24. fejezet

Sziasztok! 😊

Elérkezett ez a pillanat is, amikor az utolsó fejezetet hozom. Nagy munka volt, imádtam csinálni és hiányozni fog ez a történet 💕

Összességében nagyon édes lett a rész, történés bőven van benne, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd.

És bár ez az utolsó fejezet, egy poszttal még jövök a jövő héten vagy az után (attól függ, mikor lesz időm megírni), amiben hozom az infókat a továbbiakkal kapcsolatban, úgyhogy nemsokára találkozunk még!

Addig is olvassátok az utolsó részt, most már a tiétek a teljes történet, és köszönöm szépen, hogy itt voltatok és olvastátok a sztorit 😊💖

Kellemes olvasást! 😘

24. fejezet

 
- Mi? – kérdezte Louis, ellenőrizve, hogy jól hallotta-e.
- Nem vettek fel – ismételte Harry bármiféle kifejezés nélkül az arcán.
- Ó, Istenem – suttogta Louis, majd egyik kezét a szájára tette, a könnyek máris összegyűltek a szemeiben, mert ennyi volt. Egyedül megy egyetemre Londonba a jövő héten. És kizárt dolog volt, hogy a szülei végül ne tudják meg.
Elkezdett sírni annak a gondolatára, hogy hátrahagyja Harryt Doncasterben, karjait a törzse köré fonta, arcát Harry mellkasába fúrta.
- Látod? Ezért nem szabad folyton optimistának lenned. Mert reménykedsz, aztán csalódni fogsz, ha nem alakulnak jól a dolgok.
- Mi? – kérdezte Louis összezavarodva, majd könnyes szemekkel nézett fel rá.
- Felvettek.
- MI? Add ide! – kiabálta Louis szipogva, mielőtt hátrált Harrytől egy lépést és kikapta a kezéből a levelet. Hangosan olvasta ez az első sort, hogy megbizonyosodjon róla, jól olvassa. – Tisztelt Mr. Styles, örömmel értesítjük, hogy… TE KIBASZOTT IDIÓTA! Azt hiszed, hogy ez egy vicc?! – kiabálta Louis, és meglökte Harry mellkasát, majdnem ellökve őt. – Majdnem szívrohamot kaptam, te meg meg akartál leckéztetni?
- Ne felejtsük el, hogy te mit csináltál velem április elsején – felelte Harry, de Louis megint félbeszakította őt, ahogy meglökte a mellkasát.
- Most komolyan veszekedni próbálsz velem?
- Ne nevess ki! Annyira megijedtem!
- Mert törődsz velem – csipkelődött Harry, mire Louis szemei meglágyultak, mielőtt eszébe jutott, hogy mérgesnek kellene lennie Harryre, amiért így behúzta a csőbe.
- Nem számít! Olyan mérges vagyok, és… – folytatta Louis kinyújtva a kezét, hogy újra meglökje őt, de Harry kezeivel megfogta a csuklójánál fogva, és a mellkasához húzta őt.
- De együtt megyünk Londonba – mondta lágyan, miközben Louis-ra mosolygott.
Louis megharapta az ajkát, Harry pedig kezei közé vette az arcát, mielőtt Louis lábujjhegyre állt és karjait Harry nyaka köré fonta, megcsókolva őt.
- Együtt megyünk Londonba – ismételte Louis a szájába, mire Harry bólintott, újra összenyomva ajkaikat.
- Igen, bébi.
Nem is tudtak rendesen csókolózni, mert olyan nagy mosoly volt az arcukon, hogy alig fért rá, és Louis még sosem volt ennél boldogabb.
Harry a mellkasához húzta Louis-t a csípőjénél fogva, nyelveik könnyedén megtalálták a másikat. Louis a Harry tarkóján lévő hajjal játszott, Harry pedig fel akarta emelni őt a földről, amikor valaki köhögött mellettük.
- Ó. Helló, Ms. Cox – szólalt meg Louis elpirulva, aztán elhúzódott Harrytől.
- Már mondtam, hogy szólíts Anne-nek. Éppen indulok dolgozni. Örülök, hogy újra látlak. Az a levél az egyetemtől?
- Igen – válaszolta Harry. – Felvettek.
- Ó, te jó ég! Ez csodálatos! Eljövök ma ötkor, hogy elmehessünk ünnepelni! Vehetek tortát! Süthetek tortát! – kiáltott fel és tapsolt kezeivel.
- Szia, anya – felelte Harry, zavarban volt, amikor az anyja megpuszilta az arcát. Louis mindkettőjükre fényesen mosolygott, amitől Harry csak még jobban elpirult.
- Viszlát, Anne – mosolygott Louis, mielőtt Anne integetett neki és az autójához sétált. Megvárták, amíg elhajtott, mielőtt beléptek a házba.
- Szóval mi van veled meg az anyámmal? – tette fel a kérdést Harry, amint beléptek és becsukták az ajtót maguk mögött.
- Barátok vagyunk, Harold – válaszolta Louis viccelődve, majd leült a kanapéra egyik lábát maga alá téve. Harry a szemeit forgatta.
- Kérsz egy kis jégkrémet?
- Van nálatok jégkrém? – kérdezte Louis meglepetten, csipkelődve.
- Igen. Elmentem bevásárolni a múlt héten.
- Elmentél bevásárolni? Milyen házias vagy.
Harry bólintott és a szemeit forgatta, miközben elővett egy nagy doboz jégkrémet a fagyasztóból, majd két kanalat a fiókból. Visszaindult Louis-hoz, aztán leült mellé a kanapéra, átadva neki az egyik kanalat.
- Szóval te és anyukád jól álltok anyagilag, ahogy látom – mosolygott Louis, és belekanalazott a dobozba.
- Igen. Mióta eladtuk a házat. Megint köszi azt, amúgy.
Louis dobott neki egy csókot, mielőtt eper jégkrémet tömött a szájába. Hideg volt a nyelvén, és az agya le is fagyott tőle pár pillanatra.
- Nincs csokis keksz ízű?
- Jégkrémgyárnak nézek ki? – kérdezte Harry szarkasztikusan, mire Louis oldalba könyökölte kicsit. Titokban imádta, amikor Harry ugratta őt és elkezdtek játékosan veszekedni (ami általában szexbe torkollott).
Húsz perccel később végeztek a dobozzal, és nem zavartatták magukat azzal, hogy felmenjenek az emeletre szundítani. Harry lejjebb csúszott, így laposan feküdt a kanapén, feje a karfán pihent. Louis hozzábújt, feje Harry mellkasán feküdt, szemeit behunyta. Teli hassal és mosollyal az arcukon aludtak el.
Anne ébresztette fel őket, amikor néhány órával később hazajött egy tortával és egy nagy mosollyal az arcán. Louis úgy érezte, szétrobban ilyen sok édességtől néhány óra alatt, de ettől függetlenül sikerült ennie a tortából, mert azt Harry kapta (és amúgy is melyik épeszű ember utasítaná vissza a csokitortát?).
- Hé… szóval, um – szólalt meg Louis két órával később, amikor indulnia kellett haza. Harry az ajtóból mosolygott rá, várta, hogy folytassa. – A szüleim valószínűleg elveszik a telefonomat és arra kényszerítenek majd, hogy a pakolásra koncentráljak a héten. Szóval, ha péntekig nem írok, gyere hozzánk szombaton kilencre, mert akkor indulunk.
- Lesz autód?
- Megkaptam a Lambo-t.
- Nem hiszem, hogy az összes cuccunk befér a Lamborghini-be, Louis.
- Igen, de rendelhetek egy költöztető teherautót, hogy kövessen minket Londonba.
- Az nagyszerű lenne – mosolygott Harry. – Akkor keresnem kell egy szállító céget a motoromnak.
- Igen. Akkor a teherautó szombaton korán itt lesz nálad, utána jöhetsz hozzám és indulhatunk.
- A szüleid tudják, hogy a King’s-re mész és nem az Oxfordra?
Louis nyelt egyet. Természetesen nem tudták. Valószínűleg amúgy is megölik őt, amikor rájönnek.
- Nem. És szombatig nem is fogják megtudni. Igazából, ha nem látják meg a csomagot, amit kapni fogok, minden okés lesz.
- Akkor jó. Találkozunk szombaton, azt hiszem – mosolygott Harry, aztán lehajolt, hogy megcsókolja őt.
Louis visszacsókolta őt néhány pillanatra, mielőtt elhúzódott és megfordult. Még nem állt készen, hogy szembenézzen a szüleivel. Ahogy arra számítani lehetett, amint hazaért, különféle kiabálás és vad mozdulatok várták őt.
- MI A FÉSZKES FENE VOLT AZ A SZÍNJÁTÉK, AMIT LEMŰVELTÉL A BALLAGÁSON? – ordította az apja felé közeledve és megmarkolva a kezét.
- Az nem színjáték volt, apa, hanem aki én vagyok – motyogta Louis, megpróbálva elhúzódni. Megijedt, amikor az apja ilyen agresszívvá vált.
- Az nem te vagy! Calderék teljesen…
- Nem érdekelnek a rohadt Calderék! Harry érdekel! És nem tilthatod meg, hogy találkozzak vele!
- Ó, de igen! Azonnal add ide a telefonodat és a bankkártyáidat! Szombatig nem hagyod el a házat. És meg fogok bizonyosodni róla, hogy a kis buzi barátod egy Oxford közelében lévő egyetemre se jusson be – fenyegetőzött az apja.
- Nem adom oda a telefonomat!
- ADD IDE! – ordította az apja, mire Louis szíve megállt, mert még sosem volt ennyire mérges senkire sem.
Remegő kezekkel adta át neki a pénztárcáját és a telefonját, mielőtt gyorsan elsétált az apja mellett és fel a lépcsőn. Bezárta magát a szobába, és másnap reggelig ki sem jött, amikor a szülei már elmentek.
Miután befejezte a könyvei bepakolását, elindult megkeresni a telefonját, de nem volt szerencséje. Bár a telefonját és a bankkártyáit pénteken visszakapta, éppen mielőtt lefeküdt aludni.

*

Szombat reggel volt, amikor arra ébredt fel, hogy valaki rázza őt.
- Mi a fasz? – motyogta, majd kinyitva a szemeit Harryt látta meg fölé hajolva.
- Louis. A költöztető teherautó kint van, gyerünk – felelte izgatottan.
- Ó, baszki. Elfelejtettem és nem állítottam be ébresztőt – panaszkodott Louis, aztán gyorsan kiszállt az ágyból, egyenesen a fürdőszobájába sétálva. Csak a fogkeféje és a fogkrémje maradt a mosdón, a többi cucca már be volt pakolva és a szobájában várta. – Nos, szólhatsz a költöztetőknek, hogy kezdjék el levinni a dobozokat, amíg én gyorsan felöltözök.
Harry bólintott, majd elővette a telefonját, hogy felhívja a költöztetőket. Nem fogja elhagyni Louis szobáját Louis nélkül, mert majdnem belefutott a szüleibe, miközben felfelé jött a lépcsőn. Éppen reggeliztek.
Néhány perccel később jött ki Louis a fürdőből, amikor a költöztetők már a cuccai több mint a felét kivitték. A King’s College pulóvere volt rajta és annyira büszkén nézett ki benne, hogy Harrynek mosolyognia kellett.
- Hol fognak találkozni velünk?
- Már szemet vetettem egy lakásra, amit szeretném, ha megszereznénk, tudod, amelyik Westminsterben van az Erasmus utcában, múlt héten mutattam neked?
Harry bólintott.
- Csak ki kell fizetnem őket és aláírnom néhány papírt, hogy ma este beköltözhessünk.
Harry elmosolyodott.
- És a szüleid még mindig nem tudják?
Louis megrázta a fejét.
- El fogom mondani nekik, amikor…
- Mi folyik itt?
- Baszki – motyogta Louis, aztán megfordulva az apját látta meg belépni a szobájába, az embereket nézte, akik felveszik Louis dobozait és kiviszik őket. – Felhívtam egy költöztető céget, hogy elvigyék a cuccaimat Londonba.
Nem kellett volna ezt mondania.
- Hogy érted, hogy Londonba? Az Oxfordra mész.
- Igazából nem, nem oda. A King’s College-ra.
- Ez egy rossz vicc? És ő mit keres itt?
- Összeköltözünk.
- ELMENT AZ ESZED? – ordította az apja, úgy tűnt, mostanában elég sokat mondja ki ezt a mondatot Louis jelenlétében. – Sehová sem mész ezzel a buzival!
- Apa, én is egy „buzi” vagyok. Ezt nem tudod megváltoztatni. És nem akadályozhatsz meg abban, hogy arra az egyetemre menjek, amelyikre akarok! Felnőtt vagyok, tizennyolc…
- De igen, meg tudom! Én csináltalak! Mindenedet én fizetem!
- Tudod mit? Tessék – kiáltott fel Louis, kezdett mérges lenni.
Elővette a pénztárcáját és kiszedte az összes bankkártyáját, mielőtt megpróbálta félbetörni őket.
- Megtennéd… – motyogta Harrynek, aki bólintott, és könnyen eltörte mind az öt kártyát, beleértve azt is, amit Louis apja adott neki a ballagásán. – Megtarthatod a szar pénzedet, munkát fogok keresni és felépítem a jövőmet magamnak! Nincs szükségem rátok az életemben, kivéve, ha te és anya támogattok engem. És elég pénzem van, amit egyedül tettem félre életem elmúlt tizennyolc évében!
- Te…
- Én semmit! Te zsarolsz engem folyamatosan a pénzeddel, de tudod mit, apa, én is tudok pénzt keresni. És fogok is. Nem érdekel, hogy te vagy anya mit mondotok! Ez az én életem. Ő a párom, és ez az az egyetem, amire járni fogok a saját, szabad akaratomból. Most pedig, ha megbocsátasz, mennünk kell, ha estére már a mi lakásunkban akarunk lenni. Szép napot.
És ezzel megfogta egyik kezével Harryét, a másikkal a hátizsákját, mielőtt kisétált a szobából. Vissza sem nézett, csak arra állt meg, hogy búcsúzóul megpuszilja a húgait a konyhában.
- Ó, és remélem, te és anya végre meg tudjátok beszélni az egész megcsalás dolgot és nem söpritek a szőnyeg alá, mert a megcsalás bűn – mondta az apjának, éppen ahogy meg akart fordulni és távozni.
Az apja tenyere az arcán csattant, nagy zajjal. Louis érezte, hogy szemei megtelnek könnyel, arca pedig égett nem csak az apja ütésétől, de a szégyentől is, mert Harry mindent látott.
- Ide hallgass, te kövér buzi… – kezdte el az apja, de nem tudta befejezni, mert Harry behúzott neki egyet az arcába, amitől a földre esett.
- Ne beszéljen így vele – fenyegette meg őt Harry mély hangon, Louis szíve pedig percről percre nagyobbodott, mert Harry.
- Annyira elegem van már a hülyeségeikből. És köszi, hogy megütötted őt, az bátor dolog volt – szólalt meg Louis, amint kiértek, majd elmondta a költöztető teherautó sofőrjének a londoni címet, mielőtt mindketten beszálltak a Lamborghinibe.
- Most, hogy „pénzügyileg független” vagy meg minden, tényleg van pénzed az egyetemre?
- Persze, hogy van. A hátizsákomban van egy doboz, amiben benne van az összes pénz, amit félretettem borítékokban. Az nagyjából… durván egymillió font.
- Egymillió fontod van készpénzben?
- Istenem, nem, a legtöbbje csekk, amiket a szülinapjaimon kaptam vagy más eseményeken. És egyik sem az apámtól van.
- És mennyi volt a lakás?
- 850 ezer. Három hálószoba, két fürdőszoba, egy konyha és egy nappali van benne. Barbara azt mondta, hogy majd elosztjuk.
- Szóval végül velünk költöznek be, mi.
Louis mosolyogva bólintott.
- Olyan izgalmas. Niallel és Barbarával fogunk lakni, és adhatunk, mondjuk olyan partikat, és… ugh.
- Talán inkább az útra kellene figyelned a beszéd helyett – nevetett Harry. – És előre szólok, ha Niallel lakunk, nem lesz kaja a hűtőben.
- Igen, Barbara figyelmeztetett.
- Őrület lesz.
- Igen – mosolygott Louis, majd odahajolt, hogy megpuszilja Harryt.
- Az útra figyelj, nem akarjuk megöletni magunkat, mielőtt odaérnénk – nevetett Harry, miután megkapta a puszit.
Louis megharapta az ajkát, miközben visszafordította fejét az útra, bekapcsolta a rádiót és ujjaival a kormányt ütögette.

*

Három órakor érkeztek meg az épületük elé, Louis pedig bekanyarodott egy nyilvános parkolóba, ami a legközelebb volt hozzá.
Nem sokáig tartott, hogy találkozzanak az ingatlanügynökkel, aztán Louis aláírta a papírokat, így egy órával később már a dobozokat vitték be az új lakásukba.
- Ez nagyobb, mint a házam Doncasterben – szólalt meg Harry, majd leült a kanapéra a nappaliban. A lakás már be volt bútorozva és vigyáztak rá, hála Istennek.
- Igen? Nekem is tetszik – mosolygott Louis, és lovaglóülésben helyezkedett el Harryn a kanapén, kezei közé véve az arcát és megcsókolva őt.
Harry hatalmas kezei megragadták Louis csípőjét, Louis lejjebb csúszott rajta, ajkait Harry nyakára tapasztva. Megszívta és megharapta az érzékeny bőrt, csak azt akarva, hogy nyomot hagyjon rajta. Harry Louis nadrágjába csúsztatta a kezeit, megmarkolva a fenekét és masszírozva azt.
- Ki akarod próbálni az ágyunkat, bébi? – mosolygott Harry Louis szájába, végighúzva egyik ujját Louis bejáratán, amitől felnyögött a fiatalabb fiú.
- Szeretném. Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Louis-nak pillangók voltak a gyomrában, és elgondolkozott azon, hogy ez valaha is elmúlik-e, amikor Harry kimondja ezt a három szót. Valószínűleg nem.
- Akkor vigyél az ágyunkba – vigyorgott Louis.
- Kívánságod számomra parancs, hercegnő – csipkelődött Harry, és már fel akarta emelni Louis-t, amikor kivágódott az ajtó és belépett Niall.
- Jézus Krisztus, haver, épp, hogy ideértetek, és máris gyereket csináltok? – szólalt meg Niall, mielőtt Barbara megütötte a vállát és belépett mögötte, őket követte három férfi, akik dobozokat hoztak.
- Nem tudunk gyereket csinálni – felelte Louis, majd legördült Harryről, leülve mellé.
Niall két hatos csomag sört hozott, míg Barbaránál volt az egyik csomagjuk.
- Babe, kinyitnál egy doboz sört, miután segítettél nekünk a dobozokkal? Még Louis is felajánlotta, hogy hoz néhányat – mondta Barbara, mire Niall felsóhajtott, mielőtt kisétált a lakásból.
- Ezt hallottam – jegyezte meg Louis, miközben egy olyan dobozt vitt, amire rá volt írva, hogy „alsóneműk”.
- Ne is próbálj meg kilopni semmit az alsóneműs dobozomból, Louis! – figyelmeztette Barbara.
- Meleg vagyok, ha elfelejtetted volna – nevetett fel, aztán ledobta magát a kanapéra.
- Hé, én nem tudom, milyen őrült dolgok érdekelnek.
- Végre az összes doboz bent van, kipakolhatjuk holnap – sóhajtott fel Harry, és ledőlt a kanapéra Louis mellé, köré rakva egyik karját.
Niall borravalót adott a költöztető embereknek, mielőtt kihozta a konyhából az egyik hatos csomagolású sört, és visszasétált a nappaliba. Leült Barbara és Louis közé, mindenkinek adva egy dobozzal.
- Az új kezdetre – felelte felemelve a dobozát.
- Egészségünkre! – mosolygott Harry, aztán mindannyian tósztot mondtak, mielőtt egyszerre ittak egy nagy kortyot. – Mit szólnál hozzá, ha elmennénk megnézni Londont egy kicsit később? Látni akarom, hogy milyen este – suttogta Harry Louis fülébe néhány perccel később, amikor Niall már három doboz sört megivott, Barbara pedig a nyakát csókolgatta, miközben egy BBC show-t néztek.
- Mhm. Menjünk el innen, mielőtt elkezdenek dugni a kanapén – suttogta válaszolva Louis, mire Harry elvigyorodott, magához húzva Louis-t egy lágy csókra.
- Jézus Krisztus, menjetek szobára – nyögött fel Barbara, amikor elhúzódott Nialltől.
- Nézd csak, ki beszél – szólt vissza Louis, majd felállt a kanapéról. – Átöltözök, aztán mehetünk, jó?
Harry bólintott.
- Hová mentek? – kérdezte Niall.
- Megnézzük Londont. És aztán valószínűleg egy klubba.
- Írjátok majd meg a címet és találkozunk ott, oké?
Louis bólintott, aztán Harry is felállt, mielőtt elkezdték átkutatni a dobozaikat, hogy át tudjanak öltözni. Öt perccel később már felöltöztek és készen álltak az indulásra.
- Oké, akkor kicsivel később hívlak, jó? És kérlek, NE dugjatok a kanapén. Van ágyatok, úgyhogy használjátok azt – felelte Louis, mielőtt követte Harryt kifelé a lakásból.
- Szeretnél oda menni? – kérdezte Harry fél órával később, amikor vettek fagyit és a járdán sétáltak. A Nap éppen lemenőben volt, egymás kezeit fogták és Louis elégedettnek érezte magát.
- Hová?
Harry a London Eye-ra mutatott, ami rendkívül lassan mozgott.
- Persze. Fogadok, hogy rohadt jól néz ki este. Ó, most jutott eszembe. Mikor hozzák ide a motorodat?
- Ezen a héten. Miért? – vigyorgott Harry.
- Csak arra gondoltam, hogy felpattanhatnánk rá?
- Bébi, ha fel akarsz pattanni valamire, ami az enyém, csak mondd.
Louis belé könyökölt és kuncogott, ajkait Harry bicepszéhez nyomva.
- Ne legyen már ilyen piszkos a fantáziád.
Beálltak a sorba a London Eye-hoz, majd néhány perccel később már beléptek az egyik kapszulába. Louis egyenesen a korláthoz ment megfogva azt, miközben elővette a telefonját, hogy csináljon néhány képet.
- Megtennéd, hogy lefényképezel minket? – kért meg egy lányt, aki a barátjával volt.
- Persze – mosolyodott el, aztán Louis Harry oldalához bújt mosolyogva. – Tessék.
- Köszi – válaszolta a képet nézve, mielőtt kirakta Instagramra és beállította profilképnek.
- Az Instagram és a fényképezés megszállottja vagy – mutatott rá Harry, amikor Louis visszafordult a kilátáshoz és elkezdett képeket csinálni.
- Akkor nem panaszkodsz, amikor meztelen képeket küldök neked.
Harry felnevetett és megrázta a fejét, odamenve mögé, hogy összenyomják a testüket, kezei eltakarták Louis-ét a korláton.
London teljességgel lélegzetelállító volt este, fények keveréke volt alattuk.
- Nem ez a leggyönyörűbb kilátás, amit valaha láttál? – kérdezte Louis, bár nehéz volt, amikor Harry forrón lélegzett a tarkójánál.
- Nem igazán, te vagy az.
- Tudom, csak azért mondtam, hogy ezt mondhasd rá – mosolygott Louis, Harry pedig megharapta a nyakát, hogy ugrassa őt.
- Nagyon el vagy telve magadtól.
- Nos, uh, mit gondolsz, miért olyan nagy a seggem? Mert tele van velem.
- Ez egy nagyon rossz vicc volt – felelte Harry, de még mindig nevetett, mert boldog volt.
- Fogd be és csókolj meg, te hülye.
Harry elmosolyodott, aztán lehajolt, hogy összenyomja ajkaikat. Nyelveik semmi perc alatt megtalálták egymást, és amikor elhúzódtak, rájöttek, hogy már közel jártak a földhöz.
- Nos, ez nem volt olyan romantikus, mint reméltem – motyogta Louis, amint leültek egy padra a parkban.
Harry megrázta a fejét, majd megfogta Louis tarkóját, összenyomva ajkaikat. Nem tudták elmélyíteni a csókot, mert Louis telefonja rezegni kezdett a zsebében.
- Baszki. Niall az. Helló? Igen – Harryre nézett, megkérdezve tőle, hogy végül is el akar-e menni a klubba. Harry vállat vont és megrázta a fejét. – Nem. Legyen egy otthoni este ma. Oké. Otthon találkozunk. Szia.
- Mit mondott?
- Nekik sincs kedvük klubba menni. Mielőtt hazamegyünk, elsétálhatnánk az egyetemem mellett?
- Bármit, amit akarsz, bébi.

*

- Harry – felelte Louis, majd megrázta Harryt, hogy felébredjen másnap reggel.
- Nem.
- Reggel tíz óra! És találtam a neten valamit, mégpedig, hogy öt percre innen van egy Starbucks! Ez a mennyország!
- Ez az ágy a mennyország. Hagyj aludni – motyogta Harry álmosan, elfordítva a fejét, hogy arcát a párnájába temesse.
Louis felsóhajtott, de aztán vigyorgott, lehúzva Harryről a takarót és ujjait kemény farka köré fonta.
- Mit csinálsz? – kérdezte Harry, a szemeit kinyitva lenézett a már felöltözött Louis-ra, készen és sóvárogva, hogy kimenjen.
- Ó, szóval már ébren vagy – ugratta Louis, lassan fel-le mozgatva kezét Harry hosszán.
Harry a kezét Louis lágy hajába temette, lenyomva fejét a farkához, bátorítva Louis-t, hogy vegye a szájába. Louis meg is tette, felnézve Harry nehezen pislogó szemeibe.
- Nem kellene meztelenül aludnod – motyogta Harry növekvő farkának.
- Megvannak az előnyei. És beszélnünk kell valakivel arról, hogy mennyire nevetségesen meleg van a lakásunkban.
- A lakásunk – ismételte meg Louis mosolyogva, aztán mélyebben a szájába vette. Másik kezével megmarkolta Harry golyóit, megszorítva és masszírozva őket.
- Lou, kérlek – könyörgött Harry.
- Mit kérsz?
- Gyorsabban.
- Máris közel vagy? Erotikus álmod volt?
- Mhm – nyögte Harry feljebb tolva a csípőjét, amitől fulladozott kicsit Louis.
- Miről?
- Rólad.
- Mit csináltam? – kérdezte Louis, mielőtt keményen megszívta a tetejét.
- Lovagoltál a farkamon.
- Ó, igen, azt szeretem.
Louis gyorsított csuklója mozdulatain, aztán elég hamar elélvezett Harry a saját hasára nehezen lélegezve.
- Jó volt? – kérdezte Louis, majd odahajolt, hogy megpuszilja az ajkait. Harry bólintott és felült, miközben Louis megtörölte őt egy kis vécépapírral.
- Gyerünk. Öltözzünk fel, mert a Starbucks-ban reggelizünk.
Harry a szemeit forgatta, de elmosolyodott, azt téve, amit mondtak neki.
- Hová mentek? – kérdezte Barbara, amikor meglátta, hogy Louis és Harry egy kicsivel később kisétálnak a szobájukból, már felöltözve.
Niall és ő a kanapén voltak pizsamában, tévét néztek egy doboz gabonapehellyel közöttük.
- Starbucks-ba, aztán a parkba fagyiért. Akartok jönni?
- Nem, már megvolt a reggeli és a desszert itt – válaszolta Niall.
- Gabonapehely a reggelid és a desszerted?
- Nem, Barbara a desszertem – kacsintott Niall Louis-ra, mire Barbara megrázta a fejét, keresztbe téve a lábát.
- Ó, Istenem, ez undorító.
- A parkban találkozunk. Az, amelyik két háztömbnyire van?
Louis bólintott, és megcsörgette a kulcsait az oldalánál.
- Akkor oké, később találkozunk.
- És megpróbáltak már keresni a szüleid tegnap óta? – kérdezte Harry, amikor leültek egy asztalhoz a Starbucks előtt a rendelésükkel. Louis megrázta a fejét.
- Kinyalhatják a seggemet, nem érdekel.
- Az az én dolgom – biggyesztette a száját Harry, mire Louis elpirult, a szívószálat a szájához tette és megszívta.
- De anyám felhívott. Azt mondta, hogy meglátogat minket jövő héten, hogy lássa, hol rendezkedtünk be.
- És miért akadtál ki?
- Mert túl barátságos.
- Nem jobb így?
- Azt hiszem – vont vállat Harry.
- Ó, és Liam azt mondta, hogy Zayn és ő holnap jönnek el Doncasterből, úgyhogy valószínűleg elmegyünk egy klubba – szólalt meg Louis félórával később, amikor a parkban sétáltak, hogy találkozzanak Niallel és Barbarával egy fagyis kocsi előtt.
- Szerintem csomó ideje nem táncoltam már.
- Ó, ne panaszkodj – csipkelődött Louis.
- Nem is. Nincs okom panaszkodni, amikor a te segged van a farkamon.
- Beszéd, Harold! Gyerekek is vannak itt – figyelmeztette Louis, aztán észrevette Niallt és Barbarát a fagyisnál, már az ízeket választották.
- Elég sokáig tartott – szólalt meg Harry, amit elég közel értek.
- Ne engem hibáztass, Niall elhúzta az időt a desszerttel – felelte Barbara védekezően, elvéve a tölcsérét a hölgy kezéből.
- Az ilyen alkalmakkor azt kívánom, bárcsak meleg lennék. Nem hiszem, hogy egy fiúnak tizenöt perc kell, hogy felöltözzön – panaszkodott Niall.
- Akkor Louis-val kellene járnod.
- Hé! – tiltakozott Louis.
Miután mindannyian kértek fagyit, Barbara és Niall leült egy közeli teraszra, míg Harry megpróbálta elkápráztatni Louis-t a felhúzásokkal, amiket egy korláton tud csinálni.
- Ez lenyűgöző és nagyon dögös, de olvad a fagyid – mondta neki Louis, mire Harry megállt és inkább megfogta a tölcsérét egy vigyorral.
- Szeretnéd lenyalni rólam? – ugratta Harry mögötte sétálva, és egy csókot nyomott a nyakára.
- Harry…
- Magamutogató vagy?
- Ó, Istenem, gyerekek vannak itt! – kiáltott fel Louis, amikor Harry megmarkolta a farkát nadrágján keresztül. Véletlenül a földre ejtette a fagyiját, köszönhetően a Harry keze által gyakorolt nyomásnak.
- De tetszik – felelte Harry, aztán megette a tölcsérje maradékát.
- Tetszene, ha privátabb lenne.
Louis megfordult Harry karjai között, sajátjait Harry nyaka köré fonta, lehúzva őt, hogy megcsókolhassa.
- Ez teljességgel undorító! Ezt a példát akarjátok a gyerekeiteknek mutatni? Pokolba kerültök ezért – csattant fel rájuk egy nagymama, majd elhúzta magával két unokáját.
Louis nem tudta elhinni, hogy néhány hónappal ezelőtt ő is így gondolkozott.
- Hallottad ezt? Sosem jutunk a mennyországba – vihogott Louis egy újabb csókot nyomva Harry ajkaira. Harry elmosolyodott, és a szemeibe nézett.
- Bébi, a mennyország a szemeidben van.