20. fejezet

Helló! 😊

2020 első fejezetét hoztam, ami pont a 20. 😀 Ez viszont azt is jelenti, hogy közeleg a történet vége, de azért még van néhány fejezet szerencsére 😊 Összességében szerintem aranyos a rész, remélem nektek is tetszeni fog, illetve azt is, hogy jól telt mindenkinek a szilveszter 💞

Más mondanivalóm szerintem nincsen, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😘

20. fejezet

Szóval igen, Louis lehet, hogy szerelmes volt Harrybe, és igen, lehet, hogy hivatalossá akarta tenni. És az is lehet, hogy túlságosan félt attól, hogy ezt elmondja Harry szemébe.
Péntek volt, és Louis még nem ment vissza a házába, de vasárnap tervezte megtenni. Még mindig maradt neki néhány tiszta ruhája, de azt tervezte, hogy elmegy a házához ma, hogy elhozza az autót. El akarta vinni Harryt Holmes Chapelbe, mert részben látni akarta, hogy hol töltötte a gyerekkorát Harry, és azt is akarta, hogy legyen valamiféle lezárása Harrynek az apjával.
Úgy döntött, iskola után mondja el neki, mivel mindketten ugyanakkor mennek el. Nem szójáték volt.
Louis az iskola mögött találkozott Harryvel, ahol néha Zaynnel cigizett, miután vége volt az óráknak. A falnak támaszkodtak, mint általában, cigiztek és hangosan beszélgettek valamiről.
- Sziasztok – köszönt nekik Louis, aztán felnézett Harryre, csókot várva. Harry elmosolyodott, és lehajolt, hogy megpuszilja az ajkait, mielőtt a vállainál fogva közelebb húzta őt.
Zayn kíváncsian nézett köztük.
- Szóval végre kapcsolatban vagytok? Mert elegem van abból, hogy Harryt hallgassam…
- Nem kellene neked valahol máshol lenned? – mondta sietve Harry, mire Zayn felhúzta a szemöldökeit.
Louis megharapta az ajkát, miközben Zaynt figyelte, aki egy pillanatig össze volt zavarodva, aztán megértette, hogy Harry mit próbált mondani.
- Ó, igen, én… um. Igen. Akkor találkozunk ma este Niallnél.
Louis integetett neki elköszönésül, és várt, amíg teljesen el nem tűnt a látószögéből, mielőtt Harryhez fordult.
- Mi volt ez?
- Semmi.
Louis az ajkát biggyesztette, majd megpróbált kitalálni egy módot arra, hogyan kérdezze meg Harryt arról, hogy hol állnak a kapcsolatukkal. A kérdés mindent tönkretehet, vagy mindent javíthat.
- Szóval um… azzal kapcsolatban, amit kérdezett – kezdte lassan, Harryre bámulva, hogy minden reakcióját figyelje.
- Mi van vele?
- Csak gondolkoztam, mert már ismerjük egymást mondjuk, hosszú ideje most már…
- Hat hónapja.
- És körülbelül abból három hónapja közel kerültünk egymáshoz… szóval én csak, uh – dadogta a tarkóját dörzsölve, mert a szíve szó szerint kiugrott a mellkasából.
- Te mit? – tette fel a kérdést Harry, de a mosoly az arcán valószínűleg elárulta a tényt, miszerint már tudta, hogy Louis mit akart kérdezni.
- Ó, Istenem, ne nézz már rám azzal a béka arccal. Megfordulok, és úgy kérdezem meg.
- Mit kérdezel meg? – csipkelődött Harry, mire Louis a szemeit forgatta megfordulva.
- Azt akartam kérdezni, hogy mi mik vagyunk pontosan. Mármint… együtt vagyunk vagy együttegyütt vagyunk?
- Hm… a választ a megbabonázó hátadnak kellene elárulnom?
- Menj a picsába – fújtatta Louis, de megfordult, hogy szemben legyen vele.
Harry megajándékozta őt egy erőltetett, fényes mosollyal, semmit sem mondva. Olyan frusztrált volt, Louis fel akart robbanni.
- Szóval te a párom vagy, vagy nem? Mert tudom, hogy azt mondtad, aromantikus vagy, vagy mi, de én már voltam kapcsolatban korábban és tudom…
- Ne fecsegj – nevetett fel Harry, aztán egyik kezét Louis szájára tette. – Nem bánnám, ha hivatalosak lennénk.
- Mármint pár-pár? Egy pár? – Louis majdnem megfulladt szavaiban.
- Akárminek is akarod hívni.
Louis megkönnyebbülten felsóhajtott, mielőtt Harry a gallérjánál fogva magához húzta őt egy csókra.
- Figyelj az ingre – figyelmeztette Harry szájában őt, mire az idősebb fiú úgy döntött, azzal hallgattatja őt el, hogy összenyomja a szájukat.
Louis Harryhez nyomódott a csípőjénél, így karjait a nyaka köré fonta, elbillentve a fejét, hogy mélyítse a csókot. Biztos volt benne, hogy a szíve szó szerint áttöri a bordáit, mert csak pillangókat és egy ismeretlen boldogsághullámot érzett abban a pillanatban, amit azóta nem érzett, hogy megkapta a Lamborghinit.
Ez határozottan sokkal jobb, mint egy Lamborghini.
Sikított, amikor Harry megmarkolta a combjai hátsó részét, hogy felemelje őt és megfordítsa. Az iskola téglafalához nyomta őt, miközben Harry az életet is kicsókolta belőle. Nem igazán bánta Louis, őszintén szólva.
Egy perccel később abbahagyták a csókot, egymás szájába lélegezve közben.
- El akarsz menni a buliba ma este Niallnél? – kérdezte Harrytől, aki még mindig őt tartotta a falnál. Nevetséges volt.
- Attól függ. Te akarsz?
- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valami mást.
- Például mit? – kérdezte Harry vigyorogva a valami más gondolatára.
- Talán elmehetnénk kocsival Holmes Chapel-be ma este? Hallgass végig. Odamehetnénk és megnézhetném, hogy hol éltél régen. És talán meglátogathatnánk apukádat, és megkérhetnénk, hogy írassa rád a házat?
Harry furcsán nézett rá, Louis pedig azt gondolta, hogy talán túllépte a határt. Persze, hogy Harry nem akarna visszamenni a gyerekkori házába, mert nincs sok kellemes emléke onnan.
- Sajnálom… nem kellett volna…
- Nem. Semmi gond. Megcsinálhatjuk.
- Komolyan? Úgy értem, ha nem…
- Lou. Semmi gond.
És a Lou volt az, ami biztosította Louis-t arról, hogy minden rendben van köztük.
Elmosolyodott.
- De mielőtt megtesszük, vissza kell mennem a házamhoz, hogy elhozzam a kocsit. És aztán felveszlek a tiédnél?
- Persze – válaszolta Harry, mielőtt lehajolt még egy csókért.

*

Amikor Louis a házához ért, a húgain és a szobalányokon kívül senki sem volt otthon.
- Louis, kérlek, gyere vissza! – kérte Lottie, amint belépett a házba. – Anya és apa megállás nélkül ordibál miattad.
Louis rosszul érezte magát, amiért ezt teszi a testvéreivel, így biztosította őt, hogy vasárnap visszajön.
- Hová mész most? – kérdezte, megsértve a privát szféráját.
- Egy buliba. Eljöttem, hogy lezuhanyozzak és elvigyem a Lambo-t.
- Ó. Oké. Hiányzol te és Eleanor egyébként.
És befejeztük itt.
Louis felsétált a szobájába, ahol lezuhanyozott és átöltözött egy kényelmes farmerbe, egy szürke pólóba és egy kék kabátba. Kivette az egyik készpénzes borítékot a titkos fiókjából, mielőtt elvette a kulcsait és távozott.
Louis: öt perc múlva legyél kész :D és ne felejtsd el a sporttáskámat!!!!!!
Harry: oké!!!!!! xx
Louis elmosolyodott a két „x” jelen, amiket Harry mostanában elkezdett odarakni minden üzenet végére. Nem igazán tudta, hogy mit jelentenek, de azt gondolta, hogy olyanok voltak, mint a puszik, vagy valami.
Három perccel később megérkezett Harry háza elé, majd körülbelül öt percet várt, amíg végre kijött a házból két táskával a kezében. Felhasználta az időt arra, hogy beírja a GPS-be a címet, amit elküldött neki Harry. Louis dudált volna, de nem igazán akarta, hogy az emberek Londonban meghallják az autóját. Magának mosolygott, miközben Harry kinyitotta az ajtót és végre beszállt.
- Nincs hely ezeknek a táskáknak – figyelte meg, így végül a lábaihoz tette be őket.
- Kösd be magad.
- Kérlek, ne vezess úgy, mint egy őrült – kérte Harry, mielőtt elhúzta maga előtt a biztonsági övet.
- Sosem tennék ilyet – válaszolta Louis ártatlanul, egy kis mosoly húzódott az ajkain.
Harry bekapcsolta a rádiót, amint Louis elkezdett vezetni, és ennyi volt.
- Szóval vasárnap visszamegyek a házba – mondta Harrynek egy órával később útközben.
- Ó. Oké? Azt hiszem.
- És azon gondolkozom, hogy coming out-olok nekik.
- Whoa. Ez… nagy dolog.
Louis idegesen felnevetett, miközben megállt egy piros lámpánál, aztán elfordította a fejét, hogy Harryre nézzen.
- Szerintem rögtön az érettségi után teszem meg, úgy nem igazán csinálhatnak semmit.
- És pontosan hogyan tervezed elmondani nekik?
- Nos… nem tudom, valószínűleg valami olyasmi lesz, hogy „hé, anya, apa, alig várom, hogy egyetemre menjek, ó, és szeretem, ha fasz van a seggemben, szép napot, sziasztok”.
Harry felhorkant és megrázta a fejét, éppen, amikor Louis a gázpedálra lépett.
- Ez jó mód rá. Vagy talán ránk nyitnak majd, ahogy az én szüleim is.
- Ne mondd ezt, vagy lehet, hogy megtörténik – viccelt Louis.
- Kérlek, két kézzel vezess.
- Miért? – kérdezte Louis vigyorogva.
- Mert izzadok most és nem akarok meghalni.
Szóval már nem akarsz meghalni.
:)
- Szóval mi az a cím, ahová megyünk? – kérdezte Louis negyven perccel később, amint hivatalosan is beléptek Holmes Chapelbe.
- A régi házam. De nem fogunk tényleg ott aludni, igaz? Ijesztő és valószínűleg piszkos.
- Majd keresünk egy hotelt – biztosította őt Louis, miközben jobbra kanyarodott, majd elég hamar egy üres kocsifelhajtóhoz értek. – Szóval itt laktál régen? Ez sokkal nagyobb, mint a mostani otthonod.
- Igen.
- Be akarsz menni, amíg világos van kint?
Harry bólintott, és kiszálltak az autóból. Louis megbizonyosodott róla, hogy bezárja, miközben felsétáltak a bejárathoz. Harry lehajolt, aztán felemelt egy kis kerti törpét, feltárva egy kulcsot.
- Komolyan? – kérdezte Louis.
- Anya sosem volt igazán kreatív.
Harry elfordította a zárat, mielőtt ténylegesen kinyitotta az ajtót. Nem mozdultak néhány pillanatig, ahogy Harry bepillantott. Végül átlépett a küszöbön, így Louis követte őt.
Megpróbálta felkapcsolni a villanyt, de nem volt áram, ami azt jelentette, hogy az apja kikapcsolta a villanyt, hogy ne kelljen fizetnie a számlákat, amíg börtönben van. Minden poros volt, de nem tűnt úgy, hogy szétesne.
- Látni akarod az egész házat, vagy csak a szobámat?
- A szobádat – válaszolta Louis, mire Harry bólintott, mielőtt megfordult és felsétált a lépcsőn. Louis közelről követte őt, majdnem nekiütközve, amint Harry megállt az ajtaja előtt.
- Ez nagyon… sötét.
Ez volt az egyetlen mód arra, hogy Louis leírja. A falak feketére voltak festve, az ágynemű pedig, ami még mindig fel volt húzva, szintén fekete volt. A sarokban volt elhelyezve egy asztal az ablaknál, és néhány régi poszter lógott a falon. Louis egyik bandát sem ismerte, így azokra nem tett megjegyzést.
- Ez furcsa – felelte Harry, majd leült az ágyára.
- Miért?
- Mert még soha senki nem volt a szobámban.
- Senki?
Harry bólintott.
- Miért nem?
- Mert azt hittem, meg fognak ijedni, és azt gondolják, hogy valamiféle furcsa szerzet vagyok.
- Az voltál?
- Mi? Furcsa szerzet?
Louis bólintott, odasétálva hozzá, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el rajta.
- Nem voltam furcsa szerzet, csak szomorú.
Louis szomorúan az ajkát biggyesztette, mielőtt kezei közé vette Harry arcát, és összenyomta ajkaikat. Olyan szorosan akarta fogni Harryt, amíg az összes szomorúságot ki nem szorította.
- Vissza kellene mennünk az autóhoz, hogy keressünk egy helyet, ahol aludhatunk, mielőtt elkezd sötétedni és nem látunk a házban – javasolta Harry az ajkainak mondva, megszorítva Louis csípőjét. Louis megharapta az ajkát és bólintott, fejben elkalandozva oda, hogy éppen így lovagolja meg Harryt.
Harry felállt az ágyról, és könnyen felemelte magával Louis-t, mielőtt a lábaira állította őt. Louis teljességgel imádta, amikor Harry így bánt vele. Ettől furcsa módon biztonságban érezte magát.
Nem tartott sokáig, hogy miután visszamentek az autóhoz és a városközpont felé indultak, találjanak egy hotelt. Vagyis, nem igazán hotel volt, inkább motel, de barátságosnak és szépnek nézett ki, így úgy döntöttek, hogy itt vesznek ki egy szobát.
Volt egy középkorú nő a pultnál, illetve még néhány ember az előtérben, amiből Louis azt gondolta, hogy ez a hely nem volt olyan rossz ahhoz, hogy két éjszakát eltöltsenek.
- Szeretnénk egy szobát két éjszakára, kérem – szólalt meg Louis, a hölgy pedig kíváncsian nézett rájuk.
- Kétágyasat vagy francia ágyasat?
Harry nem válaszolt, várva Louis-ra, hogy meghozza a döntést.
- Franciaágyasat, kérem – felelte Louis, és majdnem félt a nő reakciójától. De ő csak elmosolyodott és odaadta neki a 312-es szobához tartozó kulcsot.
- Száz font lesz.
Louis meglepően bólintott, mert ez hihetetlenül olcsó volt, mielőtt átadott neki két ötven fontos bankjegyet. A hölgy bólintott, majd a lift felé mutatott.
- Nem gondolod, hogy először meg kellene hívnod vacsorázni, mielőtt együtt veszünk ki egy szobát? – kérdezte Harry, amint Louis belépett a szobájukba.
- Főztem neked egy kibaszott ételt – mondta neki Louis, majd ledobta a táskáját az ágyra, körbenézve a szobában. Volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett, és egy kis erkély.
- Megfelel neked, hercegnő? – kérdezte Harry, ahogy ledőlt az ágyra.
- Nem túl kopott.
Harry felhorkant és megrázta a fejét, eltakarva szemeit a karjával.
Louis megharapta az ajkát és úgy bámult Harryre, kiterülve az ágyon, bicepszei kidudorodtak, miközben az arcához nyomta azt. Ebben a pillanatban mindennél jobban meg akarta őt lovagolni.
Így közelebb lépett az ágyhoz, aztán egyik térdét Harry combja mellé helyezte, mielőtt a másikkal is feltérdelt. Harry felemelte a karját és meglepetten nézett rá, bár semmit sem szólt. Louis meghúzta a pólóját, mire Harry rendesen felült, a mellkasok összeértek, az ajkak pedig megtalálták egymást. Louis kezei vakon is megtalálták az utat Harry hajába, míg Harry kezei a dereka köré fonódtak.
- Ezúttal én akarok lenni felül – felelte Louis, amint Harry elkezdte szívni a nyakát.
Harry hümmögött, majd öt másodperc múlva, miután megbizonyosodott róla, hogy ott maradjon egy folt Louis nyakán, hátra húzódott.
- Mármint te akarsz megdugni engem?
- Ó, nem! Meglovagolni, úgy értem – válaszolta Louis és elpirult.
- Azt imádnám, bébi – mosolygott Harry, aztán lelökte Louis dzsekijét a vállairól.
Louis felállt, majd kecsesen letérdelt Harry szétterpesztett lábai között, az ágy végében. Harry felemelte a seggét, hogy leszedje a farmerét és alsónadrágját, segítve Louis-nak.
- Imádod leszopni a farkamat, igaz? – kérdezte Louis-tól, aki bólintott, nem is szégyellte bevallani. Harry farka kemény és rózsaszín volt, nehézkesen feküdve a hasánál.
Louis a kezébe fogta azt, majd egy kövér csíkot nyalt a végétől a tetejéig, mielőtt a szájába vette. Imádta azt, amilyen érzés volt Harry a szájában, teljesen nagy méretben és lüktetve, előváladékozva. Nyelvével ingerelte a végét, szemkontaktust létesítve Harryvel, hogy megbizonyosodjon róla, élvezi – élvezte; a nehéz légzéséből és megfeszülő izmaiból ítélve.
Elengedte Harry farkát, mielőtt levette a saját pólóját, aztán visszatért a szopáshoz. Érezte, hogy a másodpercekkel egyre szűkebbé válik a nadrágja, csak attól, hogy leszopja Harryt.
- Abba kell hagynod, ha nem akarod, hogy a szádban élvezzek el – figyelmeztette Harry, majd Louis elengedte a farkát egy nagy pukkanó hanggal. – Fel – utasította Harry, Louis pedig így is tett, kicsatolva a farmerét és levéve azt magáról. Ezután az alsónadrágja következett, összegyűlve a bokájánál, mielőtt kilépett belőle és közelebb ment Harryhez, amíg térdei az ágynál nem voltak.
Harry kezei azonnal megmarkolták a seggét és elkezdte masszírozni azt, ugyanakkor csókokat nyomott Louis hasára. Louis a kezeit Harry vállaira helyezte, hogy megtámassza magát, mielőtt újra átvetette rajta a lábát.
- Síkosító és óvszer? – kérdezte Louis, mire Harry a hatalmas ágy másik feléhez mutatott. Louis odahajolt, Harry pedig megtámasztotta őt közben.
- Rendesen akarlak érezni – felelte Harry.
- Tiszta vagy?
- Sosem csináltam óvszer nélkül.
- Megígéred?
- Megígérem.
- Akkor oké. De amikor visszamegyünk, mindketten teszteltetjük magunkat.
Harry bólintott, majd alsó ajkát a szájába szívta, Louis kecses kezeire bámulva, ahogy bekente síkosítóval a farkát. Utána Louis az ágyra dobta az üveget Harry mellé, és feltérdelt, éppen ahogy látta azt néhány pornófilmben.
- Pornót néztél? – csipkelődött Harry, míg Louis igazgatta őt, hogy a farka teteje hozzáérjen az izmai gyűrűjéhez.
- Fogd be.
Harry megmarkolta Louis csípőjének húsát, aztán lassan magára engedte őt, amíg teljesen benne nem volt.
- Jézus Krisztus – nyögött fel Louis látványára, ahogy ott ült rajta, farka nagyon piros és kemény volt, könyörgött, hogy érintsék meg. – Akarsz mozogni vagy nekem kéne?
- Nekem – felelte Louis makacsul, amin Harry nevetett volna, ha nem lett volna annyira felizgulva.
Louis elég hamar a hátára lökte Harryt, majd lassan elkezdett fel-le mozogni, kezeit Harry mellkasára helyezte támaszként. Elkezdte gyorsabban és gyorsabban csinálni, amíg fel nem vett egy egész gyors ritmust, ami úgy tűnt, hogy az őrületbe kergeti Harryt.
- Olyan szépen nézel ki felül, bébi – dicsérte meg Harry, mire Louis elmosolyodott, lelassítva, hogy megtalálja a prosztatáját.
- Ó, Istenem – nyögött fel, amikor végre sikerült, Harry farkának teteje pont eltalálta.
Egyenletes ritmusban csinálta, és minden egyes lökésnél remegett az élvezettől. Egy ponton megállt, és úgy döntött, csak fel-le dörgölőzik, és 8 mozdulattal pont jól eltalálta. Harry kezei most már a combjain voltak, ujjbegyei belevájtak a húsába, miközben figyelte őt.
- Nincs nyúlkálás – felelte, majd elütötte Louis kezét, amikor a fájdalmasan kemény farkát akarta megfogni.
- De én… – próbált érvelni Louis, hangja elhalt, miközben végül lelassult, amíg teljesen meg nem állt, túlságosan kimerült volt és az elélvezés határán volt ahhoz, hogy bármi mást tegyen.
- Átveszem – biztosította őt Harry, aztán újra megfogta Louis csípőjét, mielőtt elkezdett felfelé belé lökődni, tudva, hogyan érje el pont jól Louis prosztatáját.
Louis megigazította a haját, ahogy Harry tovább lökődött belé, mielőtt a mellkasához tette kezeit, hogy végigkarmolja azt.
- Kérlek, Harry – könyörgött Louis, amikor Harry szándékosan kihagyta a helyét többször is, a határon tartva őt.
- Kérlek mi?
- Élveztess el.
Harry végighúzta körmeit Louis oldalán, miközben még adott neki néhány gyors lökést, mielőtt elélvezett egyenesen a prosztatájánál.
- Baaaszki – lehelte Louis, aztán elment, ahogy Harry lassú, ernyedt lökésekkel mindkettőjük orgazmusát kihúzta.
- Olyan jó voltál – mondta neki Harry, amikor kihúzódott, Louis pedig a mellkasára zuhant, nem is érdekelte az, hogy összekeni a mellkasát a saját élvezetével.
- Le kell zuhanyoznunk. De nem együtt.
- Miért nem? – biggyesztette az ajkát Harry, mire Louis felnézett rá.
- Mert túl fáradt vagyok.
- Megtartom magamnak a kezeimet, ígérem.
- Akkor oké. Nincsenek vicces ügyködések.
- Nincsenek vicces ügyködések; értettem – mosolygott Harry, aztán Louis felült.
- Fáj a seggem.
- Hízelegsz.
- Ez nem bók volt.
- Ettől függetlenül is annak veszem.
Louis szeretettel forgatta a szemeit, majd mindketten felálltak az ágyról.
- Holnap ki kell tennünk a jelet a kilincsre a szobalányoknak, hogy átcseréljék az ágyneműt – figyelte meg Louis nevetve.
Harry megnyitotta a zuhanycsapot, és megbizonyosodott róla, hogy pont jól állítsa be a vizet, mielőtt belépett. Louis követte őt, elhúzva az üvegajtót maga mögött, hogy becsukja azt.
Pillangók repkedtek Louis gyomrában, és egy meleg érzést érzett a szívében, mert annyira kényelmesen érezte magát teljesen meztelenül és önmagának Harryvel, azon félelem nélkül, hogy ítélkeznének róla.
Amint a víz elérte a mellkasát, az élvezet lemosódott.
- Majd én megmoslak. Fordulj meg.
Azt tette, amit Harry mondott neki, hátra dőlve széles mellkasának, de megbizonyosodott róla, hogy a haja ne legyen vizes. Behunyta szemeit, miközben Harry kezei a saját mellkasához értek, mindenhol dörzsölve Louis-t és elkenve a szappanos gélt.
Aztán Harry megbizonyosodott róla, hogy a farkát is megmossa, még csak nem is hezitálva, hogy közben megmasszírozza Louis golyóit. Csókokat nyomott Louis nyakára, ahogy egyik kezét Louis hátára tette, megbizonyosodva róla, hogy az egészet beszappanozza.
- Harry – figyelmeztetett Louis, amikor Harry ujjai a bejáratát súrolták, ami kicsit még mindig fájt korábbról.
- Én nem csinálok semmit.
Louis hallotta őt mosolyogni, miközben a fülébe suttogott. Majd visszahúzódott, hogy magát is megmossa.
- Látod? Megmondtam, hogy tudok viselkedni – felelte Harry, aztán egy törölközőt tekert a dereka köré. Louis úgy döntött, hogy a puha köntöst veszi fel, ami az ajtónál lógott valami műanyagon.
Megmosták a fogukat, és miután Louis kivette a kontaktlencséit, visszasétáltak a szobájukba. Átöltözött pizsamába, aztán befeküdt az ágyra betakarózva.
- Bekapcsolod a fűtést, mielőtt befekszel az ágyba?
- Már be van kapcsolva – felelte Harry, majd felemelte a takarót, hogy az ágyba másszon. – Fázol?
- Kicsit.
- Akkor hozzád bújok.
Louis elmosolyodott. Mindig azt gondolta, hogy a „bújok” szó aranyos. Hátat fordított Harrynek, és nem tartott sokáig, amíg egy meleg (meztelen) mellkast érzett a hátához nyomódni és karokat köré fonódni.
Mosollyal az arcán aludt el.

*

- Van Starbucks ebben a városban? – kérdezte Louis másnap reggel útközben az autójukhoz. Vagyis, inkább délután, mert délben ébredtek fel, és most már majdnem délután egy óra volt.
- Van egy húsz percnyire innen. De oda kerülőt kell tennünk.
- Semmi gond. A látogatási időnek amúgy is nyolckor van vége.
Beszálltak az autóba, és öt perccel később már úton voltak ahhoz a Starbucks-hoz, amit Harry ismert.
- Ó, van autós része is, szóval nem kell megállnunk – kiáltott fel Louis, majd jobbra fordult a sarkon.
- Nem gond a részedről, hogy az autóban eszünk? – kérdezte Harry, majdnem gúnyolódó hangsúllyal.
- Fogd be és mondd, hogy mit akarsz.
- Majd elmondom, hogy mit akarok.
- Mondd már – felelte Louis indulatosan, mert egy másik autó is várt mögöttük.
- Majd elmondom, hogy mit akarok, amit igazán, igazán akarok.
Louis felnevetett és a szemeit forgatta, mielőtt végre rendeltek. Leparkolt, amint talált helyet, és a következő tizenöt percet az ebédjük elfogyasztásával töltötték.
- Nem vagy kicsit ideges amiatt, hogy hosszú idő után látni fogod apukádat?
- Kicsit. De nem hiszem, hogy az asztalon át megtámadna vagy valami. Legalábbis remélem.
Elmentek autóval ahhoz az ingatlan céghez, amitől Mr. Styles megvette a házat, hogy visszaszerezzenek néhány papírt, amit aláíratnak vele.
- Ha dühös lesz, búcsút mondhatunk az ötletnek – szólalt meg Harry két órával később, amikor végre a börtön főbejáratához sétáltak.
- Minden rendben lesz – próbálta meg biztosítani őt Louis, de látta, hogy Harry nagyon ideges volt, annak ellenére, hogy azt hangoztatta, nem az.
A recepciónál lévő tiszthez sétáltak ragyogó mosollyal.
- Segíthetek? – kérdezte karba téve a kezeit, fel-le nézett rajtuk.
- Szeretnénk meglátogatni… um, Des Styles-t.
- És kik maguk? – folytatta a tiszt, nyilvánvalóan felismerve a nevet.
- Harry Styles vagyok, a fia.
- Van időpontja?
- Mióta kell időpont ahhoz, hogy meglátogassak valakit a börtönben? – kérdezte Harry, kezdett türelmetlen lenni.
- Az idők kezdete óta, kölyök. Most pedig menj…
- Mi lenne, ha inkább a királynővel beszélgetne, hm? – szólt közbe Louis, majd egy száz fontos bankjegyet helyezett az asztalra. Az őr lenézett, mielőtt elvette.
- Erre, uraim.
Harry a száját húzta, mire Louis megcsípte az oldalát, majd követték a férfit. Egy asztalokkal és székekkel teli helyiségbe vezette őket, amit két biztonsági őr felügyelt.
- Hozd ide Styles-t – suttogta a tiszt az egyik őrnek, aki bólintott, aztán eltűnt. – Foglaljanak helyet.
Louis és Harry leültek az egyetlen szabad asztalhoz. Louis nem tehetett róla, de körülnézett a teremben; félig normális ruhába öltözött emberekkel volt tele, félig narancssárgába öltözöttekkel, akiknek bilincsben lévő kezeik az asztalokon pihentek. A hely nem volt olyan piszkos, mint azt Louis képzelte, de azt sem mondhatta, hogy tiszta volt.
Felnézett, amikor meglátta, hogy Harry valamit néz, aztán lefagyott, amikor szemei megtalálták azt a férfit, akit odakísértek az asztalukhoz. Hatalmas, durvának kinéző kezei bilincsben voltak előtte, Louis pedig észrevette a szemeiben a felismerés hullámát, amikor meglátta Harryt.
Csend telepedett hármójukra, amikor Mr. Styles leült, kezeit az asztalra helyezve. Louis szemei elkalandoztak a kartetoválásain, szakálla koszos volt, szemei beesettek és zöldek voltak, színe illett Harryéhez.
- Nem gondoltam, hogy valaha is újra látlak téged – szólalt meg Mr. Styles rekedt, mély hangon, összefonva ujjait. – Miért vagy itt?
Harry lába idegesen mozgott fel-le az asztal alatt, így Louis egyik kezét a combjára helyezte, hogy megnyugtassa őt.
- Azért vagyok itt, hogy a házról beszéljünk. És hogy… csak azért.
- Mit beszéljünk a házról?
- El akarom adni.
Mr. Styles hangosan nevetett egy teljes percig, mielőtt lenyugodott.
- El akarod adni a házat?
- Igen. És kell hozzá az aláírásod.
- És miért kellene eladnom?
- Mert tartozol nekem. Tartozol nekünk ezzel. Elbasztad az egész életünket, amikor a szart is kiverted belőlem akkor este. Egy szar házban élünk, amit alig bírunk megengedni magunknak miattad! – kiáltott fel Harry, arca pirossá vált a dühtől. Louis még sosem látta őt ilyen mérgesnek, ijesztő volt. – A legkevesebb, amit megtehetsz, hogy aláírsz egy kibaszott papírt. Elosztjuk a pénzt, hetvenöt-huszonöt.
- Ez teljesen…
- Racionális. A következő néhány évben nem is fogsz a házban lakni. Pocsékba fog menni. Tedd meg ezt az egy dolgot értem és anyáért.
Mr. Styles ránézett egy pillanatra.
- Rendben.
Harry egyértelműen meglepődött a választól. Több veszekedésre számított, de ez sokkal jobb volt.
Louis az asztalra helyezte az irattartót, mielőtt kinyitotta és átadott Mr. Styles-nak egy tollat.
- És ő ki? – kérdezte Mr. Styles, miután aláírta a papírokat egy kis nehézséggel a bilincsek miatt. – A párod?
- Kurvára nem tartozik rád – motyogta Harry, aztán felkelve bezárta az irattartót.
- Sajnálok mindent – felelte Mr. Styles, ahogy Louis felállt.
- Remélem a pokolban fogsz elégni – morogta Harry, majd elballagott.
- Akkor ott találkozunk! – kiáltotta utána az apja, amitől mindenki megfordult, hogy rájuk nézzen. Louis elpirult és egyet hátra lépett, de a hangja a torkába szorult, amikor Mr. Styles megragadta a kabátját. Látta az egyik őrt feléjük lépni. – A párja vagy?
Louis bólintott.
- Hogy hívnak?
- Nem árulom el a nevemet – mondta neki Louis, éppen ahogy az egyik őr megfogta a gallérját és elhúzta őt, amitől elengedte Louis-t.
- Vigyázz rá – felelte, Louis pedig látta, hogy őszinte volt, amikor ezt mondta.
- Úgy lesz – ez volt minden, amit Louis válaszolt, mielőtt elhagyta a helyiséget.
Harryt a falnak támaszkodva találta a bejáratnál, cigizett.
- Gyerünk. Megint meg kell állnunk az ingatlan cégnél, aztán kész vagyunk.
Harry bólintott, majd hagyta, hogy a cigarettája a padlóra essen, mielőtt rálépett.

*

Néhány órával később Harry ismét önmaga volt, miután megvacsoráztak a kedvenc éttermében, ahová régen gyerekként járt, és csináltak egy selfie-t a naplementével.
- Mutatni akarok neked valamit.
- Meg tudnád mutatni holnap? Kezd sötétedni és fáradt vagyok.
- Nem, akkor jobb, ha este csinálom.
- Oké.
- De kelleni fog az autó.
- Ó, Istenem.
- Imádni fogod, gyerünk.
Louis engedte, hogy Harry instrukciókat adjon neki, hogy hogyan juthatnak el arra a helyre, ami a fejében volt. Kiderült, hogy az egy dombtető volt, éppen amilyen a Rockie’s-zel van szemben Doncasterben. Louis látta az egész várost és még annál is tovább, miközben leült a fűre Harry mellett.
- Régen feljöttem ide gyerekként… vagyis, tinédzserként, amikor a szüleim nagyon veszekedtek és nem tudtam aludni.
- Nincs olyan messze a házadtól, de éjjel felmászni ide az sok.
- Tudom. Csak el kellett mennem valahová, ahol egyedül vagyok és csak gondolkozom.
- Min gondolkoztál?
- Dolgokon.
Louis semmit sem mondott, mert tudta, hogy Harry folytatni fogja.
- Lenéztem a városra és elgondolkoztam, hogy a lelki társam ott van-e lent valahol – felelte, majd lihegve felnevetett.
- És odalent volt a lelki társad?
- Nem ez alatt a domb alatt – válaszolta Harry, mire Louis szíve elkezdett gyorsabban verni, mert ó.
Harry lefeküdt a hátára, kezeit a hasára helyezte, Louis pedig követte őt.
- Tudod, amikor tegnap megkértél, hogy legyek a párod, azt hittem, viccelsz.
- Miért?
- Mert… sosem gondoltam, hogy bárki is kedvelni fog valamiért valaha, a farkamon kívül.
- Ez hülyeség. Zayn, Niall, Barbara…
- Nem úgy értem. Úgy értem, hogy sosem gondoltam, hogy valaki valaha is azt hinné, hogy van bármim, amit adni tudnék. Érzelmileg.
- Hát persze, hogy van – mondta Louis lágyan és az oldalára fordult, tenyerén tartva a fejét, hogy jobban lássa őt. Nem is érdekelte, hogy valószínűleg összepiszkolja a ruháit a fűvel. A szíve megszakadt, mert Harrynek fogalma sem volt, milyen szeretetre méltó is ő. – Rendes vagy, kedves és vicces és…
Hogyan kell leírni valakit, akibe szerelmes vagyok?
- És olyan kellemesen és biztonságban érzem magam veled. Ez minden, amit valaki valaha is akarhat és szüksége lehet. Szeretlek ezért.
Csak akkor jött rá, hogy mit mondott, miután a szavak elhagyták a száját, és amikor meglátta Harry szemeit kitágulni.
- Nem kell visszamondanod, csak ha… – dadogta.
- Ne mondd ki, ha nem gondolod komolyan – kérte Harry, mire Louis visszatartotta a lélegzetét, mert olyan sebezhető volt Harry hangja.
- Komolyan gondolom.
- Ígéred?
- Ígérem.