19. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt is van az újabb rész, szerintem tetszeni fog nektek.

Az eleje környékén négyzetes zárójelbe írtam egy magyarázatot, mert arra az adott szóra nem tudom, van-e magyar kifejezés.

A végén is ugyanígy négyzetes zárjelbe írtam, mert mégiscsak úgy ismeri jobban mindenki azt a kaját 😀

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek! 🎄🎁🎇 Remélem jól telt el ez a pár nap 😊

És mivel idén már nem találkozunk (az új rész egy hét múlva érkezik szokásos módon), így előre is nagyon boldog új évet kívánok nektek! 🎆🎉🎊

19. fejezet

 
Louis nem igazán gondolta át az egész tervet; csak azt tudta, hogy el akarta hagyni ezt a házat egy vagy két napra, talán megijeszteni egy kicsit a szüleit, hogy ne gondolják azt, hogy ő nem fontos.
Az egyetlen hely, amiről tudta (és ahová valóban menni akart), hogy a szülei nem találják meg, az Harry háza volt. Louis jobban szeretett ott lenni, mint a saját házában. Így amint elkészült, leült az asztalához, és egy rövid üzenetet írt a szüleinek.
Elmegyek egy kicsit. Továbbra is járok iskolába. Ne keressetek. Louis.
Ez volt a leghülyébb dolog, amit valaha is csinált az életében, de annyira elvakította a düh és a szomorúság, hogy csak el akart szökni egy időre.
Bár nem írt Harrynek, csak arra az esetre, ha úgy döntene, hogy visszafordul, mert ez rossz ötlet. Miután az asztalán hagyta az üzenetet (tudta, hogy az anyja reggel be fog menni a szobájába, amikor nem lesz ott a reggelinél időben), megbizonyosodott róla, hogy mindenki a saját szobájában volt, mielőtt elment. Hátul kiosont, aztán bezárta a kaput, elkezdett Harry háza felé sétálni az úton.
Elkezdett esni, kurvára persze, mert úgy tűnt, Isten utálja Louis-t. Elázott és a hideg rázta, mire megérkezett Harry házához este tizenegy körül. Meg kellene nyomnia a csengőt? Fel kellene hívnia Harryt? Úgy döntött, hogy megnyomja a csengőt, eltérően bármilyen normális tinédzsertől. Nem tartott sokáig, míg kinyílt az ajtó és Ms. Cox állt ott, őt nézve.
- Um, helló. Én…
- Harry az emeleten van. Én éppen indulok – felelte egy szomorú mosolyt küldve felé, mielőtt elvette a pénztárcáját a konyhaasztalról és elment.
Louis bezárta az ajtót, levette a kapucniját, aztán felsétált a lépcsőn. Kopogott Harry hálószobájának ajtaján, mielőtt lassan kinyitotta.
- Louis? – kérdezte Harry zavartan, szemei Louis táskájához vándoroltak.
- Igen. Uh. Szia. Én nagyjából, um, elszöktem otthonról? A szüleim, uh…nem fogadták jól a hírt, én pedig már nem bírtam. Itt maradhatok? Tudom, hogy hirtelen és…
- Lou, semmi gond – biztosította Harry, mire Louis megkönnyebbülten felsóhajtott. Tudta, hogy amikor Harry Lou-nak hívta őt, rendben voltak.
- Nos, lezuhanyozok most, mert teljesen eláztam az izzadságtól és esőtől – mondta neki Louis, mire Harry elmosolyodott, visszatérve ahhoz, ami úgy tűnt, hogy a házi feladata volt.
Tizenegy órakor a háziját csinálta. Wow.
Louis gyorsan lezuhanyozott, aztán átöltözött a Nike melegítőnadrágjába és Harry kényelmes szürke pulóverébe.
- Mit csinálsz? – kérdezte, miközben Harry mögé állt, karjait az idősebb fiú nyaka köré fonva és összenyomva az arcukat.
- Házit.
- Miből?
- Matek – válaszolta Harry a szemeit forgatva. – Utálom a matekot.
- Nem vagy fáradt?
- Egy kicsit.
- Akarod, hogy csináljak neked egy kávét?
- Tudod egyáltalán, hogy hogy kell kávét csinálni?
- Nem, de kikereshetem a neten.
- Jézus Krisztus.
- Ne gúnyolódj a készségeimmel, Harold, vagy beleöntök valamit a kávédba.
- Akkor meg sem fogom inni.
Louis megrázta a fejét és elhúzódott Harrytől, lépve egyet, hogy az asztalnak dőljön és ránézzen.
- Szóval akarod, hogy megcsináljam vagy ne?
- Persze, bébi, próbáld meg és ha meghalunk, akkor ennyi.
- Ne legyél olyan drámai – húzta a száját Louis, megpróbálva elnyomni egy mosolyt Harry becézésén.
- Tudod, hogy néz ki a kávéfilter?
- A fejedet az asztalba fogom verni – fenyegetőzött Louis, mire Harry egy gúnyolódó, ijedt hangot hallatott, ahogy Louis elhagyta a szobát.
Kikereste a Google-on, hogy „hogyan kell kávét készíteni”, miközben a pultnak támaszkodott, és miután elég biztos volt benne, hogy megértette a lényegét, készen állt, hogy megcsinálja. Tíz perccel később készen volt egy csésze kávé, és lehívta a földszintre Harryt.
- Nem tudnád felhozni? – kiabálta Harry.
- NEM! Mozdítsd meg a segged!
- Jézusom, vegyél be egy nyugtatót.
Harry lejött az emeletről és felé sétált, mielőtt elvette a csészét Louis kezéből.
- Ó, Istenem – fulladozott Harry, amint belekóstolt. – Láb íze van.
- Nem. Add ide.
- Nem kóstoltad meg, mielőtt nekem adtad?
- Nem! És nem is olyan r… Ó, Krisztus.
Louis visszaköpte a kávét a csészébe, mielőtt kiöntötte a mosogatóba.
- Ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha kóstoltam – felelte Harry. – Úgy látszik, igazam volt.
- Fogd be.
- Ha valaha is főzöl, valószínűleg ételmérgezést fogok kapni.
- Olyan bosszantó vagy – mondta Louis, karba téve a kezeit, ahogy a pultnak támaszkodott.
- Igen? – kérdezte Harry közelebb lépve, hogy Louis-t a pulthoz nyomja.
- Folyton.
- Akkor miért jöttél ide?
Mert biztonságban érzem magam veled.
És az otthon ott van, ahol te vagy.
- Lehetne, hogy mondjuk öt percig nem leszel okostojás?
- Dehogy – mosolyodott el Harry, majd lehajtotta fejét, hogy összenyomja ajkaikat.
A csók ártatlanul kezdődött; gyengéd puszikkal és ajakszívásokkal először, de aztán fűtöttebbé vált, amikor Harry nyelve kinyitotta Louis száját. Louis azonnal Harry nyaka köré tette kezeit, és olyan közel húzta őt, amennyire csak lehetett, amitől farkuk egymáshoz nyomódott. Amikor Louis keze lefelé kalandozott Harry mellkasán, hogy bejusson a nadrágjába, Harry ellökte a kezét.
- Vedd le a nadrágodat, mindjárt visszajövök – rendelte el Harry.
Louis a homlokát ráncolta, de tette, amit mondtak, miközben Harry őrült módjára felszaladt a lépcsőn. Néhány másodperccel később visszajött, egy óvszerrel és egy üveg síkosítóval a kezében. A pultra helyezte őket Louis mellé. Louis szíve gyorsabban kezdett el verni, mert ez azt jelentette, hogy legnagyobb valószínűséggel szexelni fognak. Megint. A konyhában.
Harry letérdelt előtte, majd a szájával áttapogatta Louis ruhába bújtatott farkját néhány másodpercig, mielőtt teljesen levette az alsónadrágot. Louis merevedése szabaddá vált, aztán Harry felnézett, hogy a tekintetük találkozzon, mielőtt bevette a szájába. Louis lehunyta a szemeit, majd engedte, hogy feje hátra dőljön az érzéstől.
- Jó érzés a szám, bébi? – kérdezte Harry, mire Louis bólintott, kinyitva a szemeit, hogy lenézzen rá. – Meg akarod dugni?
- Igen – lehelte, és lassan elkezdte előrefelé mozgatni a csípőjét, amíg a farka teteje többször is elérte Harry torkát.
Felvette a tempót, amint Harry biztosította róla, hogy jól van, aztán elég hamar elélvezett Harry torkában egy nyögéssel, kezei a hajába voltak temetve. Harry mindent lenyelt, majd néhány másodperccel később felállt. Megmarkolta Louis állát, sokkal lágyabban, mint az apja tette azt, miközben összenyomta szájukat. Összedörzsölte nyelvüket, így Louis megízlelhette magát Harry forró nyelvén.
- Jó ízed van.
Louis hümmögött, aztán segített neki levenni a pólóját és az övét. Harry egyértelműen kemény volt a melegítőnadrágjában, így abban a pillanatban, hogy lekerült róla az alsónadrágja, vörös farka összeütközött Louis-éval.
- Nézd, milyen jól néznek ki együtt a farkaink – szólalt meg Harry mély hangon, mielőtt mindkettőjüket hatalmas kezeibe vette, és lassan kiverte őket.
Ajkaik félúton találkoztak, és ez nem is csók volt, csak nyelvek és leheletek piszkos, kuszasága. Louis tiltakozva felnyögött, amikor Harry elengedte a farkaikat, de aztán megharapta az ajkát abban a pillanatban, hogy felemelték a pultról, Harry széttárta a lábait, hogy közéjük állhasson. Kezeit felfuttatta Louis combjain, aztán az oldalain és végül kezei közé vette az arcát. Oldalra fordította Louis fejét, hogy száját a bőréhez nyomhassa.
- Ne szívd ki ott, ahol az emberek megláthatják! – felelte Louis, aztán megpróbálta ellökni.
- Miért ne? Azt akarom, hogy az emberek lássák, hogy bár szakítottál Eleanorral, valakinek még mindig igénye van rád.
- Úgy gondolod, hogy igényelsz? – tette fel a kérdést Louis, mire Harry bólintott a nyakánál, megszívva szájával a bőrt.
- Nem?
- Én… nem tudom.
Louis küzdött azzal, hogy beszéljen, mert Harry szája a nyakán volt, az egyik keze a derekán, a másik pedig a bejáratával csipkelődött. Amikor Harry elhúzta a fejét Louis nyakától, már két ujja bent volt, lassan kitágítva Louis-t. Ollózott az ujjaival úgy, ahogy tudta, hogy Louis szereti.
- Ó… óó, Istenem.
Harry elvigyorodott, és tudta, hogy megtalálta Louis prosztatáját, aztán kihúzta ujjait.
- Fel akarod tenni? – kérdezte Harry, miután kiszedte az óvszert a csomagolásból.
- Megpróbálom.
Louis megcsípte a tetejét, majd lassan elkezdte feltenni Harry farkára, ahogy látta a pornófilmekben. Ki gondolta volna, hogy még hasznos lesz?
- Szép munka – felelte Harry, aztán megmarkolta a farkát, mielőtt Louis bejárata elé helyezte. Csipkelődött néhányszor, mielőtt benyomódott az izmok gyűrűjébe.
- Ó, Istenem, olyan jó érzés.
- Olyan szűk vagy, bébi, éppen, mint az első alkalommal. Csodálatos – mondta Harry, ahogy elkezdett mozogni, céltudatosan elkerülve Louis prosztatáját, csak hogy ugrassa őt és megtudja, mennyit bír el.
- Harry, ha… hagyd abba a csipkelődést.
- Nem tudom, miről beszélsz – válaszolta Harry, aztán elkezdett gyorsabban belé csapódni, kezeit Louis csípőjének két oldalára helyezve a pulton. Louis megmarkolta Harry bicepszeit, hogy megtartsa magát, fejét Harry vállába temetve.
Amikor Harry keményebben lökődött belé, Louis majdnem elveszítette az egyensúlyát, de visszanyerte azzal, hogy lábait Harry dereka köré fonta. Az egyetlen hang a szobában a bőr bőrhöz csapódása és ziháló nyögéseik voltak.
- Kibaszottul szeretlek megdugni téged – suttogta Harry a fülébe, megszívva a fülcimpáját.
Én kibaszottul szeretlek téged.
Harry haja az arca oldalaira tapadt attól, hogy Louis-t dugta, és olyan kurvára dögösen nézett ki, hogy Louis szó szerint elélvezett csak attól, hogy ránézett.
- Olyan dögös vagy – nyögte Harry, aztán végig karmolta Louis combjait, miközben tovább folytatta kemény tempóban, ami azt jelentette, hogy ő is nagyon közel volt. Piros karmolásnyomok jelentek meg Louis combjain és égtek egy kicsit, de Louis-t csak az a pillanat érdekelte, amikor végre elérte az orgazmusát; a másodikat harminc percen belül.
- Baszki – szitkozódott Louis, mire Harry elélvezett erre, mert valami annyira dögös volt abban, hogy hallotta Louis-t csúnyán beszélni.
Lassú, majdnem kibírhatatlan lökésekkel verte ki Louis farkát orgazmusáig, lökései szinkronban voltak. Amikor Louis elélvezett, nyögései úgy remegtek, mint a combjai.
- Nézd a kis szép hasadat, élvezettel beborítva – felelte Harry, majd két ujját belemártotta, mielőtt Louis vörös, duzzadt szájához tette. – Szívd.
Louis pedig megtette, mert semmit sem akart, csak örömet okozni Harrynek.
- Olyan cumslut [aki nagyon szereti a spermát] vagy – vigyorgott Harry, Louis-nak meg nem kellett volna elpirulnia, de így tett. – Na, tisztítsunk meg téged.
Louis elmosolyodott, aztán hagyta, hogy Harry gondoskodjon róla; letörölte a mellkasát és hasát valami konyhai kéztörlővel, és nem mozdult, míg Harry letakarította a pultot (és egy kicsit a padlót is), amíg makulátlan nem lett.
- Hányszor élvezhetek el, amíg ki nem dőlök? – kérdezte Louis, miközben Harry felöltöztette őt az alsónadrágjába, a tenyereire támaszkodva, hogy fel tudja emelni a seggét.
- Egyszer egy srác háromszor élvezett el tőlem, mielőtt kidőlt.
- Ki?
Harry vállat vont.
- Valaki Holmes Chapelből.
- Ha már Holmes Chapelről van szó, visszamennél oda valaha?
- Hogy mit csináljak?
- Csak… hogy meglásd, hogyan alakult.
- Nincs mit meglátnom. A ház még mindig az apám tulajdonában van, aki börtönben van, szóval nem lehet eladni. És amúgy sincs pénzem az utazásra.
- Elvihetlek oda majd valamikor.
- Majd valamikor. De nem a közel jövőben.
- Miért nem?
- Mert nem szeretek erre gondolni. Most már gyerünk, ugorj le és menjünk fel az emeltre.
- Viszel? – kérdezte Louis, miközben Harry felvette a saját alsónadrágját.
- Mi vagy te, egy kisbaba?
- Nos, bébinek hívsz, szóval.
Harry a szemeit forgatta, de elmosolyodott, mielőtt megfogta Louis combjainak hátsó részét, felemelte őt és az oldalánál tartotta. Louis a karjait Harry nyaka köré fonta, miközben lábai Harry oldalánál lógtak.
- Hány kiló vagy? – kérdezte Harry, ahogy felmentek a lépcsőn.
- Miért? Túl nehéz vagyok?
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Nos, biztosan nehezebb vagyok, mint te.
- Én, mondjuk, hetven valamennyi vagyok.
- Igen, mert neked vannak izmaid. Én hatvannyolc kiló vagyok a sok zsírtól.
- Fogd be. Csak azért mondod, hogy kövér vagy, hogy én azt mondjam, hogy nem vagy az.
- Nem igaz – tiltakozott Louis, aztán felvisított, amikor Harry az ágyra dobta őt.
- Elmegyek lezuhanyozni.
Míg Harry zuhanyozott, Louis megmosta a fogát, aztán felöltözött a pamut pizsamájába. Leült az ágyra, és egy kicsit fájt leülni az előbbi szex miatt; de ez egy olyan fájdalom volt, amit hajlandó volt elviselni.
Amikor Harryből kijött a fürdőszobából, szappantól illatozva, majd felvette a melegítőjét, Louis keresztbe tett lábakkal ült az ágyon, átfutva Harry matek háziját.
- Komolyan leellenőrzöd a házimat? – kérdezte Harry, aztán ledobta magát Louis mellé az ágy szélére.
- Csak megbizonyosodok róla, hogy mindent helyesen csináltál.
- És? Jó?
- Meglepő módon igen.
- Azt mondod, hogy hülye vagyok?
- Nem, azt mondom, hogy figyelmetlen vagy.
Harry a szemeit forgatta és az asztalára dobta a házi feladatot, amint Louis visszaadta neki.
Louis bújt először a takaró alá, Harry követte őt, miután lekapcsolta a villanyt. Csendben feküdtek néhány percig; Louis feje Harry mellkasán pihent, karja a hasán, amíg Harry meg nem kérdezte, hogy a szülei hogyan reagáltak pontosan, amikor megtudták.
- A, uh… anya nagyon zaklatott volt, és nem is zavartatta magát azzal, hogy maradjon és kioktasson. Apa meg…
Abbahagyta a beszédet, mert a hangja szinte megtört. Annak az emléke, hogy az apja megfenyegette és megütötte őt, túl sok volt Louis gyomrának. Mindig azt gondolta, hogy az apja őszinte, fegyelmezett ember volt, de úgy tűnt, egész végig tévedett.
- Mi van az apukáddal?
- Megütött. És megfenyegetett, hogy bentlakásos iskolába küld, én meg csak… nem bírtam – felelte Louis, hangja pedig remegett, mielőtt elkezdett sírni. Harry felemelte a kezét, hogy simogassa a haját.
- Semmi baj.
- De, de van! – mondta Louis. – Van. Mert kövér vagyok és meleg és apám megcsalja anyámat, ami azt jelenti, hogy el fognak válni. Ha így reagáltak arra, hogy szakítottam egy lánnyal, hogy fognak reagálni, ha megtudják, hogy meleg vagyok?
- Kérlek, ne sírj, bébi – felelte Harry, majd felnézve Louis meglátta, hogy neki is könnyesek voltak a szemei.
- Te miért sírsz?
- Mert te sírsz és utállak így látni téged.
Louis szíve felmelegedett.
- Még soha nem láttalak sírni.
- Megtanultam kordában tartani az érzéseimet mostanra, de tőled gyenge vagyok.
Louis elmosolyodott a könnyeken keresztül, amikor folyamatosan kicsordultak, bár már abbahagyta a zokogást a problémái miatt. Feljebb mocorgott az ágyon, amíg rendesen meg nem csókolta Harryt az ajkain. Harry kezeivel átölelte a hátát és eltemette a hajában, közelebb húzva őt a takaró alatt.
- Nagyon kedves vagy – suttogta az ajkainak, mire Harry elmosolyodott. – Néha.
- Csak néha? – ugratta Harry a szájánál.
Louis bólintott, majd fejét Harry nyakába temette. Így aludtak el; lábaik összegabalyodtak, szívük pedig gyorsabban vert, mint általában.
Louis ébresztője keltette fel őket másnap reggel, bosszantóan harsogva a párna alól.
- Mi a fasz – motyogta, miközben kihúzta és megnyomta a piros gombot a képernyőn. Aztán rájött, hogy Harry nem volt az ágyban. Kiáltott volna neki, de eszébe jutott, hogy valószínűleg Ms. Cox is a házban van.
Gyorsan megmosta a fogát, majd elővette az iskolai öltönynadrágját és egy csíkos inget, mielőtt lement a lépcsőn. Meglepődve látta meg Harryt a pultnál, egy serpenyővel megpróbálva (és sikeresen) megfordítva a levegőben egy palacsintát.
- Palacsintát csinálsz? – kérdezte Louis, aztán leült az asztalhoz.
- Mondtam, hogy tudom, hogyan kell főzni.
- Nekem sose mondtad.
- Nos, most már tudod. Vizet vagy narancslevet kérsz?
- A víz csapi víz?
- Nem, tegnap este kint hagytam egy vödröt az esőben, mert mi így szerzünk itt vizet.
- Viccelsz, igaz?
Harry megrázta a fejét.
- Persze, hogy viccelek. Palackozott víz vagy narancslé?
- A narancs frissen facsart vagy…?
- Ó, az Isten szerelmére, csak válassz valamit a hűtőből.
Louis felkelt a székről, aztán kinyitotta a hűtőt. A homlokát ráncolta, amikor meglátta, hogy az majdnem üres, kivéve egy félig üres eper lekváros üveget, néhány joghurtot, egy üveg narancslevet és egy lejárt tejet.
- Ez minden, ami a hűtőtökben van?
Harry bólintott és vállat vont.
- Várnunk kell a jövő hétig, amikor anya és én is megkapjuk a fizetést.
- Mi van a borravalóval, amit munka közben kapsz?
- Semennyit se tarthatok meg, mert sok embernek tartozok pénzzel.
- Ó – felelte Louis, kicsit szomorúnak érezte magát. – És akkor mit eszel reggelire általában?
- Kenyeret és lekvárt.
- Vaj nélkül?
- Ki tesz vajat a lekváros kenyérre?
- Ki nem? Azok voltak az utolsó tojások, amiket a palacsintához használtál?
Harry bólintott, aztán megfordult, hogy egy-egy palacsintát tegyen a tányérjaikra.
Ez azt jelentette, hogy kifogytak a lisztből és minden másból, amit Harry felhasznált a palacsintához.
- Hogy jutunk el az iskolába?
- A motoron.
- Kizárt dolog, hogy felszállok arra, hogy iskolába menjek.
- Akkor busszal.
- Mármint nyilvános busszal?
- Nem, Lou, a privát busszal.
- Vannak olyanok?
- Természetesen nincsenek – nevetett fel Harry, mire Louis az ajkát biggyesztette.
- Akkor lehetne, hogy sétálunk? Amúgy is tíz perces séta csak.
- Azt hiszem.
- Hogyhogy ilyen korán felkeltél? – kérdezte Louis, miközben ettek.
- Általában fél hétkor kelek.
- Miért?
Harry vállat vont, ekkor pedig elkezdett rezegni Louis telefonja.
- Ó, baszki, ez anya – szólalt meg Louis, mire szíve gyorsabban kezdett el verni. Nem zavartatta magát azzal, hogy fogadja a hívását, vagy még azt a hármat, ami utána jött az apjától.
- Nem mondhatod el senkinek, hogy nálatok maradok, oké?
- Persze.
Amint befejezték az evést, bepakoltak az iskolatáskájukba, és miután Harry bejelentette, hogy elindulnak (valószínűleg az anyjának), elhagyták a házat.
- Ma este is maradsz?
- Azt hiszem. Baj?
- Természetesen nem. Hánykor végzel az iskolában?
- Kettőkor.
- Akkor vidd el a kulcsaimat, mert én háromkor végzek.
- Általában mit eszel ebédre?
- A suliban eszem.
- És vacsorára?
- Általában nem vacsorázom, kivéve, ha rendes kajánk van a konyhában, vagy ha étteremben eszem.
- Oké.
Eszébe jutott egy ötlet Louis-nak, hogy elmegy bevásárolni és vacsorát csinál Harrynek, és elmosolyodott. Rákeres a neten arra, hogy „könnyű receptek”, amint hazaért az iskolából.
Haza.
Ahogy arra számítani lehetett, Eleanor nem is szólt hozzá az iskolában, és úgy tűnt, mindenki megtudta, hogy szakítottak, mert a lányok elkezdtek flörtölni vele, a fiúk meg sokkal több buliba hívták őt meg, mint korábban.
És mintha a nap nem lett volna elég szar így is, a harmadik szünetben behívták az igazgató irodájába. Tudta, hogy a szülei ott voltak, mert korábban még sosem hívták be az igazgató irodájába. Kiderült, hogy Louis-nak igaza volt; mert amint belépett az irodába, az anyja kiabálása fogadta.
- Mi a fészkes fenét gondolsz, Louis William Tomlinson?!
Egy összegyűrt papírt dobott a mellkasához. Az biztosan az üzenet volt, amit az asztalán hagyott nekik.
- Elszöksz otthonról? Teljesen megőrültél?  - szólt közbe az apja.
Louis egy pillantást vetett az igazgatóra, hogy megnézze, mit csinál. Egy szó nélkül bámult rájuk.
- Hol alszol egyáltalán? Felhívtuk a barátaidat…
- Egy motelben alszom.
Bármi is legyen az.
Egy könyvben olvastam.
- Egy motelben! – válaszolta az apja, feldobva kezeit a levegőbe. – Kezdesz megőrülni, fiam!
- Gyere vissza a házba, Louis, ne legyél idióta!
- Visszamegyek néhány nap múlva, amikor kitisztítottam a fejemet, és amint nem kezeltek úgy, mint egy gyereket, aki nem tud döntéseket hozni. Tizennyolc vagyok! Meghozhatom a saját döntéseimet, főleg, ha azok hatással vannak a jövőmre.
Az anyja felsóhajtott, valószínűleg rájött, hogy igaza van Louis-nak, de az apja nem.
- Hazajössz, és ismét együtt leszel Eleanorral! A szülei tönkrementek! Ő tönkrement! Mindenki…
- Megmondtam, nem megyek haza, amíg úgy nem döntötök, hogy felnőtt vagyok, és hogy nincs szükségem arra, hogy a szüleim irányítsák a jövőmet. Most pedig, ha megbocsátotok, mennem kell órára.
Ezzel megfordult és köszönés nélkül elhagyta az irodát. Egy ismeretlen adrenalin áramlatot érzett, és hihetetlenül büszke volt magára, amiért végre bátran szembeszállt a szüleivel.
Amint vége volt az iskolának, fogott egy taxit és a Tescohoz vitette magát. Amikor odaért, szólt a sofőrnek, hogy várja meg, aztán kiszállt az autóból és a bejárathoz ment. Félórával később robbanásig teli két szatyrot vitt, élelmiszerekkel tele. A taxi visszavitte őt Harry házához, és miután kifizette a sofőrt, az ajtó kinyitásával szenvedett.
Úgy tűnt, senki sem volt otthon, így nem zavartatta magát azzal, hogy átöltözzön, mielőtt úgy tele pakolta a hűtőt és a szekrényeket, hogy alig lehetett becsukni őket. Aztán kényelmesebb ruhákat vett fel, és elkezdte megcsinálni a házi feladatait.
Egy egyenlet felénél tartott, amikor hallotta becsukódni a bejárati ajtót és Harry szólt neki.
- Megkaptam a dolgozatomat – felelte Harry, amint besétált a hálószobába.
- Mennyi lett?
- Nyolcvankilenc.
- Ó, Istenem, ez nagyszerű! – kiáltott fel Louis, magához húzva őt a gallérjánál fogva, hogy megcsókolja ajkait. – Ünneplős szopás?
- Amennyire imádnám, tíz perc múlva indulnom kell dolgozni. Elviszem a motort, szóval körülbelül… fél nyolc, háromnegyed nyolc körül itthon leszek.
- Oké.
- Boldogulsz egyedül?
Louis a szemeit forgatta.
- Természetesen igen. Anyukád mikor jön haza?
- Tizenegyig munkában van. Tizenkét órát dolgozik.
- Az szörnyű.
- Nem igazán.
- Szívtelen vagy.
Harry vállat vont, majd gyorsan ledobta a táskáját az ágyra.
- Ó, egyébként nem bánod, ha főzök vacsorát?
- Ha van, amivel főzz, nem égeted le a házat és nem kapok tőle ételmérgezést, akkor nem gond.
- Ha nem tetszik a kaja, kinyalhatsz – felelte Louis, mire Harry elmosolyodott, mielőtt lehajolt, hogy egy csókot nyomjon Louis ajkaira, aztán elment.
Louis befejezte a házi feladatait fél hétkor, így miután hosszan és nagyon megérdemelten lezuhanyozott, leült az asztalhoz a konyhában, hogy könnyű recepteket keressen. Talált egyet, ami elég extrának hangzott, de könnyű volt elkészíteni és minden hozzávalója megvolt. Csak az kellett, hogy megbizonyosodjon róla, nem gyújtja fel a konyhát.
Kicsivel több mint egy órára volt szüksége, hogy mindent elkészítsen, majd ahogy megmosta a kezeit, hallotta Harry motorját az úton. Nem sokkal később Harry bement, széthúzta a cipzárt a kabátján, miközben becsukta az ajtót.
- Tényleg főztél valamit? Anélkül, hogy hívtad volna a tűzoltókat? – kérdezte Harry gúnyolódva és meglepődve, Louis-hoz sétálva, hogy a megterített asztalra nézzen.
- Hogy tetszik?
- Igazából… jó illata van – vallotta be Harry, aztán lehajolt, hogy megcsókolja Louis-t, de a fiatalabb fiú egyik kezét a mellkasára helyezte, hogy megállítsa őt.
- Ew, de neked nincs. Izzadt vagy.
Harry felnevetett.
- Lezuhanyozok. Honnan szerezted a kaját?
- Elmentem bevásárolni.
- Nem igaz – mondta Harry kétkedve, de megfordult, hogy kinyissa a hűtőt, majd a szekrényeket. – Azt a kurva.
- Megköszönheted azzal, hogy lezuhanyozol.
- Rendben.
Louis leült az asztalhoz és megigazította a haját, magának mosolyogva.
Amikor Harry lejött, már átöltözött egy Pink Floyd pólóba és egy Nike melegítőbe. Leült az asztalhoz szemben Louis-val, közelről szemügyre véve a kaját.
- Mi az a dolog körülötte? Nem eszem meg ezt. Biztonsági okokból.
- Úgy tűnik, azt szereted, amikor a seggemet nyalod ki – mutatott rá Louis.
Harry őt nézte egy pillanatig, mielőtt felvette a villáját.
- Touché.
Louis elégedetten elmosolyodott, mielőtt ő is elkezdett enni.
- Szóval ma bejöttek a szüleim az iskolába – szólalt meg néhány falat után. Harry felhúzta a szemöldökét, miközben evett, jel volt Louis-nak, hogy folytassa. – Az apám elkezdte mondani, hogy megőrültem meg minden, de elmondtam neki, hogy akkor megyek vissza a házba, ha rájönnek, hogy felelősségteljes felnőtt vagyok, aki meg tudja hozni a saját döntéseit – folytatta Louis, büszke volt magára.
- Ó, felelősségteljes felnőtt vagy, teljesen egyetértek – felelte Harry, majd ivott egy kortyot az alma-narancsléből, amit Louis töltött a poharaikba.
- Ne gúnyolódj már! Soha nem beszéltem vissza a szüleimnek, főleg nem álltam ki magamért velük szemben.
- Tudom, bébi, büszke vagyok rád.
Louis elmosolyodott.
- Mi az?
- Semmi.
- Úgy mosolyogsz, mint egy idióta.
- Szeretem, amikor bébinek hívsz. Jobb, mint a Lou. Vagy a hercegnő.
- Akkor szereted, ha valamennyire irányítanak téged – figyelte meg Harry.
Louis vállat vont, de bólintott.
- Jó tudni.
- Van egy kis kaja a szád sarkában.
Harry letörölte, majd lenyalta azt az ujjáról.
- Ez undorító.
- Szó szerint a szádban volt a farkam, és úgy gondolod, hogy ez undorító?
Louis kuncogott (valóban kuncogott), Harry pedig rámosolygott.
- Szóval ez olyan, mint egy randi? – kérdezte Harry, mire Louis elkomolyodott.
- Ha akarod.
- Ha te akarod.
- Én akarom.
- Akkor oké. Ez egy randi.
- Ha tudtam volna, hogy ez fog történni, jobban kiöltözök.
Harry a szemeit forgatta szeretettel, Louis pedig megpróbált elrejteni egy mosolyt a kézfejénél, de nagyon nem sikerült neki.

*

Másnak együtt mentek el a barátaikkal a Rockies-ba vacsorázni ismét, és ezúttal Harry egyik karját Louis válla köré fonta, amint leültek.
- Szóval most, hogy Harry és Louis dugtak, ti mikor jöttök? – kérdezte Niall, miután a pincérnő felvette a rendelésüket.
Louis elpirult és Harryhez hajolt, mert meleg volt és mert Harry.
- Nem tudom, honnan vannak az információid, de mi már körülbelül egy hónapja szexeltünk – válaszolta Zayn, kinyitva a cigarettás dobozát.
És ez volt az első alkalom, amikor Louis nem érezte annak a szükségét, hogy Liamhez hasonlítsa magát, mert amíg tudta, hogy ott van neki Harry, semmi sem számított neki igazán.
- Az igaz, hogy most hétfőn volt az első randitok? Ez olyan cuki!
Louis mosolyogva bólintott, Harry pedig megszorította a vállát.
- Én főztem.
Barbara és Liam felnyögött a szemeiket forgatva, mert Louis egész végig erről beszélt.
- Mit főztél? – kérdezte Niall, nyilvánvalóan éhesen.
Louis elmosolyodott, majd felemelte két kezét, hogy elmutogassa a műveletet.
- Csirkét főztem mozzarella sajttal töltve, pármai sonkába tekerve, egy kis házi krumplipürével [„I cooked chicken stuffed with mozzarella cheese wrapped in parma ham with a side of homemade mash – a híres étel, amit először főzött Louis a való életben is].