint besötétedett.
A szokásosat rendelték; Louis raviolis homárt, Eleanor pedig vajas sült karfiolt. A legjobb fehér borukat választották, valamint angol borsmentás szuflét desszertnek.
Aztán Eleanor elkezdett beszélni a közelgő téli bálról, míg Louis tettette, hogy figyel. Az ablakon nézett ki, és nem tehetett róla, de engedte, hogy a gondolatai visszatérjenek a tegnap estéhez, pontosabban ahhoz a pillanathoz, amikor rányitott Harryre, ahogy megdugja Zaynt a falnál.
Nem tudott szabadulni a képtől Harry kidomborodó bicepszéről, a meztelen, izzadt hátáról és mély morgásairól, valamint Zayn örömittas arckifejezéséről, ahogy haja a homlokára tapad. Önmagában nem undorodott, csak (még mindig) meg volt lepődve és úgy érezte, elárasztotta a tény, miszerint ténylegesen tanúja volt az erkölcstelenség és bűn egy ilyen cselekedetének.
Az anyja mesélt neki férfiakról, akik úgy döntöttek, hogy férfiakat szeretnek, és nőkről, akik úgy döntöttek, hogy nőket szeretnek. Azt tanították neki, hogy a szexualitás választás kérdése, valamiféle szeszély. Kíváncsi volt, hogy Harry szerette-e Zaynt és hogy Zayn szerette-e Harryt. Mert, ha igen… akkor ez minden, ami számított, nem? Még akkor is, ha a Biblia másképp írja.
Úgy döntött, hogy hagyja a témát, mert a borukat kitöltötték és az első fogást az asztalra helyezték elé. Csak akkor vette észre, hogy elfelejtették elmondani az étkezés előtti imát, amikor már az első fogás felénél tartott.
Amikor befejezték a vacsorát, nem zavartatta magát azzal, hogy fizessen – majd az apja foglalkozik a számlával amúgy is, így kifelé indultak, ahol az autónak fel kellett volna venni őket, hogy elvigye őket Louis házához, aztán visszavigye Eleanort az övéhez.
Miközben vártak, Louis meglátott valakit az út másik felén lévő padon feküdni, és végül teljesen sokkos állapotba került, amikor felismerte Harryt. Aludt, cigizett, ahogy a hátán feküdt és a sötét eget figyelte fölötte.
Louis tudni akarta, mire gondolt, de mielőtt bármi másra gondolhatott volna, a tetovált fiú elfordította a fejét és szemkontaktust létesített Louis-val. Harry felült, Louis pedig rájött, hogy Harry részeg volt, mert egy kis üveg Smirnoff vodka feküdt félig üresen az ölében.
Sajnálta Harryt, és egy kicsit undorodott is annak a gondolatától, hogy egyáltalán szocializálódott valakivel, aki nyilvános padokon alszik, miközben lerészegedik.
A fiú engedte, hogy az égő cigaretta lógjon az ajkai között néhány másodpercig, miközben lecsavarta az üveg tetejét. Ez volt az a pillanat, amikor Eleanor sofőrje megérkezett, hogy felvegye őket, blokkolva rálátását Harryre.
Louis kinézett az ablakon, amíg már nem látta Harryt, de azt elkapta, hogy felemeli rájuk a középső ujját és kiabál valamit, amit nem teljesen értett.
Másnap reggel templomba kellett menniük, Louis pedig nem volt hangulatban hozzá, őszintén szólva. De mindenesetre megtette; felöltözött a sötétkék ujjatlan ingébe, fekete öltönynadrágjába és hozzáillő fekete öltönycipőbe.
A családja rá várt az asztalnál, éppen ahogy tették minden nap, és Louis azt gondolta, az élete rutinná vált; reggeli – iskola – házi feladat – vacsora hétköznaponként, reggeli – (templom vasárnaponként) – házi feladat – ebéd – házi feladat – vacsora hétvégente.
Nem volt benne biztos, hogy ez tetszett-e neki, és először az életében azon találta magát, hogy azt kívánja, bárcsak lenne egy kis izgalom, kiszámíthatatlanság az életében.
Az emberek, akik a pillanatnak élnek és nem gondolnak a jövőre azok, akik a padokon alva kötnek ki, emlékeztette magát, miközben ledöntötte a narancslevét.
Szerette az életét.
A szertartás a szokásos módon ment; nem lassan, de nem is gyorsan. Miután vége volt, meg kellett várnia az anyját, aki Mrs. Payne-nel beszélgetett, a templom egyik adományozójával, aki Liam anyja is volt.
Louis Liammel beszélgetett a két nappal ezelőtti buliról; Liam is látta Harryt és Zaynt, amikor csókolóztak a folyosón, de ő nem tűnt annyira meglepettnek, mint Louis, úgy tűnt, egyáltalán nem is bánja.
Ekkor látta meg őt, a járdaszegélyen ülve egy kicsivel arrébb, cigizett. Könyökeivel a behajlított térdeire támaszkodott, az emberekre bámulta, akik összegyűltek a templom előtt.
- Az Harry? – kérdezte Liam, követve Louis bámulását.
- Igen… egyházi tulajdonon cigizik, az Isten szerelmére!
Liam ránézett még néhány másodpercre, mielőtt visszatért ahhoz, hogy Louis-nak meséljen halk hangon arról, hogyan próbált meg füvet szívni, de végül fulladozott tőle.
Louis nem figyelt. Harryt nézte, nem igazán volt biztos benne, hogy azért, mert a fiú túl fura, vagy mert túl érdekes volt. Rájött arra, hogy Harry ugyanazokat a ruhákat viseli, amiket az előző este, amikor meglátta őt a padon, és úgy döntött, nem fog egy ilyen embert bámulni.
Elment Liammel és Eleanorral, hogy egyenek valamit a templom után, mielőtt a szobájában kötött ki az asztalánál, a szorgalmi algebra házi feladatán dolgozva.
Az élete nem volt unalmas… tökéletes volt.
Az egész Barbara hibája volt, őszintén szólva. Ha nem lett volna a hülye szülinapi bulija, a vágyakozás egy másik bulira bárki házában eszébe sem jutott volna Louis-nak. Akart, úgy érezte, mintha szó szerint szüksége lenne arra, hogy elmenjen valahová, ahol nem szól minden az iskoláról és a szabályokról, kezdett beleesni ebbe a borzalmas rutinba, és szünetre volt szüksége.
Félreértés ne essék, nem ellenezte a tanulást és azt, hogy az iskolai feladatokra fókuszáljon, valójában szerette. Élvezte a tanulást, mert ettől okosabbá vált és a jövője érdekében volt, de nem tudta kiverni a fejéből azt a vigyort. A szórakozott nézés, amivel Harry illette őt, amikor elhúzódott Eleanortól a csókuk után, mintha ő jobb lett volna Louis-nál. Nem volt az. Louis Rolex órája valószínűleg többe került, mint Harry egész létezése, szóval mit gondolt, ki ő?
- Szóval mikor van a következő buli? – kérdezte Louis, amikor a büfében voltak ebédnél. Egy asztalnál ült Liammel és Barbarával, pontosan a nagy terem közepén. Tetszett neki a tény, hogy az emberek mindig figyelték őt, őszintén szólva.
- Miért? Tetszett a pénteki, ugye? – kérdezte Barbara, mire Louis bólintott vállat vonva.
Tetszett neki, valójában.
- Nos, ha úgy döntötök, hogy megünnepelitek az ötéves évfordulótokat ismét a házatokban, csinálhatunk egy bulit akkor, és meghívhatunk mindenkit az évfolyamunkból ezúttal.
- Ez… jól hangzik – mondta Louis, Eleanor pedig izgatottan bólintott.
- És kell szereznünk egy kicsit abból a fű dologból, nagyon jó volt és jobban szórakoztunk – javasolta Liam, és először találta azon magát, hogy nincs problémája annak a gondolatával, hogy ugyanabban a helyiségben legyen egy illegális anyaggal.
- Nos, nem igazán ismerek senkit, akitől vehetek, az én bulimra Niall és a többiek hozták. És ha a szüleid ott lesznek…
- Nem lesznek. Meg fogok bizonyosodni róla – mondta Louis gyorsan, még magát is meglepve. – Még van egy hónapunk, ne siessük el – tette hozzá, aztán visszatértek ahhoz, hogy megegyék a salátájukat és a következő órájukról beszéltek.
- Louis, várj!
Megfordult éppen akkor, amikor azon volt, hogy kisétáljon az épületből a már várakozó sofőrjéhez.
- Igen? Mi az?
- Nem akartam ezt elmondani neked El és Liam előtt… de Niall csinál egy bulit ezen a pénteken a házában, én pedig megyek. Szóval, ha akarsz jönni? – javasolta Barbara egy kicsit szkeptikusnak tűnve az ajánlata miatt.
- Úgy értve, hogy állami iskolás gyerekekkel?
- Igen – felelte. – Mi leszünk az egyetlenek a bulin, akik nem az ő iskolájukba járunk.
- Kell vinnem valamit?
- Csak magadat. És talán majd átmegyek, mielőtt együtt elindulunk, hogy megbizonyosodjak róla, nem öltözöl túl.
- Mi a kötelező viselet? – kérdezte Louis, mire Barbara bólintott.
- Bármi, ami kényelmes? Mint talán farmer és póló.
- Az van.
- De nem ing. Nem is fognak beengedni, ha úgy jössz el, hogy egy gazdag sznobnak öltözöl.
- Te mit fogsz felvenni?
- Nem tudom még. Meglátjuk, jó?
Azon találta magát, hogy beleegyezik, aztán elgondolkozott azon, mit fog mondani a szüleinek. Ha elmondja nekik, hogy egy olyan buliba megy, ami nem valamelyik barátja szülinapi bulija, ketrecbe zárják őt és extra házi feladatot adnak be neki.
Azt sem tudta, hogyan érezzen azzal kapcsolatban, hogy egy újabb buliba megy, amit olyan emberek tartanak, akik állami iskolába járnak, meg fogják őt ölni? Megerőszakolják? Ha bárki más olyan volt, mint Harry és Zayn, lehet, hogy megerőszakolják.
Azt mondta a szüleinek, hogy Eleanorral találkozik azon a csütörtök estén, amikor valójában azt tervezte, hogy elmegy a plázába és vesz magának valamit, amit felvehet a buliba. Egy kicsit megsértődött magára, amikor át kellett sétálnia a parkon, ami az út másik oldalán volt a házától, és pontosan a város közepénél ér véget, két háztömbnyire, a plázától és az iskolájától.
Louis végül egy piros skinny jeans-t vett (ez nem volt olyan bő, mint amit Barbara buliján viselt) és egy hozzá illő csíkos pólót, ami… normálisnak nézett ki. Még egy olyan boltban is vette, amit Forever 21-nak hívnak, és valóban kevesebb mint húsz fontot költött rá.
A nap már lenyugodott, mire úgy döntött, hogy hazasétál (megállt egy jeges teára a Starbucks-nál). Louis egy kicsit félt, hogy este egyedül sétáljon át a parkon, de a gyorshívójában benne volt a 999.
Látott egy idősebb párt az egyik padon, egymás kezét fogták és beszélgettek, Louis pedig elgondolkozott, ahogy elhaladt mellettük, hogy Eleanor és ő így fognak-e végződni. Valószínűleg nem. De így kellett lennie, mert El mindig ott volt neki, és nagyon nehéz lenne valaki mást találni ilyen rövid idő alatt. És határozottan nem volt szüksége senki másra. Tetszett neki a helyzete Eleanorral.
Egy újabb hajléktalan férfi mellett haladt el, aki egy padon aludt, majd összeráncolta az orrát, elnézve tőle, mert volt egyfajta szaga.
Azonban Louis hirtelen megállt, mert látott valakit egy padon ülni pont ott, ahol jobbra kellett volna fordulnia. Harry volt az megint, egy padon ült, hosszan elnyújtózva, ahogy hátra dőlt a helyén, miközben egy cigarettát szívott.
Megharapta az ajkát és tovább folytatta a sétát, mert Harry legnagyobb valószínűséggel fel sem fogja ismerni őt. De felismerte, mert amint a tetovált fiú felemelte a fejét, hogy megnézze, kihez tartoztak a lépések, felhúzta szemöldökét, mintha azt mondaná „ez jó lesz”. Ettől Louis egy kicsit dühös lett.
- Nem kellene egyedül sétálnod ilyenkor este – mondta neki Harry, amint hallótávolságon belül volt, aztán megállt pontosan előtte.
Csak tovább kellett volna sétálnia, de nem, meg kellett állnia, mert egy idióta volt.
- Én is ugyanezt mondhatnám neked – szólt vissza Louis, egy kezét pedig a csípőjére tette, büszkének érezve magát visszavágásától.
- Én tudok vigyázni magamra, te azonban zihálsz annak a látványára, ha két fiúnak összeérnek az ajkai.
Ó. Szóval hallotta az ő nem-annyira-halk zihálását néhány nappal ezelőtt.
Louis hátralépett, mert a füst az arcába ment, és ettől a Burberry kabátja bűzleni fog a füsttől.
- Ne tedd tönkre azt a drága cipődet, ülj le – felelte Harry, majd megütögette a helyet maga mellett.
- Inkább nem – válaszolta Louis. – A füstöd eléggé felesleges.
Harry figyelmen kívül hagyta őt, szemei megtalálták a bevásárlószatyrát.
Arra gondolt, hogy ellopja? Remélem, nem, mert igaza van, tényleg nem tudnám megvédeni magamat.
- A Forever 21-ba mentél vásárolni?
- Igen, és?
- Persze, hogy odamész vásárolni.
- Nos, legalább nem lopom a ruháimat, amiket hordok. És naponta átöltözöm.
Harry a homlokát ráncolta.
- Ki mondta, hogy nem öltözöm át naponta? Rossz illatom van most, vagy valami?
Louis előre hajolt, csak hogy elkaphassa Harry illatát, és meglepetésére valójában jó illata volt. Nagyon jó.
- Akkor a lopás részét eltaláltam.
- Honnan találtad ki? – kérdezte Harry bosszúsan.
- Soha nem tudnál megengedni magadnak egy Dolce parfümöt.
Harry a szemeit forgatta.
- Rám fogod hívni a rendőrséget?
- Fontosabb dolgaim vannak, minthogy azzal töltsem az időmet, hogy olyan emberekre hívjam a rendőrséget, mint te.
- Igen? Olyan dolgot, mint a házi feladat csinálás, és hogy megpuszild a barátnőd arcát?
- Ne keverd őt ebbe bele.
- Volt már orgazmusod egyáltalán?
Harry szemei az övéibe fúródtak, mire Louis érezte, ahogy kipirosodik az arca.
- A pokolba jutsz – ez volt az egyetlen dolog, amit képes volt kimondani.
- Még csak nem is gondolom, hogy el fognak fogadni engem ott – válaszolta sötéten nevetve, mielőtt témát váltott. – Szóval mit vettél?
Miért érdekel? El akarod lopni?
- Ne aggódj, nem tervezem, hogy ellopom a puccos, gazdag fiú ruháidat.
Louis a szemeit forgatta, de átadta neki a szatyrot.
- Ezek normális ruhák, azt tervezed, hogy a templomodnak adományozod?
- Nem. Ezek holnapra vannak.
- Mi van holnap?
- Megyek… Lesz egy buli.
- Niall bulija? – kérdezte Harry.
- Igen.
- Jössz?
Tudhatta volna, hogy Harry is megy.
- Ami azt illeti, igen.
- Hozol valamit?
- Kellene vinnem valamit?
Harry vállat vont.
- Alkoholt. Neked megvan rá a pénzed.
- Kiskorúakat nem szolgálnak ki.
- Nem vagy tizennyolc?
- Nem, tizenhét vagyok. Szenteste leszek tizennyolc.
Miért mondtam el ezt neki.
- Ó.
- Te tizennyolc vagy?
- Tizenkilenc, igazából.
- És a tizenkettedik évfolyamban vagy?
- Közgazdaságtanból megbuktam tavaly, és nem zavartattam magamat azzal, hogy nyári iskolába menjek.
Louis megborzongott. Még soha nem ismert senkit, akinek meg kellett ismételnie egy évet, főleg a közgazdaságtan miatt, mivel az volt a legjobb tantárgya.
- És mit mondtak a szüleid?
- Anyát nem igazán érdekli.
Louis annyira nagyon akart kérdezni az apjáról, de valami más jött ki a száján helyette:
- Van otthonod?
Harry úgy nézett rá, mintha három feje lett volna, aztán elkezdett nevetni.
- Van, nem vagyok annyira szegény. Csak nincs pénzem Rolex órára és kétmillió fontom pezsgőre, ez minden.
- Akkor honnan van pénzed drogokra?
- Niall és Zayn is belead.
- Zayn, a te… párod?
Harry felhorkant, majd megrázta a fejét.
- Istenem, nem. Néha dugunk.
Louis érezte, hogy megint elpirul az arca, eszébe jutottak emlékek arról, hogy mi történt a ruhatárban.
- Ó, sajnálom, megsértettelek? Illegális arról beszélni, hogy fasz van valaki seggében?
És oké, most már Harry gúnyolódik vele.
- Nem… nem illegális. Csak… trágár.
- Ne beszélj, amíg ki nem próbáltad.
- Nem tervezem, hogy kipróbálom.
- Mert a puncit szereted.
Harry szája obszcén volt. Louis korábban még soha nem hallott senkit így szitkozódni.
- Én… feleségül fogom venni Eleanort, és aztán közösülünk.
- Komolyan mondod? – nevetett fel Harry, mire Louis-nak elege lett.
- Viszlát, Harry.
- Várj, én nem tudom meg a nevedet? Valami olyasmi, mint Richard? Vagy James? William.
- Louis Tomlinson.
- Louis – ismételte meg Harry, mire Louis nyelt egyet, amikor meghallotta a szót legördülni Harry nyelvéről. – Milyen flancos.
- De ne keress rám titokban Facebookon – mondta neki Louis.
- Ó, én nem „Facebookozok”.
- Mert nem tudsz megengedi magadnak egy számítógépet? – horkant fel Louis.
- Ez, és mert tele van olyan emberekkel, akik kétségbeesettek a lájkokért olyan emberektől, akikkel nem is beszélnek a való életben.
- Ez hazugság.
Harry felállt, hosszan elnyomta a cigarettáját a földön, és egy pillanatra Louis azt gondolta, hogy megtámadják vagy megütik őt.
- Édesem, amíg te ott kapod a lájkokat, én itt faszt és pinákat kapok.
Azzal elsétált. Louis figyelte őt elmenni; ahogy lassan sétált, vállait összehúzta, kezei meg a zsebeiben voltak, és csak arra tudott gondolni, mennyire totálisan idegesítő volt Harry, és hogy mennyire sajnálta őt.
Amikor hazaért, küldött Barbarának egy képet a ruhákról, amiket vett, kiterítve az ágyon, aki egy feltartott hüvelykujj emojit küldött válaszként, megkérdezve tőle, hogy átmehet-e iskola után. Louis megkérdezte az anyját, elmondva neki, hogy egy ottalvós bulit tartanak Eleanornál, és Barbara csak azért jön át, mert a sofőrje elkapta az influenzát (?). Az anyja beleegyezett és emlékeztette őt, hogy hagy kint nekik pénzt, hogy étteremben egyenek, ha akarnak.
- Szóval azt mondtam neki, hogy azért megyünk együtt Eleanorhoz, mert a sofőröd influenzás lett – mondta Louis Barbarának másnap, miközben az ajtójához sétáltak fel.
- Influenzás? – nevetett fel. – Nem tudtál valami jobbat kitalálni?
Louis a szemeit forgatta, majd kinyitotta a dupla ajtót, mielőtt bejelentette akárkinek, aki itthon volt, hogy megérkezett és nem voltak éhesek.
Felsétáltak a szobájába, aztán Barbara ledobta magát Louis ágyára, nem zavartatva magát azzal sem, hogy levegye az egyenruháját. Louis általában tett volna egy megjegyzést, de túl ideges volt a buli miatt, ami a mai este lesz.
Le akarta mondani az utolsó pillanatban, de már megígérte Barbarának és ha nem megy el, tudta, hogy Harry azt fogja gondolni, hogy az miatta volt, Louis pedig nem akarta megadni neki azt az elégedettséget.
Barbara telefonja megcsörrent a táskájában, mire felállt az ágyról, hogy felvegye.
- Zayn írt, hogy nem kell vinnünk alkoholt, gondoskodtak róla.
- Van rá pénzük?
- Fogalmas sincs – felelte, aztán leült Louis asztalához, miközben Louis magára nézett a tükörben, ahogy kikötötte a nyakkendőjét.
- Ők nem ténylegesen szegények, tudod. Csak nem költik a pénzt haszontalan dolgokra, mint mi. Más dolgokra költik.
- Drogokra és alkoholra.
- Pontosan – mosolyodott el. – Ha engem kérdezel, szerintem ők jobban el tudják költeni a pénzt, mint mi.
Louis nem veszekedett vele ezen, mert nem érdekelte. Tudta, hogy mindig igaza van, így nem zavartatta magát azzal, hogy elkezd egy vitát.
- Zayn meleg? – azon találta magát, hogy ezt kérdezi Barbarától.
- Igen. Miért? Érdekel? – kérdezte mosolyogva, mire Louis elpirult.
- NEM! Én soha! Ez… nem.
Tetszett neki a tény, hogy Barbara nyugodt volt és laza, és nem érdekelte, hogy más mit csinál, amíg boldog. Bár lefekszik egy középosztálybeli valakivel házasság előtt, kedves volt. És Louis kedvelte őt.
- Szóval mikor feküdtél le először Niallel? – kérdezte tőle, miközben levetkőzött a Calvin Klein alsónadrágjáig. Barbarának még csak a szeme sem rebbent arra a tényre, miszerint majdnem meztelen volt előtte.
- Tavaly nyáron kavarodtunk össze, de együtt vagyunk, szóval nem alkalmi. Már egy éve együtt vagyunk.
- Wow. Én nem, uhh… nem tudtam.
- Szeretem őt, csak hogy tudd.
- Ő… kedvesnek tűnik. Nem ismerem őt.
- Majd ma este megismered. Hasonlóak vagyunk.
- Nos, ha ő olyan, mint te, akkor valószínűleg kedvelni fogom.
Barbara elmosolyodott, majd visszatért a telefonjához. Louis nem igazán írt senkinek, kivéve Eleanort, Liamet és Barbarát. A szüleinek alkalmanként, amikor szüksége volt valamire vagy fordítva.
Az üzenetekről beszélve, megcsörrent Louis telefonja az asztalon, mire Barbara ránézett, mielőtt tájékoztatta őt, hogy Liam hívta.
- Helló?
- Szia, haver. Mit csinálsz ma este?
- Uh…
Megbízhat Liamben ezzel kapcsolatban? Elmondaná Eleanornak? El biztosan elmondaná Louis szüleinek. Úgy döntött, megbízik Liamben, mert ő volt az egyetlen jó fiú barátja.
- Igazából megyünk egy buliba ma este.
- Kik?
- Barbara és én.
- Mehetek én is?
- Ha akarsz. De ne mondd el Eleanornak.
- Nem is akartam. A szüleim amúgy sincsenek itthon ma este, szóval nem fogják bánni. Hol lesz?
- Niall házában. Uh, Barbara barátjánál.
- Ó. Az hol van?
- Megírom a címet. Öltözz hétköznapian.
- Oké.
- Nyolckor találkozunk. Szia.
- Szia.
- Nem bánod, hogy meghívtam őt? – kérdezte Louis Barbarától, amint letette a telefont.
- Nem, kedvelem őt. Jó arc.
Barbara megírta Liamnek a címet, mielőtt felváltva lezuhanyoztak és átöltöztek a bulis ruhájukba.
Louis azokat a ruhákat vette fel, amiket tegnap vásárolt, a farmer pedig a seggéhez tapadt, még nagyobbá téve azt, mint volt. Utálta, de nem volt jobb opciója.
Barbara fehér trikóba öltözött, egy bőrkabátba és valami farmerbe. Mindketten Converse cipőt vettek fel, Louis fehéret, Barbara feketét.
Harminc perccel a kezdés előtt még mindig Louis hatalmas tükre előtt voltak, megigazítva a hajukat. Ha belegondolt, Louis-nak nem igazán kellett lenyűgöznie senkit, mivel Eleanor nem jön. De akkor is úgy érezte, hogy jól kell kinéznie, jobban, mint bárki másnak ott.
Egy kicsit bűntudatot is érzett amiatt, hogy nem érez bűntudatot, amiért nem mondták el Eleanornak. Gyorsan túltette magát rajta.
- El fogunk késni! – mondta Louis, amikor az órájára nézett.
- Nyugi, amúgy is legalább harminc perccel később bukkan fel mindenki.
- Akkor miért mondtak nyolcat, ha mindenki nyolc harmincra megy?
- Ezt stílusos késének nevezik. Tudnod kellene erről.
Mindketten egy sporttáskát vittek magukkal, amiben váltóruha volt, Louis pedig azt feltételezte, hogy Barbarához mennek aludni a buli után. De aztán eszébe jutott, hogy Barbara azt mondta a szüleinek, hogy Eleanornál tölti az éjszakát. Eleanor pedig semmit sem tudott erről. Talán átmehetnek Liam házába, mivel a szülei amúgy is elmentek.
- Hol fogjuk tölteni az éjszakát? – kérdezte Louis, miközben eltette azt a háromszáz fontot, amit az anyja hagyott ott neki, a már amúgy is színültig lévő pénztárcájába.
- Niallnél – válaszolta, mire Louis elkezdett pánikolni.
- Komolyan?
- Igen, hol máshol?
- Van egyáltalán egy szobája nekem?
- Végül mindenki ott fog aludni, Louis – mosolygott.
- De… neki nincs nagy háza.
- Találni fogsz egy helyet, ahol ledőlhetsz.
- Mit csinálsz? – kérdezte, amikor Barbara megállt egy buszmegállóban.
- Busszal megyünk. A háza három megállónyira van.
- Busszal? Úgy mint, nyilvános busszal?
- Igen – nevetett Barbara.
- De én nem… elfelejtettem a fertőtlenítőmet! Ó, Istenem, én nem vagyok kész…
- Minden rendben lesz.
- De nem fogok leülni… Isten tudja, milyen baktériumok vannak azon a járművön.
- Én körülbelül háromszor utaztam busszal ezelőtt, nem olyan ijesztő, mint gondolod.
Barbara mindkettőjüknek megvette a jegyeket, majd felszálltak az első buszra, ami jött. Louis a sporttáskájába kapaszkodott az egész út alatt, megbizonyosodva róla, hogy nem ér hozzá semmihez és senkihez. Úgy érezte, idegösszeroppanása lesz, amikor a busz hirtelen megállt és nekiütközött az izzadt férfinek maga mellett.
- Soha többet – zihálta, amikor leszálltak a buszról.
Barbara felnevetett, aztán balra kanyarodtak és végigsétáltak egy hosszú úton, mielőtt jobbra fordultak. Kezdett sötétedni, Louis pedig halk zenét hallott (éppen ahogy azokban a filmekben) egy házból kiszűrődve az utca végén, és feltételezte, hogy az volt Niallé.
Kicsi volt, vagyis Louis hasonlatában. Barbarának igaza volt, mert látott néhány embert most megérkezni, italokat véve.
- Azt hittem, nem kell hoznunk semmit.
- Nem is, csak azért hozták, hogy több legyen.
- Azt hiszem, itt nem igazán iszik senki pezsgőt – felelte Louis a hatos csomagolású sörök és a hosszú tequilás üvegek felé intve.
Liammel a kapunál találkoztak. Egy sötétkék pólót viselt, hasonlót Louis-éhoz, fekete farmert és Converse cipőt.
- Nem igazán – nevetett fel Barbara, mielőtt felmentek a lépcsőn, majd kinyitotta az ajtót, amitől a zene hangosabb lett, az alkohol illata pedig még töményebb.

*

Harry öt perccel nyolc után érkezett meg Niall házába. Ez az ő hagyományuk volt, előbb mentek a bulikba, hogy lenyomjanak két kör vodkát és megnézzenek minden egyes embert, aki átmegy az ajtón, hogy kiválaszthassák, kivel fognak kavarni. Ha senkit sem találtak vonzónak, akkor Zayn megtalálta Harryt vagy fordítva, és megcsinálták a saját szórakozásukat.
Ha őszinte akart lenni, izgatott volt, hogy meglássa, hogyan alakulnak a dolgok ma este, mert Louis itt lesz, és élvezte látni őt teljesen tudatlanul és tapasztalatlanul. Ez beindította őt, de amint a fiatalabb fiú kinyitotta a száját, a farka puha lett. Louis sznob és beképzelt volt, Harry pedig szenvedélyesen utálta őt. Bár akkor is élvezte ugratni őt, kellemetlen helyzetbe hozni és látni, ahogy feszeng.
Húsz perccel később az emberek kezdték megtölteni a házat, Harry pedig azon találta magát, hogy Niall és Zayn között támaszkodik a falnak a nappaliban, tökéletes rálátással az ajtóra.
Szemezett egy lánnyal szűk miniszoknyába és egy még szűkebb crop topba öltözve, magas sarkúval és nagy mellekkel. A lány rákacsintott, mire elvigyorodott, intve a fejével. Határozottan meg fog bizonyosodni róla, hogy visszatérjen hozzá később.
- Látsz valakit, aki tetszik, Harry? – ugratta Zayn, mire Harry vállat akart vonni és felmutatni neki a középső ujját, de túlságosan is fókuszált arra a tényre, hogy Barbara belépett a helyiségbe Louis-val és a sráccal, aki valószínűleg Louis haverja volt (látta őt Barbara bulijában egy héttel ezelőtt).
Elvigyorodott magának, amikor nem látta Louis barátnőjét a kis csoportjukkal.
Louis és Liam kínosan álltak néhány lépéssel hátrébb, ahogy Barbara előre hajolt, hogy megcsókolja Niallt.
- Hoztunk váltóruhát, felmegyünk a szobádba és ledobjuk őket, jó?
Niall bólintott, majd Harry megharapta az ajkát, ahogy figyelte Louis-t megfordulni és követni Barbarát kifelé a helyiségből, a másik barátjával együtt, aki olyan ártatlannak tűnt, mint Louis, csak csendesebbnek.
A segge abszolút obszcénul nézett ki abban a piros skinny jeans-ben, gyakorlatilag könyörgött azért, hogy megmarkolják. Harry elvigyorodott arra az elképzelésre, hogy a falnál megdugja Louis-t, hallva azokat a magas hangú nyögéseket, amelyek elhagyják a szép kis száját.
- Látsz valamit, ami tetszik? – kérdezte Zayntől, aki szintén a csoportot figyelte a lépcső felé sétálni.
- Igen. Le fogom szopni ma este azt a srácot fekete farmerben – válaszolta Zayn, Louis barátjára utalva. – Te?
Figyelte Louis hátát, ahogy eltűnik a lépcső tetején, vastag combjait, amelyekbe abszolút szeretett volna beleharapni, és azt a hasat a szűk pólóhoz nyomódva, amire szeretett volna elélvezni.
- Határozottan – válaszolta, mielőtt mindketten ledöntöttek még egy kört.

1. fejezet

Sziasztok! 😊

Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket a történet, én nagyon imádtam/imádom, úgyhogy remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri majd 😊

Itt is van az első fejezet, ennél a sztorinál az összes rész ilyen vagy ennél még hosszabb, úgyhogy lesz mit kiélvezni 😀 Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok az új történetről, szereplőkről, írjatok bátran, érdekel a véleményetek! 😊

Ó, és itt képek is tartoznak a fejezetekhez, ezeket is az írónő posztolta a részekhez, lementettem őket, úgyhogy én is csatolom, feldobják egy kicsit a történetet.

Azt hiszem, ennyit akartam mondani, a következő rész egy hét múlva érkezik.

Kellemes olvasást és szünetet kívánok még a nyár további részére! 😘🌞🌊⛱

1. fejezet

 
Louis Tomlinson öt perccel az ébresztője előtt ébredt fel, aminek meg kellett volna szólalnia azon a péntek reggelen. Lehet, hogy puszta véletlen volt, vagy lehet, annak volt köszönhető, hogy volt ma egy művészettörténelem dolgozata, amit bravúrosan meg fog írni.
Nem szeretett hencegni (igen, valójában egy kicsit igen), de ő az „év tanulója” amióta a St. Mark Magániskolába jött az első évben. Most az utolsó iskolai évében van, készen arra, hogy levizsgázzon és egyetemre menjen Londonban, hogy közgazdaságtant tanuljon, mint az apja, és aztán átvegye a családi vállalatot.
Az apja volt az elnök-vezérigazgatója a legnagyobb befektetési társaságnak Angliában, az anyja pedig a legjobb ügyvéd volt Angliában. Egy évvel azelőtt házasodtak össze, hogy Louis megszületett, majd Londonból Doncasterbe költöztek, ahol az apja vállalkozása beindult. Vettek egy nagy kastélyt, és még öt lányuk és egy fiúk született. A városában lévő keresztény közösségnek is a lelkes résztvevői. Minden vasárnap templomba mennek, ahol a szülei nagy adományozók, éppen ahogy az iskolájának is.
Szóval mondhatjuk, hogy minden, amije Louis-nak volt, a szüleinek köszönhető. Ő pedig nem bánta ezt. Szeretett elkényeztetettnek lenni, szerette, hogy irigylik őt az évfolyamtársai, és hogy az összes lány őt akarja az iskolájában. Természetesen nem számít, mennyi lány akarta őt, mindig hűséges maradt a barátnőjéhez, Eleanor Calderhez a hetedik évfolyam óta. Ő a harmadik legjobb volt Louis évfolyamában, rögtön a legjobb barátja, Liam Payne után.
Nekik hármuknak nagy terveik voltak a jövőre, a legjobb eredménnyel levizsgázni az osztályukban, Londonba költözni és Oxfordban tanulni.
Ébresztőjének folyamatos csörgése rángatta ki Louis-t az álmodozásából, majd felsóhajtott, miközben tenyerével ráütött a tetejére. Kikelt az ágyból, mielőtt egyenesen a tükörhöz ment, hogy megnézze, bármiféle szennyeződés megjelent-e az arcán az éjszaka alatt.
Ha ő a tökéletes tanuló és fia az apjának, a kinézetének is tökéletesnek kellett lennie. Az egyetlen dolog, amit nem szeretett magával kapcsolatban, az a hasa volt és a vastag, nőies combjai. Az anyja felbérelt egy személyi edzőt egy évvel ezelőtt, amikor a dolgok „kezdtek kicsúszni az irányítás alól az étkezési szokásaival”. Őszintén szólva nem az ő hibája volt, hogy a szülei (a szülei séfje, hogy pontosabbak legyünk) öt különböző féle ételt rakott az asztalra minden nap.
Oldalra fordult, majd egyik kezét a hasára helyezte, ami még mindig ott volt, bármi történt is. Behúzta, mert úgy a hasa valamennyire laposnak tűnt. Felsóhajtott, aztán kiengedte a levegőt, mielőtt az öltözőjébe ment, hogy kiválassza az ingét a napra. Egy teljes új ruhatárat kapott egy hónappal ezelőtt, pontosan mielőtt az iskola elkezdődött.
Ez nagyjából ingekből, blézerekből, Tommy Hilfiger V-nyakú pólókból, szűk farmerekből és nadrágtartókból állt. Cipői sokfélék voltak, Toms-tól a Converse-ig (amit alig viselt) és a hivatalos öltönycipője, ami az egyenruhája része volt.
Miután befejezte a mosakodást és az öltözést, megfogta a már bepakolt táskáját, lesétált a hosszú, két emeletnyi márvány lépcsőn. A családját már az ebédlőben találta meg rá várva, hogy elkezdjék az imádságot, mielőtt elkezdenek enni. Leült Lottie mellé, a táskáját pedig a szék lábához dobta le, mielőtt összetette a kezeit.
- Van terved a ma estére? – kérdezte az anyja, ránézve az asztal másik feléről.
- Um, nem hiszem, nem – válaszolta Louis, miközben belevágott a tojásrántottájába. – Miért?
- Apád és én hivatalosak vagyunk egy partira Londonban ma este, úgyhogy legnagyobb valószínűséggel Elena átjön és itt marad ma este.
Elena volt az ő bébiszitterjük, amióta Louis kisgyerek volt, és bár ő tökéletesen ellátta magát az ő korában, a lányoknak még mindig szükségük volt felügyeletre, és nem nyaggatták Louis-t.
Miután befejezték az étkezést, az egyik takarítónő megérkezett, hogy elpakoljon, aztán elindultak kifelé a házból az autóhoz, ami rögtön kint várt rájuk, készen arra, hogy elvigye őket iskolába. Az ikrek a harmadik évfolyamot kezdték ott, Felicite a hetediket, Lottie pedig a nyolcadikat.
Amikor megérkezett az iskolába, nem tehetett róla, de elmosolyodott, mert sok tekintetet érzett magán. Megigazította a hátizsákját és tovább sétált, néhány mosolyt küldve egy csapat lány felé, akik összebújtak, egymásba könyökölve.
Kilencedik évfolyamosok, gondolta megrázva a fejét.
Meglátta Liamet az osztálya előtt, Palvin Barbarával és Eleanorral beszélgetve. Ismerte Barbarát; főleg a jó kinézete miatt, de amiatt is, hogy keringett egy pletyka, miszerint lefekszik Niall Horannel, a szőke ír sráccal a tizenkettedik évfolyamból, aki az utca másik oldalán lévő állami iskolába járt.
Ha van egy dolog, amit Louis Tomlinson ki nem állhatott, az az a tény, hogy volt egy állami iskola a St. Markkal szemben. Egy kicsit meggondolatlanság volt szerinte körülbelül kétezer embert berakni egy rossz épületbe, pontosan szemben a legjobb iskolával Doncasterben.
Hogy tovább rontsunk a helyzeten, a helye az osztályterem elején volt, az ablak mellett, így csak annyit kellett tennie, hogy balra fordítsa a fejét, és láthatta a régi épületet. Minden egyes nap elsétált mellette ahhoz a helyhez, ahol a magánsofőrének fel kellett őt vennie, és mondhatja, hogy valamennyire undorodott volt.
Azoknak a gyerekeknek abszolút nem volt modoruk; a földre köptek, nyilvánosan dohányoztak, hangosan nevettek és úgy káromkodtak, mint a tengerészek. Még egyenruhát sem viseltek, és néhányuknak tetoválásai voltak, ami, Louis szerint, a testük teljes elfecsérlése volt.
És ezen kívül, a tény, hogy Barbara (talán) szexelt, valamennyire megdöbbentette Louis-t, mert a szülei azt tanították neki, hogy az a legjobb, ha vár a házasságig. Eleanor és ő egy évvel ezelőtt ígéret gyűrűt vettek, és nem volt problémája csak a csókolózással és ölelkezéssel.
- Mi a helyzet? – kérdezte Louis, ahogy megállt mellettük. – Szia, szerelmem.
Eleanor köszöntötte őt is, majd röviden megpuszilta az ajkait, mielőtt összefűzte az ujjaikat.
- Miről beszélgettek?
- A szülinapomról.
- Mikor van?
- Ma.
- Ó. Boldog szülinapot akkor – felelte, nem igazán törődve a ténnyel, hogy elfelejtette a barátnője legjobb barátjának a szülinapját.
- Csinálok egy bulit a házamban ma este, éppen a részleteket beszéltem meg Liammel és El-lel – mondta neki Barbara. – A szüleim nincsenek a városban, így gondoltuk, megkérjük Liam nővérét, hogy vegyen nekünk pezsgőt.
- Taste of Diamonds-ot, remélem – mondta Eleanor, mire Barbara bólintott, mintha ez lett volna a legnyilvánvalóbb dolog a világon.
- De csak két üveget vehetünk.
- Elégnek kellene lennie. Kik jönnek még? – kérdezte Louis.
- Körülbelül ötven ember.
Aztán megszólalt a csengő, jelezve, hogy mindjárt kezdődik a művészettörténelem dolgozatuk, de Barbarának még sikerült elmondania, hogy a buli hétkor kezdődik és talán éjfél utánig tart. A kötelező viselet valahol a hétköznapi és a hivatalos között volt, Louis pedig máris tudta, hogy mit fog felvenni; a piros farmert, a fehér ingét és a kék Toms cipőjét.
Harminc perc alatt befejezte a tesztet, aztán annyira unatkozott, hogy elfordította a fejét, hogy az út másik felén lévő iskolát bámulja. Néha elgondolkozott azon (ritkán, amikor hihetetlenül unatkozott), hogy milyen lenne állami iskolába járni. Van nekik egyáltalán fűtés? Van medencéjük és büféjük? Mennyi mosdójuk van? Tiszták azok egyáltalán? Az emberek ténylegesen szexelnek a mosdókban, mint abban a filmben, amit egyszer megnézett Liammel? Hogyan buliznak?
Valószínűleg a legolcsóbb sört isszák, amit találnak, és a legolcsóbb cigarettáktól szívnak be, amit ellophatnak a szüleiktől.
Louis még soha nem rúgott be vagy szívott be, ami azt illeti, mert soha egy ujjal sem nyúlt cigarettához, és nem is tervezte. Egyszer szívott egy slukkot az apja Gurkha szivarjából, amikor a szülei a Karib-szigeteken vakációztak.
Amint az órának vége volt és a tanár kész volt azzal, hogy összegyűjtse a papírjaikat, mosolygott magának, mielőtt Eleanor padjához sétált, hogy beszéljen vele arról, hogy talán maradhatnának együtt este Barbara bulija után. Ő beleegyezett, nyilvánvalóan.

*

 

Louis megigazította a gallérját még egyszer, mielőtt hátat fordított a tükörnek, hogy megnézze nagy fenekét. Totálisan utálta. Ez hivatalos volt, a hasa és a feneke voltak a legnagyobb (és egyetlen) hibái. És a szűk, fehér farmer, amit felvett, egyáltalán nem segített.
De mielőtt még lett volna ideje átöltözni egy nagyobb chinos nadrágba, kopogtak az ajtaján, majd Esmeralda (az egyik takarítónő, az egyetlen, akinek a nevét ténylegesen tudta Louis) bejelentette, hogy Eleanor (és a sofőrje) itt van, hogy felvegye őt.
Alig várta már, hogy három hónap múlva tizennyolc éves legyen, hogy végre megkaphassa a jogosítványát és azt a Lamborghinit, amit az apja megígért neki.
Tíz perccel később megérkeztek Barbara házához. Az határozottan kisebb volt, mint Louis-é, de még mindig szép volt és drágának nézett ki. Három autó állt sorban a garázs előtt; egy Bentley, egy Bugatti Veyron és egy vadonatúj BMW egy piros csokorral rajta, ami csak Barbara tizennyolcadik szülinapi ajándéka lehetett.
Megnyomták a csengőt, majd a kapuk kinyíltak néhány pillanat után, így felsétálhattak a hosszú kocsifelhajtón teljesen fel a bejárati ajtóhoz. Barbara kinyitotta és behívta őket, mielőtt átadták az ajándékát, amit vettek (Louis egy Tiffany nyakláncot vett neki, Eleanor pedig egy pár eredeti bőrkesztyűt a Burberrytől) és megpuszilták az arcát.
Amint beértek a nappaliba, körülbelül ötven embert láttak meg elszórtan az egész szobában, beszélgetve és poharakat tartva, amikben csak pezsgő lehetett.
Louis megnyalta az ajkait, aztán megkérte Barbarát, hogy töltsön mindegyiküknek egy pohárral. Harminc perccel később a kanapén találta magát Barbara és Eleanor között, Mrs. Ridge-ről beszélgetve, aki nyilvánvalóan nem tudta, mennyi szemhéjfesték túl sok.
Aztán meghallottak valamit, ami az ajtó falhoz csapódásának tűnt, végig csengve az egész házon. Louis pánikolt egy pillanatra, de aztán meglátta Barbarát mosolyogni és felkelni a kanapéról. Kiabálást hallott, éljenzést és néhány szót erős ír akcentussal, amitől a hideg kirázta.
Elakadt a lélegzete, amikor körülbelül még ötven ember jött be a nappaliba, és abban a pillanatban, hogy meglátta a szőke fiút a sarokban, egy csókkal az arcán köszöntve Barbarát, miközben két hat darabos sört fog, tudta.
A magániskola-bulit lerombolta a sok állami iskolás tanuló. Kezdett megőrülni.

*

Harry Styles erős másnapossággal ébredt fel azon a péntek reggelen. A feje dübörgött, a szoba pedig forgott. Felnyögött, ahogy az órára nézett a telefonján, ami fél tízet mutatott. Már lekéste az első két óráját, de nem is zavartatta magát ezzel.
Megdörzsölte a fejét, miközben felült és körbenézett. Volt egy lány az ágyában, és egy fiú a másik oldalán. Hiányos visszapillantások jutottak eszébe a tegnap esti édes hármasáról.
Odébb lökte a lányt az ágyon, így fel tudott kelni és felöltözni. Őszintén szólva nem volt hangulatban az iskolához, de legalább tíz órára be kellett járnia egy héten; ez volt az ultimátum, amit az igazgató adott neki az év kezdetekor.
Legyél ott tíz órán egy héten és nem leszel kicsapva… kibaszott idióta.
Két évvel ezelőtt költözött Holmes Chapelből Doncasterbe, mert másodszorra rúgták ki a régi iskolájából és a szülei úgy döntöttek, hogy elválnak. Ő az anyjánál kötött ki, aki egy pék a helyi pékségben néhány háztömbnyire a kis, szűkös házuktól, amiben laknak, a nővére pedig már három éve egyetemre jár, orvosnak tanul, és valószínűleg sosem tervezi azt, hogy visszajön. Ez sokkal rosszabb volt, mint a Holmes Chapel-i házuk, főleg azért, mert egy pici szobája volt egy franciaággyal és egy asztallal, amit amúgy se használt soha.
Harry szenvedéllyel utálta az iskolát, teljesen haszontalannak tartotta. Megbukott tavaly, így meg kellett ismételnie azt az évet megint, emiatt ő lett a legidősebb az iskolában. Amúgy sem tervezte, hogy egyetemre megy; nem volt rá pénzük, főleg azért, mert Harry a tetoválásaira és drogokra költötte. A legújabb szerzeményei egy ajakpiercing és egy szemöldökpiercing volt. Nyelvpiercingje is volt, amit alkalmanként kiszedett.
Miután felébresztette a másik kettőt és elküldte őket, sikerült bemennie a zuhanyzóba, aztán felöltöznie. A szokásos ruháját vette fel, egy együtteses póló, fekete skinny jeans, néhány fekete együtteses karkötő, hogy eltakarja a hegeit (nem csinálta gyakran, csak amikor arra volt szüksége, hogy irányítsa a szar életét) és az egyetlen pár fekete Vans cipője, amije volt. Volt néhány Chuck cipője is, de az anyja ki akarta mosni őket, így nem választott azokból.
Az anyja egy post-it jegyzetet hagyott neki a hűtőn a földszinten, leírva neki, hogy extra műszakot vett fel arra az estére a pékségben. Húsz fontot hagyott neki a napra, Harry pedig elgondolkozott azon, hogy az anyja tudta-e, hogy az egészet fűre fogja költeni, vagy csak már nem érdekelte.
Egy banánnal a kezében hagyta el a házat, majd hátizsákját átvetette a jobb vállán. Egy buszmegállónyira lakott az iskolától, így minden nap busszal ment.
A hatalmas épületre pillantott az út másik oldalán, amint leszállt a buszról. Sok dolgot nem kedvelt és sok embert; csak a haverjait és az anyját nem (alkalmanként). De ha volt egy dolog, amit abszolút utált, azok a sznob tanulók voltak, akik az övével szembeni magániskolába jártak. Majdnem minden nap látta őket (azokon a napokon, amikor zavartatta magát azzal, hogy bemenjen az iskolába), ahogy megérkeznek és kiszállnak az autóikból, amik többe kerülnek, mint Harry egész élete, undorodott pillantásokat vetve az irányukba, amikor kiszálltak. Azt gondolták, hogy jobbak mindenki másnál, de ha belegondolunk, a szüleik pénze nélkül semmik se lennének.
Éppen akkor ért az iskolához, amikor megszólalt a csengő, így úgy döntött, találkozik Zaynnel és Niallel a szokásos helyükön az épület hátsó részén, ahol a cigizők lógnak általában.
Az iskolának zéró tolerancia politikája volt a dohányzásra; ivászatra, vagy bármi más drogokra – Harrynek zéró tolerancia politikája volt a hülye iskolai szabályokra. Néhány ember már ott volt, amikor ő megérkezett, de meglátta Zaynt és Niallt egy sarokban, elővéve a cigijüket.
Niall és Zayn normális családból jöttek (vagyis két szülőjük volt, testvéreik és jó anyagi helyzet otthon). Harry inkább Zaynhez hasonlított, mint Niallhez, főleg mert mindkettőjüknek voltak tetoválásaik és szerettek betépni napi rendszerességgel. Niall inkább a „részegedjünk le napi rendszerességgel” oldalon volt, de nem bánta azt, hogy elszívjon egy jointot velük időről időre.
- Ténylegesen megmostad a hajadat? – kérdezte Harry Nialltől, amint hallótávolságon belül volt.
Felnéztek rá. Niall a szemeit forgatta, Zayn meg túl elfoglalt volt azzal, hogy meggyújtsa a cigijét.
- Mi az alkalom?
- Ma van Barbara szülinapja – felelte Niall, miközben Harry előhalászta a cigarettát a kapucnis pulóveréből.
Palvin Barbara volt valószínűleg az egyetlen ember, akit Harry kedvelt, aki az út másik felén lévő iskolába járt. Szép volt, tudta, hogyan érezze jól magát, és meg sem említve azt, hogy csodálatos teste volt.
Niall és ő egy évvel ezelőtt találkoztak nyáron valami puccos klubban, ahová sikerült bejutnia. Dugtak és ezt addig folytatták, amíg Niall el nem hívta őt randizni. Most pedig itt vannak, két hét van hátra az egy éves évfordulójukig.
- És áthívott téged? – kérdezte Zayn sokatmondóan, átadva Harrynek a gyújtót. Niall bólintott, kifújva a füstöt.
- Bulit csinál.
- Egy bulit? A sznob, gazdag barátaival? – horkant fel Harry. Niall ismét bólintott.
- Nem tudom, hogy akarok-e menni, őszintén szólva.
- De megmostad a hajad! – tiltakozott Zayn, gúnyolódva vele.
- Menj a picsába.
Harry visszaadta Zaynnek a gyújtót, majd rákacsintott közben.
- Van egy ötletem – szólalt meg Zayn néhány másodpercnyi csend után. – Tegyük tönkre a bulit.
- Tönkre akarsz tenni egy magániskolás bulit? – nevetett fel Harry. – Valószínűleg felhívják a rendőrséget, amint meglátják a tetoválásainkat, haver. És Barbara nem lesz mérges azért, hogy tönkretesszük a finomkodó bulijukat, ahol csak annyit csinálnak, hogy pezsgőt isznak és nevetnek azokon az embereken, akiknek kevesebb pénzük van, mint nekik?
- Mintha érdekelne – felelte Niall. – És nem hiszem, hogy mérges lesz. Nincs problémája, amikor a mi bulijainkra jön, szóval…
- Akkor benne vagy? – kérdezte Zayn, Harryhez fordítva a fejét, aki megvonta a vállát.
- Nincs jobb dolgom.
- Hozol még valakit a bulira?
- Csak néhány havert.
Ami azt jelentette, hogy körülbelül száz ember fog még jönni, mivel Niall rendkívül társaságkedvelő srác volt sok kapcsolattal.
- Mi van az alkohollal? – kérdezte Harry.
- Valószínűleg csak pezsgőjük lesz, ahogy mondtad, szóval megállunk majd a Tesconál, hogy vegyünk sört meg vodkát – javasolta Niall, beleszívva még egy utolsót a cigijébe, mielőtt ledobta azt a földre és rálépett.
- Hozhatok tequilát és füvet – felelte Zayn.
- Nincs kokó? – kérdezte Harry egy kicsit csalódottan.
- Ma nincs.
Harry az ajkát biggyesztette, aztán Zayn szemei az ajkaihoz sodródtak egy pillanatra, mielőtt meghallották a csengőt.
- Később, srácok, ha nem érek be időben trigonometria órára, Ms. Healey lehet, leszedi a fejemet – mondta Niall, majd megveregette a hátukat, mielőtt eltűnt majdnem mindenki mással együtt, akik még kint cigiztek.
Harry Zaynhez fordult, aki éppen befejezte a cigijét.
- Milyen óránk van most? – kérdezte tőle Harry, mielőtt két utolsó slukkot szívott.
- Tesi.
- Utálod.
- Akkor?
Harry átdobta a cigarettáját a kerítésen.
- Lógd el velem.
- Miért?
- Tudod, miért – válaszolta Harry, aztán elvigyorodott, mielőtt Zaynt visszasétáltatta a téglafalhoz, aztán lehajolt, hogy összekapcsolja az ajkaikat.
Harry végül a térdein kötött ki néhány perccel később, és harminc perces késésben voltak az órájukról, véraláfutásos ajkakkal és kócos hajjal.
Később aznap, miután Niall és Harry elmentek megvenni az alkoholt (négy hat darabos sör, két üveg vodka és egy üveg Jägermeister) Niall pénzéből, elmentek Niall házába, hogy át tudjon öltözni. Harry nem zavartatta magát, mert még mindig jó illata volt a drága kölnitől, amit a múlt hónapban lopott.
Megérkeztek Barbara háza elé, és még körülbelül ötven ember gyűlt ott össze, piát, kaját és kis zacskó füveket hozva.
- Ahh, haver, ez bámulatos lesz! Buli egy gazdag gyerek házában, baszki! – mondta Zayn izgatottan, amikor Niall kinyitotta a kaput az udvarhoz a kulccsal, amit Barbara adott neki még hónapokkal ezelőtt, hogy beosonhasson bármikor, amikor csak akart, anélkül, hogy a szülei észrevennék.
- Kérlek, mondd, hogy amit hallok, az nem klasszikus zene – mondta Harry Zaynnek, miközben követték Niallt keresztül a hatalmas udvaron. Természetesen volt medence és bár.
- Szerintem az – nevetett fel Zayn és megrázta a fejét, éppen ahogy Niall kinyitotta az ajtót, ami a falhoz csapódott.
Barbarával találkoztak a nappali felénél, aztán Harry amint vetett egy pillantást az előtte lévő látványra, felhorkant.
Csillárok lógtak le a mennyezetről megvilágítva a szobát, két üveg a legdrágább pezsgőből a világon (Harry tényleg tudta ezt) fel volt bontva az asztalon, az emberek pedig szó szerint csevegtek, miközben valóban klasszikus zenét hallgattak.
Ennek viccnek kellett lennie, de a kifejezés az arcukon kétségkívül viccesebb volt.

*

Louis nem reagált először. Megnémult, ez pedig nem gyakran történt meg. Valódi állami iskolás gyerekek voltak Barbara nappalijában, szaggatott skinny jeans-t, rendkívül rövid szoknyákat és obszcén felsőket viselve.
Teljesen meg volt döbbenve az alkoholos italok mennyiségétől, amiket az ebédlőasztalra helyeztek és a piros poharak számától, amiket felsorakoztattak mellé. Valószínűleg még higiénikusak sem voltak.
Isten tudja, honnan lopták.
Körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, nem ő volt az egyetlen, aki sokkos állapotban volt, és eléggé megkönnyebbült, amikor látta, hogy nem. Nem kellett egy percnél több idő, hogy a szoba majdnem sötét legyen – az egyetlen világításként kis lámpák szolgáltak, melyek hárompercenként színt váltottak – és hogy az állami iskolás gyerekek elkezdjenek táncolni és nevetni piros poharakkal a kezeikben.
Louis meglepődött és egy kicsit mérges is volt, amikor meglátta, hogy néhány évfolyamtársa ténylegesen elvett poharakat az asztalról, megtöltötték azokat Isten tudja, mivel és csatlakoztak az improvizált táncparkettre. Eleanor vállat vont, amikor meglátta, hogy Barbara szó szerint egy sörös üvegből ivott, amit Niallel osztott meg, miközben hozzá dörgölőzött.
- Ez felháborító! – suttogta Louis Eleanornak, aztán követte őt az asztalhoz, ahol Eleanor töltött magának egy pohár valamit, amit Bacardi Breezernek hívtak.
Egy nevetést hallott maga mögül, és azonnal megfordult, készen állva, hogy elküldje a picsába azt a valakit, aki nevetett.
Louis teljesen lesokkolva látta, hogy egy srác, aki valószínűleg egy fejjel magasabb volt nála, bámul le rá szórakozott kifejezéssel az arcán. Egy Rolling Stones pólót viselt, ami megmutatta izmos bicepszét, melyet a vállaitól egészen az ujjhegyéig tetoválások fedtek. Ajakpiercingje is volt, illetve egy szemöldökpiercingje.
- Segíthetek? – csattant fel Louis, egyik kezét a csípőjére téve. A srác megrázta a fejét.
- Csak egy kis vodkát akarok, de az utamban vagy.
Ó, úgy tűnt, nyelvpiercingje is volt. Milyen bájos. Louis oldalra lépett, hogy jobban odaférjen a srác az asztalhoz. Figyelte őt, ahogy egy kis kupica poharat helyezett az asztalra, mielőtt megtöltötte vodkával és két másodpercen belül lehúzta azt.
- Ki akarsz próbálni egyet?
- Nem, köszönöm. Meg kell találnom a barátnőmet.
A srác felhúzta a szemöldökét és elvigyorodott, de Louis már megfordult és Eleanor felé sétált, aki ismét a kanapén ült. Leült mellé, aztán Eleanor rámosolygott, az asztalra helyezve az üres piros poharat, ami valahogy megtelt telefonokkal, amelyek határozottan nem kerültek többe Louis jelenlegi ruházatánál együtt véve, és több csomag cigarettával.
Isten tudja, honnan lopták azokat.
- Louuuuis – szólalt meg Eleanor, mire Louis megfordult, hogy ránézzen. Eleanor mosolygott és kuncogott, valószínűleg máris becsípett, mert soha nem ivott alkoholt az életében, így minimális toleranciája volt.
- Mi az?
- Csókolj meg.
És megcsókolta, mert Eleanor megfogta a gallérját és lehúzta őt. Louis az alsó ajkát az övéi közé vette és megszívta; meg sem próbálta végignyalni az ajkait, hogy rendesen csókolózzanak – ezt soha nem csinálták. Eleanor mindig valami drága rúzst vagy szájfényt viselt, az pedig tönkretette volna; így beérte az ismételt csókokkal, néha megszívva és megharapva az ajkait, de ennyi.
Amennyire tudta (és jól tudta), Barbarát és két srácot kivéve a másik évfolyamból, senki még soha nem szexelt. Mindenki más várt a házasságig, ez pedig rendben volt Louis részéről.
Amikor elhúzódott Eleanortól, meglepődve látta, hogy El közelebb mozdult hozzá a kanapén és egy csókot helyezett a nyakára. Tudta, hogy ettől jól kellene éreznie magát, de ez szó szerint olyan volt, mintha az anyja puszilta volna meg az arcát. És ettől aggódott egy kicsit, de nem gondolt bele túl sokat.
Néhány perccel később Eleanorhoz lökődött, aki a karfához nyomódott, majd tíz másik ember ült le a két kanapéra a dohányzóasztal körül, miközben a többi tovább táncolt vagy akár… csókolóztak a sarkokban. Louis megdöbbent. Megismerte a magasabb srácot a piercingekkel korábbról valami fekete, belőtt hajú srác és Barbara között ülve, aki Niall mellett ült, aki Louis mellett ült.
Azonnal tudta, hogy mit szándékoznak csinálni, amint meglátta a fekete hajú srácot, ahogy elővett egy kis dobozt és egy másik srácot, ahogy három csomag füvet helyezett az asztalra.
Drogoznak. Illegális drogokat használnak az orrom előtt.
Louis-nak fogalma sem volt, hogyan reagáljon minderre, nem tudott mozdulni. Csak annyit tudott csinálni, hogy bámuljon, miközben a fekete hajú srác bőrkabátban és kilógó tetoválásokkal elkezdte feltekerni a jointokat.
- Zayn, haver, siess – felelte Niall, majd egy kezét Barbara combjára helyezte, fel-le húzva rajta.
- Nem vagyok egy kibaszott polip, igaz? – válaszolta Zayn, mire Louis a homlokát ráncolta a szitkozódáson. Senkit sem ismert, aki valóban így beszélt volna. A szülei jobban tanították őt ennél.
Az asztal körül mindenki kapott egy jointot, kivéve Louis-t és Eleanort, akik megrázták a fejüket, amikor Niall megkínálta őket.
Louis nem tehetett róla, de mérges lett, amikor meghallotta, hogy a piercinges srác felhorkant és nevetett, elmotyogva egy perszét. Rendben volt azzal, hogy figyelje (egy kicsit elámult – még akkor is, ha soha nem vallaná be) őket, ahogy lassan beszívtak és elkezdtek nevetni; csevegni, miközben a füst megtöltötte a levegőt.
- Harry, haver – szólalt meg Zayn, mielőtt egy hosszú slukkot szívott, aztán a piercinges sráchoz fordult, akit úgy tűnt, Harrynek hívnak.
Louis-nak ideje sem volt arra, hogy feldolgozza ezt, mert a lélegzete elállt, amikor meglátta, ahogy Zayn megfogja Harry tarkóját és az ajkaihoz húzza őt, mindkét fiú kinyitja a száját egymásnak.
Ez… ez meleg dolog! Ők melegek?
Amikor elhúzódtak, Harry kifújta a füstöt a saját szájából, ami korábban Zaynében volt. Miért Louis volt az egyetlen, akit ténylegesen lesokkolt a tény, hogy két fiú gyakorlatilag csókolózott egymással?
Felállt egy idő után, mert úgy érezte, a füst kezdett rátapadni a ruháira, és őszintén ez volt az utolsó dolog, amire szüksége volt most. Eleanorra fókuszált, aki gyakorlatilag az oldalához ragadt, fel-le húzva egy kezét Louis combján és a fülébe kuncogva. Beleszívott néhányszor a jointba, amit Niall ajánlott fel, és most már hihetetlenül szórakozott volt.
Ez irritálta Louis-t egy kicsit, és meglepődött, amikor El szó szerint megfogta őt a nadrágján keresztül, amitől, ismét, jól kellett volna éreznie magát Louis-nak, de ez nem így volt. Érezte, hogy néhány ember figyeli őket, és abban a pillanatban, hogy meglátta Harryt szórakozottan a fejét rázni, felállt a kanapéról, kimentve magát a fürdőbe.
Louis hideg vizet fröcskölt az arcára, majd miután megszárította kezeit egy törülközőben, megigazította haját a tükörben, aztán kisétált a fürdőből.
Megállt léptében lefagyva, amikor meglátott két srácot vadul csókolózva a falnál szemben a mosdóval, és azonnal felismerte Zaynt és Harryt. Kábultnak érezte magát a látványtól, és valamilyen oknál fogva a nadrágja kezdett egyre szorosabbá válni.
Gyorsan elment mellettük, majd vissza a nappaliba, hogy megkeresse Liamet és talán Eleanort. Haza akart menni, ha őszinte akart lenni, nem érezte már a bulit igazán. Az egész nappaliban emberek voltak, izzadtak és egymáshoz dörgölőztek, cigiztek és illegálisan ittak.
Louis megfogta barátnője karját, mire El a szempilláin keresztül nézett fel rá, lustán mosolyogva.
- Mi a helyzet, Lou? – kérdezte, végigsimítva kezét Chanel ruháján.
- Majdnem éjfél van, talán vissza kellene indulnunk? Az emberek a mi iskolánkból kezdenek elmenni.
Eleanor körbenézett, és meglátta, hogy valójában mindenki, Barbarát kivéve, már elment, a helyet pedig átvették a gyerekek az állami iskolából.
- Persze, menjünk. De elhoznád a kabátjainkat a ruhatárból? – kérdezte, mire Louis bólintott, egy puszit nyomva az arcára.
Néhány perccel később megtalálta a ruhatárat, az ajtó pontosan a lépcsősornál volt, ami felvezetett az első emeletre. Amikor kinyitotta az ajtót, egy magas hangú sikolyt engedett ki, mert ez nem történhetett meg vele. Egyszerűen nem.
Louis szó szerint rányitott Harryre, ahogy megdugja Zaynt a ruhatár falánál, feje Zayn nyakába volt temetve, miközben úgy nyögött, mint a pornókban szoktak. Megálltak, hogy ránézzenek, Louis pedig azonnal reagált; utat vágott a fogasokhoz, levette a kabátokat, aztán szó szerint kifutott a szobából, egy életre megijedve.
Úgy döntött, hogy nem mesél erről Eleanornak, és ahogy visszavitték őket a házához, azon gondolkozott, mások mit gondolnának valamiről, amit két fiú csinál, amit egy férfinek a feleségével kellene tennie.
Egy kis belső válsága volt akkor este, amikor kiskifli – nagykifli pozícióban voltak Louis ágyán (Louis volt mindig a kiskifli, főleg azért, mert Eleanor szeretett irányítani és néhány centivel magasabb volt nála), mert nem találta annyira undorítónak, ahogy a szülei – és mindenki, akit ismert, ami azt illeti – mondta neki.
Az ilyen pillanatokban hálás volt azért, hogy ő a kiskifli, mert a farka kemény volt a pamut pizsamájában, és amennyire szerette volna enyhíteni a feszültséget, tudta, hogy magát megérinteni bűn, így végül merevedéssel feküdt le, ez olyan dolog volt, ami még soha nem történt meg vele korábban.
Nem volt benne biztos, hogy ez tetszett-e neki vagy sem.

Bevezető

Helló! 😊

Itt is vagyok, ahogy ígértem, de még a bevezető információk előtt pár dolgot szeretnék elmondani:

• Az író amerikai, így - ahogy írta - nem sokat tud az angol oktatásról, emiatt lehetnek eltérések a valóság és aközött, amit ő leírt.
• Egy kis figyelmeztetés néhány dologra, hogy senkit ne érjen meglepetés: nyelv, szexuális tartalom, önkárosítás említése, erős vallási meggyőződések és sznob viselkedés. Ezek fordulnak majd elő a történetben.
• Az első fejezet, ahogy említettem, pénteken vagy szombaton érkezik, érdemes lesz figyelni majd.

Most pedig következzen a kis bevezető, illetve két nyitókép, jó szórakozást! 😊😘

Akkor sem lehetnének különbözőbbek, ha akarnák.

Louis Tomlinson tizenhét éves és végzős a legrangosabb magániskolában Doncasterben, mielőtt elmegy egyetemre. Nagy tervei vannak a jövőjére nézve, és a szülei pénzének köszönhetően nem lesz problémája azzal, hogy elérje azokat. Mindenki, aki az iskolájába jár, ismeri őt, köszönhetően a hihetetlenül gazdag családjának, pimasz viselkedésének és a káprázatos barátnőjének, Eleanor Caldernek. Ha van egy dolog, ami totálisan bosszantja őt, az az állami iskola közvetlenül az utca túloldalán a St. Mark Magániskolától, neki pedig a szegény, teljesen alkalmatlan tanulókat kell néznie, akik oda járnak.

Harry Styles tizenkilenc éves és (szintén) az utolsó évében van az iskolában. A doncasteri állami iskolába jár, csak azért, mert a Holmes Chapel-i középiskola kétszer csapta őt ki két év alatt, így neki és a családjának egy másik városba kellett költöznie. Nincs jövője, mert soha nincs ott az órákon, és ha valóban ráveszi magát, vagy be van szívva, vagy részeg, néha mindkettő. Bőre tele van tetoválásokkal, és ha van valami, amit abszolút utál, akkor azok a sznob tanulók, akik a magániskolába járnak közvetlenül szemben az övével, akik azt gondolják, mindenkinél jobbak csak azért, mert a szüleiknek van pénzük.

Amikor találkoznak, Louis minden, csak nem örömteli a tetovált fiútól, Harry pedig nem tehet róla, de nevet az ártatlan, mégis pimasz fiún kék szemekkel és csodálatos fenékkel.

Kezdet

Sziasztok! 😊

Igen, jól látjátok, végre eljött az ideje annak, hogy közzétegyem a megígért történetet, köszöntök mindenkit az új blogon! 🎆 Kérem, hogy ezt a bejegyzést minden idetévedő olvassa el, vannak benne fontos információk! Ahogy az After Larry évadainál megszokhattátok, most is leírom/elmondom azokat az infókat, amik még mindig érvényben vannak, és néhány újat is:

• Mindig elmondom, szóval tutira mindenki tudja már, de biztos, ami biztos, most is elismétlem, hogy nem én írom ezt a történetet, csak fordítom!
• Természetesen engedélyt kértem az írónőtől, tumblr-ön váltottam vele üzenetet, ha valakinek nagyon kell, szóljon és elküldöm a screenshotot 😀
• Aki nem szereti Larry Stylinsont, az ne olvassa a blogot, nem kell ide feleslegesen az utálkozás és veszekedés!
• +18-as részek ebben a történetben is lesznek bőven, aki nem szeretne ezekről olvasni, az vagy hagyja el a blogot, vagy majd azokat a részeket hagyja ki (bár ez szinte minden fejezetben lesz 😉 ).
• Végre valahára befejeztem az egyetemet, most már dolgozni fogok hamarosan, de szerintem a részeket továbbra is a megszokott módon péntek-szombat környékén hozom, mikor hogy sikerül, de inkább pénteken. Ha valami miatt mégsem tudnám, akkor azt persze előre jelezni fogom a részek előtti monológomban, és akkor kicsivel előbb vagy később hozom a fejezetet. Ez akkor maradhat el, ha hirtelen közbejön valami, de ez nem túl sokszor fordul elő szerencsére.
• Itt is szeretném leszögezni, hogy nem másolok sehonnan még mindig, semmilyen más fordításról, ha van (kiadott könyv van belőle, de annak a magyar fordításáról nem tudok), szóval aki emiatt akarna panaszkodni, az ne tegye lehetőleg.
• És még egy dolog a végére. Már akkor eldöntöttem, hogy lefordítom ezt a sztorit, amikor először olvastam, vagyis nagyjából 6 éve. Aztán pont 1 éve, tavaly augusztusban kezdtem el és kértem engedélyt, decemberben bejelentettem nektek is, most pedig mindjárt végzek az utolsó fejezettel is. Ezt csak azért mondom el, mert nemrég láttam meg (konkrétan az után, hogy létrehoztam a blogot), hogy időközben valaki más már elkezdte fordítani és kiposztolni ennek a történetnek a fejezeteit. Előre jelzem, hogy erről eddig nem tudtam, nem másolom róla (vicces is lenne, mivel mindjárt befejezem a sztorit 😂 ), csak tudatni szeretném. Más nyelveken is van 2-3 féle fordítás, és már olyan régóta tervezem, dolgozok ezen, hogy csak ezért nem fogom törölni a blogot. Tehát csak szerettem volna ezt tisztázni.

Na, azt hiszem, leírtam minden fontos dolgot, ha bármelyik ponttal kapcsolatban merült fel kérdésetek vagy nem értetek valamit, írjatok/szóljatok nyugodtan, amint tudok, válaszolok!

Nemsokára lesz fejléc is, csak még meg kell rendelnem 😄

A következő bejegyzésben már csak a sztorival foglalkozok, több infót is megtudhattok róla végre, az első fejezet pedig a hétvégén érkezik.

Egyelőre ennyit akartam, mindjárt hozom az új bejegyzést! 😊😘