23. fejezet

Helló! 😊

Itt az utolsó előtti rész, sok-sok történéssel és csavarral, szerintem tetszeni fog nektek 😉
A közepe felé a szokásos módon négyzetes zárójelbe írtam azt a pontos szót, amit Louis használt, hogy teljesen egyértelmű legyen.
És hát a vége... szörnyen függő, de egy hét múlva kiderül minden 😏
Kellemes olvasást! 😘

23. fejezet

A ballagás napján kapta meg Louis email-ben a vizsgái eredményét. A reggelizőasztalnál ült, alig evett, mert a szíve azzal fenyegetőzött, hogy áttöri a mellkasát, köszönhetően annak a beszédnek, amit néhány óra múlva el kell mondania, és amiben coming out-ol.
A szülei visszaadták neki a telefonját a bál után, és megígértették vele, hogy a vizsgáira fog koncentrálni. Louis megígérte, de amint egyedül volt a szobájában, írt Harrynek, és néhány órára teljesen megfeledkezett a tanulásról.
Jó volt, mert Harry elfeledtette vele a stresszes dolgokat, amikor arra volt szüksége. Harry volt a menedéke, Louis pedig imádta ezt. Louis szerette őt. És Harry is viszont szerette őt.
Esmeralda kopogott az ajtaján, hogy szóljon Louis-nak, levele jött, így miután Louis bezárta az ajtót, megnyitotta a Face Time-ot, és Harryt hívta, mert azt akarta, hogy együtt nézzék meg a pontjaikat. Ha Harrynek 85 vagy annál több pontja van, van esélye arra, hogy bejusson a Londoni Egyetemre, ami egész végig a tervük volt. Louis vagy az Oxfordra, vagy King’s College-ra jut be.
A szülei Oxfordot akarták, de Louis inkább a King’s College-t, mert az közelebb volt Harryhez és lényegében ugyanaz. Egy hete kapta meg az elfogadó leveleket, de még üzenetet kell váltania az egyikkel, hogy megerősítse.
- Sziaaaa – szólalt meg Harry, mire Louis összehúzta a szemét a képernyőre pillantva.
- Az egy öltöny a szekrényajtódon?
Harry nevetve bólintott.
- Készülődök a párom ballagására.
- Ó, Istenem.
- Ideges vagy?
- Egy kicsit. Nagyon, igazából – vallotta be Louis, majd leült az asztalához. – És te ideges vagy?
Mindkettőjük ballagása ma volt, csak Harryé két órával Louis-é után.
- Megkaptad az eredményeidet?
- Igen. Együtt nyitjuk ki, igaz?
- Mhm.
- Akkor oké. Kezdjük!
Mindketten a fogukkal nyitották ki a borítékjukat, mert a másik kezükben a telefon volt, és nem is érdekelte őket, hogy totál idiótának néznek ki.
- Először te – felelte Harry, szemei lepillantottak a papírjára.
- Nekem kilencvennyolc.
- Ó, Istenem, az nagyszerű, Lou! – mondta Harry izgatottan, mire Louis elmosolyodott, mielőtt megharapta az ajkát és megkérte Harryt, hogy mutassa meg neki az eredményét.
Harry megfordította a papírját és közelebb tette a kamerához, hogy Louis megnézhesse magának.
- Az hatvannégy vagy nyolcvannégy?
- Nyolcvannégy! – kiáltott fel Harry boldogan, Louis pedig szeretettel elmosolyodott, miközben kitörtek a pillangók a hasában.
- Be fogsz jutni! Ugh, de várnunk kell holnapig. El kell küldenem megerősítésre az egyiket ma.
Harry megharapta az ajkát, nyilvánvalóan tudta, hogy Louis kockázatos helyzetben van. Egyrészről, ha Louis az Oxfordnak válaszol, akkor minden bizonnyal nem tud Harryvel lenni a jövőben, mert egy órányira lesznek egymástól. Másrészről, ha a King’s College-nak válaszol, talán előfordulhat az, hogy Harry nem jut be a Londoni Egyetemre. Az azt jelentené, hogy a Doncasterben lévő egyetemre kellene járnia, ami azt is jelentené, hogy Louis kihagyná azt a lehetőséget, hogy az Oxfordra járjon, miatta.
- Melyiket fogod elküldeni?
- Még nem vagyok biztos benne – hazudta Louis.
- Mikor van a határidő?
- Holnap.
Harry felsóhajtott.
- A szívedre hallgass, jó? Ne rám gondolj, amikor meghozod a döntést, oké?
Louis bólintott.
- Oké.
Harrynek igaza volt. Louis-nak a helyes döntést kellett meghoznia és a jövőjére gondolnia. Ezt tervezte megtenni, így megfogta a két levél közül az egyiket és elkezdte írni a választ.

*

- Louis! Indulnunk kell! – kiabált neki az anyja a földszintről, éppen amikor Louis a öltönyét gombolta be. A beszéde az egyik kezében volt, talárja és a kalapja a másikban. A kocsiban tervezte felvenni őket, mert nem akarta, hogy a családja képeket csináljon, mielőtt az iskolájához érne.
- Kész vagy? – kérdezte Lottie, mire Louis a szemeit forgatta, a szülei közé lépve, hogy képet csináljanak. Nem volt benne biztos, hogy a szülei emlékezni akarnak majd erre a napra néhány óra múlva.
Húsz perccel később egy széken ült az első sorban Eleanor és Liam között, az igazgatójuk megnyitó beszédét hallgatva. Ezután mindenkit egyesével kihívtak a színpadra, hogy átvegyék az érettségijüket. Louis volt az első, de nem volt ideje, hogy megkeresse a tömegben Harryt, mert Eleanort hívták következőnek.
Egy egész órát kellett várnia, mielőtt végre a színpadra hívták a ballagási beszéde miatt.
- Most pedig szeretnék bemutatni egy nagyon okos fiatalembert. Az idei ballagási beszéd következik, kérem, fogadják szeretettel Louis Tomlinson-t.
Ó, baszki, eljött.
Louis felállt és mosolygott, miközben felsétált a lépcsőn, végül megállt a pódium előtt, és kitette rá a papírját.
Jobbra nézve meglátta a szüleit, akik már videózták őt büszke mosollyal az arcukon, aztán leghátra nézett, ismerős arcokat keresve. És ott is voltak egy fának támaszkodva; Niall, Zayn és Harry, öltönyben. Harryn másik öltöny volt, mint két hete, ezúttal teljesen feketébe öltözött. Mosolygott, Louis-nak pedig pillangók voltak a gyomrában, mert mindketten tudták, hogy mi fog következni.
Elkezdett az iskolai évről fecsegni, elsütött két viccet, miközben rátért arra, hogy milyen különböző utakra lépnek most stb. Minden le volt írva neki; a szülei segítettek összeállítani neki természetesen.
Még volt néhány unalmas sora, és a kis bársony doboz ott lapult a zsebében a talárja alatt. Így úgy döntött, összegyűri a papírt és fejből fog beszélni. Látta, hogy a szülei összezavarodva szemöldöküket ráncolják, de nem érdekelte.
- Tudjátok mit? Nem fogok itt állni előttetek és elmondani egy szar beszédet arról, hogy az egyéniség a kulcs a sikerhez, miközben mindannyian úgy állunk itt, hogy pontosan ugyanúgy öltöztünk fel. Régen naiv gyerek voltam, a tanárok kedvence és a fiúgyermekek tökéletes példája. Tudom, hogy sok ember néz fel rám ezért, én pedig nagyon sajnálom őket, mert ez igazából nem én vagyok.
A szüleire pillantott, akik eltették a videókamerájukat és megkérték a személyi fényképészüket, hogy ne csináljon több képet.
- Tudom, hogy a jövőről kellene beszélnem nektek, úgyhogy ezt is fogom tenni. Gandhi azt mondta, hogy a jövő attól függ, mit teszünk ma. Én pedig rájöttem, hogy igaza van. Mindannyiunknak nagy tervei vannak a jövőnkre, biztos vagyok benne. Ezért nem fogok itt állni és olyan valaki lenni, aki nem vagyok. Ezt csináltam egész életemben; hazudtam mindannyiótoknak, de legfőképpen hazudtam magamnak. Nem kezdhetek el egy új életet hazugságra alapozva. Ez…
Megállt, hogy felemelje a talárját, majd gyorsan elővette az öltönyéből a bársony dobozt, kinyitva azt. Hallotta, hogy mindenkinek elállt a lélegzete, Eleanor meg egyik kezét a szájára tette, nyilvánvalóan azt gondolva, hogy néhány percen belül az ujjára fog kerülni a gyűrű.
- Ez nem én vagyok. A szüleim azt várják tőlem, hogy feleségül vegyek valakit, akivel már öt éve járok. Mindannyian ismeritek Eleanort, állítólag életem szerelmét – felelte, mire Eleanor elmosolyodott, hihetetlenül büszke volt magára. Hallotta Louis-t egyáltalán? – Hadd mondjak valamit. Ez egy nagy marhaság – folytatta, átdobva a dobozt a pódiumon, egyenesen Eleanor lábaihoz.
Az emberek eltátották a szájukat, Louis pedig megrázta a fejét nevetséges reakciójukon.
- Nincs szükségem papírra a Városházától, hogy bizonyítsam a szeretetemet valakinek – felelte, mire Eleanor arca felderült. – Amikor szeretsz valakit, egyszerűen csak tudod. Nem kell megmagyaráznod… vagyis nem tudod megmagyarázni. Ez a lényeg. Megpróbálhatod figyelmen kívül hagyni vagy elszaladni előle, higgyétek el, én megtettem. Megpróbáltam. De a végén két ember újra megtalálja az utat egymáshoz, ha egymásnak vannak teremtve. Ekkor tudod, hogy ez igazi. Én személy szerint újra visszataláltam valakihez három héttel ezelőtt minden valószínűség ellenére.
Eleanor összezavarodva nézett fel, feltételezhetően számolgatott a fejében.
- Nem foglak tovább untatni titeket ezzel a nyálas szöveggel, de Bernard Baruch-t szeretném idézni, aki azt mondta, hogy legyél az, aki vagy, mert azok, akik bánják ezt, nem számítanak, és azok, akik számítanak, nem bánják.
Az apja vadul mutogatott neki, hogy fejezze be a beszédét, de Louis csak mosolygott.
- Szóval minden további nélkül, szeretném megköszönni az iskolának, hogy a lehető legjobb oktatást nyújtotta, és a szüleimnek, akik ki tudták fizetni. De szeretném még megköszönni valaki másnak is.
Vett egy mély lélegzetet és megharapta az ajkát, Harryt keresve szemeivel a tömegben. Elmosolyodott, amikor szemkontaktust létesítettek, aztán folytatta:
- Azt hiszem… a legfontosabb dolog, amit az elmúlt négy évben tanultam, az igazából olyan dolog, amit az elmúlt… kilenc hónapban tanultam? Rájöttem, hogy az életben a legjobb dolgok ingyen vannak. Egy olyan mondat, amiről sosem gondoltam, hogy el fogja hagyni a számat. De igaz, ha belegondoltok. Barátok, ölelések, szeretet és legfőképpen a boldogság ingyen vannak. És szeretném megköszönni az én, uh… fiú páromnak [„boyfriend”] ezt.
Az anyja elkezdett sírni, az apja meg sosem nézett ki dühösebbnek. Néhány embernek leesett az álla, Eleanor pedig szóhoz sem jutott.
- Hogy összefoglaljam… csak egy esélyünk van az életben, és vagy azt választjuk, hogy a helyes módon éljük meg – azzal, hogy önmagunk vagyunk, vagy azt tettetjük, hogy valami mások vagyunk, ez teljesen rajtunk múlik. Le kell szarni, hogy mit gondol mindenki más! Jobb, hogy ha azért utálnak, ami te vagy, mint hogy ha azért szeretnek, ami nem vagy. Ez minden, köszönöm – fejezte be, majd elmosolyodott.
Már el akart lépni, amikor eszébe jutott valami, és újra a mikrofonhoz hajolt:
- Ó, és egyébként meleg vagyok. Abban az esetben, ha nem lett volna elég világos.
Néhány ember tapsolt, míg mások elborzadva néztek ki, de mindenki közül Louis mosolya volt a legfényesebb. Eleanor sírt, de Louis-t nem is érdekelhette volna kevésbé, mert Liam és Barbara gratulált neki, miközben leült.
Az igazgató mindenkinek megköszönte, hogy eljött, és mindenkit biztatott, hogy próbálják ki a svédasztalt oldalt, de Louis-t ez sem érdekelte. Nem zavartatta magát azzal, hogy azt várja, odamennek hozzá a szülei; csak felállt és elkezdett hátrafelé sétálni, ahol Harry, Niall és Zayn volt. Liam és Barbara követték őt, miközben mindenki elkezdett felállni a helyéről, elfoglalva az udvart, hogy fényképeket csináljanak és gratuláljanak egymásnak.
- Láttad ezt? – kérdezte Louis Harrytől izgatottan, amint elég közel ért hozzá, mire Harry bólintott.
- Olyan büszke vagyok rád, bébi – felelte, Louis pedig a dereka köré fonta karját, arcát Harry mellkasához nyomta.
- Istenem, undorítóak vagytok – öklendezett Barbara, mielőtt Niall magához húzta egy csókra.
- Fogalmad sincs, milyen jó érzés most, hogy mindenki tudja – mondta Louis Harrynek, miközben állát a mellkasán pihentette, hogy felnézzen rá.
- Igen? – kérdezte Harry szeretettel, majd ujjaival beletúrt Louis lágy hajába.
- Mhm. Neked nincs ballagásod, amire menned kell?
- Nagyjából fél óra múlva, de meg kell várnunk Liamet, hogy csináljanak képet Zaynnel a családjának.
- Ja, ha már erről van szó. Anya is akar képet, szóval valószínűleg oda kellene mennünk, hogy bemutathassalak?
- Több mint egy éve jártok és csak most találkozol a szüleivel? – kérdezte Louis, mire Niall vállat vont, mielőtt hagyta, hogy Barbara a szülei felé húzza őt. – Az én szüleim valószínűleg nem akarnak több képet rólam – felelte Louis, Harry pedig az ajkát biggyesztette.
- Én akarok képet veled. Gyerünk, megkérünk valakit, hogy csinálja meg.
Ettől elmosolyodott Louis, így odaadták Harry telefonját valakinek, aki a közelükben volt, majd csináltak egy közös képet, amin Louis megbizonyosodott róla, hogy megmutassa az érettségijét.
- Ó, Istenem – motyogta Louis, amikor meglátta, hogy a családja közeledik hozzá. Szorosabban fogta Harry öltönyét, hogy sehová se menjen.
- Mi a fészkes fene volt az a mutatvány, amit leműveltél? – sziszegte az apja vadul gesztikulálva.
- Az nem mutatvány volt.
- Menj el tőle! Barátnőd van…
- Az én szerelmem fiú.
- Ez gyalázat! – kiabálta az apja, mire az emberek elfordították a fejüket, hogy rájuk nézzenek. – Bocsánatot kérsz Eleanortól és a családjától pontosan ebben a pillanatban! Nem csinálsz azt, amit csak akarsz, fiatalember!
Louis a szemeit forgatta.
- Tizennyolc vagyok, szerintem meg tudom hozni a saját döntéseimet.
- Te teljesen meg vagy tévesztve! – szólalt meg az anyja, szemei vörösek voltak.
- Hazamegyünk, hogy lefolytassunk egy hosszú beszélgetést erről…
- Még nem megyek haza.
Az apja frusztráltan felsóhajtott, körbenézett, hogy lássa, valóban jelenetet rendezett.
- Ez elfogadhatatlan, Louis William Tomlinson! Ebben a pillanatban hazajössz!
- Nem, nem megyek! – tiltakozott Louis. – És kiabálhatsz annyit, amennyit akarsz, de ezek az emberek téged fognak nézni, ahogy jelenetet rendezel.
Az anyja nem is zavartatta magát azzal, hogy ránézzen, miközben dühösen elvonult, magával húzva az apját.
- Én akkor is szeretlek, Louis – szólalt meg Phoebe, majd megölelte Louis combjait.
- Én is! – tette hozzá Daisy, majd ugyanúgy cselekedett. Lottie és Felicite mosolyogva bólintott.
- Majd túl teszik magukat rajta.
Vicces volt, hogy a szülei teljesen túlreagálták, de a húgainak semmi problémája nem volt vele.
- Otthon találkozunk. Most elmegyek kicsit – mondta nekik, miután bemutatkoztak Harrynek, mielőtt elsétáltak.
- Szóval a húgaid érettebbek, mint a szüleid – figyelte meg Harry, mire Louis vállat vont, mielőtt elmosolyodott és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja Harryt. – Whoa, nyilvános helyen megcsókolsz? – nevetett Harry Louis ajkainál.
- Van valami problémád vele?
- Nem igazán – csipkelődött Harry, mielőtt visszacsókolt.
Nem kellett sokat várniuk, mielőtt a csapatuk többi tagja visszatért hozzájuk, mindannyian mosolyogtak és boldogok voltak.
Eleanor szülei undorodott nézéssel illették őt, miközben kikísérték szégyenkező lányukat az udvarról. Louis integetett nekik, mielőtt felemelte rájuk a középső ujját, amitől Eleanor apja mérges lett és elsiettek.
- Hihetetlen vagy – sóhajtott fel Harry, ahogy az egész csapatuk elkezdett az állami iskola felé sétálni.
Az ő ballagási talárjuk egy kicsivel sötétebb piros volt, Harry pedig teljességgel nevetségesen nézett ki a ballagási kalappal a fején, de Louis akkor is lefényképezte őt, amit aztán beállított a háttérképének.
- Anyukád is el fog jönni? – kérdezte tőle gyorsan, amikor az igazgatójuk mindenkit megkért, hogy üljön le.
- Uh… Mondtam neki, hogy ma van, de nem vagyok biztos benne – válaszolta Harry, mielőtt megfordult és előre sietett, hogy leüljön. Louis helyet foglalt hátul, Liam mellett, aki természetesen mindent felvett, mint egy középkorú apuka.
Az igazgató nyitó beszéde felénél valaki megütögette Louis vállát. Meglepődve látta, hogy Harry anyja néz le rá.
- Foglalt ez a hely?
- Ó, nem – válaszolta és mosolygott, biztatva őt, hogy üljön le mellé.
- Te vagy Louis, igaz? – kérdezte Harry anyja, miután leült, retiküljét az ölébe helyezve. Louis bólintott.
- Ön pedig akkor biztosan Harry anyukája. Harry beszélt rólam?
- Igen, igazából.
- Remélem, csak jó dolgokat – mosolyodott el.
- Természetesen. Valószínűleg rólam nem ilyeneket mondott.
- Ó, … nos.
Harry anyja megrázta a fejét, aztán néhány másodpercig csendben maradt, mielőtt újra Louis-ra nézett.
- Meg akartam köszönni neked.
- Mit?
- Harry… elmondta nekem, hogy elvitted őt az apjához, hogy eladja a házat.
- Ó. Semmiség, Mrs. Sty… Cox.
- Szólíts Anne-nek. És nem ezt akartam megköszönni. Én csak… Harry hosszú ideje nem beszélt magáról nekem. Évek óta, igazából. És sosem láttam őt annál boldogabbnak, mint amilyen az elmúlt két hétben volt. Volt egy időszak egy hónapja, amikor szomorú volt, de azelőtt olyan boldog volt, mint most. És leérettségizett… nem gondoltam, hogy valaha is látni fogom ezt. Köszönöm, hogy segítettél neki jobban lenni.
Louis boldogságot érzett bugyogni a gyomrában.
- Örömömre szolgált – mondta Anne-nek mosolyogva.
- És azt tervezi, hogy egyetemre megy Londonba. Ez teljességgel… hihetetlen.
- Tudom.
Félbeszakította őket, hogy az igazgató végre elkezdte felhívni a színpadra a tanulókat.
- Buli nálam ma este! – kiabálta Niall a mikrofonba, miközben átvette az érettségijét, mielőtt elhessegették őt a színpadról. Mindenki nevetett.
Amikor végre Harryt szólították a színpadra, az emberek hangosabban tapsoltak, mint eddig, beleértve Louis-t is, aki sírni tudott volna, mert olyan büszke volt rá.
A lány után, aki elmondta a ballagási beszédet, az igazgató még szólt néhány szót, mielőtt vége lett.
- Nagyszerű voltál! – kiáltott fel Anne, amint Harry megjelent mellettük, mosolygott az összetekert oklevéllel a kezében.
- Anya – felelte kínosan, amikor Anne megpuszilta az arcát.
- Oké, állj oda a barátaid mellé, hogy csinálhassunk egy csoportképet. Te is, Louis.
Louis elmosolyodott, majd beállt Zayn és Harry közé, Harry egyik karját a dereka köré fonta, Zayn pedig a vállaira tette.
- Elmegyünk Niall bulijába ma este, ugye? – kérdezte Harry, amint a „fotózásnak” vége volt. Louis bólintott.
- Azt hiszem. Úgy értem, ha ki tudok jutni a házból.
Harry felnevetett, majd egy csókot nyomott a halántékára, közelebb húzva őt.

*

Amikor Louis egy órával később belépett a házába, úgy érezte, mintha egy harctérre lépne be, ugyanis a szülei rögtön letámadták.
- Megőrültél?! – ordította az apja, miközben Louis levette a talárját és hagyta, hogy a padlóra essen a kalap mellé. Nem tervezte, hogy felveszi őket; befejezte az iskolát.
- Nem.
- Azonnal felhívod Eleanort és… – folytatta, éppen amikor az anyja megjelent a folyosón.
- Legalább én őszinte vagyok magammal és azokkal az emberekkel, akikkel állítólag törődök.
Az anyja a homlokát ráncolta.
- Hogy érted?
- Ő nem…
- Kérdezd őt a titkárnőjével kapcsolatban. Hogy mit csinál, amikor azt mondja, hogy üzleti úton van Londonban.
- Christian?
- Nem tudja, hogy miről beszél… – próbálta meg tagadni, de nem volt haszna.
- Láttam, hogy csókolózol a titkárnőddel egy étteremben Londonban két hónappal ezelőtt, de nem szóltam semmit. Te jössz, anya, a férjed éppen olyan elbaszott, mint a fiad.
Majd ezzel távozott. Már nem is érdekelték őt a szülei, és tudta, hogy ez helytelen, de az, hogy valaki folyamatosan nyaggatja, kezdett nagyon idegesítő lenni.
Ledobta magát az ágyra, aztán kiposztolt egy képet Instagramra magáról és Harryről, mielőtt a fürdőbe ment, hogy lezuhanyozzon és elkészüljön a bulira. Egy törölközővel a derekán jött ki a zuhanyzóból, és miután csak azt viselve elküldött magáról egy képet Harrynek, a szekrényéhez sétált, hogy kiválassza, mit vegyen fel. Egy egyszerű fehér póló és skinny jeans mellett döntött, plusz a fehér Converse.
Harry: 5 percen belül felveszlek, legyél kész!!! xx
Louis: kész vagyok!!!
Leellenőrizte a haját a tükörben, mielőtt kivette az egyik kabátját a szekrényéből, aztán lesétált a földszintre. A szülei még nem hagyták abba az ordítozást, az anyja pedig éppen az apja szeretőjét hívta, hogy leszedje a fejét.
- Mit gondolsz, hová mész? – kérdezte Louis-tól az apja, amikor meglátta, hogy elveszi a kulcsait.
- Egy buliba. Ne várjatok.
- Sehová sem mész!
- Tizennyolc vagyok, szerintem igen.
Aztán rávigyorgott, mielőtt gyorsan elhagyta a házat.
Harry a hatalmas kapu előtt várt rá, kezei a zsebeiben voltak, miközben egy dalt hümmögött.
- Szia – köszönt Louis, és mielőtt Harry bármit is mondhatott volna, megcsókolta őt. – Ötezer lájkot kaptam a mai Instagram képünkre.
- Szép munka, bébi – felelete Harry szórakozottan, miközben elkezdtek sétálni.
- Ne gúnyolódj az Instagram követőimmel – biggyesztette az ajkát Louis, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a gyomrában lévő pillangókat, amikor Harry összefonta ujjaikat.
- Ó, nem.
- Ó! És az előbb mondtam el anyámnak apa viszonyát.
- Hogy reagált?
- Nos, még mindig kiabált, amikor eljöttem, szóval… Szörnyű ember vagyok.
- Nem, nem vagy az. Az apád a szörnyű ember, amiért megcsalta a feleségét.
- Igazad van – értett egyet Louis, majd megszorította Harry kezét, miközben tovább sétáltak. – Mindig tudod, hogyan deríts jobb kedvre. Köszi.
- Bármikor.
A buli már gőzerővel ment, amikor megérkeztek. Emberek voltak a hátsó kertben, a zenét túlharsogva beszélgettek, és autók parkoltak ott, ahol nem kellett volna leparkolniuk.
- Sziaa, Tommo és Styles! – kiabálta Niall, amint beléptek a házba. Érezni lehetett rajta az alkohol szagát, és a buli még csak körülbelül két órája tartott.
- Szia, haver – felelte Harry és megrázta a fejét, megütögetve a vállát.
A csapatuk többi tagját a nappaliban találták meg, vagy a kanapén voltak, vagy táncoltak.
- Szerzek egy italt, te mit kérsz? – kérdezte tőle Harry, egyik kezét Louis derekára helyezte.
- Uh, egy sört szerintem.
Harry bólintott, mielőtt elhúzódott és megfordult, hogy a konyhába menjen. Louis ledobta magát a kanapéra Liam és a karfa közé.
- Mi a helyzet? – kérdezte elfordítva a fejét.
Zayn éppen egy jointot tekert fel, mire Louis elmosolyodott.
- Nem jutottam be az Oxfordra – mondta neki Liam, bár egy kicsit sem tűnt szomorúnak miatta.
- Ó. Sajnálom.
- Semmi gond. Viszont felvettek a Kingstonra, ami nagyszerű, mert Zaynt felvették az UAL-re.
- Ez csodás akkor. De ezek nem egy órányira vagy mennyire vannak egymástól?
Liam szomorúan mosolygott.
- Tudom. Veled mi a helyzet?
- Felvettek az Oxfordra és um, a King’s College-ra is.
- És válaszoltál?
- Igen.
- Melyiknek?
- A King’s College-nak.
- Nem az Oxfordnak válaszoltál? Miért?
- Mert ugyanaz. És amúgy is mindannyian Londonban lesztek.
- Harry miatt?
- Ne… m igazán.
Liam felsóhajtott.
- Mi van, ha nem jut be abba, amelyik Londonban van? Akkor mi lesz?
- Tudom, hogy fel fogják venni.
- Vékony jégen táncolsz, Louis.
- Tudom.
Harry szakította őket félbe, aki két piros pohárral a kezében tért vissza, amikben sör volt. Louis felállt, hogy engedje őt leülni, mielőtt Harry ölében elhelyezkedett, háta a mellkasánál volt.
- Mielőtt elkezdjük ezeket a jointokat és a vízipipákat, emelem poharamat az utolsó iskolai évre! – kiabálta Niall a zenén át, miközben felállt az asztalra. A szobában mindenki felemelte a poharát, egyetértve vele és hurrázva. – Csodás – mondta Niall, majd visszamászott, mielőtt leült Barbara mellé.
Louis és Harry úgy döntött, hogy inkább egy jointon osztoznak, mint egy vízipipán, mivel az elég bonyolult lett volna a jelenlegi helyzetükben.
- Babe – szólalt meg Louis, aztán Harryhez fordította a fejét, hogy shotgun-ozzanak. Harry megértette, hogy mire célzott Louis, így miután Louis hosszan beleszívott a jointba, összetették az arcukat és mindketten kinyitották a szájukat.
Louis nem tudta elhinni, mennyi minden változott kilenc hónap alatt, amikor az első buliján volt, amin drogoztak és látta, hogy ezt csinálják az emberek.
Amint Harry kifújta a füstöt, nem vesztegette az időt, hogy összenyomja ajkaikat. Liam összeráncolta az orrát, mert a nyelvük undorító hangot hallatott, de úgy tűnt, nem bánják, úgyhogy hagyta.
- Szóval téged hova vettek fel? – kérdezte Louis Babarától, amikor elhúzódott Harrytől, egy adag nyál húzódott a szájuk között, amit Harry gyorsan letörölt. Barbara kuncogott, mielőtt Niallhez hajolt.
- Arra a divategyetemre, ahova akartam.
- Ugyanaz az egyetem, mint az enyém – felelte Zayn, mire Barbara bólintott.
- Azt hittem, a szüleid az Oxfordot akarják.
- Azt akarták… akarják még mindig, igazából. De én divattervező akarok lenni, nem üzletasszony. Úgyhogy a tudtuk nélkül jelentkeztem, és titokban válaszoltam az elfogadó levélre.
- Ez… ez nagyszerű. Jó neked – felelte Louis és elmosolyodott. Ő is a szülei tudta nélkül válaszolt a King’s College-nak. Eddig úgy tudják, hogy Louis az Oxfordra megy a jövő hónapban. Nem fogja elmondani nekik, amíg el nem jön az indulás napja.
- Engem pedig felvettek az SAE-re! – kiáltotta Niall izgatottan, majdnem kiöntve az italát.
- És nagyon izgatottak vagyunk miatta – nevetett fel Barbara, mielőtt megcsókolta Niallt.
Volt idő, amikor azt kívánta, bárcsak neki is meglenne az, ami Barbarának és Niallnek. Élénken emlékszik arra, hogy azt kívánta, bárcsak olyan szerelmes lenne valakibe, hogy elmosolyodjon a nevének említésére.
És ez most már megvolt neki Harryvel. Elég volt csak gondolnia bármire, ami Harryre emlékeztette őt, és máris egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Miért mosolyogsz úgy, mint egy idióta? – kérdezte tőle Liam, mire Louis megrázta a fejét a poharáért nyúlva, hogy igyon egy kortyot.
Egy olyan dal kezdődött el, amit Louis szeretett, és kicsit trágár is volt, így tényleg egyáltalán nem tehetett róla, amikor elkezdett Harry farkához dörgölőzni a seggével, miközben elszívták a jointot.
- Akarsz táncolni? – vigyorgott Harry a fülébe, megfogva Louis csípőjét.
- Igen.
Felállt, amint ezt kimondta, mielőtt maga után húzta Harryt az emberek felé, akik már a részegen táncolásnál tartottak.
Egymáshoz dörgölőztek körülbelül öt percig, mielőtt Harry túl játékos lett és elkezdte kiszívni Louis nyakát.
- Fürdőszoba? – suttogta Harry, mire Louis bólintott, hagyva, hogy idősebb párja a legközelebbi fürdőbe vezesse őt.
Az foglalt volt, amikor odaértek, így Harry úgy döntött, felmennek az emeletre, ahol a vendégszoba meglepő módon üres volt. Amint Harry bezárta az ajtót, letérdelt Louis előtt, akit az ajtónak nyomott.
Louis megharapta az ajkát, ahogy lenézett Harryre, aki félúton volt abban, hogy mindkettőjük nadrágját levegye. Hosszú ideje nem térdelt előtte Harry, és végre.
Két perccel később már meztelenek voltak, Harry kezei Louis farkán voltak, Louis kezei pedig Harry hajában.
- Ó, Istenem – nyögte Louis, majd előrébb tolta a farkát, hogy öklendezzen kicsit Harry. Furcsa volt, hogy ő csinálja ezt; általában Louis volt az, aki leszopja Harryt, és fulladozik kicsit. De Harry nem fulladozott az öklendező reflexének köszönhetően, de Louis-nak akkor is sikerült megdugni a száját.
Harry hatalmas kezei a combjain pihentek, Louis pedig a haját húzta, hogy tudassa vele, kezd közel lenni. Gyomra összeszűkült, Harry farka meg olyan jól nézett ki.
- Akarod, hogy megdugjalak, vagy csak szopás legyen ma este? – kérdezte Harry felnézve Louis-ra pilláin keresztül.
- Túl fáradt vagyok – felelte Louis, mire Harry bólintott, egyik kezét végre a saját farka köré fonta.
- Oké akkor. A számban.
Louis lehunyta a szemeit és megharapta az ajkát. Amikor Harry megszorította a golyóit, hangosan felnyögött, aztán keményen elélvezett Harry torkában. Utána Harry kiverte magának, és Louis bokájára élvezett, combjainál pihentetve a fejét, ahogy kifújta magát.
- Minden oké? – mosolygott le rá Louis, mire Harry bólintott, majd felkelt és egy csókot nyomott a szája sarkára.
Louis megtörölte a lábait pár szalvétával, amik az éjjeliszekrényen voltak, és nem is kérdezte meg Harrytől, hogy mit akar ezután csinálni, mert az idősebb fiú máris bemászott a takaró alá, meztelenül.
- Szóval akkor meztelenül ölelkezünk ma este – mosolygott Louis, mire Harry bólintott, felemelve a takarót, hogy Louis is befeküdhessen.
Végül lerugdosták a takarót, mert túl meleg volt, így csak ott feküdtek. Louis Harry lábai közé dugta a sajátját, Harry pedig egyik kezét a háta köré tette, hogy közel tartsa őt.
- Mi van, ha nem vesznek fel a Londoni Egyetemre? – kérdezte Harry hirtelen, mire Louis felsóhajtott.
- Fel fognak.
- De mi van, ha nem?
Louis kiabálni akart vele, hogy abba kellene hagynia azt, hogy lebecsüli magát, és hogy olyan csodálatos és tökéletes ő, és csak…
- Mi van, ha igen? – kérdezte.
- Azt sem tudhatod.
- Mi, uh… talán kivehetnénk együtt egy lakást Londonban?
- Össze akarsz költözni?
- Úgy értem… ez még nagyjából, egy hónap, de… ez túl korainak tűnik neked?
- Nos, addigra már… négy hónapja együtt leszünk, és…
- Igen, de már majdnem egy éve ismerjük egymást. És sosem voltam semmiben ilyen biztos egész életemben. Megértem, ha nem akarsz megállapodni ilyen hamar, de szerintem működhetne. Vagy egy évig lehetsz kollégiumban, és meglátjuk…
- Miért lennék én kollégiumban?
- Nos, vagy kiveszel velem együtt egy lakást, vagy kollégiumban leszel. Mert az pokolian biztos, hogy én nem leszek koliban.
- Várj. Ez azt jelenti, hogy a King’s College-t választottad?
Louis felmosolygott rá.
- Igen.
- Normális vagy? Mi van, ha…
- Hagyd már abba a „mi van, ha” mondatokat! Ne legyél már folyton ennyire pesszimista mindennel kapcsolatban. Engedd meg magadnak, hogy most az egyszer boldog legyél.
- Az vagyok… Csak nem akarom, hogy csalódott legyél, ha nem jönnek össze a dolgok.
- Nem leszek csalódott. Mert tudom, hogy végül minden rendben lesz.
Látta, hogy Harry a szemeit forgatja, de békén hagyta. Ha Harry pesszimista akar lenni ezzel kapcsolatban, akkor hagyja őt. Így igazából még jobb is volt, mert Harry nagyon boldog lesz akkor, amikor minden rendben lesz.

*

Másnap reggel mindenki dél körül ment el, de Louis nem haza ment. A Starbuck’s-ba ment Harryvel, Barbarával és Niallel reggelizni, mielőtt hazakísérte Harryt.
- Ez a levél – felelte Harry, mielőtt még egyáltalán a lépcsőhöz értek volna.
- Mi?
- Ez a levél. Nézd, az van ráírva, hogy Londoni Egyetem.
- Ó, Istenem, ó, Istenem, nyisd ki! – kiáltott fel Louis, kezeivel tapsolva a levegőben.
- Nyugodj meg – mondta Harry, Louis pedig látta rajta, hogy nagyon ideges.
Felvette a levelet a földről (a postás nem is zavartatta magát azzal, hogy a postaládába tegye??), mielőtt feltépte és kinyitotta a papírt. Elolvasta az első sort, mielőtt felnézett Louis-ra, aki visszatartotta a lélegzetét.
- Nos?
- Nem vettek fel.