Let me be your good night

Sziasztok! 😊

Kicsivel több mint egy év eltelt, de végre meghoztam nektek a új történetet! 🎊 Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig tartott, sajnos már vége a gondtalan iskoláséveknek, amikor több időm volt fordítani 😅

Kérek itt is mindenkit, hogy az első két bejegyzést olvassátok el, fontos dolgokat írtam le bennük!

Ezen a blogon már ne nagyon keressetek fontos dologgal, inkább az újra írjatok, kérlek, de természetesen időnként ezt is ellenőrizni fogom, és ettől függetlenül nyugodtan lehet kommentelni, ha valaki meg szeretné osztani a gondolatait, örülni fogok neki 😊

A Let me be your good night ITT érhető el! 💕

Jövő

Sziasztok! 😊

Nos, hát elérkeztünk a történet végéhez, remélem, tetszett mindenkinek legalább annyira, amennyire én imádtam, amikor először olvastam (és persze most is) 💓

És ahogy említettem korábban, hozom az infókat a jövőre vonatkozóan:

•  Először is köszönöm szépen, hogy olvastátok a történetet, pipáltatok, írtatok, örülök, hogy tetszett a sztori 😊💕
• Ahogy megszokhatták, akik régóta olvasnak tőlem, 2 történet között szoktam tartani egy kis szünetet. Ez most is így lesz, csak azt nem tudom még, hogy pontosan milyen hosszú lesz, de amint újra aktív leszek, arról elsőként ezen a blogon fogok posztolni, úgyhogy időnként érdemes lesz felnézni.
• És természetesen ha már aktív leszek, akkor új történetet hozok, ez nem is kérdés 😀🎉🎊 Egyelőre a terveim szerint külön blogot csinálok annak is, és a linket fogom majd kitenni ide is, illetve a többi korábbi blogomon az oldalsávba. A kérdés már csak az, hogy ez mikor fog megtörténni, de ezt még nem tudom, most nagyjából a sztori felénél tartok. Attól függ, mennyi időm, erőm, kedvem, energiám lesz a következő hetekben/hónapokban, de igyekezni fogok azért, mert továbbra is imádok fordítani.
• Végül pedig kis meglepetésként elárulok pár részletet a következő történetről, ami remélem felkelti az érdeklődéseteket és a jövőben is velem tartotok majd 😉

Cím: Let me be your good night

Ez ihlette a történetet: Harry Gemmával lakik, akinek történetesen a legrosszabb legjobb barátja van a világon. A srác majdnem minden este ott alszik, nagyon rendetlen, és olyan rossz szokásai vannak, amiktől Harry annyira a forgatja a szemeit, hogy az agyát is látja. Gemma elutazik egy hónapra, Louis beköltözik. Harry ki nem állhatja őt, valahogyan mégis egy ágyban alszanak majdnem minden este egy olyan vihar miatt, ami hetekkel ezelőtt volt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy már nem utálják egymást, amíg így nem alakul. És ha Louis-nak mindig is bejött Harry, az az ő hibája, hogy nem jól mutatta ki, és ami miatt Harry a legelejétől azt gondolta, hogy utálja őt.

Jó kis sztori lesz, ennyit mondhatok 😏

És akkor én most egy időre elköszönök, természetesen ehhez és a korábbi történetekhez is nyugodtan lehet kommentelni vagy újra elolvasni, időnként mindig átnézem őket, úgyhogy ha a háttérben is, de itt leszek.

Hamarosan ismét jelentkezem! 😘💖

24. fejezet

Sziasztok! 😊

Elérkezett ez a pillanat is, amikor az utolsó fejezetet hozom. Nagy munka volt, imádtam csinálni és hiányozni fog ez a történet 💕

Összességében nagyon édes lett a rész, történés bőven van benne, kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd.

És bár ez az utolsó fejezet, egy poszttal még jövök a jövő héten vagy az után (attól függ, mikor lesz időm megírni), amiben hozom az infókat a továbbiakkal kapcsolatban, úgyhogy nemsokára találkozunk még!

Addig is olvassátok az utolsó részt, most már a tiétek a teljes történet, és köszönöm szépen, hogy itt voltatok és olvastátok a sztorit 😊💖

Kellemes olvasást! 😘

24. fejezet

 
- Mi? – kérdezte Louis, ellenőrizve, hogy jól hallotta-e.
- Nem vettek fel – ismételte Harry bármiféle kifejezés nélkül az arcán.
- Ó, Istenem – suttogta Louis, majd egyik kezét a szájára tette, a könnyek máris összegyűltek a szemeiben, mert ennyi volt. Egyedül megy egyetemre Londonba a jövő héten. És kizárt dolog volt, hogy a szülei végül ne tudják meg.
Elkezdett sírni annak a gondolatára, hogy hátrahagyja Harryt Doncasterben, karjait a törzse köré fonta, arcát Harry mellkasába fúrta.
- Látod? Ezért nem szabad folyton optimistának lenned. Mert reménykedsz, aztán csalódni fogsz, ha nem alakulnak jól a dolgok.
- Mi? – kérdezte Louis összezavarodva, majd könnyes szemekkel nézett fel rá.
- Felvettek.
- MI? Add ide! – kiabálta Louis szipogva, mielőtt hátrált Harrytől egy lépést és kikapta a kezéből a levelet. Hangosan olvasta ez az első sort, hogy megbizonyosodjon róla, jól olvassa. – Tisztelt Mr. Styles, örömmel értesítjük, hogy… TE KIBASZOTT IDIÓTA! Azt hiszed, hogy ez egy vicc?! – kiabálta Louis, és meglökte Harry mellkasát, majdnem ellökve őt. – Majdnem szívrohamot kaptam, te meg meg akartál leckéztetni?
- Ne felejtsük el, hogy te mit csináltál velem április elsején – felelte Harry, de Louis megint félbeszakította őt, ahogy meglökte a mellkasát.
- Most komolyan veszekedni próbálsz velem?
- Ne nevess ki! Annyira megijedtem!
- Mert törődsz velem – csipkelődött Harry, mire Louis szemei meglágyultak, mielőtt eszébe jutott, hogy mérgesnek kellene lennie Harryre, amiért így behúzta a csőbe.
- Nem számít! Olyan mérges vagyok, és… – folytatta Louis kinyújtva a kezét, hogy újra meglökje őt, de Harry kezeivel megfogta a csuklójánál fogva, és a mellkasához húzta őt.
- De együtt megyünk Londonba – mondta lágyan, miközben Louis-ra mosolygott.
Louis megharapta az ajkát, Harry pedig kezei közé vette az arcát, mielőtt Louis lábujjhegyre állt és karjait Harry nyaka köré fonta, megcsókolva őt.
- Együtt megyünk Londonba – ismételte Louis a szájába, mire Harry bólintott, újra összenyomva ajkaikat.
- Igen, bébi.
Nem is tudtak rendesen csókolózni, mert olyan nagy mosoly volt az arcukon, hogy alig fért rá, és Louis még sosem volt ennél boldogabb.
Harry a mellkasához húzta Louis-t a csípőjénél fogva, nyelveik könnyedén megtalálták a másikat. Louis a Harry tarkóján lévő hajjal játszott, Harry pedig fel akarta emelni őt a földről, amikor valaki köhögött mellettük.
- Ó. Helló, Ms. Cox – szólalt meg Louis elpirulva, aztán elhúzódott Harrytől.
- Már mondtam, hogy szólíts Anne-nek. Éppen indulok dolgozni. Örülök, hogy újra látlak. Az a levél az egyetemtől?
- Igen – válaszolta Harry. – Felvettek.
- Ó, te jó ég! Ez csodálatos! Eljövök ma ötkor, hogy elmehessünk ünnepelni! Vehetek tortát! Süthetek tortát! – kiáltott fel és tapsolt kezeivel.
- Szia, anya – felelte Harry, zavarban volt, amikor az anyja megpuszilta az arcát. Louis mindkettőjükre fényesen mosolygott, amitől Harry csak még jobban elpirult.
- Viszlát, Anne – mosolygott Louis, mielőtt Anne integetett neki és az autójához sétált. Megvárták, amíg elhajtott, mielőtt beléptek a házba.
- Szóval mi van veled meg az anyámmal? – tette fel a kérdést Harry, amint beléptek és becsukták az ajtót maguk mögött.
- Barátok vagyunk, Harold – válaszolta Louis viccelődve, majd leült a kanapéra egyik lábát maga alá téve. Harry a szemeit forgatta.
- Kérsz egy kis jégkrémet?
- Van nálatok jégkrém? – kérdezte Louis meglepetten, csipkelődve.
- Igen. Elmentem bevásárolni a múlt héten.
- Elmentél bevásárolni? Milyen házias vagy.
Harry bólintott és a szemeit forgatta, miközben elővett egy nagy doboz jégkrémet a fagyasztóból, majd két kanalat a fiókból. Visszaindult Louis-hoz, aztán leült mellé a kanapéra, átadva neki az egyik kanalat.
- Szóval te és anyukád jól álltok anyagilag, ahogy látom – mosolygott Louis, és belekanalazott a dobozba.
- Igen. Mióta eladtuk a házat. Megint köszi azt, amúgy.
Louis dobott neki egy csókot, mielőtt eper jégkrémet tömött a szájába. Hideg volt a nyelvén, és az agya le is fagyott tőle pár pillanatra.
- Nincs csokis keksz ízű?
- Jégkrémgyárnak nézek ki? – kérdezte Harry szarkasztikusan, mire Louis oldalba könyökölte kicsit. Titokban imádta, amikor Harry ugratta őt és elkezdtek játékosan veszekedni (ami általában szexbe torkollott).
Húsz perccel később végeztek a dobozzal, és nem zavartatták magukat azzal, hogy felmenjenek az emeletre szundítani. Harry lejjebb csúszott, így laposan feküdt a kanapén, feje a karfán pihent. Louis hozzábújt, feje Harry mellkasán feküdt, szemeit behunyta. Teli hassal és mosollyal az arcukon aludtak el.
Anne ébresztette fel őket, amikor néhány órával később hazajött egy tortával és egy nagy mosollyal az arcán. Louis úgy érezte, szétrobban ilyen sok édességtől néhány óra alatt, de ettől függetlenül sikerült ennie a tortából, mert azt Harry kapta (és amúgy is melyik épeszű ember utasítaná vissza a csokitortát?).
- Hé… szóval, um – szólalt meg Louis két órával később, amikor indulnia kellett haza. Harry az ajtóból mosolygott rá, várta, hogy folytassa. – A szüleim valószínűleg elveszik a telefonomat és arra kényszerítenek majd, hogy a pakolásra koncentráljak a héten. Szóval, ha péntekig nem írok, gyere hozzánk szombaton kilencre, mert akkor indulunk.
- Lesz autód?
- Megkaptam a Lambo-t.
- Nem hiszem, hogy az összes cuccunk befér a Lamborghini-be, Louis.
- Igen, de rendelhetek egy költöztető teherautót, hogy kövessen minket Londonba.
- Az nagyszerű lenne – mosolygott Harry. – Akkor keresnem kell egy szállító céget a motoromnak.
- Igen. Akkor a teherautó szombaton korán itt lesz nálad, utána jöhetsz hozzám és indulhatunk.
- A szüleid tudják, hogy a King’s-re mész és nem az Oxfordra?
Louis nyelt egyet. Természetesen nem tudták. Valószínűleg amúgy is megölik őt, amikor rájönnek.
- Nem. És szombatig nem is fogják megtudni. Igazából, ha nem látják meg a csomagot, amit kapni fogok, minden okés lesz.
- Akkor jó. Találkozunk szombaton, azt hiszem – mosolygott Harry, aztán lehajolt, hogy megcsókolja őt.
Louis visszacsókolta őt néhány pillanatra, mielőtt elhúzódott és megfordult. Még nem állt készen, hogy szembenézzen a szüleivel. Ahogy arra számítani lehetett, amint hazaért, különféle kiabálás és vad mozdulatok várták őt.
- MI A FÉSZKES FENE VOLT AZ A SZÍNJÁTÉK, AMIT LEMŰVELTÉL A BALLAGÁSON? – ordította az apja felé közeledve és megmarkolva a kezét.
- Az nem színjáték volt, apa, hanem aki én vagyok – motyogta Louis, megpróbálva elhúzódni. Megijedt, amikor az apja ilyen agresszívvá vált.
- Az nem te vagy! Calderék teljesen…
- Nem érdekelnek a rohadt Calderék! Harry érdekel! És nem tilthatod meg, hogy találkozzak vele!
- Ó, de igen! Azonnal add ide a telefonodat és a bankkártyáidat! Szombatig nem hagyod el a házat. És meg fogok bizonyosodni róla, hogy a kis buzi barátod egy Oxford közelében lévő egyetemre se jusson be – fenyegetőzött az apja.
- Nem adom oda a telefonomat!
- ADD IDE! – ordította az apja, mire Louis szíve megállt, mert még sosem volt ennyire mérges senkire sem.
Remegő kezekkel adta át neki a pénztárcáját és a telefonját, mielőtt gyorsan elsétált az apja mellett és fel a lépcsőn. Bezárta magát a szobába, és másnap reggelig ki sem jött, amikor a szülei már elmentek.
Miután befejezte a könyvei bepakolását, elindult megkeresni a telefonját, de nem volt szerencséje. Bár a telefonját és a bankkártyáit pénteken visszakapta, éppen mielőtt lefeküdt aludni.

*

Szombat reggel volt, amikor arra ébredt fel, hogy valaki rázza őt.
- Mi a fasz? – motyogta, majd kinyitva a szemeit Harryt látta meg fölé hajolva.
- Louis. A költöztető teherautó kint van, gyerünk – felelte izgatottan.
- Ó, baszki. Elfelejtettem és nem állítottam be ébresztőt – panaszkodott Louis, aztán gyorsan kiszállt az ágyból, egyenesen a fürdőszobájába sétálva. Csak a fogkeféje és a fogkrémje maradt a mosdón, a többi cucca már be volt pakolva és a szobájában várta. – Nos, szólhatsz a költöztetőknek, hogy kezdjék el levinni a dobozokat, amíg én gyorsan felöltözök.
Harry bólintott, majd elővette a telefonját, hogy felhívja a költöztetőket. Nem fogja elhagyni Louis szobáját Louis nélkül, mert majdnem belefutott a szüleibe, miközben felfelé jött a lépcsőn. Éppen reggeliztek.
Néhány perccel később jött ki Louis a fürdőből, amikor a költöztetők már a cuccai több mint a felét kivitték. A King’s College pulóvere volt rajta és annyira büszkén nézett ki benne, hogy Harrynek mosolyognia kellett.
- Hol fognak találkozni velünk?
- Már szemet vetettem egy lakásra, amit szeretném, ha megszereznénk, tudod, amelyik Westminsterben van az Erasmus utcában, múlt héten mutattam neked?
Harry bólintott.
- Csak ki kell fizetnem őket és aláírnom néhány papírt, hogy ma este beköltözhessünk.
Harry elmosolyodott.
- És a szüleid még mindig nem tudják?
Louis megrázta a fejét.
- El fogom mondani nekik, amikor…
- Mi folyik itt?
- Baszki – motyogta Louis, aztán megfordulva az apját látta meg belépni a szobájába, az embereket nézte, akik felveszik Louis dobozait és kiviszik őket. – Felhívtam egy költöztető céget, hogy elvigyék a cuccaimat Londonba.
Nem kellett volna ezt mondania.
- Hogy érted, hogy Londonba? Az Oxfordra mész.
- Igazából nem, nem oda. A King’s College-ra.
- Ez egy rossz vicc? És ő mit keres itt?
- Összeköltözünk.
- ELMENT AZ ESZED? – ordította az apja, úgy tűnt, mostanában elég sokat mondja ki ezt a mondatot Louis jelenlétében. – Sehová sem mész ezzel a buzival!
- Apa, én is egy „buzi” vagyok. Ezt nem tudod megváltoztatni. És nem akadályozhatsz meg abban, hogy arra az egyetemre menjek, amelyikre akarok! Felnőtt vagyok, tizennyolc…
- De igen, meg tudom! Én csináltalak! Mindenedet én fizetem!
- Tudod mit? Tessék – kiáltott fel Louis, kezdett mérges lenni.
Elővette a pénztárcáját és kiszedte az összes bankkártyáját, mielőtt megpróbálta félbetörni őket.
- Megtennéd… – motyogta Harrynek, aki bólintott, és könnyen eltörte mind az öt kártyát, beleértve azt is, amit Louis apja adott neki a ballagásán. – Megtarthatod a szar pénzedet, munkát fogok keresni és felépítem a jövőmet magamnak! Nincs szükségem rátok az életemben, kivéve, ha te és anya támogattok engem. És elég pénzem van, amit egyedül tettem félre életem elmúlt tizennyolc évében!
- Te…
- Én semmit! Te zsarolsz engem folyamatosan a pénzeddel, de tudod mit, apa, én is tudok pénzt keresni. És fogok is. Nem érdekel, hogy te vagy anya mit mondotok! Ez az én életem. Ő a párom, és ez az az egyetem, amire járni fogok a saját, szabad akaratomból. Most pedig, ha megbocsátasz, mennünk kell, ha estére már a mi lakásunkban akarunk lenni. Szép napot.
És ezzel megfogta egyik kezével Harryét, a másikkal a hátizsákját, mielőtt kisétált a szobából. Vissza sem nézett, csak arra állt meg, hogy búcsúzóul megpuszilja a húgait a konyhában.
- Ó, és remélem, te és anya végre meg tudjátok beszélni az egész megcsalás dolgot és nem söpritek a szőnyeg alá, mert a megcsalás bűn – mondta az apjának, éppen ahogy meg akart fordulni és távozni.
Az apja tenyere az arcán csattant, nagy zajjal. Louis érezte, hogy szemei megtelnek könnyel, arca pedig égett nem csak az apja ütésétől, de a szégyentől is, mert Harry mindent látott.
- Ide hallgass, te kövér buzi… – kezdte el az apja, de nem tudta befejezni, mert Harry behúzott neki egyet az arcába, amitől a földre esett.
- Ne beszéljen így vele – fenyegette meg őt Harry mély hangon, Louis szíve pedig percről percre nagyobbodott, mert Harry.
- Annyira elegem van már a hülyeségeikből. És köszi, hogy megütötted őt, az bátor dolog volt – szólalt meg Louis, amint kiértek, majd elmondta a költöztető teherautó sofőrjének a londoni címet, mielőtt mindketten beszálltak a Lamborghinibe.
- Most, hogy „pénzügyileg független” vagy meg minden, tényleg van pénzed az egyetemre?
- Persze, hogy van. A hátizsákomban van egy doboz, amiben benne van az összes pénz, amit félretettem borítékokban. Az nagyjából… durván egymillió font.
- Egymillió fontod van készpénzben?
- Istenem, nem, a legtöbbje csekk, amiket a szülinapjaimon kaptam vagy más eseményeken. És egyik sem az apámtól van.
- És mennyi volt a lakás?
- 850 ezer. Három hálószoba, két fürdőszoba, egy konyha és egy nappali van benne. Barbara azt mondta, hogy majd elosztjuk.
- Szóval végül velünk költöznek be, mi.
Louis mosolyogva bólintott.
- Olyan izgalmas. Niallel és Barbarával fogunk lakni, és adhatunk, mondjuk olyan partikat, és… ugh.
- Talán inkább az útra kellene figyelned a beszéd helyett – nevetett Harry. – És előre szólok, ha Niallel lakunk, nem lesz kaja a hűtőben.
- Igen, Barbara figyelmeztetett.
- Őrület lesz.
- Igen – mosolygott Louis, majd odahajolt, hogy megpuszilja Harryt.
- Az útra figyelj, nem akarjuk megöletni magunkat, mielőtt odaérnénk – nevetett Harry, miután megkapta a puszit.
Louis megharapta az ajkát, miközben visszafordította fejét az útra, bekapcsolta a rádiót és ujjaival a kormányt ütögette.

*

Három órakor érkeztek meg az épületük elé, Louis pedig bekanyarodott egy nyilvános parkolóba, ami a legközelebb volt hozzá.
Nem sokáig tartott, hogy találkozzanak az ingatlanügynökkel, aztán Louis aláírta a papírokat, így egy órával később már a dobozokat vitték be az új lakásukba.
- Ez nagyobb, mint a házam Doncasterben – szólalt meg Harry, majd leült a kanapéra a nappaliban. A lakás már be volt bútorozva és vigyáztak rá, hála Istennek.
- Igen? Nekem is tetszik – mosolygott Louis, és lovaglóülésben helyezkedett el Harryn a kanapén, kezei közé véve az arcát és megcsókolva őt.
Harry hatalmas kezei megragadták Louis csípőjét, Louis lejjebb csúszott rajta, ajkait Harry nyakára tapasztva. Megszívta és megharapta az érzékeny bőrt, csak azt akarva, hogy nyomot hagyjon rajta. Harry Louis nadrágjába csúsztatta a kezeit, megmarkolva a fenekét és masszírozva azt.
- Ki akarod próbálni az ágyunkat, bébi? – mosolygott Harry Louis szájába, végighúzva egyik ujját Louis bejáratán, amitől felnyögött a fiatalabb fiú.
- Szeretném. Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Louis-nak pillangók voltak a gyomrában, és elgondolkozott azon, hogy ez valaha is elmúlik-e, amikor Harry kimondja ezt a három szót. Valószínűleg nem.
- Akkor vigyél az ágyunkba – vigyorgott Louis.
- Kívánságod számomra parancs, hercegnő – csipkelődött Harry, és már fel akarta emelni Louis-t, amikor kivágódott az ajtó és belépett Niall.
- Jézus Krisztus, haver, épp, hogy ideértetek, és máris gyereket csináltok? – szólalt meg Niall, mielőtt Barbara megütötte a vállát és belépett mögötte, őket követte három férfi, akik dobozokat hoztak.
- Nem tudunk gyereket csinálni – felelte Louis, majd legördült Harryről, leülve mellé.
Niall két hatos csomag sört hozott, míg Barbaránál volt az egyik csomagjuk.
- Babe, kinyitnál egy doboz sört, miután segítettél nekünk a dobozokkal? Még Louis is felajánlotta, hogy hoz néhányat – mondta Barbara, mire Niall felsóhajtott, mielőtt kisétált a lakásból.
- Ezt hallottam – jegyezte meg Louis, miközben egy olyan dobozt vitt, amire rá volt írva, hogy „alsóneműk”.
- Ne is próbálj meg kilopni semmit az alsóneműs dobozomból, Louis! – figyelmeztette Barbara.
- Meleg vagyok, ha elfelejtetted volna – nevetett fel, aztán ledobta magát a kanapéra.
- Hé, én nem tudom, milyen őrült dolgok érdekelnek.
- Végre az összes doboz bent van, kipakolhatjuk holnap – sóhajtott fel Harry, és ledőlt a kanapéra Louis mellé, köré rakva egyik karját.
Niall borravalót adott a költöztető embereknek, mielőtt kihozta a konyhából az egyik hatos csomagolású sört, és visszasétált a nappaliba. Leült Barbara és Louis közé, mindenkinek adva egy dobozzal.
- Az új kezdetre – felelte felemelve a dobozát.
- Egészségünkre! – mosolygott Harry, aztán mindannyian tósztot mondtak, mielőtt egyszerre ittak egy nagy kortyot. – Mit szólnál hozzá, ha elmennénk megnézni Londont egy kicsit később? Látni akarom, hogy milyen este – suttogta Harry Louis fülébe néhány perccel később, amikor Niall már három doboz sört megivott, Barbara pedig a nyakát csókolgatta, miközben egy BBC show-t néztek.
- Mhm. Menjünk el innen, mielőtt elkezdenek dugni a kanapén – suttogta válaszolva Louis, mire Harry elvigyorodott, magához húzva Louis-t egy lágy csókra.
- Jézus Krisztus, menjetek szobára – nyögött fel Barbara, amikor elhúzódott Nialltől.
- Nézd csak, ki beszél – szólt vissza Louis, majd felállt a kanapéról. – Átöltözök, aztán mehetünk, jó?
Harry bólintott.
- Hová mentek? – kérdezte Niall.
- Megnézzük Londont. És aztán valószínűleg egy klubba.
- Írjátok majd meg a címet és találkozunk ott, oké?
Louis bólintott, aztán Harry is felállt, mielőtt elkezdték átkutatni a dobozaikat, hogy át tudjanak öltözni. Öt perccel később már felöltöztek és készen álltak az indulásra.
- Oké, akkor kicsivel később hívlak, jó? És kérlek, NE dugjatok a kanapén. Van ágyatok, úgyhogy használjátok azt – felelte Louis, mielőtt követte Harryt kifelé a lakásból.
- Szeretnél oda menni? – kérdezte Harry fél órával később, amikor vettek fagyit és a járdán sétáltak. A Nap éppen lemenőben volt, egymás kezeit fogták és Louis elégedettnek érezte magát.
- Hová?
Harry a London Eye-ra mutatott, ami rendkívül lassan mozgott.
- Persze. Fogadok, hogy rohadt jól néz ki este. Ó, most jutott eszembe. Mikor hozzák ide a motorodat?
- Ezen a héten. Miért? – vigyorgott Harry.
- Csak arra gondoltam, hogy felpattanhatnánk rá?
- Bébi, ha fel akarsz pattanni valamire, ami az enyém, csak mondd.
Louis belé könyökölt és kuncogott, ajkait Harry bicepszéhez nyomva.
- Ne legyen már ilyen piszkos a fantáziád.
Beálltak a sorba a London Eye-hoz, majd néhány perccel később már beléptek az egyik kapszulába. Louis egyenesen a korláthoz ment megfogva azt, miközben elővette a telefonját, hogy csináljon néhány képet.
- Megtennéd, hogy lefényképezel minket? – kért meg egy lányt, aki a barátjával volt.
- Persze – mosolyodott el, aztán Louis Harry oldalához bújt mosolyogva. – Tessék.
- Köszi – válaszolta a képet nézve, mielőtt kirakta Instagramra és beállította profilképnek.
- Az Instagram és a fényképezés megszállottja vagy – mutatott rá Harry, amikor Louis visszafordult a kilátáshoz és elkezdett képeket csinálni.
- Akkor nem panaszkodsz, amikor meztelen képeket küldök neked.
Harry felnevetett és megrázta a fejét, odamenve mögé, hogy összenyomják a testüket, kezei eltakarták Louis-ét a korláton.
London teljességgel lélegzetelállító volt este, fények keveréke volt alattuk.
- Nem ez a leggyönyörűbb kilátás, amit valaha láttál? – kérdezte Louis, bár nehéz volt, amikor Harry forrón lélegzett a tarkójánál.
- Nem igazán, te vagy az.
- Tudom, csak azért mondtam, hogy ezt mondhasd rá – mosolygott Louis, Harry pedig megharapta a nyakát, hogy ugrassa őt.
- Nagyon el vagy telve magadtól.
- Nos, uh, mit gondolsz, miért olyan nagy a seggem? Mert tele van velem.
- Ez egy nagyon rossz vicc volt – felelte Harry, de még mindig nevetett, mert boldog volt.
- Fogd be és csókolj meg, te hülye.
Harry elmosolyodott, aztán lehajolt, hogy összenyomja ajkaikat. Nyelveik semmi perc alatt megtalálták egymást, és amikor elhúzódtak, rájöttek, hogy már közel jártak a földhöz.
- Nos, ez nem volt olyan romantikus, mint reméltem – motyogta Louis, amint leültek egy padra a parkban.
Harry megrázta a fejét, majd megfogta Louis tarkóját, összenyomva ajkaikat. Nem tudták elmélyíteni a csókot, mert Louis telefonja rezegni kezdett a zsebében.
- Baszki. Niall az. Helló? Igen – Harryre nézett, megkérdezve tőle, hogy végül is el akar-e menni a klubba. Harry vállat vont és megrázta a fejét. – Nem. Legyen egy otthoni este ma. Oké. Otthon találkozunk. Szia.
- Mit mondott?
- Nekik sincs kedvük klubba menni. Mielőtt hazamegyünk, elsétálhatnánk az egyetemem mellett?
- Bármit, amit akarsz, bébi.

*

- Harry – felelte Louis, majd megrázta Harryt, hogy felébredjen másnap reggel.
- Nem.
- Reggel tíz óra! És találtam a neten valamit, mégpedig, hogy öt percre innen van egy Starbucks! Ez a mennyország!
- Ez az ágy a mennyország. Hagyj aludni – motyogta Harry álmosan, elfordítva a fejét, hogy arcát a párnájába temesse.
Louis felsóhajtott, de aztán vigyorgott, lehúzva Harryről a takarót és ujjait kemény farka köré fonta.
- Mit csinálsz? – kérdezte Harry, a szemeit kinyitva lenézett a már felöltözött Louis-ra, készen és sóvárogva, hogy kimenjen.
- Ó, szóval már ébren vagy – ugratta Louis, lassan fel-le mozgatva kezét Harry hosszán.
Harry a kezét Louis lágy hajába temette, lenyomva fejét a farkához, bátorítva Louis-t, hogy vegye a szájába. Louis meg is tette, felnézve Harry nehezen pislogó szemeibe.
- Nem kellene meztelenül aludnod – motyogta Harry növekvő farkának.
- Megvannak az előnyei. És beszélnünk kell valakivel arról, hogy mennyire nevetségesen meleg van a lakásunkban.
- A lakásunk – ismételte meg Louis mosolyogva, aztán mélyebben a szájába vette. Másik kezével megmarkolta Harry golyóit, megszorítva és masszírozva őket.
- Lou, kérlek – könyörgött Harry.
- Mit kérsz?
- Gyorsabban.
- Máris közel vagy? Erotikus álmod volt?
- Mhm – nyögte Harry feljebb tolva a csípőjét, amitől fulladozott kicsit Louis.
- Miről?
- Rólad.
- Mit csináltam? – kérdezte Louis, mielőtt keményen megszívta a tetejét.
- Lovagoltál a farkamon.
- Ó, igen, azt szeretem.
Louis gyorsított csuklója mozdulatain, aztán elég hamar elélvezett Harry a saját hasára nehezen lélegezve.
- Jó volt? – kérdezte Louis, majd odahajolt, hogy megpuszilja az ajkait. Harry bólintott és felült, miközben Louis megtörölte őt egy kis vécépapírral.
- Gyerünk. Öltözzünk fel, mert a Starbucks-ban reggelizünk.
Harry a szemeit forgatta, de elmosolyodott, azt téve, amit mondtak neki.
- Hová mentek? – kérdezte Barbara, amikor meglátta, hogy Louis és Harry egy kicsivel később kisétálnak a szobájukból, már felöltözve.
Niall és ő a kanapén voltak pizsamában, tévét néztek egy doboz gabonapehellyel közöttük.
- Starbucks-ba, aztán a parkba fagyiért. Akartok jönni?
- Nem, már megvolt a reggeli és a desszert itt – válaszolta Niall.
- Gabonapehely a reggelid és a desszerted?
- Nem, Barbara a desszertem – kacsintott Niall Louis-ra, mire Barbara megrázta a fejét, keresztbe téve a lábát.
- Ó, Istenem, ez undorító.
- A parkban találkozunk. Az, amelyik két háztömbnyire van?
Louis bólintott, és megcsörgette a kulcsait az oldalánál.
- Akkor oké, később találkozunk.
- És megpróbáltak már keresni a szüleid tegnap óta? – kérdezte Harry, amikor leültek egy asztalhoz a Starbucks előtt a rendelésükkel. Louis megrázta a fejét.
- Kinyalhatják a seggemet, nem érdekel.
- Az az én dolgom – biggyesztette a száját Harry, mire Louis elpirult, a szívószálat a szájához tette és megszívta.
- De anyám felhívott. Azt mondta, hogy meglátogat minket jövő héten, hogy lássa, hol rendezkedtünk be.
- És miért akadtál ki?
- Mert túl barátságos.
- Nem jobb így?
- Azt hiszem – vont vállat Harry.
- Ó, és Liam azt mondta, hogy Zayn és ő holnap jönnek el Doncasterből, úgyhogy valószínűleg elmegyünk egy klubba – szólalt meg Louis félórával később, amikor a parkban sétáltak, hogy találkozzanak Niallel és Barbarával egy fagyis kocsi előtt.
- Szerintem csomó ideje nem táncoltam már.
- Ó, ne panaszkodj – csipkelődött Louis.
- Nem is. Nincs okom panaszkodni, amikor a te segged van a farkamon.
- Beszéd, Harold! Gyerekek is vannak itt – figyelmeztette Louis, aztán észrevette Niallt és Barbarát a fagyisnál, már az ízeket választották.
- Elég sokáig tartott – szólalt meg Harry, amit elég közel értek.
- Ne engem hibáztass, Niall elhúzta az időt a desszerttel – felelte Barbara védekezően, elvéve a tölcsérét a hölgy kezéből.
- Az ilyen alkalmakkor azt kívánom, bárcsak meleg lennék. Nem hiszem, hogy egy fiúnak tizenöt perc kell, hogy felöltözzön – panaszkodott Niall.
- Akkor Louis-val kellene járnod.
- Hé! – tiltakozott Louis.
Miután mindannyian kértek fagyit, Barbara és Niall leült egy közeli teraszra, míg Harry megpróbálta elkápráztatni Louis-t a felhúzásokkal, amiket egy korláton tud csinálni.
- Ez lenyűgöző és nagyon dögös, de olvad a fagyid – mondta neki Louis, mire Harry megállt és inkább megfogta a tölcsérét egy vigyorral.
- Szeretnéd lenyalni rólam? – ugratta Harry mögötte sétálva, és egy csókot nyomott a nyakára.
- Harry…
- Magamutogató vagy?
- Ó, Istenem, gyerekek vannak itt! – kiáltott fel Louis, amikor Harry megmarkolta a farkát nadrágján keresztül. Véletlenül a földre ejtette a fagyiját, köszönhetően a Harry keze által gyakorolt nyomásnak.
- De tetszik – felelte Harry, aztán megette a tölcsérje maradékát.
- Tetszene, ha privátabb lenne.
Louis megfordult Harry karjai között, sajátjait Harry nyaka köré fonta, lehúzva őt, hogy megcsókolhassa.
- Ez teljességgel undorító! Ezt a példát akarjátok a gyerekeiteknek mutatni? Pokolba kerültök ezért – csattant fel rájuk egy nagymama, majd elhúzta magával két unokáját.
Louis nem tudta elhinni, hogy néhány hónappal ezelőtt ő is így gondolkozott.
- Hallottad ezt? Sosem jutunk a mennyországba – vihogott Louis egy újabb csókot nyomva Harry ajkaira. Harry elmosolyodott, és a szemeibe nézett.
- Bébi, a mennyország a szemeidben van.

23. fejezet

Helló! 😊

Itt az utolsó előtti rész, sok-sok történéssel és csavarral, szerintem tetszeni fog nektek 😉
A közepe felé a szokásos módon négyzetes zárójelbe írtam azt a pontos szót, amit Louis használt, hogy teljesen egyértelmű legyen.
És hát a vége... szörnyen függő, de egy hét múlva kiderül minden 😏
Kellemes olvasást! 😘

23. fejezet

A ballagás napján kapta meg Louis email-ben a vizsgái eredményét. A reggelizőasztalnál ült, alig evett, mert a szíve azzal fenyegetőzött, hogy áttöri a mellkasát, köszönhetően annak a beszédnek, amit néhány óra múlva el kell mondania, és amiben coming out-ol.
A szülei visszaadták neki a telefonját a bál után, és megígértették vele, hogy a vizsgáira fog koncentrálni. Louis megígérte, de amint egyedül volt a szobájában, írt Harrynek, és néhány órára teljesen megfeledkezett a tanulásról.
Jó volt, mert Harry elfeledtette vele a stresszes dolgokat, amikor arra volt szüksége. Harry volt a menedéke, Louis pedig imádta ezt. Louis szerette őt. És Harry is viszont szerette őt.
Esmeralda kopogott az ajtaján, hogy szóljon Louis-nak, levele jött, így miután Louis bezárta az ajtót, megnyitotta a Face Time-ot, és Harryt hívta, mert azt akarta, hogy együtt nézzék meg a pontjaikat. Ha Harrynek 85 vagy annál több pontja van, van esélye arra, hogy bejusson a Londoni Egyetemre, ami egész végig a tervük volt. Louis vagy az Oxfordra, vagy King’s College-ra jut be.
A szülei Oxfordot akarták, de Louis inkább a King’s College-t, mert az közelebb volt Harryhez és lényegében ugyanaz. Egy hete kapta meg az elfogadó leveleket, de még üzenetet kell váltania az egyikkel, hogy megerősítse.
- Sziaaaa – szólalt meg Harry, mire Louis összehúzta a szemét a képernyőre pillantva.
- Az egy öltöny a szekrényajtódon?
Harry nevetve bólintott.
- Készülődök a párom ballagására.
- Ó, Istenem.
- Ideges vagy?
- Egy kicsit. Nagyon, igazából – vallotta be Louis, majd leült az asztalához. – És te ideges vagy?
Mindkettőjük ballagása ma volt, csak Harryé két órával Louis-é után.
- Megkaptad az eredményeidet?
- Igen. Együtt nyitjuk ki, igaz?
- Mhm.
- Akkor oké. Kezdjük!
Mindketten a fogukkal nyitották ki a borítékjukat, mert a másik kezükben a telefon volt, és nem is érdekelte őket, hogy totál idiótának néznek ki.
- Először te – felelte Harry, szemei lepillantottak a papírjára.
- Nekem kilencvennyolc.
- Ó, Istenem, az nagyszerű, Lou! – mondta Harry izgatottan, mire Louis elmosolyodott, mielőtt megharapta az ajkát és megkérte Harryt, hogy mutassa meg neki az eredményét.
Harry megfordította a papírját és közelebb tette a kamerához, hogy Louis megnézhesse magának.
- Az hatvannégy vagy nyolcvannégy?
- Nyolcvannégy! – kiáltott fel Harry boldogan, Louis pedig szeretettel elmosolyodott, miközben kitörtek a pillangók a hasában.
- Be fogsz jutni! Ugh, de várnunk kell holnapig. El kell küldenem megerősítésre az egyiket ma.
Harry megharapta az ajkát, nyilvánvalóan tudta, hogy Louis kockázatos helyzetben van. Egyrészről, ha Louis az Oxfordnak válaszol, akkor minden bizonnyal nem tud Harryvel lenni a jövőben, mert egy órányira lesznek egymástól. Másrészről, ha a King’s College-nak válaszol, talán előfordulhat az, hogy Harry nem jut be a Londoni Egyetemre. Az azt jelentené, hogy a Doncasterben lévő egyetemre kellene járnia, ami azt is jelentené, hogy Louis kihagyná azt a lehetőséget, hogy az Oxfordra járjon, miatta.
- Melyiket fogod elküldeni?
- Még nem vagyok biztos benne – hazudta Louis.
- Mikor van a határidő?
- Holnap.
Harry felsóhajtott.
- A szívedre hallgass, jó? Ne rám gondolj, amikor meghozod a döntést, oké?
Louis bólintott.
- Oké.
Harrynek igaza volt. Louis-nak a helyes döntést kellett meghoznia és a jövőjére gondolnia. Ezt tervezte megtenni, így megfogta a két levél közül az egyiket és elkezdte írni a választ.

*

- Louis! Indulnunk kell! – kiabált neki az anyja a földszintről, éppen amikor Louis a öltönyét gombolta be. A beszéde az egyik kezében volt, talárja és a kalapja a másikban. A kocsiban tervezte felvenni őket, mert nem akarta, hogy a családja képeket csináljon, mielőtt az iskolájához érne.
- Kész vagy? – kérdezte Lottie, mire Louis a szemeit forgatta, a szülei közé lépve, hogy képet csináljanak. Nem volt benne biztos, hogy a szülei emlékezni akarnak majd erre a napra néhány óra múlva.
Húsz perccel később egy széken ült az első sorban Eleanor és Liam között, az igazgatójuk megnyitó beszédét hallgatva. Ezután mindenkit egyesével kihívtak a színpadra, hogy átvegyék az érettségijüket. Louis volt az első, de nem volt ideje, hogy megkeresse a tömegben Harryt, mert Eleanort hívták következőnek.
Egy egész órát kellett várnia, mielőtt végre a színpadra hívták a ballagási beszéde miatt.
- Most pedig szeretnék bemutatni egy nagyon okos fiatalembert. Az idei ballagási beszéd következik, kérem, fogadják szeretettel Louis Tomlinson-t.
Ó, baszki, eljött.
Louis felállt és mosolygott, miközben felsétált a lépcsőn, végül megállt a pódium előtt, és kitette rá a papírját.
Jobbra nézve meglátta a szüleit, akik már videózták őt büszke mosollyal az arcukon, aztán leghátra nézett, ismerős arcokat keresve. És ott is voltak egy fának támaszkodva; Niall, Zayn és Harry, öltönyben. Harryn másik öltöny volt, mint két hete, ezúttal teljesen feketébe öltözött. Mosolygott, Louis-nak pedig pillangók voltak a gyomrában, mert mindketten tudták, hogy mi fog következni.
Elkezdett az iskolai évről fecsegni, elsütött két viccet, miközben rátért arra, hogy milyen különböző utakra lépnek most stb. Minden le volt írva neki; a szülei segítettek összeállítani neki természetesen.
Még volt néhány unalmas sora, és a kis bársony doboz ott lapult a zsebében a talárja alatt. Így úgy döntött, összegyűri a papírt és fejből fog beszélni. Látta, hogy a szülei összezavarodva szemöldöküket ráncolják, de nem érdekelte.
- Tudjátok mit? Nem fogok itt állni előttetek és elmondani egy szar beszédet arról, hogy az egyéniség a kulcs a sikerhez, miközben mindannyian úgy állunk itt, hogy pontosan ugyanúgy öltöztünk fel. Régen naiv gyerek voltam, a tanárok kedvence és a fiúgyermekek tökéletes példája. Tudom, hogy sok ember néz fel rám ezért, én pedig nagyon sajnálom őket, mert ez igazából nem én vagyok.
A szüleire pillantott, akik eltették a videókamerájukat és megkérték a személyi fényképészüket, hogy ne csináljon több képet.
- Tudom, hogy a jövőről kellene beszélnem nektek, úgyhogy ezt is fogom tenni. Gandhi azt mondta, hogy a jövő attól függ, mit teszünk ma. Én pedig rájöttem, hogy igaza van. Mindannyiunknak nagy tervei vannak a jövőnkre, biztos vagyok benne. Ezért nem fogok itt állni és olyan valaki lenni, aki nem vagyok. Ezt csináltam egész életemben; hazudtam mindannyiótoknak, de legfőképpen hazudtam magamnak. Nem kezdhetek el egy új életet hazugságra alapozva. Ez…
Megállt, hogy felemelje a talárját, majd gyorsan elővette az öltönyéből a bársony dobozt, kinyitva azt. Hallotta, hogy mindenkinek elállt a lélegzete, Eleanor meg egyik kezét a szájára tette, nyilvánvalóan azt gondolva, hogy néhány percen belül az ujjára fog kerülni a gyűrű.
- Ez nem én vagyok. A szüleim azt várják tőlem, hogy feleségül vegyek valakit, akivel már öt éve járok. Mindannyian ismeritek Eleanort, állítólag életem szerelmét – felelte, mire Eleanor elmosolyodott, hihetetlenül büszke volt magára. Hallotta Louis-t egyáltalán? – Hadd mondjak valamit. Ez egy nagy marhaság – folytatta, átdobva a dobozt a pódiumon, egyenesen Eleanor lábaihoz.
Az emberek eltátották a szájukat, Louis pedig megrázta a fejét nevetséges reakciójukon.
- Nincs szükségem papírra a Városházától, hogy bizonyítsam a szeretetemet valakinek – felelte, mire Eleanor arca felderült. – Amikor szeretsz valakit, egyszerűen csak tudod. Nem kell megmagyaráznod… vagyis nem tudod megmagyarázni. Ez a lényeg. Megpróbálhatod figyelmen kívül hagyni vagy elszaladni előle, higgyétek el, én megtettem. Megpróbáltam. De a végén két ember újra megtalálja az utat egymáshoz, ha egymásnak vannak teremtve. Ekkor tudod, hogy ez igazi. Én személy szerint újra visszataláltam valakihez három héttel ezelőtt minden valószínűség ellenére.
Eleanor összezavarodva nézett fel, feltételezhetően számolgatott a fejében.
- Nem foglak tovább untatni titeket ezzel a nyálas szöveggel, de Bernard Baruch-t szeretném idézni, aki azt mondta, hogy legyél az, aki vagy, mert azok, akik bánják ezt, nem számítanak, és azok, akik számítanak, nem bánják.
Az apja vadul mutogatott neki, hogy fejezze be a beszédét, de Louis csak mosolygott.
- Szóval minden további nélkül, szeretném megköszönni az iskolának, hogy a lehető legjobb oktatást nyújtotta, és a szüleimnek, akik ki tudták fizetni. De szeretném még megköszönni valaki másnak is.
Vett egy mély lélegzetet és megharapta az ajkát, Harryt keresve szemeivel a tömegben. Elmosolyodott, amikor szemkontaktust létesítettek, aztán folytatta:
- Azt hiszem… a legfontosabb dolog, amit az elmúlt négy évben tanultam, az igazából olyan dolog, amit az elmúlt… kilenc hónapban tanultam? Rájöttem, hogy az életben a legjobb dolgok ingyen vannak. Egy olyan mondat, amiről sosem gondoltam, hogy el fogja hagyni a számat. De igaz, ha belegondoltok. Barátok, ölelések, szeretet és legfőképpen a boldogság ingyen vannak. És szeretném megköszönni az én, uh… fiú páromnak [„boyfriend”] ezt.
Az anyja elkezdett sírni, az apja meg sosem nézett ki dühösebbnek. Néhány embernek leesett az álla, Eleanor pedig szóhoz sem jutott.
- Hogy összefoglaljam… csak egy esélyünk van az életben, és vagy azt választjuk, hogy a helyes módon éljük meg – azzal, hogy önmagunk vagyunk, vagy azt tettetjük, hogy valami mások vagyunk, ez teljesen rajtunk múlik. Le kell szarni, hogy mit gondol mindenki más! Jobb, hogy ha azért utálnak, ami te vagy, mint hogy ha azért szeretnek, ami nem vagy. Ez minden, köszönöm – fejezte be, majd elmosolyodott.
Már el akart lépni, amikor eszébe jutott valami, és újra a mikrofonhoz hajolt:
- Ó, és egyébként meleg vagyok. Abban az esetben, ha nem lett volna elég világos.
Néhány ember tapsolt, míg mások elborzadva néztek ki, de mindenki közül Louis mosolya volt a legfényesebb. Eleanor sírt, de Louis-t nem is érdekelhette volna kevésbé, mert Liam és Barbara gratulált neki, miközben leült.
Az igazgató mindenkinek megköszönte, hogy eljött, és mindenkit biztatott, hogy próbálják ki a svédasztalt oldalt, de Louis-t ez sem érdekelte. Nem zavartatta magát azzal, hogy azt várja, odamennek hozzá a szülei; csak felállt és elkezdett hátrafelé sétálni, ahol Harry, Niall és Zayn volt. Liam és Barbara követték őt, miközben mindenki elkezdett felállni a helyéről, elfoglalva az udvart, hogy fényképeket csináljanak és gratuláljanak egymásnak.
- Láttad ezt? – kérdezte Louis Harrytől izgatottan, amint elég közel ért hozzá, mire Harry bólintott.
- Olyan büszke vagyok rád, bébi – felelte, Louis pedig a dereka köré fonta karját, arcát Harry mellkasához nyomta.
- Istenem, undorítóak vagytok – öklendezett Barbara, mielőtt Niall magához húzta egy csókra.
- Fogalmad sincs, milyen jó érzés most, hogy mindenki tudja – mondta Louis Harrynek, miközben állát a mellkasán pihentette, hogy felnézzen rá.
- Igen? – kérdezte Harry szeretettel, majd ujjaival beletúrt Louis lágy hajába.
- Mhm. Neked nincs ballagásod, amire menned kell?
- Nagyjából fél óra múlva, de meg kell várnunk Liamet, hogy csináljanak képet Zaynnel a családjának.
- Ja, ha már erről van szó. Anya is akar képet, szóval valószínűleg oda kellene mennünk, hogy bemutathassalak?
- Több mint egy éve jártok és csak most találkozol a szüleivel? – kérdezte Louis, mire Niall vállat vont, mielőtt hagyta, hogy Barbara a szülei felé húzza őt. – Az én szüleim valószínűleg nem akarnak több képet rólam – felelte Louis, Harry pedig az ajkát biggyesztette.
- Én akarok képet veled. Gyerünk, megkérünk valakit, hogy csinálja meg.
Ettől elmosolyodott Louis, így odaadták Harry telefonját valakinek, aki a közelükben volt, majd csináltak egy közös képet, amin Louis megbizonyosodott róla, hogy megmutassa az érettségijét.
- Ó, Istenem – motyogta Louis, amikor meglátta, hogy a családja közeledik hozzá. Szorosabban fogta Harry öltönyét, hogy sehová se menjen.
- Mi a fészkes fene volt az a mutatvány, amit leműveltél? – sziszegte az apja vadul gesztikulálva.
- Az nem mutatvány volt.
- Menj el tőle! Barátnőd van…
- Az én szerelmem fiú.
- Ez gyalázat! – kiabálta az apja, mire az emberek elfordították a fejüket, hogy rájuk nézzenek. – Bocsánatot kérsz Eleanortól és a családjától pontosan ebben a pillanatban! Nem csinálsz azt, amit csak akarsz, fiatalember!
Louis a szemeit forgatta.
- Tizennyolc vagyok, szerintem meg tudom hozni a saját döntéseimet.
- Te teljesen meg vagy tévesztve! – szólalt meg az anyja, szemei vörösek voltak.
- Hazamegyünk, hogy lefolytassunk egy hosszú beszélgetést erről…
- Még nem megyek haza.
Az apja frusztráltan felsóhajtott, körbenézett, hogy lássa, valóban jelenetet rendezett.
- Ez elfogadhatatlan, Louis William Tomlinson! Ebben a pillanatban hazajössz!
- Nem, nem megyek! – tiltakozott Louis. – És kiabálhatsz annyit, amennyit akarsz, de ezek az emberek téged fognak nézni, ahogy jelenetet rendezel.
Az anyja nem is zavartatta magát azzal, hogy ránézzen, miközben dühösen elvonult, magával húzva az apját.
- Én akkor is szeretlek, Louis – szólalt meg Phoebe, majd megölelte Louis combjait.
- Én is! – tette hozzá Daisy, majd ugyanúgy cselekedett. Lottie és Felicite mosolyogva bólintott.
- Majd túl teszik magukat rajta.
Vicces volt, hogy a szülei teljesen túlreagálták, de a húgainak semmi problémája nem volt vele.
- Otthon találkozunk. Most elmegyek kicsit – mondta nekik, miután bemutatkoztak Harrynek, mielőtt elsétáltak.
- Szóval a húgaid érettebbek, mint a szüleid – figyelte meg Harry, mire Louis vállat vont, mielőtt elmosolyodott és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja Harryt. – Whoa, nyilvános helyen megcsókolsz? – nevetett Harry Louis ajkainál.
- Van valami problémád vele?
- Nem igazán – csipkelődött Harry, mielőtt visszacsókolt.
Nem kellett sokat várniuk, mielőtt a csapatuk többi tagja visszatért hozzájuk, mindannyian mosolyogtak és boldogok voltak.
Eleanor szülei undorodott nézéssel illették őt, miközben kikísérték szégyenkező lányukat az udvarról. Louis integetett nekik, mielőtt felemelte rájuk a középső ujját, amitől Eleanor apja mérges lett és elsiettek.
- Hihetetlen vagy – sóhajtott fel Harry, ahogy az egész csapatuk elkezdett az állami iskola felé sétálni.
Az ő ballagási talárjuk egy kicsivel sötétebb piros volt, Harry pedig teljességgel nevetségesen nézett ki a ballagási kalappal a fején, de Louis akkor is lefényképezte őt, amit aztán beállított a háttérképének.
- Anyukád is el fog jönni? – kérdezte tőle gyorsan, amikor az igazgatójuk mindenkit megkért, hogy üljön le.
- Uh… Mondtam neki, hogy ma van, de nem vagyok biztos benne – válaszolta Harry, mielőtt megfordult és előre sietett, hogy leüljön. Louis helyet foglalt hátul, Liam mellett, aki természetesen mindent felvett, mint egy középkorú apuka.
Az igazgató nyitó beszéde felénél valaki megütögette Louis vállát. Meglepődve látta, hogy Harry anyja néz le rá.
- Foglalt ez a hely?
- Ó, nem – válaszolta és mosolygott, biztatva őt, hogy üljön le mellé.
- Te vagy Louis, igaz? – kérdezte Harry anyja, miután leült, retiküljét az ölébe helyezve. Louis bólintott.
- Ön pedig akkor biztosan Harry anyukája. Harry beszélt rólam?
- Igen, igazából.
- Remélem, csak jó dolgokat – mosolyodott el.
- Természetesen. Valószínűleg rólam nem ilyeneket mondott.
- Ó, … nos.
Harry anyja megrázta a fejét, aztán néhány másodpercig csendben maradt, mielőtt újra Louis-ra nézett.
- Meg akartam köszönni neked.
- Mit?
- Harry… elmondta nekem, hogy elvitted őt az apjához, hogy eladja a házat.
- Ó. Semmiség, Mrs. Sty… Cox.
- Szólíts Anne-nek. És nem ezt akartam megköszönni. Én csak… Harry hosszú ideje nem beszélt magáról nekem. Évek óta, igazából. És sosem láttam őt annál boldogabbnak, mint amilyen az elmúlt két hétben volt. Volt egy időszak egy hónapja, amikor szomorú volt, de azelőtt olyan boldog volt, mint most. És leérettségizett… nem gondoltam, hogy valaha is látni fogom ezt. Köszönöm, hogy segítettél neki jobban lenni.
Louis boldogságot érzett bugyogni a gyomrában.
- Örömömre szolgált – mondta Anne-nek mosolyogva.
- És azt tervezi, hogy egyetemre megy Londonba. Ez teljességgel… hihetetlen.
- Tudom.
Félbeszakította őket, hogy az igazgató végre elkezdte felhívni a színpadra a tanulókat.
- Buli nálam ma este! – kiabálta Niall a mikrofonba, miközben átvette az érettségijét, mielőtt elhessegették őt a színpadról. Mindenki nevetett.
Amikor végre Harryt szólították a színpadra, az emberek hangosabban tapsoltak, mint eddig, beleértve Louis-t is, aki sírni tudott volna, mert olyan büszke volt rá.
A lány után, aki elmondta a ballagási beszédet, az igazgató még szólt néhány szót, mielőtt vége lett.
- Nagyszerű voltál! – kiáltott fel Anne, amint Harry megjelent mellettük, mosolygott az összetekert oklevéllel a kezében.
- Anya – felelte kínosan, amikor Anne megpuszilta az arcát.
- Oké, állj oda a barátaid mellé, hogy csinálhassunk egy csoportképet. Te is, Louis.
Louis elmosolyodott, majd beállt Zayn és Harry közé, Harry egyik karját a dereka köré fonta, Zayn pedig a vállaira tette.
- Elmegyünk Niall bulijába ma este, ugye? – kérdezte Harry, amint a „fotózásnak” vége volt. Louis bólintott.
- Azt hiszem. Úgy értem, ha ki tudok jutni a házból.
Harry felnevetett, majd egy csókot nyomott a halántékára, közelebb húzva őt.

*

Amikor Louis egy órával később belépett a házába, úgy érezte, mintha egy harctérre lépne be, ugyanis a szülei rögtön letámadták.
- Megőrültél?! – ordította az apja, miközben Louis levette a talárját és hagyta, hogy a padlóra essen a kalap mellé. Nem tervezte, hogy felveszi őket; befejezte az iskolát.
- Nem.
- Azonnal felhívod Eleanort és… – folytatta, éppen amikor az anyja megjelent a folyosón.
- Legalább én őszinte vagyok magammal és azokkal az emberekkel, akikkel állítólag törődök.
Az anyja a homlokát ráncolta.
- Hogy érted?
- Ő nem…
- Kérdezd őt a titkárnőjével kapcsolatban. Hogy mit csinál, amikor azt mondja, hogy üzleti úton van Londonban.
- Christian?
- Nem tudja, hogy miről beszél… – próbálta meg tagadni, de nem volt haszna.
- Láttam, hogy csókolózol a titkárnőddel egy étteremben Londonban két hónappal ezelőtt, de nem szóltam semmit. Te jössz, anya, a férjed éppen olyan elbaszott, mint a fiad.
Majd ezzel távozott. Már nem is érdekelték őt a szülei, és tudta, hogy ez helytelen, de az, hogy valaki folyamatosan nyaggatja, kezdett nagyon idegesítő lenni.
Ledobta magát az ágyra, aztán kiposztolt egy képet Instagramra magáról és Harryről, mielőtt a fürdőbe ment, hogy lezuhanyozzon és elkészüljön a bulira. Egy törölközővel a derekán jött ki a zuhanyzóból, és miután csak azt viselve elküldött magáról egy képet Harrynek, a szekrényéhez sétált, hogy kiválassza, mit vegyen fel. Egy egyszerű fehér póló és skinny jeans mellett döntött, plusz a fehér Converse.
Harry: 5 percen belül felveszlek, legyél kész!!! xx
Louis: kész vagyok!!!
Leellenőrizte a haját a tükörben, mielőtt kivette az egyik kabátját a szekrényéből, aztán lesétált a földszintre. A szülei még nem hagyták abba az ordítozást, az anyja pedig éppen az apja szeretőjét hívta, hogy leszedje a fejét.
- Mit gondolsz, hová mész? – kérdezte Louis-tól az apja, amikor meglátta, hogy elveszi a kulcsait.
- Egy buliba. Ne várjatok.
- Sehová sem mész!
- Tizennyolc vagyok, szerintem igen.
Aztán rávigyorgott, mielőtt gyorsan elhagyta a házat.
Harry a hatalmas kapu előtt várt rá, kezei a zsebeiben voltak, miközben egy dalt hümmögött.
- Szia – köszönt Louis, és mielőtt Harry bármit is mondhatott volna, megcsókolta őt. – Ötezer lájkot kaptam a mai Instagram képünkre.
- Szép munka, bébi – felelete Harry szórakozottan, miközben elkezdtek sétálni.
- Ne gúnyolódj az Instagram követőimmel – biggyesztette az ajkát Louis, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a gyomrában lévő pillangókat, amikor Harry összefonta ujjaikat.
- Ó, nem.
- Ó! És az előbb mondtam el anyámnak apa viszonyát.
- Hogy reagált?
- Nos, még mindig kiabált, amikor eljöttem, szóval… Szörnyű ember vagyok.
- Nem, nem vagy az. Az apád a szörnyű ember, amiért megcsalta a feleségét.
- Igazad van – értett egyet Louis, majd megszorította Harry kezét, miközben tovább sétáltak. – Mindig tudod, hogyan deríts jobb kedvre. Köszi.
- Bármikor.
A buli már gőzerővel ment, amikor megérkeztek. Emberek voltak a hátsó kertben, a zenét túlharsogva beszélgettek, és autók parkoltak ott, ahol nem kellett volna leparkolniuk.
- Sziaa, Tommo és Styles! – kiabálta Niall, amint beléptek a házba. Érezni lehetett rajta az alkohol szagát, és a buli még csak körülbelül két órája tartott.
- Szia, haver – felelte Harry és megrázta a fejét, megütögetve a vállát.
A csapatuk többi tagját a nappaliban találták meg, vagy a kanapén voltak, vagy táncoltak.
- Szerzek egy italt, te mit kérsz? – kérdezte tőle Harry, egyik kezét Louis derekára helyezte.
- Uh, egy sört szerintem.
Harry bólintott, mielőtt elhúzódott és megfordult, hogy a konyhába menjen. Louis ledobta magát a kanapéra Liam és a karfa közé.
- Mi a helyzet? – kérdezte elfordítva a fejét.
Zayn éppen egy jointot tekert fel, mire Louis elmosolyodott.
- Nem jutottam be az Oxfordra – mondta neki Liam, bár egy kicsit sem tűnt szomorúnak miatta.
- Ó. Sajnálom.
- Semmi gond. Viszont felvettek a Kingstonra, ami nagyszerű, mert Zaynt felvették az UAL-re.
- Ez csodás akkor. De ezek nem egy órányira vagy mennyire vannak egymástól?
Liam szomorúan mosolygott.
- Tudom. Veled mi a helyzet?
- Felvettek az Oxfordra és um, a King’s College-ra is.
- És válaszoltál?
- Igen.
- Melyiknek?
- A King’s College-nak.
- Nem az Oxfordnak válaszoltál? Miért?
- Mert ugyanaz. És amúgy is mindannyian Londonban lesztek.
- Harry miatt?
- Ne… m igazán.
Liam felsóhajtott.
- Mi van, ha nem jut be abba, amelyik Londonban van? Akkor mi lesz?
- Tudom, hogy fel fogják venni.
- Vékony jégen táncolsz, Louis.
- Tudom.
Harry szakította őket félbe, aki két piros pohárral a kezében tért vissza, amikben sör volt. Louis felállt, hogy engedje őt leülni, mielőtt Harry ölében elhelyezkedett, háta a mellkasánál volt.
- Mielőtt elkezdjük ezeket a jointokat és a vízipipákat, emelem poharamat az utolsó iskolai évre! – kiabálta Niall a zenén át, miközben felállt az asztalra. A szobában mindenki felemelte a poharát, egyetértve vele és hurrázva. – Csodás – mondta Niall, majd visszamászott, mielőtt leült Barbara mellé.
Louis és Harry úgy döntött, hogy inkább egy jointon osztoznak, mint egy vízipipán, mivel az elég bonyolult lett volna a jelenlegi helyzetükben.
- Babe – szólalt meg Louis, aztán Harryhez fordította a fejét, hogy shotgun-ozzanak. Harry megértette, hogy mire célzott Louis, így miután Louis hosszan beleszívott a jointba, összetették az arcukat és mindketten kinyitották a szájukat.
Louis nem tudta elhinni, mennyi minden változott kilenc hónap alatt, amikor az első buliján volt, amin drogoztak és látta, hogy ezt csinálják az emberek.
Amint Harry kifújta a füstöt, nem vesztegette az időt, hogy összenyomja ajkaikat. Liam összeráncolta az orrát, mert a nyelvük undorító hangot hallatott, de úgy tűnt, nem bánják, úgyhogy hagyta.
- Szóval téged hova vettek fel? – kérdezte Louis Babarától, amikor elhúzódott Harrytől, egy adag nyál húzódott a szájuk között, amit Harry gyorsan letörölt. Barbara kuncogott, mielőtt Niallhez hajolt.
- Arra a divategyetemre, ahova akartam.
- Ugyanaz az egyetem, mint az enyém – felelte Zayn, mire Barbara bólintott.
- Azt hittem, a szüleid az Oxfordot akarják.
- Azt akarták… akarják még mindig, igazából. De én divattervező akarok lenni, nem üzletasszony. Úgyhogy a tudtuk nélkül jelentkeztem, és titokban válaszoltam az elfogadó levélre.
- Ez… ez nagyszerű. Jó neked – felelte Louis és elmosolyodott. Ő is a szülei tudta nélkül válaszolt a King’s College-nak. Eddig úgy tudják, hogy Louis az Oxfordra megy a jövő hónapban. Nem fogja elmondani nekik, amíg el nem jön az indulás napja.
- Engem pedig felvettek az SAE-re! – kiáltotta Niall izgatottan, majdnem kiöntve az italát.
- És nagyon izgatottak vagyunk miatta – nevetett fel Barbara, mielőtt megcsókolta Niallt.
Volt idő, amikor azt kívánta, bárcsak neki is meglenne az, ami Barbarának és Niallnek. Élénken emlékszik arra, hogy azt kívánta, bárcsak olyan szerelmes lenne valakibe, hogy elmosolyodjon a nevének említésére.
És ez most már megvolt neki Harryvel. Elég volt csak gondolnia bármire, ami Harryre emlékeztette őt, és máris egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Miért mosolyogsz úgy, mint egy idióta? – kérdezte tőle Liam, mire Louis megrázta a fejét a poharáért nyúlva, hogy igyon egy kortyot.
Egy olyan dal kezdődött el, amit Louis szeretett, és kicsit trágár is volt, így tényleg egyáltalán nem tehetett róla, amikor elkezdett Harry farkához dörgölőzni a seggével, miközben elszívták a jointot.
- Akarsz táncolni? – vigyorgott Harry a fülébe, megfogva Louis csípőjét.
- Igen.
Felállt, amint ezt kimondta, mielőtt maga után húzta Harryt az emberek felé, akik már a részegen táncolásnál tartottak.
Egymáshoz dörgölőztek körülbelül öt percig, mielőtt Harry túl játékos lett és elkezdte kiszívni Louis nyakát.
- Fürdőszoba? – suttogta Harry, mire Louis bólintott, hagyva, hogy idősebb párja a legközelebbi fürdőbe vezesse őt.
Az foglalt volt, amikor odaértek, így Harry úgy döntött, felmennek az emeletre, ahol a vendégszoba meglepő módon üres volt. Amint Harry bezárta az ajtót, letérdelt Louis előtt, akit az ajtónak nyomott.
Louis megharapta az ajkát, ahogy lenézett Harryre, aki félúton volt abban, hogy mindkettőjük nadrágját levegye. Hosszú ideje nem térdelt előtte Harry, és végre.
Két perccel később már meztelenek voltak, Harry kezei Louis farkán voltak, Louis kezei pedig Harry hajában.
- Ó, Istenem – nyögte Louis, majd előrébb tolta a farkát, hogy öklendezzen kicsit Harry. Furcsa volt, hogy ő csinálja ezt; általában Louis volt az, aki leszopja Harryt, és fulladozik kicsit. De Harry nem fulladozott az öklendező reflexének köszönhetően, de Louis-nak akkor is sikerült megdugni a száját.
Harry hatalmas kezei a combjain pihentek, Louis pedig a haját húzta, hogy tudassa vele, kezd közel lenni. Gyomra összeszűkült, Harry farka meg olyan jól nézett ki.
- Akarod, hogy megdugjalak, vagy csak szopás legyen ma este? – kérdezte Harry felnézve Louis-ra pilláin keresztül.
- Túl fáradt vagyok – felelte Louis, mire Harry bólintott, egyik kezét végre a saját farka köré fonta.
- Oké akkor. A számban.
Louis lehunyta a szemeit és megharapta az ajkát. Amikor Harry megszorította a golyóit, hangosan felnyögött, aztán keményen elélvezett Harry torkában. Utána Harry kiverte magának, és Louis bokájára élvezett, combjainál pihentetve a fejét, ahogy kifújta magát.
- Minden oké? – mosolygott le rá Louis, mire Harry bólintott, majd felkelt és egy csókot nyomott a szája sarkára.
Louis megtörölte a lábait pár szalvétával, amik az éjjeliszekrényen voltak, és nem is kérdezte meg Harrytől, hogy mit akar ezután csinálni, mert az idősebb fiú máris bemászott a takaró alá, meztelenül.
- Szóval akkor meztelenül ölelkezünk ma este – mosolygott Louis, mire Harry bólintott, felemelve a takarót, hogy Louis is befeküdhessen.
Végül lerugdosták a takarót, mert túl meleg volt, így csak ott feküdtek. Louis Harry lábai közé dugta a sajátját, Harry pedig egyik kezét a háta köré tette, hogy közel tartsa őt.
- Mi van, ha nem vesznek fel a Londoni Egyetemre? – kérdezte Harry hirtelen, mire Louis felsóhajtott.
- Fel fognak.
- De mi van, ha nem?
Louis kiabálni akart vele, hogy abba kellene hagynia azt, hogy lebecsüli magát, és hogy olyan csodálatos és tökéletes ő, és csak…
- Mi van, ha igen? – kérdezte.
- Azt sem tudhatod.
- Mi, uh… talán kivehetnénk együtt egy lakást Londonban?
- Össze akarsz költözni?
- Úgy értem… ez még nagyjából, egy hónap, de… ez túl korainak tűnik neked?
- Nos, addigra már… négy hónapja együtt leszünk, és…
- Igen, de már majdnem egy éve ismerjük egymást. És sosem voltam semmiben ilyen biztos egész életemben. Megértem, ha nem akarsz megállapodni ilyen hamar, de szerintem működhetne. Vagy egy évig lehetsz kollégiumban, és meglátjuk…
- Miért lennék én kollégiumban?
- Nos, vagy kiveszel velem együtt egy lakást, vagy kollégiumban leszel. Mert az pokolian biztos, hogy én nem leszek koliban.
- Várj. Ez azt jelenti, hogy a King’s College-t választottad?
Louis felmosolygott rá.
- Igen.
- Normális vagy? Mi van, ha…
- Hagyd már abba a „mi van, ha” mondatokat! Ne legyél már folyton ennyire pesszimista mindennel kapcsolatban. Engedd meg magadnak, hogy most az egyszer boldog legyél.
- Az vagyok… Csak nem akarom, hogy csalódott legyél, ha nem jönnek össze a dolgok.
- Nem leszek csalódott. Mert tudom, hogy végül minden rendben lesz.
Látta, hogy Harry a szemeit forgatja, de békén hagyta. Ha Harry pesszimista akar lenni ezzel kapcsolatban, akkor hagyja őt. Így igazából még jobb is volt, mert Harry nagyon boldog lesz akkor, amikor minden rendben lesz.

*

Másnap reggel mindenki dél körül ment el, de Louis nem haza ment. A Starbuck’s-ba ment Harryvel, Barbarával és Niallel reggelizni, mielőtt hazakísérte Harryt.
- Ez a levél – felelte Harry, mielőtt még egyáltalán a lépcsőhöz értek volna.
- Mi?
- Ez a levél. Nézd, az van ráírva, hogy Londoni Egyetem.
- Ó, Istenem, ó, Istenem, nyisd ki! – kiáltott fel Louis, kezeivel tapsolva a levegőben.
- Nyugodj meg – mondta Harry, Louis pedig látta rajta, hogy nagyon ideges.
Felvette a levelet a földről (a postás nem is zavartatta magát azzal, hogy a postaládába tegye??), mielőtt feltépte és kinyitotta a papírt. Elolvasta az első sort, mielőtt felnézett Louis-ra, aki visszatartotta a lélegzetét.
- Nos?
- Nem vettek fel.

22. fejezet

Sziasztok! 😊

Itt az újabb rész, és azt kell mondanom sajnos, hogy ezen kívül már csak kettő van hátra... De az még picit odébb van szerencsére.

Elég kettős ez a fejezet, szörnyűséggel indul, de aztán javul a helyzet, cuki lesz a végére, ennyit mondhatok 😊💝 (Erről árulkodik a rész előtti kép 😏)

A végén négyzetes zárójelbe írtam egy megjegyzést arról a pontos mondatról, amit Harry mondott, úgy talán érthetőbb, mert ezt nem tudom, hogy lehetett volna ennél jobban magyarra fordítani 😅

És a végén is így tettem, hogy egyértelmű legyen az utalás arra a bizonyos dalra, majd érthetőbb lesz minden, ha elértek oda 😉

Egy hét múlva találkozunk újra.

Kellemes olvasást! 😘

22. fejezet

 
- MI A ROHADT FRANC FOLYIK ITT? – üvöltötte Louis apja, amint belépett Louis szobájába és meglátta őket.
Harry gyorsan kihúzódott Louis-ból, Louis szíve pedig elkezdett gyorsabban verni, ahogy magára húzta a takarót. Vége volt az életének. Egyszerűen tudta. Harry felvette az alsónadrágját, majd a nadrágját, míg Louis apja tovább kiabált.
- Mi ez?! Louis William Tomlinson! És te ki vagy? Két buzi… az én házamban!!
Louis semmit sem tudott mondani, mert túl gyenge volt, hogy beszéljen, a mellkasán pedig ott volt az élvezet.
- Christian, miért kiabálsz? – szólalt meg az anyja, és amint belépett a szobába, elcsendesedett. Tekintete megtalálta Louis-t, aki meztelen volt a takaró alatt, aztán Harryt, aki gyorsan felöltözött.
- Sehová sem mész, amíg meg nem mondod a nevedet, és ki nem hívom a rendőrséget szexuális zaklatásért! – ordította az apja és Harryre mutatott, aki megállt cipőfelvétel közben.
- Csak holnap kellett volna hazajönnötök – felelte Louis könnyekkel teli szemekkel, mert ez szó szerint a legrosszabb dolog volt, ami valaha is történt vele. Irreális volt.
- A nagyanyád felhívott és szólt, hogy Írországba repülnek ma reggel és visszajöttünk! Meg akartuk lepni őt, de még jó, hogy visszajöttünk! Ez gyalázat! Ez bűn! – most az anyja következett a kiabálásban.
- Ezért szakítottál Eleanorral? Ezért a söpredék pincérért?
Louis vérnyomása emelkedett, mert hogy merészelt az apja így beszélni Harryről. Harryről, aki szeretetre méltó volt és kedves és csak Harry.
- Felhívom a rendőrséget törvénysértésért és szexuális zaklatásért, aztán felhívom a wales-i bentlakásos iskolát. Nem érdekel, ha meg kell ismételned az utolsó évedet ott, de elmész innen! El ettől a punktól!
- Kérlek, ne, kérlek – könyörgött Louis, és nagyszerű, most már sír.
- És te, te börtönbe mész – figyelmeztette Louis apja, majd kezével megmarkolta Harry karját. Harry elhúzódott, és úgy nézett ki, közel volt ahhoz, hogy megüsse őt. – Ez nem marad büntetlenül…
Louis kimondta az egyetlen dolgot, amiről tudta, hogy lenyugtatja az apját és talán helyrehozza a dolgokat:
- Újra együtt leszek Eleanorral, megkérem, hogy jöjjön hozzám feleségül a ballagáson! Mindenki előtt. Kérlek. Nem találkozok vele többet. Csak ne… – ne csinálj semmit vele. Kérlek. Szeretem őt. – Ne küldj el.
Mindhárman Louis-ra néztek, de Harry arckifejezése volt a legrosszabb. Úgy nézett ki, mintha a lehető legrosszabb hírt kapta volna meg, és le volt sújtva.
- Rendben – mondta végül az apja, valószínűleg megértve Louis nézését. Louis megpróbált úgy kommunikálni, hogy tudassa vele, elmondja az anyjának az afférját. Az apja elengedte Harry karját, Harry pedig megbántott arckifejezéssel nézett Louis-ra.
- Megígérted – felelte, majd nem is nézett hátra, ahogy kisétált a szobából. Amint a bejárati ajtó becsukódott, a szülei csípőre tett kézzel néztek rá.
Louis kicsinek, mégis nehéznek érezte a szívét. Megígérte Harrynek, hogy szereti őt, hogy nem töri össze a szívét – és még mindig be akarta tartani.
- Undorító vagy. Felhívod Eleanor, amint felöltöztél. Holnap jössz templomba, és beszélünk az atyával, hogy kereszteljen meg amiatt az akármi miatt, amit az a fiú tett veled – mondta az anyja, az apja pedig beleegyezően bólintott. Louis meg akart halni. – Az ebéd harminc perc múlva kész lesz – ez volt minden, amit mondott, mielőtt mindketten elhagyták a szobát, otthagyva Louis-t az ajtót bámulva.
Öt másodperc sem telt el, és Louis összeesett a hátára feküdve, sírva fakadt. És nem hagyta abba a sírást a nap hátra lévő részében, még ebédre és vacsorára sem ment le.
Az életének nem volt értelme, ha Harry már nem lehetett vele.

*

Két nappal később Eleanor kezét fogva bukkant fel az iskolában. Eleanor, aki boldogan elfogadta a bocsánatkérését, és hitt Louis-nak, amikor azt mondta neki, hogy nem gondolkozott tisztán aznap, amikor szakított vele. Eleanor, aki bevallotta, hogy két évvel ezelőtt egy évig csalta őt egy sráccal, aki már nem az ő iskolájukba jár.
És Louis semmit sem tehetett ellene. Elfogadta, mert ő is megcsalta, bár ez nem tette jóvá.
Egy héttel később az apja kopogott az ajtaján és egy kis bársony dobozzal a kezében ment be, egy gyémántgyűrű volt benne, amit Eleanornak kellett odaadnia a ballagásuk napján, minden jelenlévő előtt. Louis még sosem volt ennyire boldogtalan.
Azóta a nap óta nem beszélt Harryvel, hogy rájuk nyitottak. Barbara és Liam tudott mindent, ami azt jelentette, hogy a baráti körük többi része is tudta. Louis sehová sem mehetett, csak iskolába, ami miatt minden egyes nap sírt, miután hazaért.
A szülei elvették a bankkártyáját, a Lamborghinit és a telefonját, de ez nem is érdekelte. Csak az érdekelte, hogy Harry nem volt mellette esténként elalvásnál, vagy hogy Harry nem küldött neki jó reggelt üzeneteket két „xx”-el a végén.
Egyik nap átnézte a szekrényét, mert keresett valamit, amit felvehet otthon, amikor belebotlott a szürke pulóverbe. Harry szürke pulóvere.
Térdre esett ott, mert olyan illata volt, mint Harrynek. Otthon illata volt. Azóta minden este abban aludt. Még a szennyestartóba se dobta be; félt, hogy elmúlna Harry illata. Fájt a szíve, és semmit sem tudott tenni, csak együtt élni vele, mert csak azt tudta, hogy Harrytől érezte jobban magát.
Ami sajnálatos, mert kizárt dolog volt, hogy valaha is látja őt újra; a szülei megbizonyosodnak róla.
Élete legrosszabb napja nem április 22-e volt, hanem május 22-e, amikor az órája ébresztette azzal, hogy akkor lett volna a második hónapfordulójuk. Azon a pénteken Louis nem kelt ki az ágyból, betegséget színlelt. A vizsgákig még két hét volt, a végzős bálig egy, Louis-nak pedig egyikhez sem volt kedve.
Amikor veszekedett a szüleivel a vasárnapi ebéd előtt, az volt az első gondolata, hogy Harryhez rohan, de aztán eszébe jutott, hogy ezt már nem teheti meg.
Csak ölelkezni akart Harryvel, de ez lehetetlen volt, mivel Harry valószínűleg sosem akar újra beszélni vele.

*

- Szerintem Zaynt fogom elvinni a bálra holnap – mondta Liam azon a csütörtök délután, amikor vége volt az iskolának és sorban álltak, hogy megvegyék a jegyeket.
- Zaynt? – kérdezte Louis meglepetten, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a szívében lévő szörnyű érzést, ami a megbántottság és féltékenység keveréke. Féltékeny volt, mert Liam elvihette Zaynt a bálra. Zaynt, akit szeretett és akivel összeköltözést terveztek, amint befejezték az iskolát.
- Igen. Elmondtam tegnap a szüleimnek, és meglepően nyugodtan fogadták. De találkozni akarnak vele.
- Én Eleanorral megyek – ez volt minden, amit sikerült válaszolnia Louis-nak. Liam kinyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, de az utolsó pillanatban becsukta. – Mi az? – kérdezte Louis.
- Semmi, csak… tudod, hogy Lindsay szakított Tommal két héttel ezelőtt, igaz?
Louis vállat vonva bólintott.
- És most um… jegyeket vesz.
Louis hátra nézett, és meglátta Lindsayt beszélgetni valami sráccal, néhány emberrel odébb.
- Kinek?
- Magának. És Harrynek.
- Mi? – kérdezte Louis, aztán minden elkezdett forogni.
- Láttam őket múlt héten Niall buliján. Úgy értem, rájuk nyitottam. Leszopta Harryt.
Louis nem tudta, mit tegyen, hogyan reagáljon. Túl sok volt. Azzal töltötte az elmúlt hónapot, hogy olyan valaki után sírt, akit úgy tűnik, nem is érdekelt az egész. Úgy döntött, nem válaszol Liamnek, és valóban sikerült visszatartania a könnyeit, amíg haza nem ért.
Csak azt akarta, hogy vége legyen a tanévnek, hogy elköltözhessen. De aztán eszébe jutott, hogy a ballagáson el kell jegyeznie Eleanort, pontosan a beszéde után. Rettegett attól a naptól.
Másnap az iskolában mindenki izgatott volt a bál miatt, és mindenki, aki nem Louis évfolyamába járt, a száját biggyesztette, mert a „végzős bál” volt mindig a legjobb. Louis elcserélte volna ezt bármelyik elkeseredett első évessel, ha lehetett volna. A nagybátyja szállodájában tartják, természetesen, és mindenki, aki vett jegyeket, azokra rá volt írva egy szobaszám. Louis nem akart szobát. Ő kiutat akart.
Ez nem történt meg, így pontosan hét órakor Eleanor háza előtt volt. Barbara rendelt egy limót, amiben Zayn, Niall és Perrie már benne voltak, amikor elértek az ő házához. Az volt a terv, hogy mindegyikük párja házához elmennek, hogy felvegyék őket.
Eleanor pink koktélruhát viselt, Louis nem is zavartatta magát azzal, hogy megdicsérje, mielőtt pózolt egy képre Eleanor szülei előtt. Az anyja megdicsérte őket, milyen jól néznek ki együtt. Louis quiff stílusban csinálta meg a haját, zakója illett a cipőjéhez.
A limó ezután Liam házánál állt meg, Eleanor pedig semmit sem szólt, amikor meglátta, hogy Zayn szájon megcsókolta Liamet, vagy amikor meglátta, hogy Perrie majdnem smárolt Jade-del, miután felvették őt is. Louis szíve omladozott, mert ő volt az egyetlen, aki nem olyan valakivel ment a bálra, akit szeretett (vagy egyáltalán halványan kedvelt).
És az a gondolat, hogy Harry Lindsayvel jön a bálra egy cseppet sem javított a gyomrában lévő szörnyű érzésen.
Louis egy rövid hajú lányt próbált megkeresni az előtérben, amint elhaladtak a vörös szőnyegen és csináltak képet a bejáratnál. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor észrevette őt egy sráccal, akit Niall bulijából felismert.
Szóval Harry nem jön ma este.
Nem tudta, hogy szomorú vagy boldog legyen emiatt. Niall és Zayn folyamatosan ideges pillantásokat váltottak egymás között egész végig, amíg megkapták a szobakulcsaikat, Louis pedig beszélni akart velük erről, de nem volt rá lehetősége, mert már mindenki belépett a hatalmas bálterembe.
Látott két koronát az asztalon a színpad mellett, mire a szemeit forgatta, mert tudta, hogy valószínűleg ő fogja megnyerni a koronát. Nem akarta.
Az asztaluk pontosan a színpad mellett volt; egy tíz fős kerek asztal, mint mindig. Lindsay és az ő pár… ja is csatlakozott hozzájuk, és hamarosan megtelt a terem. A pincérek elegáns öltönyökben vitték ki a több tálcányi pezsgőt. Louis mondani akart valamit Liamnek az egész „bálkirály” dologról, de aztán lefagyott.
Előbb érezte meg Harryt, minthogy meglátta volna. Éppen akkor fordította el a fejét, amikor Harry letett egy tálca poharat az asztalukra, túlságosan elszórakozott Niallel ahhoz, hogy felszolgálja a pezsgőjüket és a kólájukat, minthogy rájöjjön, Louis is ott volt.
Bár néhány másodperccel később észrevette Louis-t, mert a keze kicsit jobban megfeszült a pohár körül, majd tekintete megtalálta Eleanort, aki éppen egy selfie-t csinált. Louis visszatartotta a lélegzetét, nem szakítva el szemeit Harry zöld szemeitől. Harry lélegzetelállítóan nézett ki, elegáns fekete öltönyben és pöttyös fehér ingben, kilátszódtak kicsit a tetoválásai a gallérnál. Gyönyörű volt, Louis pedig annyira szerelmes, hogy az már fájt. Harry törte meg a szemkontaktust, majd ökölpacsizott Zaynnel, mielőtt eltűnt.
Louis nagyon is tudatában volt a barátai nézésének, és úgy döntött, felkéri táncolni Eleanort, hogy elkerülje a kellemetlen csendet és nézéseket. Egy perccel később az egész asztala csatlakozott hozzá, és bár Eleanor dörgölőzött hozzá egy szókimondó dal alatt, tekintete Harryt kereste.
Egy sarokban találta meg őt, egy pincérnővel beszélgetett, aki túl elfoglalt volt azzal, hogy a haját csavargassa, minthogy kitöltse a pezsgőket.
Olyan furcsa volt látni Harryt egy teljes hónap után úgy, hogy semmi kapcsolat nem volt köztük. Az egész teste semmit sem akart jobban, csak odasétálni és összevissza csókolgatni őt.
Amikor a lány a karjához ért, eldöntötte Louis, hogy ideje közbelépni.
- Kérsz valamit inni? Én kérek valamit – kérdezte Eleanortól kedvetlenül.
- Egy koktélt. A te döntésed, hogy milyen – mosolygott, aztán megpuszilta az ajkait, mielőtt Louis elsétált tőle.
Harry őt nézte, ahogy közelebb ment akadozva dobogó szívvel. Tenyere izzadt, de megcsinálja ezt.
- Ott azt az asztalt újra kell tölteni – mondta a pincérnőnek, akinek a névkártyáján az állt, hogy „Molly”. A nő bólintott, valószínűleg felismerte őt, hogy a főnöke unokaöccse, aztán Harryhez fordult, mielőtt elindult:
- Akkor átjössz a szobámba, ha befejeztük a takarítást?
Harry vállat vont, Louis pedig megharapta az ajkát, mielőtt Molly eltűnt.
- Eleanor kér egy… uh. Koktélt. Én meg egy kis vizet – szólalt meg, egyenesen Harry szemébe nézve.
Harry nem válaszolt egy ideig.
- Milyen koktélt?
Louis szíve a torkába ugrott rekedt hangjának hallatára. Annyira hiányzott már neki.
- A legerősebbet, ami van. Azt akarom, hogy kidőljön, mielőtt bármit is csinálhatnánk ma este.
Harry bólintott, de nem mozdult. Louis meg akarta őt csókolni.
- Újra együtt vagytok – kérdezte Harry, de kijelentésként hangzott.
- Mhm – válaszolta szomorúan Louis.
- Nem tűnsz túl boldognak emiatt.
- Nem is vagyok az. Szomorú vagyok. Már egy hónapja az vagyok.
Harry bólintott erre, mintha azt mondta volna, „én is”, mielőtt egyedül hagyta Louis-t, hogy hozza az italokat.
Louis figyelte őt elmenni, még mindig nem volt túl azon, ahogy Harryn állt az öltöny. Elgondolkozott, hogy vajon magának vette-e, vagy ez volt az egyenruha ma estére. Kérdése megválaszolódott, amikor meglátott egy másik pincért ugyanabban az öltönyben, de másik ingben.
- Tessék – felelte Harry, majd átadott Louis-nak egy üveg vizet és egy koktéllal teli poharat. Louis a homlokát ráncolta, aztán megszagolta Eleanor italát.
- Ó, Istenem, mi van benne?
- Hetvenöt százalék vodka, huszonöt százalék kóla.
- Köszönöm – mondta Louis alig hallhatóan, mielőtt jelzett Eleanornak, hogy jöjjön az asztalukhoz. Nem volt benne biztos, miért nem kérte meg Harryt, hogy vigye az italukat egyenesen az asztalukhoz.
Öt perccel azután, hogy leültek, Eleanor már megitta az italát és újabbat kért. Louis nem bánta; amíg Eleanor ivott, minden rendben volt. És ha megválasztják bálkirálynőnek, túl részeg lesz ahhoz, hogy táncoljon Louis-val, ami csodálatos lenne.
A táncolás után egy órával a pincérek kihozták a főételeket, majd tizenegy óra körül az emberek már gyülekeztek a színpad körül, ahol az igazgatójuk kezdte bejelenteni a „koronázást”, ahogy a legtöbb ember hívni szerette. Louis azt gondolta, hogy ez baromság.
- Megkérem a jelölteket, hogy jöjjenek fel a színpadra, ahogy szólítom őket. A bálkirályi cím jelöltjei… Liam Payne, Louis Tomlinson és Tom Daley.
Louis a szemeit forgatta, miközben az emberek tapsoltak nekik, ő pedig követte Liamet fel a lépcsőn, hogy a színpadon álljon mindenki előtt az évfolyamukból. Tekintete megtalálta Harryét, aki a falnak támaszkodott a többi pincér mellett, őt figyelve és a fejét rázva.
- A bálkirálynői cím jelöltjei… Eleanor Calder, Barbara Palvin és Jade Thirlwall.
A három lány felsétált a színpadra, Eleanor majdnem elesett a mikrofonzsinórokban, vihogva állt be a sorba Barbara és Jade közé.
- És az idei bálkirály… – Édes Istenem, ne én, kérlek, kérlek, kérlek. – Louis Tomlinson!
Louis a szemeit forgatta, de gyorsan egy hamis mosolyt villantott, ahogy előrébb lépett, hogy az egyik tanáruk a fejére tehesse a koronát. Nevetségesnek érezte magát, de úgy tűnt, mindenki elismeri őt; és normális esetben imádta volna a figyelmet, de az egyetlen ember, akinek a figyelmét akarta, úgy tűnt, egy kicsit sem élvezte az egészet.
- És az idei év bálkirálynője… Barbara Palvin!
Mindenki tapsolt, Louis pedig megkönnyebbülten felsóhajtott, mert így nem kell Eleanorral táncolnia mindenki előtt. Barbara egy biztató kacsintást küldött felé, miközben megkoronázták, aztán együtt sétáltak le a lépcsőkön, a lassú dalra várva, hogy elkezdhessék a „királyi táncot”, ahogy a legtöbb ember hívta.
- Harry figyel – suttogta Barbara, amint elkezdtek táncolni mindenki előtt.
- Mit csinál? – suttogta vissza Louis.
- Figyel.
- Nem, úgy értem, beszélget valakivel?
- Igen, azzal a pincérnővel.
- Áthívta Harryt a szobájába ma este.
- Ó.
- Szerinted át fog menni?
- Nem tudom, de csak egy mód van rá, hogy megtudjuk – felelte Barbara, mire Louis a homlokát ráncolta, miközben a táncparketten suhantak.
- Milyen mód? – kérdezte összezavarodva.
- Menj a szobájába éjfél után, amint vége a táncnak.
- Van szobája?
Barbara bólintott, majd Louis kitartotta neki a kezét, hogy piruettezzen.
- Azt mondta Niall, hogy a dolgozók a hotelben maradnak ma este, ezt mondta neki Harry – folytatta, amint ismét szemben voltak egymással.
- Melyik szobában van? – kérdezte Louis, bár még abban sem volt biztos, hogy oda akar-e menni a bál után.
- Nem tudom. De te kiderítheted.
Louis bólintott, és megköszönte neki, mielőtt mindketten meghajoltak, mert véget ért a dal. Sokáig tartott, amíg a tánctér újra megtelt és elterelődött a figyelem Louis-ról.
- Nem nyertem – biggyesztette a száját Eleanor, majd Louis nyaka köré fonta a karjait.
- Kár – felelte, és megpróbálta leszedni magáról a kezeit, de Eleanor ezt egy jelnek vette arra, hogy odahajoljon és megcsókolja. Louis elhúzódott volna, de Eleanor nyelve már a szájában volt, az emberek pedig figyelték őket, tapsoltak nekik.
Mi a fasz, de tényleg.
Itt mindenki retardált?
- Részeg vagy – mondta Eleanornak, amikor elhúzódott a szájától, a szájaik között hagyva egy adag nyálat. Ez csak akkor volt vonzó és dögös, amikor vele és Harryvel történt meg.
- Te meg Louis vagy – vihogott Eleanor egyáltalán nem olyan aranyosan, ahogy ő azt valószínűleg gondolta.
Megfordult, hogy lássa, hová néz mindenki, amikor észrevette Liamet egy erőteljes csókcsata közben Zaynnel a tánctér közepén. Szomorúságot érzett, mert nagyon azt szerette volna, ha Harry és ő lett volna a helyükben.
Szerencsére hamarosan mindenkit megkértek, hogy foglaljanak helyet az asztalaiknál, hogy bemutathassanak egy kis diavetítést az évek alatt felgyülemlett képekből, amiket a fotós klub készített. Barbara volt az egyetlen barátja Louis-nak, aki abban a klubban volt.
A diabemutatót a színpadnál lévő nagy függönyre vetítették, és a felénél már mindenki szeme könnyes volt, kivéve Louis-t, aki Harryt nézte, aki a diavetítést nézte. Egyszer sem mosolygott a bemutató alatt. Kivéve egy pillanatot, mire Louis a képernyő felé fordította a fejét, ahol önmagáról látott egy képet az ebédlőasztalnál, egy szörnyű arcot vágva, ahogy megkóstolta a salátát.
Ó, Istenem.
- Nem tudom elhinni, hogy betetted ezt a képet! – mondta Barbarának, aki már az orrát fújta.
Még három kép volt róla, az egyiken ő és Liam szerepelt az iskolaudvaron a fánál, a másikon pedig behunyt szemekkel vág vicces fejet.
- Komolyan? – nyögött fel, mire Barbara csak mosolygott.
A vetítés véget ért, mindenki tapsolt, néhány ember még fel is állt hozzá, ami, oké, nem volt annyira szükséges.
- Lesz egy after party a 420-as szobában, akarsz menni? – kérdezte tőle Eleanor, amikor tizenöt perccel később elindultak kifelé a bálteremből.
- Uh… csak meg kell néznem valamit, mielőtt megyek. Megvan a kulcsod, igaz?
Eleanor bólintott, aztán Louis ellenőrizte, hogy megvan-e a sajátja, mielőtt a recepcióhoz sétált. Megbizonyosodott róla, hogy senki sem volt a közelben, majd a recepcióshoz fordult.
- Helló, megtudhatnám valakinek a szobaszámát? – kérdezte, mire a hölgy furcsán nézett rá.
- Attól tartok, ez bizalmas.
- Nem érdekel, kell…
- Ez titkos, Mr…
- Tomlinson. Louis Tomlinson. Most pedig adja meg Harry Styles rohadt szobaszámát.
A hölgy szemei kitágultak, aztán gyorsan bólintott, mielőtt gépelt valamit a számítógépen.
- Harry Styles az utolsó emeleten van, 931-es szoba. Az a dolgozói emelet.
- Köszönöm – felelte Louis, majd sikerült a konyha felé sétálnia, hogy kérjen még egy italt és talán megkeresse Harryt. Kellett egy kis alkohol a szervezetébe, ha a szobájába akart menni. – Kaphatnék egy vodkaszódát? Kérem – mondta az egyik pincérnek.
Két perccel később egy asztalon ült a konyhában, miközben a körülötte lévő emberek dolgoztak, valószínűleg felismerték őt és nem merték kiküldeni.
- Hé… láttad Harryt? Egy pincér – kérdezte meg valakitől, akit James-nek hívtak és éppen két üres tányért vitt.
- Nem, szerintem elment már.
- És Mollyt?
- Ő is – panaszkodott James, mielőtt elsétált, érthetetlenül motyogva valamit az orra alatt.
Louis szíve megzuhant, mert úgy tűnt, Harry elfogadta Molly ajánlatát és átment a szobájába.
Üres poharát az asztalon hagyta, mielőtt megköszönte a pincérnek, aki kihozta az italát, majd kisétált a konyhából. Az előtér majdnem üres volt, mire odaért. Nem érezte az alkohol hatását, amit az elmúlt pár órában elfogyasztott. Amint a lifthez ért, megnyomta a tizedik emeleti gombot, aztán leellenőrizte magát a hatalmas tükörben. Szíve kiugrott a mellkasából, miközben végig sétált a hosszú folyosón, megállva végül a 931-es szoba előtt.
Kétszer kopogott, mielőtt lett volna ideje gondolkozni rajta, majd várt. Nem volt biztos benne, milyen hosszú ideig, de az ajtó nem nyílt ki. Ezután harmadszorra is kopogott, de végül szomorúan feladta. Louis megfordult és elsétált, az ajkait harapdálta, hogy ne kezdjen el sírni, amíg be nem ér a szobájába.
Hallott maga mögött kinyitódni egy ajtót, mire lefagyott léptében, szíve ismét felgyorsult. Megfordulva Harryt látta meg, őt nézve az ajtóból. Aztán Harry hátralépett, amint Louis elkezdett felé sétálni. Louis nem lélegzett, amíg meg nem állt az ajtaja előtt, csak egy méternyire Harrytől, akin még mindig az öltöny volt. Néhány másodpercig egymást bámulták, egyikük sem mondott semmit, csak nehezen lélegeztek. Louis meg akarta csókolni őt.
Úgyhogy meg is tette.
Egyet Harry felé lépett, majd lehúzta őt a gallérjánál fogva, összenyomva ajkaikat egy mohó, régóta esedékes csókban. Harry először lefagyott, de aztán erős karjai Louis dereka köré fonódtak és hátra húzta őt, becsukva az ajtót közben.
Louis egész teste égett Harry ajkaitól. Nyelveik gyorsan megtalálták egymást, Harry kezei pedig máris lecsúsztak, hogy az öltönynadrágján keresztül megmarkolja Louis seggét. Szíve, illetve minden egyes sejt Louis testében túl volt hajszolva csak attól, hogy végre érezte Harry érintését. Ez olyan valami volt, amiről nem igazán gondolta, hogy valaha is előfordulhat újra.
Végre elengedte Harry gallérját, kezeit a hajába temette, elbillentve fejét, hogy jobb hozzáférése legyen a szájához. Nem is vette észre, hogy sír, amíg el nem húzódtak levegőt venni, és az arca nedves volt. Harry a nagyujjával letörölte a könnyeket, ahogy kezeibe vette Louis arcát.
- Ne sírj – suttogta, mire Louis az ajkát biggyesztette.
- Annyira sajnálom. De elküldött volna engem, és csak…
- Semmi baj – biztosította őt Harry, mire Louis nyelt egyet.
- Annyira nagyon hiányoztál.
- Ne légy szomorú.
- Képtelen vagyok rá.
Harry ismét összenyomta ajkaikat, nem vesztegetve az időt. Louis kezei megtalálták Harry övét, majd gyorsan kikapcsolta azt, mielőtt hagyta, hogy nadrágja Harry bokáihoz essen le egy puffanással. Harry mosolygott az ajkainál, és ugyanezt csinálta Louis nadrágjával, így elég hamar nadrág nélkül voltak mindketten. Aztán Louis gyorsan kigombolta Harry ingét és a padlóra dobta, végighúzva kezeit a mellkasán. Nem sok mindent látott a félhomályban (az egyetlen fény kintről jött), meg sem említve, hogy hideg volt.
- Fázok – mondta Louis Harrynek, amint a saját zakója és inge már nem voltak rajta.
Harry gyorsan megfordult és a teraszhoz ment, hogy becsukja az ottani ajtót. Louis-nak eszébe jutott, hogy először Harry nem hallotta őt kopogni, talán mert kint volt a teraszon.
- Eltűnt a pocakod – figyelte meg Harry, ahogy ismét közelebb lépett Louis-hoz, miután felkapcsolta az éjjeli lámpát.
- Nem igazán volt kedvem a családommal enni, úgyhogy az iskolában ettem.
- Bébi – felelte Harry szomorúan, mire Louis gyomra hátraszaltózott, mert ismét visszatértek ahhoz, hogy beceneveken szólítsák egymást. Talán rendbe hozhatják ezt, találhatnak kiutat.
Harry keze megmarkolta Louis tarkóját és magához húzta őt, végig csókolta a nyakát, majd végre megtalálta a kedvenc helyét, amit meg szokott szívni. Louis karjai közben Harry dereka köré fonódtak, közelebb húzva őt, mintha attól félt volna, hogy elveszíti őt, ha elengedi.
- Fel – szólalt meg Harry, aztán megmarkolta Louis combjainak hátsó részét, mielőtt felemelte őt és az ágyhoz sétált. Ledobta rá Louis-t, mielőtt az éjjeliszekrényhez sétált és kivett belőle egy tasak síkosítót.
- Számítottál erre? – kérdezte Louis, miközben feljebb csúszott az ágyon, Harry pedig megrázta a fejét.
- Azt terveztem, hogy kiverem magamnak. Miközben rád gondolok.
Louis elmosolyodott, Harry meg viszonozta, mielőtt egyik térdét Louis szétválasztott lábai közé tette az ágy végében. Annyira kétségbeesetten vágytak egymásra; nem is zavartatták magukat azzal, hogy bebújjanak az ágynemű alá. Harry feljebb térdelt, amíg Louis mellkasát el nem érte, ekkor Louis megértette, hogy mit akart Harry, így kinyitotta a száját és felemelte fejét a párnáról, hogy jobban hozzáférjen a farkához.
Harry várt, hogy Louis rendesen a szájába vegye a farkát, mielőtt elkezdte megdugni a száját, és Jézus, Louis annyira engedelmes és mohó volt. Beletúrt Louis hajába, miközben lassított a tempón, végül megállt. Amikor lenézett Louis-ra, meglátta, hogy a fiúnak könnyes a szeme, és tudta, hogy nem csak a fuldoklástól volt, így fájt a szíve egy kicsit.
Louis-nak fogalma sem volt róla, mennyit sírt Harry az elmúlt hónapban, mert mindenki elől megpróbálta elrejteni az érzéseit, amikor arról kérdezték, hogyan érzi magát.
Harry visszacsúszott, így mellkasuk egymáson volt, és Louis lábai között helyezkedett el. Louis farka rózsaszín volt és dühösen feküdt a hasán.
- Ki fogom dugni belőled a szomorúságot – suttogta Louis fülébe, mielőtt a fogaival kinyitotta a zacskót és besíkosítózta a farkát. Nem zavartatta magát azzal, hogy az ujjaival kitágítsa Louis-t, mert már mindketten annyira sóvárogtak.
- Kérlek – felelte Louis, Harry pedig megbökte kicsit a farka végével, mielőtt teljesen belé hatolt.
- Kurvára igen – nyögött fel, tenyereit Louis fejének két oldalánál pihentette. Louis szívének csak egy pillantás kellett jobb oldalra, hogy ismét megfájduljon, észrevéve a piros csíkokat Harry alkarján. Louis elfordította a fejét, hogy egy csókot nyomjon rájuk, mire Harry megharapta az ajkát, elmélyítve lökéseit.
- Istenem – nyögött fel, aztán figyelmét újra Harryre irányította, aki elszántan nézett rá, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a hasában lévő pillangókat.
Louis térdei Harry csípőjénél voltak, szájuk megint megtalálták egymást. Louis végigkarmolta Harry hátát úgy, ahogy tudta, hogy Harry szereti, és lábait a dereka köré fonta, sarkait Harry hátának alsó részébe nyomta.
- Olyan jó érzés vagy – motyogta Harry Louis nyakába, majd orrával odasimult a füle mögé, imádva Louis illatát.
Szeretlek, gondolta Harry, miközben tovább lökődött Louis-ba gyorsabb tempóval, megpróbálva eltalálni a prosztatáját hamarosan, mert egyre közelebb került a tetőponthoz.
Kifújta a levegőt, mielőtt megmarkolta Louis térdeinek hátsó részét és a vállaira tette őket, hogy jobb szöget érjen el. És ez úgy tűnt, működik, mert Louis azonnal a nevét nyögte, háta ívben felemelkedett az ágyról, farka máris nedves volt. Harry köré fonta kezét és elkezdte mozgatni rajta, szinkronban a lökéseivel. Elkezdett gyorsítani, újra és újra megtalálva Louis prosztatáját, mindkettőjüket közelebb véve a határhoz.
Louis lehunyta a szemeit és kicsit keményen harapta meg az ajkát, miközben összeszorult a gyomra, és máris elélvezett a mellkasára. Harry gyorsított a lökésein, és elég hamar, egy különösen kemény, mély lökés után, elélvezett Louis-ban.
- Szeretlek – csúszott ki száján a szó közben, nem is volt képes arra, hogy megállítsa. Egyik kezét a szájához tette, mert nem tervezte, hogy kimondja őket.
Mindkettőjük szeme kitágult, Louis pedig elmosolyodott, miközben leszedte lábait Harry vállairól. Szívük gyorsan vert, aztán Harry kihúzódott belőle, a hátára fordulva Louis mellett.
Louis fényesen mosolygott, nem hitte el, amit az előbb hallott. Harry azt mondta neki, hogy szereti őt. SZERETI őt.
Harry sem tudta elhinni; az előbb mondta el a gyönyörű fiúnak, hogy szereti őt, és egyáltalán nem bánta meg.
- Szeretsz engem? – ellenőrizte le Louis, csak hogy megbizonyosodjon róla. Harry beszívta a levegőt, mielőtt bólintott.
- Igen. Vagy mondjam azt, hogy „Louigen”. [„I do. Or should I say ’I Lou’.”]
- Olyan idióta vagy – mosolygott Louis, majd odahajolt, hogy egy csókot nyomjon az arcára.
Egy ideig csendben feküdtek egymás mellett, mielőtt Louis elfordította a fejét, hogy ránézzen.
- Akkor végül is nem mentél át Molly szobájába.
- Persze, hogy nem – felelte Harry, még mindig nem hitte el, hogy az előbb bevallotta Louis iránt érzett szerelmét. Ez egy olyan valami volt, amit most már néhány hete meg akart tenni.
- Mi van Lindsay-vel? Hagytad, hogy leszopjon.
- Részeg voltam. És betéptem. És a haja rövid volt és kék szemei vannak, úgyhogy azt tettettem, hogy te vagy ő. Lou, boldogtalan voltam.
- Én is – felelte Louis, majd felállt az ágyról, hogy keressen valamit, amivel megtörli magát. Talált egy szalvétát az asztalon, és miután kidobta azt a kukába, visszament az ágyhoz. Végre újra ölelkezni akart Harryvel és megbizonyosodni róla, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba.
Harry bebújt a takaró alá vele, Louis pedig nem vesztegette az időt, hogy átdobja a karját és lábát rajta, Harry oldalához nyomva mellkasát.
- Apám azt akarja, hogy kérjem meg Eleanor kezét a ballagáson – suttogta Harry nyakába. Érezte Harryt megfeszülni.
- És meg fogod tenni?
- Azt hiszem, van egy tervem.
- Milyen terv?
- Igazából arra gondoltam, hogy coming out-olok a ballagási beszédemben.
Harry felnevetett.
- Egy heteró ötös tanuló coming out-ol a beszédében.
- Vagy, jobban mondva, egy meleg ötös tanuló – suttogta Louis, mire Harry felhorkant. – Ezen kívül, semmit se szólhat rá apa, mert addigra meglesznek az eredményeim. Felnőtt vagyok, már nem bánthat, miután leérettségiztem. Csak el kell kezdenem anyagilag függetlennek lennem, és szabad leszek.
- Igazad van – mosolygott Harry. – Olyan okos párom van.
- Párod? – kérdezte Louis vigyorogva. – Még mindig együtt vagyunk?
- Nem?
- Csak azt hittem… azt hittem, mérges vagy rám. És megcsókoltam Eleanort… Lindsay meg leszopott téged.
- Ez nem számít megcsalásnak. Semmit sem jelentett.
- Apropó megcsalás, Eleanor elmondta, hogy egy egész évig csalt engem, amikor már három éve együtt voltunk.
- Kurvára hogy merte – felelte Harry.
- Nem vicces! – tiltakozott Louis.
- Érdekel, hogy megtette?
- Nem igazán. Egyáltalán nem, igazából. Eleanor lényegtelen.
- És van bármi lényeges számodra a világon?
- Te.
- Hízelgő.
- Ó, fogd be.
Louis-nak a legidiótább mosoly volt az arcán, ahogy felnézett Harryre.
- Nem vetted le az órádat – figyelte meg, aztán Harry csuklójára mutatott, szándékosan kerülve azt, hogy a vágásairól beszéljen.
- Igen. Nem akartam, amíg le nem zárom.
- Hagytad volna, hogy szakítsunk?
- Ha az azt jelentette, hogy te boldog leszel, akkor persze.
Louis melegebbnek érezte a szívét, majd tenyerét a feje alá tette, a könyökére támaszkodva, hogy lenézzen Harryre.
- Csak akkor vagyok boldog, amikor veled vagyok.
Harry azzal válaszolt, hogy megpuszilta az alkarját, túl lusta volt ahhoz, hogy az ajkait célozza meg.
- Te is figyelted, amikor jelzett az óra huszonkettedikén? – kérdezte Louis, mire Harry bólintott egy ásítás előtt.
- Aludjunk. Fáradt vagyok.
- Oké.
Harry hátat fordított neki, Louis pedig összezavarodott egy másodpercre, de aztán rájött, hogy Harry azt akarta, ő legyen a kiskifli. Ez ritkán fordult elő, és Louis tudta, hogy ez csak akkor történik meg, amikor Harry sebezhető és megnyugtatásra van szüksége, hogy Louis ott van, hogy fogja őt.
Így közelebb ment, amíg mellkasa el nem érte Harry hátát, Louis egyik kezét Harry derekára tette, a másikat a saját feje alá, ajkai súrolták Harry nyakát.
- Ne engedj el – szólalt meg Harry, mire Louis szorosabban fogta őt. [„Don’t let me go.”]
- Nem foglak – ígérte meg Louis.
- Belefáradtam abba, hogy egyedül érzem magam. [„I’m tired of feeling alone.”]
Louis egyetértve hümmögött, majd szemei végül lecsukódtak.
Harryvel a karjaiban aludt el.
Harryvel, aki szerette őt, mindenek ellenére. Harryvel, akivel Louis biztonságban érezte magát. Harryvel, aki az otthona volt.