20. fejezet

Helló! 😊

2020 első fejezetét hoztam, ami pont a 20. 😀 Ez viszont azt is jelenti, hogy közeleg a történet vége, de azért még van néhány fejezet szerencsére 😊 Összességében szerintem aranyos a rész, remélem nektek is tetszeni fog, illetve azt is, hogy jól telt mindenkinek a szilveszter 💞

Más mondanivalóm szerintem nincsen, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😘

20. fejezet

Szóval igen, Louis lehet, hogy szerelmes volt Harrybe, és igen, lehet, hogy hivatalossá akarta tenni. És az is lehet, hogy túlságosan félt attól, hogy ezt elmondja Harry szemébe.
Péntek volt, és Louis még nem ment vissza a házába, de vasárnap tervezte megtenni. Még mindig maradt neki néhány tiszta ruhája, de azt tervezte, hogy elmegy a házához ma, hogy elhozza az autót. El akarta vinni Harryt Holmes Chapelbe, mert részben látni akarta, hogy hol töltötte a gyerekkorát Harry, és azt is akarta, hogy legyen valamiféle lezárása Harrynek az apjával.
Úgy döntött, iskola után mondja el neki, mivel mindketten ugyanakkor mennek el. Nem szójáték volt.
Louis az iskola mögött találkozott Harryvel, ahol néha Zaynnel cigizett, miután vége volt az óráknak. A falnak támaszkodtak, mint általában, cigiztek és hangosan beszélgettek valamiről.
- Sziasztok – köszönt nekik Louis, aztán felnézett Harryre, csókot várva. Harry elmosolyodott, és lehajolt, hogy megpuszilja az ajkait, mielőtt a vállainál fogva közelebb húzta őt.
Zayn kíváncsian nézett köztük.
- Szóval végre kapcsolatban vagytok? Mert elegem van abból, hogy Harryt hallgassam…
- Nem kellene neked valahol máshol lenned? – mondta sietve Harry, mire Zayn felhúzta a szemöldökeit.
Louis megharapta az ajkát, miközben Zaynt figyelte, aki egy pillanatig össze volt zavarodva, aztán megértette, hogy Harry mit próbált mondani.
- Ó, igen, én… um. Igen. Akkor találkozunk ma este Niallnél.
Louis integetett neki elköszönésül, és várt, amíg teljesen el nem tűnt a látószögéből, mielőtt Harryhez fordult.
- Mi volt ez?
- Semmi.
Louis az ajkát biggyesztette, majd megpróbált kitalálni egy módot arra, hogyan kérdezze meg Harryt arról, hogy hol állnak a kapcsolatukkal. A kérdés mindent tönkretehet, vagy mindent javíthat.
- Szóval um… azzal kapcsolatban, amit kérdezett – kezdte lassan, Harryre bámulva, hogy minden reakcióját figyelje.
- Mi van vele?
- Csak gondolkoztam, mert már ismerjük egymást mondjuk, hosszú ideje most már…
- Hat hónapja.
- És körülbelül abból három hónapja közel kerültünk egymáshoz… szóval én csak, uh – dadogta a tarkóját dörzsölve, mert a szíve szó szerint kiugrott a mellkasából.
- Te mit? – tette fel a kérdést Harry, de a mosoly az arcán valószínűleg elárulta a tényt, miszerint már tudta, hogy Louis mit akart kérdezni.
- Ó, Istenem, ne nézz már rám azzal a béka arccal. Megfordulok, és úgy kérdezem meg.
- Mit kérdezel meg? – csipkelődött Harry, mire Louis a szemeit forgatta megfordulva.
- Azt akartam kérdezni, hogy mi mik vagyunk pontosan. Mármint… együtt vagyunk vagy együttegyütt vagyunk?
- Hm… a választ a megbabonázó hátadnak kellene elárulnom?
- Menj a picsába – fújtatta Louis, de megfordult, hogy szemben legyen vele.
Harry megajándékozta őt egy erőltetett, fényes mosollyal, semmit sem mondva. Olyan frusztrált volt, Louis fel akart robbanni.
- Szóval te a párom vagy, vagy nem? Mert tudom, hogy azt mondtad, aromantikus vagy, vagy mi, de én már voltam kapcsolatban korábban és tudom…
- Ne fecsegj – nevetett fel Harry, aztán egyik kezét Louis szájára tette. – Nem bánnám, ha hivatalosak lennénk.
- Mármint pár-pár? Egy pár? – Louis majdnem megfulladt szavaiban.
- Akárminek is akarod hívni.
Louis megkönnyebbülten felsóhajtott, mielőtt Harry a gallérjánál fogva magához húzta őt egy csókra.
- Figyelj az ingre – figyelmeztette Harry szájában őt, mire az idősebb fiú úgy döntött, azzal hallgattatja őt el, hogy összenyomja a szájukat.
Louis Harryhez nyomódott a csípőjénél, így karjait a nyaka köré fonta, elbillentve a fejét, hogy mélyítse a csókot. Biztos volt benne, hogy a szíve szó szerint áttöri a bordáit, mert csak pillangókat és egy ismeretlen boldogsághullámot érzett abban a pillanatban, amit azóta nem érzett, hogy megkapta a Lamborghinit.
Ez határozottan sokkal jobb, mint egy Lamborghini.
Sikított, amikor Harry megmarkolta a combjai hátsó részét, hogy felemelje őt és megfordítsa. Az iskola téglafalához nyomta őt, miközben Harry az életet is kicsókolta belőle. Nem igazán bánta Louis, őszintén szólva.
Egy perccel később abbahagyták a csókot, egymás szájába lélegezve közben.
- El akarsz menni a buliba ma este Niallnél? – kérdezte Harrytől, aki még mindig őt tartotta a falnál. Nevetséges volt.
- Attól függ. Te akarsz?
- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valami mást.
- Például mit? – kérdezte Harry vigyorogva a valami más gondolatára.
- Talán elmehetnénk kocsival Holmes Chapel-be ma este? Hallgass végig. Odamehetnénk és megnézhetném, hogy hol éltél régen. És talán meglátogathatnánk apukádat, és megkérhetnénk, hogy írassa rád a házat?
Harry furcsán nézett rá, Louis pedig azt gondolta, hogy talán túllépte a határt. Persze, hogy Harry nem akarna visszamenni a gyerekkori házába, mert nincs sok kellemes emléke onnan.
- Sajnálom… nem kellett volna…
- Nem. Semmi gond. Megcsinálhatjuk.
- Komolyan? Úgy értem, ha nem…
- Lou. Semmi gond.
És a Lou volt az, ami biztosította Louis-t arról, hogy minden rendben van köztük.
Elmosolyodott.
- De mielőtt megtesszük, vissza kell mennem a házamhoz, hogy elhozzam a kocsit. És aztán felveszlek a tiédnél?
- Persze – válaszolta Harry, mielőtt lehajolt még egy csókért.

*

Amikor Louis a házához ért, a húgain és a szobalányokon kívül senki sem volt otthon.
- Louis, kérlek, gyere vissza! – kérte Lottie, amint belépett a házba. – Anya és apa megállás nélkül ordibál miattad.
Louis rosszul érezte magát, amiért ezt teszi a testvéreivel, így biztosította őt, hogy vasárnap visszajön.
- Hová mész most? – kérdezte, megsértve a privát szféráját.
- Egy buliba. Eljöttem, hogy lezuhanyozzak és elvigyem a Lambo-t.
- Ó. Oké. Hiányzol te és Eleanor egyébként.
És befejeztük itt.
Louis felsétált a szobájába, ahol lezuhanyozott és átöltözött egy kényelmes farmerbe, egy szürke pólóba és egy kék kabátba. Kivette az egyik készpénzes borítékot a titkos fiókjából, mielőtt elvette a kulcsait és távozott.
Louis: öt perc múlva legyél kész :D és ne felejtsd el a sporttáskámat!!!!!!
Harry: oké!!!!!! xx
Louis elmosolyodott a két „x” jelen, amiket Harry mostanában elkezdett odarakni minden üzenet végére. Nem igazán tudta, hogy mit jelentenek, de azt gondolta, hogy olyanok voltak, mint a puszik, vagy valami.
Három perccel később megérkezett Harry háza elé, majd körülbelül öt percet várt, amíg végre kijött a házból két táskával a kezében. Felhasználta az időt arra, hogy beírja a GPS-be a címet, amit elküldött neki Harry. Louis dudált volna, de nem igazán akarta, hogy az emberek Londonban meghallják az autóját. Magának mosolygott, miközben Harry kinyitotta az ajtót és végre beszállt.
- Nincs hely ezeknek a táskáknak – figyelte meg, így végül a lábaihoz tette be őket.
- Kösd be magad.
- Kérlek, ne vezess úgy, mint egy őrült – kérte Harry, mielőtt elhúzta maga előtt a biztonsági övet.
- Sosem tennék ilyet – válaszolta Louis ártatlanul, egy kis mosoly húzódott az ajkain.
Harry bekapcsolta a rádiót, amint Louis elkezdett vezetni, és ennyi volt.
- Szóval vasárnap visszamegyek a házba – mondta Harrynek egy órával később útközben.
- Ó. Oké? Azt hiszem.
- És azon gondolkozom, hogy coming out-olok nekik.
- Whoa. Ez… nagy dolog.
Louis idegesen felnevetett, miközben megállt egy piros lámpánál, aztán elfordította a fejét, hogy Harryre nézzen.
- Szerintem rögtön az érettségi után teszem meg, úgy nem igazán csinálhatnak semmit.
- És pontosan hogyan tervezed elmondani nekik?
- Nos… nem tudom, valószínűleg valami olyasmi lesz, hogy „hé, anya, apa, alig várom, hogy egyetemre menjek, ó, és szeretem, ha fasz van a seggemben, szép napot, sziasztok”.
Harry felhorkant és megrázta a fejét, éppen, amikor Louis a gázpedálra lépett.
- Ez jó mód rá. Vagy talán ránk nyitnak majd, ahogy az én szüleim is.
- Ne mondd ezt, vagy lehet, hogy megtörténik – viccelt Louis.
- Kérlek, két kézzel vezess.
- Miért? – kérdezte Louis vigyorogva.
- Mert izzadok most és nem akarok meghalni.
Szóval már nem akarsz meghalni.
:)
- Szóval mi az a cím, ahová megyünk? – kérdezte Louis negyven perccel később, amint hivatalosan is beléptek Holmes Chapelbe.
- A régi házam. De nem fogunk tényleg ott aludni, igaz? Ijesztő és valószínűleg piszkos.
- Majd keresünk egy hotelt – biztosította őt Louis, miközben jobbra kanyarodott, majd elég hamar egy üres kocsifelhajtóhoz értek. – Szóval itt laktál régen? Ez sokkal nagyobb, mint a mostani otthonod.
- Igen.
- Be akarsz menni, amíg világos van kint?
Harry bólintott, és kiszálltak az autóból. Louis megbizonyosodott róla, hogy bezárja, miközben felsétáltak a bejárathoz. Harry lehajolt, aztán felemelt egy kis kerti törpét, feltárva egy kulcsot.
- Komolyan? – kérdezte Louis.
- Anya sosem volt igazán kreatív.
Harry elfordította a zárat, mielőtt ténylegesen kinyitotta az ajtót. Nem mozdultak néhány pillanatig, ahogy Harry bepillantott. Végül átlépett a küszöbön, így Louis követte őt.
Megpróbálta felkapcsolni a villanyt, de nem volt áram, ami azt jelentette, hogy az apja kikapcsolta a villanyt, hogy ne kelljen fizetnie a számlákat, amíg börtönben van. Minden poros volt, de nem tűnt úgy, hogy szétesne.
- Látni akarod az egész házat, vagy csak a szobámat?
- A szobádat – válaszolta Louis, mire Harry bólintott, mielőtt megfordult és felsétált a lépcsőn. Louis közelről követte őt, majdnem nekiütközve, amint Harry megállt az ajtaja előtt.
- Ez nagyon… sötét.
Ez volt az egyetlen mód arra, hogy Louis leírja. A falak feketére voltak festve, az ágynemű pedig, ami még mindig fel volt húzva, szintén fekete volt. A sarokban volt elhelyezve egy asztal az ablaknál, és néhány régi poszter lógott a falon. Louis egyik bandát sem ismerte, így azokra nem tett megjegyzést.
- Ez furcsa – felelte Harry, majd leült az ágyára.
- Miért?
- Mert még soha senki nem volt a szobámban.
- Senki?
Harry bólintott.
- Miért nem?
- Mert azt hittem, meg fognak ijedni, és azt gondolják, hogy valamiféle furcsa szerzet vagyok.
- Az voltál?
- Mi? Furcsa szerzet?
Louis bólintott, odasétálva hozzá, hogy lovaglóülésben helyezkedjen el rajta.
- Nem voltam furcsa szerzet, csak szomorú.
Louis szomorúan az ajkát biggyesztette, mielőtt kezei közé vette Harry arcát, és összenyomta ajkaikat. Olyan szorosan akarta fogni Harryt, amíg az összes szomorúságot ki nem szorította.
- Vissza kellene mennünk az autóhoz, hogy keressünk egy helyet, ahol aludhatunk, mielőtt elkezd sötétedni és nem látunk a házban – javasolta Harry az ajkainak mondva, megszorítva Louis csípőjét. Louis megharapta az ajkát és bólintott, fejben elkalandozva oda, hogy éppen így lovagolja meg Harryt.
Harry felállt az ágyról, és könnyen felemelte magával Louis-t, mielőtt a lábaira állította őt. Louis teljességgel imádta, amikor Harry így bánt vele. Ettől furcsa módon biztonságban érezte magát.
Nem tartott sokáig, hogy miután visszamentek az autóhoz és a városközpont felé indultak, találjanak egy hotelt. Vagyis, nem igazán hotel volt, inkább motel, de barátságosnak és szépnek nézett ki, így úgy döntöttek, hogy itt vesznek ki egy szobát.
Volt egy középkorú nő a pultnál, illetve még néhány ember az előtérben, amiből Louis azt gondolta, hogy ez a hely nem volt olyan rossz ahhoz, hogy két éjszakát eltöltsenek.
- Szeretnénk egy szobát két éjszakára, kérem – szólalt meg Louis, a hölgy pedig kíváncsian nézett rájuk.
- Kétágyasat vagy francia ágyasat?
Harry nem válaszolt, várva Louis-ra, hogy meghozza a döntést.
- Franciaágyasat, kérem – felelte Louis, és majdnem félt a nő reakciójától. De ő csak elmosolyodott és odaadta neki a 312-es szobához tartozó kulcsot.
- Száz font lesz.
Louis meglepően bólintott, mert ez hihetetlenül olcsó volt, mielőtt átadott neki két ötven fontos bankjegyet. A hölgy bólintott, majd a lift felé mutatott.
- Nem gondolod, hogy először meg kellene hívnod vacsorázni, mielőtt együtt veszünk ki egy szobát? – kérdezte Harry, amint Louis belépett a szobájukba.
- Főztem neked egy kibaszott ételt – mondta neki Louis, majd ledobta a táskáját az ágyra, körbenézve a szobában. Volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett, és egy kis erkély.
- Megfelel neked, hercegnő? – kérdezte Harry, ahogy ledőlt az ágyra.
- Nem túl kopott.
Harry felhorkant és megrázta a fejét, eltakarva szemeit a karjával.
Louis megharapta az ajkát és úgy bámult Harryre, kiterülve az ágyon, bicepszei kidudorodtak, miközben az arcához nyomta azt. Ebben a pillanatban mindennél jobban meg akarta őt lovagolni.
Így közelebb lépett az ágyhoz, aztán egyik térdét Harry combja mellé helyezte, mielőtt a másikkal is feltérdelt. Harry felemelte a karját és meglepetten nézett rá, bár semmit sem szólt. Louis meghúzta a pólóját, mire Harry rendesen felült, a mellkasok összeértek, az ajkak pedig megtalálták egymást. Louis kezei vakon is megtalálták az utat Harry hajába, míg Harry kezei a dereka köré fonódtak.
- Ezúttal én akarok lenni felül – felelte Louis, amint Harry elkezdte szívni a nyakát.
Harry hümmögött, majd öt másodperc múlva, miután megbizonyosodott róla, hogy ott maradjon egy folt Louis nyakán, hátra húzódott.
- Mármint te akarsz megdugni engem?
- Ó, nem! Meglovagolni, úgy értem – válaszolta Louis és elpirult.
- Azt imádnám, bébi – mosolygott Harry, aztán lelökte Louis dzsekijét a vállairól.
Louis felállt, majd kecsesen letérdelt Harry szétterpesztett lábai között, az ágy végében. Harry felemelte a seggét, hogy leszedje a farmerét és alsónadrágját, segítve Louis-nak.
- Imádod leszopni a farkamat, igaz? – kérdezte Louis-tól, aki bólintott, nem is szégyellte bevallani. Harry farka kemény és rózsaszín volt, nehézkesen feküdve a hasánál.
Louis a kezébe fogta azt, majd egy kövér csíkot nyalt a végétől a tetejéig, mielőtt a szájába vette. Imádta azt, amilyen érzés volt Harry a szájában, teljesen nagy méretben és lüktetve, előváladékozva. Nyelvével ingerelte a végét, szemkontaktust létesítve Harryvel, hogy megbizonyosodjon róla, élvezi – élvezte; a nehéz légzéséből és megfeszülő izmaiból ítélve.
Elengedte Harry farkát, mielőtt levette a saját pólóját, aztán visszatért a szopáshoz. Érezte, hogy a másodpercekkel egyre szűkebbé válik a nadrágja, csak attól, hogy leszopja Harryt.
- Abba kell hagynod, ha nem akarod, hogy a szádban élvezzek el – figyelmeztette Harry, majd Louis elengedte a farkát egy nagy pukkanó hanggal. – Fel – utasította Harry, Louis pedig így is tett, kicsatolva a farmerét és levéve azt magáról. Ezután az alsónadrágja következett, összegyűlve a bokájánál, mielőtt kilépett belőle és közelebb ment Harryhez, amíg térdei az ágynál nem voltak.
Harry kezei azonnal megmarkolták a seggét és elkezdte masszírozni azt, ugyanakkor csókokat nyomott Louis hasára. Louis a kezeit Harry vállaira helyezte, hogy megtámassza magát, mielőtt újra átvetette rajta a lábát.
- Síkosító és óvszer? – kérdezte Louis, mire Harry a hatalmas ágy másik feléhez mutatott. Louis odahajolt, Harry pedig megtámasztotta őt közben.
- Rendesen akarlak érezni – felelte Harry.
- Tiszta vagy?
- Sosem csináltam óvszer nélkül.
- Megígéred?
- Megígérem.
- Akkor oké. De amikor visszamegyünk, mindketten teszteltetjük magunkat.
Harry bólintott, majd alsó ajkát a szájába szívta, Louis kecses kezeire bámulva, ahogy bekente síkosítóval a farkát. Utána Louis az ágyra dobta az üveget Harry mellé, és feltérdelt, éppen ahogy látta azt néhány pornófilmben.
- Pornót néztél? – csipkelődött Harry, míg Louis igazgatta őt, hogy a farka teteje hozzáérjen az izmai gyűrűjéhez.
- Fogd be.
Harry megmarkolta Louis csípőjének húsát, aztán lassan magára engedte őt, amíg teljesen benne nem volt.
- Jézus Krisztus – nyögött fel Louis látványára, ahogy ott ült rajta, farka nagyon piros és kemény volt, könyörgött, hogy érintsék meg. – Akarsz mozogni vagy nekem kéne?
- Nekem – felelte Louis makacsul, amin Harry nevetett volna, ha nem lett volna annyira felizgulva.
Louis elég hamar a hátára lökte Harryt, majd lassan elkezdett fel-le mozogni, kezeit Harry mellkasára helyezte támaszként. Elkezdte gyorsabban és gyorsabban csinálni, amíg fel nem vett egy egész gyors ritmust, ami úgy tűnt, hogy az őrületbe kergeti Harryt.
- Olyan szépen nézel ki felül, bébi – dicsérte meg Harry, mire Louis elmosolyodott, lelassítva, hogy megtalálja a prosztatáját.
- Ó, Istenem – nyögött fel, amikor végre sikerült, Harry farkának teteje pont eltalálta.
Egyenletes ritmusban csinálta, és minden egyes lökésnél remegett az élvezettől. Egy ponton megállt, és úgy döntött, csak fel-le dörgölőzik, és 8 mozdulattal pont jól eltalálta. Harry kezei most már a combjain voltak, ujjbegyei belevájtak a húsába, miközben figyelte őt.
- Nincs nyúlkálás – felelte, majd elütötte Louis kezét, amikor a fájdalmasan kemény farkát akarta megfogni.
- De én… – próbált érvelni Louis, hangja elhalt, miközben végül lelassult, amíg teljesen meg nem állt, túlságosan kimerült volt és az elélvezés határán volt ahhoz, hogy bármi mást tegyen.
- Átveszem – biztosította őt Harry, aztán újra megfogta Louis csípőjét, mielőtt elkezdett felfelé belé lökődni, tudva, hogyan érje el pont jól Louis prosztatáját.
Louis megigazította a haját, ahogy Harry tovább lökődött belé, mielőtt a mellkasához tette kezeit, hogy végigkarmolja azt.
- Kérlek, Harry – könyörgött Louis, amikor Harry szándékosan kihagyta a helyét többször is, a határon tartva őt.
- Kérlek mi?
- Élveztess el.
Harry végighúzta körmeit Louis oldalán, miközben még adott neki néhány gyors lökést, mielőtt elélvezett egyenesen a prosztatájánál.
- Baaaszki – lehelte Louis, aztán elment, ahogy Harry lassú, ernyedt lökésekkel mindkettőjük orgazmusát kihúzta.
- Olyan jó voltál – mondta neki Harry, amikor kihúzódott, Louis pedig a mellkasára zuhant, nem is érdekelte az, hogy összekeni a mellkasát a saját élvezetével.
- Le kell zuhanyoznunk. De nem együtt.
- Miért nem? – biggyesztette az ajkát Harry, mire Louis felnézett rá.
- Mert túl fáradt vagyok.
- Megtartom magamnak a kezeimet, ígérem.
- Akkor oké. Nincsenek vicces ügyködések.
- Nincsenek vicces ügyködések; értettem – mosolygott Harry, aztán Louis felült.
- Fáj a seggem.
- Hízelegsz.
- Ez nem bók volt.
- Ettől függetlenül is annak veszem.
Louis szeretettel forgatta a szemeit, majd mindketten felálltak az ágyról.
- Holnap ki kell tennünk a jelet a kilincsre a szobalányoknak, hogy átcseréljék az ágyneműt – figyelte meg Louis nevetve.
Harry megnyitotta a zuhanycsapot, és megbizonyosodott róla, hogy pont jól állítsa be a vizet, mielőtt belépett. Louis követte őt, elhúzva az üvegajtót maga mögött, hogy becsukja azt.
Pillangók repkedtek Louis gyomrában, és egy meleg érzést érzett a szívében, mert annyira kényelmesen érezte magát teljesen meztelenül és önmagának Harryvel, azon félelem nélkül, hogy ítélkeznének róla.
Amint a víz elérte a mellkasát, az élvezet lemosódott.
- Majd én megmoslak. Fordulj meg.
Azt tette, amit Harry mondott neki, hátra dőlve széles mellkasának, de megbizonyosodott róla, hogy a haja ne legyen vizes. Behunyta szemeit, miközben Harry kezei a saját mellkasához értek, mindenhol dörzsölve Louis-t és elkenve a szappanos gélt.
Aztán Harry megbizonyosodott róla, hogy a farkát is megmossa, még csak nem is hezitálva, hogy közben megmasszírozza Louis golyóit. Csókokat nyomott Louis nyakára, ahogy egyik kezét Louis hátára tette, megbizonyosodva róla, hogy az egészet beszappanozza.
- Harry – figyelmeztetett Louis, amikor Harry ujjai a bejáratát súrolták, ami kicsit még mindig fájt korábbról.
- Én nem csinálok semmit.
Louis hallotta őt mosolyogni, miközben a fülébe suttogott. Majd visszahúzódott, hogy magát is megmossa.
- Látod? Megmondtam, hogy tudok viselkedni – felelte Harry, aztán egy törölközőt tekert a dereka köré. Louis úgy döntött, hogy a puha köntöst veszi fel, ami az ajtónál lógott valami műanyagon.
Megmosták a fogukat, és miután Louis kivette a kontaktlencséit, visszasétáltak a szobájukba. Átöltözött pizsamába, aztán befeküdt az ágyra betakarózva.
- Bekapcsolod a fűtést, mielőtt befekszel az ágyba?
- Már be van kapcsolva – felelte Harry, majd felemelte a takarót, hogy az ágyba másszon. – Fázol?
- Kicsit.
- Akkor hozzád bújok.
Louis elmosolyodott. Mindig azt gondolta, hogy a „bújok” szó aranyos. Hátat fordított Harrynek, és nem tartott sokáig, amíg egy meleg (meztelen) mellkast érzett a hátához nyomódni és karokat köré fonódni.
Mosollyal az arcán aludt el.

*

- Van Starbucks ebben a városban? – kérdezte Louis másnap reggel útközben az autójukhoz. Vagyis, inkább délután, mert délben ébredtek fel, és most már majdnem délután egy óra volt.
- Van egy húsz percnyire innen. De oda kerülőt kell tennünk.
- Semmi gond. A látogatási időnek amúgy is nyolckor van vége.
Beszálltak az autóba, és öt perccel később már úton voltak ahhoz a Starbucks-hoz, amit Harry ismert.
- Ó, van autós része is, szóval nem kell megállnunk – kiáltott fel Louis, majd jobbra fordult a sarkon.
- Nem gond a részedről, hogy az autóban eszünk? – kérdezte Harry, majdnem gúnyolódó hangsúllyal.
- Fogd be és mondd, hogy mit akarsz.
- Majd elmondom, hogy mit akarok.
- Mondd már – felelte Louis indulatosan, mert egy másik autó is várt mögöttük.
- Majd elmondom, hogy mit akarok, amit igazán, igazán akarok.
Louis felnevetett és a szemeit forgatta, mielőtt végre rendeltek. Leparkolt, amint talált helyet, és a következő tizenöt percet az ebédjük elfogyasztásával töltötték.
- Nem vagy kicsit ideges amiatt, hogy hosszú idő után látni fogod apukádat?
- Kicsit. De nem hiszem, hogy az asztalon át megtámadna vagy valami. Legalábbis remélem.
Elmentek autóval ahhoz az ingatlan céghez, amitől Mr. Styles megvette a házat, hogy visszaszerezzenek néhány papírt, amit aláíratnak vele.
- Ha dühös lesz, búcsút mondhatunk az ötletnek – szólalt meg Harry két órával később, amikor végre a börtön főbejáratához sétáltak.
- Minden rendben lesz – próbálta meg biztosítani őt Louis, de látta, hogy Harry nagyon ideges volt, annak ellenére, hogy azt hangoztatta, nem az.
A recepciónál lévő tiszthez sétáltak ragyogó mosollyal.
- Segíthetek? – kérdezte karba téve a kezeit, fel-le nézett rajtuk.
- Szeretnénk meglátogatni… um, Des Styles-t.
- És kik maguk? – folytatta a tiszt, nyilvánvalóan felismerve a nevet.
- Harry Styles vagyok, a fia.
- Van időpontja?
- Mióta kell időpont ahhoz, hogy meglátogassak valakit a börtönben? – kérdezte Harry, kezdett türelmetlen lenni.
- Az idők kezdete óta, kölyök. Most pedig menj…
- Mi lenne, ha inkább a királynővel beszélgetne, hm? – szólt közbe Louis, majd egy száz fontos bankjegyet helyezett az asztalra. Az őr lenézett, mielőtt elvette.
- Erre, uraim.
Harry a száját húzta, mire Louis megcsípte az oldalát, majd követték a férfit. Egy asztalokkal és székekkel teli helyiségbe vezette őket, amit két biztonsági őr felügyelt.
- Hozd ide Styles-t – suttogta a tiszt az egyik őrnek, aki bólintott, aztán eltűnt. – Foglaljanak helyet.
Louis és Harry leültek az egyetlen szabad asztalhoz. Louis nem tehetett róla, de körülnézett a teremben; félig normális ruhába öltözött emberekkel volt tele, félig narancssárgába öltözöttekkel, akiknek bilincsben lévő kezeik az asztalokon pihentek. A hely nem volt olyan piszkos, mint azt Louis képzelte, de azt sem mondhatta, hogy tiszta volt.
Felnézett, amikor meglátta, hogy Harry valamit néz, aztán lefagyott, amikor szemei megtalálták azt a férfit, akit odakísértek az asztalukhoz. Hatalmas, durvának kinéző kezei bilincsben voltak előtte, Louis pedig észrevette a szemeiben a felismerés hullámát, amikor meglátta Harryt.
Csend telepedett hármójukra, amikor Mr. Styles leült, kezeit az asztalra helyezve. Louis szemei elkalandoztak a kartetoválásain, szakálla koszos volt, szemei beesettek és zöldek voltak, színe illett Harryéhez.
- Nem gondoltam, hogy valaha is újra látlak téged – szólalt meg Mr. Styles rekedt, mély hangon, összefonva ujjait. – Miért vagy itt?
Harry lába idegesen mozgott fel-le az asztal alatt, így Louis egyik kezét a combjára helyezte, hogy megnyugtassa őt.
- Azért vagyok itt, hogy a házról beszéljünk. És hogy… csak azért.
- Mit beszéljünk a házról?
- El akarom adni.
Mr. Styles hangosan nevetett egy teljes percig, mielőtt lenyugodott.
- El akarod adni a házat?
- Igen. És kell hozzá az aláírásod.
- És miért kellene eladnom?
- Mert tartozol nekem. Tartozol nekünk ezzel. Elbasztad az egész életünket, amikor a szart is kiverted belőlem akkor este. Egy szar házban élünk, amit alig bírunk megengedni magunknak miattad! – kiáltott fel Harry, arca pirossá vált a dühtől. Louis még sosem látta őt ilyen mérgesnek, ijesztő volt. – A legkevesebb, amit megtehetsz, hogy aláírsz egy kibaszott papírt. Elosztjuk a pénzt, hetvenöt-huszonöt.
- Ez teljesen…
- Racionális. A következő néhány évben nem is fogsz a házban lakni. Pocsékba fog menni. Tedd meg ezt az egy dolgot értem és anyáért.
Mr. Styles ránézett egy pillanatra.
- Rendben.
Harry egyértelműen meglepődött a választól. Több veszekedésre számított, de ez sokkal jobb volt.
Louis az asztalra helyezte az irattartót, mielőtt kinyitotta és átadott Mr. Styles-nak egy tollat.
- És ő ki? – kérdezte Mr. Styles, miután aláírta a papírokat egy kis nehézséggel a bilincsek miatt. – A párod?
- Kurvára nem tartozik rád – motyogta Harry, aztán felkelve bezárta az irattartót.
- Sajnálok mindent – felelte Mr. Styles, ahogy Louis felállt.
- Remélem a pokolban fogsz elégni – morogta Harry, majd elballagott.
- Akkor ott találkozunk! – kiáltotta utána az apja, amitől mindenki megfordult, hogy rájuk nézzen. Louis elpirult és egyet hátra lépett, de a hangja a torkába szorult, amikor Mr. Styles megragadta a kabátját. Látta az egyik őrt feléjük lépni. – A párja vagy?
Louis bólintott.
- Hogy hívnak?
- Nem árulom el a nevemet – mondta neki Louis, éppen ahogy az egyik őr megfogta a gallérját és elhúzta őt, amitől elengedte Louis-t.
- Vigyázz rá – felelte, Louis pedig látta, hogy őszinte volt, amikor ezt mondta.
- Úgy lesz – ez volt minden, amit Louis válaszolt, mielőtt elhagyta a helyiséget.
Harryt a falnak támaszkodva találta a bejáratnál, cigizett.
- Gyerünk. Megint meg kell állnunk az ingatlan cégnél, aztán kész vagyunk.
Harry bólintott, majd hagyta, hogy a cigarettája a padlóra essen, mielőtt rálépett.

*

Néhány órával később Harry ismét önmaga volt, miután megvacsoráztak a kedvenc éttermében, ahová régen gyerekként járt, és csináltak egy selfie-t a naplementével.
- Mutatni akarok neked valamit.
- Meg tudnád mutatni holnap? Kezd sötétedni és fáradt vagyok.
- Nem, akkor jobb, ha este csinálom.
- Oké.
- De kelleni fog az autó.
- Ó, Istenem.
- Imádni fogod, gyerünk.
Louis engedte, hogy Harry instrukciókat adjon neki, hogy hogyan juthatnak el arra a helyre, ami a fejében volt. Kiderült, hogy az egy dombtető volt, éppen amilyen a Rockie’s-zel van szemben Doncasterben. Louis látta az egész várost és még annál is tovább, miközben leült a fűre Harry mellett.
- Régen feljöttem ide gyerekként… vagyis, tinédzserként, amikor a szüleim nagyon veszekedtek és nem tudtam aludni.
- Nincs olyan messze a házadtól, de éjjel felmászni ide az sok.
- Tudom. Csak el kellett mennem valahová, ahol egyedül vagyok és csak gondolkozom.
- Min gondolkoztál?
- Dolgokon.
Louis semmit sem mondott, mert tudta, hogy Harry folytatni fogja.
- Lenéztem a városra és elgondolkoztam, hogy a lelki társam ott van-e lent valahol – felelte, majd lihegve felnevetett.
- És odalent volt a lelki társad?
- Nem ez alatt a domb alatt – válaszolta Harry, mire Louis szíve elkezdett gyorsabban verni, mert ó.
Harry lefeküdt a hátára, kezeit a hasára helyezte, Louis pedig követte őt.
- Tudod, amikor tegnap megkértél, hogy legyek a párod, azt hittem, viccelsz.
- Miért?
- Mert… sosem gondoltam, hogy bárki is kedvelni fog valamiért valaha, a farkamon kívül.
- Ez hülyeség. Zayn, Niall, Barbara…
- Nem úgy értem. Úgy értem, hogy sosem gondoltam, hogy valaki valaha is azt hinné, hogy van bármim, amit adni tudnék. Érzelmileg.
- Hát persze, hogy van – mondta Louis lágyan és az oldalára fordult, tenyerén tartva a fejét, hogy jobban lássa őt. Nem is érdekelte, hogy valószínűleg összepiszkolja a ruháit a fűvel. A szíve megszakadt, mert Harrynek fogalma sem volt, milyen szeretetre méltó is ő. – Rendes vagy, kedves és vicces és…
Hogyan kell leírni valakit, akibe szerelmes vagyok?
- És olyan kellemesen és biztonságban érzem magam veled. Ez minden, amit valaki valaha is akarhat és szüksége lehet. Szeretlek ezért.
Csak akkor jött rá, hogy mit mondott, miután a szavak elhagyták a száját, és amikor meglátta Harry szemeit kitágulni.
- Nem kell visszamondanod, csak ha… – dadogta.
- Ne mondd ki, ha nem gondolod komolyan – kérte Harry, mire Louis visszatartotta a lélegzetét, mert olyan sebezhető volt Harry hangja.
- Komolyan gondolom.
- Ígéred?
- Ígérem.

19. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt is van az újabb rész, szerintem tetszeni fog nektek.

Az eleje környékén négyzetes zárójelbe írtam egy magyarázatot, mert arra az adott szóra nem tudom, van-e magyar kifejezés.

A végén is ugyanígy négyzetes zárjelbe írtam, mert mégiscsak úgy ismeri jobban mindenki azt a kaját 😀

Utólag is boldog karácsonyt mindenkinek! 🎄🎁🎇 Remélem jól telt el ez a pár nap 😊

És mivel idén már nem találkozunk (az új rész egy hét múlva érkezik szokásos módon), így előre is nagyon boldog új évet kívánok nektek! 🎆🎉🎊

19. fejezet

 
Louis nem igazán gondolta át az egész tervet; csak azt tudta, hogy el akarta hagyni ezt a házat egy vagy két napra, talán megijeszteni egy kicsit a szüleit, hogy ne gondolják azt, hogy ő nem fontos.
Az egyetlen hely, amiről tudta (és ahová valóban menni akart), hogy a szülei nem találják meg, az Harry háza volt. Louis jobban szeretett ott lenni, mint a saját házában. Így amint elkészült, leült az asztalához, és egy rövid üzenetet írt a szüleinek.
Elmegyek egy kicsit. Továbbra is járok iskolába. Ne keressetek. Louis.
Ez volt a leghülyébb dolog, amit valaha is csinált az életében, de annyira elvakította a düh és a szomorúság, hogy csak el akart szökni egy időre.
Bár nem írt Harrynek, csak arra az esetre, ha úgy döntene, hogy visszafordul, mert ez rossz ötlet. Miután az asztalán hagyta az üzenetet (tudta, hogy az anyja reggel be fog menni a szobájába, amikor nem lesz ott a reggelinél időben), megbizonyosodott róla, hogy mindenki a saját szobájában volt, mielőtt elment. Hátul kiosont, aztán bezárta a kaput, elkezdett Harry háza felé sétálni az úton.
Elkezdett esni, kurvára persze, mert úgy tűnt, Isten utálja Louis-t. Elázott és a hideg rázta, mire megérkezett Harry házához este tizenegy körül. Meg kellene nyomnia a csengőt? Fel kellene hívnia Harryt? Úgy döntött, hogy megnyomja a csengőt, eltérően bármilyen normális tinédzsertől. Nem tartott sokáig, míg kinyílt az ajtó és Ms. Cox állt ott, őt nézve.
- Um, helló. Én…
- Harry az emeleten van. Én éppen indulok – felelte egy szomorú mosolyt küldve felé, mielőtt elvette a pénztárcáját a konyhaasztalról és elment.
Louis bezárta az ajtót, levette a kapucniját, aztán felsétált a lépcsőn. Kopogott Harry hálószobájának ajtaján, mielőtt lassan kinyitotta.
- Louis? – kérdezte Harry zavartan, szemei Louis táskájához vándoroltak.
- Igen. Uh. Szia. Én nagyjából, um, elszöktem otthonról? A szüleim, uh…nem fogadták jól a hírt, én pedig már nem bírtam. Itt maradhatok? Tudom, hogy hirtelen és…
- Lou, semmi gond – biztosította Harry, mire Louis megkönnyebbülten felsóhajtott. Tudta, hogy amikor Harry Lou-nak hívta őt, rendben voltak.
- Nos, lezuhanyozok most, mert teljesen eláztam az izzadságtól és esőtől – mondta neki Louis, mire Harry elmosolyodott, visszatérve ahhoz, ami úgy tűnt, hogy a házi feladata volt.
Tizenegy órakor a háziját csinálta. Wow.
Louis gyorsan lezuhanyozott, aztán átöltözött a Nike melegítőnadrágjába és Harry kényelmes szürke pulóverébe.
- Mit csinálsz? – kérdezte, miközben Harry mögé állt, karjait az idősebb fiú nyaka köré fonva és összenyomva az arcukat.
- Házit.
- Miből?
- Matek – válaszolta Harry a szemeit forgatva. – Utálom a matekot.
- Nem vagy fáradt?
- Egy kicsit.
- Akarod, hogy csináljak neked egy kávét?
- Tudod egyáltalán, hogy hogy kell kávét csinálni?
- Nem, de kikereshetem a neten.
- Jézus Krisztus.
- Ne gúnyolódj a készségeimmel, Harold, vagy beleöntök valamit a kávédba.
- Akkor meg sem fogom inni.
Louis megrázta a fejét és elhúzódott Harrytől, lépve egyet, hogy az asztalnak dőljön és ránézzen.
- Szóval akarod, hogy megcsináljam vagy ne?
- Persze, bébi, próbáld meg és ha meghalunk, akkor ennyi.
- Ne legyél olyan drámai – húzta a száját Louis, megpróbálva elnyomni egy mosolyt Harry becézésén.
- Tudod, hogy néz ki a kávéfilter?
- A fejedet az asztalba fogom verni – fenyegetőzött Louis, mire Harry egy gúnyolódó, ijedt hangot hallatott, ahogy Louis elhagyta a szobát.
Kikereste a Google-on, hogy „hogyan kell kávét készíteni”, miközben a pultnak támaszkodott, és miután elég biztos volt benne, hogy megértette a lényegét, készen állt, hogy megcsinálja. Tíz perccel később készen volt egy csésze kávé, és lehívta a földszintre Harryt.
- Nem tudnád felhozni? – kiabálta Harry.
- NEM! Mozdítsd meg a segged!
- Jézusom, vegyél be egy nyugtatót.
Harry lejött az emeletről és felé sétált, mielőtt elvette a csészét Louis kezéből.
- Ó, Istenem – fulladozott Harry, amint belekóstolt. – Láb íze van.
- Nem. Add ide.
- Nem kóstoltad meg, mielőtt nekem adtad?
- Nem! És nem is olyan r… Ó, Krisztus.
Louis visszaköpte a kávét a csészébe, mielőtt kiöntötte a mosogatóba.
- Ez volt a legrosszabb dolog, amit valaha kóstoltam – felelte Harry. – Úgy látszik, igazam volt.
- Fogd be.
- Ha valaha is főzöl, valószínűleg ételmérgezést fogok kapni.
- Olyan bosszantó vagy – mondta Louis, karba téve a kezeit, ahogy a pultnak támaszkodott.
- Igen? – kérdezte Harry közelebb lépve, hogy Louis-t a pulthoz nyomja.
- Folyton.
- Akkor miért jöttél ide?
Mert biztonságban érzem magam veled.
És az otthon ott van, ahol te vagy.
- Lehetne, hogy mondjuk öt percig nem leszel okostojás?
- Dehogy – mosolyodott el Harry, majd lehajtotta fejét, hogy összenyomja ajkaikat.
A csók ártatlanul kezdődött; gyengéd puszikkal és ajakszívásokkal először, de aztán fűtöttebbé vált, amikor Harry nyelve kinyitotta Louis száját. Louis azonnal Harry nyaka köré tette kezeit, és olyan közel húzta őt, amennyire csak lehetett, amitől farkuk egymáshoz nyomódott. Amikor Louis keze lefelé kalandozott Harry mellkasán, hogy bejusson a nadrágjába, Harry ellökte a kezét.
- Vedd le a nadrágodat, mindjárt visszajövök – rendelte el Harry.
Louis a homlokát ráncolta, de tette, amit mondtak, miközben Harry őrült módjára felszaladt a lépcsőn. Néhány másodperccel később visszajött, egy óvszerrel és egy üveg síkosítóval a kezében. A pultra helyezte őket Louis mellé. Louis szíve gyorsabban kezdett el verni, mert ez azt jelentette, hogy legnagyobb valószínűséggel szexelni fognak. Megint. A konyhában.
Harry letérdelt előtte, majd a szájával áttapogatta Louis ruhába bújtatott farkját néhány másodpercig, mielőtt teljesen levette az alsónadrágot. Louis merevedése szabaddá vált, aztán Harry felnézett, hogy a tekintetük találkozzon, mielőtt bevette a szájába. Louis lehunyta a szemeit, majd engedte, hogy feje hátra dőljön az érzéstől.
- Jó érzés a szám, bébi? – kérdezte Harry, mire Louis bólintott, kinyitva a szemeit, hogy lenézzen rá. – Meg akarod dugni?
- Igen – lehelte, és lassan elkezdte előrefelé mozgatni a csípőjét, amíg a farka teteje többször is elérte Harry torkát.
Felvette a tempót, amint Harry biztosította róla, hogy jól van, aztán elég hamar elélvezett Harry torkában egy nyögéssel, kezei a hajába voltak temetve. Harry mindent lenyelt, majd néhány másodperccel később felállt. Megmarkolta Louis állát, sokkal lágyabban, mint az apja tette azt, miközben összenyomta szájukat. Összedörzsölte nyelvüket, így Louis megízlelhette magát Harry forró nyelvén.
- Jó ízed van.
Louis hümmögött, aztán segített neki levenni a pólóját és az övét. Harry egyértelműen kemény volt a melegítőnadrágjában, így abban a pillanatban, hogy lekerült róla az alsónadrágja, vörös farka összeütközött Louis-éval.
- Nézd, milyen jól néznek ki együtt a farkaink – szólalt meg Harry mély hangon, mielőtt mindkettőjüket hatalmas kezeibe vette, és lassan kiverte őket.
Ajkaik félúton találkoztak, és ez nem is csók volt, csak nyelvek és leheletek piszkos, kuszasága. Louis tiltakozva felnyögött, amikor Harry elengedte a farkaikat, de aztán megharapta az ajkát abban a pillanatban, hogy felemelték a pultról, Harry széttárta a lábait, hogy közéjük állhasson. Kezeit felfuttatta Louis combjain, aztán az oldalain és végül kezei közé vette az arcát. Oldalra fordította Louis fejét, hogy száját a bőréhez nyomhassa.
- Ne szívd ki ott, ahol az emberek megláthatják! – felelte Louis, aztán megpróbálta ellökni.
- Miért ne? Azt akarom, hogy az emberek lássák, hogy bár szakítottál Eleanorral, valakinek még mindig igénye van rád.
- Úgy gondolod, hogy igényelsz? – tette fel a kérdést Louis, mire Harry bólintott a nyakánál, megszívva szájával a bőrt.
- Nem?
- Én… nem tudom.
Louis küzdött azzal, hogy beszéljen, mert Harry szája a nyakán volt, az egyik keze a derekán, a másik pedig a bejáratával csipkelődött. Amikor Harry elhúzta a fejét Louis nyakától, már két ujja bent volt, lassan kitágítva Louis-t. Ollózott az ujjaival úgy, ahogy tudta, hogy Louis szereti.
- Ó… óó, Istenem.
Harry elvigyorodott, és tudta, hogy megtalálta Louis prosztatáját, aztán kihúzta ujjait.
- Fel akarod tenni? – kérdezte Harry, miután kiszedte az óvszert a csomagolásból.
- Megpróbálom.
Louis megcsípte a tetejét, majd lassan elkezdte feltenni Harry farkára, ahogy látta a pornófilmekben. Ki gondolta volna, hogy még hasznos lesz?
- Szép munka – felelte Harry, aztán megmarkolta a farkát, mielőtt Louis bejárata elé helyezte. Csipkelődött néhányszor, mielőtt benyomódott az izmok gyűrűjébe.
- Ó, Istenem, olyan jó érzés.
- Olyan szűk vagy, bébi, éppen, mint az első alkalommal. Csodálatos – mondta Harry, ahogy elkezdett mozogni, céltudatosan elkerülve Louis prosztatáját, csak hogy ugrassa őt és megtudja, mennyit bír el.
- Harry, ha… hagyd abba a csipkelődést.
- Nem tudom, miről beszélsz – válaszolta Harry, aztán elkezdett gyorsabban belé csapódni, kezeit Louis csípőjének két oldalára helyezve a pulton. Louis megmarkolta Harry bicepszeit, hogy megtartsa magát, fejét Harry vállába temetve.
Amikor Harry keményebben lökődött belé, Louis majdnem elveszítette az egyensúlyát, de visszanyerte azzal, hogy lábait Harry dereka köré fonta. Az egyetlen hang a szobában a bőr bőrhöz csapódása és ziháló nyögéseik voltak.
- Kibaszottul szeretlek megdugni téged – suttogta Harry a fülébe, megszívva a fülcimpáját.
Én kibaszottul szeretlek téged.
Harry haja az arca oldalaira tapadt attól, hogy Louis-t dugta, és olyan kurvára dögösen nézett ki, hogy Louis szó szerint elélvezett csak attól, hogy ránézett.
- Olyan dögös vagy – nyögte Harry, aztán végig karmolta Louis combjait, miközben tovább folytatta kemény tempóban, ami azt jelentette, hogy ő is nagyon közel volt. Piros karmolásnyomok jelentek meg Louis combjain és égtek egy kicsit, de Louis-t csak az a pillanat érdekelte, amikor végre elérte az orgazmusát; a másodikat harminc percen belül.
- Baszki – szitkozódott Louis, mire Harry elélvezett erre, mert valami annyira dögös volt abban, hogy hallotta Louis-t csúnyán beszélni.
Lassú, majdnem kibírhatatlan lökésekkel verte ki Louis farkát orgazmusáig, lökései szinkronban voltak. Amikor Louis elélvezett, nyögései úgy remegtek, mint a combjai.
- Nézd a kis szép hasadat, élvezettel beborítva – felelte Harry, majd két ujját belemártotta, mielőtt Louis vörös, duzzadt szájához tette. – Szívd.
Louis pedig megtette, mert semmit sem akart, csak örömet okozni Harrynek.
- Olyan cumslut [aki nagyon szereti a spermát] vagy – vigyorgott Harry, Louis-nak meg nem kellett volna elpirulnia, de így tett. – Na, tisztítsunk meg téged.
Louis elmosolyodott, aztán hagyta, hogy Harry gondoskodjon róla; letörölte a mellkasát és hasát valami konyhai kéztörlővel, és nem mozdult, míg Harry letakarította a pultot (és egy kicsit a padlót is), amíg makulátlan nem lett.
- Hányszor élvezhetek el, amíg ki nem dőlök? – kérdezte Louis, miközben Harry felöltöztette őt az alsónadrágjába, a tenyereire támaszkodva, hogy fel tudja emelni a seggét.
- Egyszer egy srác háromszor élvezett el tőlem, mielőtt kidőlt.
- Ki?
Harry vállat vont.
- Valaki Holmes Chapelből.
- Ha már Holmes Chapelről van szó, visszamennél oda valaha?
- Hogy mit csináljak?
- Csak… hogy meglásd, hogyan alakult.
- Nincs mit meglátnom. A ház még mindig az apám tulajdonában van, aki börtönben van, szóval nem lehet eladni. És amúgy sincs pénzem az utazásra.
- Elvihetlek oda majd valamikor.
- Majd valamikor. De nem a közel jövőben.
- Miért nem?
- Mert nem szeretek erre gondolni. Most már gyerünk, ugorj le és menjünk fel az emeltre.
- Viszel? – kérdezte Louis, miközben Harry felvette a saját alsónadrágját.
- Mi vagy te, egy kisbaba?
- Nos, bébinek hívsz, szóval.
Harry a szemeit forgatta, de elmosolyodott, mielőtt megfogta Louis combjainak hátsó részét, felemelte őt és az oldalánál tartotta. Louis a karjait Harry nyaka köré fonta, miközben lábai Harry oldalánál lógtak.
- Hány kiló vagy? – kérdezte Harry, ahogy felmentek a lépcsőn.
- Miért? Túl nehéz vagyok?
- Nem, csak kíváncsi vagyok.
- Nos, biztosan nehezebb vagyok, mint te.
- Én, mondjuk, hetven valamennyi vagyok.
- Igen, mert neked vannak izmaid. Én hatvannyolc kiló vagyok a sok zsírtól.
- Fogd be. Csak azért mondod, hogy kövér vagy, hogy én azt mondjam, hogy nem vagy az.
- Nem igaz – tiltakozott Louis, aztán felvisított, amikor Harry az ágyra dobta őt.
- Elmegyek lezuhanyozni.
Míg Harry zuhanyozott, Louis megmosta a fogát, aztán felöltözött a pamut pizsamájába. Leült az ágyra, és egy kicsit fájt leülni az előbbi szex miatt; de ez egy olyan fájdalom volt, amit hajlandó volt elviselni.
Amikor Harryből kijött a fürdőszobából, szappantól illatozva, majd felvette a melegítőjét, Louis keresztbe tett lábakkal ült az ágyon, átfutva Harry matek háziját.
- Komolyan leellenőrzöd a házimat? – kérdezte Harry, aztán ledobta magát Louis mellé az ágy szélére.
- Csak megbizonyosodok róla, hogy mindent helyesen csináltál.
- És? Jó?
- Meglepő módon igen.
- Azt mondod, hogy hülye vagyok?
- Nem, azt mondom, hogy figyelmetlen vagy.
Harry a szemeit forgatta és az asztalára dobta a házi feladatot, amint Louis visszaadta neki.
Louis bújt először a takaró alá, Harry követte őt, miután lekapcsolta a villanyt. Csendben feküdtek néhány percig; Louis feje Harry mellkasán pihent, karja a hasán, amíg Harry meg nem kérdezte, hogy a szülei hogyan reagáltak pontosan, amikor megtudták.
- A, uh… anya nagyon zaklatott volt, és nem is zavartatta magát azzal, hogy maradjon és kioktasson. Apa meg…
Abbahagyta a beszédet, mert a hangja szinte megtört. Annak az emléke, hogy az apja megfenyegette és megütötte őt, túl sok volt Louis gyomrának. Mindig azt gondolta, hogy az apja őszinte, fegyelmezett ember volt, de úgy tűnt, egész végig tévedett.
- Mi van az apukáddal?
- Megütött. És megfenyegetett, hogy bentlakásos iskolába küld, én meg csak… nem bírtam – felelte Louis, hangja pedig remegett, mielőtt elkezdett sírni. Harry felemelte a kezét, hogy simogassa a haját.
- Semmi baj.
- De, de van! – mondta Louis. – Van. Mert kövér vagyok és meleg és apám megcsalja anyámat, ami azt jelenti, hogy el fognak válni. Ha így reagáltak arra, hogy szakítottam egy lánnyal, hogy fognak reagálni, ha megtudják, hogy meleg vagyok?
- Kérlek, ne sírj, bébi – felelte Harry, majd felnézve Louis meglátta, hogy neki is könnyesek voltak a szemei.
- Te miért sírsz?
- Mert te sírsz és utállak így látni téged.
Louis szíve felmelegedett.
- Még soha nem láttalak sírni.
- Megtanultam kordában tartani az érzéseimet mostanra, de tőled gyenge vagyok.
Louis elmosolyodott a könnyeken keresztül, amikor folyamatosan kicsordultak, bár már abbahagyta a zokogást a problémái miatt. Feljebb mocorgott az ágyon, amíg rendesen meg nem csókolta Harryt az ajkain. Harry kezeivel átölelte a hátát és eltemette a hajában, közelebb húzva őt a takaró alatt.
- Nagyon kedves vagy – suttogta az ajkainak, mire Harry elmosolyodott. – Néha.
- Csak néha? – ugratta Harry a szájánál.
Louis bólintott, majd fejét Harry nyakába temette. Így aludtak el; lábaik összegabalyodtak, szívük pedig gyorsabban vert, mint általában.
Louis ébresztője keltette fel őket másnap reggel, bosszantóan harsogva a párna alól.
- Mi a fasz – motyogta, miközben kihúzta és megnyomta a piros gombot a képernyőn. Aztán rájött, hogy Harry nem volt az ágyban. Kiáltott volna neki, de eszébe jutott, hogy valószínűleg Ms. Cox is a házban van.
Gyorsan megmosta a fogát, majd elővette az iskolai öltönynadrágját és egy csíkos inget, mielőtt lement a lépcsőn. Meglepődve látta meg Harryt a pultnál, egy serpenyővel megpróbálva (és sikeresen) megfordítva a levegőben egy palacsintát.
- Palacsintát csinálsz? – kérdezte Louis, aztán leült az asztalhoz.
- Mondtam, hogy tudom, hogyan kell főzni.
- Nekem sose mondtad.
- Nos, most már tudod. Vizet vagy narancslevet kérsz?
- A víz csapi víz?
- Nem, tegnap este kint hagytam egy vödröt az esőben, mert mi így szerzünk itt vizet.
- Viccelsz, igaz?
Harry megrázta a fejét.
- Persze, hogy viccelek. Palackozott víz vagy narancslé?
- A narancs frissen facsart vagy…?
- Ó, az Isten szerelmére, csak válassz valamit a hűtőből.
Louis felkelt a székről, aztán kinyitotta a hűtőt. A homlokát ráncolta, amikor meglátta, hogy az majdnem üres, kivéve egy félig üres eper lekváros üveget, néhány joghurtot, egy üveg narancslevet és egy lejárt tejet.
- Ez minden, ami a hűtőtökben van?
Harry bólintott és vállat vont.
- Várnunk kell a jövő hétig, amikor anya és én is megkapjuk a fizetést.
- Mi van a borravalóval, amit munka közben kapsz?
- Semennyit se tarthatok meg, mert sok embernek tartozok pénzzel.
- Ó – felelte Louis, kicsit szomorúnak érezte magát. – És akkor mit eszel reggelire általában?
- Kenyeret és lekvárt.
- Vaj nélkül?
- Ki tesz vajat a lekváros kenyérre?
- Ki nem? Azok voltak az utolsó tojások, amiket a palacsintához használtál?
Harry bólintott, aztán megfordult, hogy egy-egy palacsintát tegyen a tányérjaikra.
Ez azt jelentette, hogy kifogytak a lisztből és minden másból, amit Harry felhasznált a palacsintához.
- Hogy jutunk el az iskolába?
- A motoron.
- Kizárt dolog, hogy felszállok arra, hogy iskolába menjek.
- Akkor busszal.
- Mármint nyilvános busszal?
- Nem, Lou, a privát busszal.
- Vannak olyanok?
- Természetesen nincsenek – nevetett fel Harry, mire Louis az ajkát biggyesztette.
- Akkor lehetne, hogy sétálunk? Amúgy is tíz perces séta csak.
- Azt hiszem.
- Hogyhogy ilyen korán felkeltél? – kérdezte Louis, miközben ettek.
- Általában fél hétkor kelek.
- Miért?
Harry vállat vont, ekkor pedig elkezdett rezegni Louis telefonja.
- Ó, baszki, ez anya – szólalt meg Louis, mire szíve gyorsabban kezdett el verni. Nem zavartatta magát azzal, hogy fogadja a hívását, vagy még azt a hármat, ami utána jött az apjától.
- Nem mondhatod el senkinek, hogy nálatok maradok, oké?
- Persze.
Amint befejezték az evést, bepakoltak az iskolatáskájukba, és miután Harry bejelentette, hogy elindulnak (valószínűleg az anyjának), elhagyták a házat.
- Ma este is maradsz?
- Azt hiszem. Baj?
- Természetesen nem. Hánykor végzel az iskolában?
- Kettőkor.
- Akkor vidd el a kulcsaimat, mert én háromkor végzek.
- Általában mit eszel ebédre?
- A suliban eszem.
- És vacsorára?
- Általában nem vacsorázom, kivéve, ha rendes kajánk van a konyhában, vagy ha étteremben eszem.
- Oké.
Eszébe jutott egy ötlet Louis-nak, hogy elmegy bevásárolni és vacsorát csinál Harrynek, és elmosolyodott. Rákeres a neten arra, hogy „könnyű receptek”, amint hazaért az iskolából.
Haza.
Ahogy arra számítani lehetett, Eleanor nem is szólt hozzá az iskolában, és úgy tűnt, mindenki megtudta, hogy szakítottak, mert a lányok elkezdtek flörtölni vele, a fiúk meg sokkal több buliba hívták őt meg, mint korábban.
És mintha a nap nem lett volna elég szar így is, a harmadik szünetben behívták az igazgató irodájába. Tudta, hogy a szülei ott voltak, mert korábban még sosem hívták be az igazgató irodájába. Kiderült, hogy Louis-nak igaza volt; mert amint belépett az irodába, az anyja kiabálása fogadta.
- Mi a fészkes fenét gondolsz, Louis William Tomlinson?!
Egy összegyűrt papírt dobott a mellkasához. Az biztosan az üzenet volt, amit az asztalán hagyott nekik.
- Elszöksz otthonról? Teljesen megőrültél?  - szólt közbe az apja.
Louis egy pillantást vetett az igazgatóra, hogy megnézze, mit csinál. Egy szó nélkül bámult rájuk.
- Hol alszol egyáltalán? Felhívtuk a barátaidat…
- Egy motelben alszom.
Bármi is legyen az.
Egy könyvben olvastam.
- Egy motelben! – válaszolta az apja, feldobva kezeit a levegőbe. – Kezdesz megőrülni, fiam!
- Gyere vissza a házba, Louis, ne legyél idióta!
- Visszamegyek néhány nap múlva, amikor kitisztítottam a fejemet, és amint nem kezeltek úgy, mint egy gyereket, aki nem tud döntéseket hozni. Tizennyolc vagyok! Meghozhatom a saját döntéseimet, főleg, ha azok hatással vannak a jövőmre.
Az anyja felsóhajtott, valószínűleg rájött, hogy igaza van Louis-nak, de az apja nem.
- Hazajössz, és ismét együtt leszel Eleanorral! A szülei tönkrementek! Ő tönkrement! Mindenki…
- Megmondtam, nem megyek haza, amíg úgy nem döntötök, hogy felnőtt vagyok, és hogy nincs szükségem arra, hogy a szüleim irányítsák a jövőmet. Most pedig, ha megbocsátotok, mennem kell órára.
Ezzel megfordult és köszönés nélkül elhagyta az irodát. Egy ismeretlen adrenalin áramlatot érzett, és hihetetlenül büszke volt magára, amiért végre bátran szembeszállt a szüleivel.
Amint vége volt az iskolának, fogott egy taxit és a Tescohoz vitette magát. Amikor odaért, szólt a sofőrnek, hogy várja meg, aztán kiszállt az autóból és a bejárathoz ment. Félórával később robbanásig teli két szatyrot vitt, élelmiszerekkel tele. A taxi visszavitte őt Harry házához, és miután kifizette a sofőrt, az ajtó kinyitásával szenvedett.
Úgy tűnt, senki sem volt otthon, így nem zavartatta magát azzal, hogy átöltözzön, mielőtt úgy tele pakolta a hűtőt és a szekrényeket, hogy alig lehetett becsukni őket. Aztán kényelmesebb ruhákat vett fel, és elkezdte megcsinálni a házi feladatait.
Egy egyenlet felénél tartott, amikor hallotta becsukódni a bejárati ajtót és Harry szólt neki.
- Megkaptam a dolgozatomat – felelte Harry, amint besétált a hálószobába.
- Mennyi lett?
- Nyolcvankilenc.
- Ó, Istenem, ez nagyszerű! – kiáltott fel Louis, magához húzva őt a gallérjánál fogva, hogy megcsókolja ajkait. – Ünneplős szopás?
- Amennyire imádnám, tíz perc múlva indulnom kell dolgozni. Elviszem a motort, szóval körülbelül… fél nyolc, háromnegyed nyolc körül itthon leszek.
- Oké.
- Boldogulsz egyedül?
Louis a szemeit forgatta.
- Természetesen igen. Anyukád mikor jön haza?
- Tizenegyig munkában van. Tizenkét órát dolgozik.
- Az szörnyű.
- Nem igazán.
- Szívtelen vagy.
Harry vállat vont, majd gyorsan ledobta a táskáját az ágyra.
- Ó, egyébként nem bánod, ha főzök vacsorát?
- Ha van, amivel főzz, nem égeted le a házat és nem kapok tőle ételmérgezést, akkor nem gond.
- Ha nem tetszik a kaja, kinyalhatsz – felelte Louis, mire Harry elmosolyodott, mielőtt lehajolt, hogy egy csókot nyomjon Louis ajkaira, aztán elment.
Louis befejezte a házi feladatait fél hétkor, így miután hosszan és nagyon megérdemelten lezuhanyozott, leült az asztalhoz a konyhában, hogy könnyű recepteket keressen. Talált egyet, ami elég extrának hangzott, de könnyű volt elkészíteni és minden hozzávalója megvolt. Csak az kellett, hogy megbizonyosodjon róla, nem gyújtja fel a konyhát.
Kicsivel több mint egy órára volt szüksége, hogy mindent elkészítsen, majd ahogy megmosta a kezeit, hallotta Harry motorját az úton. Nem sokkal később Harry bement, széthúzta a cipzárt a kabátján, miközben becsukta az ajtót.
- Tényleg főztél valamit? Anélkül, hogy hívtad volna a tűzoltókat? – kérdezte Harry gúnyolódva és meglepődve, Louis-hoz sétálva, hogy a megterített asztalra nézzen.
- Hogy tetszik?
- Igazából… jó illata van – vallotta be Harry, aztán lehajolt, hogy megcsókolja Louis-t, de a fiatalabb fiú egyik kezét a mellkasára helyezte, hogy megállítsa őt.
- Ew, de neked nincs. Izzadt vagy.
Harry felnevetett.
- Lezuhanyozok. Honnan szerezted a kaját?
- Elmentem bevásárolni.
- Nem igaz – mondta Harry kétkedve, de megfordult, hogy kinyissa a hűtőt, majd a szekrényeket. – Azt a kurva.
- Megköszönheted azzal, hogy lezuhanyozol.
- Rendben.
Louis leült az asztalhoz és megigazította a haját, magának mosolyogva.
Amikor Harry lejött, már átöltözött egy Pink Floyd pólóba és egy Nike melegítőbe. Leült az asztalhoz szemben Louis-val, közelről szemügyre véve a kaját.
- Mi az a dolog körülötte? Nem eszem meg ezt. Biztonsági okokból.
- Úgy tűnik, azt szereted, amikor a seggemet nyalod ki – mutatott rá Louis.
Harry őt nézte egy pillanatig, mielőtt felvette a villáját.
- Touché.
Louis elégedetten elmosolyodott, mielőtt ő is elkezdett enni.
- Szóval ma bejöttek a szüleim az iskolába – szólalt meg néhány falat után. Harry felhúzta a szemöldökét, miközben evett, jel volt Louis-nak, hogy folytassa. – Az apám elkezdte mondani, hogy megőrültem meg minden, de elmondtam neki, hogy akkor megyek vissza a házba, ha rájönnek, hogy felelősségteljes felnőtt vagyok, aki meg tudja hozni a saját döntéseit – folytatta Louis, büszke volt magára.
- Ó, felelősségteljes felnőtt vagy, teljesen egyetértek – felelte Harry, majd ivott egy kortyot az alma-narancsléből, amit Louis töltött a poharaikba.
- Ne gúnyolódj már! Soha nem beszéltem vissza a szüleimnek, főleg nem álltam ki magamért velük szemben.
- Tudom, bébi, büszke vagyok rád.
Louis elmosolyodott.
- Mi az?
- Semmi.
- Úgy mosolyogsz, mint egy idióta.
- Szeretem, amikor bébinek hívsz. Jobb, mint a Lou. Vagy a hercegnő.
- Akkor szereted, ha valamennyire irányítanak téged – figyelte meg Harry.
Louis vállat vont, de bólintott.
- Jó tudni.
- Van egy kis kaja a szád sarkában.
Harry letörölte, majd lenyalta azt az ujjáról.
- Ez undorító.
- Szó szerint a szádban volt a farkam, és úgy gondolod, hogy ez undorító?
Louis kuncogott (valóban kuncogott), Harry pedig rámosolygott.
- Szóval ez olyan, mint egy randi? – kérdezte Harry, mire Louis elkomolyodott.
- Ha akarod.
- Ha te akarod.
- Én akarom.
- Akkor oké. Ez egy randi.
- Ha tudtam volna, hogy ez fog történni, jobban kiöltözök.
Harry a szemeit forgatta szeretettel, Louis pedig megpróbált elrejteni egy mosolyt a kézfejénél, de nagyon nem sikerült neki.

*

Másnak együtt mentek el a barátaikkal a Rockies-ba vacsorázni ismét, és ezúttal Harry egyik karját Louis válla köré fonta, amint leültek.
- Szóval most, hogy Harry és Louis dugtak, ti mikor jöttök? – kérdezte Niall, miután a pincérnő felvette a rendelésüket.
Louis elpirult és Harryhez hajolt, mert meleg volt és mert Harry.
- Nem tudom, honnan vannak az információid, de mi már körülbelül egy hónapja szexeltünk – válaszolta Zayn, kinyitva a cigarettás dobozát.
És ez volt az első alkalom, amikor Louis nem érezte annak a szükségét, hogy Liamhez hasonlítsa magát, mert amíg tudta, hogy ott van neki Harry, semmi sem számított neki igazán.
- Az igaz, hogy most hétfőn volt az első randitok? Ez olyan cuki!
Louis mosolyogva bólintott, Harry pedig megszorította a vállát.
- Én főztem.
Barbara és Liam felnyögött a szemeiket forgatva, mert Louis egész végig erről beszélt.
- Mit főztél? – kérdezte Niall, nyilvánvalóan éhesen.
Louis elmosolyodott, majd felemelte két kezét, hogy elmutogassa a műveletet.
- Csirkét főztem mozzarella sajttal töltve, pármai sonkába tekerve, egy kis házi krumplipürével [„I cooked chicken stuffed with mozzarella cheese wrapped in parma ham with a side of homemade mash – a híres étel, amit először főzött Louis a való életben is].

18. fejezet

Helló! 😊

Elég eseménydús lett ez a fejezet, nem is tudom, hol kezdjem.

Végre megtörténik, amit mindenki várt 😏 Bár az utána lévő történések nem túl kellemesek, ennyit elárulhatok, és meglepő lett a vége is. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményetek.

Azt hiszem, most csak ennyit akartam, egy hét múlva találkozunk.

Addig is kellemes olvasást, és jó készülődést a karácsonyhoz! 😘🎄🎁

18. fejezet

Louis semmit sem csinált, csak bámult néhány másodpercig. Az az ő apja volt. Az apja. Ahogy megcsókolt egy nőt. Aki nem az anyja volt.
De felismerte őt; az apja titkárnője volt. Louis teljesen fel volt dúlva, és semmit sem tudott mondani. Egyszerűen megfordult és elment, sehová sem nézve, csak maga elé.
- Louis! – kiáltott utána Harry, mielőtt ténylegesen elkezdte követni Louis-t kifelé a plázából.
Louis-nak csak a sarokig sikerült sétálnia, mielőtt Harry elkapta a karját és megfordította. Louis hagyta, hogy hátra dőljön a mögötte lévő padra, majd az útra bámult maga előtt néhány végtelen percig. Harry csak ott ült vele, és ez volt minden, amire Louis-nak szüksége volt. Kellett neki valaki, aki ott van vele anélkül, hogy mondana vagy tenne bármit is. Louis fejét a háttámlához hajtotta, közel Harry vállához anélkül, hogy hozzáért volna. Szarul érezte magát, amiért nem hitt neki.
- Lou… – kezdte el Harry, karját Louis válla köré tette. Ő odébb csúszott az érintéstől.
- Csak… egyedül kell lennem egy kicsit – motyogta, aztán beszállt az egyik taxiba, amelyek az utca végén sorakoztak. Harry azonnal beszállt a mögötte lévőbe, és azt mondta a sofőrnek, hogy kövesse azt, amelyik előtte van.
Louis tíz fontos bankjegyet adott a sofőrnek – ami sokkal több volt, mint amire valóban szükség lett volna, majd kiszállt az autóból anélkül, hogy visszanézett volna. Milliónyi gondolat járt a fejében, és egyszerűen nem tudott hinni a szemeinek. Ez nem lehetett igaz. Az apja egy őszinte ember volt; soha nem csalná meg az anyját. Soha nem tenné ezt a családjával.
De úgy tűnt, mégis.
Louis megpróbálta kinyitni az ajtót, de aztán rájött, hogy Harrynél volt a kulcs, így csak az ajtónak ütötte a fejét dühösen. Semmit sem akart, csak eldőlni az ágyon és órákig sírni úgy, hogy senki sincs ott, aki látja.
Határozottan bipoláris volt.
- Louis, nálam van a kulcs – szólalt meg Harry, mire Louis elfordítva a fejét Harryt látta meg felé sétálva.
Harry egy szó nélkül nyitotta ki az ajtót, majd Louis besétált a szobájába, nem is figyelve oda, hogy Harry követte-e őt bentre (követte). Louis hagyta, hogy eldőljön az ágyon, aztán arcát a tenyereibe temette, érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemeiben. Nem akart sírni Harry előtt.
- Sajnálom – felelte Harry, nem mozdulva el helyéről az ajtónál.
- Mondhatod.
- Mit mondhatok?
- Ne játszd a hülyét – motyogta Louis és ránézett.
Harry tudta, hogy Louis nagyon közel állt ahhoz, hogy összeomoljon sírás közepette előtte.
- Mondhatod, hogy megmondtad. Elmondhatod nekem, hogy nem hallgattam rád, és hogy nagyon szar voltam, amiért figyelmen kívül hagytalak és elküldtelek a francba – kezdett el Louis fecsegni, minden kijött belőle.
- Louis. Oké… semmi gond. Én sem hittem el, hogy anya megcsalta apámat, amíg meg nem láttam.
- De az apám… ő… – felelte Louis, hangja remegett, Harry pedig tudta, mennyire közel állt a megtöréshez.
- Lou – szólalt meg Harry lágyan, Louis pedig ekkor kezdett el sírni. Harry felé lépett, majd hosszú karjait a fiatalabb fiú köré fonta. Louis azonnal a karjaiba süllyedt, belemarkolva Harry pólójába, miközben folytak a könnyei, időnkénti csuklásokkal és zokogásokkal kísérve.
Nem akarta, hogy Harry valaha is elengedje, teljesen megigéző és ijesztő volt ugyanakkor, mennyire biztonságban érezte magát Harry karjaiban. Úgy érezte, otthon van.
Amikor néhány perccel később lenyugodott, felnézett Harryre, aki letörölte a könnyeit a nagy ujjával.
- Azt akarom, hogy szexelj velem.
Harry szemei kitágultak, nem igazán volt biztos benne, hogy jól hallotta Louis-t.
- Azt akarod, hogy…
- Igen. Kérlek. Szükségem van rá. Szükségem van rád.
- Louis… sebezhető vagy és nem tudod, mit beszélsz…
- Nem. Nem. Figyelj – nyelt egyet Louis, mielőtt megfordult és kinyitotta az éjjeliszekrényt, elővéve a síkosítót és az óvszereket. – Én… már az előtt meg akartam csinálni ezt, hogy összevesztünk.
- Nem vesztünk össze. Te lettél mérges rám.
- Sajnálom. Igazad volt. De kérlek, annyira akarom ezt.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Kérlek. Kell a figyelemelterelés.
És baszki, Harry azóta akarta ezt, hogy meglátta Louis-t. Minden egyes módon meg akarta dugni Louis-t, ahogy lehetett, de mostanában csak meg akarta dugni őt lassan és mélyen, mintha többek lennének, mint barátok.
Lehajolt és megcsókolta Louis-t néhányszor, mielőtt ténylegesen az ajkai közé vette Louis alsó ajkát. Szíve szó szerint ki akart ugrani a mellkasából, a nadrágja pedig már egyre szűkösebbé vált a másodpercekkel.
Louis karjait Harry nyaka köré fonta, hogy közelebb legyenek egymáshoz, aztán megdöntötte a fejét, hogy elmélyítse a csókukat. Harry áthúzta a saját pólóját a fején, aztán Louis-ét, és hagyta, hogy mindkettő leessen a padlóra.
- Feküdj le nekem, bébi – suttogta Harry, Louis pedig pontosan ezt is tette, a könyökeire támaszkodott, hogy Harryre nézzen. – Fej a párnára.
Louis bólintott, majd ellökte az ágyneműt, hogy rendesen lefeküdjön, levéve a cipőt és zoknit a folyamat közben. Harry pontosan ugyanezt tette, mielőtt lehúzta a nadrágját és bokszerét. Farka kiszabadult, aztán lovaglóülésben helyezkedett el Louis csípőjén. Segített neki levenni a nadrágját és bokszét, így mindketten teljesen felfedték magukat egymásnak.
Harry meg tudta mondani, hogy Louis ideges volt, és csak azt akarta, hogy megbizonyosodjon róla, ez lesz a legjobb dolog, amit valaha is megtapasztal Louis. Gyengéd akart lenni és biztosítani őt, hogy minden rendben lesz.
Kihúzta a fiókot, elővette onnan a síkosítót és az óvszert, utóbbit Louis feje mellé helyezte, mielőtt kinyitotta az üveget.
- Tényleg elmentél megvenni ezt?
Louis elpirult és bólintott, de Harry biztatóan mosolygott rá.
- Az nagyon jó. Olyan jó vagy – suttogta, ahogy végighúzta kezeit Louis mellkasán, mintha nem tudná elhinni, hogy valóban ezt csinálják.
- Ne nézz rám úgy – felelte Louis elpirulva.
- Én csak… olyan gyönyörű vagy – vallotta be Harry, majd a síkosítóért nyúlt. Louis nehezen lélegzett várakozva, amitől jobban érezte magát Harry most már, hogy tudta, nem ő volt az egyetlen, aki hihetetlenül ideges volt.
Lehajolt, hogy újra megcsókolja Louis-t, kinyitva az üveget közben. Louis lenézett a kezeire, az ajkát harapdálva.
- Kiszélesítelek az ujjaimmal, hogy előkészítselek, oké? – lehelte Harry, mire Louis bólintott, nem véve le szemeit Harry kezeiről.
Harry lefeküdt az ágyra Louis mellé, mellkasát Louis oldalához nyomva. Végighúzta kezét Louis hasán, amíg el nem érte a bejáratát a lábai között. Louis lágyan felnyögött, amikor Harry középső ujja ingerelte a bejáratát, gyorsan átfutva rajta. Végül behatolt vele, teljesen benyomva az ujjpercéig. Ezután hamarosan a mutatóujját is benyomta, amitől Louis felemelte csípőjét az ágyról, jelezve, hogy többet akart.
- Olyan jó érzés, Harry – lehelte, Harry pedig megharapta az ajkát, figyelte Louis piros farkát felállni a hasa felé.
- Megpróbálok hármat, oké? Hogy kitágítsalak rendesen.
- Jó, csináld – bátorította őt Louis.
Amikor Harry gyűrűsujja áthaladt az izomgyűrűjén, Louis felnyögött, arcán fájdalmas kifejezés jelent meg, így Harry megcsókolta őt, hogy csillapítsa a fájdalmat. Harry most már ujjazta őt, csavarva és ollózva az ujjait, hogy a lehető legjobban kitágítsa őt anélkül, hogy ténylegesen bántaná.
Amikor Harry meglátta Louis hátát ívben meghajolni, tudta, hogy megtalálta a prosztatáját. Úgy döntött, kihúzza az ujjait és Louis fölé kerül, széttárt lábai közé. És baszki, ez volt a legjobb dolog, amit Harry valaha is látott az életében; Louis teljesen széttárulkozva és készen állva rá, eléggé megbízva benne, hogy megtegyék ezt.
Louis pontosan a szemeibe nézett, mintha könyörögne neki, hogy csinálja már. Így Harry megtette, miután a paplant a hátára húzta, hogy részben mindkettőjüket betakarja. Megfogta a saját farka tövét, majd néhányszor súrolta a tetejével Louis bejáratát, mielőtt benyomta azt. Louis kinyitotta a száját, hogy ziháltan felnyögjön, amikor Harry már félig bent volt, de meg kellett állnia, mert Louis annyira hihetetlenül szűk volt.
- Harry… kérlek. Csinálj valamit. Kérlek – könyörgött Louis, aztán Harry mindkét kezét Louis fejének két oldalára helyezte, hogy megtartsa magát.
Louis ismét felemelte a csípőjét a matracról, hogy egy kis súrlódást hozzon létre köztük. Harry ekkor szakadt ki a révületéből. Túl elfoglalt volt azzal, hogy azon gondolkozzon, mennyire intim érzés ez, a takarók alatt lenni Louis-val és elkezdeni megdugni őt. Elkezdett mozogni, Louis-ba nyomódva, amíg teljesen bent nem volt.
- Fogalmad sincs, mennyire kurvára szűk érzés, Lou – mondta neki Harry, majd lassan elkezdett előre-hátra mozogni, még mindig bizonytalanul abban, hogy Louis mennyit tud kezelni.
- Majdnem érezlek a hasamban – szólalt meg Louis, aztán felnézett, hogy találkozzon Harry tekintetével. Szemei egy kicsit üvegesek voltak, de annyira kurvára kékek és megbabonázóak, Harry visszanézett rá, miközben lassan megdugta őt.
Valószínűleg Louis szeme volt a legközelebbi, amekkora távolságra valaha is eljut a mennyországhoz.
- Nem – mondta Harry, amikor Louis megpróbálta egyik kezét a farka köré fonni. – Azt akarom, hogy érintetlenül élvezz el.
Louis nyöszörgött erre, majd Harry feltérdelt egy gyors másodpercre, hogy mindkét kezét összefonja Louis-éval, feltéve azokat Louis fejéhez. Ezután újra elkezdett Louis-ba lökődni, mélyen és lassan, mert minden egyes centijét ki akarta élvezni.
- Keményebben – kérte Louis, megszorítva Harry ujjait.
- Kibírod?
- Akarom.
Harry bólintott, elszakítva szemeit Louis-étól, hogy lenézzen a testük közé. Louis farka a mellkasukhoz dörgölőzött, fájdalmasan kemény volt és előváladékozott. Kibontotta kezeiket egymás után, úgy döntve, hogy tenyereit szétteríti a matracon Louis bordái mellett, hogy jobb szögben legyen.
Abban a pillanatban, hogy Harry elkezdett keményebben belé lökődni, mindkettőjükből származó, kifulladt nyögések kezdték megtölteni a szobát, és ez volt a legjobb dolog, amit Harry valaha is hallott.
Louis sarkai Harry combjainak hátsó részébe nyomódtak, miközben Harry felgyorsult és lehajolt, hogy megtámadja az ajkait. Sietős csók volt, mert jobban koncentrált arra, hogy megdugja Louis-t, mint arra, hogy rendesen megcsókolja őt, de úgy tűnt, Louis nem bánta. Körmei Harry hátában voltak, megkarmolva őt minden mozdulattal.
- Óóó, Is… tenem – remegett Louis hangja, Harry pedig tudta, hogy megtalálta a prosztatáját.
Saját hasa összeszorult azokra a hangok, amik elhagyták Louis ajkát, miközben újra és újra megtalálta a prosztatáját. Louis remegett és Harry szájába nyögött, olyan erősen belevájva a körmeit Harry hátába, hogy biztos volt benne, vérezni fog.
Harry morgott, mert fájt, így Louis kezei otthagyták a hátát, aztán visszatért a derekához a paplan alatt, ujjai a segge fölött lévő mélyedésbe nyomódtak. Amikor Louis kis ujjait széttárta Harry fenekén, ténylegesen belemarkolva a húsba, Harry azon nyomban elélvezett.
- Kérlek, ne h… hagyd abba – suttogta Louis, amikor Harry lassított a ritmusán, hogy lenyugodjon.
- Nem tervezem, bébi – motyogta Harry a nyakába, úgy döntve, hogy lassabban csinálja, de mélyebben és keményebben.
Ajkait Louis nyakához nyomta, megszívva és megharapva a bőrt, hogy annyi kiszívást helyezzen el rajta, amennyit csak tud. Kiszívásokkal akarta beborítani Louis-t, meg akart bizonyosodni róla, hogy mindenki látja, hogy Louis az övé és csak az övé.
- Olyan közel vagyok, Harry, kérlek, nyúlj a…
- Shhh, nem – suttogta Harry Louis nyakába, ajkai közé véve a fülcimpáját.
Louis remegett erre, majd kezeit teljesen végighúzta Harry combjaitól a lapockacsontjáig. Aztán Harry olyan keményen lökődött Louis-ba, hogy a farka teteje egyenesen Louis prosztatáját találta el. Louis majdnem sikított, miközben elélvezett, hasizmai megfeszültek és lehunyta szemeit. Harry lassan végig dugta őt, amíg végül megállt, majdnem Louis-ra omolva.
Harry kihúzódott, majd az ágyra gördült mellé, mielőtt levette az óvszert és az éjjeliszekrényre dobta. Louis túlságosan eufórikus állapotban volt ahhoz, hogy ténylegesen leszidja őt. Két perccel később Harry végre elfordította a fejét, hogy Louis-ra nézzen, mindkét kezét a hasára helyezve.
- Jól vagy?
Louis bólintott.
- Bár úgy érzem, fáj egy kicsit. Mintha az előbb lefutottam volna egy hosszú maratont egy rúddal a seggemben.
Harry felnevetett, majd megtörölte a homlokát a kézfejével, mielőtt felállt. Az óvszert a szemetesbe dobta, aztán kihalászta az alsónadrágját a ruhahalom alól, ami a padlón volt.
- Lezuhanyozok, oké?
Louis bólintott, nem nyitotta ki szemeit.
Míg Harry zuhanyozott, még mindig nem tudta felfogni a tényt, hogy szexelt Harryvel. A két ember közti vonzalom kimutatásának legintimebb módját Harryvel élte át. És egy kicsit sem bánta meg. Igazából le sem tudta törölni a mosolyt az arcáról. Hihetetlen volt.
Amikor Harry kijött a fürdőszobából, felkelt az ágyról, hogy ő is lezuhanyozzon, de majdnem elesett a fájó érzéstől a lábai között. Harry nevetett és megrázta a fejét, miközben leült az ágyra egy törölközővel a dereka körül.
- Ezt érezni fogod még vagy két napig. Remélem.
- Reméled? – kérdezte Louis kétkedően, ahogy elvánszorgott a fürdő felé. Amikor végül eltűnt bent, Harry elmosolyodott és elkezdte levenni a karkötőit.
Tíz óra után volt kicsivel, amikor Louis végre kijött a fürdőből, egy új Calvin Kelin alsónadrágot viselve. Harry hátizsákjához sétált, bármiféle magyarázat nélkül átkutatta azt, amíg meg nem találta egy kedvenc pulóverét, ami Harryé; a szürke puhát.
Amint áthúzta a fején, az ágyra pattant és kivette a farmerzsebéből a telefonját. Küldött egy üzenetet Eleanornak, hogy hazamegy, mert rosszul érezte magát, és hogy beszélniük kell holnap.
Igazából szakítani akart vele.
És erről automatikusan eszébe jutott az apja megcsalása. Már teljesen elfelejtette ezt, mert olyan boldog volt Harryvel. Elfordította fejét, hogy Harryre nézzen, aki közelről figyelte őt az ő részéről az ágyban. A fejtámlának dőlt a telefonjával.
Szemei Harry bal csuklóját találták meg, amit halvány, vörös csíkok borítottak, már kezdtek fehérré válni. Tudta, hogy ezek biztosan frissek, talán körülbelül egy hetesek lehettek.
- Sajnálom – mondta Louis majdnem suttogva. Tudta, hogy ezek miatta történtek. Mert minden ok nélkül szarul bánt Harryvel.
- Semmi gond.
- De, de van. Olyan szar voltam hozzád, és nem is hittem neked, mert annyira mélyen volt a fejem a seggemben. De… megbízom benned már. Ténylegesen megbíztam benned korábban is. De most már még jobban, mint valaha. Jobban, mint bárkiben. És ez nagy dolog, mert alig bízom meg az emberekben.
Harry a homlokát ráncolta, nem igazán értve, hogy mire gondolt Louis.
- Azt mondtad, hogy megbízol bennem azon a napon, amikor elvittelek a motorral.
Louis közelebb csúszott hozzá az ágynemű alatt, behajlítva a lábait, így összeért a térdük, ahogy szemben voltak egymással.
- Nem. Úgy értettem ezt, hogy biztonságban érzem magam veled. Mintha önmagam lehetnék.
- Én is biztonságban érzem magam veled – válaszolta Harry bután, majd megfogta Louis tarkóját, hogy összeérjenek ajkaik egy lassú csókban.
A hátára lökte Louis-t, így most már ismét az oldalán volt, és úgy tűnt, mintha órákig csókolóznának; lassan és mélyen, mintha a világ összes ideje az övék lenne, megállva rövid lélegzetvételnyi szüneteket tartva.
Amikor Louis végül ásított Harry szájánál, Harry úgy döntött, jó lenne, ha mennének aludni. Szóval Louis levette a pulóvert és a fejéhez helyezte, mert túl meleg lett, mielőtt az oldalára fordult, hogy a háta Harry mellkasánál legyen. Szeretett a kiskifli lenni, mert Harry egyszerűen betakarta őt tetőtől talpig.
- Szóval szakítani fogok Eleanorral holnap – jelentette ki, amint teljes sötétségbe borultak. Harry megfeszült a hátánál, nem mondott semmit. – Megteszem reggeli után. Nem érdekel, hogy mit mond. Vagy hogy bárki mit mond.
Amikor Harry még mindig nem válaszolt, kezdett türelmetlen lenni, megfordult, hogy szemben legyen vele.
- Hallod, amit mondok?
- Igen.
- Akkor miért nem mondasz semmit?
- Mit kellene mondanom?
- Valamit.
- Szerintem a jó dolgot teszed azzal, hogy szakítasz vele.
- Ideges vagyok.
- Miért akarsz szakítani vele?
- Nos, mert a faszt szeretem és az előbb vesztettem el veled a szüzességemet – válaszolta Louis szarkasztikusan, miközben fejét Harry mellkasára helyezte, hozzábújva. Aztán felsóhajtott, mert tudta, hogy Harry átlát szarkasztikus felszínén. – Ő nem tesz boldoggá. Nem hiszem, hogy le tudnám élni az egész életemet egy hazugságban, és aztán megcsalom őt valaki mással. Időpocsékolás lenne.
- Az apád segített neked, uh… rájönni erre?
Harry nem volt benne biztos, hogyan fog reagálni Louis, ha az apja megcsalásáról beszélnek.
- Nem. Te segítettél.
- Én? – kérdezte Harry, Louis pedig úgy érezte, a szíve gyorsabban kezdett el verni a bordáinál.
- Igen. Te teszel boldoggá.
Harry elmosolyodott, egyik kezét Louis csípőjére tette. Ezt már mondta Louis-nak korábban.
- Um… szembesíteni fogod az apádat ezzel?
Louis megfeszült.
- Nem tudom. Úgy értem, nem akarom, hogy megússza. Csak… kell egy kis idő, hogy gondolkozzak. Valószínűleg beszélek vele róla, ha látom, hogy tovább folytatja a hazugságot.
- Láttad már a nőt korábban?
Louis bólintott.
- Ő a titkárnője, az Isten szerelmére. Áthozta korábban vacsorázni párszor, és ő is házas. Csak… nem akarom, hogy a szüleim elváljanak. Van öt húgom és egy öcsém. Kicsik, és nem tudom, hogyan fognak megbirkózni ezzel.
- Minden rendben lesz – próbálta meg Harry biztosítani őt, miközben köröket rajzolt a bőrére.
- Nagyon remélem – motyogta Louis, majd becsukta szemeit, felhúzva a térdét Harry derekához.
Így aludtak el.

*

Amikor Louis másnap reggel felébredt, eszébe jutott, hogy előző este elvesztette a szüzességét Harryvel. Nem tudta felfogni a tényt, hogy már nem volt szűz, azt a tényt pedig még jobban nem, hogy egy sráccal veszítette el. Egy sráccal, akit szeretett.
Aztán eszébe jutott, hogy ezen a napon szakítani fog Eleanorral. A szülei valószínűleg még ma megtudják.
- Jól vagy? – motyogta Harry a hajába, fel-le simogatva a karját, miközben ébredezett.
- Mhm, miért?
- Nagyon gyorsan ver a szíved, szóval ideges vagy valami miatt.
- Ó. Igen – felelte Louis, majd felült az ágyon, kinyújtva a karjait és kiroppantva a hátát. Aztán lenézett Harryre, aki őt nézte kábult mosollyal az arcán. – Elmondom Eleanornak ma. Reggeli után. Csak… nem tudom.
- Félsz, hogy a szüleid mit fognak mondani, ugye?
Louis bólintott, Harry pedig végighúzta kezét a hátán.
- Minden rendben lesz, oké?
Louis vállat vont, mielőtt felkelt az ágyról, hogy a fürdőbe menjen és elkészüljön. Ez egy hosszú, nagyon kimerítő nap lesz.
Csendben volt a reggelinél, nem is mert találkozni Eleanor tekintetével, amikor azt mesélte neki, hogy miket vett előző nap. Louis azt kívánta, hogy bárcsak Harry ott lenne vele az asztalnál.
Természetesen nem az asztalnál fogja elmondani Eleanornak; az nagyon szar dolog lenne tőle, mert mindenki szemtanúja lenne Eleanor valószínű kiborulásának.
- Hé, Eleanor, lehetne, hogy um, beszélünk reggeli után?
- Persze? Minden rendben? – kérdezte, mire Louis bólintott, nem nézve rá.
Édes Istenem.
Amikor végre befejezték a reggelit, Eleanor kimentette magát az asztaltól, mielőtt az étterem kijárata felé kezdtek sétálni.
- Miért sántítasz?
Louis megharapta az ajkát.
- Kificamodott a bokám, nem nagy ügy.
És a seggem is kificamodott.
- Szóval miről akartál beszélni? – kérdezte Eleanor, amint leültek a kanapéra az előtérben.
Louis körülnézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sem figyel rájuk, mert ez valószínűleg csúnya lesz. Az ujjaival babrált, miközben beszélt.
- Én… Istenem. Úgy értem, nem Isten vagyok, nem erre… gondoltam.
Eleanor a homlokát ráncolta, nyilvánvalóan összezavarodott attól, hogy Louis így viselkedett.
Bassza meg.
Egyszerűen kimondom.
- Szerintem… szakítanunk kellene.
Eleanor szemei kitágultak, szemöldökeit furcsán magasra vonta fel.
- Szakítanunk kellene? Ez egy korai április elsejei tréfa? – kérdezte teljesen megdöbbenve Louis szavaitól.
- Igen.
- Miért?
Oké, felemelte rá a hangját, ami egyáltalán nem volt jó.
- Mert a kapcsolatunk inkább érződik nekem munkának, mint örömnek.
- Ó, folytasd még! – kiáltott fel és felállt, egyik kezét a csípőjére téve. Louis is felállt, nem akarta furcsán érezni magát azzal, hogy ül.
- Szerintem nem lenne fair veled szemben, ha összeházasodnánk és elkezdenénk egy közös életet, amikor nem is szeretlek.
- Nem tudod, hogy miről beszélsz! Meg kell állnod egy pillanatra és…
- Eleanor, ha nem akarod azt, hogy mi szakítsunk, akkor én fogok szakítani veled. Olyan érzés veled lenni, mintha fárasztó munkát végeznék, nem pedig olyan valamit, amit csinálni akarok. Találni fogsz valaki mást, aki jobban fog bánni veled, mint én, és boldog leszel.
- Rohadtul elment az eszed, Louis! – kiabálta, aztán meglökte Louis mellkasát, amitől majdnem megbotlott és elesett.
- Ez van.
- Te el vagy tévedve!
- Eleanor…
- Tudod mit, igazad van. Találni fogok valaki mást, aki jobban fog bánni velem, de nem hiszem, hogy te találni fogsz egy olyan lányt, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Nyafogsz és mohó vagy, meg sem említve azt, hogy felszedtél néhány kilót, úgyhogy sok szerencsét ahhoz, hogy találj valaki mást! – kiabálta, mielőtt megfordult és elsietett, majdnem nekimenve egy hölgynek.
Én sem hiszem, hogy találni fogok egy olyan lányt, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
De megtaláltam Harryt.
Szomorúan elmosolyodott, mielőtt követte Eleanor nyomát azzal a szándékkal, hogy visszamenjen az étterembe. El nem volt ott, amikor Louis leült az asztalhoz Liam mellé, aki éppen megette az ételét.
- Szakítottam Eleanorral – szólalt meg, mire Liam és Barbara is meglepetten nézett rá.
- Most? – kérdezte Barbara.
- Igen.
- Hogy fogadta?
- Nem jól. De örülök, hogy végre megtettem.
- A szüleid mit fognak szólni? – tette fel a kérdést Liam, miközben megtörölte a kezeit.
- Nem tudom, de semmit sem tudnak mondani, amitől meggondolom magam. Nem mintha kényszeríthetnének arra, hogy megint együtt legyek vele, igaz?
- Nem hiszem.
Reggeli után úgy döntöttek, hogy megint elmennek vásárolni a másik három fiúval, Jade-del és Perrie-vel. Barbara megpróbált beszélni Eleanorral, de a lány nem volt hangulatban ahhoz, hogy vásárolni menjen vagy lássa Louis-t, így a hotelben maradt. Louis nem nagyon bánta, ez azt jelentette, hogy nyitottabb lehet Harryvel.
- Szakítottam Eleanorral – ez volt az első dolog, amit Harrynek mondott, amint meglátta őt. A pláza előtt voltak, és mindenki kíváncsian figyelte őket, de nagyon próbálták titkolni.
Harry meglepődéssel az arcán nézett le rá, nem hagyta abba a sétálást.
- Mit mondott?
- Hogy el vagyok „tévedve”. És hogy soha nem fogok olyan lányt találni, aki elfogad engem, ahogy ő tette.
Harry felhorkant és megrázta a fejét.
- Ő sem igazán fogadott el téged. Folyamatosan rámutatott dolgokra.
- Tudom. Azt mondta, hogy kövér vagyok és mohó, kurvára volt mersze – folytatta Louis.
- Kurvára volt mersze – ismételte meg Harry szórakozott arckifejezéssel.
- Úgy gondolod, hogy ez vicces? – tette fel a kérdést Louis, majd karba tette a kezeit a mellkasa előtt, miközben beálltak a sorba a Starbucks-nál közvetlenül a pláza bejáratánál. Barbara kávét akart venni, Louis pedig sosem utasít vissza egy ilyen ajánlatot.
- Ó, nem, bébi, egyetértek.
- Vele vagy velem?
- Mindkettő.
Louis hunyorogva nézett fel rá, mire Harry szeretettel mosolygott le rá.
- Mohó vagy.
- Kurvára tessék?
- Jusson eszedbe a tegnap este, amikor elkezdted, hogy „kérlek, ne hagyd abba”, „kérlek, nyúlj a…”
Louis a szájára tette a kezét és elpirult.
- Ti szexeltetek? – kiáltott fel Barbara, Louis pedig el akart tűnni, mert előttük két ember hátrafordult.
- Ó, Istenem, ezt nem beszéljük meg nyilvánosan – válaszolta Louis, miközben ugyanakkor Harry azt mondta, hogy „igen, így van”.
- Szóval, akkor, ti már együtt vagytok most, hogy nem jársz Eleanorral? – kérdezte Jade.
- Nem – válaszolta Louis gyorsan; mielőtt Harry megszólalhatott volna elsőnek és teljes csalódást okozhatott volna Louis-nak.
Csend ülepedett le ezután, főleg Harry részéről, aki semmit sem szólt, miközben Barbara és Niall valami jelentéktelen dolgon évelődött.
- Jól vagy? – kérdezte Louis Harrytől néhány perccel később, ahogy átsétáltak a Top Shopon.
- Ja.
Louis a homlokát ráncolta, de úgy döntött, hagyja.
Csak amikor visszaértek a hotelbe, hogy felszálljanak a buszra és hazamenjenek, akkor vette észre Louis, hogy Harry nagyon furcsa. Viccelődött és jól érezte magát, de aztán nagyon elcsendesedett, ami kicsit sem tetszett Louis-nak.
- Mi a baj Harryvel? – kérdezte Nialltől, miután odaadta a szobakulcsot Harrynek és azt mondta, hogy a szobában találkoznak.
Louis követte Barbarát és Niallt az ő szobájukba néhány ajtóval odébb a sajátjától.
- Ilyen hülye vagy? – kezdte Barbara, mielőtt Niall egyáltalán kinyithatta volna a száját. Azt ajtó kinyitódott, aztán beléptek, becsukva maguk mögött.
- Um, szeretném azt gondolni, hogy elég okos vagyok – válaszolta Louis, nem volt biztos abban, hogy Barbara miért tűnt dühösnek rá.
- Nos, nagyon hülyének tűnsz nekem. Vagy csak egyszerűen vak vagy.
- Mi a faszról beszélsz?
- Arról a tényről beszélek, hogy ő totálisan kedvel téged, jobban, mint csak egy barátot, te meg azt mondtad, hogy nem vagytok együtt, amikor Jade megkérdezte – felelte Barbara, miközben összepakolta a cuccait.
- És?
- Ó, Istenem! – kiáltotta, mire Niall felsóhajtott.
- Babe, nyugodj meg. Nézd, Tommo. Az van, hogy sosem láttam Harryt olyan boldognak, mint most. Ismerem őt már három éve, és biztosíthatlak róla, hogy boldogabb volt ebben a három hónapban veled, mint a három évben együtt véve. Persze, hogy kurvára kedvel téged, és tudom, hogy te is kedveled…
- Szereti őt! – kiáltott fel Barbara. – És szexeltél vele!
- Kurvára hadd fejezzem be! – felelte Niall bosszankodva, majd Barbara karba tette a kezeit, várva, hogy folytassa. – Nyilvánvalóan szarul érzi magát, mert olyan gyorsan válaszoltál a kérdésre.
- De nem vagyunk együtt.
- Akkor csinálj valamit, az Isten szerelmére!
- Azt mondta, hogy nem akar randizni, mert nem igazán tudja, hogyan kell.
- De te igen! Öt éves tapasztalatod van benne!
- Tökéletesen működik – tette hozzá Niall. – Ő a szexszel kapcsolatban tanít téged, te meg a szerelemmel kapcsolatban tanítod őt. Kiegészítitek egymást.
Louis megdörzsölte a tarkóját.
- Beszélek vele, uh… róla. Én csak… megyek most már, igen.
- Később találkozunk! – szólt utána Niall, ahogy elhagyta a szobát.
Harry a szobájukban várt rá az ágyon, amikor Louis visszaért, a telefonján görgetett.
- Ki kellene, um, csekkolnunk most.
- Oké.
- Jól vagy?
- Persze – mosolygott Harry, és őszinte volt a mosoly, így Louis nem aggódott amiatt, hogy Harry zaklatott volt korábban. – Mit csinálsz ma este? – kérdezte tőle Harry, miközben a folyosón sétáltak.
- Valószínűleg a szüleim kiabálását fogom hallgatni a szakítás miatt.
Harry megrázta a fejét.
- Akkor holnap találkozunk? Írj… ha akarsz.
A bizonytalan hangsúlytól, amit Harry használt az utolsó mondatnál, egy kicsit szomorú lett Louis, mert Harry mindig mondta neki, hogy írjon; a „ha akarsz” rész nélkül.
Az út vissza Doncasterbe nagyon kínos és feszültséggel teli volt, mivel se Louis, se Eleanor nem beszélt, amit azt jelentette, hogy Barbara és Liam sem.
Úgy érezte, hogy el fog ájulni, amint belépett a házba és csend fogadta őt.
- Louis? Be tudnál jönni a nappaliba egy percre? – szólt neki az anyja, Louis pedig tudta, hogy bajban van, a hangsúlyából ítélve.
- Igen? – kérdezte, amint belépett a szobába. A szülei a kanapén voltak, a tévét lenémították, az arcuk pedig nagyon szigorú volt.
- Szakítottál Eleanorral? – tette fel a kérdést az anyja, karba téve a kezeit a mellkasa előtt.
- Igen.
- MIÉRT? – kérdezte az apja hangos, de nyugodt hangsúllyal.
- Mert már nem szeretem őt.
- HOGY ÉRTED AZT, HOGY MÁR NEM SZERETED ŐT? – kiáltotta az apja dühösen.
- Úgy értem…
- El volt tervezve vele a jövőd! Mi mindent fektettük bele ezekben az években? – kérdezte az anyja, ő is felállt és közelebb lépett hozzá.
- Az én jövőmbe! Majd találok valaki mást! – próbált meg indokolni Louis, de semmi haszna nem volt. Túl mérgesek voltak rá.
- Nem tudom ezt hallgatni! Törölni fogjuk a hitelkártyádat és büntetésben vagy, amíg újra együtt nem leszel vele! – felelte az anyja, majd elhagyta a szobát, egyedül hagyva Louis-t az apjával.
Louis úgy érezte, sírni tudna.
- Mit gondoltál, fiam? Van akár csak egy értelmes sejt a testedben? – kérdezte az apja, felemelve rá a hangját.
Louis hátralépett, megijedt a hangsúlyától. Még sosem látta ilyen dühösnek az apját.
- Miért, Louis?
- Egyszerűen nem szeretem őt.
- Hogy tudsz már nem szeretni valakit?! Ez bűn! Elkötelezett voltál vele! – kiáltott fel az apja.
Mi a faszról beszélsz te egyáltalán.
- Mondd meg nekem te – motyogta Louis, mire az apja azonnal megfogta az állát, kényszerítve, hogy felemelje a fejét, hogy szemkontaktust létesítsenek.
- Mit mondtál az előbb?
- Tudod, hogy miről beszélek, apa. Ne merd azt mondani nekem, hogy amit tettem, bűn, amikor neked meg szeretőd van – sziszegte Louis halkan, hogy az anyja ne hallja meg őt.
A következő dolog, amire felfigyelt, hogy egy tenyér csapódik az arcához, egy hangos, csapódó hangot hallatva. Louis arca szörnyen égett és könnyek voltak a szemében, mert még sosem ütötték őt meg.
- Rohadtul ne merészelj így beszélni velem. És ha valaha is csak célozgatsz arra, amiről azt gondolod, hogy tudod, meg fogok bizonyosodni róla, hogy a következő vonaton legyél egy bentlakásos iskola felé – fenyegette meg az apja, mire Louis hátralépett az arcát dörzsölve.
Semmit sem mondott, mielőtt megfordult, hogy kisiessen a nappaliból és fel a lépcsőn.
Ez volt élete legrosszabb napja.
Amikor Louis azt gondolta, hogy a nap már nem lehet rosszabb, az lett. Mert az anyja felkiabált neki a földszintről, hogy további értesítésig büntetésben van, az apja pedig újra megfenyegette, hogy törölni fogja a hitelkártyáját.
Louis lefeküdt az ágyára, sírt, mert a szülei őszintén a világ legrosszabbjai voltak. És mit gondolt az apja, kicsoda ő? Kioktatja őt a szerelemről és miegymásról, amikor ő volt az, aki darabokra törte ezt a családot.
Így nem nagyon gondolkozott, amikor elővett egy sporttáskát a szekrényéből és elkezdett belepakolni random dolgokat. Az iskolai egyenruháját is szépen berakta, mivel holnap hétfő és nem hiányozhat egy napot sem az iskolából.
Amint mindent bepakolt, átöltözött farmerbe, pólóba és egy bordó kabátba.
Megcsinálja ezt. Elszökik otthonról.

17. fejezet

Helló! 😊

A fejezet eleje nagyon cuki, imádom Harryt és Louis-t együtt 💕

A közepe környékén ismét négyzetes zárójelbe írtam egy kis magyarázatot, nem tudom van-e erre magyar kifejezés, úgyhogy inkább odaírtam 😀 Utána egy nagyon... meglepő dolog jön, amit egy szomorúbb követ, én egyáltalán nem örültem neki.

A végén pedig a korábbinál még meglepőbb, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok gondolni az új történésekről.

Más mondanivalóm nincs, egy hét múlva találkozunk.

Kellemes olvasást! 😘

17. fejezet

- Szóval még egyszer, mikor van ez a kirándulás? – kérdezte Louis apja tőle egy héttel később, a vasárnapi ebéd alatt.
- Két hét múlva. Tizenharmadikán.
- És hol fogsz aludni?
- A Sandersonban.
- És mikor kellene fizetnünk?
- Valószínűleg ezen a héten.
- Manchesterben leszek azon a hétvégén egy üzlet miatt – felelte az apja.
Louis bólintott, nem igazán érdekelte, őszintén szólva. Csak azzal törődött, hogy ki akarta fizetni Harry szobáját, hogy együtt tölthessék az estét. És ez nem lett volna olyan nagy dolog, ha Louis nem tervezett volna el valamit.
Száz százalékig biztos volt benne, hogy szexelni akart Harryvel. Annyira szerelmes volt, hogy az már szinte fájt, és fogalma sem volt róla, hogy Harry egyáltalán jobban kedvelte-e őt, mint barátot vagy sem, de azt akarta, hogy Harry elvegye a szüzességét. Azt is tervezte, hogy ugyanazon a kiránduláson szakít Eleanorral. Szóval igen, ez egy nagyon eseménydús és idegtépő kirándulásnak ígérkezett.
Másnap reggel úgy döntött, hogy Harry Ramones pólóját veszi fel. Nem volt szigorú szabályuk a zakón és öltönynadrágon kívül, de a szülei szerettek megbizonyosodni róla, hogy mindig inget vett fel az iskolába. Teljesen begombolta a zakót, majd jobb oldalra simította a haját, mielőtt elhagyta a szobáját.
Barbara volt az első, aki rájött, hogy a póló Harryé, de csak azért, mert már korábban látta Harryn.
- Szép póló – dicsérte meg ebéd közben. – Honnan szerezted, a párodtól?
Louis felnézett és egy hamis mosollyal ajándékozta meg Eleanort, miközben megközelítette őket a tálcájával.
- Talán – motyogta neki, éppen ahogy a barátnője leült vele szemben.
- Olyan izgatott vagyok a kirándulás miatt Londonba! Szabad lesz a délutánunk, úgyhogy elmehetünk Oxfordba! És megnézhetjük, hol fogunk élni, amint leérettségizünk!
Ó, Istenem.
- Igen… nagyszerű.
- Van valami gond?
- Nem, a, uh, saláta nagyon rossz ma.
Eleanor összeráncolta az orrát, majd felvette a villáját, hogy elkezdje enni a csirkéjét.
Louis küldött egy üzenetet Harrynek az utolsó óra előtt, amíg a mosdóban volt, hogy megbizonyosodjon róla, még mindig elmennek-e Louis nagybátyjának a hotelébe iskola után.
Louis: szóval még mindig megyünk ma? :)
Harry: igen.
Harry: felveszel iskola után? Izgatott vagyok, hogy lássam :D
Louis: igen, Harold, felveszlek a Lamborghinivel.
Harry: a seggedre gondoltam, de :/
Louis megharapta az ajkát, amikor a csengő megszólalt, jelezve, hogy kezdődik az óra, és tudta, hogy el fog késni. Azon találta magát, hogy megvitatja, meg kellene-e tennie az őrült dolgot, ami éppen az eszébe jutott.
Bassza meg, gondolta, mielőtt letolta a nadrágját és hátat fordított a tükörnek. Megnyitotta az előlapi kamerát, majd készített egy képet magáról, megbizonyosodva róla, hogy ártatlanul megharapja az ajkát, és hogy a segge látható a tükörben.
Elpirult, mire visszavette a nadrágját és rányomott a küldésre. Ezután sietett órára, nem volt ideje, hogy megnézze a telefonját Harry válasza miatt. Tíz perccel később, óra alatt érezte Louis rezegni a telefonját a zsebében, aztán titokban elővette, hogy megnézze. Majdnem tátva maradt a szája a képtől, amit Harry visszaküldött.
Harry: olyan jól nézel ki, bébi.
Volt egy kép is az üzenet alatt, Harry kemény farkának körvonaláról a farmerjében. Úgy tűnt, hogy óra alatt készítette a képet, Louis pedig elmosolyodott, nem csak azért, mert Harry azt mondta neki, hogy jól néz ki, hanem azért is, mert ez azt jelentette, hogy Harry bejár órára és ténylegesen erőfeszítéseket tesz.
Amikor véget ért az iskola, Louis nem is lehetett volna boldogabb. Bár várnia kellett, hogy elmenjen a legtöbb ember, hogy ne lássák meg őt elvezetni az állami iskolához. Negyed négy volt, amikor végre az autójához ért és elment vele Harry iskolájához. Harry a Bentley-nél várt, kezei karba téve, arcán komoly kifejezéssel.
- Szia – felelte Louis, miután kinyitotta az ajtókat.
- Szia. Vissza tudnál majd hozni ide, miután végeztünk, hogy elvigyem a motoromat? – kérdezte Harry, miközben beszállt.
- Természetesen.
- Szép póló egyébként.
- Gondolod? – mosolyodott el Louis, ahogy elkezdett vezetni.
- Mhm. Jobban néz ki rajtad.
- Bocs amúgy, hogy várnod kellett. Mindenkinek el kellett mennie.
- Semmi gond. Kivertem a mosdóban, szóval nem vártam olyan sokat.
- Ó? – nyelt egyet Louis, és megpróbált az útra koncentrálni.
- Tetszik, hogy kezdesz egyre magabiztosabb lenni.
- Mindig magabiztos vagyok a közeledben, ne fényezd magad – viccelt Louis, mire Harry elmosolyodott.
- Úgy értem, a saját testeddel.
Louis elfordította a fejét, hogy Harryre nézzen egy pillanatra.
- Növeled az egómat – vallotta be.
- Igen? – csipkelődött Harry.
Louis bólintott, majd bekapcsolta a rádiót.
A szállodához öt perccel később érkeztek meg, aztán Louis odaadta a kocsikulcsait az inasnak, mielőtt Harryhez fordult, megnézve a külsőjét.
- Nem választhattál volna ki másik napot arra, hogy felvegyél egy kosaras mezt?
Harry lenézett magára, aztán vissza Louis-ra.
- De kivettem a piercingjeimet.
Louis elmosolyodott.
- Jól nézel ki.
- Köszi. És köszi azt is, hogy ezt csinálod; hogy beszélsz a nagybátyáddal meg minden.
- Amúgy is fel akartak venni egy pincért. Jól fizet, megkérdeztem. Ezer font egy hónapban.
- Ezer? Azt a rohadt.
Louis el volt ámulva azon, milyen izgatott lett Harry attól a pénzösszegtől, összehasonlítva az apjával, aki egy óra alatt keresett annyit.
A nagybátyja az előtérben várta őket, mindkettőjüket egy nagy mosollyal az arcán üdvözölte.
- Louis! Jó látni téged! Te pedig biztosan Harry vagy?
- Örülök, hogy találkozunk – felelte Harry, és megrázta a kezét.
- Körbevezetlek egy kicsit, és elmagyarázom, mit kell csinálnod, hogy holnap el is kezdhess dolgozni, jó?
- Nem kell interjúznom vagy…? – kérdezte Harry.
- Ó, nem, Louis biztosított róla, hogy nagyszerű leszel a munkában, én pedig megbízom benne.
- Ó, akkor oké.
Louis leült a kanapéra az előtérben, ahogy várt a nagybátyjára, hogy körbevezesse Harryt, aztán fél órával később már készen is voltak.
- Gondolod, hogy tetszeni fog neked itt? – kérdezte Harrytől, miközben elindultak az inashoz, hogy átvegye a kulcsait.
- Igen. Köszönöm.
Harry megajándékozta őt egy szép mosollyal, Louis pedig visszamosolygott, beszállva a kocsijába, miután borravalót adott a srácnak.
- Mit fogsz csinálni, miután kiteszlek? – kérdezte Louis.
- Um, cigizek, aztán hazamegyek. Van házi feladatom.
- Megcsinálod a házidat! – felelte Louis kellemesen meglepődve.
- Matek dolgozatom lesz két nap múlva, és jó jegyet kell kapnom belőle.
- Ha már az iskolánál tartunk, um. Mész Londonba a többiekkel?
- Mennék, de nem hiszem, hogy kapok fizetést addig.
Louis a szemeit forgatta.
- Ki fogom fizetni a szobádat.
- Nem.
- Nos, gyakorlatilag az enyémet fizetem ki, mivel én is benne leszek.
- Igen?
Louis bólintott.
- Mi van a barátnőddel?
- Ki tudok osonni, amint elalszik. És azt tervezem, hogy szakítok vele a kiránduláson.
Harry felhúzta a szemöldökét, aztán elmosolyodott.
- Miért?
- Hogy érted, hogy miért? Mert nem látok vele közös jövőt.
- Nem, úgy értem, miért most?
- Mert… – nyelt egyet Louis, bizonytalanul abban, hogy kellene-e mondania valamit arról a tényről, hogy totálisan szerelmes volt belé. – Lehet, hogy valaki más tetszik.
Harry elmosolyodott, elfordítva a fejét, hogy ránézzen.
- Ó, igen, ki?
Louis vállat vont.
- Valami punk seggfej, aki határozottan nem jó a számomra.
- És te is tetszel neki?
- Nem tudom, tetszem neki? – kérdezte Louis, kérdő tekintettel nézve rá, ahogy lelassított Harry iskolája előtt.
- Lehet – mosolygott Harry, mire Louis érezte, hogy a gyomra hátra szaltót csinál.
Harry kinyitotta az ajtaját, majd várt, hogy teljesen felmenjen, mielőtt ismét Louis-hoz fordult.
- Köszönöm, te tényleg… kedves vagy. Holnap találkozunk.
- Elszívhatod itt a cigarettádat – azon találta magát Louis, hogy ezt mondja sietve. Még nem akarta, hogy Harry elmenjen.
- Igen? – kérdezte Harry meglepetten.
- Igen, de nyitva hagyjuk az ajtót.
- Akkor oké.
Harry hátra dőlt az ülésében, aztán elővett egy cigarettát a dobozból, amit a szűk skinny jeans-ének zsebében tartott. Louis figyelte őt, ahogy meggyújtja és hosszan beleszív. Majd szemei a jobb csuklójához tévedtek, amin, Louis meglepetésére, alig észrevehető, fehér csíkok voltak.
- A csuklód kezd, um… jobban kinézni.
Harry lenézett rá.
- Igen. Már egy hónapja tiszta vagyok.
- Az nagyszerű! Mi állított meg?
Harry az ajkát harapdálta.
- Te, igazából.
- Én? – kérdezte Louis a szemébe nézve, rendkívül büszkének és boldognak érezte magát emiatt.
- Bámulsz most – szólalt meg Harry.
- Mert nagyon dögösen nézel ki, amikor cigizel.
- Akarsz egy shotgun-t?
- Az az, amikor füstöt teszel a számba?
- Igen – felelte Harry szórakozottan.
- Akkor oké. De ezt már csináltad korábban.
- Elég biztos vagyok benne, hogy az fű volt.
- Ugyanaz – mondta Louis, Harry meg beleszívott, mielőtt arcát Louis-éhoz tette. Louis nem tehetett róla, de egy hülye arcot vágott, mert annyira szerelmes volt, mire Harry egyenesen az arcába fújta a füstöt, mert nevetnie kellett.
- Ne vágj már hülye arcokat! – tiltakozott, de Louis megrázta a fejét.
- Úgy nézel ki, mint egy kis béka, amikor megsértődsz.
- Héééé.
- Pontosan – nevetett fel Louis, mire Harry az ajkát biggyesztette, egyedül befejezve a cigijét végül.
- Nos, mennem kell most már, és neked is, kivéve, ha azt akarod, hogy a szüleid megbüntessenek még két hétre.
Louis a szemeit forgatta.
- Nem fognak megbüntetni.
- Ha te mondod.
- Bár csalódott vagyok – vallotta be Louis, szíve gyorsabban vert, mert ki fogja mondani ezt.
- Miért?
- A road head-re számítottam [road head: amikor egy srácot leszopnak vezetés közben].
Harry szemei kitágultak.
Louis soha nem vallotta volna be, hogy tudta, mit jelent a „road head”, mivel pornót nézett mostanában, miközben kiverte magának. Rájött, hogy nem volt olyan nehéz kiverni, mint gondolta.
Így amikor Harry hozzáhajolt, hogy megnyomja a gombot, amivel bezárta az ajtókat, várakozásában megharapta az ajkát.
- Road head? Mit szólsz most csak a head-hez? – kérdezte Harry, mire Louis izgatottan bólintott, miközben Harry kikapcsolta a nadrágját.
Harry megfogta a farkát, aztán könnyedén kihúzta. Nyelvével néhányszor megnyalta gyorsan a tetejét, mielőtt teljesen bevette a szájába.
Louis behunyta a szemeit, aztán engedte, hogy feje hátra essen, mert az volt a legjobb módja annak, hogy élvezze ezt. Kirázta a hideg, amikor Harry csókolgatni kezdte a farka körvonalát és megnyalta a teteje alatt.
Amikor kinyitotta a szemeit, meglátta, hogy Harry pontosan az övéibe bámul, farka megtöltötte a száját és előváladék csurgott le az állán.
Nem tehetett róla, de kezeit Harry hajába temette, fel-le vezetve őt a farkán. És baszki, Harry olyan jól fogadta, öklendezés nélkül. Elérte a torka hátsó részét többször is, aztán elkezdte megdugni Harry száját, amíg el nem élvezett egy mély nyögéssel pontosan a szájában.
Kellett neki néhány másodperc, hogy lenyugodjon, aztán Harry egyenesen felült, megtörölve a száját a kézfejével.
- Jó volt? – kérdezte, mire Louis bólintott.
- Akarod, hogy…
- Nem, jó így – biztosította őt Harry, bár Louis egy kis bűntudatot érzett.
- Biztos vagy benne?
- Igen, Louis.
- Akkor oké.
- Holnap találkozunk akkor – felelte Harry, majd hozzáhajolt, egy csókot nyomott a szája sarkába, mielőtt kiszállt az autóból.
Louis várt, hogy megbizonyosodjon róla, Harry biztonságban elhajtott, és csak utána indította be az autót, hogy hazavezessen.

*

- Milyen? – ez volt az első dolog, amit Louis mondott, amikor Harry felhívta őt másnap, miközben szüneten volt.
- Nagyon jó! Valaki húsz font borravalót adott! Húszat! – felelte izgatottan a telefonba. Louis felnevetett.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Mikor szabadulsz?
- Amikor úgy döntesz, hogy kiszabadítasz – válaszolta, és el tudta képzelni, hogy Louis elpirul ezen.
- Nem, de most komolyan.
- Hétkor, azt hiszem. A műszakjaim négy órásak.
- Megy a matek – felelte Louis, Harry pedig hallotta őt mosolyogni.
Az ajtó a konyhához kinyílt, és Amy, az egyik pincérnő ment be egy rendeléssel.
- Harry, kell egy pincér a VIP asztalhoz hátul, és te vagy az egyetlen, aki szabad. Ötös asztal.
- Mennem kell, Lou, még mindig elhozol munkába holnap, ugye?
- Persze. Szia.
- Szia.
Harry letette a telefont, aztán a farmerje hátsó zsebébe csúsztatta, mielőtt megfordult és elvette a kis jegyzettömböt a pultról.
Tudta, hol vannak a VIP asztalok; volt egy kis helyiség hátul, ahol az asztalok sokkal elegánsabban voltak megterítve és nagyobb csillárok lógtak a plafonról. Meg sem említve azt, hogy a fények homályosabbak voltak, és még egy privát koncert is ment egy kis színpadon.
Gyorsan megtalálta az ötös asztalt, pont a sarokban volt az ajtónál. Megesküdött volna rá, hogy felismerte a férfit az egyik széken ülve, de nem egészen tudta elhelyezni őt.
- Helló, én leszek ma este a pincérjük, Mr.…?
- Tomlinson. Christian Tomlinson.
Ó.
ÓÓ.
Talán meg kellene említenie, hogy ismeri Louis-t? Nem volt teljesen biztos benne, hogy ő Louis apja, csak kilencvenöt százalékban.
- Akkor ön biztosan Mrs. Tomlinson – mosolygott a barna hajú nőre.
- Ó, n…
- Üzleti ügyben vagyunk itt – szólt közbe Louis apja, mintha Harry az alkalomról kérdezett volna. – Szeretnénk egy üveg Chateau Margaux-t és két étlapot.
- Természetesen, azonnal hozom – felelte Harry, szemeivel kíváncsian vizsgálva a nőt. Már látta Louis anyját korábban, és az a nő határozottan nem ő volt. És volt egy olyan érzése, hogy ez nem csak egy egyszerű üzleti találkozó.
Elvette az üveg bort, amit Mr. Tomlinson kért, és nem igazán lepődött meg, amikor meglátta, hogy az volt a legdrágább boruk, majdnem százezer fontba került. Valamennyire nevetséges volt, de Harry ismerte Louis-t.
Louis gondolatára elmosolyodott, miközben visszasétált az asztalhoz két étlappal a hóna alatt és a rendelt üveg borral. Úgy döntött, azt tetteti, hogy nem ismeri Louis-t, amíg el nem mennek és rá nem jön, hogy ő a szeretője vagy sem.
Végül a legdrágább dolgot rendelték az étlapról (kurvára természetesen), Harry pedig már látta, miért aggódott Louis annyira amiatt, hogy elmondja az apjának, hogy szakítani akar Eleanorral. Mr. Tomlinson nem hezitált, hogy szemtelenül megnézze Harry tetoválásait és undorodott arcot vágjon rájuk. Nagyon lekezelőnek tűnt.
Amikor végül visszatért az asztalukhoz húsz perccel később a tányérjaikkal a kezében, majdnem elejtette őket. Mert Mr. Tomlinson megcsókolta az üzleti… akármijét. Az nem Mrs. Tomlinson volt, és ha Harry egy dolgot biztosra tudott, akkor az az volt, hogy Louis büszke volt a tényre, miszerint a szülei a szerelem tökéletes példái voltak.
Megharapta az ajkát, aztán letette eléjük a tányérokat, amint abbahagyták a csókolózást, megkérdezve, hogy szükségük van-e még valamire.
- Nem, jól vagyunk. Köszönjük.
Harminc perccel később kérték a számlát, miután megették a desszertet. Harry Louis-ról kérdezett, amint letette az asztalra a számlát:
- Ön véletlenül nem Louis apja?
Látta Mr. Tomlinsont lefagyni, és tudta. Louis apja megcsalta az anyját.
- Ismered Louis-t?
Igen, néha kinyalom a seggét és nagyon kedvelem is őt.
- Futólag. Azt is tudom, hogy nagyon sokra tartja önt.
Úgy tűnt, Mr. Tomlinson megértette Harry célzását, mert most már idegesen rágta az ajkát.
- Nos akkor. Remélem, jól érezték magukat, és hogy finomak voltak az ételeik. Jöjjenek vissza hamarosan – felelte Harry szépen, majd összekapcsolta kezeit, mielőtt megfordult és elment.
Amikor visszatért (miután megbizonyosodott róla, hogy Mr. Tomlinson elment), kinyitotta a kis füzetet, amiben Mr. Tomlinson hagyta a pénzt, meglátta, hogy nagyon bőkezű, ötszáz dolláros borravalót hagyott ott. A bort a ház állta (mivel Mr. Tomlinson testvéréé a hely), és csak háromszáz fontnyi ételt ettek.
Harry tudta, hogy megvesztegették. Azt is tudta, hogy ha elmondja Louis-nak az apja megcsalását, az teljesen lerombolná őt.
De holnap el fogja mondani Louis-nak, mert Louis sosem bocsátaná meg neki, ha megtudja ezt az apjáról, és hogy Harry már tudta és nem mondta el neki.

*

- Szia – ez volt az első dolog, amit Harry Louis-nak mondott másnap. Louis rámosolygott, majd hozzáhajolt, hogy ajkaik találkozzanak.
- Szia. Milyen volt az iskola?
- Jó volt, anya – válaszolta Harry, mire Louis megrázta a fejét, miközben kikanyarodott az iskola parkolójából.
- Milyen volt a dolgozat?
- Jó. Úgy értem, szerintem nagyon jó jegyet fogok kapni.
- Az nagyszerű. Látod? Mondtam neked, hogy ha nagyon ambiciózus és eltökélt leszel, jól fogsz teljesíteni! Büszke vagyok rád.
Harry elmosolyodott, de aztán eszébe jutott, hogy mit kell elmondania Louis-nak.
- Ó, vicces dolog történt! Apukád tegnap a hotelben vacsorázott. Vagy későn ebédelt.
- Igen?
Oké, akkor Louis nem tudott róla.
- Igen – mondta Harry lassan. – Én voltam a pincére.
- És kérdeztél rólam?
- Igen, igazából. Hogy megbizonyosodjak róla, hogy ő az apukád.
- Mit mondott?
- Semmit. Bár nagylelkű borravalót hagyott.
Louis-n volt a sor, hogy elmosolyodjon.
- Ő… az anyukáddal volt?
Louis a homlokát ráncolta.
- Nem? Szerintem valami üzlethez kapcsolódó volt, vagy egy rokonhoz.
- Ó.
- Mi az? – kérdezte Louis összezavarodva, elfordítva a fejét, hogy ránézzen.
- Semmi… csak… nem úgy néztek ki, mintha rokonok lennének.
- Hogy érted?
- Csókolóztak.
Louis lélegzete a torkában akadt, Harry pedig nem lélegzett, miközben figyelte őt. A következő dolog, amit tudott, az volt, hogy az autó hirtelen megállt az út oldalán.
- Szállj ki – szólalt meg Louis komolyan, nem is nézve Harryre.
- Mi?
- Szállj ki – ismételte meg.
- De én nem…
- Hogy mered ezt mondani az apámról? Megvádolod őt, hogy ilyen dolgot tett? Ő soha nem csalná meg az anyámat! Soha! Csak azért, mert a te szüleidnek nem működött, nem jelenti azt, hogy az enyémeknek sem fog!
- Lou, én…
- Ne Lou-zz nekem! Szállj ki a kocsiból!
Harry felsóhajtott.
- Rendben. De ne mondd azt, hogy én nem szóltam.
Louis nem nézett rá, amikor Harry kiszállt az autóból és becsukta az ajtót. Nem is várta meg, hogy Harry elsétáljon, csak elhúzta a csíkot. Az agya szinkronban száguldozott a szívével, és biztos volt benne, hogy Harry mindent kitalált. Az apja soha nem csalná meg az anyját.
Biztos volt benne.

*

Végre elérkezett a második péntek, ami azt jelentette, hogy Londonba utaznak rögtön iskola után. A közgazdaságtan tanáruk, Mr. Lance (aki szervezte a kirándulást), lefoglalt egy buszt (egy VALÓDI buszt), ami elviszi őket az iskolától Londonig. Az út körülbelül négy óra lesz, így hét óra körül érkeznek meg a hotelbe.
Múlt szerda óta nem beszélt Harryvel, amikor elmondta neki, hogy az apja állítólag megcsalta az anyját. Ez felháborító volt, Louis pedig azt gondolta, talán azért volt ez, mert nem ő akart lenni az egyetlen, akinek elváltak a szülei.
Úgy döntött, el kell engednie az egész Harry dolgot a hétvégére és megpróbálnia jól érezni magát a kiránduláson. Bár akkor is szakítani akart Eleanorral.
- Nem tűnsz izgatottnak a kirándulás miatt – mondta Barbara aznap ebédnél.
- Nincs rá okom – motyogta, körbenézve, hogy Eleanor a közelükben volt-e valahol.
- Miért nem?
- Veszekedtünk Harryvel. Semmiség.
- Min veszekedtetek?
- Nem akarok beszélni róla, őszintén szólva.
- Ó. Oké? De azt tudod, hogy még mindig jön, igaz?
Louis nem tudta, hogy Harry igazából jön-e; több mint egy hete nem beszéltek és talán volt egy kis józan esze.
Őszintén szólva, Louis csalódott is volt a tény miatt, hogy jelenleg „veszekednek”, mert azt tervezte, hogy szexelni fog Harryvel a hétvégén. Még síkosítót és óvszereket is bepakolt, és keresett ki a neten tippeket. És mindezek ellenére, Louis akkor is betette ezeket a bőröndje titkos zsebébe.
Amikor Eleanor megpuszilta az arcát aznap iskola után, nem tudott csinálni semmit, csak mosolygott; fogalma sem volt arról, hogy Louis azt tervezi, hogy véget vet a dolgoknak vele vasárnap.
A busz pontosan az iskolájuk előtt állt meg negyed négykor, ahogy el volt tervezve. Már mindenki átöltözött valami kényelmesebbe az öltözőkben, mielőtt bepakolták a csomagjaikat és felszálltak a buszra. Louis Liam mellett ült, Eleanor pedig Barbara mellett, velük szemben. Zaynről akarta kérdezni Liamet, de tudta, hogy nem tehette meg, mert Eleanor közvetlenül mellettük volt.
Két órányi utazás után Liam közelebb hajolt, hogy Louis fülébe suttogjon:
- Zayn azt mondta nekem, hogy már nem beszélsz Harryvel. Minden rendben?
Louis bólintott, és tudta az agya hátsó részében, hogy teljesen túlreagálja, de annyira félt attól, hogy Harrynek igaza lehet, hogy könnyebb volt valaki más hibáztatni, mint a saját apját.
- Mit mondott neked pontosan? Vagy mit csinált?
- Ő csak… nem fontos. Hazudott valamiről, és nagyon mérges vagyok rá. Ez minden.
- Rendbe fogtok jönni.
- Miért akarod egyáltalán, hogy ez így legyen?
- Mert akkor vagy a legjobb, amikor vele vagy, Louis. Nem gondolsz magadra, nem próbálod meg bizonyítani magadat neki, és ő jobb emberré tesz. Tőle önmagad akarsz lenni, és ez minden, ami számít. Szóval akármi is az, amin veszekedtek, túl fogtok jutni rajta, mert mindketten törődtök egymással, de túl makacsok vagytok, hogy bevalljátok.
- Ez baromság – motyogta Louis, bár tudta, hogy Liamnek igaza volt.
- Skinny love, ez az.
- Skinny love? Mit jelent az egyáltalán?
Liam vállat vont, elmondva neki, hogy keresse ki, mielőtt az ablakhoz hajtotta a fejét és az utat nézte.
Kicsivel fél nyolc után érkeztek meg a Sanderson Hotelhez.
- Mikor, um, jön Zayn? – kérdezte Louis Liamtől. Liam valószínűleg tudta, hogy Louis közvetve kérdez Harry érkezéséről.
- Nyolckor lesznek itt. Bár nem tudom, hogy Harry jön-e.
És ez határozottan nem volt csalódás Louis szívében. Nem volt.
Nyolc órakor már a szobájában volt, az ágy mellé helyezve a bőröndjét. Leült rá, majd elővette a telefonját, hogy kikeresse a neten akármit is jelentsen az a „skinny love”.
Skinny Love: amikor két ember szereti egymást, de túl félénkek ahhoz, hogy bevallják, de akkor is kimutatják.
Louis összeráncolta az orrát, majd bezárt az oldalt. Talán Liamnek igaza volt. Talán túl makacs volt ahhoz, hogy bevallja a tényt, miszerint fülig szerelmes volt Harrybe.
Lezuhanyozott, mielőtt felvett egy egyszerű, piros YSL pólót, kék farmert és a fekete Converse cipőjét. Úgy tűnt, elég hideg van kint, így úgy döntött, feltesz egy beanie-t is, a biztonság kedvéért, ha a fülei elkezdenének lefagyni.
Kilenckor kellett találkozniuk vacsorára az étteremben az előtér mellett, de az utolsó dolog, amit Louis akart, az az evés volt. Remélte, hogy Harry is jön Londonba Zaynnel és Niallel; csak tudni akarta, hogy Harry ott van, még akkor is, ha nem beszélnek.
Kivette a bőrkabátját a bőröndjéből, majd elhúzta a kártyát az ajtótól, mielőtt elhagyta a szobát. Már mindenki az étteremben volt, amikor odaért. Leült Liam és Eleanor közé.
A vacsora alatt a négy tanár, akik elkísérték őket, elkezdtek a holnapi időbeosztásról beszélni. Kilenckor találkoznak a reggelinél, aztán fél tizenegyre a Buckingham Palotánál kell lenniük. Utána megnézik a Big Bent és a Madame Tussauds Panoptikumot. A városban ebédelnek, mielőtt elmennek a London Eye-hoz. Azután azt csinálnak, amit akarnak tizenegyig. Vasárnap elmehetnek vásárolni vagy akármi délig, amikor elindulnak.
Tízkor befejezték a vacsorát, aztán Barbara javasolta, hogy menjenek el egy bárba Niallel, Zaynnel és Harryvel. Louis majdnem megcsúszott azon, hogy meglepetten megkérdezte, hogy itt van-e Harry, de az utolsó percben észbe kapott.
Szóval végül így ragadta meg a karját Eleanor (mert egyszerűen már nem tudta a kezét fogni), miközben a járdán sétáltak a szállodájuknál, az ír bár felé indulva, ami a sarkon helyezkedett el.
Eleanor kezei lejjebb csúsztak Louis karján, amíg az ujjaik össze nem értek, de nem igazán fogták egymás kezét. És ez volt az első alkalom valaha is, hogy Louis belefáradt abba, hogy vele legyen; folyamatosan egy boltról beszélt, amit meg kell látogatniuk vasárnap. Louis kiabálni akart vele, elmondani neki, hogy hagyja őt békén.
Zayn, Niall és Harry már a bárban voltak, egy bokszban ülve a sarokban. Louis lélegzete a torkában akadt, amikor szemkontaktust létesített Harryvel, aki elsőként törte meg intenzív bámulásukat.
Szíve szó szerint a torkában dobogott, amikor leült vele szemben, Eleanor és Barbara közé. Eleanornak még mindig nem vált világossá Zayn és Liam helyzete, Louis pedig nagyon remélte, a vonzalom semmilyen jelét sem fogják kimutatni egymás felé a jelenlétében.
Mindenki elkezdett Londonról beszélni, és hogy mennyire izgatottak voltak, kivéve Louis-t és Harryt, akik az egész este csendben voltak. Louis látta Harryt néhányszor ránézni, azt gondolva, hogy nem feltűnő, amikor eléggé az volt.
Kicsivel tizenegy után mentek el, mert volt egy szigorú szabályuk arra, hogy pontosan tizenegykor a szobájukban kell lenniük. Valószínűleg lecseszik őket a tanáraik, amiért késnek, de úgy tűnt, a többiek jól érezték magukat, úgyhogy nem igazán érdekelte őket.
Majdnem éjfél volt, Louis pedig a takarók alatt feküdt Eleanor szobájában (megpróbálta elmondani neki, hogy a saját szobájában akart aludni, de nem járt sikerrel), amikor meghallotta, hogy valaki kopog a szomszéd szoba ajtaján, ami valójában az övé volt.
Kiszállt az ágyból anélkül, hogy felébresztette volna Eleanort, aztán az ajtót kinyitva Harryt látta meg ott egy hátizsákkal a jobb vállán. A lábait bámulta az alsó ajkát rágva, miközben Louis-ra várt, hogy válaszoljon. Még mindig nem vette észre Louis-t, amikor homlokát az ajtóhoz nyomta.
- Louis, kérlek, nyisd ki az ajtót. Gyerünk, fáradt vagyok.
Louis felsóhajtott, amitől Harry elfordította a fejét.
- Én… uh… Eleanor szobájában vagyok.
- Ó… nos, um, lehetne, hogy… beengednél? Úgy értem, tudom, hogy nem beszélsz velem, de tényleg szükségem van egy helyre, ahol aludhatok.
Louis bólintott.
- Igen, persze.
Visszament Eleanor szobájába, hogy elvegye a kártyáját az éjjeliszekrényről, majd mielőtt gondolkozhatott volna, becsukta az ajtót maga mögött, automatikusan kizárva magát El szobájából.
- Baszki – szitkozódott, amikor rájött.
Kinyitotta a saját szobáját és belépett Harry előtt, aki becsukta az ajtót maga után.
- Most már ki vagy zárva – figyelte meg Harry, aztán ledobta a táskáját az ajtónál.
Louis nem válaszolt neki; csak bemászott az ágyba, majd felhúzta a takarót az álláig. Harry felsóhajtott, aztán keresett valamit a táskájában. Elővett egy kis ezüst üveget, amiről Louis tudta, hogy alkohol van benne.
Figyelte Harryt levenni a pólóját és nadrágját, mielőtt leült az ágy szélére. Harry kinyitotta az üveget, és nyelt belőle egy nagyot. Úgy aludt el, hogy Harry Isten tudja, mennyit ivott abból a kis ezüst üvegből.
Amikor felébredt fél kilenckor, Harry mellette aludt, háttal Louis-nak. Louis nem ébresztette őt fel, amikor kiszállt az ágyból és a fürdőbe sétált. Felvett egy fehér pólót, amin kék csíkok voltak, fekete kantárt és ugyanazt a kék farmert, mint egy nappal korábban. A kártyáját a szobában hagyta Louis, csak a táskáját vitte el, mert számított Harryre, hogy vigyáz a kártyára és nem veszíti el.
Nem látta Harryt a nap hátralévő részében, amíg meg nem nézték a London Eye-t, utána pedig azt csináltak, amit akartak tizenegy óráig. Csatlakozott hozzájuk Perrie, Jade és még három fiú hatkor a bárban, hogy kitalálják, mit akar mindenki csinálni. Végül majdnem félórányi civakodás után úgy döntöttek, hogy elmennek a plázába vásárolni kicsit.
- Nem nagyon van kedvem – sóhajtott fel, amikor Eleanor megkérte, hogy menjen el vele a Sephorába. – Fáradt vagyok.
Eleanor elhúzta a száját.
- Akkor rendben, megyek egyedül. Ülhetsz a seggeden a Starbucks-ban.
Végül valóban ezt csinálta; ült egy padon egy Latte-val az egyik kezében, a telefonjával a másikban. Meglátta Harryt közeledni a szeme sarkából, de azt tettette, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye.
Harry leült közvetlenül mellette egy üveg sörrel a kezében, bár semmit sem szólt. Louis úgy érezte, mintha a csend köztük fojtogató lenne, de mielőtt bármit is mondhatott volna, meglátott valamit, amitől megkérdőjelezte magát.
- Mi? – suttogta magának, mire Harry felnézett.
- Mi az?
Louis felállt, Harry meg követte tekintetét, amíg meg nem látta.
- Louis…
- Csak egy másodperc.
Louis elkezdett az étterem felé sétálni, ami a Starbucks-szal volt szemben. Lefagyott léptében, amikor felismerte őt. Bárhol felismerte volna azt a Versace zakót. Torka elakadt, és semmit sem tudott mondani vagy tenni, csak figyelte, ahogy az apja megcsókolt egy másik nőt az asztal felett.