17. fejezet

Helló! 😊

A fejezet eleje nagyon cuki, imádom Harryt és Louis-t együtt 💕

A közepe környékén ismét négyzetes zárójelbe írtam egy kis magyarázatot, nem tudom van-e erre magyar kifejezés, úgyhogy inkább odaírtam 😀 Utána egy nagyon... meglepő dolog jön, amit egy szomorúbb követ, én egyáltalán nem örültem neki.

A végén pedig a korábbinál még meglepőbb, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok gondolni az új történésekről.

Más mondanivalóm nincs, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😘

17. fejezet

- Szóval még egyszer, mikor van ez a kirándulás? – kérdezte Louis apja tőle egy héttel később, a vasárnapi ebéd alatt.
- Két hét múlva. Tizenharmadikán.
- És hol fogsz aludni?
- A Sandersonban.
- És mikor kellene fizetnünk?
- Valószínűleg ezen a héten.
- Manchesterben leszek azon a hétvégén egy üzlet miatt – felelte az apja.
Louis bólintott, nem igazán érdekelte, őszintén szólva. Csak azzal törődött, hogy ki akarta fizetni Harry szobáját, hogy együtt tölthessék az estét. És ez nem lett volna olyan nagy dolog, ha Louis nem tervezett volna el valamit.
Száz százalékig biztos volt benne, hogy szexelni akart Harryvel. Annyira szerelmes volt, hogy az már szinte fájt, és fogalma sem volt róla, hogy Harry egyáltalán jobban kedvelte-e őt, mint barátot vagy sem, de azt akarta, hogy Harry elvegye a szüzességét. Azt is tervezte, hogy ugyanazon a kiránduláson szakít Eleanorral. Szóval igen, ez egy nagyon eseménydús és idegtépő kirándulásnak ígérkezett.
Másnap reggel úgy döntött, hogy Harry Ramones pólóját veszi fel. Nem volt szigorú szabályuk a zakón és öltönynadrágon kívül, de a szülei szerettek megbizonyosodni róla, hogy mindig inget vett fel az iskolába. Teljesen begombolta a zakót, majd jobb oldalra simította a haját, mielőtt elhagyta a szobáját.
Barbara volt az első, aki rájött, hogy a póló Harryé, de csak azért, mert már korábban látta Harryn.
- Szép póló – dicsérte meg ebéd közben. – Honnan szerezted, a párodtól?
Louis felnézett és egy hamis mosollyal ajándékozta meg Eleanort, miközben megközelítette őket a tálcájával.
- Talán – motyogta neki, éppen ahogy a barátnője leült vele szemben.
- Olyan izgatott vagyok a kirándulás miatt Londonba! Szabad lesz a délutánunk, úgyhogy elmehetünk Oxfordba! És megnézhetjük, hol fogunk élni, amint leérettségizünk!
Ó, Istenem.
- Igen… nagyszerű.
- Van valami gond?
- Nem, a, uh, saláta nagyon rossz ma.
Eleanor összeráncolta az orrát, majd felvette a villáját, hogy elkezdje enni a csirkéjét.
Louis küldött egy üzenetet Harrynek az utolsó óra előtt, amíg a mosdóban volt, hogy megbizonyosodjon róla, még mindig elmennek-e Louis nagybátyjának a hotelébe iskola után.
Louis: szóval még mindig megyünk ma? :)
Harry: igen.
Harry: felveszel iskola után? Izgatott vagyok, hogy lássam :D
Louis: igen, Harold, felveszlek a Lamborghinivel.
Harry: a seggedre gondoltam, de :/
Louis megharapta az ajkát, amikor a csengő megszólalt, jelezve, hogy kezdődik az óra, és tudta, hogy el fog késni. Azon találta magát, hogy megvitatja, meg kellene-e tennie az őrült dolgot, ami éppen az eszébe jutott.
Bassza meg, gondolta, mielőtt letolta a nadrágját és hátat fordított a tükörnek. Megnyitotta az előlapi kamerát, majd készített egy képet magáról, megbizonyosodva róla, hogy ártatlanul megharapja az ajkát, és hogy a segge látható a tükörben.
Elpirult, mire visszavette a nadrágját és rányomott a küldésre. Ezután sietett órára, nem volt ideje, hogy megnézze a telefonját Harry válasza miatt. Tíz perccel később, óra alatt érezte Louis rezegni a telefonját a zsebében, aztán titokban elővette, hogy megnézze. Majdnem tátva maradt a szája a képtől, amit Harry visszaküldött.
Harry: olyan jól nézel ki, bébi.
Volt egy kép is az üzenet alatt, Harry kemény farkának körvonaláról a farmerjében. Úgy tűnt, hogy óra alatt készítette a képet, Louis pedig elmosolyodott, nem csak azért, mert Harry azt mondta neki, hogy jól néz ki, hanem azért is, mert ez azt jelentette, hogy Harry bejár órára és ténylegesen erőfeszítéseket tesz.
Amikor véget ért az iskola, Louis nem is lehetett volna boldogabb. Bár várnia kellett, hogy elmenjen a legtöbb ember, hogy ne lássák meg őt elvezetni az állami iskolához. Negyed négy volt, amikor végre az autójához ért és elment vele Harry iskolájához. Harry a Bentley-nél várt, kezei karba téve, arcán komoly kifejezéssel.
- Szia – felelte Louis, miután kinyitotta az ajtókat.
- Szia. Vissza tudnál majd hozni ide, miután végeztünk, hogy elvigyem a motoromat? – kérdezte Harry, miközben beszállt.
- Természetesen.
- Szép póló egyébként.
- Gondolod? – mosolyodott el Louis, ahogy elkezdett vezetni.
- Mhm. Jobban néz ki rajtad.
- Bocs amúgy, hogy várnod kellett. Mindenkinek el kellett mennie.
- Semmi gond. Kivertem a mosdóban, szóval nem vártam olyan sokat.
- Ó? – nyelt egyet Louis, és megpróbált az útra koncentrálni.
- Tetszik, hogy kezdesz egyre magabiztosabb lenni.
- Mindig magabiztos vagyok a közeledben, ne fényezd magad – viccelt Louis, mire Harry elmosolyodott.
- Úgy értem, a saját testeddel.
Louis elfordította a fejét, hogy Harryre nézzen egy pillanatra.
- Növeled az egómat – vallotta be.
- Igen? – csipkelődött Harry.
Louis bólintott, majd bekapcsolta a rádiót.
A szállodához öt perccel később érkeztek meg, aztán Louis odaadta a kocsikulcsait az inasnak, mielőtt Harryhez fordult, megnézve a külsőjét.
- Nem választhattál volna ki másik napot arra, hogy felvegyél egy kosaras mezt?
Harry lenézett magára, aztán vissza Louis-ra.
- De kivettem a piercingjeimet.
Louis elmosolyodott.
- Jól nézel ki.
- Köszi. És köszi azt is, hogy ezt csinálod; hogy beszélsz a nagybátyáddal meg minden.
- Amúgy is fel akartak venni egy pincért. Jól fizet, megkérdeztem. Ezer font egy hónapban.
- Ezer? Azt a rohadt.
Louis el volt ámulva azon, milyen izgatott lett Harry attól a pénzösszegtől, összehasonlítva az apjával, aki egy óra alatt keresett annyit.
A nagybátyja az előtérben várta őket, mindkettőjüket egy nagy mosollyal az arcán üdvözölte.
- Louis! Jó látni téged! Te pedig biztosan Harry vagy?
- Örülök, hogy találkozunk – felelte Harry, és megrázta a kezét.
- Körbevezetlek egy kicsit, és elmagyarázom, mit kell csinálnod, hogy holnap el is kezdhess dolgozni, jó?
- Nem kell interjúznom vagy…? – kérdezte Harry.
- Ó, nem, Louis biztosított róla, hogy nagyszerű leszel a munkában, én pedig megbízom benne.
- Ó, akkor oké.
Louis leült a kanapéra az előtérben, ahogy várt a nagybátyjára, hogy körbevezesse Harryt, aztán fél órával később már készen is voltak.
- Gondolod, hogy tetszeni fog neked itt? – kérdezte Harrytől, miközben elindultak az inashoz, hogy átvegye a kulcsait.
- Igen. Köszönöm.
Harry megajándékozta őt egy szép mosollyal, Louis pedig visszamosolygott, beszállva a kocsijába, miután borravalót adott a srácnak.
- Mit fogsz csinálni, miután kiteszlek? – kérdezte Louis.
- Um, cigizek, aztán hazamegyek. Van házi feladatom.
- Megcsinálod a házidat! – felelte Louis kellemesen meglepődve.
- Matek dolgozatom lesz két nap múlva, és jó jegyet kell kapnom belőle.
- Ha már az iskolánál tartunk, um. Mész Londonba a többiekkel?
- Mennék, de nem hiszem, hogy kapok fizetést addig.
Louis a szemeit forgatta.
- Ki fogom fizetni a szobádat.
- Nem.
- Nos, gyakorlatilag az enyémet fizetem ki, mivel én is benne leszek.
- Igen?
Louis bólintott.
- Mi van a barátnőddel?
- Ki tudok osonni, amint elalszik. És azt tervezem, hogy szakítok vele a kiránduláson.
Harry felhúzta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.
- Miért?
- Hogy érted, hogy miért? Mert nem látok vele közös jövőt.
- Nem, úgy értem, miért most?
- Mert… – nyelt egyet Louis, bizonytalanul abban, hogy kellene-e mondania valamit arról a tényről, hogy totálisan szerelmes volt belé. – Lehet, hogy valaki más tetszik.
Harry elmosolyodott, elfordítva a fejét, hogy ránézzen.
- Ó, igen, ki?
Louis vállat vont.
- Valami punk seggfej, aki határozottan nem jó a számomra.
- És te is tetszel neki?
- Nem tudom, tetszem neki? – kérdezte Louis, kérdő tekintettel nézve rá, ahogy lelassított Harry iskolája előtt.
- Lehet – mosolygott Harry, mire Louis érezte, hogy a gyomra hátra szaltót csinál.
Harry kinyitotta az ajtaját, majd várt, hogy teljesen felmenjen, mielőtt ismét Louis-hoz fordult.
- Köszönöm, te tényleg… kedves vagy. Holnap találkozunk.
- Elszívhatod itt a cigarettádat – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja sietve. Még nem akarta, hogy Harry elmenjen.
- Igen? – kérdezte Harry meglepetten.
- Igen, de nyitva hagyjuk az ajtót.
- Akkor oké.
Harry hátra dőlt az ülésében, aztán elővett egy cigarettát a dobozból, amit a szűk skinny jeans-ének zsebében tartott. Louis figyelte őt, ahogy meggyújtja és hosszan beleszív. Majd szemei a jobb csuklójához tévedtek, amin, Louis meglepetésére, alig észrevehető, fehér csíkok voltak.
- A csuklód kezd, um… jobban kinézni.
Harry lenézett rá.
- Igen. Már egy hónapja tiszta vagyok.
- Az nagyszerű! Mi állított meg?
Harry az ajkát harapdálta.
- Te, igazából.
- Én? – kérdezte Louis a szemébe nézve, rendkívül büszkének és boldognak érezte magát emiatt.
- Bámulsz most – szólalt meg Harry.
- Mert nagyon dögösen nézel ki, amikor cigizel.
- Akarsz egy shotgun-t?
- Az az, amikor füstöt teszel a számba?
- Igen – felelte Harry szórakozottan.
- Akkor oké. De ezt már csináltad korábban.
- Elég biztos vagyok benne, hogy az fű volt.
- Ugyanaz – mondta Louis, Harry meg beleszívott, mielőtt arcát Louis-éhoz tette. Louis nem tehetett róla, de egy hülye arcot vágott, mert annyira szerelmes volt, mire Harry egyenesen az arcába fújta a füstöt, mert nevetnie kellett.
- Ne vágj már hülye arcokat! – tiltakozott, de Louis megrázta a fejét.
- Úgy nézel ki, mint egy kis béka, amikor megsértődsz.
- Héééé.
- Pontosan – nevetett fel Louis, mire Harry az ajkát biggyesztette, egyedül befejezve a cigijét végül.
- Nos, mennem kell most már, és neked is, kivéve, ha azt akarod, hogy a szüleid megbüntessenek még két hétre.
Louis a szemeit forgatta.
- Nem fognak megbüntetni.
- Ha te mondod.
- Bár csalódott vagyok – vallotta be Louis, szíve gyorsabban vert, mert ki fogja mondani ezt.
- Miért?
- A road head-re számítottam [road head: amikor egy srácot leszopnak vezetés közben].
Harry szemei kitágultak.
Louis soha nem vallotta volna be, hogy tudta, mit jelent a „road head”, mivel pornót nézett mostanában, miközben kiverte magának. Rájött, hogy nem volt olyan nehéz kiverni, mint gondolta.
Így amikor Harry hozzáhajolt, hogy megnyomja a gombot, amivel bezárta az ajtókat, várakozásában megharapta az ajkát.
- Road head? Mit szólsz most csak a head-hez? – kérdezte Harry, mire Louis izgatottan bólintott, miközben Harry kikapcsolta a nadrágját.
Harry megfogta a farkát, aztán könnyedén kihúzta. Nyelvével néhányszor megnyalta gyorsan a tetejét, mielőtt teljesen bevette a szájába.
Louis behunyta a szemeit, aztán engedte, hogy feje hátra essen, mert az volt a legjobb módja annak, hogy élvezze ezt. Kirázta a hideg, amikor Harry csókolgatni kezdte a farka körvonalát és megnyalta a teteje alatt.
Amikor kinyitotta a szemeit, meglátta, hogy Harry pontosan az övéibe bámul, farka megtöltötte a száját és előváladék csurgott le az állán.
Nem tehetett róla, de kezeit Harry hajába temette, fel-le vezetve őt a farkán. És baszki, Harry olyan jól fogadta, öklendezés nélkül. Elérte a torka hátsó részét többször is, aztán elkezdte megdugni Harry száját, amíg el nem élvezett egy mély nyögéssel pontosan a szájában.
Kellett neki néhány másodperc, hogy lenyugodjon, aztán Harry egyenesen felült, megtörölve a száját a kézfejével.
- Jó volt? – kérdezte, mire Louis bólintott.
- Akarod, hogy…
- Nem, jó így – biztosította őt Harry, bár Louis egy kis bűntudatot érzett.
- Biztos vagy benne?
- Igen, Louis.
- Akkor oké.
- Holnap találkozunk akkor – felelte Harry, majd hozzáhajolt, egy csókot nyomott a szája sarkába, mielőtt kiszállt az autóból.
Louis várt, hogy megbizonyosodjon róla, Harry biztonságban elhajtott, és csak utána indította be az autót, hogy hazavezessen.

*

- Milyen? – ez volt az első dolog, amit Louis mondott, amikor Harry felhívta őt másnap, miközben szüneten volt.
- Nagyon jó! Valaki húsz font borravalót adott! Húszat! – felelte izgatottan a telefonba. Louis felnevetett.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Mikor szabadulsz?
- Amikor úgy döntesz, hogy kiszabadítasz – válaszolta, és el tudta képzelni, hogy Louis elpirul ezen.
- Nem, de most komolyan.
- Hétkor, azt hiszem. A műszakjaim négy órásak.
- Megy a matek – felelte Louis, Harry pedig hallotta őt mosolyogni.
Az ajtó a konyhához kinyílt, és Amy, az egyik pincérnő ment be egy rendeléssel.
- Harry, kell egy pincér a VIP asztalhoz hátul, és te vagy az egyetlen, aki szabad. Ötös asztal.
- Mennem kell, Lou, még mindig elhozol munkába holnap, ugye?
- Persze. Szia.
- Szia.
Harry letette a telefont, aztán a farmerje hátsó zsebébe csúsztatta, mielőtt megfordult és elvette a kis jegyzettömböt a pultról.
Tudta, hol vannak a VIP asztalok; volt egy kis helyiség hátul, ahol az asztalok sokkal elegánsabban voltak megterítve és nagyobb csillárok lógtak a plafonról. Meg sem említve azt, hogy a fények homályosabbak voltak, és még egy privát koncert is ment egy kis színpadon.
Gyorsan megtalálta az ötös asztalt, pont a sarokban volt az ajtónál. Megesküdött volna rá, hogy felismerte a férfit az egyik széken ülve, de nem egészen tudta elhelyezni őt.
- Helló, én leszek ma este a pincérjük, Mr.…?
- Tomlinson. Christian Tomlinson.
Ó.
ÓÓ.
Talán meg kellene említenie, hogy ismeri Louis-t? Nem volt teljesen biztos benne, hogy ő Louis apja, csak kilencvenöt százalékban.
- Akkor ön biztosan Mrs. Tomlinson – mosolygott a barna hajú nőre.
- Ó, n…
- Üzleti ügyben vagyunk itt – szólt közbe Louis apja, mintha Harry az alkalomról kérdezett volna. – Szeretnénk egy üveg Chateau Margaux-t és két étlapot.
- Természetesen, azonnal hozom – felelte Harry, szemeivel kíváncsian vizsgálva a nőt. Már látta Louis anyját korábban, és az a nő határozottan nem ő volt. És volt egy olyan érzése, hogy ez nem csak egy egyszerű üzleti találkozó.
Elvette az üveg bort, amit Mr. Tomlinson kért, és nem igazán lepődött meg, amikor meglátta, hogy az volt a legdrágább boruk, majdnem százezer fontba került. Valamennyire nevetséges volt, de Harry ismerte Louis-t.
Louis gondolatára elmosolyodott, miközben visszasétált az asztalhoz két étlappal a hóna alatt és a rendelt üveg borral. Úgy döntött, azt tetteti, hogy nem ismeri Louis-t, amíg el nem mennek és rá nem jön, hogy ő a szeretője vagy sem.
Végül a legdrágább dolgot rendelték az étlapról (kurvára természetesen), Harry pedig már látta, miért aggódott Louis annyira amiatt, hogy elmondja az apjának, hogy szakítani akar Eleanorral. Mr. Tomlinson nem hezitált, hogy szemtelenül megnézze Harry tetoválásait és undorodott arcot vágjon rájuk. Nagyon lekezelőnek tűnt.
Amikor végül visszatért az asztalukhoz húsz perccel később a tányérjaikkal a kezében, majdnem elejtette őket. Mert Mr. Tomlinson megcsókolta az üzleti… akármijét. Az nem Mrs. Tomlinson volt, és ha Harry egy dolgot biztosra tudott, akkor az az volt, hogy Louis büszke volt a tényre, miszerint a szülei a szerelem tökéletes példái voltak.
Megharapta az ajkát, aztán letette eléjük a tányérokat, amint abbahagyták a csókolózást, megkérdezve, hogy szükségük van-e még valamire.
- Nem, jól vagyunk. Köszönjük.
Harminc perccel később kérték a számlát, miután megették a desszertet. Harry Louis-ról kérdezett, amint letette az asztalra a számlát:
- Ön véletlenül nem Louis apja?
Látta Mr. Tomlinsont lefagyni, és tudta. Louis apja megcsalta az anyját.
- Ismered Louis-t?
Igen, néha kinyalom a seggét és nagyon kedvelem is őt.
- Futólag. Azt is tudom, hogy nagyon sokra tartja önt.
Úgy tűnt, Mr. Tomlinson megértette Harry célzását, mert most már idegesen rágta az ajkát.
- Nos akkor. Remélem, jól érezték magukat, és hogy finomak voltak az ételeik. Jöjjenek vissza hamarosan – felelte Harry szépen, majd összekapcsolta kezeit, mielőtt megfordult és elment.
Amikor visszatért (miután megbizonyosodott róla, hogy Mr. Tomlinson elment), kinyitotta a kis füzetet, amiben Mr. Tomlinson hagyta a pénzt, meglátta, hogy nagyon bőkezű, ötszáz dolláros borravalót hagyott ott. A bort a ház állta (mivel Mr. Tomlinson testvéréé a hely), és csak háromszáz fontnyi ételt ettek.
Harry tudta, hogy megvesztegették. Azt is tudta, hogy ha elmondja Louis-nak az apja megcsalását, az teljesen lerombolná őt.
De holnap el fogja mondani Louis-nak, mert Louis sosem bocsátaná meg neki, ha megtudja ezt az apjáról, és hogy Harry már tudta és nem mondta el neki.

*

- Szia – ez volt az első dolog, amit Harry Louis-nak mondott másnap. Louis rámosolygott, majd hozzáhajolt, hogy ajkaik találkozzanak.
- Szia. Milyen volt az iskola?
- Jó volt, anya – válaszolta Harry, mire Louis megrázta a fejét, miközben kikanyarodott az iskola parkolójából.
- Milyen volt a dolgozat?
- Jó. Úgy értem, szerintem nagyon jó jegyet fogok kapni.
- Az nagyszerű. Látod? Mondtam neked, hogy ha nagyon ambiciózus és eltökélt leszel, jól fogsz teljesíteni! Büszke vagyok rád.
Harry elmosolyodott, de aztán eszébe jutott, hogy mit kell elmondania Louis-nak.
- Ó, vicces dolog történt! Apukád tegnap a hotelben vacsorázott. Vagy későn ebédelt.
- Igen?
Oké, akkor Louis nem tudott róla.
- Igen – mondta Harry lassan. – Én voltam a pincére.
- És kérdeztél rólam?
- Igen, igazából. Hogy megbizonyosodjak róla, hogy ő az apukád.
- Mit mondott?
- Semmit. Bár nagylelkű borravalót hagyott.
Louis-n volt a sor, hogy elmosolyodjon.
- Ő… az anyukáddal volt?
Louis a homlokát ráncolta.
- Nem? Szerintem valami üzlethez kapcsolódó volt, vagy egy rokonhoz.
- Ó.
- Mi az? – kérdezte Louis összezavarodva, elfordítva a fejét, hogy ránézzen.
- Semmi… csak… nem úgy néztek ki, mintha rokonok lennének.
- Hogy érted?
- Csókolóztak.
Louis lélegzete a torkában akadt, Harry pedig nem lélegzett, miközben figyelte őt. A következő dolog, amit tudott, az volt, hogy az autó hirtelen megállt az út oldalán.
- Szállj ki – szólalt meg Louis komolyan, nem is nézve Harryre.
- Mi?
- Szállj ki – ismételte meg.
- De én nem…
- Hogy mered ezt mondani az apámról? Megvádolod őt, hogy ilyen dolgot tett? Ő soha nem csalná meg az anyámat! Soha! Csak azért, mert a te szüleidnek nem működött, nem jelenti azt, hogy az enyémeknek sem fog!
- Lou, én…
- Ne Lou-zz nekem! Szállj ki a kocsiból!
Harry felsóhajtott.
- Rendben. De ne mondd azt, hogy én nem szóltam.
Louis nem nézett rá, amikor Harry kiszállt az autóból és becsukta az ajtót. Nem is várta meg, hogy Harry elsétáljon, csak elhúzta a csíkot. Az agya szinkronban száguldozott a szívével, és biztos volt benne, hogy Harry mindent kitalált. Az apja soha nem csalná meg az anyját.
Biztos volt benne.

*

Végre elérkezett a második péntek, ami azt jelentette, hogy Londonba utaznak rögtön iskola után. A közgazdaságtan tanáruk, Mr. Lance (aki szervezte a kirándulást), lefoglalt egy buszt (egy VALÓDI buszt), ami elviszi őket az iskolától Londonig. Az út körülbelül négy óra lesz, így hét óra körül érkeznek meg a hotelbe.
Múlt szerda óta nem beszélt Harryvel, amikor elmondta neki, hogy az apja állítólag megcsalta az anyját. Ez felháborító volt, Louis pedig azt gondolta, talán azért volt ez, mert nem ő akart lenni az egyetlen, akinek elváltak a szülei.
Úgy döntött, el kell engednie az egész Harry dolgot a hétvégére és megpróbálnia jól érezni magát a kiránduláson. Bár akkor is szakítani akart Eleanorral.
- Nem tűnsz izgatottnak a kirándulás miatt – mondta Barbara aznap ebédnél.
- Nincs rá okom – motyogta, körbenézve, hogy Eleanor a közelükben volt-e valahol.
- Miért nem?
- Veszekedtünk Harryvel. Semmiség.
- Min veszekedtetek?
- Nem akarok beszélni róla, őszintén szólva.
- Ó. Oké? De azt tudod, hogy még mindig jön, igaz?
Louis nem tudta, hogy Harry igazából jön-e; több mint egy hete nem beszéltek és talán volt egy kis józan esze.
Őszintén szólva, Louis csalódott is volt a tény miatt, hogy jelenleg „veszekednek”, mert azt tervezte, hogy szexelni fog Harryvel a hétvégén. Még síkosítót és óvszereket is bepakolt, és keresett ki a neten tippeket. És mindezek ellenére, Louis akkor is betette ezeket a bőröndje titkos zsebébe.
Amikor Eleanor megpuszilta az arcát aznap iskola után, nem tudott csinálni semmit, csak mosolygott; fogalma sem volt arról, hogy Louis azt tervezi, hogy véget vet a dolgoknak vele vasárnap.
A busz pontosan az iskolájuk előtt állt meg negyed négykor, ahogy el volt tervezve. Már mindenki átöltözött valami kényelmesebbe az öltözőkben, mielőtt bepakolták a csomagjaikat és felszálltak a buszra. Louis Liam mellett ült, Eleanor pedig Barbara mellett, velük szemben. Zaynről akarta kérdezni Liamet, de tudta, hogy nem tehette meg, mert Eleanor közvetlenül mellettük volt.
Két órányi utazás után Liam közelebb hajolt, hogy Louis fülébe suttogjon:
- Zayn azt mondta nekem, hogy már nem beszélsz Harryvel. Minden rendben?
Louis bólintott, és tudta az agya hátsó részében, hogy teljesen túlreagálja, de annyira félt attól, hogy Harrynek igaza lehet, hogy könnyebb volt valaki más hibáztatni, mint a saját apját.
- Mit mondott neked pontosan? Vagy mit csinált?
- Ő csak… nem fontos. Hazudott valamiről, és nagyon mérges vagyok rá. Ez minden.
- Rendbe fogtok jönni.
- Miért akarod egyáltalán, hogy ez így legyen?
- Mert akkor vagy a legjobb, amikor vele vagy, Louis. Nem gondolsz magadra, nem próbálod meg bizonyítani magadat neki, és ő jobb emberré tesz. Tőle önmagad akarsz lenni, és ez minden, ami számít. Szóval akármi is az, amin veszekedtek, túl fogtok jutni rajta, mert mindketten törődtök egymással, de túl makacsok vagytok, hogy bevalljátok.
- Ez baromság – motyogta Louis, bár tudta, hogy Liamnek igaza volt.
- Skinny love, ez az.
- Skinny love? Mit jelent az egyáltalán?
Liam vállat vont, elmondva neki, hogy keresse ki, mielőtt az ablakhoz hajtotta a fejét és az utat nézte.
Kicsivel fél nyolc után érkeztek meg a Sanderson Hotelhez.
- Mikor, um, jön Zayn? – kérdezte Louis Liamtől. Liam valószínűleg tudta, hogy Louis közvetve kérdez Harry érkezéséről.
- Nyolckor lesznek itt. Bár nem tudom, hogy Harry jön-e.
És ez határozottan nem volt csalódás Louis szívében. Nem volt.
Nyolc órakor már a szobájában volt, az ágy mellé helyezve a bőröndjét. Leült rá, majd elővette a telefonját, hogy kikeresse a neten akármit is jelentsen az a „skinny love”.
Skinny Love: amikor két ember szereti egymást, de túl félénkek ahhoz, hogy bevallják, de akkor is kimutatják.
Louis összeráncolta az orrát, majd bezárt az oldalt. Talán Liamnek igaza volt. Talán túl makacs volt ahhoz, hogy bevallja a tényt, miszerint fülig szerelmes volt Harrybe.
Lezuhanyozott, mielőtt felvett egy egyszerű, piros YSL pólót, kék farmert és a fekete Converse cipőjét. Úgy tűnt, elég hideg van kint, így úgy döntött, feltesz egy beanie-t is, a biztonság kedvéért, ha a fülei elkezdenének lefagyni.
Kilenckor kellett találkozniuk vacsorára az étteremben az előtér mellett, de az utolsó dolog, amit Louis akart, az az evés volt. Remélte, hogy Harry is jön Londonba Zaynnel és Niallel; csak tudni akarta, hogy Harry ott van, még akkor is, ha nem beszélnek.
Kivette a bőrkabátját a bőröndjéből, majd elhúzta a kártyát az ajtótól, mielőtt elhagyta a szobát. Már mindenki az étteremben volt, amikor odaért. Leült Liam és Eleanor közé.
A vacsora alatt a négy tanár, akik elkísérték őket, elkezdtek a holnapi időbeosztásról beszélni. Kilenckor találkoznak a reggelinél, aztán fél tizenegyre a Buckingham Palotánál kell lenniük. Utána megnézik a Big Bent és a Madame Tussauds Panoptikumot. A városban ebédelnek, mielőtt elmennek a London Eye-hoz. Azután azt csinálnak, amit akarnak tizenegyig. Vasárnap elmehetnek vásárolni vagy akármi délig, amikor elindulnak.
Tízkor befejezték a vacsorát, aztán Barbara javasolta, hogy menjenek el egy bárba Niallel, Zaynnel és Harryvel. Louis majdnem megcsúszott azon, hogy meglepetten megkérdezte, hogy itt van-e Harry, de az utolsó percben észbe kapott.
Szóval végül így ragadta meg a karját Eleanor (mert egyszerűen már nem tudta a kezét fogni), miközben a járdán sétáltak a szállodájuknál, az ír bár felé indulva, ami a sarkon helyezkedett el.
Eleanor kezei lejjebb csúsztak Louis karján, amíg az ujjaik össze nem értek, de nem igazán fogták egymás kezét. És ez volt az első alkalom valaha is, hogy Louis belefáradt abba, hogy vele legyen; folyamatosan egy boltról beszélt, amit meg kell látogatniuk vasárnap. Louis kiabálni akart vele, elmondani neki, hogy hagyja őt békén.
Zayn, Niall és Harry már a bárban voltak, egy bokszban ülve a sarokban. Louis lélegzete a torkában akadt, amikor szemkontaktust létesített Harryvel, aki elsőként törte meg intenzív bámulásukat.
Szíve szó szerint a torkában dobogott, amikor leült vele szemben, Eleanor és Barbara közé. Eleanornak még mindig nem vált világossá Zayn és Liam helyzete, Louis pedig nagyon remélte, a vonzalom semmilyen jelét sem fogják kimutatni egymás felé a jelenlétében.
Mindenki elkezdett Londonról beszélni, és hogy mennyire izgatottak voltak, kivéve Louis-t és Harryt, akik az egész este csendben voltak. Louis látta Harryt néhányszor ránézni, azt gondolva, hogy nem feltűnő, amikor eléggé az volt.
Kicsivel tizenegy után mentek el, mert volt egy szigorú szabályuk arra, hogy pontosan tizenegykor a szobájukban kell lenniük. Valószínűleg lecseszik őket a tanáraik, amiért késnek, de úgy tűnt, a többiek jól érezték magukat, úgyhogy nem igazán érdekelte őket.
Majdnem éjfél volt, Louis pedig a takarók alatt feküdt Eleanor szobájában (megpróbálta elmondani neki, hogy a saját szobájában akart aludni, de nem járt sikerrel), amikor meghallotta, hogy valaki kopog a szomszéd szoba ajtaján, ami valójában az övé volt.
Kiszállt az ágyból anélkül, hogy felébresztette volna Eleanort, aztán az ajtót kinyitva Harryt látta meg ott egy hátizsákkal a jobb vállán. A lábait bámulta az alsó ajkát rágva, miközben Louis-ra várt, hogy válaszoljon. Még mindig nem vette észre Louis-t, amikor homlokát az ajtóhoz nyomta.
- Louis, kérlek, nyisd ki az ajtót. Gyerünk, fáradt vagyok.
Louis felsóhajtott, amitől Harry elfordította a fejét.
- Én… uh… Eleanor szobájában vagyok.
- Ó… nos, um, lehetne, hogy… beengednél? Úgy értem, tudom, hogy nem beszélsz velem, de tényleg szükségem van egy helyre, ahol aludhatok.
Louis bólintott.
- Igen, persze.
Visszament Eleanor szobájába, hogy elvegye a kártyáját az éjjeliszekrényről, majd mielőtt gondolkozhatott volna, becsukta az ajtót maga mögött, automatikusan kizárva magát El szobájából.
- Baszki – szitkozódott, amikor rájött.
Kinyitotta a saját szobáját és belépett Harry előtt, aki becsukta az ajtót maga után.
- Most már ki vagy zárva – figyelte meg Harry, aztán ledobta a táskáját az ajtónál.
Louis nem válaszolt neki; csak bemászott az ágyba, majd felhúzta a takarót az álláig. Harry felsóhajtott, aztán keresett valamit a táskájában. Elővett egy kis ezüst üveget, amiről Louis tudta, hogy alkohol van benne.
Figyelte Harryt levenni a pólóját és nadrágját, mielőtt leült az ágy szélére. Harry kinyitotta az üveget, és nyelt belőle egy nagyot. Úgy aludt el, hogy Harry Isten tudja, mennyit ivott abból a kis ezüst üvegből.
Amikor felébredt fél kilenckor, Harry mellette aludt, háttal Louis-nak. Louis nem ébresztette őt fel, amikor kiszállt az ágyból és a fürdőbe sétált. Felvett egy fehér pólót, amin kék csíkok voltak, fekete kantárt és ugyanazt a kék farmert, mint egy nappal korábban. A kártyáját a szobában hagyta Louis, csak a táskáját vitte el, mert számított Harryre, hogy vigyáz a kártyára és nem veszíti el.
Nem látta Harryt a nap hátralévő részében, amíg meg nem nézték a London Eye-t, utána pedig azt csináltak, amit akartak tizenegy óráig. Csatlakozott hozzájuk Perrie, Jade és még három fiú hatkor a bárban, hogy kitalálják, mit akar mindenki csinálni. Végül majdnem félórányi civakodás után úgy döntöttek, hogy elmennek a plázába vásárolni kicsit.
- Nem nagyon van kedvem – sóhajtott fel, amikor Eleanor megkérte, hogy menjen el vele a Sephorába. – Fáradt vagyok.
Eleanor elhúzta a száját.
- Akkor rendben, megyek egyedül. Ülhetsz a seggeden a Starbucks-ban.
Végül valóban ezt csinálta; ült egy padon egy Latte-val az egyik kezében, a telefonjával a másikban. Meglátta Harryt közeledni a szeme sarkából, de azt tettette, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye.
Harry leült közvetlenül mellette egy üveg sörrel a kezében, bár semmit sem szólt. Louis úgy érezte, mintha a csend köztük fojtogató lenne, de mielőtt bármit is mondhatott volna, meglátott valamit, amitől megkérdőjelezte magát.
- Mi? – suttogta magának, mire Harry felnézett.
- Mi az?
Louis felállt, Harry meg követte tekintetét, amíg meg nem látta.
- Louis…
- Csak egy másodperc.
Louis elkezdett az étterem felé sétálni, ami a Starbucks-szal volt szemben. Lefagyott léptében, amikor felismerte őt. Bárhol felismerte volna azt a Versace zakót. Torka elakadt, és semmit sem tudott mondani vagy tenni, csak figyelte, ahogy az apja megcsókolt egy másik nőt az asztal felett.