18. fejezet

Helló! 😊

Elég eseménydús lett ez a fejezet, nem is tudom, hol kezdjem.

Végre megtörténik, amit mindenki várt 😏 Bár az utána lévő történések nem túl kellemesek, ennyit elárulhatok, és meglepő lett a vége is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményetek.

Azt hiszem, most csak ennyit akartam, egy hét múlva találkozunk.

Addig is kellemes olvasást, és jó készülődést a karácsonyhoz! 😘🎄🎁

18. fejezet

Louis semmit sem csinált, csak bámult néhány másodpercig. Az az ő apja volt. Az apja. Ahogy megcsókolt egy nőt. Aki nem az anyja volt.
De felismerte őt; az apja titkárnője volt. Louis teljesen fel volt dúlva, és semmit sem tudott mondani. Egyszerűen megfordult és elment, sehová sem nézve, csak maga elé.
- Louis! – kiáltott utána Harry, mielőtt ténylegesen elkezdte követni Louis-t kifelé a plázából.
Louis-nak csak a sarokig sikerült sétálnia, mielőtt Harry elkapta a karját és megfordította. Louis hagyta, hogy hátra dőljön a mögötte lévő padra, majd az útra bámult maga előtt néhány végtelen percig. Harry csak ott ült vele, és ez volt minden, amire Louis-nak szüksége volt. Kellett neki valaki, aki ott van vele anélkül, hogy mondana vagy tenne bármit is. Louis fejét a háttámlához hajtotta, közel Harry vállához anélkül, hogy hozzáért volna. Szarul érezte magát, amiért nem hitt neki.
- Lou… – kezdte el Harry, karját Louis válla köré tette. Ő odébb csúszott az érintéstől.
- Csak… egyedül kell lennem egy kicsit – motyogta, aztán beszállt az egyik taxiba, amelyek az utca végén sorakoztak. Harry azonnal beszállt a mögötte lévőbe, és azt mondta a sofőrnek, hogy kövesse azt, amelyik előtte van.
Louis tíz fontos bankjegyet adott a sofőrnek – ami sokkal több volt, mint amire valóban szükség lett volna, majd kiszállt az autóból anélkül, hogy visszanézett volna. Milliónyi gondolat járt a fejében, és egyszerűen nem tudott hinni a szemeinek. Ez nem lehetett igaz. Az apja egy őszinte ember volt; soha nem csalná meg az anyját. Soha nem tenné ezt a családjával.
De úgy tűnt, mégis.
Louis megpróbálta kinyitni az ajtót, de aztán rájött, hogy Harrynél volt a kulcs, így csak az ajtónak ütötte a fejét dühösen. Semmit sem akart, csak eldőlni az ágyon és órákig sírni úgy, hogy senki sincs ott, aki látja.
Határozottan bipoláris volt.
- Louis, nálam van a kulcs – szólalt meg Harry, mire Louis elfordítva a fejét Harryt látta meg felé sétálva.
Harry egy szó nélkül nyitotta ki az ajtót, majd Louis besétált a szobájába, nem is figyelve oda, hogy Harry követte-e őt bentre (követte). Louis hagyta, hogy eldőljön az ágyon, aztán arcát a tenyereibe temette, érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemeiben. Nem akart sírni Harry előtt.
- Sajnálom – felelte Harry, nem mozdulva el helyéről az ajtónál.
- Mondhatod.
- Mit mondhatok?
- Ne játszd a hülyét – motyogta Louis és ránézett.
Harry tudta, hogy Louis nagyon közel állt ahhoz, hogy összeomoljon sírás közepette előtte.
- Mondhatod, hogy megmondtad. Elmondhatod nekem, hogy nem hallgattam rád, és hogy nagyon szar voltam, amiért figyelmen kívül hagytalak és elküldtelek a francba – kezdett el Louis fecsegni, minden kijött belőle.
- Louis. Oké… semmi gond. Én sem hittem el, hogy anya megcsalta apámat, amíg meg nem láttam.
- De az apám… ő… – felelte Louis, hangja remegett, Harry pedig tudta, mennyire közel állt a megtöréshez.
- Lou – szólalt meg Harry lágyan, Louis pedig ekkor kezdett el sírni. Harry felé lépett, majd hosszú karjait a fiatalabb fiú köré fonta. Louis azonnal a karjaiba süllyedt, belemarkolva Harry pólójába, miközben folytak a könnyei, időnkénti csuklásokkal és zokogásokkal kísérve.
Nem akarta, hogy Harry valaha is elengedje, teljesen megigéző és ijesztő volt ugyanakkor, mennyire biztonságban érezte magát Harry karjaiban. Úgy érezte, otthon van.
Amikor néhány perccel később lenyugodott, felnézett Harryre, aki letörölte a könnyeit a nagy ujjával.
- Azt akarom, hogy szexelj velem.
Harry szemei kitágultak, nem igazán volt biztos benne, hogy jól hallotta Louis-t.
- Azt akarod, hogy…
- Igen. Kérlek. Szükségem van rá. Szükségem van rád.
- Louis… sebezhető vagy és nem tudod, mit beszélsz…
- Nem. Nem. Figyelj – nyelt egyet Louis, mielőtt megfordult és kinyitotta az éjjeliszekrényt, elővéve a síkosítót és az óvszereket. – Én… már az előtt meg akartam csinálni ezt, hogy összevesztünk.
- Nem vesztünk össze. Te lettél mérges rám.
- Sajnálom. Igazad volt. De kérlek, annyira akarom ezt.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Kérlek. Kell a figyelemelterelés.
És baszki, Harry azóta akarta ezt, hogy meglátta Louis-t. Minden egyes módon meg akarta dugni Louis-t, ahogy lehetett, de mostanában csak meg akarta dugni őt lassan és mélyen, mintha többek lennének, mint barátok.
Lehajolt és megcsókolta Louis-t néhányszor, mielőtt ténylegesen az ajkai közé vette Louis alsó ajkát. Szíve szó szerint ki akart ugrani a mellkasából, a nadrágja pedig már egyre szűkösebbé vált a másodpercekkel.
Louis karjait Harry nyaka köré fonta, hogy közelebb legyenek egymáshoz, aztán megdöntötte a fejét, hogy elmélyítse a csókukat. Harry áthúzta a saját pólóját a fején, aztán Louis-ét, és hagyta, hogy mindkettő leessen a padlóra.
- Feküdj le nekem, bébi – suttogta Harry, Louis pedig pontosan ezt is tette, a könyökeire támaszkodott, hogy Harryre nézzen. – Fej a párnára.
Louis bólintott, majd ellökte az ágyneműt, hogy rendesen lefeküdjön, levéve a cipőt és zoknit a folyamat közben. Harry pontosan ugyanezt tette, mielőtt lehúzta a nadrágját és bokszerét. Farka kiszabadult, aztán lovaglóülésben helyezkedett el Louis csípőjén. Segített neki levenni a nadrágját és bokszét, így mindketten teljesen felfedték magukat egymásnak.
Harry meg tudta mondani, hogy Louis ideges volt, és csak azt akarta, hogy megbizonyosodjon róla, ez lesz a legjobb dolog, amit valaha is megtapasztal Louis. Gyengéd akart lenni és biztosítani őt, hogy minden rendben lesz.
Kihúzta a fiókot, elővette onnan a síkosítót és az óvszert, utóbbit Louis feje mellé helyezte, mielőtt kinyitotta az üveget.
- Tényleg elmentél megvenni ezt?
Louis elpirult és bólintott, de Harry biztatóan mosolygott rá.
- Az nagyon jó. Olyan jó vagy – suttogta, ahogy végighúzta kezeit Louis mellkasán, mintha nem tudná elhinni, hogy valóban ezt csinálják.
- Ne nézz rám úgy – felelte Louis elpirulva.
- Én csak… olyan gyönyörű vagy – vallotta be Harry, majd a síkosítóért nyúlt. Louis nehezen lélegzett várakozva, amitől jobban érezte magát Harry most már, hogy tudta, nem ő volt az egyetlen, aki hihetetlenül ideges volt.
Lehajolt, hogy újra megcsókolja Louis-t, kinyitva az üveget közben. Louis lenézett a kezeire, az ajkát harapdálva.
- Kiszélesítelek az ujjaimmal, hogy előkészítselek, oké? – lehelte Harry, mire Louis bólintott, nem véve le szemeit Harry kezeiről.
Harry lefeküdt az ágyra Louis mellé, mellkasát Louis oldalához nyomva. Végighúzta kezét Louis hasán, amíg el nem érte a bejáratát a lábai között. Louis lágyan felnyögött, amikor Harry középső ujja ingerelte a bejáratát, gyorsan átfutva rajta. Végül behatolt vele, teljesen benyomva az ujjpercéig. Ezután hamarosan a mutatóujját is benyomta, amitől Louis felemelte csípőjét az ágyról, jelezve, hogy többet akart.
- Olyan jó érzés, Harry – lehelte, Harry pedig megharapta az ajkát, figyelte Louis piros farkát felállni a hasa felé.
- Megpróbálok hármat, oké? Hogy kitágítsalak rendesen.
- Jó, csináld – bátorította őt Louis.
Amikor Harry gyűrűsujja áthaladt az izomgyűrűjén, Louis felnyögött, arcán fájdalmas kifejezés jelent meg, így Harry megcsókolta őt, hogy csillapítsa a fájdalmat. Harry most már ujjazta őt, csavarva és ollózva az ujjait, hogy a lehető legjobban kitágítsa őt anélkül, hogy ténylegesen bántaná.
Amikor Harry meglátta Louis hátát ívben meghajolni, tudta, hogy megtalálta a prosztatáját. Úgy döntött, kihúzza az ujjait és Louis fölé kerül, széttárt lábai közé. És baszki, ez volt a legjobb dolog, amit Harry valaha is látott az életében; Louis teljesen széttárulkozva és készen állva rá, eléggé megbízva benne, hogy megtegyék ezt.
Louis pontosan a szemeibe nézett, mintha könyörögne neki, hogy csinálja már. Így Harry megtette, miután a paplant a hátára húzta, hogy részben mindkettőjüket betakarja. Megfogta a saját farka tövét, majd néhányszor súrolta a tetejével Louis bejáratát, mielőtt benyomta azt. Louis kinyitotta a száját, hogy ziháltan felnyögjön, amikor Harry már félig bent volt, de meg kellett állnia, mert Louis annyira hihetetlenül szűk volt.
- Harry… kérlek. Csinálj valamit. Kérlek – könyörgött Louis, aztán Harry mindkét kezét Louis fejének két oldalára helyezte, hogy megtartsa magát.
Louis ismét felemelte a csípőjét a matracról, hogy egy kis súrlódást hozzon létre köztük. Harry ekkor szakadt ki a révületéből. Túl elfoglalt volt azzal, hogy azon gondolkozzon, mennyire intim érzés ez, a takarók alatt lenni Louis-val és elkezdeni megdugni őt. Elkezdett mozogni, Louis-ba nyomódva, amíg teljesen bent nem volt.
- Fogalmad sincs, mennyire kurvára szűk érzés, Lou – mondta neki Harry, majd lassan elkezdett előre-hátra mozogni, még mindig bizonytalanul abban, hogy Louis mennyit tud kezelni.
- Majdnem érezlek a hasamban – szólalt meg Louis, aztán felnézett, hogy találkozzon Harry tekintetével. Szemei egy kicsit üvegesek voltak, de annyira kurvára kékek és megbabonázóak, Harry visszanézett rá, miközben lassan megdugta őt.
Valószínűleg Louis szeme volt a legközelebbi, amekkora távolságra valaha is eljut a mennyországhoz.
- Nem – mondta Harry, amikor Louis megpróbálta egyik kezét a farka köré fonni. – Azt akarom, hogy érintetlenül élvezz el.
Louis nyöszörgött erre, majd Harry feltérdelt egy gyors másodpercre, hogy mindkét kezét összefonja Louis-éval, feltéve azokat Louis fejéhez. Ezután újra elkezdett Louis-ba lökődni, mélyen és lassan, mert minden egyes centijét ki akarta élvezni.
- Keményebben – kérte Louis, megszorítva Harry ujjait.
- Kibírod?
- Akarom.
Harry bólintott, elszakítva szemeit Louis-étól, hogy lenézzen a testük közé. Louis farka a mellkasukhoz dörgölőzött, fájdalmasan kemény volt és előváladékozott. Kibontotta kezeiket egymás után, úgy döntve, hogy tenyereit szétteríti a matracon Louis bordái mellett, hogy jobb szögben legyen.
Abban a pillanatban, hogy Harry elkezdett keményebben belé lökődni, mindkettőjükből származó, kifulladt nyögések kezdték megtölteni a szobát, és ez volt a legjobb dolog, amit Harry valaha is hallott.
Louis sarkai Harry combjainak hátsó részébe nyomódtak, miközben Harry felgyorsult és lehajolt, hogy megtámadja az ajkait. Sietős csók volt, mert jobban koncentrált arra, hogy megdugja Louis-t, mint arra, hogy rendesen megcsókolja őt, de úgy tűnt, Louis nem bánta. Körmei Harry hátában voltak, megkarmolva őt minden mozdulattal.
- Óóó, Is… tenem – remegett Louis hangja, Harry pedig tudta, hogy megtalálta a prosztatáját.
Saját hasa összeszorult azokra a hangok, amik elhagyták Louis ajkát, miközben újra és újra megtalálta a prosztatáját. Louis remegett és Harry szájába nyögött, olyan erősen belevájva a körmeit Harry hátába, hogy biztos volt benne, vérezni fog.
Harry morgott, mert fájt, így Louis kezei otthagyták a hátát, aztán visszatért a derekához a paplan alatt, ujjai a segge fölött lévő mélyedésbe nyomódtak. Amikor Louis kis ujjait széttárta Harry fenekén, ténylegesen belemarkolva a húsba, Harry azon nyomban elélvezett.
- Kérlek, ne h… hagyd abba – suttogta Louis, amikor Harry lassított a ritmusán, hogy lenyugodjon.
- Nem tervezem, bébi – motyogta Harry a nyakába, úgy döntve, hogy lassabban csinálja, de mélyebben és keményebben.
Ajkait Louis nyakához nyomta, megszívva és megharapva a bőrt, hogy annyi kiszívást helyezzen el rajta, amennyit csak tud. Kiszívásokkal akarta beborítani Louis-t, meg akart bizonyosodni róla, hogy mindenki látja, hogy Louis az övé és csak az övé.
- Olyan közel vagyok, Harry, kérlek, nyúlj a…
- Shhh, nem – suttogta Harry Louis nyakába, ajkai közé véve a fülcimpáját.
Louis remegett erre, majd kezeit teljesen végighúzta Harry combjaitól a lapockacsontjáig. Aztán Harry olyan keményen lökődött Louis-ba, hogy a farka teteje egyenesen Louis prosztatáját találta el. Louis majdnem sikított, miközben elélvezett, hasizmai megfeszültek és lehunyta szemeit. Harry lassan végig dugta őt, amíg végül megállt, majdnem Louis-ra omolva.
Harry kihúzódott, majd az ágyra gördült mellé, mielőtt levette az óvszert és az éjjeliszekrényre dobta. Louis túlságosan eufórikus állapotban volt ahhoz, hogy ténylegesen leszidja őt. Két perccel később Harry végre elfordította a fejét, hogy Louis-ra nézzen, mindkét kezét a hasára helyezve.
- Jól vagy?
Louis bólintott.
- Bár úgy érzem, fáj egy kicsit. Mintha az előbb lefutottam volna egy hosszú maratont egy rúddal a seggemben.
Harry felnevetett, majd megtörölte a homlokát a kézfejével, mielőtt felállt. Az óvszert a szemetesbe dobta, aztán kihalászta az alsónadrágját a ruhahalom alól, ami a padlón volt.
- Lezuhanyozok, oké?
Louis bólintott, nem nyitotta ki szemeit.
Míg Harry zuhanyozott, még mindig nem tudta felfogni a tényt, hogy szexelt Harryvel. A két ember közti vonzalom kimutatásának legintimebb módját Harryvel élte át. És egy kicsit sem bánta meg. Igazából le sem tudta törölni a mosolyt az arcáról. Hihetetlen volt.
Amikor Harry kijött a fürdőszobából, felkelt az ágyról, hogy ő is lezuhanyozzon, de majdnem elesett a fájó érzéstől a lábai között. Harry nevetett és megrázta a fejét, miközben leült az ágyra egy törölközővel a dereka körül.
- Ezt érezni fogod még vagy két napig. Remélem.
- Reméled? – kérdezte Louis kétkedően, ahogy elvánszorgott a fürdő felé. Amikor végül eltűnt bent, Harry elmosolyodott és elkezdte levenni a karkötőit.
Tíz óra után volt kicsivel, amikor Louis végre kijött a fürdőből, egy új Calvin Kelin alsónadrágot viselve. Harry hátizsákjához sétált, bármiféle magyarázat nélkül átkutatta azt, amíg meg nem találta egy kedvenc pulóverét, ami Harryé; a szürke puhát.
Amint áthúzta a fején, az ágyra pattant és kivette a farmerzsebéből a telefonját. Küldött egy üzenetet Eleanornak, hogy hazamegy, mert rosszul érezte magát, és hogy beszélniük kell holnap.
Igazából szakítani akart vele.
És erről automatikusan eszébe jutott az apja megcsalása. Már teljesen elfelejtette ezt, mert olyan boldog volt Harryvel. Elfordította fejét, hogy Harryre nézzen, aki közelről figyelte őt az ő részéről az ágyban. A fejtámlának dőlt a telefonjával.
Szemei Harry bal csuklóját találták meg, amit halvány, vörös csíkok borítottak, már kezdtek fehérré válni. Tudta, hogy ezek biztosan frissek, talán körülbelül egy hetesek lehettek.
- Sajnálom – mondta Louis majdnem suttogva. Tudta, hogy ezek miatta történtek. Mert minden ok nélkül szarul bánt Harryvel.
- Semmi gond.
- De, de van. Olyan szar voltam hozzád, és nem is hittem neked, mert annyira mélyen volt a fejem a seggemben. De… megbízom benned már. Ténylegesen megbíztam benned korábban is. De most már még jobban, mint valaha. Jobban, mint bárkiben. És ez nagy dolog, mert alig bízom meg az emberekben.
Harry a homlokát ráncolta, nem igazán értve, hogy mire gondolt Louis.
- Azt mondtad, hogy megbízol bennem azon a napon, amikor elvittelek a motorral.
Louis közelebb csúszott hozzá az ágynemű alatt, behajlítva a lábait, így összeért a térdük, ahogy szemben voltak egymással.
- Nem. Úgy értettem ezt, hogy biztonságban érzem magam veled. Mintha önmagam lehetnék.
- Én is biztonságban érzem magam veled – válaszolta Harry bután, majd megfogta Louis tarkóját, hogy összeérjenek ajkaik egy lassú csókban.
A hátára lökte Louis-t, így most már ismét az oldalán volt, és úgy tűnt, mintha órákig csókolóznának; lassan és mélyen, mintha a világ összes ideje az övék lenne, megállva rövid lélegzetvételnyi szüneteket tartva.
Amikor Louis végül ásított Harry szájánál, Harry úgy döntött, jó lenne, ha mennének aludni. Szóval Louis levette a pulóvert és a fejéhez helyezte, mert túl meleg lett, mielőtt az oldalára fordult, hogy a háta Harry mellkasánál legyen. Szeretett a kiskifli lenni, mert Harry egyszerűen betakarta őt tetőtől talpig.
- Szóval szakítani fogok Eleanorral holnap – jelentette ki, amint teljes sötétségbe borultak. Harry megfeszült a hátánál, nem mondott semmit. – Megteszem reggeli után. Nem érdekel, hogy mit mond. Vagy hogy bárki mit mond.
Amikor Harry még mindig nem válaszolt, kezdett türelmetlen lenni, megfordult, hogy szemben legyen vele.
- Hallod, amit mondok?
- Igen.
- Akkor miért nem mondasz semmit?
- Mit kellene mondanom?
- Valamit.
- Szerintem a jó dolgot teszed azzal, hogy szakítasz vele.
- Ideges vagyok.
- Miért akarsz szakítani vele?
- Nos, mert a faszt szeretem és az előbb vesztettem el veled a szüzességemet – válaszolta Louis szarkasztikusan, miközben fejét Harry mellkasára helyezte, hozzábújva. Aztán felsóhajtott, mert tudta, hogy Harry átlát szarkasztikus felszínén. – Ő nem tesz boldoggá. Nem hiszem, hogy le tudnám élni az egész életemet egy hazugságban, és aztán megcsalom őt valaki mással. Időpocsékolás lenne.
- Az apád segített neked, uh… rájönni erre?
Harry nem volt benne biztos, hogyan fog reagálni Louis, ha az apja megcsalásáról beszélnek.
- Nem. Te segítettél.
- Én? – kérdezte Harry, Louis pedig úgy érezte, a szíve gyorsabban kezdett el verni a bordáinál.
- Igen. Te teszel boldoggá.
Harry elmosolyodott, egyik kezét Louis csípőjére tette. Ezt már mondta Louis-nak korábban.
- Um… szembesíteni fogod az apádat ezzel?
Louis megfeszült.
- Nem tudom. Úgy értem, nem akarom, hogy megússza. Csak… kell egy kis idő, hogy gondolkozzak. Valószínűleg beszélek vele róla, ha látom, hogy tovább folytatja a hazugságot.
- Láttad már a nőt korábban?
Louis bólintott.
- Ő a titkárnője, az Isten szerelmére. Áthozta korábban vacsorázni párszor, és ő is házas. Csak… nem akarom, hogy a szüleim elváljanak. Van öt húgom és egy öcsém. Kicsik, és nem tudom, hogyan fognak megbirkózni ezzel.
- Minden rendben lesz – próbálta meg Harry biztosítani őt, miközben köröket rajzolt a bőrére.
- Nagyon remélem – motyogta Louis, majd becsukta szemeit, felhúzva a térdét Harry derekához.
Így aludtak el.

*

Amikor Louis másnap reggel felébredt, eszébe jutott, hogy előző este elvesztette a szüzességét Harryvel. Nem tudta felfogni a tényt, hogy már nem volt szűz, azt a tényt pedig még jobban nem, hogy egy sráccal veszítette el. Egy sráccal, akit szeretett.
Aztán eszébe jutott, hogy ezen a napon szakítani fog Eleanorral. A szülei valószínűleg még ma megtudják.
- Jól vagy? – motyogta Harry a hajába, fel-le simogatva a karját, miközben ébredezett.
- Mhm, miért?
- Nagyon gyorsan ver a szíved, szóval ideges vagy valami miatt.
- Ó. Igen – felelte Louis, majd felült az ágyon, kinyújtva a karjait és kiroppantva a hátát. Aztán lenézett Harryre, aki őt nézte kábult mosollyal az arcán. – Elmondom Eleanornak ma. Reggeli után. Csak… nem tudom.
- Félsz, hogy a szüleid mit fognak mondani, ugye?
Louis bólintott, Harry pedig végighúzta kezét a hátán.
- Minden rendben lesz, oké?
Louis vállat vont, mielőtt felkelt az ágyról, hogy a fürdőbe menjen és elkészüljön. Ez egy hosszú, nagyon kimerítő nap lesz.
Csendben volt a reggelinél, nem is mert találkozni Eleanor tekintetével, amikor azt mesélte neki, hogy miket vett előző nap. Louis azt kívánta, hogy bárcsak Harry ott lenne vele az asztalnál.
Természetesen nem az asztalnál fogja elmondani Eleanornak; az nagyon szar dolog lenne tőle, mert mindenki szemtanúja lenne Eleanor valószínű kiborulásának.
- Hé, Eleanor, lehetne, hogy um, beszélünk reggeli után?
- Persze? Minden rendben? – kérdezte, mire Louis bólintott, nem nézve rá.
Édes Istenem.
Amikor végre befejezték a reggelit, Eleanor kimentette magát az asztaltól, mielőtt az étterem kijárata felé kezdtek sétálni.
- Miért sántítasz?
Louis megharapta az ajkát.
- Kificamodott a bokám, nem nagy ügy.
És a seggem is kificamodott.
- Szóval miről akartál beszélni? – kérdezte Eleanor, amint leültek a kanapéra az előtérben.
Louis körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem figyel rájuk, mert ez valószínűleg csúnya lesz. Az ujjaival babrált, miközben beszélt.
- Én… Istenem. Úgy értem, nem Isten vagyok, nem erre… gondoltam.
Eleanor a homlokát ráncolta, nyilvánvalóan összezavarodott attól, hogy Louis így viselkedett.
Bassza meg.
Egyszerűen kimondom.
- Szerintem… szakítanunk kellene.
Eleanor szemei kitágultak, szemöldökeit furcsán magasra vonta fel.
- Szakítanunk kellene? Ez egy korai április elsejei tréfa? – kérdezte teljesen megdöbbenve Louis szavaitól.
- Igen.
- Miért?
Oké, felemelte rá a hangját, ami egyáltalán nem volt jó.
- Mert a kapcsolatunk inkább érződik nekem munkának, mint örömnek.
- Ó, folytasd még! – kiáltott fel és felállt, egyik kezét a csípőjére téve. Louis is felállt, nem akarta furcsán érezni magát azzal, hogy ül.
- Szerintem nem lenne fair veled szemben, ha összeházasodnánk és elkezdenénk egy közös életet, amikor nem is szeretlek.
- Nem tudod, hogy miről beszélsz! Meg kell állnod egy pillanatra és…
- Eleanor, ha nem akarod azt, hogy mi szakítsunk, akkor én fogok szakítani veled. Olyan érzés veled lenni, mintha fárasztó munkát végeznék, nem pedig olyan valamit, amit csinálni akarok. Találni fogsz valaki mást, aki jobban fog bánni veled, mint én, és boldog leszel.
- Rohadtul elment az eszed, Louis! – kiabálta, aztán meglökte Louis mellkasát, amitől majdnem megbotlott és elesett.
- Ez van.
- Te el vagy tévedve!
- Eleanor…
- Tudod mit, igazad van. Találni fogok valaki mást, aki jobban fog bánni velem, de nem hiszem, hogy te találni fogsz egy olyan lányt, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Nyafogsz és mohó vagy, meg sem említve azt, hogy felszedtél néhány kilót, úgyhogy sok szerencsét ahhoz, hogy találj valaki mást! – kiabálta, mielőtt megfordult és elsietett, majdnem nekimenve egy hölgynek.
Én sem hiszem, hogy találni fogok egy olyan lányt, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
De megtaláltam Harryt.
Szomorúan elmosolyodott, mielőtt követte Eleanor nyomát azzal a szándékkal, hogy visszamenjen az étterembe. El nem volt ott, amikor Louis leült az asztalhoz Liam mellé, aki éppen megette az ételét.
- Szakítottam Eleanorral – szólalt meg, mire Liam és Barbara is meglepetten nézett rá.
- Most? – kérdezte Barbara.
- Igen.
- Hogy fogadta?
- Nem jól. De örülök, hogy végre megtettem.
- A szüleid mit fognak szólni? – tette fel a kérdést Liam, miközben megtörölte a kezeit.
- Nem tudom, de semmit sem tudnak mondani, amitől meggondolom magam. Nem mintha kényszeríthetnének arra, hogy megint együtt legyek vele, igaz?
- Nem hiszem.
Reggeli után úgy döntöttek, hogy megint elmennek vásárolni a másik három fiúval, Jade-del és Perrie-vel. Barbara megpróbált beszélni Eleanorral, de a lány nem volt hangulatban ahhoz, hogy vásárolni menjen vagy lássa Louis-t, így a hotelben maradt. Louis nem nagyon bánta, ez azt jelentette, hogy nyitottabb lehet Harryvel.
- Szakítottam Eleanorral – ez volt az első dolog, amit Harrynek mondott, amint meglátta őt. A pláza előtt voltak, és mindenki kíváncsian figyelte őket, de nagyon próbálták titkolni.
Harry meglepődéssel az arcán nézett le rá, nem hagyta abba a sétálást.
- Mit mondott?
- Hogy el vagyok „tévedve”. És hogy soha nem fogok olyan lányt találni, aki elfogad engem, ahogy ő tette.
Harry felhorkant és megrázta a fejét.
- Ő sem igazán fogadott el téged. Folyamatosan rámutatott dolgokra.
- Tudom. Azt mondta, hogy kövér vagyok és mohó, kurvára volt mersze – folytatta Louis.
- Kurvára volt mersze – ismételte meg Harry szórakozott arckifejezéssel.
- Úgy gondolod, hogy ez vicces? – tette fel a kérdést Louis, majd karba tette a kezeit a mellkasa előtt, miközben beálltak a sorba a Starbucks-nál közvetlenül a pláza bejáratánál. Barbara kávét akart venni, Louis pedig sosem utasít vissza egy ilyen ajánlatot.
- Ó, nem, bébi, egyetértek.
- Vele vagy velem?
- Mindkettő.
Louis hunyorogva nézett fel rá, mire Harry szeretettel mosolygott le rá.
- Mohó vagy.
- Kurvára tessék?
- Jusson eszedbe a tegnap este, amikor elkezdted, hogy „kérlek, ne hagyd abba”, „kérlek, nyúlj a…”
Louis a szájára tette a kezét és elpirult.
- Ti szexeltetek? – kiáltott fel Barbara, Louis pedig el akart tűnni, mert előttük két ember hátrafordult.
- Ó, Istenem, ezt nem beszéljük meg nyilvánosan – válaszolta Louis, miközben ugyanakkor Harry azt mondta, hogy „igen, így van”.
- Szóval, akkor, ti már együtt vagytok most, hogy nem jársz Eleanorral? – kérdezte Jade.
- Nem – válaszolta Louis gyorsan; mielőtt Harry megszólalhatott volna elsőnek és teljes csalódást okozhatott volna Louis-nak.
Csend ülepedett le ezután, főleg Harry részéről, aki semmit sem szólt, miközben Barbara és Niall valami jelentéktelen dolgon évelődött.
- Jól vagy? – kérdezte Louis Harrytől néhány perccel később, ahogy átsétáltak a Top Shopon.
- Ja.
Louis a homlokát ráncolta, de úgy döntött, hagyja.
Csak amikor visszaértek a hotelbe, hogy felszálljanak a buszra és hazamenjenek, akkor vette észre Louis, hogy Harry nagyon furcsa. Viccelődött és jól érezte magát, de aztán nagyon elcsendesedett, ami kicsit sem tetszett Louis-nak.
- Mi a baj Harryvel? – kérdezte Nialltől, miután odaadta a szobakulcsot Harrynek és azt mondta, hogy a szobában találkoznak.
Louis követte Barbarát és Niallt az ő szobájukba néhány ajtóval odébb a sajátjától.
- Ilyen hülye vagy? – kezdte Barbara, mielőtt Niall egyáltalán kinyithatta volna a száját. Azt ajtó kinyitódott, aztán beléptek, becsukva maguk mögött.
- Um, szeretném azt gondolni, hogy elég okos vagyok – válaszolta Louis, nem volt biztos abban, hogy Barbara miért tűnt dühösnek rá.
- Nos, nagyon hülyének tűnsz nekem. Vagy csak egyszerűen vak vagy.
- Mi a faszról beszélsz?
- Arról a tényről beszélek, hogy ő totálisan kedvel téged, jobban, mint csak egy barátot, te meg azt mondtad, hogy nem vagytok együtt, amikor Jade megkérdezte – felelte Barbara, miközben összepakolta a cuccait.
- És?
- Ó, Istenem! – kiáltotta, mire Niall felsóhajtott.
- Babe, nyugodj meg. Nézd, Tommo. Az van, hogy sosem láttam Harryt olyan boldognak, mint most. Ismerem őt már három éve, és biztosíthatlak róla, hogy boldogabb volt ebben a három hónapban veled, mint a három évben együtt véve. Persze, hogy kurvára kedvel téged, és tudom, hogy te is kedveled…
- Szereti őt! – kiáltott fel Barbara. – És szexeltél vele!
- Kurvára hadd fejezzem be! – felelte Niall bosszankodva, majd Barbara karba tette a kezeit, várva, hogy folytassa. – Nyilvánvalóan szarul érzi magát, mert olyan gyorsan válaszoltál a kérdésre.
- De nem vagyunk együtt.
- Akkor csinálj valamit, az Isten szerelmére!
- Azt mondta, hogy nem akar randizni, mert nem igazán tudja, hogyan kell.
- De te igen! Öt éves tapasztalatod van benne!
- Tökéletesen működik – tette hozzá Niall. – Ő a szexszel kapcsolatban tanít téged, te meg a szerelemmel kapcsolatban tanítod őt. Kiegészítitek egymást.
Louis megdörzsölte a tarkóját.
- Beszélek vele, uh… róla. Én csak… megyek most már, igen.
- Később találkozunk! – szólt utána Niall, ahogy elhagyta a szobát.
Harry a szobájukban várt rá az ágyon, amikor Louis visszaért, a telefonján görgetett.
- Ki kellene, um, csekkolnunk most.
- Oké.
- Jól vagy?
- Persze – mosolygott Harry, és őszinte volt a mosoly, így Louis nem aggódott amiatt, hogy Harry zaklatott volt korábban. – Mit csinálsz ma este? – kérdezte tőle Harry, miközben a folyosón sétáltak.
- Valószínűleg a szüleim kiabálását fogom hallgatni a szakítás miatt.
Harry megrázta a fejét.
- Akkor holnap találkozunk? Írj… ha akarsz.
A bizonytalan hangsúlytól, amit Harry használt az utolsó mondatnál, egy kicsit szomorú lett Louis, mert Harry mindig mondta neki, hogy írjon; a „ha akarsz” rész nélkül.
Az út vissza Doncasterbe nagyon kínos és feszültséggel teli volt, mivel se Louis, se Eleanor nem beszélt, amit azt jelentette, hogy Barbara és Liam sem.
Úgy érezte, hogy el fog ájulni, amint belépett a házba és csend fogadta őt.
- Louis? Be tudnál jönni a nappaliba egy percre? – szólt neki az anyja, Louis pedig tudta, hogy bajban van, a hangsúlyából ítélve.
- Igen? – kérdezte, amint belépett a szobába. A szülei a kanapén voltak, a tévét lenémították, az arcuk pedig nagyon szigorú volt.
- Szakítottál Eleanorral? – tette fel a kérdést az anyja, karba téve a kezeit a mellkasa előtt.
- Igen.
- MIÉRT? – kérdezte az apja hangos, de nyugodt hangsúllyal.
- Mert már nem szeretem őt.
- HOGY ÉRTED AZT, HOGY MÁR NEM SZERETED ŐT? – kiáltotta az apja dühösen.
- Úgy értem…
- El volt tervezve vele a jövőd! Mi mindent fektettük bele ezekben az években? – kérdezte az anyja, ő is felállt és közelebb lépett hozzá.
- Az én jövőmbe! Majd találok valaki mást! – próbált meg indokolni Louis, de semmi haszna nem volt. Túl mérgesek voltak rá.
- Nem tudom ezt hallgatni! Törölni fogjuk a hitelkártyádat és büntetésben vagy, amíg újra együtt nem leszel vele! – felelte az anyja, majd elhagyta a szobát, egyedül hagyva Louis-t az apjával.
Louis úgy érezte, sírni tudna.
- Mit gondoltál, fiam? Van akár csak egy értelmes sejt a testedben? – kérdezte az apja, felemelve rá a hangját.
Louis hátralépett, megijedt a hangsúlyától. Még sosem látta ilyen dühösnek az apját.
- Miért, Louis?
- Egyszerűen nem szeretem őt.
- Hogy tudsz már nem szeretni valakit?! Ez bűn! Elkötelezett voltál vele! – kiáltott fel az apja.
Mi a faszról beszélsz te egyáltalán.
- Mondd meg nekem te – motyogta Louis, mire az apja azonnal megfogta az állát, kényszerítve, hogy felemelje a fejét, hogy szemkontaktust létesítsenek.
- Mit mondtál az előbb?
- Tudod, hogy miről beszélek, apa. Ne merd azt mondani nekem, hogy amit tettem, bűn, amikor neked meg szeretőd van – sziszegte Louis halkan, hogy az anyja ne hallja meg őt.
A következő dolog, amire felfigyelt, hogy egy tenyér csapódik az arcához, egy hangos, csapódó hangot hallatva. Louis arca szörnyen égett és könnyek voltak a szemében, mert még sosem ütötték őt meg.
- Rohadtul ne merészelj így beszélni velem. És ha valaha is csak célozgatsz arra, amiről azt gondolod, hogy tudod, meg fogok bizonyosodni róla, hogy a következő vonaton legyél egy bentlakásos iskola felé – fenyegette meg az apja, mire Louis hátralépett az arcát dörzsölve.
Semmit sem mondott, mielőtt megfordult, hogy kisiessen a nappaliból és fel a lépcsőn.
Ez volt élete legrosszabb napja.
Amikor Louis azt gondolta, hogy a nap már nem lehet rosszabb, az lett. Mert az anyja felkiabált neki a földszintről, hogy további értesítésig büntetésben van, az apja pedig újra megfenyegette, hogy törölni fogja a hitelkártyáját.
Louis lefeküdt az ágyára, sírt, mert a szülei őszintén a világ legrosszabbjai voltak. És mit gondolt az apja, kicsoda ő? Kioktatja őt a szerelemről és miegymásról, amikor ő volt az, aki darabokra törte ezt a családot.
Így nem nagyon gondolkozott, amikor elővett egy sporttáskát a szekrényéből és elkezdett belepakolni random dolgokat. Az iskolai egyenruháját is szépen berakta, mivel holnap hétfő és nem hiányozhat egy napot sem az iskolából.
Amint mindent bepakolt, átöltözött farmerbe, pólóba és egy bordó kabátba.
Megcsinálja ezt. Elszökik otthonról.