2. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt is van a következő rész, ami, huh, tetszeni fog mindenkinek szerintem 😉 Még jobban megismerjük Louis-t, és azért kiderül, hogy nem teljesen reménytelen eset a gondolkodásmódját tekintve, majd meglátjátok. Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek, írjatok bátran! 😊

Ahogy látható, elkészült a gyönyörű fejléc, valamint már korábban kiraktam a csetet, megszenvedtem vele, úgyhogy ott is írjatok nyugodtan 😀

A következő rész egy hét múlva érkezik, addig is élvezzétek ki a nyár (sajnos) utolsó napjait ⛱

Kellemes olvasást! 😘

2. fejezet

A buli utáni reggel volt az első olyan reggel, amikor Louis egy nagy problémával a nadrágjában ébredt fel. Furcsán érezte magát mondhatni, mert szó szerint egy sátor volt a pamut pizsamája nadrágjában.
Louis lehúzta testéről a nemrég vásárolt egyiptomi pamut paplant, aztán küzdött, hogy kibogozza magát Eleanor karjaiból. Lágyan horkolt, Louis pedig valamennyire idegesítőnek találta ezt. Louis tényleg tudta, hogy ő sosem horkolt, és nem volt benne biztos, hogy bele akart-e törődni Eleanor horkolásába élete hátralévő részében.
A fürdőszobába indult, ami rögtön az ágy mellett volt (még csak nem is gondolna arra, hogy megosszon egy fürdőszobát bárki mással), aztán magára nézett a tükörben, teljesen megdöbbenve a látványtól, ami fogadta őt.
A haja kócos volt, ami úgy nézett ki, mintha sosem fésülködött volna; pamut felsője a hasához tapadt, az… ó, Istenem. Szó szerint látható volt a pénisze a nadrágján keresztül; kilökődött az anyaggal, szörnyen igényelve az enyhítést.
Louis felsóhajtott, majd bezárta az ajtót, mielőtt leült a WC-re és lehunyta szemeit, a nagymamájára gondolva. A nagymamájára a WC-n, a nagymamájára a WC-n meztelenül, a nagymamájára a WC-n meztelenül a műfogsora nélkül. A gondolatoktól nem csak az erekciója múlt el, hanem még kissé hányingere is lett.
Miután megmosta a fogait és az arcát, visszatért a szobájába, ahol Eleanort ébren találta, a fejtámlának támaszkodva és a telefonján görgetve.
- Reggelt, szerelmem – felelte, a szavak úgy jöttek ki, mintha ezerszer gyakorolta volna már.
 - Reggelt – válaszolta El mosolyogva, majd az arcát tartotta, hogy Louis megpuszilja.
- Mit csinálsz?
Megmutatta Louis-nak a telefonja képernyőjét, amint az Instagram volt megnyitva. Louis leült mellé, aztán néhány percet azzal töltöttek, hogy El Instagramját nézték végig, kommentelve majdnem mindegyik fotóhoz.
Eleanor megállt egy képnél, amit nemrég tett ki Barbara. Ő volt rajta, Niall, Zayn és Harry, nyilvánvalóan totál részegen piros poharakkal a kezeikben és lusta mosolyokkal az arcukon.
- Kicsit ribancos – mondta Eleanor, mire Louis bólintott. Jobban egyet sem érthetett volna. Lefekszik valakivel, aki tíz fontnál többet nem költ egy pólóra, házasság ELŐTT, ez egyszerűen helytelen volt a szemében. Azt hitte, Barbarának van színvonala, de úgy tűnik, egész végig tévedett.
Eleanor felvett néhány cuccot, amiket Louis házában hagyott (volt egy külön fiókja Louis szekrényében), mielőtt mindketten lesétáltak a lépcsőn, hogy reggelizzenek. Louis szülei nem voltak ott, csak Lottie és Felicite, akik majdnem kész voltak az evéssel, az asztalnál ültek.
Eleanorra mosolyogtak és megdicsérték a haját, amitől Louis a szemeit forgatta, mert az azért nem volt annyira nagyszerű, őszintén szólva. Aztán elgondolkozott azon, mikor lett idegesítő a barátnője bármilyen szempontból is. Feleségül kellene vennie őt. A szüleik ismerték egymást; azt tervezték, hogy összeköltöznek egy házba Oxford mellett, amint lediplomáznak.
A nap hátralévő részét otthon töltötték, Louis szobájában, a kedvenc filmjeiket és sorozatukat nézve (Az ördög Pradát visel, Csajok háborúja és Project Runway). Vacsorára úgy döntöttek, hogy étterembe mennek és a kedvenc helyükre; a Gordon Ramsay’s-be. Nem volt szükségük arra, hogy asztalt foglaljanak, az apja személyesen ismerte a tulajdonost és mindig kivételt tudott tenni Louis-nak.
Szóval este nyolckor kitették őket az étterem előtt azzal az ígérettel, hogy két óra múlva felveszik őket.
A hostessnek a nevét sem kellett megadnia; azonnal felismerte őt és udvariasan bólintott, mielőtt a legjobb asztalhoz vezette őket az étteremben, ahonnan a városközpontra nyílt a kilátás, ami gyönyörű volt, amint besötétedett.
A szokásosat rendelték; Louis raviolis homárt, Eleanor pedig vajas sült karfiolt. A legjobb fehér borukat választották, valamint angol borsmentás szuflét desszertnek.
Aztán Eleanor elkezdett beszélni a közelgő téli bálról, míg Louis tettette, hogy figyel. Az ablakon nézett ki, és nem tehetett róla, de engedte, hogy a gondolatai visszatérjenek a tegnap estéhez, pontosabban ahhoz a pillanathoz, amikor rányitott Harryre, ahogy megdugja Zaynt a falnál.
Nem tudott szabadulni a képtől Harry kidomborodó bicepszéről, a meztelen, izzadt hátáról és mély morgásairól, valamint Zayn örömittas arckifejezéséről, ahogy haja a homlokára tapad. Önmagában nem undorodott, csak (még mindig) meg volt lepődve és úgy érezte, elárasztotta a tény, miszerint ténylegesen tanúja volt az erkölcstelenség és bűn egy ilyen cselekedetének.
Az anyja mesélt neki férfiakról, akik úgy döntöttek, hogy férfiakat szeretnek, és nőkről, akik úgy döntöttek, hogy nőket szeretnek. Azt tanították neki, hogy a szexualitás választás kérdése, valamiféle szeszély. Kíváncsi volt, hogy Harry szerette-e Zaynt és hogy Zayn szerette-e Harryt. Mert, ha igen… akkor ez minden, ami számított, nem? Még akkor is, ha a Biblia másképp írja.
Úgy döntött, hogy hagyja a témát, mert a borukat kitöltötték és az első fogást az asztalra helyezték elé. Csak akkor vette észre, hogy elfelejtették elmondani az étkezés előtti imát, amikor már az első fogás felénél tartott.
Amikor befejezték a vacsorát, nem zavartatta magát azzal, hogy fizessen – majd az apja foglalkozik a számlával amúgy is, így kifelé indultak, ahol az autónak fel kellett volna venni őket, hogy elvigye őket Louis házához, aztán visszavigye Eleanort az övéhez.
Miközben vártak, Louis meglátott valakit az út másik felén lévő padon feküdni, és végül teljesen sokkos állapotba került, amikor felismerte Harryt. Aludt, cigizett, ahogy a hátán feküdt és a sötét eget figyelte fölötte.
Louis tudni akarta, mire gondolt, de mielőtt bármi másra gondolhatott volna, a tetovált fiú elfordította a fejét és szemkontaktust létesített Louis-val. Harry felült, Louis pedig rájött, hogy Harry részeg volt, mert egy kis üveg Smirnoff vodka feküdt félig üresen az ölében.
Sajnálta Harryt, és egy kicsit undorodott is annak a gondolatától, hogy egyáltalán szocializálódott valakivel, aki nyilvános padokon alszik, miközben lerészegedik.
A fiú engedte, hogy az égő cigaretta lógjon az ajkai között néhány másodpercig, miközben lecsavarta az üveg tetejét. Ez volt az a pillanat, amikor Eleanor sofőrje megérkezett, hogy felvegye őket, blokkolva rálátását Harryre.
Louis kinézett az ablakon, amíg már nem látta Harryt, de azt elkapta, hogy felemeli rájuk a középső ujját és kiabál valamit, amit nem teljesen értett.
Másnap reggel templomba kellett menniük, Louis pedig nem volt hangulatban hozzá, őszintén szólva. De mindenesetre megtette; felöltözött a sötétkék ujjatlan ingébe, fekete öltönynadrágjába és hozzáillő fekete öltönycipőbe.
A családja rá várt az asztalnál, éppen ahogy tették minden nap, és Louis azt gondolta, az élete rutinná vált; reggeli – iskola – házi feladat – vacsora hétköznaponként, reggeli – (templom vasárnaponként) – házi feladat – ebéd – házi feladat – vacsora hétvégente.
Nem volt benne biztos, hogy ez tetszett-e neki, és először az életében azon találta magát, hogy azt kívánja, bárcsak lenne egy kis izgalom, kiszámíthatatlanság az életében.
Az emberek, akik a pillanatnak élnek és nem gondolnak a jövőre azok, akik a padokon alva kötnek ki, emlékeztette magát, miközben ledöntötte a narancslevét.
Szerette az életét.
A szertartás a szokásos módon ment; nem lassan, de nem is gyorsan. Miután vége volt, meg kellett várnia az anyját, aki Mrs. Payne-nel beszélgetett, a templom egyik adományozójával, aki Liam anyja is volt.
Louis Liammel beszélgetett a két nappal ezelőtti buliról; Liam is látta Harryt és Zaynt, amikor csókolóztak a folyosón, de ő nem tűnt annyira meglepettnek, mint Louis, úgy tűnt, egyáltalán nem is bánja.
Ekkor látta meg őt, a járdaszegélyen ülve egy kicsivel arrébb, cigizett. Könyökeivel a behajlított térdeire támaszkodott, az emberekre bámulta, akik összegyűltek a templom előtt.
- Az Harry? – kérdezte Liam, követve Louis bámulását.
- Igen… egyházi tulajdonon cigizik, az Isten szerelmére!
Liam ránézett még néhány másodpercre, mielőtt visszatért ahhoz, hogy Louis-nak meséljen halk hangon arról, hogyan próbált meg füvet szívni, de végül fulladozott tőle.
Louis nem figyelt. Harryt nézte, nem igazán volt biztos benne, hogy azért, mert a fiú túl fura, vagy mert túl érdekes volt. Rájött arra, hogy Harry ugyanazokat a ruhákat viseli, amiket az előző este, amikor meglátta őt a padon, és úgy döntött, nem fog egy ilyen embert bámulni.
Elment Liammel és Eleanorral, hogy egyenek valamit a templom után, mielőtt a szobájában kötött ki az asztalánál, a szorgalmi algebra házi feladatán dolgozva.
Az élete nem volt unalmas… tökéletes volt.
Az egész Barbara hibája volt, őszintén szólva. Ha nem lett volna a hülye szülinapi bulija, a vágyakozás egy másik bulira bárki házában eszébe sem jutott volna Louis-nak. Akart, úgy érezte, mintha szó szerint szüksége lenne arra, hogy elmenjen valahová, ahol nem szól minden az iskoláról és a szabályokról, kezdett beleesni ebbe a borzalmas rutinba, és szünetre volt szüksége.
Félreértés ne essék, nem ellenezte a tanulást és azt, hogy az iskolai feladatokra fókuszáljon, valójában szerette. Élvezte a tanulást, mert ettől okosabbá vált és a jövője érdekében volt, de nem tudta kiverni a fejéből azt a vigyort. A szórakozott nézés, amivel Harry illette őt, amikor elhúzódott Eleanortól a csókuk után, mintha ő jobb lett volna Louis-nál. Nem volt az. Louis Rolex órája valószínűleg többe került, mint Harry egész létezése, szóval mit gondolt, ki ő?
- Szóval mikor van a következő buli? – kérdezte Louis, amikor a büfében voltak ebédnél. Egy asztalnál ült Liammel és Barbarával, pontosan a nagy terem közepén. Tetszett neki a tény, hogy az emberek mindig figyelték őt, őszintén szólva.
- Miért? Tetszett a pénteki, ugye? – kérdezte Barbara, mire Louis bólintott vállat vonva.
Tetszett neki, valójában.
- Nos, ha úgy döntötök, hogy megünnepelitek az ötéves évfordulótokat ismét a házatokban, csinálhatunk egy bulit akkor, és meghívhatunk mindenkit az évfolyamunkból ezúttal.
- Ez… jól hangzik – mondta Louis, Eleanor pedig izgatottan bólintott.
- És kell szereznünk egy kicsit abból a fű dologból, nagyon jó volt és jobban szórakoztunk – javasolta Liam, és először találta azon magát, hogy nincs problémája annak a gondolatával, hogy ugyanabban a helyiségben legyen egy illegális anyaggal.
- Nos, nem igazán ismerek senkit, akitől vehetek, az én bulimra Niall és a többiek hozták. És ha a szüleid ott lesznek…
- Nem lesznek. Meg fogok bizonyosodni róla – mondta Louis gyorsan, még magát is meglepve. – Még van egy hónapunk, ne siessük el – tette hozzá, aztán visszatértek ahhoz, hogy megegyék a salátájukat és a következő órájukról beszéltek.
- Louis, várj!
Megfordult éppen akkor, amikor azon volt, hogy kisétáljon az épületből a már várakozó sofőrjéhez.
- Igen? Mi az?
- Nem akartam ezt elmondani neked El és Liam előtt… de Niall csinál egy bulit ezen a pénteken a házában, én pedig megyek. Szóval, ha akarsz jönni? – javasolta Barbara egy kicsit szkeptikusnak tűnve az ajánlata miatt.
- Úgy értve, hogy állami iskolás gyerekekkel?
- Igen – felelte. – Mi leszünk az egyetlenek a bulin, akik nem az ő iskolájukba járunk.
- Kell vinnem valamit?
- Csak magadat. És talán majd átmegyek, mielőtt együtt elindulunk, hogy megbizonyosodjak róla, nem öltözöl túl.
- Mi a kötelező viselet? – kérdezte Louis, mire Barbara bólintott.
- Bármi, ami kényelmes? Mint talán farmer és póló.
- Az van.
- De nem ing. Nem is fognak beengedni, ha úgy jössz el, hogy egy gazdag sznobnak öltözöl.
- Te mit fogsz felvenni?
- Nem tudom még. Meglátjuk, jó?
Azon találta magát, hogy beleegyezik, aztán elgondolkozott azon, mit fog mondani a szüleinek. Ha elmondja nekik, hogy egy olyan buliba megy, ami nem valamelyik barátja szülinapi bulija, ketrecbe zárják őt és extra házi feladatot adnak be neki.
Azt sem tudta, hogyan érezzen azzal kapcsolatban, hogy egy újabb buliba megy, amit olyan emberek tartanak, akik állami iskolába járnak, meg fogják őt ölni? Megerőszakolják? Ha bárki más olyan volt, mint Harry és Zayn, lehet, hogy megerőszakolják.
Azt mondta a szüleinek, hogy Eleanorral találkozik azon a csütörtök estén, amikor valójában azt tervezte, hogy elmegy a plázába és vesz magának valamit, amit felvehet a buliba. Egy kicsit megsértődött magára, amikor át kellett sétálnia a parkon, ami az út másik oldalán volt a házától, és pontosan a város közepénél ér véget, két háztömbnyire, a plázától és az iskolájától.
Louis végül egy piros skinny jeans-t vett (ez nem volt olyan bő, mint amit Barbara buliján viselt) és egy hozzá illő csíkos pólót, ami… normálisnak nézett ki. Még egy olyan boltban is vette, amit Forever 21-nak hívnak, és valóban kevesebb mint húsz fontot költött rá.
A nap már lenyugodott, mire úgy döntött, hogy hazasétál (megállt egy jeges teára a Starbucks-nál). Louis egy kicsit félt, hogy este egyedül sétáljon át a parkon, de a gyorshívójában benne volt a 999.
Látott egy idősebb párt az egyik padon, egymás kezét fogták és beszélgettek, Louis pedig elgondolkozott, ahogy elhaladt mellettük, hogy Eleanor és ő így fognak-e végződni. Valószínűleg nem. De így kellett lennie, mert El mindig ott volt neki, és nagyon nehéz lenne valaki mást találni ilyen rövid idő alatt. És határozottan nem volt szüksége senki másra. Tetszett neki a helyzete Eleanorral.
Egy újabb hajléktalan férfi mellett haladt el, aki egy padon aludt, majd összeráncolta az orrát, elnézve tőle, mert volt egyfajta szaga.
Azonban Louis hirtelen megállt, mert látott valakit egy padon ülni pont ott, ahol jobbra kellett volna fordulnia. Harry volt az megint, egy padon ült, hosszan elnyújtózva, ahogy hátra dőlt a helyén, miközben egy cigarettát szívott.
Megharapta az ajkát és tovább folytatta a sétát, mert Harry legnagyobb valószínűséggel fel sem fogja ismerni őt. De felismerte, mert amint a tetovált fiú felemelte a fejét, hogy megnézze, kihez tartoztak a lépések, felhúzta szemöldökét, mintha azt mondaná „ez jó lesz”. Ettől Louis egy kicsit dühös lett.
- Nem kellene egyedül sétálnod ilyenkor este – mondta neki Harry, amint hallótávolságon belül volt, aztán megállt pontosan előtte.
Csak tovább kellett volna sétálnia, de nem, meg kellett állnia, mert egy idióta volt.
- Én is ugyanezt mondhatnám neked – szólt vissza Louis, egy kezét pedig a csípőjére tette, büszkének érezve magát visszavágásától.
- Én tudok vigyázni magamra, te azonban zihálsz annak a látványára, ha két fiúnak összeérnek az ajkai.
Ó. Szóval hallotta az ő nem-annyira-halk zihálását néhány nappal ezelőtt.
Louis hátralépett, mert a füst az arcába ment, és ettől a Burberry kabátja bűzleni fog a füsttől.
- Ne tedd tönkre azt a drága cipődet, ülj le – felelte Harry, majd megütögette a helyet maga mellett.
- Inkább nem – válaszolta Louis. – A füstöd eléggé felesleges.
Harry figyelmen kívül hagyta őt, szemei megtalálták a bevásárlószatyrát.
Arra gondolt, hogy ellopja? Remélem, nem, mert igaza van, tényleg nem tudnám megvédeni magamat.
- A Forever 21-ba mentél vásárolni?
- Igen, és?
- Persze, hogy odamész vásárolni.
- Nos, legalább nem lopom a ruháimat, amiket hordok. És naponta átöltözöm.
Harry a homlokát ráncolta.
- Ki mondta, hogy nem öltözöm át naponta? Rossz illatom van most, vagy valami?
Louis előre hajolt, csak hogy elkaphassa Harry illatát, és meglepetésére valójában jó illata volt. Nagyon jó.
- Akkor a lopás részét eltaláltam.
- Honnan találtad ki? – kérdezte Harry bosszúsan.
- Soha nem tudnál megengedni magadnak egy Dolce parfümöt.
Harry a szemeit forgatta.
- Rám fogod hívni a rendőrséget?
- Fontosabb dolgaim vannak, minthogy azzal töltsem az időmet, hogy olyan emberekre hívjam a rendőrséget, mint te.
- Igen? Olyan dolgot, mint a házi feladat csinálás, és hogy megpuszild a barátnőd arcát?
- Ne keverd őt ebbe bele.
- Volt már orgazmusod egyáltalán?
Harry szemei az övéibe fúródtak, mire Louis érezte, ahogy kipirosodik az arca.
- A pokolba jutsz – ez volt az egyetlen dolog, amit képes volt kimondani.
- Még csak nem is gondolom, hogy el fognak fogadni engem ott – válaszolta sötéten nevetve, mielőtt témát váltott. – Szóval mit vettél?
Miért érdekel? El akarod lopni?
- Ne aggódj, nem tervezem, hogy ellopom a puccos, gazdag fiú ruháidat.
Louis a szemeit forgatta, de átadta neki a szatyrot.
- Ezek normális ruhák, azt tervezed, hogy a templomodnak adományozod?
- Nem. Ezek holnapra vannak.
- Mi van holnap?
- Megyek… Lesz egy buli.
- Niall bulija? – kérdezte Harry.
- Igen.
- Jössz?
Tudhatta volna, hogy Harry is megy.
- Ami azt illeti, igen.
- Hozol valamit?
- Kellene vinnem valamit?
Harry vállat vont.
- Alkoholt. Neked megvan rá a pénzed.
- Kiskorúakat nem szolgálnak ki.
- Nem vagy tizennyolc?
- Nem, tizenhét vagyok. Szenteste leszek tizennyolc.
Miért mondtam el ezt neki.
- Ó.
- Te tizennyolc vagy?
- Tizenkilenc, igazából.
- És a tizenkettedik évfolyamban vagy?
- Közgazdaságtanból megbuktam tavaly, és nem zavartattam magamat azzal, hogy nyári iskolába menjek.
Louis megborzongott. Még soha nem ismert senkit, akinek meg kellett ismételnie egy évet, főleg a közgazdaságtan miatt, mivel az volt a legjobb tantárgya.
- És mit mondtak a szüleid?
- Anyát nem igazán érdekli.
Louis annyira nagyon akart kérdezni az apjáról, de valami más jött ki a száján helyette:
- Van otthonod?
Harry úgy nézett rá, mintha három feje lett volna, aztán elkezdett nevetni.
- Van, nem vagyok annyira szegény. Csak nincs pénzem Rolex órára és kétmillió fontom pezsgőre, ez minden.
- Akkor honnan van pénzed drogokra?
- Niall és Zayn is belead.
- Zayn, a te… párod?
Harry felhorkant, majd megrázta a fejét.
- Istenem, nem. Néha dugunk.
Louis érezte, hogy megint elpirul az arca, eszébe jutottak emlékek arról, hogy mi történt a ruhatárban.
- Ó, sajnálom, megsértettelek? Illegális arról beszélni, hogy fasz van valaki seggében?
És oké, most már Harry gúnyolódik vele.
- Nem… nem illegális. Csak… trágár.
- Ne beszélj, amíg ki nem próbáltad.
- Nem tervezem, hogy kipróbálom.
- Mert a puncit szereted.
Harry szája obszcén volt. Louis korábban még soha nem hallott senkit így szitkozódni.
- Én… feleségül fogom venni Eleanort, és aztán közösülünk.
- Komolyan mondod? – nevetett fel Harry, mire Louis-nak elege lett.
- Viszlát, Harry.
- Várj, én nem tudom meg a nevedet? Valami olyasmi, mint Richard? Vagy James? William.
- Louis Tomlinson.
- Louis – ismételte meg Harry, mire Louis nyelt egyet, amikor meghallotta a szót legördülni Harry nyelvéről. – Milyen flancos.
- De ne keress rám titokban Facebookon – mondta neki Louis.
- Ó, én nem „Facebookozok”.
- Mert nem tudsz megengedi magadnak egy számítógépet? – horkant fel Louis.
- Ez, és mert tele van olyan emberekkel, akik kétségbeesettek a lájkokért olyan emberektől, akikkel nem is beszélnek a való életben.
- Ez hazugság.
Harry felállt, hosszan elnyomta a cigarettáját a földön, és egy pillanatra Louis azt gondolta, hogy megtámadják vagy megütik őt.
- Édesem, amíg te ott kapod a lájkokat, én itt faszt és pinákat kapok.
Azzal elsétált. Louis figyelte őt elmenni; ahogy lassan sétált, vállait összehúzta, kezei meg a zsebeiben voltak, és csak arra tudott gondolni, mennyire totálisan idegesítő volt Harry, és hogy mennyire sajnálta őt.
Amikor hazaért, küldött Barbarának egy képet a ruhákról, amiket vett, kiterítve az ágyon, aki egy feltartott hüvelykujj emojit küldött válaszként, megkérdezve tőle, hogy átmehet-e iskola után. Louis megkérdezte az anyját, elmondva neki, hogy egy ottalvós bulit tartanak Eleanornál, és Barbara csak azért jön át, mert a sofőrje elkapta az influenzát (?). Az anyja beleegyezett és emlékeztette őt, hogy hagy kint nekik pénzt, hogy étteremben egyenek, ha akarnak.
- Szóval azt mondtam neki, hogy azért megyünk együtt Eleanorhoz, mert a sofőröd influenzás lett – mondta Louis Barbarának másnap, miközben az ajtójához sétáltak fel.
- Influenzás? – nevetett fel. – Nem tudtál valami jobbat kitalálni?
Louis a szemeit forgatta, majd kinyitotta a dupla ajtót, mielőtt bejelentette akárkinek, aki itthon volt, hogy megérkezett és nem voltak éhesek.
Felsétáltak a szobájába, aztán Barbara ledobta magát Louis ágyára, nem zavartatva magát azzal sem, hogy levegye az egyenruháját. Louis általában tett volna egy megjegyzést, de túl ideges volt a buli miatt, ami a mai este lesz.
Le akarta mondani az utolsó pillanatban, de már megígérte Barbarának és ha nem megy el, tudta, hogy Harry azt fogja gondolni, hogy az miatta volt, Louis pedig nem akarta megadni neki azt az elégedettséget.
Barbara telefonja megcsörrent a táskájában, mire felállt az ágyról, hogy felvegye.
- Zayn írt, hogy nem kell vinnünk alkoholt, gondoskodtak róla.
- Van rá pénzük?
- Fogalmas sincs – felelte, aztán leült Louis asztalához, miközben Louis magára nézett a tükörben, ahogy kikötötte a nyakkendőjét.
- Ők nem ténylegesen szegények, tudod. Csak nem költik a pénzt haszontalan dolgokra, mint mi. Más dolgokra költik.
- Drogokra és alkoholra.
- Pontosan – mosolyodott el. – Ha engem kérdezel, szerintem ők jobban el tudják költeni a pénzt, mint mi.
Louis nem veszekedett vele ezen, mert nem érdekelte. Tudta, hogy mindig igaza van, így nem zavartatta magát azzal, hogy elkezd egy vitát.
- Zayn meleg? – azon találta magát, hogy ezt kérdezi Barbarától.
- Igen. Miért? Érdekel? – kérdezte mosolyogva, mire Louis elpirult.
- NEM! Én soha! Ez… nem.
Tetszett neki a tény, hogy Barbara nyugodt volt és laza, és nem érdekelte, hogy más mit csinál, amíg boldog. Bár lefekszik egy középosztálybeli valakivel házasság előtt, kedves volt. És Louis kedvelte őt.
- Szóval mikor feküdtél le először Niallel? – kérdezte tőle, miközben levetkőzött a Calvin Klein alsónadrágjáig. Barbarának még csak a szeme sem rebbent arra a tényre, miszerint majdnem meztelen volt előtte.
- Tavaly nyáron kavarodtunk össze, de együtt vagyunk, szóval nem alkalmi. Már egy éve együtt vagyunk.
- Wow. Én nem, uhh… nem tudtam.
- Szeretem őt, csak hogy tudd.
- Ő… kedvesnek tűnik. Nem ismerem őt.
- Majd ma este megismered. Hasonlóak vagyunk.
- Nos, ha ő olyan, mint te, akkor valószínűleg kedvelni fogom.
Barbara elmosolyodott, majd visszatért a telefonjához. Louis nem igazán írt senkinek, kivéve Eleanort, Liamet és Barbarát. A szüleinek alkalmanként, amikor szüksége volt valamire vagy fordítva.
Az üzenetekről beszélve, megcsörrent Louis telefonja az asztalon, mire Barbara ránézett, mielőtt tájékoztatta őt, hogy Liam hívta.
- Helló?
- Szia, haver. Mit csinálsz ma este?
- Uh…
Megbízhat Liamben ezzel kapcsolatban? Elmondaná Eleanornak? El biztosan elmondaná Louis szüleinek. Úgy döntött, megbízik Liamben, mert ő volt az egyetlen jó fiú barátja.
- Igazából megyünk egy buliba ma este.
- Kik?
- Barbara és én.
- Mehetek én is?
- Ha akarsz. De ne mondd el Eleanornak.
- Nem is akartam. A szüleim amúgy sincsenek itthon ma este, szóval nem fogják bánni. Hol lesz?
- Niall házában. Uh, Barbara barátjánál.
- Ó. Az hol van?
- Megírom a címet. Öltözz hétköznapian.
- Oké.
- Nyolckor találkozunk. Szia.
- Szia.
- Nem bánod, hogy meghívtam őt? – kérdezte Louis Barbarától, amint letette a telefont.
- Nem, kedvelem őt. Jó arc.
Barbara megírta Liamnek a címet, mielőtt felváltva lezuhanyoztak és átöltöztek a bulis ruhájukba.
Louis azokat a ruhákat vette fel, amiket tegnap vásárolt, a farmer pedig a seggéhez tapadt, még nagyobbá téve azt, mint volt. Utálta, de nem volt jobb opciója.
Barbara fehér trikóba öltözött, egy bőrkabátba és valami farmerbe. Mindketten Converse cipőt vettek fel, Louis fehéret, Barbara feketét.
Harminc perccel a kezdés előtt még mindig Louis hatalmas tükre előtt voltak, megigazítva a hajukat. Ha belegondolt, Louis-nak nem igazán kellett lenyűgöznie senkit, mivel Eleanor nem jön. De akkor is úgy érezte, hogy jól kell kinéznie, jobban, mint bárki másnak ott.
Egy kicsit bűntudatot is érzett amiatt, hogy nem érez bűntudatot, amiért nem mondták el Eleanornak. Gyorsan túltette magát rajta.
- El fogunk késni! – mondta Louis, amikor az órájára nézett.
- Nyugi, amúgy is legalább harminc perccel később bukkan fel mindenki.
- Akkor miért mondtak nyolcat, ha mindenki nyolc harmincra megy?
- Ezt stílusos késének nevezik. Tudnod kellene erről.
Mindketten egy sporttáskát vittek magukkal, amiben váltóruha volt, Louis pedig azt feltételezte, hogy Barbarához mennek aludni a buli után. De aztán eszébe jutott, hogy Barbara azt mondta a szüleinek, hogy Eleanornál tölti az éjszakát. Eleanor pedig semmit sem tudott erről. Talán átmehetnek Liam házába, mivel a szülei amúgy is elmentek.
- Hol fogjuk tölteni az éjszakát? – kérdezte Louis, miközben eltette azt a háromszáz fontot, amit az anyja hagyott ott neki, a már amúgy is színültig lévő pénztárcájába.
- Niallnél – válaszolta, mire Louis elkezdett pánikolni.
- Komolyan?
- Igen, hol máshol?
- Van egyáltalán egy szobája nekem?
- Végül mindenki ott fog aludni, Louis – mosolygott.
- De… neki nincs nagy háza.
- Találni fogsz egy helyet, ahol ledőlhetsz.
- Mit csinálsz? – kérdezte, amikor Barbara megállt egy buszmegállóban.
- Busszal megyünk. A háza három megállónyira van.
- Busszal? Úgy mint, nyilvános busszal?
- Igen – nevetett Barbara.
- De én nem… elfelejtettem a fertőtlenítőmet! Ó, Istenem, én nem vagyok kész…
- Minden rendben lesz.
- De nem fogok leülni… Isten tudja, milyen baktériumok vannak azon a járművön.
- Én körülbelül háromszor utaztam busszal ezelőtt, nem olyan ijesztő, mint gondolod.
Barbara mindkettőjüknek megvette a jegyeket, majd felszálltak az első buszra, ami jött. Louis a sporttáskájába kapaszkodott az egész út alatt, megbizonyosodva róla, hogy nem ér hozzá semmihez és senkihez. Úgy érezte, idegösszeroppanása lesz, amikor a busz hirtelen megállt és nekiütközött az izzadt férfinek maga mellett.
- Soha többet – zihálta, amikor leszálltak a buszról.
Barbara felnevetett, aztán balra kanyarodtak és végigsétáltak egy hosszú úton, mielőtt jobbra fordultak. Kezdett sötétedni, Louis pedig halk zenét hallott (éppen ahogy azokban a filmekben) egy házból kiszűrődve az utca végén, és feltételezte, hogy az volt Niallé.
Kicsi volt, vagyis Louis hasonlatában. Barbarának igaza volt, mert látott néhány embert most megérkezni, italokat véve.
- Azt hittem, nem kell hoznunk semmit.
- Nem is, csak azért hozták, hogy több legyen.
- Azt hiszem, itt nem igazán iszik senki pezsgőt – felelte Louis a hatos csomagolású sörök és a hosszú tequilás üvegek felé intve.
Liammel a kapunál találkoztak. Egy sötétkék pólót viselt, hasonlót Louis-éhoz, fekete farmert és Converse cipőt.
- Nem igazán – nevetett fel Barbara, mielőtt felmentek a lépcsőn, majd kinyitotta az ajtót, amitől a zene hangosabb lett, az alkohol illata pedig még töményebb.

*

Harry öt perccel nyolc után érkezett meg Niall házába. Ez az ő hagyományuk volt, előbb mentek a bulikba, hogy lenyomjanak két kör vodkát és megnézzenek minden egyes embert, aki átmegy az ajtón, hogy kiválaszthassák, kivel fognak kavarni. Ha senkit sem találtak vonzónak, akkor Zayn megtalálta Harryt vagy fordítva, és megcsinálták a saját szórakozásukat.
Ha őszinte akart lenni, izgatott volt, hogy meglássa, hogyan alakulnak a dolgok ma este, mert Louis itt lesz, és élvezte látni őt teljesen tudatlanul és tapasztalatlanul. Ez beindította őt, de amint a fiatalabb fiú kinyitotta a száját, a farka puha lett. Louis sznob és beképzelt volt, Harry pedig szenvedélyesen utálta őt. Bár akkor is élvezte ugratni őt, kellemetlen helyzetbe hozni és látni, ahogy feszeng.
Húsz perccel később az emberek kezdték megtölteni a házat, Harry pedig azon találta magát, hogy Niall és Zayn között támaszkodik a falnak a nappaliban, tökéletes rálátással az ajtóra.
Szemezett egy lánnyal szűk miniszoknyába és egy még szűkebb crop topba öltözve, magas sarkúval és nagy mellekkel. A lány rákacsintott, mire elvigyorodott, intve a fejével. Határozottan meg fog bizonyosodni róla, hogy visszatérjen hozzá később.
- Látsz valakit, aki tetszik, Harry? – ugratta Zayn, mire Harry vállat akart vonni és felmutatni neki a középső ujját, de túlságosan is fókuszált arra a tényre, hogy Barbara belépett a helyiségbe Louis-val és a sráccal, aki valószínűleg Louis haverja volt (látta őt Barbara bulijában egy héttel ezelőtt).
Elvigyorodott magának, amikor nem látta Louis barátnőjét a kis csoportjukkal.
Louis és Liam kínosan álltak néhány lépéssel hátrébb, ahogy Barbara előre hajolt, hogy megcsókolja Niallt.
- Hoztunk váltóruhát, felmegyünk a szobádba és ledobjuk őket, jó?
Niall bólintott, majd Harry megharapta az ajkát, ahogy figyelte Louis-t megfordulni és követni Barbarát kifelé a helyiségből, a másik barátjával együtt, aki olyan ártatlannak tűnt, mint Louis, csak csendesebbnek.
A segge abszolút obszcénul nézett ki abban a piros skinny jeans-ben, gyakorlatilag könyörgött azért, hogy megmarkolják. Harry elvigyorodott arra az elképzelésre, hogy a falnál megdugja Louis-t, hallva azokat a magas hangú nyögéseket, amelyek elhagyják a szép kis száját.
- Látsz valamit, ami tetszik? – kérdezte Zayntől, aki szintén a csoportot figyelte a lépcső felé sétálni.
- Igen. Le fogom szopni ma este azt a srácot fekete farmerben – válaszolta Zayn, Louis barátjára utalva. – Te?
Figyelte Louis hátát, ahogy eltűnik a lépcső tetején, vastag combjait, amelyekbe abszolút szeretett volna beleharapni, és azt a hasat a szűk pólóhoz nyomódva, amire szeretett volna elélvezni.
- Határozottan – válaszolta, mielőtt mindketten ledöntöttek még egy kört.