1. fejezet

Sziasztok! 😊

Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket a történet, én nagyon imádtam/imádom, úgyhogy remélem, a ti tetszéseteket is elnyeri majd 😊

Itt is van az első fejezet, ennél a sztorinál az összes rész ilyen vagy ennél még hosszabb, úgyhogy lesz mit kiélvezni 😀 Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok az új történetről, szereplőkről, írjatok bátran, érdekel a véleményetek! 😊

Ó, és itt képek is tartoznak a fejezetekhez, ezeket is az írónő posztolta a részekhez, lementettem őket, úgyhogy én is csatolom, feldobják egy kicsit a történetet.

Azt hiszem, ennyit akartam mondani, a következő rész egy hét múlva érkezik.

Kellemes olvasást és szünetet kívánok még a nyár további részére! 😘🌞🌊⛱

1. fejezet

 
Louis Tomlinson öt perccel az ébresztője előtt ébredt fel, aminek meg kellett volna szólalnia azon a péntek reggelen. Lehet, hogy puszta véletlen volt, vagy lehet, annak volt köszönhető, hogy volt ma egy művészettörténelem dolgozata, amit bravúrosan meg fog írni.
Nem szeretett hencegni (igen, valójában egy kicsit igen), de ő az „év tanulója” amióta a St. Mark Magániskolába jött az első évben. Most az utolsó iskolai évében van, készen arra, hogy levizsgázzon és egyetemre menjen Londonban, hogy közgazdaságtant tanuljon, mint az apja, és aztán átvegye a családi vállalatot.
Az apja volt az elnök-vezérigazgatója a legnagyobb befektetési társaságnak Angliában, az anyja pedig a legjobb ügyvéd volt Angliában. Egy évvel azelőtt házasodtak össze, hogy Louis megszületett, majd Londonból Doncasterbe költöztek, ahol az apja vállalkozása beindult. Vettek egy nagy kastélyt, és még öt lányuk és egy fiúk született. A városában lévő keresztény közösségnek is a lelkes résztvevői. Minden vasárnap templomba mennek, ahol a szülei nagy adományozók, éppen ahogy az iskolájának is.
Szóval mondhatjuk, hogy minden, amije Louis-nak volt, a szüleinek köszönhető. Ő pedig nem bánta ezt. Szeretett elkényeztetettnek lenni, szerette, hogy irigylik őt az évfolyamtársai, és hogy az összes lány őt akarja az iskolájában. Természetesen nem számít, mennyi lány akarta őt, mindig hűséges maradt a barátnőjéhez, Eleanor Calderhez a hetedik évfolyam óta. Ő a harmadik legjobb volt Louis évfolyamában, rögtön a legjobb barátja, Liam Payne után.
Nekik hármuknak nagy terveik voltak a jövőre, a legjobb eredménnyel levizsgázni az osztályukban, Londonba költözni és Oxfordban tanulni.
Ébresztőjének folyamatos csörgése rángatta ki Louis-t az álmodozásából, majd felsóhajtott, miközben tenyerével ráütött a tetejére. Kikelt az ágyból, mielőtt egyenesen a tükörhöz ment, hogy megnézze, bármiféle szennyeződés megjelent-e az arcán az éjszaka alatt.
Ha ő a tökéletes tanuló és fia az apjának, a kinézetének is tökéletesnek kellett lennie. Az egyetlen dolog, amit nem szeretett magával kapcsolatban, az a hasa volt és a vastag, nőies combjai. Az anyja felbérelt egy személyi edzőt egy évvel ezelőtt, amikor a dolgok „kezdtek kicsúszni az irányítás alól az étkezési szokásaival”. Őszintén szólva nem az ő hibája volt, hogy a szülei (a szülei séfje, hogy pontosabbak legyünk) öt különböző féle ételt rakott az asztalra minden nap.
Oldalra fordult, majd egyik kezét a hasára helyezte, ami még mindig ott volt, bármi történt is. Behúzta, mert úgy a hasa valamennyire laposnak tűnt. Felsóhajtott, aztán kiengedte a levegőt, mielőtt az öltözőjébe ment, hogy kiválassza az ingét a napra. Egy teljes új ruhatárat kapott egy hónappal ezelőtt, pontosan mielőtt az iskola elkezdődött.
Ez nagyjából ingekből, blézerekből, Tommy Hilfiger V-nyakú pólókból, szűk farmerekből és nadrágtartókból állt. Cipői sokfélék voltak, Toms-tól a Converse-ig (amit alig viselt) és a hivatalos öltönycipője, ami az egyenruhája része volt.
Miután befejezte a mosakodást és az öltözést, megfogta a már bepakolt táskáját, lesétált a hosszú, két emeletnyi márvány lépcsőn. A családját már az ebédlőben találta meg rá várva, hogy elkezdjék az imádságot, mielőtt elkezdenek enni. Leült Lottie mellé, a táskáját pedig a szék lábához dobta le, mielőtt összetette a kezeit.
- Van terved a ma estére? – kérdezte az anyja, ránézve az asztal másik feléről.
- Um, nem hiszem, nem – válaszolta Louis, miközben belevágott a tojásrántottájába. – Miért?
- Apád és én hivatalosak vagyunk egy partira Londonban ma este, úgyhogy legnagyobb valószínűséggel Elena átjön és itt marad ma este.
Elena volt az ő bébiszitterjük, amióta Louis kisgyerek volt, és bár ő tökéletesen ellátta magát az ő korában, a lányoknak még mindig szükségük volt felügyeletre, és nem nyaggatták Louis-t.
Miután befejezték az étkezést, az egyik takarítónő megérkezett, hogy elpakoljon, aztán elindultak kifelé a házból az autóhoz, ami rögtön kint várt rájuk, készen arra, hogy elvigye őket iskolába. Az ikrek a harmadik évfolyamot kezdték ott, Felicite a hetediket, Lottie pedig a nyolcadikat.
Amikor megérkezett az iskolába, nem tehetett róla, de elmosolyodott, mert sok tekintetet érzett magán. Megigazította a hátizsákját és tovább sétált, néhány mosolyt küldve egy csapat lány felé, akik összebújtak, egymásba könyökölve.
Kilencedik évfolyamosok, gondolta megrázva a fejét.
Meglátta Liamet az osztálya előtt, Palvin Barbarával és Eleanorral beszélgetve. Ismerte Barbarát; főleg a jó kinézete miatt, de amiatt is, hogy keringett egy pletyka, miszerint lefekszik Niall Horannel, a szőke ír sráccal a tizenkettedik évfolyamból, aki az utca másik oldalán lévő állami iskolába járt.
Ha van egy dolog, amit Louis Tomlinson ki nem állhatott, az az a tény, hogy volt egy állami iskola a St. Markkal szemben. Egy kicsit meggondolatlanság volt szerinte körülbelül kétezer embert berakni egy rossz épületbe, pontosan szemben a legjobb iskolával Doncasterben.
Hogy tovább rontsunk a helyzeten, a helye az osztályterem elején volt, az ablak mellett, így csak annyit kellett tennie, hogy balra fordítsa a fejét, és láthatta a régi épületet. Minden egyes nap elsétált mellette ahhoz a helyhez, ahol a magánsofőrének fel kellett őt vennie, és mondhatja, hogy valamennyire undorodott volt.
Azoknak a gyerekeknek abszolút nem volt modoruk; a földre köptek, nyilvánosan dohányoztak, hangosan nevettek és úgy káromkodtak, mint a tengerészek. Még egyenruhát sem viseltek, és néhányuknak tetoválásai voltak, ami, Louis szerint, a testük teljes elfecsérlése volt.
És ezen kívül, a tény, hogy Barbara (talán) szexelt, valamennyire megdöbbentette Louis-t, mert a szülei azt tanították neki, hogy az a legjobb, ha vár a házasságig. Eleanor és ő egy évvel ezelőtt ígéret gyűrűt vettek, és nem volt problémája csak a csókolózással és ölelkezéssel.
- Mi a helyzet? – kérdezte Louis, ahogy megállt mellettük. – Szia, szerelmem.
Eleanor köszöntötte őt is, majd röviden megpuszilta az ajkait, mielőtt összefűzte az ujjaikat.
- Miről beszélgettek?
- A szülinapomról.
- Mikor van?
- Ma.
- Ó. Boldog szülinapot akkor – felelte, nem igazán törődve a ténnyel, hogy elfelejtette a barátnője legjobb barátjának a szülinapját.
- Csinálok egy bulit a házamban ma este, éppen a részleteket beszéltem meg Liammel és El-lel – mondta neki Barbara. – A szüleim nincsenek a városban, így gondoltuk, megkérjük Liam nővérét, hogy vegyen nekünk pezsgőt.
- Taste of Diamonds-ot, remélem – mondta Eleanor, mire Barbara bólintott, mintha ez lett volna a legnyilvánvalóbb dolog a világon.
- De csak két üveget vehetünk.
- Elégnek kellene lennie. Kik jönnek még? – kérdezte Louis.
- Körülbelül ötven ember.
Aztán megszólalt a csengő, jelezve, hogy mindjárt kezdődik a művészettörténelem dolgozatuk, de Barbarának még sikerült elmondania, hogy a buli hétkor kezdődik és talán éjfél utánig tart. A kötelező viselet valahol a hétköznapi és a hivatalos között volt, Louis pedig máris tudta, hogy mit fog felvenni; a piros farmert, a fehér ingét és a kék Toms cipőjét.
Harminc perc alatt befejezte a tesztet, aztán annyira unatkozott, hogy elfordította a fejét, hogy az út másik felén lévő iskolát bámulja. Néha elgondolkozott azon (ritkán, amikor hihetetlenül unatkozott), hogy milyen lenne állami iskolába járni. Van nekik egyáltalán fűtés? Van medencéjük és büféjük? Mennyi mosdójuk van? Tiszták azok egyáltalán? Az emberek ténylegesen szexelnek a mosdókban, mint abban a filmben, amit egyszer megnézett Liammel? Hogyan buliznak?
Valószínűleg a legolcsóbb sört isszák, amit találnak, és a legolcsóbb cigarettáktól szívnak be, amit ellophatnak a szüleiktől.
Louis még soha nem rúgott be vagy szívott be, ami azt illeti, mert soha egy ujjal sem nyúlt cigarettához, és nem is tervezte. Egyszer szívott egy slukkot az apja Gurkha szivarjából, amikor a szülei a Karib-szigeteken vakációztak.
Amint az órának vége volt és a tanár kész volt azzal, hogy összegyűjtse a papírjaikat, mosolygott magának, mielőtt Eleanor padjához sétált, hogy beszéljen vele arról, hogy talán maradhatnának együtt este Barbara bulija után. Ő beleegyezett, nyilvánvalóan.

*

 

Louis megigazította a gallérját még egyszer, mielőtt hátat fordított a tükörnek, hogy megnézze nagy fenekét. Totálisan utálta. Ez hivatalos volt, a hasa és a feneke voltak a legnagyobb (és egyetlen) hibái. És a szűk, fehér farmer, amit felvett, egyáltalán nem segített.
De mielőtt még lett volna ideje átöltözni egy nagyobb chinos nadrágba, kopogtak az ajtaján, majd Esmeralda (az egyik takarítónő, az egyetlen, akinek a nevét ténylegesen tudta Louis) bejelentette, hogy Eleanor (és a sofőrje) itt van, hogy felvegye őt.
Alig várta már, hogy három hónap múlva tizennyolc éves legyen, hogy végre megkaphassa a jogosítványát és azt a Lamborghinit, amit az apja megígért neki.
Tíz perccel később megérkeztek Barbara házához. Az határozottan kisebb volt, mint Louis-é, de még mindig szép volt és drágának nézett ki. Három autó állt sorban a garázs előtt; egy Bentley, egy Bugatti Veyron és egy vadonatúj BMW egy piros csokorral rajta, ami csak Barbara tizennyolcadik szülinapi ajándéka lehetett.
Megnyomták a csengőt, majd a kapuk kinyíltak néhány pillanat után, így felsétálhattak a hosszú kocsifelhajtón teljesen fel a bejárati ajtóhoz. Barbara kinyitotta és behívta őket, mielőtt átadták az ajándékát, amit vettek (Louis egy Tiffany nyakláncot vett neki, Eleanor pedig egy pár eredeti bőrkesztyűt a Burberrytől) és megpuszilták az arcát.
Amint beértek a nappaliba, körülbelül ötven embert láttak meg elszórtan az egész szobában, beszélgetve és poharakat tartva, amikben csak pezsgő lehetett.
Louis megnyalta az ajkait, aztán megkérte Barbarát, hogy töltsön mindegyiküknek egy pohárral. Harminc perccel később a kanapén találta magát Barbara és Eleanor között, Mrs. Ridge-ről beszélgetve, aki nyilvánvalóan nem tudta, mennyi szemhéjfesték túl sok.
Aztán meghallottak valamit, ami az ajtó falhoz csapódásának tűnt, végig csengve az egész házon. Louis pánikolt egy pillanatra, de aztán meglátta Barbarát mosolyogni és felkelni a kanapéról. Kiabálást hallott, éljenzést és néhány szót erős ír akcentussal, amitől a hideg kirázta.
Elakadt a lélegzete, amikor körülbelül még ötven ember jött be a nappaliba, és abban a pillanatban, hogy meglátta a szőke fiút a sarokban, egy csókkal az arcán köszöntve Barbarát, miközben két hat darabos sört fog, tudta.
A magániskola-bulit lerombolta a sok állami iskolás tanuló. Kezdett megőrülni.

*

Harry Styles erős másnapossággal ébredt fel azon a péntek reggelen. A feje dübörgött, a szoba pedig forgott. Felnyögött, ahogy az órára nézett a telefonján, ami fél tízet mutatott. Már lekéste az első két óráját, de nem is zavartatta magát ezzel.
Megdörzsölte a fejét, miközben felült és körbenézett. Volt egy lány az ágyában, és egy fiú a másik oldalán. Hiányos visszapillantások jutottak eszébe a tegnap esti édes hármasáról.
Odébb lökte a lányt az ágyon, így fel tudott kelni és felöltözni. Őszintén szólva nem volt hangulatban az iskolához, de legalább tíz órára be kellett járnia egy héten; ez volt az ultimátum, amit az igazgató adott neki az év kezdetekor.
Legyél ott tíz órán egy héten és nem leszel kicsapva… kibaszott idióta.
Két évvel ezelőtt költözött Holmes Chapelből Doncasterbe, mert másodszorra rúgták ki a régi iskolájából és a szülei úgy döntöttek, hogy elválnak. Ő az anyjánál kötött ki, aki egy pék a helyi pékségben néhány háztömbnyire a kis, szűkös házuktól, amiben laknak, a nővére pedig már három éve egyetemre jár, orvosnak tanul, és valószínűleg sosem tervezi azt, hogy visszajön. Ez sokkal rosszabb volt, mint a Holmes Chapel-i házuk, főleg azért, mert egy pici szobája volt egy franciaággyal és egy asztallal, amit amúgy se használt soha.
Harry szenvedéllyel utálta az iskolát, teljesen haszontalannak tartotta. Megbukott tavaly, így meg kellett ismételnie azt az évet megint, emiatt ő lett a legidősebb az iskolában. Amúgy sem tervezte, hogy egyetemre megy; nem volt rá pénzük, főleg azért, mert Harry a tetoválásaira és drogokra költötte. A legújabb szerzeményei egy ajakpiercing és egy szemöldökpiercing volt. Nyelvpiercingje is volt, amit alkalmanként kiszedett.
Miután felébresztette a másik kettőt és elküldte őket, sikerült bemennie a zuhanyzóba, aztán felöltöznie. A szokásos ruháját vette fel, egy együtteses póló, fekete skinny jeans, néhány fekete együtteses karkötő, hogy eltakarja a hegeit (nem csinálta gyakran, csak amikor arra volt szüksége, hogy irányítsa a szar életét) és az egyetlen pár fekete Vans cipője, amije volt. Volt néhány Chuck cipője is, de az anyja ki akarta mosni őket, így nem választott azokból.
Az anyja egy post-it jegyzetet hagyott neki a hűtőn a földszinten, leírva neki, hogy extra műszakot vett fel arra az estére a pékségben. Húsz fontot hagyott neki a napra, Harry pedig elgondolkozott azon, hogy az anyja tudta-e, hogy az egészet fűre fogja költeni, vagy csak már nem érdekelte.
Egy banánnal a kezében hagyta el a házat, majd hátizsákját átvetette a jobb vállán. Egy buszmegállónyira lakott az iskolától, így minden nap busszal ment.
A hatalmas épületre pillantott az út másik oldalán, amint leszállt a buszról. Sok dolgot nem kedvelt és sok embert; csak a haverjait és az anyját nem (alkalmanként). De ha volt egy dolog, amit abszolút utált, azok a sznob tanulók voltak, akik az övével szembeni magániskolába jártak. Majdnem minden nap látta őket (azokon a napokon, amikor zavartatta magát azzal, hogy bemenjen az iskolába), ahogy megérkeznek és kiszállnak az autóikból, amik többe kerülnek, mint Harry egész élete, undorodott pillantásokat vetve az irányukba, amikor kiszálltak. Azt gondolták, hogy jobbak mindenki másnál, de ha belegondolunk, a szüleik pénze nélkül semmik se lennének.
Éppen akkor ért az iskolához, amikor megszólalt a csengő, így úgy döntött, találkozik Zaynnel és Niallel a szokásos helyükön az épület hátsó részén, ahol a cigizők lógnak általában.
Az iskolának zéró tolerancia politikája volt a dohányzásra; ivászatra, vagy bármi más drogokra – Harrynek zéró tolerancia politikája volt a hülye iskolai szabályokra. Néhány ember már ott volt, amikor ő megérkezett, de meglátta Zaynt és Niallt egy sarokban, elővéve a cigijüket.
Niall és Zayn normális családból jöttek (vagyis két szülőjük volt, testvéreik és jó anyagi helyzet otthon). Harry inkább Zaynhez hasonlított, mint Niallhez, főleg mert mindkettőjüknek voltak tetoválásaik és szerettek betépni napi rendszerességgel. Niall inkább a „részegedjünk le napi rendszerességgel” oldalon volt, de nem bánta azt, hogy elszívjon egy jointot velük időről időre.
- Ténylegesen megmostad a hajadat? – kérdezte Harry Nialltől, amint hallótávolságon belül volt.
Felnéztek rá. Niall a szemeit forgatta, Zayn meg túl elfoglalt volt azzal, hogy meggyújtsa a cigijét.
- Mi az alkalom?
- Ma van Barbara szülinapja – felelte Niall, miközben Harry előhalászta a cigarettát a kapucnis pulóveréből.
Palvin Barbara volt valószínűleg az egyetlen ember, akit Harry kedvelt, aki az út másik felén lévő iskolába járt. Szép volt, tudta, hogyan érezze jól magát, és meg sem említve azt, hogy csodálatos teste volt.
Niall és ő egy évvel ezelőtt találkoztak nyáron valami puccos klubban, ahová sikerült bejutnia. Dugtak és ezt addig folytatták, amíg Niall el nem hívta őt randizni. Most pedig itt vannak, két hét van hátra az egy éves évfordulójukig.
- És áthívott téged? – kérdezte Zayn sokatmondóan, átadva Harrynek a gyújtót. Niall bólintott, kifújva a füstöt.
- Bulit csinál.
- Egy bulit? A sznob, gazdag barátaival? – horkant fel Harry. Niall ismét bólintott.
- Nem tudom, hogy akarok-e menni, őszintén szólva.
- De megmostad a hajad! – tiltakozott Zayn, gúnyolódva vele.
- Menj a picsába.
Harry visszaadta Zaynnek a gyújtót, majd rákacsintott közben.
- Van egy ötletem – szólalt meg Zayn néhány másodpercnyi csend után. – Tegyük tönkre a bulit.
- Tönkre akarsz tenni egy magániskolás bulit? – nevetett fel Harry. – Valószínűleg felhívják a rendőrséget, amint meglátják a tetoválásainkat, haver. És Barbara nem lesz mérges azért, hogy tönkretesszük a finomkodó bulijukat, ahol csak annyit csinálnak, hogy pezsgőt isznak és nevetnek azokon az embereken, akiknek kevesebb pénzük van, mint nekik?
- Mintha érdekelne – felelte Niall. – És nem hiszem, hogy mérges lesz. Nincs problémája, amikor a mi bulijainkra jön, szóval…
- Akkor benne vagy? – kérdezte Zayn, Harryhez fordítva a fejét, aki megvonta a vállát.
- Nincs jobb dolgom.
- Hozol még valakit a bulira?
- Csak néhány havert.
Ami azt jelentette, hogy körülbelül száz ember fog még jönni, mivel Niall rendkívül társaságkedvelő srác volt sok kapcsolattal.
- Mi van az alkohollal? – kérdezte Harry.
- Valószínűleg csak pezsgőjük lesz, ahogy mondtad, szóval megállunk majd a Tesconál, hogy vegyünk sört meg vodkát – javasolta Niall, beleszívva még egy utolsót a cigijébe, mielőtt ledobta azt a földre és rálépett.
- Hozhatok tequilát és füvet – felelte Zayn.
- Nincs kokó? – kérdezte Harry egy kicsit csalódottan.
- Ma nincs.
Harry az ajkát biggyesztette, aztán Zayn szemei az ajkaihoz sodródtak egy pillanatra, mielőtt meghallották a csengőt.
- Később, srácok, ha nem érek be időben trigonometria órára, Ms. Healey lehet, leszedi a fejemet – mondta Niall, majd megveregette a hátukat, mielőtt eltűnt majdnem mindenki mással együtt, akik még kint cigiztek.
Harry Zaynhez fordult, aki éppen befejezte a cigijét.
- Milyen óránk van most? – kérdezte tőle Harry, mielőtt két utolsó slukkot szívott.
- Tesi.
- Utálod.
- Akkor?
Harry átdobta a cigarettáját a kerítésen.
- Lógd el velem.
- Miért?
- Tudod, miért – válaszolta Harry, aztán elvigyorodott, mielőtt Zaynt visszasétáltatta a téglafalhoz, aztán lehajolt, hogy összekapcsolja az ajkaikat.
Harry végül a térdein kötött ki néhány perccel később, és harminc perces késésben voltak az órájukról, véraláfutásos ajkakkal és kócos hajjal.
Később aznap, miután Niall és Harry elmentek megvenni az alkoholt (négy hat darabos sör, két üveg vodka és egy üveg Jägermeister) Niall pénzéből, elmentek Niall házába, hogy át tudjon öltözni. Harry nem zavartatta magát, mert még mindig jó illata volt a drága kölnitől, amit a múlt hónapban lopott.
Megérkeztek Barbara háza elé, és még körülbelül ötven ember gyűlt ott össze, piát, kaját és kis zacskó füveket hozva.
- Ahh, haver, ez bámulatos lesz! Buli egy gazdag gyerek házában, baszki! – mondta Zayn izgatottan, amikor Niall kinyitotta a kaput az udvarhoz a kulccsal, amit Barbara adott neki még hónapokkal ezelőtt, hogy beosonhasson bármikor, amikor csak akart, anélkül, hogy a szülei észrevennék.
- Kérlek, mondd, hogy amit hallok, az nem klasszikus zene – mondta Harry Zaynnek, miközben követték Niallt keresztül a hatalmas udvaron. Természetesen volt medence és bár.
- Szerintem az – nevetett fel Zayn és megrázta a fejét, éppen ahogy Niall kinyitotta az ajtót, ami a falhoz csapódott.
Barbarával találkoztak a nappali felénél, aztán Harry amint vetett egy pillantást az előtte lévő látványra, felhorkant.
Csillárok lógtak le a mennyezetről megvilágítva a szobát, két üveg a legdrágább pezsgőből a világon (Harry tényleg tudta ezt) fel volt bontva az asztalon, az emberek pedig szó szerint csevegtek, miközben valóban klasszikus zenét hallgattak.
Ennek viccnek kellett lennie, de a kifejezés az arcukon kétségkívül viccesebb volt.

*

Louis nem reagált először. Megnémult, ez pedig nem gyakran történt meg. Valódi állami iskolás gyerekek voltak Barbara nappalijában, szaggatott skinny jeans-t, rendkívül rövid szoknyákat és obszcén felsőket viselve.
Teljesen meg volt döbbenve az alkoholos italok mennyiségétől, amiket az ebédlőasztalra helyeztek és a piros poharak számától, amiket felsorakoztattak mellé. Valószínűleg még higiénikusak sem voltak.
Isten tudja, honnan lopták.
Körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, nem ő volt az egyetlen, aki sokkos állapotban volt, és eléggé megkönnyebbült, amikor látta, hogy nem. Nem kellett egy percnél több idő, hogy a szoba majdnem sötét legyen – az egyetlen világításként kis lámpák szolgáltak, melyek hárompercenként színt váltottak – és hogy az állami iskolás gyerekek elkezdjenek táncolni és nevetni piros poharakkal a kezeikben.
Louis meglepődött és egy kicsit mérges is volt, amikor meglátta, hogy néhány évfolyamtársa ténylegesen elvett poharakat az asztalról, megtöltötték azokat Isten tudja, mivel és csatlakoztak az improvizált táncparkettre. Eleanor vállat vont, amikor meglátta, hogy Barbara szó szerint egy sörös üvegből ivott, amit Niallel osztott meg, miközben hozzá dörgölőzött.
- Ez felháborító! – suttogta Louis Eleanornak, aztán követte őt az asztalhoz, ahol Eleanor töltött magának egy pohár valamit, amit Bacardi Breezernek hívtak.
Egy nevetést hallott maga mögül, és azonnal megfordult, készen állva, hogy elküldje a picsába azt a valakit, aki nevetett.
Louis teljesen lesokkolva látta, hogy egy srác, aki valószínűleg egy fejjel magasabb volt nála, bámul le rá szórakozott kifejezéssel az arcán. Egy Rolling Stones pólót viselt, ami megmutatta izmos bicepszét, melyet a vállaitól egészen az ujjhegyéig tetoválások fedtek. Ajakpiercingje is volt, illetve egy szemöldökpiercingje.
- Segíthetek? – csattant fel Louis, egyik kezét a csípőjére téve. A srác megrázta a fejét.
- Csak egy kis vodkát akarok, de az utamban vagy.
Ó, úgy tűnt, nyelvpiercingje is volt. Milyen bájos. Louis oldalra lépett, hogy jobban odaférjen a srác az asztalhoz. Figyelte őt, ahogy egy kis kupica poharat helyezett az asztalra, mielőtt megtöltötte vodkával és két másodpercen belül lehúzta azt.
- Ki akarsz próbálni egyet?
- Nem, köszönöm. Meg kell találnom a barátnőmet.
A srác felhúzta a szemöldökét és elvigyorodott, de Louis már megfordult és Eleanor felé sétált, aki ismét a kanapén ült. Leült mellé, aztán Eleanor rámosolygott, az asztalra helyezve az üres piros poharat, ami valahogy megtelt telefonokkal, amelyek határozottan nem kerültek többe Louis jelenlegi ruházatánál együtt véve, és több csomag cigarettával.
Isten tudja, honnan lopták azokat.
- Louuuuis – szólalt meg Eleanor, mire Louis megfordult, hogy ránézzen. Eleanor mosolygott és kuncogott, valószínűleg máris becsípett, mert soha nem ivott alkoholt az életében, így minimális toleranciája volt.
- Mi az?
- Csókolj meg.
És megcsókolta, mert Eleanor megfogta a gallérját és lehúzta őt. Louis az alsó ajkát az övéi közé vette és megszívta; meg sem próbálta végignyalni az ajkait, hogy rendesen csókolózzanak – ezt soha nem csinálták. Eleanor mindig valami drága rúzst vagy szájfényt viselt, az pedig tönkretette volna; így beérte az ismételt csókokkal, néha megszívva és megharapva az ajkait, de ennyi.
Amennyire tudta (és jól tudta), Barbarát és két srácot kivéve a másik évfolyamból, senki még soha nem szexelt. Mindenki más várt a házasságig, ez pedig rendben volt Louis részéről.
Amikor elhúzódott Eleanortól, meglepődve látta, hogy El közelebb mozdult hozzá a kanapén és egy csókot helyezett a nyakára. Tudta, hogy ettől jól kellene éreznie magát, de ez szó szerint olyan volt, mintha az anyja puszilta volna meg az arcát. És ettől aggódott egy kicsit, de nem gondolt bele túl sokat.
Néhány perccel később Eleanorhoz lökődött, aki a karfához nyomódott, majd tíz másik ember ült le a két kanapéra a dohányzóasztal körül, miközben a többi tovább táncolt vagy akár… csókolóztak a sarkokban. Louis megdöbbent. Megismerte a magasabb srácot a piercingekkel korábbról valami fekete, belőtt hajú srác és Barbara között ülve, aki Niall mellett ült, aki Louis mellett ült.
Azonnal tudta, hogy mit szándékoznak csinálni, amint meglátta a fekete hajú srácot, ahogy elővett egy kis dobozt és egy másik srácot, ahogy három csomag füvet helyezett az asztalra.
Drogoznak. Illegális drogokat használnak az orrom előtt.
Louis-nak fogalma sem volt, hogyan reagáljon minderre, nem tudott mozdulni. Csak annyit tudott csinálni, hogy bámuljon, miközben a fekete hajú srác bőrkabátban és kilógó tetoválásokkal elkezdte feltekerni a jointokat.
- Zayn, haver, siess – felelte Niall, majd egy kezét Barbara combjára helyezte, fel-le húzva rajta.
- Nem vagyok egy kibaszott polip, igaz? – válaszolta Zayn, mire Louis a homlokát ráncolta a szitkozódáson. Senkit sem ismert, aki valóban így beszélt volna. A szülei jobban tanították őt ennél.
Az asztal körül mindenki kapott egy jointot, kivéve Louis-t és Eleanort, akik megrázták a fejüket, amikor Niall megkínálta őket.
Louis nem tehetett róla, de mérges lett, amikor meghallotta, hogy a piercinges srác felhorkant és nevetett, elmotyogva egy perszét. Rendben volt azzal, hogy figyelje (egy kicsit elámult – még akkor is, ha soha nem vallaná be) őket, ahogy lassan beszívtak és elkezdtek nevetni; csevegni, miközben a füst megtöltötte a levegőt.
- Harry, haver – szólalt meg Zayn, mielőtt egy hosszú slukkot szívott, aztán a piercinges sráchoz fordult, akit úgy tűnt, Harrynek hívnak.
Louis-nak ideje sem volt arra, hogy feldolgozza ezt, mert a lélegzete elállt, amikor meglátta, ahogy Zayn megfogja Harry tarkóját és az ajkaihoz húzza őt, mindkét fiú kinyitja a száját egymásnak.
Ez… ez meleg dolog! Ők melegek?
Amikor elhúzódtak, Harry kifújta a füstöt a saját szájából, ami korábban Zaynében volt. Miért Louis volt az egyetlen, akit ténylegesen lesokkolt a tény, hogy két fiú gyakorlatilag csókolózott egymással?
Felállt egy idő után, mert úgy érezte, a füst kezdett rátapadni a ruháira, és őszintén ez volt az utolsó dolog, amire szüksége volt most. Eleanorra fókuszált, aki gyakorlatilag az oldalához ragadt, fel-le húzva egy kezét Louis combján és a fülébe kuncogva. Beleszívott néhányszor a jointba, amit Niall ajánlott fel, és most már hihetetlenül szórakozott volt.
Ez irritálta Louis-t egy kicsit, és meglepődött, amikor El szó szerint megfogta őt a nadrágján keresztül, amitől, ismét, jól kellett volna éreznie magát Louis-nak, de ez nem így volt. Érezte, hogy néhány ember figyeli őket, és abban a pillanatban, hogy meglátta Harryt szórakozottan a fejét rázni, felállt a kanapéról, kimentve magát a fürdőbe.
Louis hideg vizet fröcskölt az arcára, majd miután megszárította kezeit egy törülközőben, megigazította haját a tükörben, aztán kisétált a fürdőből.
Megállt léptében lefagyva, amikor meglátott két srácot vadul csókolózva a falnál szemben a mosdóval, és azonnal felismerte Zaynt és Harryt. Kábultnak érezte magát a látványtól, és valamilyen oknál fogva a nadrágja kezdett egyre szorosabbá válni.
Gyorsan elment mellettük, majd vissza a nappaliba, hogy megkeresse Liamet és talán Eleanort. Haza akart menni, ha őszinte akart lenni, nem érezte már a bulit igazán. Az egész nappaliban emberek voltak, izzadtak és egymáshoz dörgölőztek, cigiztek és illegálisan ittak.
Louis megfogta barátnője karját, mire El a szempilláin keresztül nézett fel rá, lustán mosolyogva.
- Mi a helyzet, Lou? – kérdezte, végigsimítva kezét Chanel ruháján.
- Majdnem éjfél van, talán vissza kellene indulnunk? Az emberek a mi iskolánkból kezdenek elmenni.
Eleanor körbenézett, és meglátta, hogy valójában mindenki, Barbarát kivéve, már elment, a helyet pedig átvették a gyerekek az állami iskolából.
- Persze, menjünk. De elhoznád a kabátjainkat a ruhatárból? – kérdezte, mire Louis bólintott, egy puszit nyomva az arcára.
Néhány perccel később megtalálta a ruhatárat, az ajtó pontosan a lépcsősornál volt, ami felvezetett az első emeletre. Amikor kinyitotta az ajtót, egy magas hangú sikolyt engedett ki, mert ez nem történhetett meg vele. Egyszerűen nem.
Louis szó szerint rányitott Harryre, ahogy megdugja Zaynt a ruhatár falánál, feje Zayn nyakába volt temetve, miközben úgy nyögött, mint a pornókban szoktak. Megálltak, hogy ránézzenek, Louis pedig azonnal reagált; utat vágott a fogasokhoz, levette a kabátokat, aztán szó szerint kifutott a szobából, egy életre megijedve.
Úgy döntött, hogy nem mesél erről Eleanornak, és ahogy visszavitték őket a házához, azon gondolkozott, mások mit gondolnának valamiről, amit két fiú csinál, amit egy férfinek a feleségével kellene tennie.
Egy kis belső válsága volt akkor este, amikor kiskifli – nagykifli pozícióban voltak Louis ágyán (Louis volt mindig a kiskifli, főleg azért, mert Eleanor szeretett irányítani és néhány centivel magasabb volt nála), mert nem találta annyira undorítónak, ahogy a szülei – és mindenki, akit ismert, ami azt illeti – mondta neki.
Az ilyen pillanatokban hálás volt azért, hogy ő a kiskifli, mert a farka kemény volt a pamut pizsamájában, és amennyire szerette volna enyhíteni a feszültséget, tudta, hogy magát megérinteni bűn, így végül merevedéssel feküdt le, ez olyan dolog volt, ami még soha nem történt meg vele korábban.
Nem volt benne biztos, hogy ez tetszett-e neki vagy sem.