4. fejezet

Sziasztok! 😊

Ez a fejezet is tartogat izgalmakat és váratlak eseményeket, a vége pedig biztos vagyok benne, hogy különösen tetszeni fog 😉 Írjatok bátran, kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Nagyon örülök az újabb feliratkozóknak, köszöntöm a köreinkben őket, csak így tovább! 💕

Azt hiszem, más mondanivalóm nincs, úgyhogy találkozunk egy hét múlva! 😊

Kellemes olvasást! 😘

4. fejezet

 
- Szóval szerintem kedvelem Zaynt.
Louis Liamre bámult az asztal másik feléről, nem igazán lesokkolódva. Kedd volt, és a büfében ebédeltek. Barbara és Eleanor elmentek a mosdóba, mert úgy tűnt, Eleanor éppen elkezdett menstruálni.
Pontosan tíz nappal voltak a buli után, Louis pedig nem látta Zaynt, Harryt és Niallt azóta. Vagyis leszámítva azokat az alkalmakat, amikor látta őket az iskolájuk falának támaszkodni, cigizve és nevetve, míg Louis arra várt, hogy felvegyék őt kocsival.
- Te… te beszéltél vele mostanában? – kérdezte Louis.
- Uh, nem igazán. Úgy értem, odajött hozzám múlt csütörtökön, amikor vártam a sofőrömre, és megkérdezte, hogy akarok-e menni valahová.
- Hová?
- Csak azt mondta, hogy „valahová”. Természetesen nem mentem, mert otthon kellett lennem, és nincs igazán semmi, amiről beszélgethetnék vele.
- Megvan a telefonszáma?
- Nem. Ő nem kérte el, én meg nem ajánlhatom fel neki csak úgy.
- Szóval csináltatok bármit is a smároláson kívül?
Liam megrázta a fejét, Louis megkönnyebbülésére. Louis nem azért könnyebbült meg, mert Liam nem csinált mocskos dolgokat egy fiúval (rájött arra, hogy nem igazán bánta), azért volt megkönnyebbült, mert ha Liam bármi mást csinált volna a csókolózáson kívül, hivatalosan is tapasztaltabb lett volna nála. És Louis mindig is a legjobb akart lenni mindenben.
- De uh, ne mondd el Eleanornak, jó? Nem akarom, hogy a szüleim vagy bárki más, ami azt illeti, megtudja.
- Nem fogom elmondani neki, természetesen.
És a beszélgetésüket rövidre vágták a lányok, amikor mosolyogva visszatértek az asztalhoz. Témát váltottak a közelgő krikett játékra, ami ezen a szombaton volt. Louis nem igazán élvezte a sportokat, mert a sportolás izzadást és rossz szagot jelentett, és ezt egyszerűen nem viselte el.
Talán ezért van pocakom és kövér seggem.
Amikor vége lett az iskolának azon a napon, Liam, Barbara és Louis elmentek jegyeket venni a Téli bálra, ami egy hónap múlva lesz a The Doncaster Hotelben, a legdrágább hotelben Doncasterben, ha nem egész Angliában. Minden tanuló kap egy lakosztályt magának és a partnerének, hogy ott töltsék az éjszakát. Általában a fiúk veszik meg a jegyeket, a lányok meg csak nagy erőfeszítést tesznek arra, hogy csinosak legyenek.
- Kit viszel el? – kérdezte Louis Liamtől, aki vállat vont.
- Nem tudom. Valószínűleg egy lányt az évfolyamunkból.
- Lindsay-t kellene vinned. A múlt héten szakított Tommal.
- Valószínűleg igen.
- Én Niallt viszem – mondta Barbara, és általában Louis ellenezte volna, ha egy állami iskolás fiú egyáltalán csak belép a hotelbe, de csak vállat vont.
Niall jó arcnak és lazának tűnt, tudta, hogyan érezze jól magát.
Az iskolájuk előtt vártak a sofőrjükre, amikor Louis meglátta Zaynt és Niallt feléjük menni. Könyökével diszkréten meglökte Liamet, aki elpirult és lenézett a cipőire, megpróbálva elfoglaltnak tűnni.
- Szia, babe – felelte Niall körbenézve, de Barbara biztosította őt, hogy a sofőrje még nem érkezett meg. Niall megpuszilta az ajkait, mielőtt karját Barbara vállai köré tette. – Elmegyünk ma este, ugye? – kérdezte tőle, mire Barbara bólintott.
- Ti akartok jönni? – kérdezte Zayn Louis-ra nézve, aztán Liamre.
Egy iskolai este? Mintha ez megtörténhetne.
- Uh… persze – mondta Liam. – Hová?
- Csak elmegyünk vacsorázni egy falatozóba a városban – válaszolta Niall izgatottan. – Ott vannak a legjobb burgerek Doncasterben, kétségtelenül.
Burgerek? Úgy, mint zsíros, hízlaló hús beszorítva két darab fehér kenyér közé és meg van sütve? Mint azokban az undorító reklámokban?
- Nyolcra megyünk oda és tízig maradunk. Talán meg kellene adnod a telefonszámodat, hogy megírjam neked a címet – mondta Zayn Liamnek, aki közel volt ahhoz, hogy stroke-ot kapjon.
- Uh… igen, persze. Természetesen. Add ide, uh, a telefonodat. Azt hiszem.
Liam beírta a számát Zayn telefonjába kissé remegő ujjakkal, mielőtt visszaadta azt, egyértelműen megpróbálva visszatartani egy mosolyt.
- Nagyszerű. Akkor ott találkozunk – felelte Zayn, majd szó szerint lehajolt, hogy egy csókot nyomjon Liam ajkainak a sarkába, amit oké, bárki megláthatott volna. De aztán Louis-nak eszébe jutott, hogy Zayn valószínűleg leszarja, hogy bárki más mit gondol róla, és ha Louis őszinte volt, valamennyire csodálta és ugyanakkor irigyelte őt ezért.
Most már csak azt kellett kitalálnia, hogyan vegye rá a szüleit arra, hogy elengedjék őt elmenni egy iskolai estén.
Úgy döntött, a desszert alatt kérdezi meg aznap, amikor csoki mousse-t ettek.
- Szóval Liam és én arra gondoltunk, hogy elmegyünk enni egy tenger gyümölcsei étterembe ma este? – kérdezte nyugodtan.
- Melyik japán helyre? Ahol finom a garnélarák? – kérdezte az anyja, miközben megtörölte a száját egy szalvétával.
- Oda – válaszolta Louis, bár fogalma sem volt, hogy melyik volt az.
- Az jó. De megcsináltad már a házi feladatodat?
- Még egyszer el kell olvasnom valamit közgazdaságtanból, de aztán kész leszek.
- Hm. Mit gondolsz, Christian?
Louis apja felnézett az ételéből, majd vállat vont.
- Ha azt mondja, hogy tízre itthon lesz, akkor legyen. Hogy jutsz oda?
- Egy taxival? – felelte Louis gondolkozás nélkül.
Az asztalnál mindenki nevetésben tört ki, és Louis idiótának érezte magát.
- Ez jó volt, fiam – mondta neki az apja. – Majd megkérjük Richardot, hogy vigyen el oda. Emlékeztess, hogy hagyjak neked egy kis pénzt.
- Van elég pénzem.
Mióta utasította vissza azt, ha pénzt ajánlanak neki? Szüksége volt egy valóság-ellenőrzésre.
- Soha nem lehet túl sok pénzed.
Louis bólintott, majd megköszönte neki, mielőtt befejezte a mousse-t, aztán felment a szobájába. Liam már megírta neki a címet, és miután kikereste a tenger gyümölcsei éttermet, amit az anyja mondott, aztán rájött, hogy két háztömbnyit tud sétálni.
Felvette a piros farmerét a Forever 21-ból, és egy egyszerű pólót, mivel elég meleg volt azon az estén, és nem volt kedve cipelni magával egy kabátot.
Szóval miután megbizonyosodott róla, hogy szalonképesen nézett ki (nem volt benne biztos, hogy kit próbált meg lenyűgözni), lesétált a földszintre, hogy elvegye a pénzt, amit az apja hagyott neki.

*

Harry felnyögött, amikor meghallotta megszólalni a csengőt a földszinten. Nem volt kedve beszélni senkihez, mivel egy sötét hajú lány térdelt előtte, ajkai a farka körül voltak, és úgy szopta le, mintha az élete múlott volna rajta.
A falon lévő órára nézett, az iskolának félórája lett vége, szóval biztosan vagy Zayn, vagy Niall volt az, mert az anyja éjfélig dolgozott.
- Talán ki kellene nyitnod – felelte a lány mély hangon, de Harry ujjait beletemette a hajába, aztán előrefelé lökte a csípőjét, hogy elhallgattassa őt, elmondva neki, hogy fogja be és fejezze be.
Harry harminc másodperccel később elélvezett a lány szájába, éppen, amikor másodszorra szólalt meg a csengő.
- Szóval megismételhetnénk ezt – mondta a lány, miközben visszavette a felsőjét.
Harry bólintott, habár még a nevét sem tudta. Tudta, hogy egy angolórára jártak… vagy franciára, nem számított.
- Talán legközelebb te dolgozol rajtam – javasolta, ahogy Harry lekísérte őt a földszintre csupán az alsónadrágjában.
- Talán – felelte, majd kinyitotta a lánynak az ajtót, meglátva ott Zaynt egy hatos csomag sörrel.
- Helló – szólalt meg Zayn vigyorogva, mire a lány csak elmosolyodott, mielőtt elsétált. – Ki volt ez?
- Fogalmam sincs – válaszolta Harry, majd becsukta az ajtót Zayn mögött, mielőtt a szűkös nappaliba/konyhába mentek, hogy leüljenek a kanapéra.
Zayn a söröket a dohányzóasztalra helyezte, majd elővette a kis fémdobozát, amin olyan címke volt, hogy „NEM fű”.
- Szép folt egyébként – dicsérte meg Harryt a nyakára mutatva, pont az álla alatt. Ökölnyi nagyságú volt, és tudták, hogy még néhány napig ott fog maradni. – Akkor nagy szája van?
- Igen – nevetett fel Harry, miközben kinyitotta az egyik dobozt. – Mit csinálunk ma este?
- Elmegyünk enni ma este.
- Hová?
- Rockies.
- Ki jön?
- Niall, Barbara, Liam és valószínűleg Louis.
- Louis?
- Igen. Menőbb, mint gondoltuk.
- Még mindig megpróbálsz bejutni Liam nadrágjába? – kérdezte Harry, miközben Zayn két jointot tekert maguknak.
- Mhm. Bár nem lesz olyan könnyű, még szűz.
- De attól még szórakoztatóbb.
- Tudom.
Zayn odaadta neki a jointját, mielőtt mindkettőt meggyújtotta ugyanazzal a lánggal, aztán hátradőlt a kanapén.
- Szóval Niall mesélte, hogy a St. Mark téli bálja a következő hónapban lesz.
- És?
- Barbarával megy.
- Ha, szeretném látni őt szmokingban – nevetett Harry, érezve már a drog hatását.
- Tönkre kellene tennünk a báljukat – javasolta Zayn, mire Harry elmosolyodott a gondolatra.
Szívesen látná Louis meglepődött arcát, amikor meglátja őket normális ruhába felöltözve, belépve a giccses báltermükbe.
- Határozottan meg kellene tennünk.
Figyelte, ahogy Zayn beleszív még egyszer, mielőtt befejezte a jointját néhány perccel később, nevetve valamin, ami eszébe jutott és Niall mondta.
- Be kellett volna ma jönnöd az iskolába.
- Mm, miért? – kérdezte Harry, hosszan beleszívva, majd lerakva a jointot a hamutartóba.
Zayn megnyalta az ajkait.
- Mr. Waters szűk nadrágot viselt ma.
- Már dugtunk – emlékeztette őt Harry, mire Zayn a szemeit forgatta.
- Igen, de én csak leszoptam őt, fantáziálhatok.
- Foglalkozz a magániskolás gyerekkel.
Zayn a szemeit forgatta, mielőtt átlendítette bal lábát Harry ölébe és lovaglóülésben helyezkedett el rajta.
- Miért nem foglalkozol velem most? – kérdezte, szemei pirosak és üvegesek.
Harry elvigyorodott, majd összenyomta ajkaikat, keze Zayn övéhez nyúlt kikapcsolva azt és engedve, hogy leessen a padlóra. Egy nagy foltban kiszívta a nyakát oldalt, hogy megbizonyosodjon róla, Liam meglátja és féltékeny lesz, mielőtt visszanyomta Zaynt a kanapéhoz és letérdelt előtte.
Mozgatta, nyalta és megszívta többször is, különös figyelmet fordítva a végére, mert tudta, hogy attól készül ki a legjobban, aztán játszott a golyóival és mindent lenyelt, amit neki adott Zayn.
- Annyira kurva jó a szád – mondta neki Zayn, amikor felkelt és lefeküdt a kanapéra, így Zayn megint lovaglóülésben volt rajta.
- Tudod, mi jó még? – kérdezte, lehúzva az alsónadrágját, hogy engedje a hasának ütközni a farkát.
Zayn megrázta a fejét, miközben nevetve levetkőzött, még akkor is, ha egyáltalán nem volt vicces. Be volt szívva és mindjárt megdugja őt a legjobb barátja; a dolgok nem is lehetnének jobbak ennél (vagyis kivéve, ha az Liam lenne Harry helyett, az tökéletes lenne).
A nap többi részét meztelenül töltötték a kanapén, elfogyasztva a füvet és valami rossz valóságshow-t néztek a kis tévén.
Amikor fél nyolc lett, felváltva lezuhanyoztak és felöltöztek, hogy elhagyhassák a házat. Harry nem zavartatta magát azzal, hogy hagyjon egy üzenetet az anyjának, tudta, hogy nem aggódna miatta; soha nem is igazán tette. Harry fekete pólót vett fel, a fekete farmerét, a fehér Converse cipőjét és a farmerkabátot, amit az Acne Studios-ból lopott múlt héten.
Sétáltak a Rockies kajáldához; nem akartak taxira pénzt költeni és nem akartak várni a buszra.
Niall és Barbara már ott volt, egy boxban a távolabbi sarokban a pult végénél, csókolóztak.
- Whoa, lazán – nevetett fel Zayn, aztán Harry helyet foglalt Barbara mellett, így Zaynnek Niallel szemben kellett ülnie.
Liam öt perccel később érkezett meg, szégyenlősen mosolyogva, miközben leült Zayn mellé, és az egyetlen gondolat róluk Harry fejében az volt, hogy Zayn jó srácot választott.
Azonban Liam semmi se volt ahhoz hasonlítva, aki az előbb sétált be. Louis haja lazán állt fringe stílusban, jobbra fésülve, az a piros farmer pedig elég vétkes módon tapadt vastag combjaira. Csak egy vékony pólót viselt, és Harry tudta, hogy néhány perc alatt fázni fog.
Louis Liam mellett foglalt helyet, aztán közvetlenül Harryre nézett egy pillanatra, mielőtt köszönt mindenkinek és bocsánatot kért, amiért késett.
- Még mindig barátnő nélkül?
- Igen – forgatta a szemeit Louis.
- Akkor ti befejeztétek? És nem a jó értelemben gondolom – erőltette Harry, tudva, hogy ezzel a fiatalabb fiú idegeire ment.
- Igazából jövő héten pénteken lesz az ötéves évfordulónk – csattant fel Louis, de megállt, amikor észrevette a hatalmas kiszívást Harry nyakán. Szemei kitágultak, mintha még soha, egyet sem látott volna, de tudta, mi az. Harry meg őszintén egy nyakláncot akart szívni azokra a kulcscsontokra, amik kilógtak a pólója nyakrészéből.
- Még soha nem láttál kiszívott nyakat? – kérdezte Harry gúnyolódva vele. Louis mérgesen a homlokát ráncolta, majd Zayn irányába pillantott, meglátva a foltot, amit Harry hagyott rajta.
Liam is észrevette, mert a szemei elszomorodtak kicsit.
- Kurvára rendeljünk akkor, éhezem – szakította félbe a feszültséggel teli kis pillanatukat, ahogy behajolt az asztal közepéhez és elvett egy étlapot. Követték a példáját, még akkor is, ha már mindenki (kivéve Louis-t és Liamet) tudta, hogy mit rendel, mert számtalanszor voltak már itt korábban.
- Ó, Istenem, ezek a képek gusztustalanul néznek ki – felelte Louis, mire Harry felnézett rá. – Azt sem tudom, hogy itt mi jó.
- Ezt kellene rendelned – mondta Zayn Liamnek, közelebb kerülve az arcához a szükségesnél, amitől Liam elpirult és elvinnyogott egy okét.
- Akkor ugyanazt rendelem, amit ő – mondta Louis a pincérnőnek, amikor odament, hogy felvegye a rendelésüket.
- Hé, Harry, nem őt dugtad meg tavaly? – kérdezte Niall, miközben karját Barbara ülésének támlája köré tette.
- Nem, ő nem Michelle. Ő új. Bár nem bánnám, ha megdugnám – válaszolta Harry, és látta Louis arcát eltorzulni undorral.
- Kicsi mellei vannak – jegyezte meg Louis, mire Harry elmosolyodott, mert reakciót váltott ki belőle.
- Nos, Zaynnek nincs melle és mégis dugunk.
Liam elkezdett fulladozni a vizében, mire Zayn felnevetett, csatlakozott hozzá Niall és Barbara is. Látta Zayn jobb kezét megmozdulni az asztal alatt, és Liam ragyogó mosolyából ítélve, valószínűleg a combjára került.
Harry is Louis mellett akart ülni, megérinteni őt az asztal alatt, amitől kellemetlenül fészkelődik. Le akarta őt szorítani egy ágyra és mindenhol megérinteni őt. Ki akarta nyalni és leszopni őt, amíg el nem kezd könyörögni, hogy meglegyen az első orgazmusa, de Harry nem engedné, mert Louis egy olyan kibaszott sznob, és arra volt szüksége, hogy megtanulja a leckét.
Harry érezte megrándulni a farkát a farmerjében, így megpróbált a beszélgetésre fókuszálni, ami a St. Mark téli báljáról szólt, és hogy Zayn hogyan gúnyolódott Niallel, amiért öltönyt akart venni.
Elfelejtette azt, hogy mocskos dolgokat akart csinálni Louis-val, amíg a pincérnő – Emily, a névtáblája szerint – ki nem hozta a rendelésüket harminc perccel később. Louis sajtburgert rendelt sültkrumplival és kólával. Először összeráncolta az orrát attól, ahogy kinézett; talán nem pontosan olyan volt, mint a vajba mártott homár. De aztán Liam meggyőzte őt, hogy valójában jó, így megfogta a villáját és a kését, de Harry megállította őt.
- Ezt a kezeiddel eszed – mondta neki, mire Louis úgy nézett rá, mintha megőrült volna.
- Mint… mint az állatok?
- Nem, mint a normális emberek. Így.
Harry megfogta a saját BBQ burgerét, majd Louis lemásolta cselekedeteit, az undorodott kifejezés még mindig az arcán volt.
- És most beleharapsz.
- Mi van, ha összepiszkolom a pólómat?
- Senkit sem fog érdekelni.
Louis bólintott és belekezdett a burgerbe, mielőtt kinyitotta a száját, és baszki, kinyújtotta a nyelvét, mielőtt ténylegesen beleharapott. És a ténytől, miszerint olyan szélesre kitátotta a száját, arra gondolt Harry, hogy durván megdugja a száját és elélvez az arcára, amíg Louis szó szerint képtelen lesz már látni.
Louis felnyögött, mármint ténylegesen nyögött, mielőtt azt mondta, valóban nagyon jó, még akkor is, ha zsíros.
Harry keresztbe tette a lábait az asztal alatt és bólintott, miközben Niall elkezdte oktatni Louis-t a következő kajáról, amit ki kellene próbálnia legközelebb, amikor idejönnek.
Ekkor döntötte el Harry, hogy minden lehetséges módon meg akarja rontani őt.
Amikor Louis kész volt a burgerével – ő volt az utolsó, aki befejezte –, ténylegesen tisztára nyalta az ujjait, Harry pedig nem tehetett róla, de arra bámult, ahogy arca beszívódott és ahogy az arccsontjai kinéztek.
Louis ráeszmélt, hogy figyelik őt, és elpirult az arca, mert mindenki látta őt ilyen undorító dolgot csinálni. Ha az anyja látta volna őt, egy hónapnyi büntetést kapott volna.
- Szóval jó volt? Vagy csodálatos? – kérdezte Niall, miután fizettek és felálltak, hogy induljanak.
- Nagyon jó volt – válaszolta Louis, megütögetve hasát a pólóján keresztül. – Bár úgy néz ki, mintha terhes lennék.
- Figyeld ezt – felelte Niall, aztán megállt, amikor kint voltak a falatozóból, hogy felhúzza a pólóját és szemérmetlenül kinyomta a hasát. Úgy nézett ki, mintha terhes lenne, szó szerint.
- Ó, Istenem, tedd el – tiltakozott Zayn, majd eltakarta szemeit Nialltől.
Liam és Barbara felnevetett, miközben Niall megigazította a pólóját.
- Fél tíz van, menjünk fel a dombra – javasolta Harry. Nem akart hazamenni, ahol egyedül érezné magát és valószínűleg a WC-n ülve kötne ki véres csuklókkal.
Így felmentek a dombra, nevetve egy történeten, amit Niall mesélt nekik egy lányról a trigonometria órájáról. Amikor felértek a tetejére (nem volt hosszú séta, és határozottan megérte, mert látni lehetett az egész várost fényesen ragyogva az éjszaka sötétségében, és a holdat az ég közepén), Louis-t kivéve mindenki leült a fűre.
Niall odaadta a kabátját Barbarának, aki úgy tűnt, fázott, vagy csak kifogást keresett, hogy felvegye Niall ruháját.
- Miért nem ülsz le, Tommo? – kérdezte Niall, mire Louis felhúzta a szemöldökét a váratlan becenévre.
- Nem akarom, hogy fűfoltos legyen a farmerem.
- Jézusom – felelte Harry a szemeit forgatva, majd levette a farmerkabátját, és kiterítette a füvön Louis-nak, hogy leüljön.
- Köszi – motyogta Louis, aztán törökülésben rá ült.
Majd Zayn elővett egy kis üveget vodkával megtöltve, és körbe adták azt, miközben Harry és Niall cigizett.
A következő húsz percet a domb tetején töltötték, Louis pedig rájött, hogy először az életében tévedett; nem az összes állami iskolás gyerek öntelt és szegény. Vagyis, a szegény részben nem volt biztos (kétségkívül kevesebb pénzük van, mint Louis-nak eddig), de igazából nagyon kedvesek és szórakoztatóak voltak. Ők voltak az egyetlen emberek is, akik nem voltak teljesen ítélkezőek és nyitottak voltak mindenre, semmilyen értéket sem találtak az anyagi dolgokban.
- Liam, uh, mennünk kell – mondta Louis Liamnek, amikor meglátta, hogy tíz perc múlva tíz óra, és pontosan tízre a tenger gyümölcsei étteremnél kell lenniük.
- Máris? – biggyesztette a száját Niall, amikor Barbara is felállt.
- Igen, takarodónk van – felelte, majd a szemeit forgatta, lehajolva, hogy búcsúcsókot adjon Niallnek.
- Nekem nincs búcsúcsók? – kérdezte Zayn Liamtől, aki közel volt ahhoz, hogy megfulladjon a levegőben.
- Uh. Igen, persze.
Liam Zaynhez hajolt és gyorsan megcsókolta őt, mielőtt felállt és gyorsabban sétált, hogy utolérje Louis-t és Barbarát.
Louis rá sem eszmélt a tényre, hogy Harry kabátja van rajta, amíg a tenger gyümölcsei étterem előtt nem voltak és Barbara rá nem mutatott.
- Ó, basszus – motyogta Louis. Fázott és elfelejtette, hogy az Harry kabátja. Elég meleg volt és jó illatú, így Louis nem annyira figyelt arra, hogy kié volt, most pedig seggfejnek érezte magát.
Össze kellett hajtania, amikor belépett a házba, abban az esetben, ha a szülei észrevennék, hogy az nem az ő kabátja.
Louis minden bonyodalom nélkül eljutott a szobájába, aztán miután lezuhanyozott és átöltözött a pizsamájába, az asztalára helyezte a kabátot. Odaadja Barbarának másnap, hogy adja oda Niallnek, aki majd visszaadja Harrynek.
Nem tehetett róla, de ránézett a márkára, és amikor meglátta, hogy az Acne Studios, tudta, hogy ez valószínűleg egy újabb ellopott áru. Ezután ágyba bújt, megbizonyosodva róla, hogy lekapcsolja az éjjeli lámpát és beállítsa az ébresztőjét másnap reggelre.
Pontosan nyolc óra alvásra volt szüksége, hogy a következő reggel képes legyen funkcionálni.
Azonban mindez a pokolba ment, amikor elkezdett rezegni az iPhone-ja az éjjeliszekrényen, felébresztve őt. Louis felnyögött, majd felült az ágyban, homlokára lökve az alvómaszkját, így meg tudta nézni, ki hívta és elküldeni őt a francba.
A homlokát ráncolta, amikor meglátta, hogy ismeretlen szám volt, de felvette.
- Uh… helló?
- Helló, Louis Malik beszél? – jött a vonal másik végéről egy összemosódott hang, mire Louis összezavarodott egy kicsit, de aztán megvilágosodott, hogy ez igazából Harry.
- Harry? Honnan szerezted meg a számomat? És miért hívsz engem… – nézte meg az időt az óráján –, éjjel kettőkor?
- A vigyázómként tüntetted fel magad, te barom – felelte szarkasztikusan Harry, mire Louis homlokon ütötte magát.
- És?
- A rendőrségen vagyok, és egy telefonhívást engedélyeztek, így téged hívtalak fel, mivel a papírod benne volt az adatbázisban.
- Baszki.
- Ó, ez az első alkalom, hogy hallottalak csúnyán beszélni.
Louis lehunyta a szemeit, majd megszorította az orrnyergét, felsóhajtva.
- Mit akarsz, Harry?
- Hogy ide gyere és letedd értem az óvadékot.
- Én nem… nem fogok elmenni, hogy kifizessem az óvadékot az éjszaka közepén! Holnap iskola, és talán meg kellene tanulnod a leckét.
- Louis, már ötször voltam bent, ha lenne lecke, amit meg kellene tanulnom, mostanra már megtanultam volna.
- Akkor biztos vagyok benne, hogy nem bánod, hogy még egy éjszakát ott tölts. Majd reggel szólok Zaynnek és ő gondoskodik róla. Vagy talán hívd fel anyukádat.
- Louis, kérlek – felelte Harry. – Amúgy is tartozol nekem.
- És miért tartoznék neked? Amiért felébresztettél?
- Amiért elvitted a kabátomat. Megfagyok most.
Louis meghallott egy figyelmeztetést, hogy az idő nemsokára lejár, valószínűleg egy tiszt volt, így felsóhajtott.
- Rendben. Mennyi?
- Kétszáz.
Louis megszakította a hívást fejét az ágytámlához ütve, mielőtt felállt az ágyról. Tudta, hogy a szülei nem hallják őt meg, mert a szobájuk a következő emeleten volt, de a riasztó megszólal, ha nem óvatos.
Felvett egy fekete pólót, fekete farmert és fekete Converse cipőt, és Harry kabátját is, mielőtt megfogta a házkulcsait, a pénztárcáját és a telefonját.
Szerencsére a szamojéd kutyájuk (Sammy – nagyon eredeti) aludt, a bengáli macskát (London) pedig nem érdekelte eléggé ahhoz, hogy zajt csapjon.
Louis gyorsan beütötte a kódot az ajtónál, így volt tíz másodperce, hogy kijusson az ajtón. Ezt sikerült megcsinálnia időben, a szíve pedig száguldozott, amikor kinyitotta a kaput, végigfutva az utcán, hogy senki ne lássa őt meg. Habár senki épeszű ember nem volt ébren ekkor, mindig szeretett kételkedő lenni.
Fogott egy taxit a taxiállomáson, amit egy háztömbnyire fedezett fel a házától, és kettő harmincra a rendőrségre is ért.
- Louis To… úgy értem, Louis Malik, azért vagyok itt, hogy letegyem az óvadékot Harry Styles-ért.
- Megint, ahogy látom – felelte a tiszt, aztán odaadta Louis-nak Harry aktáját. – Azért tartóztatták le, mert magántulajdonra vizelt és megtámadott egy tisztet részegen.
- Most már józan?
- Igen.
Louis aláírta a papírt, majd odaadta a pénzt a tisztnek, de ezúttal nem sétált oda a cellához.
Harry elvigyorodott, amikor meglátta Louis-t a recepciónál, türelmetlenül dobolva lábával a padlón.
- Szia, Louis – szólalt meg, rámutatva a farmerkabátjára. – Szép kabát.
- Fogd be.
Harry felmutatta a középső ujját a tisztnek a recepciónál, miközben kisétáltak.
- Baszd meg, Stanley!
- Nemsokára találkozunk, Styles, és csak szeretnéd! – kiabálta utánuk a tiszt, de már kiértek az ajtón, lefelé haladva a lépcsőn.
- Egy köszönöm kedves len… te komolyan cigizel? – kérdezte Louis teljesen megdöbbenve, amikor Harry úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. – Szó szerint rendőrségi őrizetben voltál, amiért magántulajdonra pisiltél és megtámadtál egy tisztet, és a válaszod minderre az, hogy cigizel?
- Nyugi, Louis.
- Ne mondd nekem, hogy nyugi! Nyugodt vagyok! – veszekedett Louis.
- Nem tűnik úgy.
Louis közel volt ahhoz, hogy idegösszeomlást kapjon.
- Szóval hová pisiltél egyáltalán? És miért?
Louis tudta, hogy már hagynia kellett volna Harryt, hogy hazamenjen, de ez egyszerűen túl érdekes volt.
- A közgáz tanárom kerítésére pisiltem. Visszafizetésként, amiért egyest adott.
- Ó, Istenem! Komolyan mondod? Te annyira… elbaszott vagy – felelte Louis, mire Harry felhúzta a szemöldökét Louis szavára.
- Látom, új szavakat tanultál.
- Olyan bosszantó vagy. Nem tudom, anyukád hogyan visel el téged.
- Nem teszi.
- Mi?
- Nem „visel el” engem; csak félrenéz.
- Akkor ezért vagy ilyen.
- Milyen? Elbaszott? – kérdezte Harry nevetve. Ő valójában mindezt viccnek vette, amitől Louis dühös lett.
- Csak hogy tisztázzuk, ez volt az utolsó alkalom, hogy valaha is eljöttem letenni érted az óvadékot.
- Persze. Nem ezt mondtad legutóbb?
- Nem?
- Akkor ez lesz, amit legközelebb mondasz.
- Miért lenne legközelebb? Csak ne keveredj bajba, ez nem olyan nehéz.
- Akkor nem, amikor a szüleid mindent a kibaszott segged alá tesznek, amire szükséged van. Annyira kurvára el vagy kényeztetve, Louis; fogalmad sincs, milyen az igazi világ. De majd meglátod, vagy talán nem fogod, mert a szüleid még mindig a seggedet fogják csókolgatni még akkor is, ha negyven éves leszel két gyerekkel és egy feleséggel, aki hozzá sem ér a farkadhoz egy…
Louis megőrült. Mit gondolt, kicsoda Harry? Ez… ez a huligán, egy szemétláda jövő nélkül és végtelenül szegény. Így Louis meglökte őt, mert mérges volt; és a legijesztőbb rész az volt, hogy nem volt benne biztos, hogy azért mérges, mert Harry ilyen tiszteletlen volt és fogalma se volt róla, hogy miről beszél, vagy azért, mert teljesen igaza volt.
Harry meglepődve nézett rá, ahogy háta nekiütközött a téglafalnak; a cigaretta a földre esett, Louis pedig rálépett.
- Fogalmad sincs, miről beszélsz! Te semmi vagy! Semmi sem vagy hozzám képest! Te szegény vagy és nincs jövőd! Nekem van családom, aki szeret engem, és barátnőm és pénzem! Neked mid van? Te…
Felkiáltott, amikor Harry megragadta a bicepszét kabáton keresztül, megfordulva a falhoz nyomta őt, és fogása olyan szoros és mérges volt, ettől Louis megkérdőjelezte korábbi cselekedeteit.
- Azt hiszed, jobb vagy nálam csak mert a szüleidnek van pénze? Te sznob vagy, és igazából sajnállak, mert tizenhét éves vagy és fogalmas sincs, hogyan éld rendesen az életet.
- Ó, és az a helyes módja annak, hogy éljem az életet, hogy letartóztatnak? – szólt vissza Louis, megpróbálva kiszabadulni Harry fogásából, de az idősebb fiú kétszer olyan erős volt, mint Louis.
- Inkább börtönözzenek be egy cellába, mint a saját házamba!
- Ennek nincs értelme és hülyeség. Engedj el vagy sikítok.
- Tudod, miért vagy ilyen feszült, Louis? – kérdezte Harry közelebb mozdítva fejét, Louis pedig érezte a cigaretta füstöt rajta. Nem tudott mozdulni, vagy lélegezni, mert Harry olyan közel volt, hogy az orruk majdnem összeért, és Louis még soha nem volt ilyen közel senkihez (kivéve Eleanort és a lányt, akit megcsókolt néhány héttel ezelőtt), nemhogy egy fiúhoz. – Mert kurvára frusztrált vagy szexuálisan, azért.
Louis légzése egyenetlen és lassú volt, mintha lefutott volna egy maratont.
- És ez annyira szánalmas, mert még soha nem smároltál senkivel… vagy soha nem smároltak le, ami azt illeti. Ez szégyen is, mivel heteró vagy, bár én nem vagyok benne biztos, hogy az vagy.
- Mi… miről beszélsz? Nem vagyok meleg!
- Biztos vagy ebben? Kár lenne, pazarlás annak a nagy fenekednek.
És most. Oké. Harry átlépte a határt azzal, hogy kövérnek hívta őt, Louis nem fog csak ott állni és elviselni a szóbeli bántalmazást. Ellökte Harryt, mire az idősebb srác két lépésnyit tántorgott hátrafelé, de aztán visszatért Louis arcába.
- Kurvára ne lökj meg engem, soha – morogta Louis-nak, mielőtt megfogta a tarkóját és ajkaikat egymáshoz nyomta.
Louis Harry ajkainak zihált, mielőtt egy nyelvet érzett a szájában és kezeket nyomódni a csípőjébe. Úgy érezte, az egész teste ég; Harry ujjhegyei lyukakat égettek a csípőjébe a pólóján keresztül, míg nyelve felfedezte Louis száját.
Louis nem tudta mit csináljon, és bár az első ösztöne az volt, hogy elhúzódjon, követte Harry vezetését, és elég hamar rendesen csókolóztak. Louis-nak furcsa érzése volt, ami valamennyire jó érzés is volt a gyomrában, és olyan volt, mintha a nadrágja szűkebb lett volna.
Harry bal keze elhagyta Louis csípőjét és eltemette magát a hajában, elhúzva Louis-t, hogy kapjanak levegőt.
Louis el akarta küldeni őt a fenébe, megvédeni magát valahogy, de minden szava a torkában ragadt, amikor Harry végighúzta jobb kezét a farkán és megszorította őt. A cselekedettől megrázkódott Louis egész teste, és nem tehetett róla, de kiengedett egy nyögést.
- Tetszik, ugye? – lehelte Harry a fülébe, Louis pedig szó szerint érzett minden egyes szőrszálat felállni a nyakán. – Kemény vagy, meg tudom mondani.
Aztán Harry vigyorogva elhúzódott.
- Sok szerencsét ahhoz, hogy megszabadulj tőle. És még azt mondtad, hogy nem vagy meleg, ch.
Harry beletúrt kezével a hajába, mielőtt megfordult és otthagyta ott állva Louis-t, nehezen lélegezve.
- Ó, és megtarthatod a dzsekit ma estére, jól néz ki rajtad.
Aztán elment, eltűnve az éjszaka sötétségében. Louis nem mozdult onnan még öt percig, megérintve az ajkait, nem hitte el, hogy mi történt az előbb.
Csókolózott valakivel.
Egy fiúval.
Harryvel.
És a legijesztőbb dolog az volt, hogy igazából élvezte, de a probléma a nadrágjában volt most; és fogalma sem volt róla, hogyan szabaduljon meg tőle.