9. fejezet

Sziasztok! 😊

Ismét itt az újabb fejezet, nekem nagyon tetszett, remélem nektek is fog.

Az elején négyzetes zárójelbe írtam annak a szilveszteri programnak a leírását, mert mondjuk nekem ez nem volt ismerős. Aztán Harry poénkodásai, hát az hatalmas volt, imádtam 😀 A vége meg... csupa jó dolog történik ebben a részben 😉

Egy hét múlva érkezik a következő, a szokásos módon.

Kellemes olvasást! 😘

9. fejezet

Louis reggel hétkor ébredt fel ugyanazon a napon, és egy pillanatra meglepődött, hogy Harryt látja az ágy másik oldalán aludni, takarók lerúgva a lábaihoz. Kikelt az ágyból, majd gyorsan sikerült kisétálnia a szobából, hogy visszajusson a sajátjába, így Eleanor nem ébred fel és nem találja meg az üres helyét az ágyban.
Minden a fejében ismétlődött, ami az elmúlt néhány órában történt Harryvel, miközben az ágyban feküdt és arra várt, hogy Eleanor felébredjen. Aztán Louis rájött, hogy igazából a szülinapja van, holnap pedig karácsony. Ettől jobban érezte magát az egész helyzettel kapcsolatban.
Eleanor kilenc körül ébredt fel, délben pedig mindenkinek ki kellett jelentkeznie. Amikor meglátta Harryt a recepciónál, az idősebb fiú pimaszul rákacsintott, Louis meg csak annyit tudott tenni, hogy elfordította a fejét.
Ez volt a legjobb estéje Louis-nak, az biztos, és a képek róla még mindig a fejében jártak.
A szentestéjük a szokásos volt, a húgai pedig izgatottan mentek ágyba a következő nap miatt. Louis tudta, hogy valószínűleg sok pénzt fog kapni karácsonyra, mivel már az övé az autó.
Louis-nak igaza volt, mert másnap reggel egy a nevével ellátott borítékot talált a fa alatt, egy nagy csomag belga édesség mellett. Nem lepődött meg, hogy egy American Express Centurion hitelkártyát látott meg benne. Volt egy kis kinyomtatott papír is benne a PIN kóddal és egyéb részletekkel.
Megköszönte a szüleinek, aztán az apja tudatta vele, hogy harmincezer fontot kap rá egy hónapban, így félreteheti a jövőjére. Louis már amúgy is eltervezte az egészet; lesz egy lakása Londonban, aztán egy nyaralója Canvey Island-en, ahol megveszi a jachtot, amiről mindig álmodott.
Később azon a délutánon elkezdett havazni, és két nappal később sem állt el, amikor Barbara felhívta őt, hogy szóljon neki, elmennek egy étterembe ebédelni.
Louis kimentette magát a szüleinél, elmondva, hogy átmegy egy kicsit Eleanorékhoz. Egy világoskék színű Lacoste pólót, egy kék farmert és a Burberry bőrkabátját vette fel. Úgy döntött, a Converse cipőjébe bújik bele, mivel nem találta a bakancsát.
Egy kínai étteremben találkoztak a plázában, és általában Louis megvetette volna a helyet, de már hozzászokott. A csapatukból mindenki ott volt, és Jade is csatlakozott, Perrie-vel. Így nyolc emberről tízre nőttek, Louis-nak pedig nem volt problémája ezzel, mert a két lány vicces volt és szerelmesek voltak. Hiányolnia kellett volna Eleanort, tényleg azt kellett volna, de nem hiányzott neki.
- Szóval mit csinálunk újévre? – kérdezte Niall, miután leadták az ebédrendelésüket.
Louis Niall és Liam között ült, pontosan Harryvel szemben, és ez volt az első alkalom, hogy kipróbálja a kínai kaját.
- Buli a házadban, nem? – kérdezte Zayn, mire Niall vállat vont.
- Ha ez nektek is megfelel.
- Minden egyes évben ezt csináljuk, Niall – szólalt meg Harry, és úgy tűnt, mindenki rendben van azzal az ötlettel, hogy a szilveszteri buli Niallnél legyen.
Louis általában a Times Square-re ment a szüleivel a magán gépükkel, hogy megnézzék a ball drop-ot [egy nagy labdaszerűséget eresztenek le szilveszter este a Times Square-en, amit mindenki megnéz, egyfajta újévi ünneplés]. Szóval amennyire inkább preferálta azt, hogy az év utolsó napját Niall házában töltse (honnan jött ez egyáltalán?), tudta, kizárt dolog volt, hogy kihúzza magát az alól, hogy Amerikába menjen.
- Akarod, hogy vigyek egy kis füvet? – kérdezte Harry, miközben a pincérnő vizet töltött a poharába. Vágott rá valami fejet, de Harry úgy tűnt, észre sem vette.
- Ha tudsz, akkor igen. De majd hozza mindenki a sajátját – válaszolta Niall, majd ivott egy kortyot a kólájából.
- Te jössz, Louis? – kérdezte Barbara, amikor megérkezett a kajájuk és mindenki elkezdte tömni az arcát. Louis felnézett a kajájából, és azon találta magát, hogy ténylegesen vitatja a választ.
- Uh… nem tudom. Úgy értem, általában elutazom a családommal.
- Hová? – kérdezte Zayn, Louis pedig tudta, hogy Harry ki fogja gúnyolni, amint válaszol.
- Um, a Times Square-re.
Harry felhorkant.
- Mivel? A privát repülőtökkel? – gúnyolódott.
- Igazából, igen.
- Ezt komoly?
- Ne nevess! – tiltakozott Louis, mire Harry megrázta a fejét, visszatérve a kajájához.
Louis egy kicsit szégyellte magát, hogy Harry kinevette őt bárki előtt is. Nem tudta elhinni, hogy valóban érdekelte az, hogy mit gondolnak róla ezek az emberek.
- Bár azt hiszem, kihúzhatom magam ez alól – azon találta magát, hogy ezt teszi hozzá néhány perccel később, és most már mindenki őt bámulta. – Ha megengedik, hogy itthon maradjak szilveszterre, lehet, hogy meg tudom szervezni a bulit nálunk.
Oké, mi van?
- Komolyan? – kérdezte Niall izgatottan.
Louis vállat vont és bólintott, tudva, hogy az esélye arra, hogy ez megtörténjen, közel volt a nullához.
- De nem ígérhetek semmit.
- Az annyira kurvára menő lenne, mert a te házad hatalmas! – folytatta Niall teli szájjal. – És teljes hangerővel csapathatnánk anélkül, hogy bárki meghallaná.
Louis büszkének érezte magát a javaslat miatt, úgy érezte, mintha ténylegesen kezdett volna beilleszkedni az új baráti körébe. Ami összezavaró és izgalmas is volt ugyanakkor.
Miután befejezték az ebédet és a pénzt az asztalon hagyták, Niall azt javasolta, hogy menjenek el a parkba az iskolájuk mellett, hogy befejezzék a két jointot, amije még volt.
Louis kissé furcsának találta, hogy majdnem minden alkalommal, amikor összegyűlnek, vagy isznak, vagy cigiznek, vagy betépnek. Ezt önmagában nem bánta, de ez egy drasztikus váltás volt a klasszikus zenehallgatástól és a lazacos kenyérfalatkák evésétől az alkohol ivászatba és a fű elszívásába.
Nem volt benne biztos, hogy tetszett-e neki a változás vagy sem.
Louis az egyik hintán ült, míg a többiek vagy a hó borította földön ültek, vagy a padon a hinta mellett. Perrie csatlakozott hozzá, a másik hintán, miközben a többiek meggyújtották a jointokat.
- Ti csak cigiztek és isztok – szólalt meg Louis, mire Harry ránézett.
- Ez jobb, mint házit csinálni és Sebastian Mozartot hallgatni – válaszolta Harry, majd kiengedte a füstöt a tüdejéből.
- Először is, nem az, másodszor pedig az Sebastian Bach.
- Persze, hogy az.
Harry a szemeit forgatta, Louis pedig azonnal le akarta verni azt a nézést az arcáról.
- Ne nézz rám úgy, mintha egy idióta lennék – csattant fel Louis, amikor Harry nem hagyta abba, hogy üveges szemekkel bámulja őt.
- Nem nézek úgy.
Louis végül csendben maradt a hátralévő időben, amíg a parkban voltak. Öt órakor mentek el, amikor elkezdett besötétedni és közeledett egy hófúvás.
Mindenki, kivéve Harryt és őt (ó, ez csak az ő szerencséje) az ellenkező irányba indult, így végül az utcán sétált Harryvel a balján.
- Szóval most hazamész? – kérdezte tőle Harry, miközben bekanyarodtak a sarkon. Louis nem tudta elhinni, hogy ténylegesen a hóban sétál cipőben, miközben majdnem sötét volt odakint.
- Azt hiszem. Bár lehet, hogy taxiznom kell, nem igazán tudom az utat haza innen.
Harry a szemeit forgatta.
- Úgy fogsz maradni, ha továbbra is forgatod a szemeidet.
Harry megint forgatta őket, csak hogy jobban feldühítse Louis-t. Felnevetett, amikor meglátta a fiatalabb fiút fújtatni egyet bosszúságában.
- Éhes vagyok – jelentette be, aztán megállt egy étterem előtt, aminek az ajtajára az volt ráírva narancssárga fényekkel, hogy PIZZA.
- Máris?
Louis is megállt, kezeit a zsebeibe téve, majd Harry a jelzésre mutatott.
- Én eszek egy pizzát. Csatlakozhatsz hozzám, ha akarsz, mivel még sosem próbáltad ezelőtt.
- Vicces illatok vannak itt – mondta neki Louis, amint beléptek a pizzériába.
- Jó illat van. Vagy a gazdag orrlyukaid nem tolerálják a paraszt szagokat?
- Olyan bosszantó vagy.
- Nem ezt mondtad, amikor a farkad a számban volt – válaszolta Harry, mire Louis elpirult, gyorsan körbenézve, hogy valaki meghallotta-e. Volt egy idősebb pár a sarokban osztozva egy pizzán, és egy szegényesen öltözött férfi velük szemben, kortyolva valamiből, ami valószínűleg forró csoki volt. Volt még egy másik felnőtt csoport középen, és két lány a boxban mögöttük.
Szemben ültek le egymással egy boxba, amit Harry választott ki, Louis pedig elgondolkozott azon, hogy a kaja valóban jó-e, a vásárlókból és az árakból ítélve.
- Ez elég olcsó, nem? – kérdezte, miközben átnézte a menüt.
- Ez az egésznek a lényege.
- Nem hiszem, hogy maradt még kis címletem – szólalt meg Louis, mire Harry megrázta a fejét.
- Fizethetek én.
- Mintha lenne bármennyi pénzed is.
- Nem vagyok olyan szegény, mint ahogy azt te gondolod, Louis.
- Szóval mi az, ami jó itt?
- Én általában pepperonis pizzát választok – válaszolta Harry, aztán Louis megnézte a nevét a menün.
Mielőtt rendeltek, elővette az iPhone-ját a zsebéből, majd kikereste a kalóriaszámot egy egész pepperonis pizzában.
- Mit csinálsz? – kérdezte Harry.
- Száznyolcvanegy kalória van egy szelet pizzában? Hány szelet van? – kérdezte Louis lesokkolva.
- Nyolc… és kit érdekel?
- Um, engem? Az majdnem ezerhatszáz kalória.
- Neked nincs, mondjuk, étkezési zavarod, ugye? – kérdezte Harry, mire Louis a homlokát ráncolta.
- Mi? Nem.
- Mert nagyon megszállottnak tűnsz a kajával, és azt gondolod, hogy kövér vagy.
- Harry, nincs étkezési zavarom.
- Akkor miért érdekel ez a cucc?
- Megszokásból – válaszolta Louis, majd lezárta a telefonját. – Nincs szükségem arra, hogy még nagyobb legyen a hátsóm.
Telefonját az asztalra helyezte. Harry szemei megtalálták azt.
- Valószínűleg el fogom lopni, amikor nem nézel ide – felelte Harry egy vigyorral, Louis pedig komolyan vette volna őt, ha nem látta volna az arcát.
Végül a pincér kihozta a rendelésüket (Louis ugyanazt rendelte, mint Harry), Louis meg nem tehetett róla, de észrevette, ahogy Harry a srácra bámult, miközben elsétált.
- Tetszik neked? – kérdezte nyíltan.
- Ki? Az a srác? Nah. Úgy értem, valószínűleg megdugnám őt, ha egy nap unatkoznék.
- Ó, és mi az, amit egész nap csinálnál, hogy ne unatkozz most? – kérdezte Louis gúnyolódva, mire Harry előrehajolt, megtámaszkodva a könyökeivel az asztalon.
- Te.
Megdöbbent Harry válaszán.
- É… én?
Harry vállat vont.
- Érdekes vagy.
Louis nem tudta, hogyan érezzen ezzel kapcsolatban. Még soha nem mondták rá, hogy érdekes, és ez valamennyire tetszett neki.
- Azt hittem, unalmas és gazdag vagyok – válaszolta felhúzva egyik szemöldökét.
- Az azelőtt volt, hogy megláttam a farkadat.
- Nem szégyelled magad, ugye?
Harry megrázta a fejét és elmosolyodott, hátradőlve a bőr ülésen.
- Még mindig úgy gondolod, hogy a szex csak a házasság után mehet?
Louis bólintott.
- Egy férfi és a felesége között, éppen ahogy a Biblia írja. A Biblia ír bármit arról, hogy engeded annak a srácnak, akit állítólagosan utálsz, hogy leszopja a farkadat?
- Nem – szólalt meg Louis elpirulva és lenézve az asztalra.
- Szóval azt mondod nekem, hogy még soha nem csináltál semmit azon kívül, hogy csókolózol a barátnőddel – jelentette ki Harry.
- Szándékosan próbálod azt éreztetni velem, hogy egy lúzer vagyok?
- Csak kérdezem, nem nagy ügy.
- Igen, még sosem csináltunk semmi mást.
- És nem akarsz többet? Soha nem érezted a szükséget, hogy többet csinálj vele?
- Vele nem – válaszolta Louis, mire Harry elvigyorodott.
- Szóval azt mondod, hogy velem többet csinálnál?
- Nem mondok semmit. Ne tedd a szavakat a számba.
- Inkább valami mást tennék a szádba – felelte Harry, Louis pedig érezte, hogy a hideg végigfut a hátán, mert wow. És valóban értette a célzást, piros pont neki.
- Ne mocskolj már be mindent! – mondta Harrynek.
- A pizzára gondoltam, te perverz – vigyorodott el Harry, aztán a pizzákra mutatott, amiket kihozott a pincér.
- Nem, nem arra gondoltál.
- Igazad van.
Louis a hatalmas, kerek dologra bámult maga előtt.
- Gyerünk, nem harap – mondta neki Harry.
- Jó illata van.
Louis figyelte Harryt elvenni egy háromszög alakú szeletet a kezével, aztán ahogy leharapta a végét.
- Szóval ezt kézzel esszük? Ahogy a burgert és a krumplit? – kérdezte Louis, elhelyezve egy szalvétát az ölében, hogy ne foltozza össze a farmerjét.
- Azok a dolgok a legjobbak, amiket a kezeddel ehetsz – válaszolta Harry. – Beleértve a faszt is.
Louis mondta volna neki, hogy hagyja abba a célozgatást, de igazából nevetett rajta.
- Gyerünk, próbáld ki.
Louis kinyitotta a száját, majd harapott egyet a szeletből.
- Ez valóban jó.
Végül megette az egészet húsz perc alatt, és valamennyire szégyellte magát utána, hogy Harry ennek a szemtanúja volt.
- Annyira tele vagyok – felelte, majd megütögette a hasát, ami most már szembetűnő volt a pólóján keresztül. – Nem fogod azt gondolni, hogy valami kövér malac vagyok, ugye?
- Mióta érdekel, hogy én mit gondolok rólad? – kérdezte Harry, miközben megitta a maradék kóláját.
Louis nem válaszolt neki; helyette lazított az övén és elégedetten felsóhajtott. Ez határozottan az egyik legjobb dolog, amit valaha is evett, még akkor is, ha ezt nem vallaná be Harrynek.
Kifizette az ételüket, és miután megkapta a visszajárót, kisétálva meglátták, hogy most már teljesen sötét volt odakint és eléggé havazott. Louis látta a havat hullani az utcai lámpák fényében, és ez ténylegesen megbabonázta őt.
Harry felvette a narancssárga kabátot, amit magával vitt, Louis pedig arról panaszkodott, hogy lefagynak a fülei. Megálltak egy ruhabolt előtt, ami elég olcsónak nézett ki Louis véleménye szerint, de úgy döntött, hogy befogja, mert szüksége volt valamire, ami eltakarja a füleit. Valamiféle fülvédő vagy egy sapka is volt ott, amit Harry „beanie”-nek hívott. Louis a beanie mellett döntött, mivel eltakarta az egész haját.
- Úgy nézek ki, mint egy hajléktalan ember – felelte Louis, amikor feltette a tükörben.
- Nem, nem nézel ki úgy, nekem van vagy öt ilyenem.
- Pontosan ezt mondom.
Balra kanyarodtak a bolttól, Louis pedig felismerte a kis házak sorát Harry utcájában.
- Most már hívnom kellene egy taxit – szólalt meg, amikor Harry végül megállt a háza előtt. Téglából készült, Louis meg látott egy ablakot az emeleten és egyet a földszinten. Kicsinek tűnt és szűknek.
- Ezt megteheted bentről is, ha akarod.
- Anyukád nincs itthon?
Harry megrázta a fejét.
- Éjszakai műszakja van.
- Csak hét óra van.
- Nincs itt, Louis.
- Nem fogsz mondjuk, megerőszakolni vagy valami, ha bemegyek a házadba, igaz? – kérdezte, miközben Harry elfordította a zárat a bejárati ajtónál.
- Pontosan ez a tervem – felelte Harry szarkasztikusan, majd kinyitotta az ajtót, besétálva.
Louis becsukta az ajtót maga után, aztán körbenézett, miközben Harry bezárta azt. Két ajtó volt a földszinten, az egyik egy kis nappaliba vezetett, a másik pedig egy még kisebb konyhába. Az ajtótól jobbra volt a lépcső, ami valószínűleg a hálószobákhoz vezetett.
- Megyek átöltözni – mondta neki Harry, majd Louis követte őt az emeletre, nem igazán kérve hozzá engedélyt.
Volt egy fürdőszoba a lépcsőtől jobbra, és egy hálószoba franciaággyal mellette. Harry a másik szobába ment szemben.
- Kis házad van – állapította meg Louis.
- Tudom.
Harry szobája határozottan kisebb volt Louis-énál. Az ablaknál a sarokban volt egy nagy méretű, bevetetlen, egyszerű ágy, azzal szemben egy asztal egy ősi laptoppal, és egy fából készült szekrény az ajtónál. A szoba rendetlen volt; mindenhol ruhák voltak. Az ágyon, az asztalon, a széken és a padlón. Furcsa illatú volt a szoba, kölni és Harry, ami, figyelembe véve, ahogy kinézett, igazából jó volt.
- Az a szennyes kosár? – kérdezte Louis, majd a fehér, műanyag kosárra mutatott a szekrény mellett.
- Ja.
Így miközben Harry keresett valami ruhát, ami felvehet, Louis azon találta magát, hogy felvesz minden egyes ruhadarabot, ami nem a helyén volt, és bedobta a kosárba.
- Komolyan kitakarítod a szobámat? – kérdezte Harry, aztán levette a farmerét.
- Ki nem állhatom a rendetlenséget – válaszolta Louis.
Harry egy szürke melegítőnadrágot vett fel és egy egyszerű, fehér V-nyakú pólót.
- Meg akarod csinálni az ágyamat is? Vagy azt nem tudod, mert a szobalányok megcsinálják neked? – kérdezte Harry.
- Uh… meg tudom csinálni.
Harry felhorkant, nem igazán hitt neki.
- Rátehetem a kabátomat a székedre? – kérdezte Louis, majd levette a beanie-jét és a kabátját.
- Persze.
Harry nevetett rajta, tudta.
- Nincs okod arra, hogy kinevess valakit, aki megpróbál udvariasnak lenni – mondta neki Louis, aztán megtette a két szükséges lépést az asztaltól az ágyig.
Louis kihúzta a lepedőt rendesen, amíg kisimult és nem volt ráncos, mielőtt lehajolt az ágyra, hogy megigazítsa a takarót. Azon volt, hogy felegyenesedjen rendesen, amikor megérezte, hogy Harry a derekához nyomja a farkát. Vett egy mély levegőt, majd végül egyenesen felállt. Ilyen könnyű volt megtartani a közömbös álláspontot, amikor Harry a nyakába lehelt, hatalmas kezei pedig Louis csípőjét markolták.
- Imádnám, ha lehajolnál az asztalra és megdugnálak – mondta neki Harry, aztán megfordította őt. – De inkább a térdeiden szeretnélek most téged.
Louis álla leesett, arca kipirult. Utálta a tényt, hogy Harry miatt mindig elpirult.
- De nem tudom, hogyan… um. Csináljam azt.
- Végigvezetlek rajta – biztosította őt Harry, majd az asztalnak támaszkodott. Louis vett egy mély levegőt, aztán letérdelt az idősebb fiú előtt, felnézve rá. – Vedd le a nadrágomat – utasította Harry, Louis pedig ezt is tette, mielőtt ugyanezt a dolgot megcsinálta Harry alsónadrágjával. Megharapta az ajkát, amikor Harry hosszú farka majdnem arcon ütötte őt. – Tetszik ez? Tetszik, hogy a nagy farkam olyan kemény miattad? – kérdezte Harry, mire Louis gyomra összeszűkült arra, ahogy a mocskos szavak kijöttek a száján.
Bal kezét Harry vékony combjára helyezte, a másikat Harry farka köré fonta. Harry egyik kezét Louis-éra tette, aztán lassan vezette kezeiket fel és le, megmutatva Louis-nak, hogyan kell csinálni.
- Vegyél be a szádba, és tedd a kezed a többi részre.
Louis engedelmeskedett, és meglepődött, milyen puhának érződött Harry farka az ajkainál, aztán a szájában.
- Baszki – lehelte Harry, majd felnézett a plafonra egy pillanatra.
Louis lehunyta a szemeit, majd hamarosan egy egyenletes ütemet talált meg a szája és a keze között. Harry nagy és nehéz volt a szájában, Louis pedig megbizonyosodott róla, hogy megszívja a piros végét, éppen ahogy Harry csinálta neki. Harry keze összegubancolta Louis lágy haját és vezette őt. Aztán stabilan tartotta Louis fejét, miközben rendesen felállt és elkezdte megdugni a száját.
- Nézz rám, miközben szívod.
Harry hangja rekedt volt, Louis meg semmit sem tehetett, csak hallgatott rá. Csillogó szemekkel nézett fel Harryre, miközben tovább szívta.
- A picsába, vegyél be olyan mélyre, amennyire tudsz.
Louis kinyitotta a száját olyan szélesre, amennyire csak tudta, aztán addig vette be Harry farkát, amíg a torkánál nem érezte a végét.
- Jó fiú – dicsérte meg Harry, Louis meg az érintésébe hajolt, büszke volt magára, hogy örömet szerzett Harrynek. Megfogta Harry golyóit, majd engedte, hogy az idősebb fiú megdugja a száját, amíg szó szerint fulladozott rajta. – Minden rendben? – kérdezte Harry, aztán felemelte Louis állát, hogy megnézze őt. Louis bólintott, és ujjait ismét Harry farka köré fonta, elszántan arra, hogy elélveztesse őt. – El fogok… abba kell hagynod.
- Nem akarom – válaszolta Louis, majd felnézett Harryre, miközben kiverte neki.
- Nem hiszem, hogy azt akarod, hogy elélvezzek a szádban.
- Miért nem?
- Mert nem leszel képes lenyelni mindet, és meg kellene nézned a kalóriaszámát.
Louis megnyalta az ajkait és bólintott, megkérve Harryt, hogy elélvez-e az arcára. Harry meglepődött a javaslaton, de ugyanakkor megtette. Elélvezett Louis fejére, az arcára, homlokára, mindenhol.
Miután Harry leszedte az élvezetét Louis szemeiről, ő kinyitotta őket, felpislogva Harryre. Harry szitkozódott, mert Louis látványa élvezettel az arcán és piros, telt ajkakkal, teljesen csodálatos volt.
- Jó volt?
- Igen – felelte Harry, majd amint Louis felállt, jobb kezét a nadrágjába csúsztatta, a másik a csípőjén pihent. Gyorsan kiverte neki, Louis pedig két perc alatt elment. – Úgy néz ki, az imádkozás nem az egyetlen dolog, amit térden állva csinálsz – fedezte fel Harry, miközben megtörölte a kezét egy zsebkendőben, és Louis megharapta az ajkát. – Most már talán hívnod kellene egy taxit.
Louis bólintott, aztán kikereste a telefonszámot a névjegyzékében. Felhívta a társaságot, majd gyorsan felvette a kabátját, miután megszakította a hívást. Harry kikísérte a bejárati ajtóhoz, hogy bezárja, miután Louis elment, és emlékeztette őt, hogy kérdezze meg a szüleit a szilveszteri buliról.
Louis kilenckor ért haza, és azt mondta a szüleinek, azért nem aludt ott Eleanornál, mert elfelejtette a cuccait. Bevették, természetesen.
A bulival kapcsolatban másnap próbálkozott meg náluk, amikor a reggeliző asztalnál voltak, az apja pedig elkezdte a beszélgetést, hogy tudassa velük, a következő nap elutaznak.
- Uh, kérdezhetek tőled valamit, apa? – tette fel a kérdést Louis, miközben a muffinját piszkálta.
- Persze, mi az?
- Um… azon gondolkoztam, hogy idén itthon maradhatnék-e újévre? Hallgass meg, kérlek. Van néhány extra feladatom plusz pontokért algebrából, és Liam csinál egy bulit szilveszterre. És jól teljesítek az iskolában, meg sem említve azt, hogy már tizennyolc vagyok.
Az apja ránézett, Louis pedig visszatartotta a lélegzetét a döntésre várva. Nem volt benne biztos, hogyan reagál a családja.
- Mit gondolsz erről, Helen? – kérdezte az apja az anyjától.
- Úgy gondolom, hogy igaza van. Úgy értem, jól teljesít az iskolában és most már felnőtt, tud magára vigyázni és a barátaira.
- Rendben. Itthon maradhatsz, de ha bármi változást látok a viselkedésedben vagy az iskolában, elkobzom az autódat – figyelmeztette az apja, mire Louis elmosolyodott.
- Köszönöm. Ó, és még egy dolog. Szerintem a szobalányoknak nem kell idejönniük harmincegyedikén és elsején, mert amúgy is Liamnél leszek. Csak egy gondolat.
- Természetesen nem fognak átjönni.
Louis megkönnyebbülten elmosolyodott, aztán gyorsan befejezte a reggelijét, hogy felszaladhasson az emeletre a telefonjához. Megnyitotta a WhatsAppot (Niall töltötte le neki, így csinálhattak egy csoportot), majd beírta az üzenetet a benne lévő másik hét tagnak.
Louis: megtarthatom nálunk a bulit szerdán! 😊
Niall: BASZKI IGEN!
Barbara: hogyan?
Louis: azt mondtam nekik, hogy Liamékhez megyek.
Liam: 😊😊
Niall: kit hívhatok meg?
Louis: mindenkit, aki eljött volna a te házadba.
Niall: senkit a te iskoládból?
Louis megharapta az ajkát, majd úgy döntött, nem akart senkit, aki beárulja őt.
Louis: csak Liam, Barbara, Jade és Perrie.
Perrie: 😘
Jade: ez az!! :D
Niall: akkor küldök mindenkinek egy üzenetet! köszi, haver.
Niall odaírt még egy csókos fejet, mire Louis felnevetett, mielőtt lezárta a telefonját és odament az asztalához. Volt egy kis feladata extra pontokért.
Miközben egyenleteket oldott meg, nem tehetett róla, de elmosolyodott azon a gondolaton, hogy ő csinál egy bulit. Úgy érezte magát, mint egy normális tinédzser, aki szórakoztató volt és voltak barátai, akik valóban azért kedvelték őt, aki volt, és nem a pénzéért.
Imádta ezt.