14. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt van az újabb fejezet, ami cuki és szomorú is egyben, kíváncsi vagyok, hogy ti mit fogtok gondolni.

A közepe felé négyzetes zárójelbe írtam egy kis megjegyzést, hogy érthetőbb legyen a poén. És aztán pár oldallal később szintén ugyanígy tettem, bár a Subway szerintem sokaknak ismerős, de biztos, ami biztos odaírtam inkább.

Egy hét múlva találkozunk a szokásos módon 😊
Ó, és 3000 kattintás, szuperek vagytok! 💖

Kellemes olvasást! 😘

14. fejezet

Harry a füvön ült közvetlenül a víz mellett, cigizett, amikor Louis megközelítette őt. Fázott, de soha nem vallotta volna be vagy ment volna vissza. Azt akarta, hogy Harry tartsa őt melegen. Louis leült mellé, és semmit sem mondott néhány percig, csak előre bámul a sötét vízre.
- Fázol – szólalt meg Harry, mire Louis ránézett.
- Csak egy kicsit.
- Fogd meg ezt.
Louis elvette a felajánlott cigarettát, majd figyelte Harryt, ahogy levette a farmerkabátját, mielőtt nekiadta.
- Vedd ezt el.
- Uh… biztos vagy benne?
- Igen.
Harry visszavette a cigarettát, miközben Louis magára vette a kabátot és begombolta teljesen a nyakáig. Térdeit a mellkasához ölelte, és Harryre bámult, miközben cigizett.
- Szóval érzel bármi különbséget most, hogy húsz lettél? – próbált meg beszélgetést kezdeményezni.
- Ugyanaz a szarság, csak más a kor.
- Én csak… miért gondolod úgy, hogy a születésnapod nem fontos? Boldognak kellene lenned.
- Boldognak, hogy húsz évvel ezelőtt egy bántalmazó otthonba születtem két szülővel, akik le se szartak? Tudni akarod, miért nem igazán érdekelnek a szülinapok?
Louis bizonytalanul bólintott.
- Régen szerettem a szülinapokat, amikor kicsi voltam. Anya csinált nekem tortát, aztán egy még nagyobbat kívántam a következő évre. De amikor tíz éves lettem, anya nem volt otthon, így gondoltam, megünneplem apával. Lementem a földszintre, nyilvánvalóan izgatottan, hogy tíz lettem és egy évtizedet megcsináltam. Mondtam apának, hogy szülinapom van, és hogy tíz éves lettem, természetesen izgatott voltam emiatt. Még mindig emlékszem a közönyös kifejezésre az arcán, amikor vállat vont és azt mondta: „és akkor mi van?”. Ez hülyeség… de eszembe jut az a tekintet minden egyes szülinapomon.
Megállt egy pillanatra, mielőtt folytatta.
- Aztán a tizenegyedik születésnapomat mindketten elfelejtették, a tizenkettediken meg apám azt mondta, hogy nem is terveztek engem, csak a nővéremet akarták és én véletlenül lettem. Viccelt, de ez megragadt a fejemben. Ezután sosem ünnepelték meg a szülinapomat, soha nem vettek nekem tortát, és azzal sem zavartatták magukat, hogy boldog szülinapot kívánjanak. Szóval ja, nem hiszem, hogy ez nagy dolog.
Louis szíve fájt. Szó szerint fáj attól, hogy csak mennyire meg akarta ölelni Harryt, simogatni a haját, és elmondani neki, ő boldog, hogy megszületett.
- Tudod, hogy van egy ház tele emberekkel, akik idejöttek, hogy megünnepeljék a szülinapodat, igaz? – kérdezte végül Louis, mire Harry megrázta a fejét.
- Az ingyen piáért vannak itt. Az emberek csak akkor törődnek, ha kapnak belőle valamit.
- Ez n…
- Vegyük például az anyámat, leszar engem, mert nincs semmi, amit nyerhet belőle. Ha lenne munkám, kinyalná a seggem. Senki nem törődik csak azért, mert törődnek.
- Én törődöm – felelte Louis, mire Harry odafordult, hogy a szemeibe nézzen.
- Még mindig pórbállak kiismerni téged. Tetteted, hogy törődsz, mert nem akarod, hogy elmondjam az embereknek, hogy meleg vagy – válaszolta Harry, majd beleszívott a cigarettájába. Louis figyelmen kívül hagyta a megjegyzését.
- Miért számítasz mindig a legrosszabbra az emberekben?
- Te miért nem?
- Mert szeretem azt hinni, hogy az emberek kedvesek.
- Senki sem kedves csak azért mert.
- Te igen.
- Mióta? – kérdezte Harry szarkasztikusan.
- Láttam, hogy pénzt adtál annak a kisfiúnak néhány nappal ezelőtt.
- Mert tudom, milyen, amikor semmid sincs. Azoknak, akiknek kevesebbje van, általában többet adnak.
- Te igazából jó vagy, de nem szereted, ha az emberek ezt gondolják.
- Pszichológusnak kellene menned, őszintén.
- És aztán szarkazmust használsz, hogy elrejtsd az érzéseidet – tette hozzá Louis.
Harry mozgolódott egy kicsit előrefelé és távolabb Louis-tól, hogy a tóba dobhassa a csikket.
- Már megtanultam irányítani az értéseimet – felelte Harry a tenyereire támaszkodva.
- Ez hülyeség.
- Mert ha ténylegesen kifejezed őket, végül meg fognak bántani.
- A szüleid sosem mondták neked, hogy szeretnek? Vagy bárki, ami azt illeti? – kérdezte Louis, Harry tarkójára bámulva.
- Ó, az apám biztosan, miközben a szart is kiverte belőlem, anya meg miközben a szomszédban dugott.
Louis szája elnyílt, és érezte a szívét összeszűkülni a mellkasában. Eszébe jutottak a pontos szavak, amiket Harrynek mondott azon az estén, amikor az ágyában voltak:
„Csak azt vártam, hogy érdekesebb lesz a történet egy kicsit. Például bántalmaztak gyerekként, vagy az anyukádnak volt egy afférja, ami rosszul végződött, vagy valami.”
Olyan rosszul érezte magát, fel akart robbanni.
- Sajnálom. Annyira sajnálom – felelte Louis és megrázta a fejét.
- Te nem…
Louis feltérdelt, majd karjaival körülölelte Harry nyakát, arcát az övéhez nyomva. Az sem érdekelte, hogy valószínűleg összepiszkolta a nadrágját.
- Nem kell sajnálnod engem, Louis – felelte Harry, titokban elárasztva érezte magát Louis cselekedeteitől.
- Nem sajnállak, csak szomorú vagyok, hogy mindez megtörtént veled. Nem ezt érdemled. Senki sem érdemli ezt.
Harry hátra hajolt Louis ölelésében, majd felsóhajtott.
- Nem vagy álmos? – kérdezte Louis ásítva.
- Nem. Te?
- Egy kicsit.
- Visszamehetsz, tudod.
- Inkább veled maradok – válaszolta Louis, aztán elengedte Harryt, leülve mellé. – Alhatok a fejemmel az öledben? – kérdezte.
Harry vállat vont, majd ismét hátradőlt a tenyereire, hogy Louis összegömbölyödhessen és letegye fejét az ölébe.

*

Louis két órával később nyitotta ki a szemeit, éppen amikor felkelt a Nap. Felnézett Harryre, aki még mindig ébren volt, szemei olyan pirosak voltak, mintha napok óta nem aludt volna. Fáradtnak nézett ki és kimerültnek.
- Horkoltam? – kérdezte Louis, amint egyenesen felült és kiropogtatta a hátát.
Harry megrázta a fejét, majd felnézett az égre egy pillanatra.
- Mindig is meg akartam nézni a napfelkeltét – mondta neki Louis, aztán elővette a telefonját, hogy csináljon egy képet.
Rossz ízt érzett a szájában, így átkutatta a kabátjának zsebeit valami rágóért. Tudta, hogy Harrynél biztosan van, mert mindig rágott valamit. Talált egy kis csomagot, amiből mindketten elvettek egyet, mielőtt egy hosszú, kellemes csend telepedett rájuk. Észrevette, hogy Harry visszavette a karkötőit.
- Boldog szülinapot.
- Ezt már mondtad korábban.
- Csak azt akarom, hogy tudd, um… én örülök, hogy megszülettél.
Harry elfordult, hogy ránézzen, mire Louis elmosolyodott, felhúzva szemöldökét. Harry odahajolt, hogy összenyomja ajkaikat, mielőtt megszívta az alsó ajkát és óvatosan megharapta azt.
- Vissza kellene mennünk, mielőtt valaki felébred – javasolta Louis, Harry pedig bólintott, felállt és leporolta a piszkot a farmeréről.
- Van egy kis piszok a farmered hátsó részén.
- Szedd le – mondta Louis, de aztán rájött, hogy ez valószínűleg csak kifogás volt Harrynek, hogy többször is megérintse a seggét.
Nyolc óra volt, amikor visszamentek a házba, az emberek pedig még mindig aludtak. Louis tudta, hogy délre ki kell takarítaniuk a házat, így megkérte Harryt, hogy ébresszen fel mindenkit, amíg ő feltakarít.
Így fél tizenkettőre már majdnem mindenki elment. Úgy tűnt, az emberek jól szórakoztak, mert ténylegesen megköszönték Louis-nak a vendéglátást, és még egyszer boldog szülinapot kívántak Harrynek.
Gyorsan lezuhanyozott, hogy lemossa a füst szagát magáról, mielőtt bezárta a házat.
- Átmehetek ebédre? – kérdezte Eleanor, mire Louis ránézett, miközben kinyitotta a kocsiját. Egy gyors pillantást vetett Harry irányába, aki éppen beszállt az autóba Zaynnel.
- Um… nem mész ma templomba?
- Te sem mész.
- Ó… oké akkor. Ehe… ehetünk valamit a Ramsay’s-ben, ha akarsz? – javasolta Louis, mire Eleanor izgatottan bólintott.
Egy órával később a sarokban lévő asztalnál ültek, az étel már előttük volt.
- Szóval kinek az ötlete volt, hogy legyen ilyen bulija Harrynek? – kérdezte Eleanor, miközben felvágta a csirkéjét.
- Um, Barbaráé. Én csak felajánlottam a házat. Miért?
- Csak kíváncsi voltam. Nem nagyon gondoltam, hogy ilyen közel állsz hozzá.
Louis a homlokát ráncolta.
- Nem állok közel hozzá. Niallnek kellett egy hely, ahol meg lehet tartani a bulit, én meg felajánlottam. Nem nagy ügy.
- Én nem bánom – felelte Eleanor védekezően. – Harry kedves valamennyire.
- Kedves? – kérdezte összezavarodottan Louis.
- És jól néz ki.
Louis élesen beszívta a levegőt, majd néhány főtt zöldséget tömött a szájába, hogy semmit se kelljen mondania.
- És nem igazán láttam Liamet tegnap este. Ott volt, igaz?
- Um… igen. Nem annyira érezte jól magát.
- Szerintem Zayn kedveli őt.
Oké, Eleanornak abba kellett hagynia, ha nem akarta, hogy Louis megfulladjon az ételében és meghaljon egy étteremben.
- Miért gondolod ezt?
- Mert folyamatosan piszkálta őt! Szerintem Liam ezért rejtőzött el egy szobában, hogy ne kelljen szembenéznie Zaynnel. És amikor Zayn eltűnt, el akartam mondani Liamnek, hogy előjöhet, de nem találtam őt!
Louis megpróbált elnyomni egy mosolyt, mert Eleanornak annyira hihetetlenül fogalma sem volt arról, miért tűntek el mindketten, és még egy szójátékot is összehozott [előjöhet: come out -> bejelenteni, hogy meleg].
- Nem… nem gondolod, hogy ez gusztustalan? Vagy mondjuk, egyáltalán nem ellenzed a tényt, hogy Zayn… meleg? – kérdezte Louis félve a választól.
- Nos… határozottan úgy gondolom, hogy rossz döntést hozott, de amíg nem csókol meg előttem egy fiút, én nem fogom zavarni őt.
Ez nem választás, gondolta Louis.
- Tudod, hogy Harry is meleg?
- Biszexuális, csak össze van zavarodva.
Louis rá akart kiabálni, mert az, hogy valaki meleg, NEM egy rohadt választás kérdése, és Harry NEM volt összezavarodva. Te jó ég, utálta a világnézetét most. Olyan lassú észjárású volt és hülye, Louis fel akart robbanni.
És attól a gondolattól, hogy talán olyan valakivel kell leélnie az életét, aki az embereket a szexualitásuk alapján különbözteti meg, hányni akart.
Ha belegondolt, néhány hónappal ezelőtt ő is ugyanezt a választ mondta volna, mint El. Hogy a homoszexualitás bűn, és hogy az emberek, akiknek kevesebb pénze van, mint neki, jelentéktelenek, de valami megváltoztatta őt.
És tudta, hogy az a „valami” igazából Harry volt. Harry, az összes tetoválásával, a vágásokkal a csuklóján és az elbaszott életével. Megijesztette őt, hogy egy ember, Harry az összes ember közül, ennyire befolyásolta őt ilyen rövid idő alatt.
- Nem nagyon van kedvem desszerthez őszintén szólva. Haza tudnál vinni? – kérdezte Eleanor, amint befejezték az ételüket.
- Persze – válaszolta Louis, bár valamennyire még mindig éhes volt.
Louis elvitte őt a házához, ahol Eleanor megköszönte neki a bulit és az ebédet, mielőtt megpuszilta az ajkait és kiszállt az autóból.
Louis kocsikázott egy kicsit, és valahogy (véletlen volt, tényleg, az volt), Harry háza előtt kötött ki. Meglátott egy kis Opel Astrát a járdán parkolni a ház előtt, feltételezte róla, hogy Harry anyjáé volt. Leparkolta a Lamborghinit mögötte, majd elővette a telefonját, hogy írjon Harrynek.
De nem volt ideje ezt megtenni, mert valaki kopogott az ablakán, megijesztve őt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Harryt látta meg őt nézni egy összezavarodott arckifejezéssel.
- Mit keresel itt? – kérdezte Harry, amint Louis letekerte az ablakot.
- Um… eljöttem… lehetne, hogy mondjuk. Nem tudom. Nem akarok hazamenni most.
- Be akarsz jönni?
- Honnan tudtad, hogy elmentem otthonról?
- Három háztömbnyire meghallottam a kocsidat – felelte Harry, Louis meg egy kicsit csalódott volt, hogy Harry nem csinált belőle szexuális célzást.
Louis lekapcsolta a motort, mielőtt kivette a kulcsot a gyújtásból és kiszállt az autóból.
- Anyukád itthon van? – kérdezte, ahogy Harry kinyitotta az ajtót, de megkapta a válaszát, amikor meglátta őt a kis két fős konyhaasztalnál egy sörösüveggel a kezében és valamilyen papírokkal a másikban.
Harry anyja felnézett rájuk, nem is tűnt meglepettnek, hogy Harry hazahozott valakit. Louis-nak két nappal előbb meg kellett kérdeznie az anyját, hogy átmehet-e hozzá valaki.
- Jó napot, Mrs. Styles – szólalt meg Louis, mire a nő megrázta a fejét.
- Ms. Cox.
Louis bólintott és bocsánatot kért, mielőtt Harry felsóhajtott és a lépcső felé sétált.
- Nem bánja, hogy hazahoztál valakit megkérdezés nélkül?
- Ahhoz, hogy bánja, először nem kéne leszarnia – válaszolta Harry, Louis pedig figyelte őt, ahogy leült az asztalához.
Louis összeráncolta az orrát, mert Harry szobájában túlzott füstszag és kölni illat volt.
- Cigiztél? – kérdezte, mire Harry a megtöltött hamutartóra mutatott az asztalán.
- És kivertem. Igazából az előbb fejeztem be.
- Kiverted – jelentette ki Louis hitetlenül, majd az ablakhoz ment, hogy kinyissa azt és egy kis friss levegőt engedjen be a szobába.
- Mhm – erősítette meg Harry.
- Csak így? Anyukád a földszinten van! És be sem kapcsoltad a laptopodat.
- Rád gondoltam – felelte Harry hanyagul, aztán kihalászott egy újabb cigarettát a dobozából.
- Rám? M… mit csinálva? – dadogta Louis, szemei kitágultak.
- Rád hajoltam és hátulról magamévá tettelek.
- Ó.
Harry a gyújtóját kereste, de Louis-nak más tervei voltak most, hogy Harry miatt a szexre gondolt. Őszintén fogalma sem volt, hogy mi ütött belé, de egyszerűen felemelte a jobb lábát, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el Harryn a széken. Harry meglepetten nézett rá, de nem tiltakozott; úgy döntött, megfogja Louis csípőjét helyette. Ajkaik félúton találkoztak, Louis pedig kezei közé vette Harry arcát, hogy elmélyítse a csókot.
Néhány perccel később Harry elkezdett türelmetlenné válni, majd egyik kezével belenyúlt Louis farmerjébe, ahol máris keménynek találta őt.
- Lehetne, hogy… az ágyhoz? – lehelte Louis, amikor Harry rámarkolt a farkára az alsónadrágján keresztül.
- Mit akarsz, mit csináljak veled? – kérdezte tőle Harry, miközben végig csókolta a nyakát.
- Az… a nyelveddel, kérlek.
Harry megnyalta az ajkait, majd lovaglóülésben helyezkedett el Louis csípőjén, hogy levehesse a fekete pólót. Normális esetben Louis tett volna egy megjegyzést, amikor Harry hanyagul ledobta az ingét a padlóra, de most csak azt akarta, hogy Harry szája rajta legyen.
- Anyukád nem fog besétálni? – kérdezte lélegzet-visszafojtva, miközben Harry tovább haladt lefelé a testén, hogy a nadrágját is levegye.
- Nem.
- Biztos vagy benne?
- Igen.
Harry lehúzta a cipzárt a farmerén, majd levette, hagyva, hogy a padlóra essen Louis inge mellé.
- Te is vedd le a ruhádat – gyakorlatilag utasította Louis, Harry pedig úgy tett, ahogy kérte. Miután alsónadrágig vetkőzött, Louis bokszerét is levette, engedve, hogy piros, duzzadt farka előtörjön.
- Feküdj a hasadra és ne nyúlj magadhoz – szólalt meg Harry, mire Louis gyorsan megfordult Harry felszólítására, nyöszörgött, amikor farka beszorult a saját hasa és az ágynemű közé.
Harry megnyalta az ajkait, aztán széttárta Louis farpofáit, felfedve szűk, rózsaszín bejáratát, éppen ahogy legutoljára látta. Végighúzta egyik ujját a szélén, ugratva Louis-t egy kicsit. Harry teljességgel imádta, ahogy Louis türelmetlenül mozgolódott az ágyneműn, megpróbálva létrehozni valamiféle súrlódást.
- Kérlek, Harry.
Harry nyelt egyet a kérésen, majd lehajolt, hogy egy hosszú csíkot nyaljon Louis golyóitól felfelé, aztán megismételte a cselekedetet még háromszor. Körözött Louis bejáratnának szélén néhányszor, mielőtt ténylegesen bedugta a nyelvét, át az izmok gyűrűjén, amitől Louis hangosan felnyögött és megmarkolta az ágyneműt.
- Tedd be az ujjaidat – lehelte Louis, mire Harry felnézett rá, azt látva, hogy Louis csillogó szemekkel és elszánt kifejezéssel az arcán néz vissza rá. – Kettőt.
- Oké. Baszki. Oké – felelte Harry elárasztva, aztán átnyúlt Louis-n, hogy elővegyen egy üveg síkosítót az egyik párna alól.
- Komolyan? – kérdezte Louis hitetlenkedve.
- De hasznos, nemde?
Louis megrázta a fejét és mondani akart valamit, de érezte Harry középső ujját lökdösni a bejáratát, aztán végre belé hatolt. Megpróbált súrlódást létrehozni azzal, hogy az ágyneműhöz dörgölőzött és Harry ujjára hátrált.
- Még egyet, kérlek.
- Louis…
- Csináld. Olyan jó érzés, kérlek.
- Baszki, imádom, amikor könyörögsz nekem – motyogta Harry mély hangon, miközben megpróbálta benyomni a mutatóujját is. Harry nem tudta elhinni, milyen csodálatos érzés volt, hogy az ujjai Louis szűk bejáratában voltak, és nem tehetett róla, de elképzelte, milyen érzés lesz a farkának egy nap.
- Harry – nyöszörögte Louis az ágyneműbe, olyan keményen megragadva, hogy az ujjpercei fehérré váltak.
- Közel vagy, bébi, el fogsz élvezni nekem? – kérdezte Harry, majd szabad kezével a nadrágjába nyúlt, hogy gyorsan kiverje magának is.
- Igen, igen, igen – nyögte Louis, és hátra dőlt Harry ujjaira. – Pont ott, kérlek.
Harry ollózott az ujjaival, hogy ingerelhesse a prosztatáját, amitől Louis egy kis kiáltással elélvezett az ágyneműre. Harry is elélvezett utána a kezében, majd szüksége volt néhány másodpercre, hogy összeszedje magát. Felkelt az ágyról, aztán a fürdőbe ment, hogy gyorsan megmossa a kezeit. Amikor visszatért, Louis a hátára fordult elpirulva, mert rendetlenséget csinált Harry ágyneműjén.
- Bocsi a… az ágyneműért – felelte bűnbánóan lenézve.
- Semmi gond, van tiszta. Kelj fel, hogy kicserélhessem.
Louis felkelt az ágyról és felöltözött, miközben Harry kicserélte az ágyneműt.
- Szóval, um… mennem kellene most már?
- Akkor ez nagyjából egy booty call volt? – kérdezte Harry, miközben felvette a farmerét.
- Uh… um.
- Megyek, veszek egy Subway-t, akarsz jönni?
- Hogy mit csinálsz? Hogy veszel meg egy metrót [subway: metró, Subway: szendvicses gyorsétterem hálózat]? Minek? Van egyáltalán pénzed egy metróra?
Harry felnevetett, és a szemeit forgatta.
- Ez egy szendvicsbár, amit Subway-nek hívnak. Szendvicsekkel.
- Ez olyan… pizza dolog? Vagy hamburger?
- Pont olyan jó ízű.
- Oké. Uh, azt hiszem? Messze van innen?
- Két háztömbnyire.
- Oké. Menjünk.
Így miután újra kezet mostak és Louis kivette a pénztárcáját a kocsijából, elindultak ahhoz a Subway üzlethez.
Louis szerette, amikor Harry új dolgokat mutatott meg neki, mint a kaja és a boltok, mert azok olcsók voltak és valóban finomak. Meglepetésére a hely ténylegesen tele volt és sok ember várt a sorban.
- Szóval ez valamiféle „csináld magad” dolog?
- Persze, vagy kiválaszthatsz dolgokat, amik már a menün vannak.
- Te mit veszel általában?
- A baconöset.
- Az jó?
- Nos, mivel mindig azt veszem – felelte Harry szarkasztikusan.
- Nem, úgy értem, gondolod, hogy tetszeni fog nekem?
- Nem hiszem, hogy van bármi is ebben az üzletben, ami elérné a te elvárásaidnak a szintjét az ételeket tekintve, hercegnő. De kipróbálhatod.
- Rendben – motyogta Louis, titokban mosolyogva magának Harry becenevén. Becenév ez egyáltalán?
- Szóval tizenöt centiset kérsz vagy egy lábnyit?
- Egy mit? – kérdezte Louis összezavarodva, azt gondolva, hogy Harry talán megpróbál szexuálisan viccelődni nyilvános helyen.
- Vehetsz egy lábnyi hosszúságú szendvicset vagy tizenöt centiset.
- Egy lábnyit… mint harminc centimétereset?
- Igen.
- Te azt veszel?
- Nos, én igazából a tizenöt centiset veszem, mert akkor nem lesz elég pénzem innivalóra.
Most Louis-n volt a sor, hogy a szemét forgassa.
- Kifizethetem helyetted, ne játszd itt az áldozatot.
- Nem akarom, hogy úgy tűnjön, kihasznállak.
- Nem használsz ki, ne már. Válassz, amit akarsz, kifizetem.
- Louis…
- Harold. A seggemből is pénz jön ki, és tudod, milyen nagy a seggem.
Harry felnevetett, mármint, őszintén nevetett, szemei fényesek, mosolya ragyogott Louis-ra, Louis pedig tudta akkor és ott, hogy többször akarja megnevettetni Harryt.
Így amikor ők következtek, Harry két lábnyi hosszúságú baconös szendvicset rendelt két kólával és két muffinnal.
- Szándékosan megpróbálsz felhizlalni – felelte Louis, amikor leültek egy boxba.
- Rajtakaptál.
Louis pedig élvezte ezt, sok kaját enni anélkül, hogy amiatt aggódna, valaki rámutat arra, hogy utána valamiféle gyakorlatot kell csinálnia, és élvezte a viccelődést Harryvel.
- Szóval, um… izé, te szexeltél már? – kérdezte Louis.
Harry felhorkant, majdnem megfulladva a szendvicsében.
- Mit gondolsz?
- Nem, úgy értem… egy fiúval. Úgy értem… tudod, amikor te voltál a, um, amikor a másik srác volt az, aki dolgozott.
- Szóval azt kérdezed, hogy voltam-e már alul?
Louis bólintott, elpirulva, miközben beleharapott a szendvicsébe.
- Egyszer. Amikor tizenhat éves voltam, és az első fiú volt, akivel valaha is szexeltem. Borzalmas volt, így amikor másodszor csináltam fiúval, én voltam az, aki megdugta őt. Csak nem vagyok képes arra, hogy dolgok legyenek a seggemben. Néhány ember mindkettőt tudja, én nem. De mi ez a hirtelen érdeklődés?
- Csak kérdeztem – vont vállat Louis.
- Akkor oké – mosolyodott el Harry, majd ismét egy nagyot harapott a szendvicsébe.
- És hogyan reagáltak a szüleid, amikor um, elmondtad nekik? Hogy meleg vagy, úgy értem.
- Soha nem mondtam el nekik. Vagyis, nagyjából megtettem, amikor rajtakaptak azon, hogy a tesi tanáromat dugom a kanapén.
- Mi? – maradt tátva Louis szája. – Mit szóltak?
Louis annyira kíváncsi volt mindenre Harryvel kapcsolatban; őrület volt.
- Nos, az apám megütötte a srácot, anyám meg jelentette az iskolának, így a tanárt kirúgták. De nem nagyon reagáltak arra, hogy meleg vagyok. Biszexuális, igazából, mert akkor is rajtakaptak, amikor egy lány lovagolt a farkamon.
- Szóval a romantikus preferenciád is biromantikus? – kérdezte Louis, megpróbálva közömbösnek tűnni Harry szóhasználatán.
- A romantikus preferenciám az aromantikus – válaszolta Harry, mire Louis a homlokát ráncolta.
- Mi?
- Azt jelenti, hogy senkihez sem vonzódom romantikusan.
- De te nem… hogy lehet, ha te szexuálisan…
- Mert nem látom magamat úgy, hogy barátom vagy barátnőm van. Nem hiszem, hogy rendesen bánnék velük.
Louis úgy döntött, nem fűz hozzá ehhez semmit, főleg azért, mert fogalma sem volt róla, hogy mit mondjon.
Öt perccel később befejezték a szendvicseiket, Harry pedig még mindig nem szólt egy szót sem. Louis kezdte úgy érezni, mintha mondania vagy tennie kellene valamit.
- Szóval, ha az anyukádnak van autója, miért mindig Zayn visz el téged kocsival?
Harry meglepődve nézett rá, Louis meg elgondolkodott azon, hogy az előbb egy nagyon goromba kérdés tett-e fel. De védelmére szóljon, Harry mindig nem helyénvaló kérdéseket tett fel, és Louis csak beszélgetést akart kezdeményezni.
- Mert nincs jogosítványom.
- De azt mondtad nekem, hogy van.
- Igen, motorra.
- Motorra? – kérdezte Louis meglepetten.
- Tizennyolc voltam, az anyám meg megígérte, hogy megkapom a szülinapomra, de csak annyit csinált, hogy lehányta a pólómat, mert túl részeg volt.
- Ó. Szóval nem akarsz autót? Vagy…
- Úgy nézek ki, mint valaki, akinek van lehetősége megvenni egy autót? Még egy rohadt taxizást sem engedhetek meg magamnak.
- Nos, nem, de félretehetsz egyre. És miért ígérte meg szülinapodra anyukád, ha nem volt pénze?
- Akkoriban rendes állása volt anyának, az apámnak is. Anya akkor ígérte meg, amikor tizenhárom éves voltam, azt gondolva, hogy elfelejtem. Így amikor a dolgok nagyon rosszul álltak anyagilag, a járadékomat használta, hogy kifizesse a számlákat, nekem meg nem volt munkám. De köszi, ez nagyszerű ötlet – válaszolta Harry szarkasztikusan.
- Hé, nem kell gorombának lenned – motyogta Louis, aztán megálltak, mert megérkeztek Harry háza elé.
- Szóval haza mész vagy…? – kérdezte Harry, miközben kinyitotta az ajtót.
- Um… azt hiszem… nos, nem igazán akarok hazamenni most.
- Miért nem?
- Mert szeretek időt tölteni veled.
- Szeretsz időt tölteni velem? Egy alacsonyabb osztályú paraszttal?
- Ne viselkedj úgy, mintha valami gazdag sznob lennék, Harry.
Harry a szemeit forgatta, majd Louis követte őt bentre, tudva, hogy ez csak Harry védekező mechanizmusa volt, hogy így beszélt. Nem szerette kimutatni, hogy van egy lágy oldala is, mert félt attól, hogy az emberek gyengének tartják őt.
Az anyja nem volt otthon, Louis pedig nem kérdezett róla, mert látta, hogy Harryt nem érdekli. Amint beléptek Harry szobájába, az idősebb fiú levette a cipőjét és az ágyra dőlt.
- Fáradt vagyok – felelte. – Kimehetsz, amikor akarsz, de én szundítok egyet.
Louis nem válaszolt, Harry hátát bámulta néhány percig, elgondolkozva azon, milyen lenne, ha a szülei nem törődnének vele. Nem tudta (és nem is igazán akarta) elképzelni.
Annyira sajnálta (nem a szánalom féle sajnálat volt) Harryt, és semmit sem akart tenni, csak körülölelni a karjaival és olyan szorosan fogni őt, hogy az összes darabja újra összeálljon. Így nem igazán gondolta át, amikor hirtelen levette a cipőjét és bebújt az ágyba Harry mögé. Érezte, hogy Harry megfeszül a mellkasánál, miközben Louis a derekára tette a bal karját, a másikat pedig a saját feje alá.
Louis meglepetésére Harry nem lökte őt el; valójában hátra dőlt Louis érintésébe és ellazult a karjaiban.
Sokkal másabb érzés volt Harryvel kiskifli-nagykifli pozícióban lenni, mint Eleanorral, valószínűleg azért, mert Harry nagyobb volt és jobb illata volt és… Louis-nak nem voltak pillangók a hasában, amikor Eleanorral feküdtek így.
Végül Louis elaludt, légzése szinkronba került Harryével.

*

Amikor felébredt, koromsötét volt odakint, Harry pedig már nem volt a karjaiban. Elkezdett pánikolni, aztán azonnal felállt, Harryt szólítva. A földszintről kapott választ, így gyorsan felvette a cipőjét és sikerült kisétálnia a szobából.
Louis a földszinten találta meg Harryt, a falnak támaszkodott a nyitott ablaknál, cigizett. A csuklójára pillantott, amiből rájött, hogy elfelejtette magával vinni a Rolex óráját tegnap.
- Fél tíz van.
- Ó, baszki! – kiáltott fel Louis. – Otthon kellene lennem már… hét órája!
Harry felnevetett, majd az elszívott cigarettáját kidobta az ablakon.
- Megyek most már.
- Oké.
Harry kikísérte őt az ajtóhoz.
- Nos, um, boldog szülinapot ismét – felelte Louis kínosan, aztán megfordult, hogy az autójához sétáljon. De aztán gyorsan meggondolta magát. Újra megfordulva kezei közé vette Harry arcát és összenyomta ajkaikat.
Louis rögtön utána elhúzódott, arra számítva, hogy ez valamiféle búcsúcsók, de Harrynek más tervei voltak a fejében. Magához húzta Louis-t és nyitott szájjal csókolta meg, azt okozva ezzel, hogy nyelveik összegabalyodjanak egy mocskos, nedves csókban.
- Most… most már tényleg mennem kellene – lehelte Louis Harry ajkainak, amikor néhány perccel később elhúzódtak.
- Azt kellene.
Harry elengedte őt és kezével beletúrt a hajába, Louis-t figyelve, ahogy megfordult és a kocsijához sétált.
Megnézte a telefonját, amit véletlenül az autójában hagyott (olyan furcsa volt, a tény, hogy teljesen megfeledkezett a telefonjáról, amíg Harryvel volt), szíve pedig gyorsabban kezdett el dobogni, amint meglátta a nem fogadott hívásokat és üzeneteket a szüleitől.
Nagy szarban volt.
- HOL VOLTÁL?! – kiabált rá az anyja, amint átlépett az ajtón.
- Um… elmentem vacsorázni Liammel.
- Ez hazugság! Az összes barátodat felhívtam és te nem voltál velük – vitatkozott az anyja, egyik kezét a csípőjére téve.
Baszki.
- Szóval hol voltál? – szólalt meg végül az apja.
- Én nem… Elmentem.
- Hová?
- Tizennyolc vagyok! Jogom van elmenni itthonról! – Louis azon találta magát, hogy felkiált, aztán figyelte szülei arckifejezését megváltozni.
- Oké, egy hétig büntetésben vagy. Egyenesen hazajössz az iskolából, és sehová sem mehetsz el!
- Már ezt csináltam! – kiabálta Louis, majd elviharzott tőlük, felmenve a lépcsőn.
- Rendben! Akkor nem fogod észrevenni a különbséget, ha két hetet adok!
- RENDBEN! – kiabált vissza az anyjának.
Amikor a szobájába ért, ledobta magát az ágyra, úgy érezve, hogy sírni tudna, mert annyira mérges volt a szüleire. Mikor hagyják már abba azt, hogy úgy bánnak vele, mint egy gyerekkel?
Felnyögött, majd a hátára fordult, lehunyva a szemeit és meggyőzve magát, hogy a sírás egy egyszerű veszekedés miatt (az első veszekedés!) a szüleivel gyerekes volt. És ő határozottan nem volt már gyerek.