13. fejezet

Helló! 😊

Már itt is az új fejezet, ami... hát szépen indul, aztán egész érdekes lesz a vége, én legalábbis egyáltalán nem számítottam ilyen történésekre. Kíváncsi vagyok, mi lesz a ti véleményetek.

Azt hiszem, most csak ennyi, a jövő héten a szokásos módon érkezik a következő rész.

Kellemes olvasást! 😘

13. fejezet

 
A következő hét egy szempillantás alatt eltelt; Louis két dolgozatot írt, a szülei pedig elvitték őt egy gálára, így mondani sem kell, az iskola második hete 2015-ben teljesen kaotikus volt Louis-nak.
Szerda volt, és megbeszélte Barbarával, hogy átmegy hozzájuk azon a délutánon, hogy elkezdjék a projektjüket közgazdaságtanból. Ki kellett választaniuk egy sikeres céget és lényegében leírniuk az egész történetét egy PowerPoint prezentációban. Ez könnyű volt, de Louis nagyon szeretett átmenni Barbarához, mert a szülei ritkán voltak otthon és senki sem zavarta őket, még az öccse, Luke sem.
Odasétált Barbarával Niall iskolájához, hogy beszélhessen vele és búcsúcsókot adjon neki. Cuki volt és undorító is ugyanakkor.
Louis felajánlotta, hogy megvárja Barbarát a buszmegállónál, így nem zavarja őket abban, hogy leszívják egymás fejét. Harryt figyelte, aki a falnak támaszkodva cigizett Niallel, amikor valaki meghúzta a blézerét. Egy kisfiú volt az, piszkos ruhában, amik úgy néztek ki, mintha hajléktalan lenne.
- Tudnál adni egy kis pénzt?
- Nem. Menj el – motyogta Louis és elfordult tőle. Utálta a koldusokat.
Figyelte a kisfiút, ahogy átsétált az iskolaudvaron Harryhez, Niallhoz és Barbarához.
Ez jó lesz.
Az álla leesett, amikor meglátta a kisfiú kitartani a kezét Harrynek, és Harry ténylegesen keresgélt a zsebében, mielőtt egy bankjegyet helyezett a kezébe. A kisfiú rámosolygott és megköszönte neki, mielőtt elszaladt egy nagy vigyorral az arcán.
Louis a földre bámult, amíg Barbara felvette őt, kissé szégyellve, hogy goromba volt a fiúval.
Barbara új Porsche Spyder autójával mentek, amit karácsonyra kapott. Az osztályában mindenki kocsit kapott karácsonyra; Liam és Jade mindketten Bugatti Veyront, Perrie pedig egy Maseratit. Louis-nak akkor is az ő Lamborginije tetszett a legjobban, ha őszinte akart lenni, és történetesen tudta, hogy ez volt a legdrágább mindhárom közül.
Amint megérkeztek Barbara házához, a lány megfogott két üveg vizet és két poharat, mielőtt mindketten az emeletre mentek. Félórája csinálták a projektjüket, amikor megszólalt a csengő, egy kicsit megijesztve Louis-t.
- Vársz valakit?
- Niall azt mondta, hogy beugrik, szóval valószínűleg ő lesz az. Volt egy kis dolga, ezért nem jött velünk.
Louis bólintott, aztán Barbarára várt, hogy lemenjen a földszintre és beengedje Niallt. Valóban kedvelte Niallt, mert hangos volt és vidám és tényleg vicces.
- Akkor Tommoval csalsz meg? – kérdezte Niall, amint belépett Barbara szobájába és meglátta Louis-t az asztalnál.
- Ja - felelte Barbara, mire Louis megvédte volna magát, ha nem vette volna észre Niall mosolyát, ami azt jelentette, hogy viccelnek.
- Rendelhetek pizzát? – kérdezte Niall öt perccel később, amikor ledobta magát az ágyra, Barbara pedig bólintott. – Milyet kérsz?
Louis elfordította a fejét, hogy Niallre nézzen, aki most már a hasán feküdt telefonnal a fülén.
- Pepperónisat, kérlek.
Niall Bólintott, aztán megismételte a rendelést a telefonba.
- Gyakran jön át? – kérdezte Louis Barbarától, miközben a laptopján pötyögött.
- Igen – mosolyodott el, Louis pedig meg tudta mondani, hogy Barbara teljesen odavan Niallért. Elgondolkodott, hogy ő valaha is megtalálja-e ezt valakivel, hogy valaha is elmosolyodik-e így valaki nevének az említésére.
- Szóval mit csinál Harry a szülinapjára? – hozta fel a témát Barbara harminc perccel később, amikor befejezték a feladatot, és mindannyian törökülésben ültek Barbara ágyán a három pizzával közöttük.
- Harry szülinapja? Mikor van?
- Most vasárnap.
- Négy nap múlva?
- Igen. Nem tudom, mit fog csinálni, nem igazán gondolja úgy, hogy fontos a szülinapja, de húsz éves lesz, szóval nagy bulit kell csinálnunk neki.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy meglepetés bulit? – javasolta Barbara.
- Az nagyszerű lenne! – kiáltott fel Niall, mire megszólalt Louis.
- Um, a szüleimnek van egy tóháza tíz percre innen. Megtarthatnánk ott a bulit?
- Tényleg? Ez kurvára csodás!
- Be… beszélhetek a szüleimmel.
- Mennyi szoba van ott?
- Um, körülbelül hat hálószoba? Ez egy kétemeletes ház, és van egy mólója jet ski-kel. Szerintem megtarthatjuk ott a bulit.
- Kezdhetjük szombat este és egész vasárnap!
Louis bólintott, büszke volt magára, hogy kitalálta ezt az ötletet. Most már egyetlen dologra volt szüksége, mégpedig a szülei beleegyezésére. Nem igazán volt biztos benne, miért akarta ezt csinálni Harrynek, de úgy érezte, Harry életében nem volt sok kedves dolog, amit megtettek érte.
- Ma este megkérdezem a szüleimet, és írok majd.
- De ne a csoportunkba, Harry nem láthatja meg.
A következő egy órát azzal töltötték, hogy pizzát ettek és pletykáltak az emberekről az iskolájukból, Niall alkalmanként megjegyzett valamit, miközben Barbara játszott a hajával.
Amikor Louis hazaért, gyorsan megcsinálta a házi feladatait, aztán letelepedett az ágyában a laptopjával az ölében. Egy kicsit ideges volt amiatt, hogy megkérdezze a szüleit, de meg akarta tenni.
Vacsoránál kérdezte meg tőlük; miután az apja felbontott egy üveg pezsgőt, hogy megünnepeljék a tényt, miszerint a cége hivatalosan is elérte az évi egy milliárd fontot.
- Hé, um – kezdte el Louis, nem igazán tudva, hogyan tegye fel a kérdést. Mindenki odafordult, hogy ránézzen. – Lehetne, hogy megkapjam a tóházat a hétvégére? Az egyik barátunk az… iskolából um… tizennyolc éves lesz most szombaton, és szeretnénk egy meglepetés bulit csinálni neki.
Louis visszatartotta a lélegzetét, várva a válaszra. Figyelte, ahogy a szülei pillantásokat váltanak egymással, úgy nézve egymásra, mintha telepatikusan kommunikálnának.
- Kinek a születésnapja lesz? – kérdezte az apja, mire Louis pánikba esett.
- Uh… csak egy barátomnak. Nem hiszem, hogy ismered őt. A neve… Harold.
- Harold?
- Igen. Te… ő, igen.
- Nos, nem látom okát, miért ne, amíg senki nem tör el semmit és vasárnap délre visszaérsz. Feltételezem, akkor nem jössz templomba.
- Tényleg? Ó, Istenem! Köszönöm szépen! – kiáltott fel Louis, aztán majdnem felugrott a helyéről, hogy odamenjen megpuszilni az apját az arcán.
Amint visszatért a szobájába, elővette a telefonját, hogy írjon Niallnek.
Louis: NEKEM ADJÁK A TÓHÁZAT A HÉTVÉGÉRE!
Odaírta a címet, majd várt Niall válaszára.
Niall: BASSZA MEG, IGEN, TE VAGY A LEGJOBB, TOMMO!!!!!!!!! ÍROK MINDENKINEK ÉS A TÖBBIT MEGBESZÉLJÜK HOLNAP.
Louis boldogan felsóhajtott, aztán leült a székre az asztalánál. Azt mondani, hogy büszke volt magára, enyhe kifejezés.
Másnap iskola után elmentek Niallel a Tescoba, ahol megvették az alkoholokat és rágcsálnivalókat. Niall nagyon izgatott volt emiatt, mert Louis-nak korlátlan hitelkártyája volt és egy egész sor volt tele alkoholokkal. Végül négyszáz fontért vettek italokat és rágcsálnivalókat, Niall pedig nem is lehetett volna boldogabb.
A terv az volt, hogy Zayn viszi el Harryt a tóházhoz, és mindenki elrejtőzik a hatalmas nappaliban, hogy aztán egy nagy meglepetést kiabáljanak.
Louis izgatott, de ugyanakkor pokoli ideges is volt.

*

Szombat délután volt, Harry pedig Jazmine – vagy Jade? – házában volt, a falnak dőlve, miközben a lány úgy szopta őt le, mintha az élete függött volna tőle.
- Ez tetszik? – kérdezte felnézve rá, mire Harry bólintott, nem létesítve vele szemkontaktust. Könnyebb volt csak elképzelni Louis-t az ő helyében. – El fogsz menni?
A lány a lábaira emelkedett, ahogy kiverte neki továbbra is, majd egy csókot nyomott az ajkaira. Harry ellökte az arcát.
- Nincs csókolózás – azon találta magát, hogy ezt mondja.
- Miért nem?
- Mert ez… túl intim.
A lány grimaszolt, aztán újra letérdelt. Mióta utasítja vissza a szexuális közeledéseket más emberektől? Olyan elbaszott volt, és nem jó értelemben.
Volt egy bejövő hívása Zayntől, amint elhagyta Jazmine (kiderült, hogy ez volt a neve) házát.
- Igen? – fogadta a hívást, és hallotta, hogy Zayn lecsitteg valakit a háttérben.
- Szia, haver, mi a helyzet?
- Nem tudom, te hívtál.
- Ó. Igen. El akarsz menni ma este valahová? Van egy, um, akarsz?
- Hová?
- Még nem tudom, csak azt akarom, hogy elmenjünk.
- Miért? A párod túl elfoglalt?
- Aha.
- Akkor oké. Mikor?
- Felveszlek a házadnál körülbelül két óra múlva, oké? És hozd az úszó cuccodat, egy medencés buliba megyünk.
- Oké.
- Később találkozunk.
- Rendben.
Harry letette, aztán a homlokát ráncolta, mert Zayn idegesnek hangzott, ami azt jelentette, hogy titkolt valamit előle.
Amikor hazaért, felöltözött a sok közül az egyik fekete, szaggatott skinny jeans-ébe, felvett egy fehér pólót, és a fehér Converse cipőjét. Bepakolta az fürdőnadrágját egy kis hátizsákba egy üveg síkosítóval együtt (sosem lehet tudni), egy váltás ruhát, a kis füves tartóját és valami napszemüveget.
Harry írt egy jegyzetet az anyjának, elmondva, hogy holnapig nem lesz otthon, mielőtt elment, aztán kilépett a házból. Zayn már kint volt az anyja Ford autójával, fültől fülig vigyorogva.
- Szóval hová megyünk? – kérdezte Harry, amint Zayn jobbra fordult és elvezetett az utcájától.
- Medencés bulira.
- Elég boldognak tűnsz miatta.
- Az vagyok.
- Akkor a párod is jön?
- Nem, nem jön.
- Szóval ő a párod?
- Igen, az. Néhány nappal ezelőtt hivatalossá tettük.
- Hogyhogy én csak most hallok erről?
- Nem kérdezted.
- Kellett volna?
Zayn megrázta a fejét, majd bekapcsolta a rádiót, ujjaival a kormányt ütögette. Valami történt, ez pedig nem tetszett Harrynek.

*

Zayn öt perccel ezelőtt írt Niallnek, hogy úton vannak, ami azt jelentette, hogy bármelyik percben itt lehetnek.
Mindenki elrejtőzött a sötét nappaliban, készen arra, hogy meglepjék Harryt. Sok ember volt ott Niall iskolájából, így a helyiség szó szerint tele volt. Louis mindenki számára felállított néhány szabályt; nincs lopás, amit eltörnek, kifizetik, semmit nem gyújtanak fel és senki sem használhatja a hálószobáját, a többi szoba a rendelkezésükre állt.
Teljes csend volt, amikor a bejárati ajtó kinyílt.
- Mi a fasz ez, Zayn? – kérdezte Harry, a lépteik pedig hallhatók voltak.
- Um, nos… – kezdte el Zayn, majd felkapcsolta a villanyt.
- MEGLEPETÉS! – kiáltotta mindenki és felugrottak, megijesztve Harryt, aki szóhoz sem jutott.
- Mi… ez nekem szól? – kérdezte, mire Zayn bólintott, megütögetve a hátát.
- Boldog szülinapot, haver.
Harry bólintott, aztán Niall bekapcsolta a zenét, amitől mindenki bulizó módba váltott és végül már nem figyeltek Harryre. A „ruhatárba” ment, hogy levegye a táskáját, mielőtt bemerészkedett a konyhába.
Louis a konyhában volt egy pohár kólát töltve magának, amikor Harry megközelítette őt, karjait keresztbe tette, kíváncsi kifejezés volt az arcán.
- Szóval hadd találjam ki, ez a te nyaraló palotád? – kérdezte Harry a pultnak támaszkodva Louis mellett.
- Igazából ez a tóházam. A nyaralónk Liverpoolban van.
- Persze, hogy ott.
- Hé, tudnál legalább kedves lenni velem, amiért ezt csináltam?
- Valami jutalomra számítasz?
- Akkora egy pöcs vagy.
- Ó, új szó?
Louis figyelmen kívül hagyta őt, majd megfogta a poharát.
- Megköszönöm… később – felelte Harry, aztán egyik kezét Louis derekára helyezte. A fiatalabb fiú elhúzódott érintésétől.
- Ne érj hozzám.
- Miért ne?
- Mert…
- Ó, hát itt vagy, Louis! – kiáltott fel Eleanor, mire Harry elvette a kezét Louis hátáról. – Táncolni akarok – folytatta, amire Louis bólintott, elmondva neki, hogy egy perc múlva megkeresi őt.
- Szóval a barátnőd itt van – jelentette ki Harry, amint Eleanor eltűnt.
- Nos, ő a barátnőm, szóval igen, itt van.
Harry megrázta a fejét, aztán kivett egy feles poharat a szekrényből. Megtöltötte vodkával, és egy húzással ledöntötte.
- Megyek most már – felelte Louis, majd visszatette a poharat a pultra. – Szívesen mindent egyébként.
Harry a hátát figyelte, ahogy elhagyta a konyhát, valamennyire elöntve attól a ténytől, hogy az emberek valóban miatta voltak itt, hogy megünnepeljék a szülinapját. Nos, lehet ez az ingyen alkohol és kaja miatt volt, de ez nem igazán számított. Tetszett neki.
Így miután megivott még egy felest, visszaindult a nappaliba azzal a szándékkal, hogy találjon valakit, akivel táncol. Ha Louis úgy döntött, hogy elhozza a barátnőjét is, akkor joga volt hozzá, hogy keressen valaki mást.
De valamilyen oknál fogva nem volt hozzá kedve, így úgy döntött, leül a kanapéra Niall és Barbara mellé, akik cigiztek és smároltak időről időre.
- Jól szórakozol? – kérdezte Niall, amikor Barbara felkelt, hogy a fürdőbe menjen.
Harry vállat vont a csomó emberre nézve, megpróbálva megkeresni Louis-t. Eleanorral látta őt meg, ténylegesen smároltak. Figyelmen kívül hagyta a féltékenységet, ami hirtelen átfutott rajta. Fogalma sem volt, miért zavarta őt egyáltalán, csak azt tudta, hogy azt akarta, Louis csak őt érintse és csókolja.
- Jól vagy? – ellenőrizte le Niall, amikor látta Harryt a homlokát ráncolni.
- Mi? Igen, jól.
- Találd ki, mit vettem a szülinapodra! – kiáltott Zayn, hogy hallják őt a zenén keresztül is, megközelítve őket két vízipipával a kezében.
- Egy vízipipa? – kérdezte Harry, mire Zayn bólintott Niallhez lökve Harryt, hogy ő is le tudjon ülni a kanapéra.
- Részeg vagy? – tette fel a kérdést Barbara, Niall ölében ülve.
- Csak egy kicsit – mosolyodott el Zayn, aztán keresett valamit a zsebeiben.
- Hol van a párod?
- Nem érdekel. Megpróbáltam megcsókolni, ő meg ellökött, bassza meg.
- Mi?
- Az az Eleanor csaj itt van, és Liam nem akarja, hogy bárki is megtudja. Nem lehetne, hogy a csaj elájul vagy valami?
Harry egyetértett vele. Bár tudta, hogy minden joga megvan hozzá, hogy itt legyen, mert gyakorlatilag Louis felesége volt, akkor is azt kívánta, hogy bárcsak ne jött volna el a bulira.
Éppen bele akart szívni a vízipipába, amit Zayn felállított, de megállt, amikor Eleanor kihúzza Louis-t a helyiségből.
Az emeletre mennek.
Annak a gondolata, hogy Eleanor meglátja Louis-t ruha nélkül, az őrületbe kergette Harryt. Ő akart lenni az egyetlen, aki teljesen meztelenül látja Louis-t. Tudta, hogy Eleanor nem értékelné a pocakját és a csodálatos seggét, és nem csókolná meg őt csak azért, hogy attól felnyögjön a szájába.
Megrázta a fejét, aztán lehajolt, hogy rendesen beleszívjon a vízipipába. Versenyzett Niallel, hogy ki csinálja a legtöbb karikát a füstből harminc másodperc alatt, de akkor sem tudott koncentrálni.
Húsz perccel később Eleanor lejött az emeletről, de Louis nélkül. Így amikor Harry beszélgetett vele, a kezébe adott egy poharat, a pereméig megtöltve a legmagasabb alkoholtartalmú itallal, amit talált, majd elhagyta a nappalit.
Végül megtalálta a lépcsőt, benézett minden egyes szobába az első emeleten, hogy megtalálja-e Louis-t. Csak párokat látott minden szobában, ruhában majdnem szeretkeztek vagy már dugtak; még a fürdőben is.
Végre megtalálta Louis szobáját a második emeleten, pontosan a folyosó végén. Kopogott egyszer anélkül, hogy várt volna válaszra, aztán belépve meglátta Louis-t az ágy végében a telefonjával a kezében, csak a Calvin Klein alsónadrágját viselve.
- Mi történt? – kérdezte bután Harry, mire Louis felnézett rá, megijedve.
- Uh… ő nagyjából, um, kiverte nekem. Azt hiszem.
- Igen? – kérdezte Harry sokkal elkeseredettebben hangozva, mint azt akarta. – Akkor miért nem nedves a bokszered?
- Én, um, mondhatni tettettem, hogy orgazmusom volt.
- Hogyan tudod te azt tettetni, hogy orgazmusod volt? – kérdezte Harry majdnem nevetve.
Louis vállat vont.
- Eleanor elment, mert inni akart egyet, és azt mondta, hogy később megkeres, hogy én, um… – Louis megállt elpirosodva, mire Harry a homlokát ráncolta.
- Hogy te mit?
- Megujjazzam.
Harry szemöldökei felszaladtak, majdnem találkozva a hajának vonalával. Úgy döntött, hogy megy és bezárja az ajtót helyette.
- Hogy tudnád ezt megtenni, ha még fel sem áll, amikor kiveri neked?
Louis vállat vont, nem találkozva Harry tekintetével.
- Szóval mire vártál? – kérdezte Harry karba téve a kezeit mellkasa előtt, szemeivel Louis-t nézve, aki az ujjaival játszott.
- Um… rád, igazából.
- Rám?
Louis bólintott válaszként, majd felnézett.
- Valamennyire reméltem, hogy megkeresel majd.
- Miért van ez? – kérdezte Harry az ágy felé lépegetve.
- Mert… nem tudom. Azt hiszem… sokkal kellemesebben érzem magam veled, mint vele.
- Úgy érted, jobban vonzódsz hozzám, mint hozzá?
- Nem, úgy értem, Eleanor rámutatott a tényre, hogy el kellene kezdenem felüléseket csinálni, hogy megszabaduljak a pocakomtól, te meg… te nem bánod. Azt hiszem – válaszolta Louis, nem mert találkozni Harry tekintetével.
- Rámutatott a pocakodra? – kérdezte Harry mindenhol forróságot érezve, elárasztotta őt egy váratlan düh hullám.
Louis ismét bólintott, aztán Harry egyik térdét Louis combjai közé helyezte, a hátára lökve Louis-t, majd követte őt.
- Megtennéd, hogy um… megcsókolsz? Kérlek – gyakorlatilag könyörgött Louis, Harry pedig ajkaival súrolta Louis-ét, még nem csókolva meg.
- Miért csókolnálak meg, amikor te megcsókoltad Eleanort csak néhány perccel korábban? – utánozta Louis szavait két héttel ezelőttről.
- Mert azt akarom, hogy megtedd – követelte Louis türelmetlenül, megragadva Harry tarkóját, hogy összenyomja ajkaikat egy heves csókban. – Ne… ne szívd ki ott, ahol megláthatja – nyögte Louis, amikor Harry ajkaival a nyakára tapadt.
- Hol láthatja meg, mi? – vigyorodott el Harry, majd arra utasította Louis-t, hogy csússzon feljebb az ágyon, amíg a feje hozzá nem ér egy párnához.
Louis úgy tette, ahogy kérték, így Harry most már egy vonalban volt a növekvő dudorával. Harry megszórta Louis hasát és a bőrét az alsónadrágja felett pillangó puszikkal, mielőtt teljesen lehúzta Louis bokszerét.
- Nézd milyen gyorsan felállt rám – felelte, aztán Louis lehunyta a szemeit, fejét hátra hajtva a párnára.
Harry ujjait Louis farka köré fonta, majd lassan elkezdte rajta mozgatni, olyan lassan, hogy az az őrületbe kergette Louis-t, olyannyira, hogy fel kellett emelnie a csípőjét. Harry ajkai elkezdték megszívni a bőrt Louis combjának felső részén, harapva és szívva, amíg egy hatalmas vörös nyomot nem hagyott.
- Harry – nyöszörgött Louis, amikor Harry teljesen abbahagyta mozdulatait, hogy fontolóra vegyen valamit.
- Szóval akkor meg akarod őt ujjazni? – tette fel a kérdést Harry, megnyalva az ajkait, miközben figyelte Louis rózsaszín bejáratát összeszorulni.
- Én nem… ő akarja, hogy megtegyem.
- Mhm… mi lenne, ha én ujjaználak meg helyette, jó?
- Mi? – Louis most már lenézett rá; szemei kitágultak, arca elpirult.
- Nem akarod, hogy benned legyenek az ujjaim? Hogy megdugjalak velük?
Louis nyelt egyet, majd bólintott, ismét lehunyta szemeit.
- Szopogasd – rendelte el Harry, aztán ujjait Louis ajkaihoz nyomta. A fiatalabb fiú kinyitotta, és elkezdte szívni Harry két ujját, de aztán Harry meggondolta magát.
- Mit csinálsz? – kérdezte Louis, amikor látta, hogy Harry felkel az ágyról.
- Mindjárt visszajövök.
- Mi? Elment az eszed?
- Csak hozok egy kis síkosítót. Ne mozdulj.
- Mi van, ha valaki bejön?
De Harry már az ajtón kívül volt, szó szerint lefutott a két emeletnyi lépcsőn. Amikor visszafelé ment, meglátta Eleanort azt tervezve, hogy felsétál a lépcsőn. Bepánikolt, így megragadta a karját.
- Szia – felelte, megajándékozva őt egy sármos, gödröcskés mosollyal.
- Szia – válaszolta Eleanor az ujján csavargatva egy hajtincsét.
- Um, mit csinálsz?
- Éppen fel akartam menni az emeletre Louis-hoz? – válaszolta, összezavarodott azon, hogy miért kérdezi ezt tőle Harry.
- Uh, szerintem kiment a tóhoz, hogy egy kis friss levegőt szívjon.
- Ó – Eleanor szemei megtalálták a hátizsákot Harry kezében, és a homlokát ráncolta. – Oké. Akkor megkeresem őt.
Majd ezzel megfordult és elsétált. Harry felsóhajtott, mielőtt elkezdett felmenni a lépcsőn, kettesével haladva a fokokon.
Louis-t ugyanabban a pozícióban találta meg, kifeküdve az ágyon a nedves farkával a hasán, szemei lehunyva. Harry megharapta az ajkát, mert Louis gyönyörű volt. Louis kinyitotta a szemeit, pánikba esett kifejezés ült ki az arcára, amikor lépéseket hallott, de aztán láthatóan ellazult, amikor meglátta, hogy csak Harry volt az. Harry bezárta az ajtót, majd az ágyhoz sétált, ismét letérdelve Louis széttárt lábai közé.
- Fájni fog?
- Szólsz, hogy ha igen, jó?
Louis bólintott, Harry pedig nem tudta elhinni, hogy ténylegesen gyengéd akart lenni vele, olyan jól csinálni ezt Louis-nak, amennyire csak lehetséges.
Odahajolt, hogy megcsókolja Louis-t, mielőtt megpihent az oldalán, egyik kezét végighúzta Louis mellkasán, amíg újra el nem érte a farkát. Kiverte néhányszor Louis-nak lassan, megbizonyosodva róla, hogy a határon belül tartsa őt, mielőtt kissé ingerelte a bejáratát a középső ujjával.
Louis felnyögött, aztán orrát Harry nyakába temette, mindkét kezét a hasán pihentetve. Harry megbizonyosodott róla, hogy bekenje síkosítóval a középső ujját, mielőtt lassan Louis-ba csúsztatta.
- Ah – nyöszörgött Louis, amikor Harry végre teljesen bedugta az ujját. A bal könyökére támaszkodott Louis oldalnál, alkalmanként Louis arcára nézve, hogy lássa, hogyan fogadja ezt.
Végre elkezdte lassan mozgatni az ujját, behajlítva azt Louis-ban, hogy megtalálja a prosztatáját.
- Jó érzés? – kérdezte, mire Louis bólintott, megtört hangon sürgetve, hogy folytassa.
Elkezdte ki-be mozgatni az ujját egy gyorsabb tempóban, majd amikor Louis csípője elemelkedett az ágyneműről, tudta, hogy megtalálta az idegrendszerét.
- Mi… mi volt az? – kérdezte Louis lélegzet-visszafojtva, csillogó tekintete találkozott Harry sötétével.
- Az a prosztatád.
- Csináld még egyszer, kérlek – kérte, mire Harry újra behajlította az ujját, súrolva Louis prosztatáját.
- Megint… megint, kérlek. Kérlek, olyan közel vagyok, kérlek.
- Oké, bébi, shh – felelte Harry gyorsan mozgatva ujját, ami révületi állapotba küldte Louis-t, Harry kezére nyomva csípőjét, annyi súrlódásért könyörögve, amennyi lehetséges. – El fogsz menni? Legyél jó fiú és élvezz el nekem, hm? – kérdezte Harry, ajkai Louis fülcimpáját súrolták, miközben beszélt.
- Igen – válaszolta Louis mohón, egyik kezét leeresztette, hogy megfogja a farkát, de Harry ellökte.
- Azt akarom, hogy érintetlenül menj el.
- Az lehetséges?
- Majd meglátod.
Harry felgyorsult, ujjai súrolták Louis prosztatáját újra és újra. Louis az egész hasán elélvezett egy magas hangú nyögéssel, ami egyenesen Harry már nedves farkát találta meg. Olyan fájdalmasan kemény volt a nadrágjában, de először Louis-ról akart gondoskodni. Megvárta, hogy Louis kifújja magát remegő légzéssel, amíg el nem ernyedt.
- Jó volt? – kérdezte Harry kihúzva az ujját és megtörölve az ágyneműben.
- Nagyon jó – mosolygott Louis Harry ajkainál.
Harry felkelt az ágyról, majd a fürdőbe ment, hogy WC papírt szerezzen és megtörölje Louis hasát. Egy meglepett zihálást hallatott, amikor Louis is felkelt az ágyról és letérdelt előtte.
- Azt akarom, hogy te is elmenj.
- Baszki, oké.
Louis kikapcsolta az övét, aztán lehúzta a skinny jeans-t Harry bokájáig az alsónadrágjával együtt. Harry tudta, hogy nem fog sokáig tartani, amint Louis ajkai a farka tetejéhez értek.
Ujjait Louis lágy hajába temette, lassan elkezdve megdugni a száját. És bár Louis öklendezett majdnem minden alkalommal, amikor Harry elérte a torka hátsó részét, felnézett Harryre a nedves szempilláin keresztül, mert emlékezett rá, hogy a tetovált fiú szerette a szemkontaktust.
- Olyan jó vagy, bébi, olyan jó – dicsérte Harry, mire Louis pillái megrebbentek a bókon, még keményebben szívva. – El fogok élvezni a torkodban, ha nem… – kezdte el Harry, de Louis megmarkolta a golyóit, ami egyenesen átküldte őt a határon. Mindenét, amije volt, Louis szájába lövellte, várva néhány másodpercet, mielőtt kihúzódott és lábra segítette Louis-t.
- Elmegyek… elmegyek zuhanyozni – felelte Louis éppen amikor az ajtókilincs megzörrent, amit azt jelentette, hogy valaki be akart menni.
- Louis? – hallatszódott Eleanor hangja a másik oldalról.
Louis szívverése felgyorsult, majd pánikba esve nézett fel Harryre.
- Az ágy alá – tátogta Harrynek, aki azonnal úgy tett, ahogy javasolták.
Louis elvett egy törölközőt a fürdőből és a dereka köré csavarta, mielőtt az ajtóhoz sétált.
- Szia? – szólalt meg, miután kinyitotta.
- Harry azt mondta, hogy kimentél a tóhoz? Nem láttalak ott.
- Ó, igen… um, egy kis friss levegőt akartam, mert kicsit rosszul érzem magamat. Éppen le akartam zuhanyozni és ágyba bújni.
Kérlek, ne mondd azt, hogy velem maradsz, kérlek, ne mondd azt, hogy velem maradsz, gondolta.
- Akkor ez azt jelenti, hogy már nem jössz le? Még éjfél sincs.
- Igen, um. Nem hiszem. Ha megtalálod Harryt, mondd neki, hogy boldog szülinapot.
- Úgy lesz. Nem bánod, ha nem maradok ölelkezni, ugye? – ellenőrizte le, mire Louis megrázta a fejét, egy kicsit túl lelkesen. – Akkor oké. Később találkozunk – felelte, majd megpuszilta ajkait.
Louis megbizonyosodott róla, hogy Eleanor kikerült a látótávolságból, mielőtt újra becsukta és bezárta az ajtót.
- Ez közel volt – lehelte Harry, amikor kijött az ágy alól. Louis bólintott, aztán a fürdőszobába sétált, becsukva az ajtót maga mögött.
Harry felsóhajtott, és leült az ágy végére, tétlenül megdörzsölve a karkötőit. Vágásai elkezdtek viszketni, mert már három napja nem nyitotta fel őket.
Louis tizenöt másodperccel később kijött a fürdőből csak a bokszerében, Harryt pedig a hasán fekve találja az ágyon, az iPhone-ján böngészve.
- Szóval akkor munkába állítottad? – kérdezte az ágyra mászva Harry fejénél.
- Ja, nem olyan nehéz.
Harryre bámult, ahogy elküldött egy üzenetet Niallnek, elmondva neki, hogy már nem mennek le.
- Nem… nem mész vissza oda? – kérdezte Louis, mire Harry megrázta a fejét.
- Nincs hozzá kedvem.
Louis meglátta az órát Harry telefonján átváltani, és most már hivatalosan is Harry szülinapja volt.
- Boldog szülinapot – felelte, Harry pedig elmosolyodott, semmit sem mondva.
Louis szomorúnak érezte magát, amiért Harry úgy gondolta, hogy nem nagy dolog a szülinapja. Louis mindig izgatott volt a szülinapja előtt, alatt és utána, mert az ajándékokat jelentett, és hogy az emberek mindent megcsinálnak, amit akart, amitől fontosnak érezte magát.
De aztán még jobban szomorú lett, mert talán senki sem volt, aki ezt megtette volna Harrynek. Talán Harry azért gondolta azt, hogy nem fontos a szülinapja, mert soha senki nem éreztette vele, hogy fontos, vagy adott neki ajándékot. A gondolattól Louis Harrynek akart adni mindent, amije volt, hogy boldognak lássa őt egyszer.
- Bámulsz – felelte Harry, majd felkúszott az ágyon, hogy fejét az egyik nagy párnán pihentesse.
- Megnézhetek valamit? – kérdezte Louis, szíve a torkában dobogott.
- Mi az?
Louis kifújta a levegőt, aztán Harry felé csúszott, így térdük összeért. Megfogta Harry bal karját, és levette az egyik karkötőt. Harry gyorsan elhúzta a karját.
- Mi a faszt csinálsz?
- Csak hadd nézzek meg valamit!
- Hagyd abba.
- Nem, te hagyd abba! – kiáltott fel Louis, majd egyhelyben tartotta Harry karját, miközben levette a karkötőket, egyesével, mielőtt felfordította, hogy felfedje a vörös csíkokat, amik néhány centin voltak a csuklóján.
Harry nem tudta, hogy mit mondjon; nem igazán tudott mondani semmit. Ez volt az első alkalom, hogy valaki valaha is meglátta a vágásait, vagy úgy tűnt, érdekel valakit.
Louis érezte, hogy Harry figyeli őt, ahogy a csuklóját bámulta. Végig húzta nagyujját a csíkokon, kíváncsian arra, hogy milyen érzés. Lágyak voltak és ugyanakkor durvák is.
- Miért? – ez volt minden, amit kérdezni tudott, miközben Harryre nézett, aki még mindig nem mondott semmit.
Folyamatosan köröket rajzolt az érzékeny bőrön, azt akarva, hogy megértse, de félve a magyarázattól.
- Mert húsz éves vagyok.
- Mi a baj ezzel?
- Nem, húsz vagyok, Louis. Húsz éves vagyok, és még mindig az iskola utolsó évében akadtam el. Már egyetemen kellene lennem, de helyette gimiben vagyok, elbukva még egy évet.
- És?
- Elbaszott vagyok, Louis. Az apám börtönben van miattam, az anyámat meg semmi sem érdekli.
- Az apád börtönben van? – kérdezte Louis. – Azt hittem…
- Mindegy – motyogta Harry, aztán lelökte magáról Louis-t, hogy fel tudjon ülni.
- Miért vagy ilyen? Elkezdtél kinyílni, most meg bezárkózol.
- Mert nem akarom… nem akarom, hogy emlékeztess rá, milyen tökéletes az életed és milyen szar az enyém. Ezt már tudom.
- Én soha…
- Te mindig! Mindig ezt csinálod. Emlékeztetsz rá, hogy szegény vagyok és reménytelen, és hogy drogfüggő vagyok, meg minden.
- Harry… – kezdte el Louis, de a szavak a torkában ragadtak, és olyan rosszul érezte magát, hogy azt sem tudta, mit tegyen vagy mondjon. Vissza akart szívni mindent, amit mondott, át akarta ölelni Harryt és biztosítani róla, milyen csodálatos ő.
- Semmi gond. Jól vagyok.
- Hová mész? – kérdezte, amikor Harry felkelt az ágyról. Megállt az ajtónál, ahol korábban ledobta a hátizsákját, majd kivett belőle valamit. Louis azonnal felismerte a fehér anyagot a kis zacskóban. – Ne csináld ezt – felelte Louis, de Harry visszaült az ágyra, aztán kivette a Bibliát az éjjeliszekrényből.
Szó szerint a Bibliáról fogja felszívni a csíkokat?
- Harry, hagyd abba – próbálta Louis ismét, odacsúszva Harryhez, aki most már kinyitotta a csomagot.
Elvette a kokaint Harrytől, aki kifejezéstelen arccal bámult rá.
- Függsz a drogoktól, ez nem egészséges.
Harry tovább bámult rá, miközben szórakozottan végighúzta ujjait a csuklóján.
- Mindannyian függünk valamitől, ami elmulasztja a fájdalmat.
- És ez alatt azt érted, hogy olyan valamitől függsz, ami megöl téged.
- Pontosan.
- Nem fogom engedni, hogy ezt csináld.
Harry felhorkant, Louis pedig mérges volt és szomorú is ugyanakkor, hogy Harry nem tudta elhinni és látni, hogy ő ténylegesen törődik vele.
- Mit csinálsz? – kérdezte Harry, amikor Louis a fürdőbe sétált és lehúzta a drogot a WC-n. – Kurvára megőrültél? Ez pénzbe kerül!
- Tízszer annyit adok, akármennyit is ért! Csak hagyd abba! – kiáltott fel Louis.
- Nagyon feldühítesz – figyelmeztette Harry, de Louis meg sem rezzent.
- Lefekszem most már. Csatlakozhatsz hozzám, ha akarsz – válaszolta Louis, majd kisétált a fürdőből.
Bemászott az ágyba, aztán teljesen felhúzta a takarót a nyakáig. Azt akarta, hogy Harry csatlakozzon hozzá, hogy kiskifli-nagykifli pózban feküdjenek és közel érezze őt magához, amitől biztonságban érzi magát.
Harry felsóhajtott, és leült az ágyra, nem igazán lefeküdve. Louis lehunyta a szemeit, mert valóban fáradt volt a tervezéstől és vendéglátástól, és attól, ami Harryvel történt.
Amikor felébredt, még mindig koromsötét volt, de a zene már abbamaradt és minden csendes volt. Volt valaki az ágyban, de Eleanort ismerte fel lágyan horkolva mellette. Kíváncsi volt, hová ment Harry, miért nem volt az ágyban vele.
Megnézte az órát a telefonján. Fél öt volt, és nagyon vissza akart aludni, de a ténytől, hogy Harry nem volt ott, valamennyire aggódott. Így úgy döntött, felkel az ágyból és felveszi a farmerjét és pólóját.
Lement a földszintre, ahol látta, hogy mindenki különböző helyeken dőlt ki különböző emberekkel. Niall és Barbara a kanapén voltak, Jade és Perrie a tévénél, de nem találta Zaynt és Liamet.
Lekapcsolta a homályos fényeket, mielőtt kisétált a nappaliból. A konyhában volt, feltakarítva a kiöntött sört, amikor meglátott egy sziluettet a tónál leülve. Biztosan Harry volt az.
Szóval miután tisztára törölte a pultot és megmosta a kezeit, a bejárati ajtó felé indult, készen arra, hogy beszélgessen Harryvel, aki sokkal megtörtebb volt, mint azt Louis eleinte gondolta.